Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-20 / 167. szám, szombat

ŰJ SZÓ 2002. JÚLIUS 20. Családi Kör 9 HÉTVÉGI KRIMI Tengerparti nyaralás * • NORBERT JÜRGENS cédulán csupán egy telefonszám volt, név nélkül. Jens Berger bement egy városköz­ponti telefonfülkébe, és ideges ujjakkal ki­tekert egy számot. Zúgás és suso- gás hallatszott, Palma de Mallor­cából csapnivaló volt a telefonkap­csolat Németországgal. Végül is je­lentkezett a vonal végén egy férfi­hang. Jens összeszedte minden bá­torságát.- Itt a torreádor... Tájékoztatást kérek!- Vártam a jelentkezését. A műve­let sikerült. Jens nagyot nyelt.- Rendben van. A továbbiak a megbeszélt módon zajlanak. Krétafehér arccal kitámolygott a fülkéből, és leült egy padra. Soha nem gondolta volna, hogy az ügy ennyire megviseli. Az ingatlancsa­lásokban otthon volt, most azon­ban egy gyilkosság van a nyakán.- Hogy érezted magad Pálmában?- fogadta Irene, a felesége. Éppen most végzett a tusolással, fürdőkö­penyben, vizes hajjal nyitott neki ajtót a szállodában.- Sok mindent megnéztem. Való­ban gyönyörű a város - válaszolta.- Nem értem, hogy tudsz állandó­an a strandon heverészni. Malior­kán annyi érdekesség van, te pedig szünet nélkül csak sütteted ma­gad.- Ha egyszer nekem ez a legjobb üdülés! - mondta kissé sértődöt­ten. - Kipihentnek, frissnek ér­zem magam, te pedig elnyűttnek látszol! - mondta, és eltűnt a fürdőszobában. Szóval elnyűtt - ismételte magá­ban Jéns. - Pedig ha tudnád, szí­vem! Majdnem húsz éve voltak házasok, és bizony az évek nem szálltak el nyomtalanul Irene felett sem. Né­hány éve még legalább 15.kilóval nyomott kevesebbet. Jens valaha órákig elgyönyörködött neje csá­bos fenekében, most szűk baráti körben azt mondja róla, hogy olyan a hátsó része, mint egy te­hénnek. Rosi egészen más volt. A 28 éves diáklány szerető mellett a 44 éves Irénének esélye sem volt. A lány azonban már halott. Az álta­la fogadott bérgyilkos golyója ölte meg, akivel egyetlen egyszer talál­kozott a parkban. Odaadta neki Rosi fényképét, és kioktatta: „Kulcs nélkül is feljut a szemben levő ház tetejére. A legfelső emeleten lakik. A legjobb alkalom reggel kínálko­zik, amikor elhúzza a függönyt. Eléggé akadozik, így lesz elég ide­je. Még aznap jelentkezem, torreá­dorként fogok bemutatkozni a tele­fonban. Maga csak annyit mond: a művelet sikerült! Vagy nem sike­rült. Világos?” „Ahogy óhajtja” - válaszolt a bérgyilkos. Rosinak el kellett tűnnie, kezdett az idegeire menni. Már hónapok óta azzal idegesítette, hogy mikor válik el. Ráadásul azzal fenyeget­te, hogy mindent elmond a felesé­gének. „Ezenkívül sok mindent tu­dok a piszkos seftjeidről.” Mikor azonban látta a férfi dühös tekin­tetét, hozzábújt és azt suttogta: „Tudod, szívem, hogy ilyesmit so­ha nem tennék meg!” Berger azonban nem volt ebben biztos. Egyetlen kiútnak látszott, ha végleg megszabadul tőle... Irene közben kifésülködve vissza­tért a fürdőszobából.- Gyerünk az étterembe! Mindig a zabálásra gondol. Jens teljesen kiábrándult ebből a nő­ből, akit valaha úgy szeretett. Azonban szüksége volt rá. Számos zugüzletet az ő nevében bonyolí­tott le, mert ahhoz túlságosan bu­tának tartotta nejét, hogy belelás­son az ő kétes dolgaiba, hogy le­buktassa. Három nap múlva hagyta magát meggyőzni, hogy szórakoztassa a strandon Irénét. A lárma azonban az idegeire ment.