Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-05 / 180. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 5. kínrímek Az illuzionista Mindenkit ámítok, sikerre számítok! Ügyes csemete No nézd csak, a gyermekünk három lufit nyer nekünk! Génmanipulált hal Tátva maradt a hal szája, mert megjelent pár hajszála. A sivatagban Nincsen már több élelem, csak a halál- félelem. Kijövetel egy XXII. századi műszaki boltból avagy újab­ban robot elárusítókat is al­kalmaznak Milyen fura műszaki bolt, eladója mű szaki volt! A kormányfő felszólalása Morognak az ellenzéki pártok, pedig hát én senkinek sem ártok! A politikus kitüntetést kapott A reformokban te vagy az illetékes, a medál, mi ezért téged ület, ékes. Jelentkezés az evezőversenyre Előbb a nevezés, utána evezés! A nyugdíjas hiába remény­kedett, az orvosi diagnózis rosszat sejtetett az öreg vér­edényéről Az a szerény véleményem, szertefoszlott vélt reményem, mert már meszes véredényem. A patikák megvételére spe­cializálódott mohó magánosító kérdése- Milyen hosszú a patika-lista?- kérdezi az új­kapitalista. Az oroszok Mányára bízták az új alkotmány kidolgozását Mi lesz abból, amit alkot Mánya? Tán Oroszország új alkotmánya? A kézilabdázó a belőtt zic­ceréről elmélkedik Bejött az én sejtésem, hogy sikerül ejtésem! A kormány bírálata Szerintem az egész egy nagy handabanda, amit összehordott ez a randa banda! Találkozás egy régi bará­tommal Szembejön a haverom, a piarista. Ahogy megáll, köszöntöm őt:- Szia Pista! Azt mondja, hogy egy lokál­ban pianista, de az sajnos olyan hely, hol pia nista... Fáni az esőben Amikor a Fáni ázik, akkor mindig mániázik. Az iskolában Padtársára csúf szavait hinti Endre. Endrét végül a tanárnő inti rendre. (Lacza Gergely) A reklámok szerint hogyan is kellene lejátszódnia egy tökéletes napunknak? Bízd rá a nyuszira! M. SZABÓ WICTOR A * csodálatos reggel el­ső fénysugarai simít­ják végig háromdi­menziósán borotvált ■■■■■■ arcomat, miközben barátnőm - termé­szetesen meztelenül - tökéletes aromájú kávét főz a kollégiumi konyhában, és kedvesen moso­lyogva zsírmentes margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörű, hiszen semleges PH értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpa­mentes, kondicionált haján. És csak most veszem észre, hogy tar­tós frizuráját ma reggel vörösre festette! Milyen csodálatos, ra­gyogó szín! Azt tervezi, hogy es­tére megint szőke lesz, mert meg­érdemli. Együtt indulunk a suliba. Néhány fiatal egy kanapén ülve integet az utcán, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövő ge­neráció emelkedett életérzése: haverok, buli, és tengerpart, vagy valami ilyesmi. A suliban mindenki friss és jó­kedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak -, a tanulás olajozottan halad, csupán a lánytársaink nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltű­nik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehe­tő dülledő mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondi eszközöknek, és a zsírégető teának köszönhet. Mi is elgondolkodunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugróm ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fon­tos telefont bonyolítok, és ezt már nyugodt szívvel tehetem, hi­szen már csúcsidőben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, el­végre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapok néhány drazsérá- gót, hogy szájüregünkben nor­malizálódjon a PH érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória. Hazafelé megállók vásárolni a benzinkútnál (mert most ott ér­demes) csokit, habkönnyű pu­dingot, pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszí­vóképességűt), tartós elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sam­pont, arclemosót, sminket és fogkrémet, ami háromszoros vé­delmet biztosít; szóval a leg­szükségesebb dolgokat. Az utcá­ra lépve összefutok K. István mo- sógépszerelóvel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkő ellen, még egy kollé­giumban is. Az este békés és nyugodt, környezetbarát légfris­sítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamába bújva, már a másnapra gondo­lunk. Probléma egy szál se, hi­szen már gondoskodnak rólam, és a gondok oroszlánrésze az övék. (Garabonciás) KÖNYVAJÁNLÓ Anne-Sophie Brasme: Lélegezz! „Ha a könyv, amit olvasunk, nem ráz fel úgy, mintha a koponyánkon dörömbölnének ököllel, akkor minek olvassuk?... A könyv legyen jégcsákány, mely feltöri a belénk fagyott tengert.“ (Franz Kafka) A franciák kedvelik a kamaszokat. Legyen az érzékien feslett Lolita, mint az isteni B. B. (lásd: Brigitte Bardot); ártadan pubertás, mint a „házibulis“ Sophie Marceau; kiskorú bűnöző, mint Nikita vagy ép­pen valamennyi egy személyben -mint Artur Rimbaud. Anne-Sophie Brasme most 19 éves. Mégsem hiszem, hogy kisebbítene jelentőségén, hogy „csak“ most jelent meg első könyve. Nem sokan di­csekedhetnek azzal, hogy 19 éves korukban már 15 nyelven olvasható regényük. A francia Anne-Sophie Brasme volt - Lawrence Norfolk mellett - az idei Budapesti Könyvfesztivál díszvendége. Sokáig mégsem időzhetett a magyar fővárosban, ugyanis - a francia oktatási rendszernek megfele­lően - ebben a tanévben kell érettségi vizsgát tennie. A tanárok pedig nem kímélik még a tojáshéj-lelkű írónőket sem - Sophie azönban nem is érzi, hogy kíméletre szorulna. Ahogy hősnője, Charlene sem. Nincs kegyelem: mindenkit elér sorsa - ez jutott eszembe a regényt olvasása közben. Sophie világa igazi kamasz világ: túlfűtött rajon­gás és gyűlölet harcának színtere. A hősnő, Charlene - aki Sophie bevallása szerint egyfajta szélsőségekig vitt alteregója - szinte sze­relmes imádathoz hasonló függésbe kerül Sarah-val, az „osztály középpontjával“. A magány és az önfeltárás vágya közt hánykolódó lány minden beteges szeretetét és kamaszos titkát imádott „bálványának“ lába elé helyezi - aki aztán annak rendje és módja szerint különösebb lelkifurdalás nélkül agyon tapossa őket, majd könnyed mozdulattal átlép „áldozatán“, (st) Ma este fellép a hagyományos olasz zene legfiatalabb és legdinamikusabb sztárja Jöttök a Szigetre? Jovanotti jön! ÖSSZEÁLLÍTÁS Ez a kérdés ma már szinte minden baráti társaságban elhangzik nyár közepe táján. Van, ahol a fenti kér­dés el sem hangzik, hiszen evidens, hogy mindenki ott van a Szigetre. Aztán vannak olyanok is, ahol azért nem hangzik el, mert egyér­telmű, hogy senki nem ment a Szi­getre. Buon giorno, buona sera! Ezt mondják az olaszok, és a gon­dolán énekelnek. Ha éppen nem ott, akkor pedig gyártják az iszo­nyú gagyi diszkóslágereket, vagy a szomorú-szép-szárnyaló dalokat, amik azoknak, akik nem rajongók, csöpögős giccsnek tűnnek. Ez nyil­ván teljesen téves elképzelés, de mégsem hagyható figyelmen kívül. Jovanotti angolul énekel. Az olasz hip hop még most sincs olyan hely­zetben, hogy Jovanottin kívül bár­kinek eszébe jutna róla valaki. Szemben mondjuk a német vagy a francia színtérrel, amik ez elmúlt években azért kialakítottak magukról valamilyen képet a külhoni érdeklő­dők számára is. Hosszú távon azért abból, hogy valaki olasz, és mégis rappel, nem lehet megélni a nemzet­közi porondon. Jovanotti lemezei egyre inkább kifinomultabbak és sok­rétűbbek lettek. Hatalmas slágerekkel gondoskodott arról, hogy nevét ne fe­lejtsük el: Serenata Rap, Penso Positivo a legismertebbek. Magyaror­szágon már kétszer is járt. Először ép­pen a Szigeten, 1999-ben. Akkor je­lent meg Lorenzo 1999 - Capo Horn dmű lemeze, amit három év hallgatás követett, ha nem számítjuk a 2001- ben kijött koncertlemezt és a Pasaporte dmű slágerválogatást. Ezek a gyűjteményes albumok is arra mutattak, hogy az első, hosszú kor­szakot lezárta, és most eljött az idő egy új fejezet megnyitására. Ekkori­ban lépett fel másodszor is hazánk­ban, a hagyományosabb olasz zene egyik legnagyobb ifjú sztárjának, Eros Ramazottínak a koncertjén, amolyan előzenekarként. Az árukapcsolás első pillantásra kissé furcsának tűnhet, ám érthetőbb, ha tudjuk, hogy a szívtipró aktuális lemezén két szám szövegébe is besegített. Idén jelent meg a tehát az új korszak nyitánya, az elbűvölő II quinto mondo (Az ötödik világ). Totális stíluskavalkád, brazil vendégrapper és Jovanotti négy­éves kislánya, funky, soul, reggae, dzsessz, és még ami belefér. Totális eklektika, totális lazaság és természe­tesség. És minden könnyedség ellené­re komoly témák, mint azt már a ko­rábbi lemezeken megszokhattuk: a környezet, a fogyasztói társadalom, és kissé idézőjelbe téve, de mégiscsak: világmegváltás. No meg persze a sze­retet. Még ha kissé hippisnek is tűn­het, abszolút mai zenei világ ez. Az üyen laza, könnyed és sokszínű bulizenék nagyon jól hatnak a koncer­ten. Sokak számára a ‘99-es Sziget egyik legjobb fellépése volt Jovanottié. Es bizony minden esély meg­van arra, hogy most is így érezzék azok, akik ma kilenctől a Nagyszínpad előtt táncolnak, (st) FILMAJÁNLÓ Nálatok ki hordja a szoknyát? Bővér szálló Rendezte: Wally Wolodarsky Szereplők: Barry Watson, Michael Rosenbaum, Harland Williams, Melissa Sagemiller, Heather Matarazzo, Brad Beyer, Tony Denman „Mókás ötletnek tűnt ráadni a tű­sarkút egy friss színészgeneráció néhány tagjára és megfigyelni ho­gyan boldogulnak benne.“ íme a motiváció az új tinifilm elkészíté­sére, magának a rendezőnek, Wally Wolodarskynak a tolmácso­lásában. Akinek ez a furcsa név halványan ismerősnek tűnik, an­nak elmondjuk, hogy ő az egyik ki­agyalója a Simpson-család című rajzfilmsorozatnak. Persze most nem a rajzfilm a lényeg, hanem a tűsarok. Ki tudja, miért, de Ameri­kában és néhány más országban viccesnek számít férfiakat női ru­hába öltöztetni és ostoba helyze­tekbe keverni, hogy aztán az egészből semmi se süljön ki. Ná­lunk szerencsére nem gyökered­zett meg ez az irányzat, de a mo­zikban mégis fel-felbukkan egy ilyen darab Amerikából, a politikai korrektség és a csekély ízlés hazá­jából. íme egy olyan alkotás, mely­ben a beöltözés mozi találkozott a már régóta makacsul kitartó tinifilmmel. Mert a Bővér szálló el­sősorban tinifilm. Azt azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a főszereplő srácok nőnek vannak öltözve. Ezúttal viszont nem azért, mert ez olyan izgi lenne számukra. Éppen ellenkezőleg: mivel a há­rom jófej srác a fiúkolesz legme­nőbb alakja. A szépfiú Dave (Barry Watson), a nagydumás Adam (Michael Rosenbaum) és az eny­hén lúzer öregdiák, Doofer (Harland Williams), csak a buli­zásra tud gondolni, a lányokat pe­dig semmire nem tartja, csakis ágytölteléknek. Mint mondtuk, ők a királyok, de éppen ez a baj. Hi­szen a kolesz vezetője, a sipítozó hangú, gaz Spence (Brad Beyer) féltékeny rájuk, és egy nem igazán bonyolult csellel egyszerűen kite­szi a szűrüket. A fiúk pedig szállás, pénz és minden más fontos dolog híján nem tehetnek mást, mint­hogy bekopognak a szomszédos lánykolesz ajtáján - női ruhában. Innen próbálnak bizonyítékot sze­rezni Spence ellen és közben las­san összemelegednek az itt lakó öntudatos, felvilágosult, de nem feltétlen cicababa lányokkal is. Fő­leg Dave vet szemet a vezérszónok Leah-ra (Melissa Sagemiller), csakhogy Dave már Daisy, Adam Adina, Doofer pedig Roberta né­ven nyomul és kerül a fent említett rengeteg kellemetlen helyzetbe. Igaz, hogy az alaphelyzet megle­hetősen gagyi, sőt, többé-kevésbé elcsépelt, a produkciót azonban megmenti az, hogy tinifilmként tö­kéletesen működik. Persze ezen a téren sem túl eredeti, de a szoká­sos Freddie Prinze Jr.-féle álro­mantikus, szájbarágós tanmesék színvonalát messze felülmúlja. A Bővér szálló humora - ahogy ezt a cím is finom iróniával sejteti -jócs­kán vaskos, de többnyire nem rossz. A három fiúból kettő pedig egész jó színész, különösen a Smallville sorozatból már ismert Michael Rosenbaum. Külön dicsé­retet érdemel az, aki a film zenéjét összerakta, és annak a casting directornak is gratulálhatunk, aki kihagyta az eddig minden tinifilmben feltűnő és mára már egyáltalán nem vicces Seann William Scottot. Nem minden cél­közönség számára egyformán szó­rakoztató film, de a többségnek biztos bejön: vagy a jópofa fiúk, vagy a jó csajok miatt, ahogy ez már lenni szokott a tinifilmeknél. A női ruhákat pedig inkább a nők hordják továbbra is. (sn) Posztposztmodern félmese a barna sörről (S)örömteli sötét valóság LACZA GERGELY Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy sör. Csakhogy az olyan bar­na volt, mint a kutyám hülyülve. Vi­lágos? Mondom barna volt, nem vi­lágos. Most már csöppet sem vilá­gos... De én ezzel mégis tisztában vagyok, mint újszülött bébi a pelen­kában. Egyszer ez a sör egy világos pillanatában elhatározta, hogy nem lesz sötét! Ezért aztán elment sze­rencsét próbálni. Útközben bugyo- gott az agya, de már kevesebbet ha­bozott, mint elhatározása előtt. Jó­kat lötyögött magában, s csak úgy vülámlott benne a sok komló meg maláta. Sokkoló, mert ma látta ezt ötödször, de amúgy érezte is, mint amikor szőrétől viszket a ködmön. Talán talál magán még élveznivalót, gondolta, s képzeletét oldalba- gombolta, mint goromba gomba mérgét oltva a baromba, aki van oly ostoba, hogy bekapja. Gyere kislány a karomba inkább, mint ó, festett madár ikonja, lépcsős piramisok mellett vonagló ábrák eleven lexi­konja, hol inka a levegő is, de az ódon szellő még inkább. Vonaglik a lét a halálba, szálkás hal állva víz te­tején bámul, egy tál kása mellette a vízen: Wiesentahl. Tálban víz és ká­sa, gyere, edd meg Szása, Mása, Dása, kinek más a mása, ki nem fo­gadott másra, csak egy második ásra, mondván neki: ott hagyod a fogad, ott. Aztán mégis másra foga­dott... Már csak a mitológia hiány­zott, hogy teljes legyen a barna sör vüágos látomása, ám ekkor megje­lent előtte három világos sör:- Öllé, ollé-ollé-ollé! Mi vagyunk a három vüágos sör. Te ki vagy?- Én vagyok a barna sör, és most le­szúrlak benneteket! - válaszolta a barna sör sötét voltát csöppet sem meghazudtolva. Jól meghúzta, s jól megtolta a három vüágos sört. Csak húzta-tolta, húzta-tolta, húzta-tolta őket, és a végén mindhármukat le­szúrta. Mikor mindez megszáradt sötét lel­kén, már lassan besötétedett. Ám ekkor találkozott a duplafarkú nyu­szival. Ez a nyuszi arról volt híres, hogy mindenkit meg tud szabadíta­ni sötét mivoltjától. Csak keresztbe­rakja két micsodáját, állítólag...- Ide figyelj, te barna sör! - hápogja a duplafarkú tapsifüles. - Vagy azonnyomban vüágos leszel, ami­kor keresztbe rakom magamnak, vagy pedig keresztbe rakok neked, és lehúzlak, mint hegyi bacsa hu­szonhárom féldeci borovicskát! A nyuszi nagy meglepetésére a bar­na sör olyat tett, amit még a vüág nem látott: eüent mondott neki. De a nyúl sem hagyta annyiban, s odanyúlt, de mivel dupla ékessége lekonyult, a nyúl kinyúlt. A barna sör meg éli világát, s ma is él még, ha fel nem élte barnáját. illOYSlÜNfí Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents