Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-09 / 209. szám, hétfő

2002. szeptember 9., hétfő 4. évfolyam, 25. szám A Szlovákiai Magyar írók Társasága 2002. augusztus 27-30. között rendezte meg a Fiatal írók IV. Alkotótáborát Martosi irodalmi csemegék PÉNZES TÍMEA A tábor férfiírói a zsenge leányt kibontják színpompás ruhájából (Juhász Miklós felvételei) K ét szamár futkos a bo­rostyánnal benőtt fák közt, békák csobban- mmmmm nak a tavakba a köze­ledő léptek zajára, su- mér ősanya szobor és egy turulma­dár-épület emelkedik előttem. Iz- zadtan, tömött hátizsákommal megérkeztem Martosra. A tábor többi résztvevője már ősmagyar idilli hangulatban múlatja idejét a Feszty Árpád Művelődési Parkban. A Fiatal írók Alkotótáborában a toliforgatók és szerkesztők nem akármilyen környezetben tölthet­tek pár napot: olyan talajon lép­delhettek, ahol Ignotus, Jókai Mór, Gárdonyi Géza sétálgatott és ahol Feszty Árpád megfestette a Feszty- körképet. A parkban, ahol idén há­rom néptánctábop egy közműve­lődési, egy Feszty Árpád képzőmű­vészeti és egy Jókai Mór irodalmi tábor került megrendezésre, most a Kárpát-medence írói találkoz­hattak és alhattak a hét vezér em­lékére épített hét jurtában. A tábort Roncsol László, a Szlová­kiai Magyar írók Társaságának el­nöke nyitotta meg es latta el a tár­saságot irodalmi tanácsokkal, az­tán Demes Réka és Tomkiss Tamás mutatta be a budapesti Irodalom Visszavágót, Jász Áttila a tatabá­nyai Új Forrást és Faludi Ádám ol­vasott fel. Szerda délelőtt Tóth László mesélt a kézirat-előkészítés és -leadás alapvető követelménye­iről, a szerkesztők és kiadók mun­káiról, délután pedig a falumúze­umba özönlött a népes társaság, ahol a park tulajdonosa, Katona István mesélt a tájház történeté­ről. Aznap mutatta be L. Simon László, a FISZ elnöke a Magyar Műhelyt és Bengi László az Irodal­mi Figyelőt. A Patika nevezetű kocsma lett ha­mar a társaság spontán gyülekező- helye és fokozatosan a felolvasá­sok, ismertetések színhelye is. Pél­dául a FISZ arra kényszerült, hogy átvonuljon az eredeti színhelyről a Patikába, ha közönséget kívánt. Mert ugye ital nélkül nehezen kon­centrál az íróember. A csehszlovák nemzeti büszkeség alappillérei, a kofola és a sör köré gyűltek hát a szomjazok. Kispórolták belőlük a rumot, sóhajtott fel néha Z. Né­meth István. Aki nem tudta, megtudhatta, hogy az ötvenhatos, párizsi és New York-i menekültek által alapított Magyar Műhely az avantgárd mű­vészet gyűjtőfóruma. A jelenlegi folyóiratstruktúrában egyedi, mi­vel határterületi, kísérletezgető írásokat közöl. A Szépirodalmi Fi­gyelő 1999-ben indult kéthavi lap­ként és minél szélesebb olvasókö­zönséghez kíván szólni, tehát nem szakmai olvasóközönséget szólít meg. Két pillére van: a Szemle és a Figyelő. Á Szemle blokkban má­sodközlések vannak, ötven lapot böngésznek át és ezekből válogat­nak. Ez az ötven lap folyamatosan változik. A Figyelőben pedig re­cenziók, ismertetések, könyvaján­lók találhatók. Az évi négyszáz magyar verseskotetet elemzi es mutatja be például, amelyek szak­mai olvasók számára is áttekinthe­tetlenek. Az előadás alatt felmerült a kér­dés, hogy az Alföld ellentétének, tehát Felföldnek, vagy a 39-es bé­csi döntés értelmében Felvidék­nek, vagy Fábry alapján Szlovenszkónak hívjuk a magyar­lakta területet, amire Katona egy­értelműen azt felelte, hogy Fel­földnek kell nevezni és a Felvidék elnevezés hiába elterjedt, ám hely­telen, mivel itt nem hegyes-dom­bos területről van szó. Este Zsapka Attila koncertjét él­vezhettük, aki megzenésített ver­sekkel szórakoztatta a közönséget, de sajnos a közönség egy része egymással szórakozott és folytatta a filozófiai fejtegetéseket, így pus­mogásával zavarta a zenei él­ményt. Az írók másik része viszont szívesen kapcsolódott be a kon­certbe és fakadt dalra. Másnap a mulatozásokat kipihenő társaságnak Zemlényi Attila és Papp Tibor mutatta be az Új Hol­nap