- Nem érdekel az újság? - kérdez­te Irene, és kezébe nyomott egy bulvárlapot. - Legalább nem fogsz unatkozni! Kinyitotta a lapot, és szinte meg­kövült. „Megöltek egy nőt” - ol­vasta a címet, aztán átfutotta a szöveget: „Titokzatos gyilkosság Eppeldorfban, a máhamburski ne­gyedben. A gyilkos megölt egy 27 éves lányt a szemben levő házból, amikor az kiment az erkélyre. A rendőrség egyelőre sötétben tapo­gatózik.” Mintha távolból hallaná Irene hangját:- Olvastad a lakásunk közelében történt gyilkosságot? Szörnyű, hogy az ember ma már sehol sem érezheti magát biztonságban... Berger tudta, miről van szó. Rosi halott. Az újságban közölt életkor ugyan nem teljesen ül, de a hír­közlés már csak üyen. Ahogy múltak a szabadság napjai, Berger egyre nyugodtabb volt. Reggelenként sokáig feküdt, mi­közben felesége kisietett a strand­ra. Üdülésük utolsó előtti napján az ágyban lustálkodott, amikor valaki kopogtatott az ajtón. A ta­karítónő, mondott valamit spa­nyolul, Jens az órájára pislantott és elcsodálkozott, mivel általában később járt. Mikor kinyílt az ajtó, szinte sóbálvánnyá változott. Ez nem lehet igaz! Nem a szép feke­tehajú takarítónő állt ott, hanem egy szőkeség, és pisztolyt tartott a kezében. Rosi volt.- Bizony, Jens, ez nem álom! - szólalt meg ridegen. A férfi alig tudta kidadogni:- Hiszen te..., te meghaltál... Olvas­tam az újságban. - Igyekezett ki­kecmeregni zavarából: - Istenem, milyen szerencse, hogy még élsz!- Fogd be a szád! Undorító vagy! Rögtön tudtam, hogy te vagy a fe­lelős a húgom haláláért!- Húgod? - dadogta értetlenül Jens.- Jól hallottad, te patkány. Sonya két évvel volt fiatalabb, München­ben tanult, amíg a múlt héten meg nem gyilkolták...- Honnan tudtad, hogy itt va­gyok? A mallorcai szabadságot nem említettem neked... Rosi épp válaszolni akart, amikor belépett Irene. Berger a menekü­lés lehetőségét látta benne.- Fuss, Irene, segítségért. Ez a nő őrült! Irénére azonban nem hatott a két­ségbeesett segélykérés. Odaállt Rosi mellé.- Ti talán ismeritek egymást? - kérdezte rémülten Berger.- Néhány hónapja - válaszolta Ire­ne. - Rosi egyszercsak felhívott, és eldicsekedett a viszonyotokkal. Rég sejtettem. Összebarátkoz­tunk. És elhatároztuk, hogy eltá­volítunk az útból. Mi akarjuk foly­tatni az üzletet. Úgyis az én neve­men bonyolítod.- De közben kinyírtad a húgomat, s erre ráfizetsz! - Rosi felemelte a pisztolyt. A hangtompító elnyelte a lövés hangját. Az utolsó, amit Berger hallott, egy kattanás volt. Kiáltani akart, hang azonban már nem jött ki a torkán... (Sz. B. fordítása) CSALÁDI KÖNYVESPOLC Erdélyi hitregék HAJTMAN BÉLA A : budapesti székhelyű Örökségünk Alapít­vány könyvsorozatot indított az általuk leg- többre értékelt, legsi­kerültebbnek tartott szépirodalmi művekből. A felkért idősebb írók maguk válogatják ki az utókornak ajánlott írásaikat. Ily mó­don került a sorozatba az erdélyi származású Wass Albert, aki Far­kasverem című regényéért Baum- garten-díjat kapott, 1952-től az USA-ban él és tarnt, megalapítja az Amerikai Magyar Szép­míves Céhet. Minden jelentősebb írásának Erdély, az erdélyi táj, az erdélyi ember a fősze­replője. A Hagyaték cí­mű regénye 1985-ben íródott. Ezt és néhány elbeszélését válogatta be a könyvsorozatba a szerző. Az önéletrajzi ihletésű elbeszélések sorát a Hontalanság hitvallása című versé­vel nyitja Wass Albert. Az elbeszélésekben a mezőségi táj, gyermekkori élmények, sérelmek, fájdalmak s a felnőtt fejjel átélt, ér­zelmi telítettségű történetek eleve­nednek meg páratlan nyelvi gaz­dagságukban. Az olvasó a vadásza­tok színhelyeit, az erdélyi táj szépsé­ges hegyormait, a vadállatok mese­világát ismerheti meg az egyes elbe­szélésekből. A Hagyaték 18 fejezetét a csodatévő emberekről szóló regéknek is ne­vezhetnénk. Az ősi magyar hitvilág táltosai és sámánjai végzik a he­gyekben szertartásaikat, csodatéte­leiket. Egy titokzatos, szénégető ember és tanítványának csodákat művelő tetteit tárja az olvasó elé a szerző. A lovagkortól kezdődően a Rákóczi hadjáratain keresztül egé­szen a 20. század történelmi ese­ménysorozata, az erdélyi magyar falvak lakosainak jogfosztottsága, diszkriminálása, „kollektív bűnössé­ge” áll a regény homlokterében. A krónikás hitelességével mutatja be az író a román-magyar, ill. oláh-magyar ellentétet. Minden fe­jezet az „öreg”-nek nevezett Titok Tudó megingathatatlan hitéről, mély emberi erkölcsiségéről, papo­kat is ámulatba ejtő és szégyenbe hozó isteni hatalmáról és erejéről szól. Hegyomlást, lavinát, szélvihart zúdít az ellenség katonáira, szegény emberek beteg gyermekeit gyógyít­ja meg, menti meg a haláltól, a he­gyekben levő kunyhó­jában találnak mene­dékre a magyar szöke­vények román ül­dözőik elől. A re­gényből példázat- szérűén kicseng az akaratgyenge, Istentől elforduló emberek hi­tetlensége. Minden egyes fejezet az ember­próbáló hit erejéről tesz tanúbizonyságot. Ekképp vall az író re­gényének születéséről: „Régi magyar városok poros könyv­táraiban kutattam foszladozó, ne­hezen olvasható feljegyzések kö­zött, s gyűjtögettem a magyar lélek istentudatának ritka mézét.” Hoz­záteszem, Wass Albert nemcsak az Isten-tudatot, hanem az olvasók magyarságtudatát is erősíti hittörté­neteiben. „A gyöngeségében ro­mánná változott magyar nem a ma­gyarjövendőt gyöngíti, hanem a ro­mánt.” Úgy hiszem, ez a bölcsesség az őseik kultúráját és hagyományát elhagyó reszlovakizált „magyarja­inkra” is elmondható. „A szabadság hajnala dereng. Vi­gyázzátok a mustármagvakat!” - zárja le Wass Albert az ősi magyar hiedelem- és hitvilágról szóló regé- nyét. (Örökségünk, Budapest, 2002) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kér­déseire. A megfejtést leve­lezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el fel­tüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az Új Nő ajándék receptköny­vét is megnyerheti. Beküldési határidő: július 25. 1. Meddig tartott Péter inter­netfüggősége? a) kilenc napig b) kilenc hónapig c) kilenc évig AZ' RECEraÓNWÉ II. ifjabb a:« + 10 rcrcpl 2. Milyen a méhek leggyor­sabb átlagos sebessége? a) 24 km/ó b) 30 km/ó c) 40 km/ó 3. Hány, belső szervünkkel összefüggő pontot ismer az or­vostudomány a fülkagylón? a) 630-at b) 200-at c) 12-őt 4. Mennyi folyadékot kell meg­inni a forró napokon? a) 0,3 liter b) 2-3 liter c) 3-4 liter 5. Hol él Wass Albert? a) Amerikában b) Magyarországon c) Erdélyben Július 13-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3c, 4a, 5c. Az AB-ART ajándék könyvét Balogh György, királyhelmeci kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Borostyánkő ékszer Mindig nagyon divatos. Könnyen törik. Magunk is összeragaszthat­juk, ha forró lúggal nedvesítjük meg a törési felületet, és melegen összeillesztjük. A ragasztás telje­sen láthatatlan lesz. Ugyanezt ér­jük el, ha sellakfirnisszel ragaszt­juk össze. Ragasztás után össze kell kötni, egy hétig pihentetni, és akkor vegyük használatba. Borotvál kozó krém és szappan Borotválkozókrém: 1 kg disznó­zsírt, 0,8 kg olíva- vagy szezámo­lajat, 0,7 cochin-kókuszolajat 35 °C-ra melegítünk, aztán összeke­verünk 1,25 kg 40 fokos marókáli­lúgot, 150 gr 15 fokos hamuzsírol­datot és vékony sugárban beletölt- jük az előbbi keverékbe. Az egé­szet addig keverjük, míg szap­pansűrűségű lesz és habzik. Most megillatosítjuk 10 gr levendulá­val, 5 gr citronád, 5 gr speik- és ti- miánolajjal. Az egészet kőedénybe öntjük és jól elzárva, hűvös helyen tartjuk. (A használt zsírok és ola­jak legyenek frissek és tiszták, el­lenkező esetben tisztítani kell őket, ami úgy történik, hogy víz­zel, melyhez egy kis sót adunk óvatosan felfózzük. Borotválkozószappan: 400 gr ürü- faggyút 200 gr kókuszolajjal összeolvasztandó, az egészet 50 °C-ra hűtjük, majd 340 gr nátri­umlúgot és 60 gr kálilúgot adunk hozzá (mindkettő 1,26 fajsúlyú le­gyen). Lassú hevítéssel félóráig folytonosan keverjük, vagy addig, míg a masszából egyenletes enyv lesz. 2 gr köménymagot, 2,5 gr bergamöttolajat, 1,5 gr levendula- olajat és 1 gr timiánolajat, vala­mint 5 csepp mirhánesszenciát te­szünk hozzá. Lehűlés után tetszés szerinti darabokra vágjuk, le­vegőn megszárítjuk, és aztán szta- niolpapírba csomagoljuk. Ha a szappant fertőtlenítőre akarjuk készíteni, akkor a még meleg masszához 30 gr finomra tört sa- lolt teszünk, az egészet még egy­szer 50-60 fokra melegítjük és jól összekeverjük. Borotvapenge fertőtlenítőszere A magas percentes kisózással nyert formalinszappan a leg­kitűnőbb fertőtlenítőpaszta fenőszíjhoz, a pengét fenés köz­Eredményhirdetés A Családi Kör július 6-ai számában meghirdetett Éltető grépfrútmag versenyben a 3 helyes válaszért 3 szerencsés olvasónk Citrogrep termékeket nyert: Benyovszky Ágnes, Érsekújvár Vankó Sándor, Pered Kanda Erika, Zemplén ben dezinfikálja és a fenőszíjat tartóssá teszi. A penge letörlésé­hez, mint fertőtlenítőszer legaján­latosabb a 60 százalékos alkohol vagy szappanspiritusz. Borsóhurka 2,5 kg borsólisztet, 2,25 kg hát­vagy hasszalonnát, ugyanannyi marhavese-zsírt, 112 gr sót, 5 gr őrölt borsot, 3 gr majoránnát, 1 gr kakukkfüvet, 3 gr muskátvirágot, 1 gr paprikát, 1 gr szódabikarbó­nát, csipetnyi sáfrányt, 25 gr zsírt teszünk bele. A szalonnát és vese­zsírt összevagdaljuk és a többi kel­lékkel összekeverjük. A kész keve­réket marhabélbe töltjük. A borsó­liszt helyett apróra vágott disznó­húst is tehetünk bele. A kész hur­kát megfőzzük vagy megsütjük. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁD. KÖK Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 HÍTVÉfll MAGAZIN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents