Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-12 / 186. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 12. Képük és képernyőjük Tavaly januárban tudósítóként emberközelből követhettem nyomon a prágai közszolgálati tévé híradósainak sztrájkját és a százezres Vencel téri tüntetést a cseh állami elektronikus média függetlenségének védelmében. Pedig a Kavcí horyn levő székházba nem düettáns pártkatonát akartak beültetni, hanem Jana Bobosíkovát, az ismert cseh újságírónőt, aki azóta például a Nova kereskedelmi tévé egyik legnézettebb vitaműsorait vezeti. A hírszerkesztők mégis fellázadtak. Főleg amiatt, hogy számos jel utalt arra, miszerint az újdonsült igazgatónő Václav Klaust és pártját igyekszik majd mások rovására előnyös helyzetekbe hozni. Budapesti barátaim értetlenül szemlélték ezt a kiállást. Náluk ugyanis akkorra már szakmai és szellemi mélypontra süly- lyedt a királyi tévé, ám a jó ízlésű emberek legfeljebb csak úgy tiltakoztak, hogy a legtöbbjük be sem kapcsolta ezt a csatornát. A prágai tiltakozás nem egyedi jelenség tájainkon, hiszen éppen négy esztendeje sokan mentek el a Markíza kereskedelmi tévé erdőháti központjába, ugyancsak a szólásszabadságot védelmezni. Csaknem fél évtized múltán sincs béke és színvonal sem a pozsonyi, sem pedig a budapesti közszolgálati tévé háza táján. A magyar fővárosban ismét tüntetni készülnek ez ügyben, ami teljesen legitim törekvés. Helyénvaló is lenne, ha nem azokat a személyeket védelmeznék, akiknek a politikai elfogultságát még a magyarországi választási kampányt figyelemmel kísérő európai szakemberek is erősen kifogásolták. Pozsonyban a tévétanács illetékesei, de a kormánypárti képviselők is sokáig szemet hunytak a Szlovák Televízió mai vezetésének gyanús anyagi ügyletei fölött, most viszont nagy hirtelen menesztenék a tévé központi igazgatóját - éppen a választási kampány kezdetén. Nálunk még a Markíza is szennyezi a közerkölcsöt, és szemrebbenés nélkül tékozol- ja el négy éve megszerzett morális tőkéjét, hiszen egyre gátlástala- nabbul támogat egy pártot, s újabban már ügyet sem vet a sajtóetika érvényesítését felügyelő testület döntéseire. Prágában már rádöbbentek arra, hogy hosszabb távon politikai, de még anyagi szempontból sem kifizetődő manipulálni a közvéleményt, amely előbb-utóbb felismeri ezeket az átveréseket, s akkor megvonja a bizalmát a közpénzen hazudozó percemberkéktől. Ezért például tavasszal egyeden választási nagygyűlést, de még beszámolót sem sugárzott a CT. Budapesten most jött el újra annak a lehetősége, hogy e tények alapján végre kiszabadítsák a Kárpát-medencei magyar nemzeti kisebbség körében még mindig kedvelt budapesti közszolgálati tévét a pártok halálos öleléséből, s köztiszteletben álló szakembereket nevezzenek ki vezető tisztségekbe. Pozsonyban is ugyanilyen megoldásra lenne szükség a szeptemberi választások után. S ha a két ország törvényhozása más felállásban folytatná az eddigi, szinte már bűnös gyakorlatot, akkor ott is, itt is a civü szerveződéseknek kell a jó ízlésű polgárok segítségével kiseprűzni a képernyőről mindazokat a pártokat, amelyeknek még mindig lenne képük közpénzen dáridózni. Híg kérdés, link válasz TÓTH MIHÁLY A tájékoztatási eszközökben sokasodnak a politikusokkal folytatott betelefonálós műsorok. Meghallgatásuk után mindig az a koszorús költőnk jut eszembe, aki sok éve így ideologizálta meg, miért nem hajlandó kötélnek állni, ha író-olvasó találkozóra invitálják: Kiábrándít, ha olyan magvas kérdéseket tesznek fel egymás után nyolc helyen, hogy töltőtollal vagy írógéppel írja-e a Mester a költeményeit, és pizsamában alkot-e, vagy öltönyben... Poétánk és politikusaink között az a különbség, hogy amíg az előbbit halálra untatták az ostoba kérdések, az utóbbiak akkor érzik magukat elemükben, ha olyat kérdeznek tőlük, aminek az égvilágon semmi köze az országláshoz. Az esetek kilenctized részében valóban olyanok a kérdések. Egytizedének van némi köze a lényeghez, ezeket azonban bármelyik mezei honatya pillanatokon belül szőnyeg alá söpri. Már közéleti csikó korában megtanulja mindegyikük, hogy kampány idején sem a kérdést kell megválaszolni, hanem az előre gyártott tézis kinyilvánítására illik törekedni. Találgatjuk például, hogy a 30-40 százalékos hozamot ígérő, úgymond, nem bankként működő gazdasági szubjektumok hány kisembert fosztottak meg összekuporgatott pénzétől. Egy éjszakai betelefonálós rádióműsorban a korábban e témában illetékes minisztertől megkérdezték: szerveivel az állam miért nem vette alaposabban szemügyre a fehérgalléros banditákat. Az exminiszter, aki most már e^y másik párt színeiben kampányol, a szemetet nemes egyszerűséggel ezzel söpörte szőnyeg alá: a piacgazdaság az üyen; mindenkinek 'érdeke, hogy védje a vagyonát. Válasza ugyanolyan könnyed volt, mint az e kérdésre adott felelet: Hova készül nyaralni a képviselő úr? Jellegzetesen jobboldali magatartás, és ennek megfelelő válasz. Sok mindent elárul, hogy a túlnyomórészt baloldalilag érdekelt Szlovákiában üyen hányavetiséget megenged magának egy kampányoló politikus. De vajon csak a jobboldal kárhoztatható ezért? Hiteltelen az elemzés, ha a vizsgált objektumot önmagával hasonlítjuk össze. Nyomorunk bugyrainak mélységét csak úgy lehet hitelesen felmérni, ha helyzetünket hasonló sorsú szomszédainkéval vetjük össze. A magyarországijobboldal merészelné-e magát hasonló hányavetiségekre ragadtatni? Aligha, mert az MSZP jelentős személyiségei már a választások előtt ki merték nyilvánítani: ha létezik fenntartható gazdasági fejlődés, fenntartható népjóléti szisztémának is léteznie kell. A csehországi baloldal se volt rest deklarálni, hogy célja a skandináv típusú szociális piacgazdaság létrehozása. Szlovákiában a baloldal nagyítóval se különböztethető meg a tulajdonműködtetési érdekek alapján politizáló erőktől. Nálunk egyszerűen eltűnt a korszerű baloldal. LA PRESSE „Nem tartunk választásokat, s a Palesztin Hatóság megreformálására sem kerül sor mindaddig, amíg tart az autonóm területek izraeli megszállása” - idézte a palesztin elnököt a La Presse című kanadai újság. Jasszer Arafat az interjúban annak a reményének adott kifejezést, hogy a lehető leggyorsabban, a megszállástól a lehető legtávolabb eső légkörben megtörténnek a választások. „Az USA által szorgalmazott reformok ugyancsak az izraeli megszállás megszüntetésének függvényei” - mondta Arafat. Az amerikai elnök törekvésével kapcsolatos kérdésre, hogy eltávolítsa őt a Palesztin Hatóság éléről, Arafat megállapította: Bush palesztin vezetőségről beszél, őt név szerint soha nem említi. TALLÓZÓ FOCUS- Számítógépekhez nem értek, világnyelveket nem beszélek, de esetleg alkalmazhatna csúszópénzek átvételére. Csekély részesedésért megteszem. (Peter Cossányi rajza) A svájci légibiztosítás (Skyguide) irányítója „túlzottan leterhelt” volt július elsejének éjszakáján, amikor a német-svájci határ közelében összeütközött, majd lezuhant egy Tu-154-es baskíriai utasszállító és egy Boeing-757-es típusú teherszállító gép - írja legújabb számában a müncheni hírmagazin. A két repülőgép 71 áldozatot követelő balesete előtti 15 percben a zürichi légiirányító 15 géppel állt összeköttetésben. A Focus szerint a svájci irányító a teherszállító gépet 36 ezer láb magasra irányította, s ugyanezen a magasságon jelentkezett be néhány perccel később a Tu-154-es is. A svájci irányító öt percen át „repültette" a gépeket egymás irányába. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy a svájci irányítónak az összeütközést megelőző 13 másodpercben már egyik gép pilótájával sem volt kapcsolata. Az sem zárható ki, hogy a zürichi irányító a csattanást sem észlelte. Harminc másodperccel a katasztrófa után megpróbált beszélni a Tu-154-es pilótájával, majd húsz másodperccel később még egyszer. A skyguide a folyó vizsgálatokra hivatkozva nem volt hajlandó nyilatkozni a hetilap jelentéséről, s ugyancsak elhárította az állás- foglalást az illetékes német légibal- eset-vizsgáló intézet is. BABEL, AL-KADISZIJA LISTAMUSTRA OKS - Az ötök listája Összesen öt ismert nevet tud felvonultatni a Polgári Konzervatív Párt (OKS) választási listája, amúgy negyvenkilencet, vagyis az első nem teljes névsorról van szó. MOLNÁR NORBERT megalakításánál is jelen volt. Másodikba karatés-pszichológus Fran- tisek Sebej, a parlamenti integrációs bizottság elnöke, az egyik legelismertebb külpolitikai szakértő. Új arc a negyedik helyen, az első nő és a harmadik orvos, Katarina Adamicová, aki a zsolnai megyei Bár a közvélemény-kutatások eredményei alapján igen kicsi az esélye annak, hogy az OKS parlamenti párttá váljon, négy jelenlegi parlamenti képviselő is ezen a listán száll harcba a mandátumért. Olyan képviselők, akik alól folya- . matosan elfogynak a pártok. A VPN-t, az ODS-t, a SKOI-t és a DS-t is megjárt, a szlovák társadalomban kevésbé megértett européer politikusok alakították az OKS-t. Első helyen a párt elnökét, Peter Tatár orvost találjuk. Ó már a VPN Négy jelenlegi parlamenti képviselő is ezen a listán száll harcba. önkormányzat képviselője. Ötödik a 31 éves Óndrej Dostál, aki a Sme napilap kommentátora volt 1996- ig, majd a DS-be távozott, ahonnan számára is egyenes út vezetett az OKS-be. Hatodik Peter Zajac irodalomtudós, a berlini Humboldt Egyetem professzora, aki éppen e funkciója miatt 2001-ben lemondott mandátumáról. Az ő neve sem ismeretlen a politikában, most éppen az OKS programtanácsának elnöke. A biztonság kedvéért egy másik irodalomtudós követi őt, és nyitja a politikában ismeretlen arcok sorát, René Bilik. Ót követi az első vállalkozó, a rozs- nyói Tibor Takác, aki a cégjegyzék szerint egyetlen, egy 200 ezer korona alaptőkéjű vállalkozásban érdekelt. Csak két jogász van a névsorban, 24. az egzotikus nevű Elígia Túri Nagyová, aki a maga 77 évével az egyik legidősebb képviselőjelölt, míg 47. Milan Tomkuliak. Ami viszont biztató, több 24 és 29 év közötti jelölt (közülük négy egyetemista) is rákerült a listára. Az OKS-t az értelmiség pártjaként szokás emlegetni, ehhez képest nagyon sok nem értelmiségi, például egy gondnok is szerepel a listán. Az iraki lapok figyelmeztetnek, hogy az egész térségre súlyos következményekkel járna egy Irak elleni amerikai katonai csapás, és az ENSZ fegyverzetellenőreinek Irakba való visszatérését az ország elleni embargó feloldásához kötötték. A Szaddám Húszéin fia, Udaj által irányított Babel című napilap hangsúlyozta: az amerikai fenyegetések beváltása nemcsak Iraknak, hanem az amerikaiaknak és a térség stabilitásának is ártana. „Aláásná a Gonosz kormányának azt az erőfeszítését, hogy egybetartsa az európai és más államokkal létrehozott szövetséget a terrorizmus elleni harc ürügyén” - mutat rá a lap, Bush nyüatkozatait hallucinációnak nevezve. Az ENSZ fegyverzetellenőrei pedig csak akkor térhetnek vissza, ha a vüágszer- vezet feloldja az 1990 óta fennálló Irak elleni embargót és tiszteletben tartja Irak szuverenitását. A hivatalos al-Kadiszija felelőtlennek nevezi az amerikai elnököt, Irak elleni vádjait pedig „nevetséges hazugságoknak”. A lap szerint egy Irak elleni háború „olyan szikra lenne, amely a térséget előreláthatatlan veszélyekbe sodorná.” Nagy pechük van, mert a szövetségi állam kettéosztása előtt Szlovákia területén vagy szlovákiai cégeknél dolgoztak Kétezer nyugdíjas cseh-szloválc problémája KOKES JÁNOS Nézőpont kérdése, hogy a „kettőezer” sok-e vagy kevés. Csehország tízmillió lakosa szempontból nyü- ván nem oszt, nem is szoroz. Egyéni szempontból azonban „kétszer ezer” ember sorsáról van szó. Ez pedig rettenetesen sok. Mondjuk, egy nagyobb falu teljes lakossága. Ráadásul tudni kell, hogy olyan emberekről van szól, akik egész életükben tették, amit tenniük kellett. Dolgoztak. Miután pedig elérték a nyugdíjas kort, szeretnének úgy pihenni, mint a többi idős cseh állampolgárok milliói. Nekik azonban pechük van. Ők ugyanis a szövetségi állam kettéosztása előtt Szlovákia területén vagy szlovákiai cégeknél dolgoztak, így az akkori cseh-szlovák egyezmény alapján nekik