Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-23 / 196. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 23. KOMMENTÁR Európa ismét fanyalog TÓTH MIHÁLY A kávéházi stratégáktól kezdve a politikacsinálás számos európai főszereplőjéig sokan felteszik mostanában a kérdést: mennyiben ha­sonlít a muzulmán fundemantalizmus általi fenyegetés ahhoz a ve­szélyhez, amelyet a harmincas évek első harmadától kezdve a Né­metországban uralomra jutott nácizmus testesített meg. Nobel-béke- díjat érdemelne az az elemző, aki úgy lenne képes e kérdést megvá­laszolni, hogy a mérvadó nyugat-európai politikusok számára nyil­vánvalóvá válna, országuknak lelkesedve, langyosan, netán elutasí­tóan ajánlatos-e viszonyulnia az amerikai elnök Irak-politikájához. E tekintetben csak annyit tudunk biztosan, hogy 1933 után a nagy nyugat-európai demokráciákban fanyalogva olvasták a fa­sizmus és a nácizmus előretörése láttán megfogalmazott prognó­zisokat, és egészen a világháború kezdetéig visszautasították a Hitler és környezete elleni erélyes fellépést. Nagy árat kellett ezért fizetni. Nyugat-Európa fanyalgása ma más jellegű. Az Egye­sült Államok fanyalgókkal szembeni történelmi érve megcáfolha­tatlan: 50 év alatt az USA kétszer mentette meg az európai de­mokráciát, és Wilsonnak az I. világháborúban, majd Roosevelt- nek a II-ban egyaránt vért izzadva kellett küzdenie az Újvilág el­szigetelése eszméjét hirdető amerikai többség álláspontjának megváltoztatásáért. Szeptember 11-e óta Amerikában nincs számottevő erő, amely az izolacionizmust tekinti követendőnek. Mintha szerepcserére ke­rült volna sor; most Európában vannak lényeges politikai erők, amelyek a harmincas évek Nyugat-Európája, illetve Amerikája közhangulatát idézve csűrik-csavarják: mi közünk nekünk egy tá­voli ország dolgaihoz. A be nem avatkozó Franciaországot is elér­te a végzete... A nem régi balkáni konfliktusok során voltak mozzanatok, ame­lyek hozzájárultak ahhoz, hogy kontinensünk országaiban szá­mos politikus meglehetősen mérsékelten lelkesedik a Bush elnök által szorgalmazott Irak elleni közös fellépésért. Kételyeiket több élmény táplálja. Egyebek között az is, ahogy az USA államfője a szeptember 11-i támadásra reagált. Megígérte a végrehajtók megszervezőinek felelősségre vonását. Máig nem vagyunk benne biztosak, bűnösöket büntettek-e meg. Bush személyisége sejárul hozzá mindig a közös fellépést gyengítő kételyek eloszlatásához. Mindezek ellenére azonban a demokratikus világnak egy percre se lenne szabad megfeledkeznie arról a kétségbevonhatatlan tényről, hogy az iraki diktátor fanatizmusa közeli rokona a náciz­musra jellemző fanatizmusnak. JEGYZET Magyar fátum KÖVESDI KÁROLY Az ember olykor bizakodik. S lón csoda: a Zalaegerszeg ott­hon megveri a Manchestert, a válogatott döntetlenezik a spa­nyolokkal. Igaz, spanyol fölény után, de három tiszta gólhely­zettel. Meg aztán a fociban az eredményt jelzik, nem a labda­birtoklás százalékát meg a szögletarányt. Lehet, hogy mégiscsak zajlik valami a ma­gyar futballban? Annyi fellán­golás, percnyi siker után lehet, hogy reménykedhetünk? Per­sze, tudjuk, hogyan rohadt le eddig minden, amiben bízott a magyar szurkoló. Ha egy csa­pat sikert ért el, szétverték, el­adták, felélték. Magyar sors, magyar fátum... Eddig ér az ember a morfondí- rozásban, majd látja, hogy a Puskás Stadionban kifeszíte­nek egy hatalmas zászlót, né­mi reklámot csinálva a majda­ni, 2008-as Európa-bajnokság- nak, melyet az előző kormány megpályázott. Aztán hallja, hogy Knézi Jenő csöndesen megjegyzi: bár az esélyeink csökkentek, mert a stadionépí­tési program leállt... Magyar fátum? Kishitűség? Ugyan, kérem: nincs rá fede­zet! A világkiállításra sem volt, azt is lehóhérolták az elvtár­sak. Ez lesz a sorsa az Eb-nek is. Minek az a magyarnak. A minap meg is magyarázta az államtitkár úr, milyen bűnös költekezés folyt a sportminisz­tériumban, és minden beruhá­zást le kell állítani, amelyre nincs meg a suska. Az ember benyit a spájzba, üresek a dunsztosüvegek. Bekukkant a szalmazsákba, ott sem zizeg­nek bankók. A zoknik is üre­sen, lyukasan lifegnek a szárí­tókötélen. Hogy mások hogyan csinálják? Hogy a mogyoródi pálya sem magától nőtt ki a magyar ugarból, s hogy a sze­gedi Eb-k, vb-k elismerten a legnívósabbak a világon? Hogy az egy lakosra eső olimpiai aranyérmek számában vilá­gelsők vagyunk? Hogy a tőke odamegy, ahol tervezik? Ugyan kérem! Sokba kerülnek a választási ígéretek, meg a ka­matlábakat is tartani kell vala­miből. 2008-ig van még hat év, s akkor már új kormány lesz. Csak a magyar szurkoló lesz ugyanaz. Akinek a dagadó keblére oda kell ütni egy na­gyot, horpassz már, Józsikám, ez itt nem a Széchenyi grófok kora! Csák Máté földjén mi va­gyunk az urak. FIGYELŐ REUTERS Rudolf Schuster a választások után azt a megoldást részesíte­né előnyben, ha a pártok meg­egyeznének egymás között, és javaslatot tennének neki a kor­mányfő személyére. Az elnök a neves brit hírügynökségnek nyilatkozott ebben az értelem­ben. Ezt a megoldást előnyö­sebbnek tartaná, mint ha ő bíz­na meg egy pártot a kormány­alakítási tárgyalások megkez­désével. Schuster az uniós és a NATO-csatlakozást szavatoló széles kormánykoalíció létre­jöttében bízik. Meggyőződése, ha Szlovákia kimarad a két szervezet legközelebbi bővítési köréből, hosszabb időre szige­teli el magát, mint a NATO ese­tében 1997-ben. „A politikai paletta és a választói preferen­ciák ezt jelzik előre” - jegyzi meg Schuster. Úgy véli, ősszel a jelenleginél is szélesebb kor­mánykoalíciójön létre. Gyors tárgyalásokat remél, mert a NATO novemberben tartja bővítési csúcsértekezletét, ahol eldől, kap-e Szlovákia meghí­vót az Észak-atlanti Szövetség­be. A Reuters utal arra, hogy továbbra is Vladimír Meciar pártja a legnépszerűbb, de az utóbbi időszakban sok támoga­tót veszített. TALLÓZÓ PRAVDA „Én nem csináltam semmit, és a szabadságom megvételéről szóló elmélkedéseket is kikérem magam­nak” - nyilatkozza a napilapnak Ivan Lexa, a titkosszolgálat (SIS) volt igazgatója. Ifjabb Michal Kovác elrablásával kapcsolatban a követ­kezőket mondja: „A mai napig nem tudom, hogy elhurcolás volt-e ez”. Az ügyben az akkori kormányfőtől, Vladimír Meciartól (mint ideigle­nes államfőtől) kapott amnesztiá­ról is véleményt mond: „Én semmi­féle amnesztiát nem írtam alá, de nem is kértem. Ám azt ugyanúgy köteles vagyok tiszteletben tartam, mint a nyomozó vagy bárki más.” Lexa hangsúlyozza, hogy két évvel ezelőtt érvényes diplomata-útlevél­lel hagyta el az országot az egyik határátkelőhelyen keresztül, azt azonban nem hajlandó elárulni,- Ne ugorjon, uram! Ha elolvassa a választási programunkat, azonnal visszatér az életkedve! melyiken, mert nem szeretné, ha az (Pavel Jakubec karikatúrája) éppen akkor szolgálatos határőrö­ket elővennék az ügy miatt. LISTAMUSTRA SDKÚ - A kormányfő emberei Az SDK négy évvel ezelőtti igencsak erős választási listá­ját részleteiben sem tudta reprodukálni Mikulás Dzurin- da miniszterelnök Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniója (SDKÚ). Igaz, most csak egy pártról van szó, míg 1998-ban egy ötpártos szövet­ség legrátermettebbjeiből ál­lították össze a névsort. MOLNÁR NORBERT Az SDKÚ listáján is talán az a legér­dekesebb, ki hiányzik róla. Nos, az SDK-klubból azok közül, akik nem indulnak más párt listáján, tizenkét hiányzót lehet összeszámolni, köz­tük olyanokat, mint Vladimír Báján, Pozsony-Ligetfalu polgármestere, Peter Kresánek, volt pozsonyi főpol­gármester, Gabriel Palacka, volt táv­közlési miniszter, Ladislav Pittner, egykori belügyminiszter vagy Tibor Sagát, volt egészségügyi miniszter. De hiányzik a listáról három jelenle­gi tárcavezető is: Milan Knazko kul­turális, Lubomír Harach gazdasági és Roman Kovác egészségügyi mi­niszter (csak érdekességként, mind­hárman a DÚ-ból igazoltak az SDKÚ-ba). Három hónapja még biz­tos lehetett a dolgában Jozef Macej- ko távközlési tárcavezető, aki a lis­tán eredetileg a hetedik helyen sze­repelt, de egy tender miatt ma se képviselőjelölt, se miniszter. A lista élén természetesen maga a 47 éves kormányfő, Mikulás Dzurinda, aki ma már nem érdekelt egyetlen cég­ben sem, de korábban az 1999. ápri­lis 19-től felszámolás alatt álló Con- Salt tulajdonosa volt olyan jól csengő nevekkel együtt, például Frantisek Sebej, Gabriel Palacka, Ivan Miklós, Ján Langos vagy Pavol Kinces. Második Eduard Kukán kül­ügyminiszter, volt etiópjai és ENSZ- nagykövet. Harmadik Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes, a szlová­kiai gazdasági reformok atyja, aki­nek népszerűsége éppen kópéban van; egy cég társtulajdonosa Pavol Hagyari és Eudo Kaník volt DS-elnö- kökkel. Negyedik az utolsó minisz­ter, Ivan Simko a belügyből. Ötödik helyen Zuzana Martináková alel- nök, volt rádiós személyiség-újság­író áll, hatodik Zólyom alpolgár­mestere, Jozef Mikus, hetedik Milan Gala fogorvos, volt képviselő, most a miniszterelnök tanácsadója egész­ségügyi kérdésekben. Nyolcadik helyen találjuk az első je­lenlegi képviselőt, Milan Hortot, mögötte Roman Vavrík, aki szintén a parlamenti padsorokat koptatja. Tizedik a magyarul is jól beszélő Ferdinand Devínsky, a Comenius Egyetem rektora, akinek életrajza egy egész újságoldalt megtöltene. Tizenegyedik Tomás Galbavy képvi­selő, aki saját bevallása szerint sza­badúszó műsorvezető. Tizenkette­dik a Nyitrai Kerületi Hivatal elöljá­rója, Peter Missík, aki a DS-ből iga­zolt az SDKÚ-ba. Tizenharmadik a trencséni Jurafj Liska, tizennegyedik egy újabb képviselő, Pavol Prokopo- vic, aki korábban a vállalkozók párt­jában politizált, tizenhatodik az SDK parlamenti frakciójának ve­zetője, Ján Rusnák, a zöldből lett SDKÚ-s, aki a múltban erősen kötődött a Nafta Gbelyhez. A két képviselő közé ékelődött be Peter Bódy menedzser, aki korábban csehszlovák válogatott volt gim­nasztikában, majd a fogyatékos Az SDKÚ listáján is talán az a legérdeke­sebb, ki hiányzik róla. sportolókkal foglalkozott, jelenlegi munkahelye a Huszonkettes csap­dája nevű irodalmi kávéház. Tizen­hetedik Karol Mitrík, Igló polgár- mestere, a helyi hőszolgáltató statu- táris képviselője. Tizenkilencedik a 25 éves szőke bombázó, Zuzana Plháková érsekújvári jogász, a párt ifjúsági szervezetének képviseleté­ben, közvetlenül mögötte a harma­dik nő, Pozsony negyedik járásának elöljárója, Lubica Navrátilová. Huszonegyedik az első magyar, Horváth Zoltán, a Galántai Járási Hivatal elöljáró-helyettese. Rajta kívül még három magyart számol­tunk össze a listán (persze, ez nem jelenti azt, hogy nincsenek töb­ben): a somorjai Molnár József a 63., a pozsonyi Mede András a 82., a nádszegi Sárkány Zoltán a 88., ő egyébként a legfiatalabb jelölt is, mindössze 21 éves. Huszonnegye­dik Alexej Ivanko képviselő, akinek nevéhez hat vállalkozás kapcsoló­dik, mögötte Stanislav Janis, a tu- rócszentmártoni városi hivatal ve­zetője, aki két komoly cégben érde­kelt: a 348 millió korona alaptő­kéjű, a martini sípályát üzemeltető cégben, és a 168 milliós Auto Mar­tin nevezetűben. 26., 28. és 29. az utolsó három jelenlegi képviselő, sorrendben Stanislav Skoda, Éva Rusnáková és Peter Osváth. A 27. helyen rejtőzött el Tibor Tóth, a kor­mányhivatal vezetője, a megyei ön- kormányzati választásokon leszere­pelt megyefőnökjelölt. Érdekesség még, hogy 58. Éva Bombová, a Sme napilap kassai tudósítója, míg 59. Oto Nevicky pozsonypüspöki pol­gármester. A párt legidősebb jelöltje a 64 éves pozsonyi pedagógus, Éduard Füo, aki a hetvenegyedik. A www.cibulka.com weboldalon nem kellett sokat keresgélni ah­hoz, hogy megtaláljuk az első StB- st, aki Skopec néven működött együtt a kommunista titkosszolgá­lattal. Tovább viszont hiába keres­tem, a vezető helyen levők közt ő az egyetlen. VISSZHANG A nagymegyeri fürdő nem csak hab a tortán A NAGYMEGYERI ÖNKORMÁNYZAT KILENC KÉPVISELŐJE Az Új Szó augusztus 12-ei számá­ban jelent meg Miért nem tudják, hova folyt el a haszon? című ripor­tunk, amelyre a nagymegyeri ön- kormányzat kilenc képviselője szer­kesztőségünknek írásban válaszolt. Az alábbiakban ezt közöljük. Az Apollón Kft., melynek ügyvezető igazgatója Boros István városi kép­viselő, 1995 óta üzemelteti a ter­málfürdőt. 1998-ig évi 1,2 millió ko­rona bérleti díjat fizetett. Mivel a kft. nem teljesítette az ígért 106 mil­liós beruházás nagy részét, 1998- ban a város jobbnak látta, ha inkább felemeli a bérletet 3 millió koroná­ra, és a befolyt összeget a fürdő fej­lesztésére fordítja. Ez - ellentétben Boros képviselő állításával - meg is történt, mivel a város az új uszoda építését 17 millió koronával támo­gatta. Az Apollón Kft. bérleti szerződése 2002. december 31-én lejár. Emiatt uralkodik Nagymegyeren januártól hadiállapot. Mindenki ragaszkodik az aranytojást tojó tyúkhoz. Ekkor állt elő az Apollón Kft. a sok vitát ki­váltó szerződésjavaslatával. ígérge­tésből most sem volt hiány, a négy és fél év alatt 17,5 millió koronát fi­zetne ki bérletként, és 23,5 millió koronát fordítana fejlesztésre. Ko­rábbi rossz tapasztalataink miatt kértük az Apollónt, mutasson fel bármilyen hivatalos bizonylatot vagy kimutatást, mellyel alátá­masztja, hogy a befektetendő pénz­összegre van fedezete. Ez a mai na­pig nem