Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-06 / 130. szám, csütörtök
Vélemény és háttér KOMMENTÁR Rövidzárlat KORPÁS ÁRPÁD Nem készíthető elő tisztességesen az Európai Unió 2004-es bővítése, ezért felelőtlenség volna a tagjelöltek 2005 előtti csatlakozásáról beszélni - mondta Pozsonyban Hans Peter Martin, az EU és Szlovákia közös parlamenti bizottságának társelnöke. Az Európai Parlament osztrák képviselője e kijelentéssel a tagjelölt Szlovákia és az EU közti párbeszédben feszültséget okozott, amely annál nagyobb volt, minél váratlanabbul jött. A feszültséget a felek kissé zsibbadt érveléssel, de azonnal szerették volna levezetni. Hans Peter Martin azt magyarázta, hogy az (elő)csatlakozási tárgyalások pénzügyi fejezeteiről folyó egyeztetések leghamarabb 2003-ban zárhatók le, s azután még további másfél évbe telik a ratifikáció, méghozzá a tagjelöltek csadakozásá- ra felkészüleüen uniós intézményrendszerrel és apparátussal. Peter Weiss, a testület szlovák társelnöke ellenben úgy vélekedett, hogy alapvetően technikai jellegű akadályok miatt a bővítés nem késleltethető. Mindketten érvekkel oldották volna a pillanatnyi feszültséget, de akkor már kész volt a kommunikációs rövidzárlat. Rövidzárlat, amely lényegében csak addig tartott, amíg Eric van der Linden, az Európai Bizottság küldöttségének vezetője gyorsan meg nem erősítette: Brüsszel az EU-bővítés legkorábbi lehetséges időpontjának 2004. január elsejét tekinti, Martin pedig a magánvéleményének adott hangot. Peter Weiss azonban egy picit mást mondott: Martin véleménye az EU-n belül kisebbségi vélemény. Kisebbségi, de létező, amely újabb rövidzárlatokat okozhat. Kérdés, mennyire játszott szerepet Martin állásfoglalásában, hogy osztrák. Hiszen az EU-ban sincs egységes politikai szabvány, ezért a bővítési gondolat árama tagországonként is más-más feszültségű, és a viszonylag friss uniós tagság, a tószomszédságból fakadó félelmek, az agrárpolitikai aggodalmak és a Benes-dek- rétumok kérdése mind jellemzői annak, miként viszonyul Ausztria a keletről kopogtatókhoz. Kérdés az is, mennyire tekinthető a pozsonyi epizód mementónak, az EU-n belüli „máskéntgondolkodók” szúrópróbájának, hogy megállapíthassák, hogyan reagál Brüsszel a rövidzárlatokra. Ugyanis valószínűleg nem ez volt az utolsó. S az is kérdés, hogy nem a szlovákiai közeg reflexeire voltak-e kíváncsiak. Hiszen „fázisokkal” nyugatabbra attól is tartanak, hogy a leghosszabb csatlakozási „rövidzárlatunk” az egész következő választási időszakra szól. JEGYZET Jobb ma egy járókeret TALLÓSI BÉLA Alig érkezem meg a Nyugatiba, odafurakszik hozzám egy slam- pos fiatal nő, s mondja, terhes vagyok, segíts ki. Mellig húzott kinyúlt mackónacit visel, a hasa táján jól kitömve kispárnával - kilóg a csücske. Terhes vagy számomra, libbenj oda máshoz, mondom. Jövök ki a metróból, s nem tudok menekülni, járókerettel tipegő nénike mocorog oda hozzám, hogy vegyek a hóvirágjából. Pár órával később ugyanitt már járókeret nélkül jön ugyanez az asszonyság, virágcserépaljban csörget pár aprót, s elém tartja, hogy toldjam meg egy százassal. A Váci utcában vidéki kézműves hölgyemény jön szembe, de idejében észreveszem, hogy lecsapni készül rám, sikerül nagy ívben kikerülnöm. Nem úgy az utánam lépegető, koffereket vonszoló két orosz hölgynek. Madám, hóesés vert csipkét, vegyél! - kínálja portékáját a magyar utcai kofa. Százméterenként lebegtetik felém a hajléktalanok lapját, már mondanám József Attila után szabadon, hogy öt forintért kug- lert nem árulsz, de nem mondom, mert soha nem űzök tréfát nálam toprongyosabb, megvisel- tebb ágrólszakadt embertársaimból - így aztán szinte senkiből. A Vörösmarty téren udvariasabban, intézményes keretek között próbálnak megfosztani pár forintomtól. Fiatal lányok ajánlják a lehetőséget, hogy örök emlékbe eltehető képeslapot kapok ajándékba, ha felajánlok bármilyen összeget, amelyet más adományokkal együtt a jó nevű fővárosi gyermekkórház számára, dialízisgép megvételére fordítanak. Igen, így