nem a cseh, hanem a szlovákiai társadalombiztosító fizeti a nyugdíjakat. Tíz évvel a közös állam felbomlása után Csehország és Szlovákia eltérő gazdasági fejlődése, illetve a cseh és a szlovák korona eltérően alakuló értéke miatt ma ezek a szlovákiai nyugdíjak jóval alacsonyabbak, mint a csehországiak. Ennek következtében ez a több mint kétezer ember ma havonta olyan nyugdíjat vesz kézbe, amely jóval alatta van a csehországi létminimumnak. Gondjaikkal eddig nem igen törődött senki. Ók mindenképpen áldozatai Csehszlovákia kettéosztásának. Prágai források szerint ez a mintegy kétezer ember ma átlagban 5200 szlovák koronás nyugdíjat kap havonta, ami a cseh fizetőeszközre átszámítva mintegy 3500 koronára zsúgorodik. Hogy ez mit jelent, ahhoz elég egyetlen adat is: Csehországban a létminimum ma 4100 korona. Hogy még érthetőbb legyen, hozzáteszem: az átlagos csehországi nyugdíj manapság 6815 cseh korona. A reális különbség tehát majdnem 50 százalékos. Az érintettek semmiről sem tehetnek: nem volt bűn szlovákiai cégnél dolgozni, hiszen az is „házon belül” volt, nem ők darabolták fel az országot, s nem ők dolgozták ki azokat a szerződéseket, amelyekkel aztán Václav Klaus és Vladimír Meciar ország-világ előtt fennhangon kérkedett: úgy oldottuk meg az ország kettéválását, hogy abból senkinek semmiféle hátránya ne származzék. Főképpen ne az egyszerű embereknek. Hát ez a mai kétezer vajon milyen ember? A probléma nem új, de eddig megfelelő módon senki sem kezelte. A mostani cseh kormányfő, Vladimír ' Spidla még munkaügyi és népjóléti minisztersége idején, 2001 őszén egy kommunista parlamenti interpellációra válaszolva azt állította, hogy csak „pillanatnyi, átmeneti” problémáról van szó, amelynek semmi köze a kétoldalú megállapodáshoz, mert alapvetően a két ország eltérő gazdasági fejlődéséből következik. Szerinte az is elképzelhető, hogy egyszer megfordul a helyzet, s akkor esetleg a szlovákiai nyugdíjak lesznek magasabbak a csehországiaiaknál. Spidla egyébként már korábban azt ajánlotta az érintetteknek, hogy tegyenek hivatalos panaszt a hatóságoknál, s kérjék, hogy a különbözetet a cseh állam egyenlítse ki. Ezen az úton egyébként eddig már mintegy ezer szlovákiai nyugdíjat kapó cseh állampolgár rendezte helyzetét úgy, ahogy. Számos ember azonban a legkülönbözőbb okoknál fogva nem tudja végigjárni a bürokrácia lépcsőfokait, s nyilvánvaló, hogy nem is nekik, hanem az államnak lenne kötelessége rendezni átfogóan a helyzetet. Az ügy ezért idén februárban az emberi jogi hivatalhoz került, s Otakar Motejl ombudsman egyértelműen a nyugdíjasok oldalára állt. „Az ideális az lenne, ha gyorsan kiegészítenénk a megállapodást, amivel ezt a problémát rendeznénk” - nyilatkozta Marcela .Horáková, a hivatal szóvivője. Megjegyezte: nem kizárt azonban, hogy ezel viszont nehezebb helyzetbe hoznák a cseh nyugdíjakat szedő szlovákiai állampol gárokat, ezért Pozsony nemiger megy bele a kérdésről való tárgyalásokba. Az természetesen az érem másik ol dala, hogy mintegy 8500 Szlovákia: állampolgár pedig „nyugati szintű’ cseh nyugdíjat kap, amely jelenlej átíagban havi mintegy 10 ezer szlovák koronát tesz ki. Pusztán pénzügyi szempontból a cseh állam is rá fizet erre a mai helyzetre. Másrészi azonban tudatosítani kell, hogy £ nyugdíjpénzeket nem az állam, ha nem a dolgozó emberek termeltél ki, tehát nekik is van joguk ezeket a megfelelő időben felhasználni mégpedig függedenül megváltozót! állampolgárságuktól. Zdenék Skromach, az új munkaügy és népjóléti miniszter jelezte: fon tosnak tartja a problémát, s meg próbálja rendezni. Szerinte a tör vény általi rendezés elég hosszadal más lesz, ezért gyors fájdalomcsilla pítóként ö is megismételte Spidla korábbi javaslatát. Az ombudsman hivatal azonban úgy véli: a hiba í rossz szerződésekben van, s enne! haladéktalan orvoslása az állam kö telessége. A holnap első hivatalos külföldi útjára induló Cyril Svobodé új cseh külügyminiszter bizony er ről is tárgyalhatna szlovák partneré vei Pozsonyban.
