Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-08 / 156. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 8. Mondjuk a magunkét, avagy emberek a buszon Szerelem első látásra, avagy ilyen a szerelem (plusz egy pont nálam), egész ér­telmesnek is néz ki (bár ez úgyis csak később derül ki), mindent összevetve: húúú... Ezeket meg­állapítva halál közömbösen men­tem el és álltam meg - mellette. Majd megérkezett a busz, és ő el­ragadó mosollyal, kezét előre­nyújtva engedett előre. El voltam ragadtatva, s mivel véletlenek nincsenek... nekem itt és most kellett megismerkednem vele'. Szóval felszálltunk a buszra, én megálltam a forgóban, ő pedig leült az egyik ket­tes ülésre. Úgy esett, hogy a tö­megen keresztül pont egymásra láttunk, így az utazás alatt végig nézhettük egy­mást. Nem tud­tam, hol száll le, de tulajdonkép­pen mindegy is volt, hiszen ha a sors akar velünk valamit, akkor úgyis tesz majd érte - nyugtáz­tam magamban, amit a srác bűbá­jos mosolya csak tovább erősített bennem. És eljött a végleges pilla­nat, leszálláshoz készülődtem, ő viszont nem moz­dult, majd a le- fölszállásnál tel­jesen szem elöl vesztettem. Miu­tán kicsit eloszlott a tömeg, kö­rülnéztem, de akkor sem láttam, így csalódottan konstatáltam ma­gamban, hogy mégiscsak a vélet­len közjátéka volt mindez, mikor valaki hátulról megfogta a válta­mat. Megfordultam, és ott állt ve­lem szemben (s még mindig elbű­völően mosolygott). - Szia khm... ne haragudj, de van valami a fe­nekeden! - mondta. Hogy mi..., micsoda?! Hát mit ne mondjak, kellett vagy öt másodperc, hogy beazonosítsam a témakört, mert­hogy mindenre számítottam, csak arra nem, hogy bármiféle fe­néknek köze lesz az első közös beszélgetésünkhöz. Szóval mi is, ja, a fenekem... - Úristen, mi van vele?! - reagáltam, és rögtön hát­rakaptam a fejem. - Nézd, itt meg itt van két tenyérnyom - és köz­ben már elkezdte ütögetni a hát­sómat. Ilyen égést! Azonnal el­hessegettem, és saját kézbe vet­tem a fenekem tisztogatását. - Ez nem fog lejönni! - mondta ag­gódva, mire én egy félre nem ért­hető grimasszal megköszöntem segítségét és sebtiben elpucoltam keresni egy csöndes kis zugot, ahol rendbe tehetem a fekete nadrágomat, melyen pont a fene­kem két féltekéjén csak úgy vilá­gított Zeusz két nagy tappancs- lenyomata... (CSA) JEGYZET T avasszal történt... Az előző napokban végig esett az eső, így re­mek hangulatom lett, mmmmm amikor reggel azt ta­pasztaltam, hogy hét­ágra süt a nap. Nemcsak nekem okozott a napsütés jókedvet, ha­nem a nálunk családtagnak szá­mító három macskának és a két kutyának is, akik egyszerűen nem bírtak magukkal. Tücsi ta­csink össze-vissza rohangált a házban, Zeusz pedig, a rotweiler már fél órája szorongatta labdá­ját a szájában, jelezve ezzel, hogy ki akar menni csavarogni. Elindultam a buszmegálló irá­nyába. Már messziről feltűnt egy magas szőke hapsi, elsősorban azért, mert nem tartozott a szo­kásos arcok, a helyi utazótársaim közé. Közelebb érve láttam, hogy ő is engem néz. Felmértem a pa­ramétereit: nagyon helyes, mondjuk úgy, hét pont (a tökéle­tes tíz ponthoz, tehát Brad Piti­hez viszonyítva), jól öltözik (plusz egy pont), hosszú hajú Rímes-ritmusos szövegek Csupán csak Kupán csap. ☆☆☆ De akkor már késő, Hátadban a kés, ó(h)! ☆☆☆ Dózsa-drukker segge kuk­ker, Azon néz a Fradi-drukker. ☆☆☆ Egy kis homok, egy kis mész, Kőművesnek nem kell ész! ☆☆☆ Félre innen, buta népség, Jön Kovács Manci, a szép­ség! ☆☆☆ Jól látom? Ott jön anyád lóháton. ☆☆☆ Kuss, te tulok, Most én tutulok! ☆☆☆ Még egy ilyen beköpés, S fejeden egy kinövés! (vagy: bekötés) ☆☆☆ Még egy ilyen humor, S fejeden egy dudor! ☆☆☆ Még egy ilyen húzás, S fejedben a zúzás! ☆☆☆ Pofa be és alapállás, Seggbe rúgás, trombitálás! ☆☆☆ Reggel mise, Este semmise! ☆☆☆ Szeretlek, mint virslit a ku­tya, Fia meglátlak, megüt a guta. ☆☆☆ Szeretem füledet, mely vál- ladon lebeg, Szeretem szemedet, mely bandzsít és üveg. ☆☆☆ Szeretem orrodat, orrod nagy lyukát, Melyen a déli gyors is röhög­ve fut át; ☆☆☆ Beléd estem, mint ló a gö­dörbe, Érted könnyezem a felmosó vödörbe. ☆☆☆ Úgy váglak nyakon, Hogy elönt a takony! ☆☆☆ Valóban... . Görög volt a falóban! EZ - AZ Padre füléből kis füstpamacsok PÁL KATA F ' Ti: ogmosás közben Pad­re megkérdi tőlem éh­gyomorra, kora reg- gél, hogy mit szólnék, ■hmm ha Kedves Barátunkról kiderülne, hogy besú­gó, sőt minket súg be. Képzeljem el, évekig együtt fürösztjük a gye­rekeinket, borozgatjuk át a nyara­kat, hógolyózunk, eljárunk egy­más esküvőire, barmicvóira, buli­jaira, aztán kiderül, hogy besúg. Mi az, tán olvastad a Tar-Keresz- tury írást a Mancsban? Olvasta, azért kérdi, mi a véleményem. Műbalhé. Ketten-hárman írók el­határozták, hogy úgy tesznek, mintha. Mindezt az elmaradt kibe- szélés érdekében. Padre füléből kis füstpamacsok jönnek, olvassam el, aztán mondjak okosakat. (Könnyű neki, rá nem vonatkozik az ügy­nöktörvény, rám igen.) Pedig nem elvetendő az ötletem, mert tényleg mit lehet tudni? Továbbá azt sem tudhatjuk biztosan, hogy Kedves Barátunk besúgó, avagy sem, apánk az volt-e vagy sem. Fikció, amiről moralizálgatunk a fürdőszobában vagy vérvaló? Ez így a régi játékra hasonlít, ahol olyanokon kell gondolkodni, hogy mit tettél volna Massada védője- ként, mit tennél a révész helyében, kinek adnád az életet jelentő útle­velet stb. Könnyebb a Mancsról konkrétan, egész nap azt boncol­juk. A három évvel ezelőtti levélváltás és ez a mostani írás kukkolóvá kényszerít. Mégis mi közöm egy magánbarátsághoz? Egy idegen múltjához. Én még friss hús vol­tam, amikor Tar már egy roncs, hogy jövök én belenézni mások (apámkorúak) privát szférájába, pláne ítélkezni, osztani az észt. Csakhogy nincs másik sztori. Úgy alakult (szar törvény), hogy nem tisztázódhat semmi, jobb híján Tar-Kenedire fanyalodunk, átgon­dolandó saját viszonyunkat a kér­déshez. Az jó, hogy végre más kö­zönség is olvas róla, nem csak az ÉS-tábor, hátha lesz belőle közbe­széd, ha már nyilvánosságra hoz­ták anno, ne legyen hiába. Csak nehéz elválasztani a történelemtől a személyest. Kérdés viszont fel­merül így is sok, nagyon sok: kinek állt érdekében nyilvánosságra hoz­ni, amit (meg)tudott Tarról? Fő­ként: volt-e joga hozzá? Miért pont róla és másról miért nem? A rendszerváltás környékén láttam én is jönni-menni az iratokkal fel­pakolt teherautókat. Ha abban maradtunk (szar törvény), hogy fedje homály, legyen titok, égjen el, akkor fedje, legyen, égjen. Nem fair az egyetlen elérhető esetet piszkálni, míg a többi százezer bé­kében sunnyog. Miért vonják két­ségbe Kenedi vagy bárki megbo­csátáshoz való jogát? Ha valakinek a besúgója ismeretlen maradt (szar törvény) nem kellene azért az egyszem öregen leverni min­dent, fájjon bárhogyan is a titok. Tar vajon megbánta? És ha igen mit bánt meg pontosan? Azt mondja nem kapott semmi ellen­szolgáltatást, se szőnyeget, se ké­peket a falra. Ügyetlenül üzletelt, rossz