történt meg. Boros úr tehát hamisan állítja, hogy banki kimuta­tást mutatott volna fel. A szerződési javaslatba foglalt beru­házások egy részéből nem is a ter­málfürdőt fejlesztené, hanem a Dél lakótelepet. A cikkből kimaradt az az információ, hogy ez a terület is Boros úr tulajdonában van. Az itt ál­ló magánházak fűtését szeremé megoldani termálvíz felhasználásá­val. Mi azt szeretnénk, ha ez az energia nem csak egyes háztulajdo­nosokat illemé meg, hanem Nagy- megyer minden lakosát. Ezért sze­rintünk nem a Dél lakótelep fűtését kell megoldani, hanem a fejlesztés­re szoruló égészségügyi központét. Áprilisban versenypályázatot írtak ki a termálfürdőt 1995-ig üzemelte­tő Termál Kft. ügyvezetői tisztségé­nek betöltésére. A hét pályázó közül egyedül Antal Péter nyújtott be rész­letes írásbeli munkát elképzelései­ről és terveiről. Az 5+3 tagú bizott­ság őt nyilvánította győztesnek, ezt a plénum nagy többséggel jóvá is hagyta. Boros úr a cikkben megkér­dőjelezi a kinevezés törvényességét, közben elfelejti, hogy egy éve ő is tá­mogatta Antal kinevezését. A Ter­mál Kft. működtetésével kapcsolat­ban Uhrin úr rosszul tudja, hogy a kft. első negyedévének gazdasági eredménye nem volt elfogadva. El volt fogadva. A cikkben Uhrin János képviselő a „bérkeret túllépéséről” is beszél. Azt a keretet, ami nincs, nem lehet túl­lépni. Ismételten csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy az igazgató élt a jogkörével. Kiszámította, hogy havi 80 000 Sk megtakarítása a béralap­ból éves szinten 1 millió pluszt je­lent a kft.-nek, s ehhez nem kell más, mint 5 ember elbocsátása. Leginkább Boros úr azon állításain háborodtunk fel, melyeket a zárszó­ban fogalmazott meg. Azt állítja, az új kultúrház építését miattunk nem fejezték be, és az is rajtunk múlott, hogy a Schütt cég nem épített Nagymegyeren üzemet. Idézzük: „A velünk szemben álló klikk azonban nem egyezett bele egy, a város tulaj­donában levő terület átadására a cégnek, mert jobb ajánlatot várt.” Ez mind hamis állítás. Ugyanis a tes­tület e két megingathatatlan cso­portba április óta tömörült, mióta a termálfürdő napirenden van. Továbbá külön vádolja Németh Ti­bor és Krizán Tibor képviselőket, hogy miért került 37 millióba az ű fedett uszoda. Számunkra ez a vád új és meglepő, mivel Boros úr eddig a városi hivatalt és az építkezést fel­ügyelő ellenőrző bizottságot vádol ta, amelyekhez az említett képvise löknek semmi közük. Az Apollón Kft. kérvényének végei nem érő tárgyalásával kapcsolatbar idéznénk Skacányiová Éva ügyvéc állásfoglalását, melyet a járási ü gyészség az esettel kapcsolatos vizs gálatához készített: „Egy ilyen hatá rozat nemcsak a Nagymegyeri Kép viselő Testület érvényben levő ülés rendi szabályaival ellentétes, s nen jogérvényes, mivel nem 3/5-ös ossz képviselői többséggel lett elfogadva hanem ezzel a határozatával a kép viselő-testület egy olyan bérieti szer ződést fogadott el, mely mint égés: ellentétes az ország törvényeivel.” Tehát a fürdő nem éppen „csak hal a tortán”, hanem különböző - a: Apollón Kft. beadványát ellenző - személyek sikertelen leváltatásai nak és rágnlomhadjáratoknak a ft okozója. (Levelünk minden állítás; 'okumentumokkal és videofelvéte lekkel alátámasztható.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents