Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-05 / 180. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 5 KOMMENTÁR Múltat - megnyitni SZILVÁSSY JÓZSEF Rudolf Schuster ismét negatív közszereplővé vált az elmúlt héten. Most azzal borzolta fel sokak kedélyállapotát, hogy újratárgyalásra visszaadta a parlamentnek azt a három törvénytervezetet, amely a kommunista múlt felderítését, hosszabb távon pedig talán a lezárását szolgálná. Az államfő ebben a választási ciklusban egy tucatnál is több jogi normát nem írt alá. Olykor a legtöbb szakértő véleménye szerint is indokoltan, gondoljunk csak a multinacionális kereskedelmi láncok szlovákiai tevékenységét szabályozó elképzelésekre. Most azonban merőben más a helyzet, mert főleg az úgynevezett ügynök- törvény megvétózására aligha lehet elfogadható érvet találni. Schus­ter sem erőltette magát ilyen indok keresésével, hiszen a szóvivője út­ján mindössze azt közölte, ennek a tervezetnek néhány rendelkezését jogi szempontból nem eléggé egyértelműnek, sőt, alkotmányellenes­nek véli. Lehetséges, hogy az államfő mindössze annyit tesz, hogy mossa a kezeit: ő nem írta alá a dokumentumot, a többi pedig a tör­vényhozás dolga. Az sem elképzelhetetlen, hogy késleltetni igyekszik a történelmi igazságtételt, hiszen a cseh példán láthatja, hogy nem­csak a letűnt rezsim titkosrendőrségének irattárát nyitják meg, ha­nem a néhai állampárt, a népi milíciák és más elnyomó szervezet le­véltárait is, s ha ez a gyakorlat Szlovákiában szintén folytatódna, ak­kor esetleg ő is sok mindenben érintett lehet. Ám számos történelmi tény, legújabban pedig a csehországi és a magyarországi gyakorlat igazolja, hogy a múltat nem végképp eltörölni, elhallgatni, hanem a dokumentumokat hozzáférhetővé kell tenni - éspedig megfelelő tör­vényekkel - minden állampolgár és kutató számára. Csak így kerül­hető el, hogy félinformációk révén egyesek gyanúsítgatások és zsaro­lások zavarosában halászgassanak. Például a Cibulka-féle névsorral, amelyről maga a szerző is azt állítja, hogy a lista nem teljes és az érin­tett személyekről annyit árul el, hogy - az ún. bizalmiak és besúgó-je­löltek egy részét kivéve - tudatosan együttműködtek a belső elhárí­tással. Ugyanerről beszélt a minap Mécs Imre, a magyar kormányta­gok múltját vizsgáló bizottság elnöke is, aki szerint csupán az említett levéltárak anyagai adhatnak választ arra, hogy a gyanúsított ügynök volt-e, vagyis aláírta-e a beszervezési papírt, adott-e jelentéseket, s kapott-e pénzt ezért. Csak ezek után lehet egy-egy személy tényleges tevékenységéről egyértelmű morális, esetleg jogi ítéletet mondani. A tisztánlátás érdekében Szlovákiában is meg kell hát nyitni az eddig lakat alatt tartott levéltárakat. Remélhetően néhány nap múlva lesz megfelelő számú személy és kellő politikai akarat az ebben a felállás­ban talán utoljára összeülő törvényhozásban, hogy újra megszavazza azt az ügynöktörvényt, amely nélkül nem lehet lezárni a múltat. Alsóházi közérzet TÓTH MIHÁLY Tudatalattimban olyan pártként „raktározódott el” a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, mint amilyennek még hosszú ideig nem kell tartania a hirtelen irányváltástól. Tévedésemre Roman Hofbauer ese­te ébresztett rá. Elképzelni se tudtam, hogy adódhat fordulat, amely­nek hatására lépést vált a Meciar vezényelte menetelésben. És most tessék: R. H. kilépett a pártból, képviselőként pedig átül a függetlenek közé. Elhatározásának oka: neve nemhogy a HZDS jelöltlistájának „alsóházába” került, hanem még ott se szerepel. Ha megsértődése el­szigetelt eset lenne, szót se érdemelne. Csak annyit jelezne, hogy a HZDS-ben még csak 12 éve nyírják a pártszékház körüli pázsitot. De az eset nem elszigetelt; a jelöltlisták kidolgozásának heteiben nem volt az országban jelentős párt, amelyben ne sértődtek volna meg az alsóháziak, vagy akik még oda se jutottak be. Nem jelentős azoknak a miniszter- vagy képviselőviselt közéletieknek a hányada, akik különösebb megrázkódtatás nélkül élik meg, ha nevük nem ke­rül rá a biztos befutók listájára. Kevesen vannak, akik - vagy mert a szellemi arisztokráciához tartoznak, vagy mert akkora vagyonra tet­tek szert, hogy közömbösek lehetnek a honatyaságból eredő előnyök iránt - nem érzik megalázónak, ha kihagyják őket a buli­ból. Mellőzése esetén a képviselőséget már megéltek jelentős része vagy azért kerül infarktusközeli állapotba, mert korábban közömbös volt az anyagi javak megszerzése iránt, vagy mert korántsem volt kö­zömbös. Hofbauerről a politikai kultúra balkáni stílusú művelése kap­csán sok minden elmondható, de az hírlik róla, hogy a vagyonszerzési lehetőségek kiaknázásában pártjában a puritánok közé tartozott. Té­telezzük fel, hogy R. H. vagyonszerzési puritánsága készpénznek ve­hető, és tegyük fel a kérdést: jövőjét illetően van-e oka idegeskedés­re. Egyértelmű választ kapunk, ha szemügyre vesszük a nyugdíj ma­ximális összegét, amennyiből a jövőben élnie kellene. Az átmenet időszakában zömében kipróbálatlan politikai elit került az ország élére. Egy-egy parlamenti ciklusban a be nem vált politikusokat min­den pártban újakkal kellene felváltani. Ehhez képest az a helyzet, hogy több mint egy évtizede minden pártban ugyanazok a fősze­replők. A leváltott tehetségtelent ma már nem lehet elküldeni nagy­követnek vagy szakszervezeti vezetőnek. Az a legrosszabb, hogy a bukottak közül senki egy könnycseppet se érdemel.- Már megegyeztünk, hogy fogják hívni, most azon vitatkozunk, milyen párt listáján induljon a 2022-es parla­menti választásokon. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ BILD AM SONNTAG Washingtoni katonai szakértők nem zárják ki a korlátozott atom­csapás lehetőségét, ha Szaddám Húszéin iraki diktátor biológiai vagy vegyi fegyvert vetne be egy háború esetén. Erről Rolf Topho- ven német terrorszakértő beszélt a Bild am Sonntag hamburgi heti­lapnak. A szakértő elképzel­hetőnek tartja, hogy az iraki el­nök biológiai és vegyi fegyvereket is bevetne. A Német Kelet Intézet igazgatója, Udo Steinbach úgy gondolja, hogy az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia hamaro­san katonai csapást mér Irakra. „A szakértők nagy amerikai és brit csapatfelvonulásra számíta­nak. 250 ezer katonával kell be­vonulniuk Irakba” - mondta a Bild am Sonntagnak. Steinbach becslése szerint az Egyesült Álla­moknak utcai harcokkal tarkított, hosszú bevetésre kell felkészül­nie. „Több ezer áldozat lesz mind­két oldalon. Az amerikaiak ma­guk között 40 ezer elesett katoná­val számolnak” - tette hozzá Ste­inbach. A legnyugtalanítóbb, ugyanakkor legkegyetlenebb tény, hogy ma már Iraknak is vannak tömegpusztító fegyverei Szaddám Húszéin szerint a világ Ahogy egyre intenzívebben folynak az Irak elleni hábo­rú előkészületei, eljött az ideje, hogy megálljunk egy pillanatra és a kialakult helyzetet megpróbáljuk Bagdad szemszögéből néz­ni. Az ilyen megfigyelés végkövetkeztetései nem ép­pen szívderítőek, azonban komoly felelőtlenség lenne anélkül támadni, hogy ko­molyan el ne gondolkod­nánk, mit tehet ellenünk Szaddám Húszéin. GRAHAM ALLISON A közelmúltban a Pentagon ter­veiről kiszivárgott információk növekvő realizmusról tanúskod­nak: már 250 ezer amerikai kato­nát igénylő támadás lehetősé­géről is beszélnek. Mára már mindkét kongresszusi párt képvi­selői azt követelik az Egyesült Ál­lamok vezetésétől, magyarázza el az amerikaiaknak, hogyan akarja felszámolni Szaddám rezsimjét, mekkora amerikai emberáldozat, anyagi ráfordítás és milyen koc­kázat árán. Az egyik legnehezebb feladat az lesz, hogy Szaddám „bőrébe bújjunk”, és számba ve­gyük lehetséges ellenlépéseit. A Bush-kormányzat - saját straté­giája miatt - végképp elvesztette azt az előnyt, amely a stratégiai vagy akár taktikai meglepetésből származhatott volna. Világos, hogy tudja: jövünk. Nyilvánvaló, hogy már fontolgatja, mit tehet annak érdekében, hogy késleltes­sen, elriasszon minket, vagy egyenesen győzedelmeskedjen fölöttünk a közelgő hadjárat so­rán. Eszköztárában szerepel a diplomácia, a megzavarás, az el­rettentés és végül a kegyetlen megtorlás is. Már Szaddám első diplomáciai húzásai is ügyesek voltak: elsimí­totta területigénylési nézeteltéré­seit Kuvaittal, megnyerte az Arab Liga támogatását annak az indít­ványnak, hogy egy Irak elleni of- fenzíva valamennyi arab állam ellen irányuló támadásnak minősüljön, előnyös szerződése­ket kínált Oroszországnak és Franciaországnak, végül pedig úgy ráijesztett Szaúd-Arábiára, hogy az amerikai stratégák már olyan háborús terven dolgoznak, amelyik nem is számol szaúdi bá­zisok használatával. Miközben az Egyesült Államok igyekszik megszerezni a létfon­tosságú támogatást a régióban, egyre magasabban tornyosulnak az akadályok, egyre nyugtalaní­tóbbá válik a helyzet: szeptember Xl-e óta tucatnyi terrorista akciót kíséreltek meg, a második palesz­tin intifáda idején ugrásszerűen megnőtt az öngyilkos merényle­tek száma, a terrorista támadá­A CIA szerint Iraknak 2650 gallonnyi antrax áll a rendelkezésére. sok az atomháború szélére sodor­ták Indiát és Pakisztánt, végeze­tül pedig összeomlott a török mi­niszterelnök, Bulent Ecevit kor­mánya. Szaddám modus operandiját fi­gyelembe véve - amely eljárás­módba belefért 1993-ban az első George Bush elnök elleni me­rénylet kísérlete és a palesztin öngyilkos merénylők családjának adott 25 ezer dolláros juttatás is -joggal feltételezhetjük, hogy to­vábbra is önti majd az olajat arra a tűzre, amely az Egyesült Álla­mok és egy Irak elleni háború kö­zött lángol. A diplomácián és a figyelemelte­relés taktikáján túl ott az elretten­tés sötét birodalma, a megtorlás reális veszélyével együtt. A leg­nyugtalanítóbb, legkevésbé is­mert, ugyanakkor legkegyetle­nebb tény, hogy ma már Szad- dámnak is vannak tömegpusztító fegyverei. ENSZ-megfigyelők már 1999-ben készült összefoglaló je­lentésükben rámutatnak, Irak je­lentős készleteket halmozott fel biológiai és vegyi fegyverekből. Az amerikai titkosszolgálat, a CIA legújabb elemzése szerint pedig Iraknak 2650 gallonnyi antrax áll a rendelkezésére. Az első Öbölháborúban Szaddám vegyi és biológiai robbanófejeket szereltetett a Scud- és más raké­tákra, amelyek hatótávolsága ele­gendő lett volna a Szaúd-Arábiá- ban és Izraelben lévő amerikai támaszpontok eléréséhez. Ebben a háborúban azonban az Egyesült Államok szerencsére képes volt elrettenteni Szaddámot tömeg- pusztító fegyverei használatától, ugyanis megfenyegette: egy eset­leges támadás után nem válogat­na az eszközökben, hogy meg­semmisítse rezsimjét. Igen ám, de most? A küszöbön ál­ló hadjárat nem titkolt célja föl­számolni Szaddámot és rendsze­rét. Ám ha valaki bejelenti, hogy el akarja pusztítani az ellenséget és mindazt, ami számára kedves, hogyan riaszthatja el ellenlábasát a sámsoni erőfitogtatástól? Ahogy Bush elnök helyesen meg­jegyezte: „Az igazi katasztrófa­forgatókönyv az lenne, ha egy, az al-Kaidához hasonló terrorszer­vezet összefogna egy olyan bar­bár rezsimmel, mint amilyen az iraki, amelyiktől tömegpusztító fegyverekhez juthatna. Ezt min­denképpen meg kell akadályoz­nunk.” A Bush által választott in­tézkedések iránya azonban tulaj­donképpen éppen Szaddám kész­tetését növeli, hogy ekképp csele­kedjen. Szaddámnak vannak olyan va­dászgépei és rakétái, amelyek ké­pesek vegyi és biológiai fegyvere­ket juttatni az Egyesült Államok katonai egységei, támaszpontjai és szövetségesei közelébe. Rá­adásul azt is megfigyelte, hogyan másolja le Oszama bin Laden Tom Clancy thrillerjének egyik fejezetét, hogy utasszállító re­pülőgépeket használjon irányí­tott rakéták gyanánt az Amerika elleni támadáskor. Clancy Végre­hajtási utasítások című könyvé­A diplomácián és a figyel­emelterelésen túl ott az el­rettentés sötét birodalma. ben egy Amerika-ellenes arab or­szág biológiai fegyverrel teli tar­tályokat juttat az Egyesült Álla­mokba, ahol ügynökei zsúfolt kongresszusi központokban en­gedik szabadon a halált hozó bo­garakat. Képzeljék el, hogy - isten őrizz - az Egyesült Államok megszálló erőket vezényel a Perzsa-öbölbe, Szaddám pedig titkos levélben tájékoztatja Bush elnököt, hogy biológiai fegyvereket telepített New Yorkba, Washingtonba és több más amerikai nagyvárosba. Egy ilyen helyzetből mivé fajul­hatna az összecsapás? Mielőtt a háborút választaná, a kormánynak minden kétséget ki­záróan be kell bizonyítania: a Szaddám megbuktatását célzó katonai támadás valóban a leg­utolsó választási lehetősége. A szerző a Clinton-kormány vé­delmi miniszterhelyettese volt (c) The Washington Post Élősködők elszaporodása, egyes állatfajták kipusztulása, trópusi járványok terjedése - akár ilyen következményekkel is járhat a Föld mind érezhetőbb globális felmelegedése Az egzotikus betegségek a hidegebb térségek felé húzódhatnak ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Élősködők elszaporodása, egyes ál­latfajták kipusztulása, járványok - amerikai tudósok egy csoportja sze­rint akár üyen következményekkel is járhat a Föld globális felmelege­dése. A jóslásokat egyes szakembe­rek riasztónak, mások puszta spe­kulációnak tartják. „Nem szeret­nénk aggályoskodni, de aggódunk” - mondta Richard Ostfeld, a New York-i Ökoszisztéma-kutató Intézet munkatársa, aki szerint a Föld át­laghőmérsékletének emelkedésével gyakoribbakká válhatnak a fertőző betegségek, egész állatfajok tűnhet­nek el, és az ember sem érezheti magát biztonságban. Bármilyen te­rületet vizsgáltak, szárazföldet vagy tengert, trópusi vagy mérsékelt ég­övet, mindenütt találtak olyan nö­vényeket vagy állatokat, amelyeket a korábbinál gyakrabban támadtak meg különböző betegségek. A ran­gos Science magazinban publikált cikkében 12 amerikai és egy hol­land biológus arra hívta fel a figyel­met, hogy a vadon élő állatok köré­ben észlelt, korábban nem tapasz­talt betegségeket nem feltétlenül új­fajta kórokozók váltják ki, hanem már ismertek támadnak meg olyan élőlényeket, amelyeket korábban nem fenyegettek. Az Antarktisz tér­ségében például több fókát is talál­tak olyan vírusfertőzéssel, amely korábban csak a térségben tartott szánhúzó kutyákra volt veszélyes. Hasonló eseteket jegyeztek fel a Baj- kál-tónál is. „A klíma változása kez­di érdekes és talán drámai módon befolyásolni a fertőző betegségek terjedését” - vélekedik Andrew Dobson, a Princeton Egyetem pro­fesszora. A kutató és kollégái arra fi­gyelmeztetnek, hogy egyes kóroko­zók mind nagyobb területet hódít­hatnak meg, az eddig a meleg vidé­keken ismert betegségek a hidegebb régiók felé húzódhatnak. Hawaiin például a mézmadarat fenyegeti a kipusztulás a szárnyasokra végzetes maláriát terjesztő szúnyog életteré­nek kitágulása miatt. A nagyobb, szárazföldi emlős állatok is veszély­be kerülhetnek. Tavaly például jár­vány pusztított Tanzánia oroszlánjai között. A kutatók szerint a bajt az okozta, hogy a kórokozót terjesztő legyek az éghajlat változása miatt ellepték Kelet-Affika egy részét is. Nincs biztonságban az ember sem. Ahogyan a klíma mind melegebb és párásabb lesz, úgy válnak az üyen járványok egyre gyakoribbakká. Ku­tatók szerint a globális felmelege­déssel a trópusi betegségek - a ma­lária, a Dengue-láz, a sárgaláz vagy akár az elefántkor - olyan vidéke­ken is megjelenhetnek, ahol addig csak hírből ismerték őket. A hosszú, meleg nyár és az enyhe tél növekvő veszélyt jelent a mérsékelt égövben is, mert mind kevésbé érvényesül a hideg „fertőtlenítő” szerepe, (h, ű) Afrikai vírus pusztít az USA-ban A hétvégi híradások szerint legutóbb az USA déli államában, Luisia- nában ütötte fel a fejét a nyugat-nüusi vírus, amelyet a nyugati félte­kén először 1999-ben, konkrétan New Yorkban észleltek. Az agyhár­tyagyulladást okozó trópusi betegséget a szúnyogok terjesztik, s Lui- siana előtt eddig 28 szövetségi államban észlelték; ebben az évben a vírus felütötte fejét Texasban, Észak-Dakotában és Nebraskában, to­vábbá,a kanadai Manitobában. Az 1937-ben, először Ugandában észlelt kór eddig 18 ember halálát okozta az USA-ban. (MfD, új

Next

/
Thumbnails
Contents