Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-25 / 171. szám, csütörtök

• • KONYVIELZO 1= V AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE I 2002. július 25., csütörtök 1. évfolyam, 3. szám Gutenberg János, a munkakerülők apostola A magyar feltalálók az ágyban című sorozatból: Mit olvassunk nyáron? "J^lgyáltalán: van-e nyári olvasmány, nyáron megfelelő, nyárra fi alkalmas olvasnivaló, nyári olvasás, amint vannak nyárra J eső hónapok, nyáron érő gyümölcsök, van nyári ruha, nyá­ri konyha és nyári iáőszámítás. Nyáriszalámi. Köthető-e időhöz, időjáráshoz, évszakhoz az olvasás. A nyáriszalámiról tudni, hogy kevésbé elálló, nyári ruhának pedig a batiszt lehet alkalmas. Emlék­szem, egyik nyáron rosszul lettem a nyáriszalámitól, de felidéződik bennem egy batiszt hálóing kellemes emléke is. Mit olvassunk nyá­ron? Könnyűt, ne feküdje meg a gyomrot? Vonatba, erdei sétára, teme­tőbe, templomba valót? Mi történik, ha az utazásra odacsomagolt könyvről kiderül, hogy nem érdekes Ha elázik a sátorban. Vagy ha otthon felejtjük, s a pár napos üdülés alatt, a bérelt házikóban, Tirol­ban tört ránk az olvasásvágy. A legtöbb nyaralóban azonban nem tartanak könyvet, csak kerti szerszámot: kapát, kannát, tömlőt, ezeknek több hasznát vehetni, s tolvajok elől elzárva tartandók. Kér­dés kint a kertben (a szabadban, nyáron, hétvégén): most akkor dol­gozunk, vagy pihengetünk? Összesúgás a hát megett, vagy csak hát­só gondolat: már megint elvonult, olvas. Olvasás által kivonja magát a munkából. (Értesítem, hogy gyermeke óra alatt olvasott a pad alatt!) Hogy csak az ember olvasna - gondoljuk meg tényleg. Az állat legfeljebb olvasmányban, mesebeli szamárként: lapozgatva az ábé­céskönyvben, de szénát keres. Csak úgy, a semmiért, magáért az ol­vasásért a szamár se olvas. Mintha az olvasás az emberállat léhasá­gát igazolná. Gutenberg János, a munkakerülők, a naplopók apos­tola. Olvas, tehát szórakozik. A nyár is léhaságé. Az olvasás, a nyár, a félrevonulás, a könyv rokon értelmű szavak. A szinonimabokor el­lentétes jelentésű tagjai: munka, dolog, kötelességtudat, haza, csa­lád, összetartás, harmónia. Mit csinált a koma nyáron? Csak muzsi­kált hét határon. Aztán jött a tél a nyárra, felkopott a koma álla... így a mesebeli tücsök. Ez a helyzet, így állunk, főként nyáron. A nyári ál­lás tájainkon a lábakon álló, jószág etetésére szolgáló deszkavályú: emellé kötik munka után, rendszerint éjjelre az igásállatokat. Kijár nekik ennyi, rendes, munkában meggörbült szarvú ökreinek. A nyá­ri álom ellenben az a nyugalmi időszak, amely a térítők közt bizo­nyos fajta állatokon a nagy szárazság és hőség beálltával észlelhető (az esős időszak vet neki véget). Esetleg álomkór, de akkor fertőző betegség. Az olvasás is lehet ragályos. Fertőző volta dacára mégsem köti össze az embereket. A könyv in­kább magához köti az embert, elköti, megvonja embertársaitól. A legjobb barátjává válhat, ahelyett, hogy az embernek az élettársa (gyermeke, szüleje, barátja, ismerőse, főnöke, ellensége) válnék a legjobb barátjává. Persze, lehetnek köztes állapotok is. Ma este min­denesetre fölolvasok az ágyban valami érdekeset a feleségemnek. Lángh Imre László A szentmihályfai templom 1538-ban készült korai reneszánsz keresztelőkút- ia Kovács László - Görföl fenő: Középkori templomok a Csallóközben. Nap Kiadó, 2002

Next

/
Thumbnails
Contents