Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-04 / 128. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS < WKBKKttt kommentár WHKtimWm Kozmetikázott kassza PÁKOZDI GERTRÚD Előrelátó közgazdasági tekintélyek már korábban figyelmeztettek a költségvetés privatizációs bevételekkel történő kozmetikázásának veszélyeire. A képlet egyszerű: a magánosítható vagyon mennyisége véges, a gázmüvekhez hasonló tétele már soha nem lesz a privatizálásnak. Ebből a forrásból csökkentették az állam adósságait, és ebből adakozhat az állam valamelyest bőkezűbben a választások előtt. Mindenki tisztában van azzal, hogy az elkövetkező években a végrehajtó hatalomnak továbbra is számolnia kell az egészségügy, az iskolarendszer stb. egyensúlyának felborulásával, és megalapozottan sejthető, hogy az államigazgatásba is jelentős összegeket kell juttatni az egyelőre nem csökkenő, hanem növekvő kiadások fedezésére. Az egészségügyben, iskolarendszerben és az állam által finanszírozott egyéb területeken tátongó lyukak végtelenségig ismételt betömése a fogyasztás gazdaságilag megalapozatlan növekedéséhez vezet. Márpedig ez a behozatal növekedését eredményezi. Ennek következménye: a makrogazdasági egyensúly további romlása. A privatizációból származó bevételek ésszerűbb felhasználásának követelménye e kormány működése idején sem először hangzik el. A privatizációs minisztérium a távközlési vállalat eladásából származó bevételek adósságtörlesztésre történt felhasználását követően látszólag erélyesen lépett fel az ilyen „költekezések” ellen. Rögvest javaslatot tett arra, hogy mire kellene felhasználni az ilyen anyagi forrásokat. Érthetően olyan teendőket sorolt fel, amelyek általában a gazdaság, a szociális szféra fejlesztését lennének hivatottak segíteni. Program tehát lenne, fejlesztési lehetőségek bővítésére váró terület is bőven, de ahhoz az kellene, hogy fogyjon el már végre a betömnivaló lyuk. Addig azonban nem csöldcen a gazdaságtalanul működő területek száma, amíg a nagy eredményként tálalt megkezdett reformokról sorra kiderül, hogy megtorpantak az első lépések után, vagy éppen életképtelenek. A reform fékezói mindig megnevezhetők, de ettől semmi sem történik, ha egy kormány négy évet működik anélkül, hogy politikai okból nem me- neszti tehetetlennek vagy túlságosan költekezőnek bizonyuló miniszterét. Illetve ha fellépését követően minden lényeges, valódi megújulást eredményező intézkedését annyira elodázza, hogy egyszer csak azon kaphatja magát: most már nem léphetek, hiszen közelednek a választások. Ehelyett, ha van még miből, osztogatni kezd a választások megnyerése érdekében. A kör bezárul. Egyszer elfogy az eladnivaló... JEGYZET Védett állatok MISLAY EDIT Hilda egy kis élelmiszerbolt tulajdonosa. Férjével akkor vágtak bele a vállalkozásba, amikor évekkel ezelőtt mind a ketten munka nélkül maradtak. Valamiből meg kell élni, gondolták, s az élelmiszer az a cikk, amire mindig kell, hogy jusson némi pénze az embernek. Az utóbbi időben gomba módra elszaporodott hipermarketek persze eléggé megnehezítik a dolgukat, hiszen a vásárlók többsége nem tud ellenállni a különböző kedvezményes akcióknak, árleszállításoknak. A kis üzletekre így nehéz idők köszöntöttek. „Éppen csak akkora a forgalmunk, hogy el tudjuk tartani magunkat” - mesélte Hilda. A bevételt emellett nem csupán a vásárlók megcsappant száma csökkenti, hanem a bolti szarkák is, akiknek az önkiszolgálók remek terepet biztosítanak a „gyűjtögetésre”. Hilda ugyan nap mint nap beosztottjai lelkére köti: saját érdekük, hogy meggátolják a tolvajok munkáját, mert az ő pénzüket viszi el, ám két-három emberrel nehéz naphosszat felügyelni a polcokon szabadon hozzáférhető árut. Egy nap Hilda a kis üzletbe lépve észrevette, hogy a polcok között valaki nem éppen olcsó kávésdobozokat rakosgat szorgosan a táskájába. Kivárta, míg a „kliens” a pénztárhoz ér, hátha bejelenti az árut, és fizet érte. Ez természetesen hiú ábránd volt csupán, mire a hatalmas termetűnek egyáltalán nem nevezhető üzlettulajdonos úgy felpaprikázódott, hogy odarohant a harmincas férfihoz, és két hatalmas pofont kevert le neki. „Nem szégyelü magát, nem is egy doboz kávét akar ellopni, hanem rögtön hatot?! Azonnal pakolja ki a táskáját!” - kelt ki magából Hilda. Érdekes módon a boltban tartózkodó vásárlók különbözőképpen reagáltak az incidensre. Voltak, akik helyeselték Hilda kirohanását - „így kell ezekkel bánni, nem érdemelnek ezek mást” -, mások viszont úgy vélték, hogy „ez azért túlzás volt, talán mégsem kellett volna”. Azon mélázom, mi készteti az embereket arra, hogy az olyan polgártársaik védelmére keljenek, mint a fenti történet „hőse”. Bár ha jobban belegondolok, miért is kellene lerohanni egy kávéhiányban (s minden bizonnyal alacsony vérnyomásban) szenvedő piti kis tolvajt? Főként, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk a „nagyban dolgozó szarkák” eléggé népes serege is vidáman él, senki nem zaklatja őket. Úgy látszik, ők a mi „védett jómadaraink”. Kordivat (Marabu rajza) TALLÓZÓ NOVY CAS A lap azért bírálja a páriámén képviselőket, amiért a múlt hété elvetették az összeférhetetlenséj törvény bővítését, méghozzá „e vi” okokra hivatkozva. „Ajogsz; bályokat ezután is anélkül hág; ják majd jóvá, hogy az általu képviselt halandók jobban a laj jaikba láthassanak. S mindekö: ben szégyen, hogy a törvény < nem fogadásáról az SDKÚ és a MKP parlamenti képviselői is ti hetnek, valamint a teljes KDF frakció, amely a közelmúltba Szlovákia kulturális és civilizác ós ügyekben való önállóságán szorgalmazta egy nyilatkozat e fogadását. Az SNS elnök asszc nyá, Anna Malíková is rendi kongatja a vészharangot, hogy í államot szétlopták, de ellenté ben ezzel a logikával az összefé hetetlenségi törvényt ó álszen nek és fölöslegesnek minósíi Szavazni az elvi politikus Peti Weiss (SDA) sem volt, tán azér mert a törvényt egy SDL-es ki rábbi pártkollégája terjesztet elő.” - írja a lap. A további reformokat gúzsba kötik a Washingtonból vagy Miamiból érkező kíméletlen követelések Amerikai nyitás Kuba felé Amikor Kubában jártam, egy napilap karikatúrát jelentetett meg, amelyen egy mentőcsónakban sodródom, egyedül a Karib-ten- geren, cápákkal körülvéve. A képszöveg a következő volt: „Mégsem kellett volna Bush elnöktől azt kérnem, hogy vigyen haza.” JIMMY CARTER A Fehér Ház és a Carter Központ végső céljai tulajdonképpen azonosak: azt látni, hogy Kubában teljes a szabadság, miközben a két nép baráti viszonyban van. Azonban e cél elérésének eszközei eléggé eltérőek. Az egyik megközelítés szerint fenn kell tartani Kuba négy évtizedes elszigeteltségét és büntetését, a korlátozott határátlépéssel és a gazdasági embargóval együtt. A másik szerint az amerikaiaknak a lehető legtöbbet kell érintkezniük a kubaiakkal, hogy azok világosan láthassák a valóban demokratikus társadalom előnyeit, arra ösztönözve őket, hogy valódi változásokat valósítsanak meg a sajátjukban. Az Egyesült Államokban ez a két oldal polarizálódott: egyrészt néhány jól szervezett és politikailag befolyásos kubai bevándorló szövetkezett a washingtoni kormányzat nagyobbik részével, hogy megakadályozzanak bárminemű érdemi változást a politikánkban. Másrészt pedig egyre több üzletember és mezőgazdasági vezető igyekszik egységbe kovácsolni a törvényhozás mérsékeltebb tagjait, hogy azok emeljenek szót a feszültség enyhítéséért és a kubaiakkal való normálisabb viszony kialakításáért. Ez a stagnáló szembenállás megfosztotta országunkat a közös célok elérésének lehetőségétől. Kubában a nyitottság és a reform jelei is tapasztalhatók. A 43 évvel ezelőtti forradalom óta először engedtetett meg a kubaiaknak, hogy tisztán hallassák hangjukat olyan célok érdekében, mint amilyen a gyülekezési és szólásszabadság, szakszervezetek és ellenzéki politikai pártok alapítása, a szabad választások és az, hogy beengedjék az országba a Nemzetközi Vöröskereszt és az emberjogi szervezetek megfigyelőit. Meglepő módon - és anélkül, hogy én kértem volna - beszédem teljes szövegét közölték a rádióban, a televízióban és a Gran- ma című hivatalos lapban. A gazdasági szabadság váratlan mértékére bukkantunk. A kubai vállalkozók mezőgazdasági terményeket vásárolhatnak a családi farmoktól és szövetkezetektől, foglalkozhatnak hús-, zöldség- és gyümölcsfeldolgozással, és termékeiket piaci bódékban árusíthatják. Meglátogattunk egy hatalmas havannai piacot, ahol 700 elárusító- hely van, mindegyik jól jövedelmez. Ezenfelül néhány lakástulajdonosnak engedélyezik, hogy fölösleges szobáikat kiadják kubaiaknak vagy külföldieknek, a teherautó-tulajdonosok vállalhatnak bérfuvarozást, a kézművesek szerződhetnek szolgáltatásaikra. A mi mércénkkel mérve szerény fejlő-désről van szó, amely azonban mégis eddig nem tapasztalt rugalmasságról tesz tanúbizonyságot. Aligha kétséges, hogy a további reformokat gúzsba kötik a Washingtonból vagy Miamiból érkező kíméletlen követelések, amelyek elidegenítik a kubaiakat, és olyan felfogást kreálnak, hogy a kubai kormány bármilyen további lépése a gyengeség jele lenne. A disszidensek, akikkel Kubában találkoztunk, egybehangzóan azt akarják, hogy gyakrabban utazhassanak Amerikába, vessenek véget az élelmiszerekre és a gyógyszerekre kivetett gazdasági embargónak, és hogy megszűnjön a közvetlen vagy közvetett pénzügyi kapcsolat köztük és az amerikai kormány között. A feladat most olyan közös elvi síkot találni, melyen Kuba kérdésében együttműködhet a Kongresszus, a kormányzat és egyes magánszemélyekből álló csoportok. Van néhány lehetőség, amely anélkül segíthet a kubai polgárokon, hogy bármelyik oldal is politikai vagy propagandasikert könyvelhessen el. A megoldás kulcsa: javítani kell az emberek közötti kapcsolatokon, elsősorban kulturális csereprogramok segítségével. Ez természetesen vonatkozna a szórakozásra és a sportra, de a tudoAnélkül, hogy kértem volna, közölte beszédemet a kubai sajtó. mányra, az egészségügyre, az oktatásra és a mezőgazdaságra is. Kubában nagyszerű oktatási és egészségügyi rendszer működik. Mindkét nép számára előnyös lenne, ha ezeken a területeken szövetségre lépnének a kubai és az amerikai szakemberek. További szükség- szerűség, hogy csendes párbeszéd kezdődjön a mérsékelt kubai amerikaiak és a szigetország vezetői között, talán semleges felek vezényletével. Mindkét kormánynak enyhítenie kellene vízumpolitikáján. A bioterrorizmusról is elhangzott néhány valótlan állítás. Igaz, hogy a kubai tudósok képesek mérgeket előállítani, a világ sok-sok ezer tudósához hasonlóan. A kérdések megválaszolásának és a tiltott tevékenységre ösztönző kísért megelőzésének legjobb módj hogy a kutatók egymás melk dolgozzanak a laboratóriumo ban, és tapasztalataikat szabadó nemzetközi konferenciákon os szák meg egymással. A kubai ki ügyminiszter felesége rákkutató ra szakosodott, elismert orvost dós. Eddig mindig részt veheteti munkájával kapcsolatos találk zókon, a vízumkérelmét azonb: éppen akkor utasította el az Egy sült Államok, amikor mi Havanr ban jártunk. Hasznos lenne ilyen megszorító intézkedés számának csökkentése. Kölcsönös ajánlataink közül m most működik az egyetemi ösztö díjcsere a végzősök részére. Bu elnök a közelmúltban már felkín ta ezt a lehetőséget néhány kul diáknak, Castro elnök pedig hai vés orvosi képzést ajánlott fel Egyesült Államokból érkező leen orvosoknak. Hasznosak a magi személyek közvetlen látogatásai Figyelemreméltó program a F endship Force (A barátság hat ma), amely ilyen lehetőséget kit azoknak az amerikaiaknak, al Kubába akarnak menni. Az utaz három éjszakát szállodákban töl nek, a hét hátralévő részét pec magánházakban, ahol személyes tapasztalhatják meg, hogyan élr földrajzi szomszédaink. Szeretnék feltételekhez nem köt kereskedelmet és turizmust Iá Kuba és az Egyesült Államok 1 zött, csakúgy mint a legtöbb an rikai, valamint a Miamiban élő 1 bai emigránsok erős és növel csoportja. Amíg e cél elérése pol kailag lehetséges nem lesz, m szerényebb lépéseket kellene ti nünk a megbékélés felé. A szerző az Amerikai Egyes Államok volt elnöke (c) The Washington Post A leggazdagabb Václav Havel államfő, Václav KI,ausnak is van mit a tejbe aprítania, de a cseh kommunisták elnöke, Jaroslav Grebenícek sem éppen szegény ember Milyen vagyonnal rendelkeznek a cseh pártelnökök? KOKES JÁNOS Csehországban Václav Klaus, a Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke rendelkezik a legnagyobb vagyonnal azon parlamenti pártok vezetői közül, amelyeknek a júniusi képviselőházi választáson ismét reális esélyük van bejutni a Tisztelt Házba - állítja a prágai sajtó. Klaus, aki a rendszerváltás előtt egyszerű banki hivatalnok volt, nem is titkolja, hogy politikusként jelentős vagyonra tett szert. Sosem felejti el megjegyezni azt sem, hogy míg társai úgymond élvezik az életet, ő könyvet, cikket ír, előadásokat tart, amiért az elmúlt évtizedben összesen mintegy 14 millió koronát kapott. Kormányfői, illetve képviselőházi elnöki tisztsége is nyolc éven keresztül havonta több mint százezret hozott a konyhára. Ebből futotta egyebek között egy új háromszobás szövetkezeti luxuslakásra Prágában, egy kétszobás, kertes házra az Óriáshegységben (Krko- nose) és új Skoda Octaviára. A politikus vagyona a lapok szerint minden bizonnyal jóval nagyobb. Néhány éve ugyanis kirabolták Klaus szolgálati villáját, s az elvitt ékszerek értékét a hatóságok legalább négymillió koronára becsülték. A szocialista években Klaus egy prágai lakótelepi panelházban lakott, s csak egy Trabantja volt. A legszegényebb pártelnök címet a sajtó Hana Marvanovának, a Szabadság Unió (US) elnökének ítélte. A Szabadság Unió a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárttal (KDU-CSL) közösen alakított Koalícióban indul a választáson. Marvanová nincs ugyan férjnél, de van egy kiskorú fia. Továbbra is egy kis prágai bérlakásban lakik, s havi mintegy 70 ezer koronás fizetésén kívül más bevétele nincs.' A képviselőasszony civilben ügyvéd, bevallása szerint megtakarított pénze nem éri el a százezer koronát. Koalíciós pártelnök társa, Cyril Svoboda (KDU-CSL) anyagilag jobban áll. Az elit ügyvédnek számító Svoboda Prágában vett szövetkezeti lakást, s a családnak két Fordja is van. A négy éven át kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) elnöke, Vladimír Spid- la közismerten szerény ember, gépkocsija például sosem volt. Spidla nemrégiben a dél-csehországi Jindrichűv Hradecben vett egy szo- ba-konyhás lakást, amelyben könyvtáros feleségével lakik. Gyerekük nincs. Spidla beismerte: jó fizetésének és szerény életmódjának köszönhetően jelentős megtakarításokkal rendelkezik, ami jól jön a nyugdíjban. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának elnöke Miroslav Grebenícek nem tartozik a szegény emberek közé. A dél-mor- vaországi Mikulovban emeletes, kertes családi háza van. Vagyoni helyzetéről többet nem árult el. A leggazdagabb politikus egyébként Václav Havel államfő, aki nagy vagyonát a kárpótlások során szerezte vissza. Havel Prágában hivatali ideje alatt is a saját luxusvillájában lakik, amelyet a 90-es évek elején vett mintegy 30 millió koronáért. Két éve vett egy nyaralót Portugáliában, az Atlanti-óceán pártján fel Algarveben. Kijelentette, hogy n tán 2003-ban mandátuma lejál nyugdíjba vonul, az év egy részét tölti. Vagyona jelentős részét ela< elajándékozta, s államfői fizeti honoráriumai nagy részét embei ráti és kulturális célokra költi. Cs országban ő volt az első politil aki már a kilencvenes évek el( nyilvánosságra hozta vagyoni h zetét, és síkraszállt azért, hogye közélet tisztasága érdekében a zető politikusok számára k lezővé tegyék. Bár ez a követ nem vált törvénnyé, számos pc kus nyilvánosságra hozza.