kell úton-útfélen polgári alapon, lakossági költségvetésből felvirágoztatni a polgári jólétet - konstatálom. A Deák téri aluljáró kéregetói között már kezdem szégyellni magam, amiért belőlem kinézik, hogy nekem még van munkám vagy legalábbis, hogy pénztárcámnak nem üres a belseje. Persze ne nagyon hencegjek, ne akarjak kiválni azzal, hogy nekem ma még egy picikét jobban megy - csitítom magam. Ugyanis ha az árak a felfelé ívelő kúszómozgásukkal nem állnak le, biztosra vehetem, hogy tisztességes munkából holnap már nem fogok tudni úgy megélni, ahogy már ma is nehezen megy - elegánsan, nem lefelé húzva az általános életszínvonalat, rontva az országimázst kifelé-befelé szépnek mutató statisztikát. Visszafelé a vonaton megfogalmazom magamban a végkövetkeztetést. Holnap éghetne a képem, ha ma megverném a járókeretét délutánra elhagyó, adományokért könyörgő asszonyt, ahelyett hogy példájából minimum két dolgot megtanulnék. Ma te vagy terhes nekem, holnap én neked. Vagy hogy: jobb ma egy megtévesztő járókeret, mint holnap éhkoppon maradni. Brüsszelben is beszélni kell SOÓKY LÁSZLÓ Az MKP választási programja két lehetőséget hordoz magában: egyrészt előkészület a további kormányzásra, másrészt felkészülés az ellenzéki szerepre. A korán beindított választási kampány mostani fázisában aligha lenne értelme az esélylatolgatásnak, annak ellenére sem, hogy a közvélemény-kutatások már hosszabb távon megállapodott erőviszonyokat tárnak elénk. A dokumentum alábbi megállapítására figyeltem fel leginkább: „A Magyar Koalíció Pártja bátran fog küzdeni a nyűt és rejtett diszkrimináció minden formája ellen.” A mondat több kérdést is felvet. 1. A párt prognózisa szerint elképzelhető, hogy a választások után megalakuló törvényhozás nyűt és rejtett formában is diszkriminálja a Szlovákiában élő nemzeti közösségeket? 2. Elképzelhető, hogy a ma is érvényes törvények közül legalább egy hátrányosan megkülönböztet Szlovákiában élő polgárt, polgárokat. 3. Ha tényként kezeljük, hogy Szlovákiában számos hatályos törvény s az elfogadott gyakorlat diszkriminálja a nemzeti közösségek tagjait, miként vélekedjünk arról, hogy a Szlovákiáról szóló legutóbbi három országjelentésben egyetlen szót, de még csak utalást sem találunk a nemzeti közösségek tagjait sújtó hátrányos megkülönböztetésről? 4. Ha az MKP időközben tudomást szerzett a nemzeti közösségek tagjait sújtó ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 6 TALLÓZÓ DOMINO FÓRUM Ki szelet vet, vihart arat címmel Fe dór Gál, az egykori VPN volt ve zetője közöl írást a hetilapban „1990 nyarán a VPN magyar politi kusokkal a listáján indult a választó sokon. Nem emlékszem, hogy ; VPN-en belül ez viszályt szült volna 12 évvel később az MKP olyan jelölt listával indul a választásokon, ame lyen csak az „igazi” magyaroknál van joguk jó helyekre, miközben ; valódiságukat a nevükkel, a magya nyelv ismeretével és gyermekei] magyar iskolába járatására vall készséggel kell igazolniuk, amelyel az MKP vezérei számára az egyedül megfelelő. A magyar politikusok nak a jelöltlista összeállításával kap csolatban elfogadott feltétele mindkét szlovák nemzeti pártot le körözik. Slota és Malíková ebből szempontból kontárok. Elég szomc rú történet” - úja Gál. „Tegnapelőt még azt hittem, hogy a VPN megti zedelt maradéka, akik az OKS körii li emberek kis csoportját alkotják csak az egykori VPN haláltusáját je lentik, ám ma nem tudnék és nem i szeretnék máshová tartozni” - har goztatja Fedor Gál. Örvendetes, hogy emelkedik a gimnáziumokat látogató fiatalok száma, mégpedig a szakmunkásképzők rovására Szerkezetváltás iskoláinkban A hatáskörök átruházása értelmében 2002. július 1-én a megyei önkormányzatok iskolafenntartókká válnak. A középiskolák döntő többségének üzemeltetéséről kell majd gondoskodniuk, miközben sem az oktatás tartalmi szabályozásába, sem pedig a tanárok bérezésébe nem lesz beleszólásuk. ALBERT SÁNDOR A pénzhiány és a csökkenő gyereklétszám miatt iskolák összevonására, esetleg megszüntetésére is sor kerülhet. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, hányadán is állunk. Hogy iskoláink felkészültek- e ezekre a kihívásokra? Köztudott, hogy a szlovákiai magyar gyerekek csaknem egynegyede szlovák tanítási nyelvű iskolába jár. Ezeket a gyerekeket visszahódítani csak akkor lehet, ha iskoláink legalább olyan jó színvonalúak és olyan minőségűek lesznek, mint a hasonló típusú szlovák tanítási nyelvű iskolák. Vagy jobbak. Az iskola nem zárkózhat be önmagába, mint ezt a múltban tette. Nyitnia kell a külvüág felé. Folyamatosan mérnie kell a partnerek elégedettségét, ismernie kell az elvárásokat, de el is kell tudnia adni magát. Iskoláinkban ki kell építem egy belső önértékelési rendszert és ebből kiindulva kell megszervezni az iskolán belül működő folyamatok (oktatás, továbbképzés, gazdálkodás stb.) állandó javítását, fejlesztését. Ennek megvalósítására többfajta minőségfejlesztési modell áll rendelkezésünkre (TQM, EFQM, ISO 9000, stb.), csak ki kell választani és a napi gyakorlatba bevezetni az iskola számára legmegfelelőbbet. Olyan korban élünk, amelyben a változás jelenti az állandóságot. Az állandó változás következtében az iskolák, a tanárok elvesztették biztonságérzetüket. Kétségeik vannak, hogy meg tudnak-e felelni az állandóan változó kihívásoknak? Ez nem is csoda, hiszen a változásokra senki sem készítette fel őket. Szlovákia talán az egyetlen olyan ország ebben a térségben, ahol a pedagógus-továbbképzésnek máig nincs kiépítve az intézményesített formája. A kerületi módszertani központok ugyan kínálnak továbbképzési programokat, de ezek látogatottsága igencsak gyér. Tartalmukkal és színvonalukkal kapcsolatban is A szlovákiai magyar közoktatás egyik nagy problémája a rossz iskolaszerkezet. gyakran merülnek fel kifogások. Kivételt talán csak a pedagógusszövetség által szervezett nyári egyetemek és továbbképzési programok jelentenek. Ezek viszont nem helyettesíthetik a továbbképzések intézményesített formáját. Áthidaló megoldásként azt javasoljuk, hogy az iskolák szervezzék meg saját belső továbbképzési rendszerüket. Ez lehetővé tenné, hogy az iskola a saját problémáival foglalkozzon, a saját tevékenységét (folyamatait) fejlessze és mindezt elfogadható áron oldja meg, hiszen csak a meghívott előadót, trénert kell megfizetnie. A 2001/2002-es tanév statisztikai adatait elemezve kiderül, hogy a magyar tanítási nyelvű középiskolák döntő többsége kis létszámú iskola és az egyes osztályokban is kevesebb diák tanul, mint a hasonló típusú szlovák tanítási nyelvű iskolák többségében. A tanár szempontjából ez természetesen előnyt jelent, hiszen egyszerűbb fenntartani a figyelmet. A kis létszámú iskola pedig családiasabb, hiszen mindenki mindenkit ismer. Igen ám, de az ilyen iskolában az egy tanulóra eső költségek mértéke nagyobb, ezért működtetésük kevésbé gazdaságos. Ebben az anyagilag szűkös világban tehát veszélybe kerülhet a fennmaradásuk. A választható tantárgyak kínálata is szűkösebb az ilyen iskolában, hiszen nincsenek párhuzamos osztályok. Megoldást kínálva visszatérünk ahhoz a javaslatunkhoz, hogy a kis létszámú középiskolákból több párhuzamos osztállyal rendelkező színes oktatási programokat kínáló iskola- központokat hozzunk létre. Ezek alkothatnák a szlovákiai magyar iskolahálózat alappilléreit. A lehetőséget szinte kínálja az a tény, hogy középiskoláink a megyei önkormányzatokhoz kerülnek. Az elmúlt esztendőben többször leírtuk, hogy a szlovákiai magyar közoktatás egyik legnagyobb problémája a rossz iskolaszerkezet. A középiskolás tanulók csaknem fele szakmunkásképzőbe járt. A továbbtanulásra felkészítő gimnáziumokat csak az adott korosztály 20-23%-a látogatta. Ennek eredményeképpen az ország egyetemein tanuló magyar diákok számaránya a magyar lame nem magyar tulajdonban van, szinte mindegyik sebezhető mind anyagi, mind pedig politikai téren. Visszatérve az eredeti felvetéshez, a mostanában a kormány asztalára kerülő diszkriminációellenes törvénytervezet nem kelthet bennünk túlzott illúziókat, még akkor sem, ha a parlament esetleg gyorsított eljárással döntést hozna. Ahhoz ugyanis, hogy a diszkrimináció alapjaiban változzon meg s lehetetlenné váljon, magát az alkotmányt kellene módosítani, andre a viszonyok ismeretében nincs esély. Pozitív irányú változást csak akkor várhatunk, ha az MKP konkretizálja a nemzeti közösségeket érintő hátrányos megkülönböztetéseket és megszüntetésük érdekében következetesen kiáll itthon és a nemzetközi fórumokon egyaránt. Ha vikossághoz képest háromszor kt vesebb, mint a szlovák diáko számaránya a szlovák lakosság hoz képest. Következésképpen szlovákiai magyar lakosság iske lázottsági szintje is elmarad a országos átlagtól. Ez komoly gór dot jelent azért is, mert az iskolí zottság és a munkanélkülisé aránya között szoros összefüggi van. Alapfokú végzettséggel m már gyakorlatilag nem lehf munkahelyhez jutni. Vak színűleg ez is közrejátszik abbai hogy több magyarok által lakó régióban a munkanélküliség an nya meghaladja a 30%-ot is. Örvendetes fordulatként kell ki zelnünk azt a pozitív változás amely az alábbi táblázatból is kio vasható, hogy látványosan eme kedik a gimnáziumokat látogat fiatalok száma, mégpedig a szál munkásképzők rovására. Csak reménykedni tudunk, hoj nem átmeneti jelenségről van sz hiszen ez a szerkezeti váltás me; teremtheti annak a feltételei hogy több magyar diák folytatha sa tanulmányait a felsőfokú inté ményekben. Annál is inkább, me a budapesti Közgazdaságtudom nyi Egyetem és a budapesti Műsz ki Egyetem Komáromban és k rályhelmecen kihelyezett részleg biztosítják ennek lehetőségeit. A szerző kassai egyetemi tanár szont ezeket a lépéseit s azok m< tékát attól teszi függővé, hogy ke mányra kerül-e vagy ellenzékbe, i fent kikezdhetővé és sebezhető válik maga a választási prograi Annyit már most is láthatunk, ho nincs könnyű helyzetben az MI hiszen főként az Európai Par mentben olyan kérdések felveté: re kötelezte magát programja ált amelyek Szlovákia EU-s megíté sét illetően teljesen új helyzetet remthetnek, ugyanakkor kény metlen kérdések feltevésére nyúj nak módot az EP képviselői széről. Ha az MKP valóban bátr küzd a nyűt és rejtett diszkrimú ció ellen, akkor a feltett kérdései érdemben válaszolhat és megteh azokat a lépéseket, amelyek rége váratnak magukra. Mára már ki< rült, hogy elkerülhetetlenek. Iskolatípus 1994/95 Iskolaév 1999/2000 2001/2002 Gimnázium 21,49% 26,75% 35,43% szakközépiskola 21,54% 30,08% 28,98% szakmunkásképző 56,97% 43,17% 35,59% nyűt vagy rejtett diszkriminációról, ezt felveti-e júniusban Brüsszelben, vagy újra az a helyzet áll elő, mint több ízben is, hogy a polgári társulások és civüek tételesen bizonyítják, a szlovákiai képviselők pedig tagadják a létező diszkriminációt? Megszólal-e végre valamelyik magyar képviselő? A szlovákiai politikai történések arra utalnak, hogy az MKP tisztességes és megbízható koalíciós partnerként minden tőle telhetőt megtett Szlovákia csatlakozási esélyeinek növelése érdekében. Számos esetben azon az áron is, hogy megalázta önmagát, ezen keresztül a magyar választókat. Mindezt mérlegre téve úgy vélem, hogy a hátrányos megkülönböztetés nem lehet politikai megfontolások függvénye, mert' a valós helyzet sem függ attól, hogy valamely párt kormányon van-e, vagy éppen ellenzékben. Amennyiben a most elfogadott választási programot a párt a jövő programjának tekinti, altkor ez a jövő a dokumentum megszavazásának pillanatában elkezdődött, s a pártvezetésének eszerint kellene viselkedni. Ahhoz viszont, hogy a program működésbe léphessen, nyilvánosságra kell hozni azokat az ismereteket, amelyekkel az MKP rendelkezett és rendelkezik. A diplomáciai csatornák mellett meghatározó szerepet kellene kapnia a sajtónak, amellyel a párt választási programja sajnos nem foglalkozik, holott az információk továbbításában, az imázs kialakításában mindenképpen meghatározó tényező. Az sem elhanyagolható, hogy a magyar és magyar nyelven is megjelenő periódikumok zöFoglalkozási ártalom (Marabu rajza)