című miskolci művészeti, iro­dalmi és társadalmi folyóiratot, amelyet egyenlőre egy galéria ad ki, s ezzel az egyetlen folyóirat Magyarországon, amelyet galériá­ban is szerkesztenek. Az iparvárosi negyedévi folyóiratot főképp a művészetek társadalomba való ágyazódása érdekli. Papp sikerét irigyelve Zemlényi restelíte, hogy nem hozott olyan nevettető íráso­kat, mint társa, a felolvasás azon­ban így is élvezetes volt. Csütörtökön Grendel Lajos olvasta fel prózairodalmunk közelmúltja és jelene című írásását és a mai ma­gyar próza irodalomtörténetírással és kritikával való viszonyát ecsetel­te. A teória rémuralmáról mesélt és figyelemfelkeltő kérdéseket tett fel: Milyen irányba motiválta a teó­ria a praxist és fordítva? Vajon ol­vasnia kell-e az írónak irodalomtu­dományi műveket, mielőtt belefog az írásba, hogy megfeleljen az el­méleti szabályszerűségeknek? A fi­atal kritikusok egy csoportja kisajá­títani és irányítani törekszik az iro­dalmat. Németh Zoltán csak suny- nyogott, nem tett védőleges meg­jegyzést. Grendel később Szilágyi István és Márton László köteteit elemezte, és kitért a könyvpiac és a média viszonyára is: jeles publicis­ták sáskahada nélkül nem veszi észre a könyvet a publikum, mond- ta. Az előadást - nem először a tábor ideje alatt - nemzeti kérdések tag­lalása követte. Amint véget ért az előadó szövege, azonnal éles ka­nyart vett témailag a közönség: a Tordai vallásszabadság, a párizsi Kések éjszakája vagy a történelmi Magyarország széthullása került szóba, és csak mellékesen merül­tek fel olyan kérdések, hogy fon­tos-e, melyik irodalmi táborhoz tartozik az ember, mi alapján fi­gyelnek fel menő kritikusok a mű­re, és miért nem írnak gyakran színvonalas szövegekről. A csütörtöki tervezett program el­maradt, nem mutatta Kovács And­rás Ferenc a marosvásárhelyi Látót és Lackfi János a budapesti Nagy­világot, így spontán ötlet alapján a tábor szervezőjét, Fehér Krisztát öltöztették be martosi népviselet­be. Vetkőztetése sokkal érdeke­sebb volt: a színpompás ruhából a tábor férfiírói bontották ki a zsen­ge leányt. A Zirig Árpád „etnosztriptíz” szóval illette az ese­ményt, de elhangzott a „koszorús költők ismerkedése a fiatal iroda­lommal” cím is. Az írók azon igyekeztek, hogy mi­nél később kerüljenek sorra, hátha az utolsó ruhadarabot veheteik le Krisztáról, de a késlekedőknek majdnem csak Juliska néni levet- kőztetése jutott. „Efutnátok tűlem”, mondta nevetve Juliska néni éneklés után az irodalmárok ajánlatára. Utolsó este az erdélyi liga még mindig a pataknál horgászgatott, de a halak nem kívánkoztak ki a vízből. Babgulyás fortyogott a kondérban és a tűz köré gyűltek az irodalmárok. A tűz sem riasztotta el a szúnyogokat, támadtak kemé­nyen. Juhász Miklós szeméről ilyenkor sem hiányzott a kamera. A tűztől Szőcs Géza előadására vo­nult át a csapat, ami előtt Katona István felhívta az írók figyelmét, hogy a bársonyos puccsot követő­en megszűnt a Hét című közműve­lődési hetilap, és jó lenne aláírás- gyűjtéssel újraindítani. Bólogat­tunk, de nem került elénk az asz­talra aláímivaló lapocska. Este Szőcs Gézát mutatta be Márkus-Barbarossa János és Far­kas Wellmann Endre, akik politi­kai kiáltványait, költészetét, publi­cisztikáját, drámáit és fordításait méltatták. Szőcs Gézának ez volt az első szlovákiai fellépése, és szükség volt írásművészetének be­mutatására, mivel az Erdélyben neves írót-költőt Felföldön keve­sen ismerték. Megtudhattuk, hogy januárban megindult a Duna TV lapja, a Dunánál, amelynek ő lett a főszerkesztője és ezzel régi álma teljesült. A közönség jól szórako­zott a felolvasás alatt és azt a „ki a magyar” cím alatt futó spontán vi­ta követte: szeretjük-e a disszidál­takat, jó-e, ha az író világjárta és minél több világot ismer és ismer­tet meg olvasójával. Szőcs el­mondta, hogy ő globális magyar faluban gondolkodik. Grendel fel­hozta Kibédi Varga Áron példáját, aki Erdélyben született, Hollandiá­ban él, mégis a szlovákiai Kalligram adta ki a könyvét. Ne bí­ráljuk a magyar értelmiségit, ha el­megy a hazájából. Ha vissza tud kapcsolódni a nemzeti vérkerin­gésbe, nem jogos a kritika, mond­ta. Nem az a gond, hogy későbbi Nobel-díjas hagyja el a hazáját, ha­nem ha a falusi pap, mondta Kato­na. Az a kérdés, hogy az internetes háló gócai egy pontban összpontosulnak vagy keresztül- kasul vannak kapcsolatban egy­mással, szólalt meg Zirig Árpi szemléletesen. A társaságban Balázs F. Attila , Márkus-Barbarossa János, Tóth László és Katona István is hazát és állampolgárságot váltott, de nézeteik ellenkezők voltak. Miután mindenki el­mondta a véleményét, szétszéledt a tár­saság. A pénteki reggelinél Z. Németh a paradajkát természetfölötti képes­ségekkel megáldott babysitternek titulálta és arra vágyott, hogy bár­csak lenne annyi életereje, mint egy szúnyognak, akkor ő is boldo­gan repkedne a fullánkjával. A tábor hiányosságai közt említem, hogy a műfordító versenyre nem került sor. Hizsnyai Tóth Ildikó ma­gyar szöveg lefordítását tervezte tört magyar nyelvre, tehát nyelvta­nilag helytelen, külföldi szavakat sem nélkülöző szövegre. A terv azonban nem valósult meg, mivel a fia­talok, pályakezdő meghívottak, akik csoportba verődve fordítottak volna szimatív szövegeket, inkább a közeli Patika vendégszeretetét élvezték. Pedig de élveztem volna! A versíró versenyre sem érkeztek be írások, tehát a kiértéke­lés is elmaradt. Talán azért, mert nem tüntették fel a nyereményt, te­hát nem volt ösztönzés. A férőhelyek száma korlátozott volt, így a tábort meghívásos ala­pon rendezték, azonban egy hívat­lan vendégnek mégis sikerült bot­rányos viselkedésével megbolydí­tania az esti sörözést, borozást, kofolázást a Patika nevezetű helyi kiskocsmában. De minden jó, ha a vége jó, mondja a közmondás, és az írók is élmé­nyekkel telten széledtek szét a vi­lágba. Szúnyogmentes szép napot, búcsúzott tőlünk a birtok ura is, és bejelentette, hogy jövő héten per­metezik a környéket - szúnyogok ellen. Szőcs Géza első szlovákiai fellépésén szivarra gyújt Ucula háton fekve védekezik a szúnyogok ellen Enrique ajándéka Enrique Iglesias szándékai nagyon is komolyak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a villa, amit né­hány napja vásárolt Anna Kurnyikovának. Az énekes és az orosz teniszező kapcsolatáról már rengeteg feltételezés, pletyka szü­letett, de biztosat eddig még senki sem tudott. A 8 millió dolláros lu­xuskégli vásárlásával viszont egy­értelművé vált, hogy ők kerten összetartoznak, sőt mitöbb talán az is előfordulhat, hogy hamaro­san összeköltöznek. A hollywoodi lakás 5 hálószobájában biztosan jól megférnek majd egymással, a fitneszterem, a medence és az egyéb pazar kiegészítők pedig ar­ról is gondoskodni fognak, hogy nehogy idejekorán ráunjanak egy­másra. Ünneplés helyett együttérzés Michael Jackson 44 éves lett, ZENESAROK mégsem ünnepel. Hogyan is te­hetné, amikor a világ másik végén árvízkárosult emberek százai szo­rulnak segítségre. Az énekes első­ként a németországi áldozatoknak küldött üzenetet, amelyben el­mondta, hogy lélekben velük van és minden nap imádkozik értük. A sztár a jókívánságon és részvéten kívül egy nagyobb pénzadomány­nyal is segíteni kíván a német te­rületek újjáépítésén, de erről egyelőre pontosan adatokat még nem közölt. Ashanti a Soul királynője Idén Ashanti nyerte el a „Soul Train” nevű Los Angeles-i show soul királynője címét. A nem kis megtiszteltetésnek számító elis­merést korábban olyan tehetségek kapták meg, mint Mariah Carey, a TLC vagy Toni Braxton. A bizott­ság idei döntésé­vel egyedül a nyil­vánosság nem volt elégedett. Több internetes portálon adtak hangot tiltakozá­suknak az Ashanti-ellenes zenerajongók. Szerintük ugyanis a sztárnak semmi hangja sincs, a soul zenéhesz pe­dig végképp egy­általán nem ko- nyít. (zenenet)

Next

/
Thumbnails
Contents