alkut kötött, mondhatnánk cinikusan. Köthetett-e mást? Sze­rinte nem és az ő bőrén kívül ezt senki nem tudhatja. Kérdés, hogy tisztelnünk kell-e brutális őszinte­ségét, hiszen ugyanúgy kényszer- helyzetben van most is. És most hi­hetünk neki? Egyáltalán minek lé­pett be a pártba? Miért csinálta annyi ideig? Észre se igen vette, mi van körülötte, ivott, mint gödény. Kevés ez így, nagyon kevés. Ha be­szélni akar, beszéljen, ha nem: nem. Én nem kényszerítem, de meghallgatom. A cikkben említi, hogy pszichiátere pozitív gondola­tokat javasolt neki, de nem talál­tak egyet sem. Pedig minden nagy lebukásnak van egy jó oldala: leg­alább megszűnik az attól való ret­tegés. Padre és én kisügyesen meg­beszéltük mindezt, örülve, hogy minket nem fenyeget ilyen veszély. Most jöhet a South Park, aztán hú­zunk valami ütős bulira. DIÁKPRÓZA Osztályzatok: anyunak életből egyes Kétpetéjű ikrek voltunk. Angi és Vi­ki. Azért csak voltunk, mert már meghaltunk. Anginak barna haja volt, és ha megmosta, mindig hagyta, hogy magától száradjon meg. Úgy, vizes hajjal aludt. Titok­ban tette. ezt, mert félt, nehogy anyu ezért újra kopaszra nyitja, le­vágja éjjel a szép haját. A másodi­kon laktunk így hárman, de hogy hol, azt nem tudom, mert anyu so­sem engedett ki minket. A lakás nagy volt, de sötét és üres szobák­kal. Csak egy nagy könyves szek­rény, rajta egy félig elégetett bibliá­val (anyu mindig elégetett egy la­pot, mikor megölt valakit) és két ágy volt a lakásban. Angival min­dig egymás kezét fogva aludtunk el. Mikor hallottuk, hogy éjjel újra gyilkol, sokszor véresre szorítot­tunk egymás ujjait. Hangosan ölte meg a férfiakat. Anyu alacsony volt, hosszú, fekete hajjal és egy sebbel a vállán (ezt mindig próbál­ta takarni valamivel, de mi tudtunk róla). És anyunak romlottak a fogai is. De mi Angival szépek voltunk. Biztos aputól örököltük ezt, ha egy­általán volt valaha apunk. És anyu rossz is volt. Ezt sose mondtuk ki, még Angival, egymásnak sem. Egy­szer, mikor anyu nem volt otthon, ketten bemerészkedtünk a nagy szobába. Becsuktuk a szemünket, hogy ne lássuk a két döglött kutyát az ajtó mellett, amik a szobát őriz­ték. Láttuk az ágy alatt a sok kést. Minden este kulcsra zárta a szobá­ját, ahol a férfival volt. Meztelenek voltak, mikor aludtak. Anyu feléb­redt, benyúlt az ágy alá, és köny- nyed kézmozdulattal megmarkolt egy kést. Megszorította és a férfi mellkasába vágta a gyilkosság szerszámát. Másnap persze jött a bibliaégetés! Lassú halál volt ez a férfiaknak. Ordítottak és elvérez­tek.De valamelyik nap furcsa do­log történt. Egy férfi reggel el­ment és este visszajött. És minden nap ezt tette. Attól a naptól kezd­ve nem húst főzött ebédre anyu, mint minden nap. Nem volt ha­lott, így nem volt hús sem ebédre. Kezdett minden jó lenni. A bibliá­ból most már megmaradt a Jele­nések könyve is. Angi minden este vizes hajjal alhatott. De eljött az ünnep napja és ez megváltoztatta az életünket. Angival izzadt testei ébredtünk éjjel fel. Egymás kezeit fogva, határozott lépésekkel in­dultunk anyu szobájába. Az ajtó előtt belerúgtunk a két döglött ku­tyába és kinyitottuk az ajtót (anyu már nem zárta kulcsra). Az ágyon aludt a férfival. Lassan kivettünk egy kést az ágy alól. Kitakartuk anyu mellkasát és belevágtuk a mi gyilkosságaink számát. Az egyest. (Abrahám György) ÁLHÍREK Pudingba torkollott a banánszedés Hihetetlenül nagy szerencséje volt annak az ír házaspárnak, akik túl­élték a hétfő reggeli rajtaütést. Egész addig békésen folyt a mun­ka a rabszolgatelepen, míg meg nem jelent a nyugati boszorkány és mindenkit pudinggá nem vál­toztatott. A szemtanúk egybe­hangzó állítását nem lehetett ki­venni a nagy zaj miatt. Az egyedü­liként megmenekült pár 46 éves könyvelőnője később az emlékeze­tes tragédiát megzenésítette és in­dult vele az eurovíziós táncdal­fesztiválon, ám a ravasz zsűri megneszelte, hogy a dal több mint háromnegyed órás, ezért szándé­kosan rossz címet adott meg a meghívón. Feloszlott a Beatles A négy gombafejű ezentúl nem lép fel együtt és nem készül új stúdióle­mez sem - tudtuk meg exlduzív for­rásból. Értesüléseink szerint szem­élyes okok húzódnak a háttérben, nem pedig John Lennon későbbi halála. Az együttes egyes tagjai a továbbiakban más ágazatokban próbálkoznak, mint például a film, mások szólókarriert fontolgatnak. Traktorral a Marsra Sain-Li kínai földműves úttörő vállalkozásra adta fejét: csehszlo­vák gyártmányú T4K kistraktorá- val az eltűnt Mars Polar Lander felkutatására indul. A kelet fia nem mindennapi útjára csupán két tő saját nemesítésű kukorica­palántát visz magával, kíváncsi ugyanis a növény terméshozamá­ra valódi vörös mars-talajba ül­tetve. A sikeres földet érést bizo­nyítandó a Polar Lander kamerá­in keresztül kíván üzenni Csiang Cö-Min államfőnek és a kinai népnek. Hírünk hazai vonatkozá­sát az a felettébb érdekes tény ad­ja, hogy Li a szerkezet üzembe helyezéséhez Perion laposeleme­ket fog barterezni a magyar ál­lamtól harmincnyolc darab külö­nösen gyors emésztésű törpema­lacért cserébe. Túszdráma a drogériában Egy nyugdíjas néger sztepptánco­sokból álló terroristacsoport fogsá­gába esett a Cotton Club Singers együttes. A népszerű énekescsapat tagjai egy közismert budapesti drogériában hajzselét, lábborotvát és fogyasztószereket vásároltak, amikor a bűnbanda rajtuk ütött. A túszejtők közölték a rendőrség tár­gyalóival, hogy a Cotton Club Sin­gers szabadon engedéséért cseré­be ezermillió dollárt és Michael Flatley fejét követelik, és amíg a hatóságok ezt nem teljesítik, má­sodpercenként kivégeznek egy túszt. A túszdráma lapzártakor is tart, bár már valószínűleg vége. Nyugat Gang - megérkezett a magyar rapköltészet Új formáció tartja lázban a ma­gyar hip-hop kultúrát: Csáth G és Kosztolányi D, vagyis a Nyugat Gang átütő sikert ért el a Baranya megyei ‘Fly Páva, Fly! (get down from the vármegye house)’ tehet­ségkutató versenyen Ady Endre Héjanász az avaron című versének megrappesítésével. Mint a fron­tember Csáth G-től megtudhattuk, a Nyugat Gang elsősorban a nyu- gatos költők verseit adja elő, de tervbe vették Petőfi Sándor életművének feldolgozását is. Egy nagy nemzetközi lemezkiadó már le is szerződtette a rapbandát, így pár hét múlva megkezdődik első - angol nyelvű - albumuk felvétele. A Hammer of the neighborhood- on olyan neves zenészekkel fog­nak együtt játszani, mint Big Daddy Whitman, vagy a latin csil­lag MC Lorca. A lemezszerződés aláírását követő sajtótájékoztatón a Frankó kérdésére Kosztolányi D elmondta, hogy a Nyugat Gang-et szókimondó dalszövegei miatt ért kritikákat szerinte olyan emberek fogalmazták meg, akik nem értet­ték meg üzenetüket. “Minket a legkönnyebb okolni, ha egy tize­néves titokban versek írásával fog­lalkozik, és furcsa, érthetetlen sza­vakat használ.” - vélekedett a mű­vész. (franko) NAGYSZÜNíiT Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents