Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-22 / 144. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 22. VENDÉGKOMMENTÁR Menni vagy maradni? JANA BENDOVÁ Nincs könnyű helyzetben Václav Klaus. Sokan követelik, hogy a Polgári Demokratikus Párt (ODS) választási veresége miatt azonnal mondjon le. Legalább ennyien tanácsolják, hogy maradjon. Egykor a tábornokok a vesztes csata után három megoldás közül választhattak: vagy főbe lőtték magukat, vagy bűnbakként lefejeztették beosztottjaikat. Vagy úgy tettek, mintha mi sem történt volna, hiszen a vereség a következő győzelem lehetőségét is magában hordja. Miként dönt most a pártvezér? A tények könyörtelenek: az ODS most szerepelt legrosszabbul. Klaus tizenegy éve megszakítás nélkül pártelnök. Tavaly szavát adta, ha megbuknak, levonja a személyi következtetéseket. Nos, ez bekövetkezett, ám azóta csak azt ismételgeti, hogy nem hoz elhamarkodott döntést. S olykor a rá jellemző gúnyos mosollyal hozzáteszi: már keresi, de még mindig nem találja utódját. Klaus és az ODS dilemmája szinte már hamleti méreteket és mélységeket ölt. Klaus ugyanis megoszt, egyszersmind egyesít is. Sokan miatta szavaztak az ODS-re és minden eredményt, amit az ország az elmúlt 13 évben elért, csaknem teljes egészében hajlamosak az ő érdemeként elkönyvelni. Egyre többen viszont nem szívelik őt, mert szerintük túlontúl összefonódott különböző gazdasági érdekcsoportokkal. Emiatt aztán más pártra voksoltak, vagy el sem mentek szavazni. Az ODS dilemmája ugyanaz, mint minden olyan párté, amelyet egy domináns személy vezet: vajon Klaus lemondásával megújulhatnak-e, erősödhet- nek-e, vagy nélküle még gyengébbek lesznek. Kívülről egyértelműen úgy tűnik, hogy elmeszesedett az ODS vérkeringése. Eközben Prágában és több régióban ott buzog a friss vér. Készülődik az a fiatal politikusi nemzedék, amely sokáig már nem hajlandó Klaus régi dicsőségének árnyékában dekkolni. Az ODS vereségéből eddig csupán egy pártelnökségi tag vonta le a tanulságot: Premysl Sobotka. Egyébként egyre kínosabb csend honol a csúcsvezetésben, amely július 8-ra ígéri a vereség okainak feltárását. Akkor az is kiderülhet, hogy ez a csend vihar előtti volt-e, vagy a pártvezér igyekszik eltussolni a vereséget. Arra hivatkozva, hogy az őszi helyhatósági választásokon kiköszörülik a csorbát. Ha ez sikerül, akkor a párt decemberi rendkívüli tisztújító közgyűlésén Klaus nyugodtan felajánlhatja lemondását, mert nem fogják elfogadni. De addig még sok víz folyik le a Moldván is. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET Gyere haza, Kossuth Lajos SZÁSZI ZOLTÁN Kormányzó úrnak jelentem... megkell törnöm a „nemzet” bu- gyutasága előtt. Kegyelmed szü- j létésének 200. évfordulóját!, Nógrád szívében, Losoncon, az első csehszlovák köztársasági egyenruhába bújtatott részeg le- gionárusok barbár dühe által lerombolt ércszobor talapzatára ismét szobrot helyeznek. No nem a kormányzó úr évtizedek óta fejetlen ércszobrát öntette újra a fejedenül nagy honfiúi szeretet és lokálpatriotizmus, hanem a pénz hatalma által és valami megfoghatatlan eszme dicsőségére avatnak szobrot olyanok, akiknek telik rá. Nem is abban van a baj, hogy szobrot emelnek, hanem ott a hiba, hogy enyhén szólva is ízléstelen a kormányzó úr szobrának helyére bármit is emelni. Pláne születésének 200. évében, mikor is az egész Magyarország ünnepel. Már akkor inkább legyen kitéve az az öreg aloé kaktusz, ami évek óta ott díszelgett tavasztól őszig - ha meg nem fagyott eddig a nagy gondoskodásban. Tudom én, hogy semmi politikai esély és akarat nincs és egyelőre hiábavaló is lenne, hogy a kegyelmed szobra visszakerüljön a helyére. Van viszont egy tapasztalattal több. Azzal a keserű tapasztalattal, hogy hiába a meghajlás a nemzet nagysága előtt, a pénz hatalma mindent eltör. Nincs kedvem megírni se, kik és milyen szobrot állítanak a kormányzó úr szobrának helyére. Csak annyi kedvem van, hogy majd elfordítom az arcom, hogy el ne piruljak, ha arrafelé járok. Mert megtört a bugyutaság! Mert minden kedvem elapadt már a hiábavaló szélmalomharcban. Mert egyelőre nincs más, mint a szégyen, meg a József At- tila-féle felismerés fojtogató szomorúsága: minek hősnek lenni... Kormányzó uramtól meg annyit kérek, hogy üzenjen idő-ben, ha fogytán a regimentje, had hallgathassuk a Kossuth rádió állandó szignáljában megmaradt dallamot békében és múltunkra büszkén. Gyere haza, Kossuth Lajos! Csak lesz-e még hová?! VISSZHANG Kolon javára - a szülőkkel együtt Hosszabb tűnődés után szántam rá magam, hogy válaszoljak az Új Szó május 28-i számában megjelent Kezdeményezés Kolon javára c. internetes felszólításra. Az ismereüen személy a világhálón kéri azokat, akiknek szívügyük megmenteni Kolonban az iskolát és a kultúrát, hogy pénzzel segítsenek a falunak. Szó esett a zo- boraljai alapítvány felelőseiről, a bankszámláról, melyre pénzt lehet küldeni. Fel van tüntetve a bankszámla tulajdonosa is, mely a Kolon Polgári Társulás. Sajnos, egy szó sem arról, hogy a község meny-nyiben érintett a dologban. Lehet, hogy csak annyiban, hogy neve ott szerepel a társulás nevében. Dicséretes ugyan, hogy az ismeretlen internetező segítő kezet nyújt. Nem volt rá példa, hogy községünk 1989 után magánszemélyektől vagy a lakosságtól kért volna anyagi segítséget. A nehéz helyzetben is megoldódtak a dolgok, mert a községi vezetőkben volt akarat, lelkierő és felelősség. Az anyagi befektetésekről az önkormányzatban minden negyedévben el kellett számolni. Azt javasolnám, hogy aki támogatni szeretné az iskolát és a kultúrát, az a község számlájára küldje a pénzét, mert ott van lehetőség a befolyó összegek ellenőrzésére. Az önkormányzat ezelőtt is támogatta az óvodát és az iskolát, a helyi kultúrát pedig csakis a község támogatja. Meggyőződésem, hogy az óvoda és iskola anyagi ellátását meg tudja oldani az önkormányzat, de az iskola fennmaradásához a magyar ajkú szülők tudatos gondolkodása szükséges. Ilyen közös kezdeményezés és hozzáállás lenne elfogadható és jó Kolon szempontjából, nem pedig az, hogy a jó szándékkal adott pénzeket ellenőrizetlenül használják fel. Balkó Imre polgármester Kolon- Géza, szeptember végén kiderül az igazság. Ha a választásokon ketten karikáznak be, akkor végre bebizonyosodik, hogy szeretőd van! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ EUROPEAN VOICE A Kalligram Alapítvány jogi elemzése szerint a Benes-dekrétumok „még mindig a szlovák jogrend részét képezik” - írja a rangos brüsszeli hetilap. A European Voice idézi az elemzésből, hogy azok a dekrétumok, amelyek a szudé- tanémetek és a szlovákiai magyarok vagyonelkobzásáról rendelkeztek, a Csehszlovákiával szembeni „hűt-len” magatartás miatti kollektív bűnösség elvéből indulnak ki. Nem igaz, hogy egyes dekrétumok érvénytelenek, mert az elkobzott földek jelenlegi tulajdonosai nem vesztették el a tulajdonjogukat, tehát a vonatkozó elnöki rendeletek máig érvényesülnek - írja a hetilap a Kalligram Alapítvány dokumentumára hivatkozva. Tallózza azt a szövegrészt is, amely megállapítja: a dekrétumok szöges ellentétben állnak a hatályos uniós jogrenddel. A European Voice szerint a dekrétumokról Német- és Csehország, illetve Magyarország és Szlovákia közt folyó vita azért is élénkülhetett meg az utóbbi időben, mert mind a négy állam választásokra készült. HÉTVÉG(R)E Izgul a bakterház Mondják, mert közhely, hogy mondjál egy svájci politikust, úgyse tudsz, ebből látni, hogy az egy boldog ország. HOLOP ZSOLT Tehát a svájciak azért lennének boldogok, mert mi nem ismerjük egyetlen politikusukat sem? (Egyáltalán, hol a boldogság mostanában -jó meleg szobában?) A héten végre mégis megismertünk egyet a nagy kisvonat-vásárlási próbálkozás kapcsán, de nem öntött el bennünket valamiféle kontrollálhatatlan lefolyású boldogságroham. Kaspar Villiger svájci miniszterelnök levelet írt, hogy a svájci ajánlat jobb, mint a francia. Mit is jelent számunkra ez: kaszparvilliger? A húsztagú Dzurinda-kormány kilencedik miniszterének valószínű bukását, és a gyanút, hogy maga Dzu- rinda és az SDKÚ is sáros. Meg a bátyó. Különben meg boldog-boldogtalan nyilatkozott vagy írt levelet ez ügyben, vagy csak hangzott el a neve, és nem tehetek róla, az az érzésem, hogy mindnek vaj van a fején (vasutassapka helyett). Most izgul a bakterház. Valaki menni fog. Mintha csak azért akarnánk itt vonatot vagy akármit vásárolni, eladni, építeni, lebontani, költöztetni, átszervezni vagy megszüntetni, hogy két érdekcsoport egymásnak feszüljön és a végén valamelyik megszedje magát. Es botrány csak akkor tör ki, ha a másik botrányosan nagyot köp a levesbe. Egyébként egy tender nekem, egy neked. Tendernyi botrány. Két politikus beszélget az üzletről: - Te miben utazol? - Motorvonatban. Hát ezért emlegetik annyit a csatlakozást! Mi meg az állomáson állunk. A Macejko azért egy hatalmas figura. Dzurinda páros lábbal akarja kirúgni a bársonyszékből, ő váltig állítja, hogy semmiben sem vétkes, mégsem vágja rá főnöke orrára az ajtót, maradna az SDKÚ- ban és a választási listán, ha már egyszer megszerezte a 7. helyet. Ki tudja, még miniszter is lehet belőle, mire lehullanak a levelek. Egyébként meg nem ez az első gyanús esete, két éve nyilvánosságra hozta, mielőtt még más nyilvánosságra hozná, hogy meg akarták vesztegetni. Aztán hirtelen elfelejtette, ki akarta, azt mondta, nem ismeri, és sajnos nem kérte el a személyi igazolványát. Jött egy ember, szakálla volt, tender - ennyi. Na, ezzel sokra ment a híres korrupcióellenes osztag. Viszont most Rudolf Schuster volt a legjózanabb, azt mondta, nem fog hipp-hopp senkit leváltani, megvár valami kézzelfogható bizonyítékot, szakvéleményt, egyebet. Csak az a kérdés, ki tud neki bármit is mondani, hiszen a vonatokról ő tud a legtöbbet. Egyébként, ha politikus volnék, teljesen kétségbe esnék: ezek a választók tiszta hülyék. A héten Hát ezért emlegetik annyit a csatlakozást! Mi meg az állomáson állunk. nyilvánosságra hozták a politikusok soros megbízhatósági listáját, persze Meciar nyerte; a választók 19 százaléka hisz neki. Viszont a felmérésekben rendre 30 százalék körül kap a HZDS, tehát 10 százalék úgy voksol rá, hogy nem hisz neki. Nyilván megszokásból. Vagy mint a „kisebbik rosszat” választja. Meciar mint a kisebbik rossz - elgondolni is rossz. A választók egyharmada nem hisz egy politikusnak sem. Kétharmada viszont igen - megdöbbentően magas szám. Választóként is kétségbe vagyok esve. Medgyessy Pétert pedig valami kitüntetésfélére kellene javasolni, hogy védte a hazát. Ez az egész ügy is csak a szerénységéről tanúskodik. Már a választások előtt kérhette volna titoktartási kötelezettsége feloldását, és odaállhatott volna a választók elé: itt vagyok én, a kémelhárító, ezt tettem a hazáért és büszke vagyok rá - szavazzatok rám. Ha akarom, elhiszem, ha akarom, nem. Vagy kedden igen, szerdán nem, attól függ, milyen lábbal ke lek. Most az egésznek a III/III-a; ügynökök isszák meg a levét, sze gények. Ha igaz, nyilvánosságr; hozzák nevüket. Magyarország most végre szegény Esterházy Pé tért követi (követheti), aki ú könyvében édesapja IlI/III-as je lentéseit írja le, meg ami eszéb( jut róluk. Igaz, neki „könnyű” neki „csak” a nagyapja volt mi niszterelnök. Mi mikor követjük? Bár egy olyai ország, ahol a volt miniszterelnöl tüntette el a saját aktáit... HETI GAZDA(G)$ÁG Éleződő vita a megszorító intézkedésekről TUBA LAJOS Boldognak is nevezhetjük ezt a hetet, hiszen kedd az adószabadság napja volt, ettől fogva magunkra dolgozunk. Bár a Dzurinda-kormány tett egy-két barátságos gesztust (például picit az inflációhoz igazította a személyi jövedelem- adót), tagadhatatlan, hogy az adószabadság napja továbbra is a mi kárunkra tolódik egyre hátrább. Ezen a bizonyítványon nincs mit magyarázni. Ennek pedig a milliárdos vasúti tendernél is sokkal fontosabb heti vitatémának kellene lennie. Egykor szépreményű kormányunk alatt az állam újabb két hetet nyert rajtunk, így nincs miért hálálkodnunk neki. Kiderült ezenkívül, hogy ha nem érkezik meg a gázművek privatizációs bevételéből némi kacskaringók után a Szociális Biztosítóba szánt pénz, akkor bizony augusztusra kiürül a kassza, így azt az állami költségvetésnek kell pótolnia. Ezúttal már a betegbiztosítási alap lenyúlása sem segít. Megtörtént már néhányszor, hogy ebben a rovatban könnyeket ejtettünk a nyugdíjreform sanyarú sorsa miatt. Végül megértük, hogy egy konferencián hazánkban adott elő a világhírű chilei nyugdíjreform atyja, aki 21 évvel ezelőtt, 32 éves korában forgatta fel a világot. Ha az emberek nem értenek meg, örökre emigrálok - jelentette ki annak idején, és egy éven belül honfitársainak 95 százaléka önként és dalolva tért át az új rendszerre. Azóta bérük tíz százalékát nyugdíjjárulékként kizárólag saját tőkeszámlájukra utalják. A hazai elvonásokat ismerve ne csodálkozzunk a chilei guru kijelentésén, hogy ő azon sem Megértük, hogy nálunk adott elő a világhírű chilei nyugdíjreform atyja. lepődne meg, ha nálunk a munka- nélküliség a 30 százalékos határt ostromolná. Ezzel kapcsolatban több hazai szakértő is hallatta véleményét más országok szintén szimpatikus modelljeiről - kár, hogy az okos szavakkal húsz év múlva nehezen fizetünk majd nyugdíjasként. Chilében egyébként a privatizációs bevételeket nem a pillanatnyi lyukak betömésére, hanem az átmenet költségeire áldozták fel, ez bizony nálunk sem lenne Dunába dobott pénz. A kibontakozóban lévő viták közül érdemes odafigyelnünk a 2003-as gazdasági „csomaggal”, vagyis az újabb megszorító intézkedésekkel kapcsolatos polémiára. Ez ugyanis, különösen az idei hangulatjavító túlköltekezés miatt, mindenképpen vár ránk. A választások előtt viszont minden párt számára nagy próbatétel erről nyilatkozni. Ez számunkra is jó fokmérője annak, hogy ki mennyire beszél mellé, mennyire szédíti a polgárokat populista szónoklatokkal. Azért nagyon nem kell megijednünk, 2003- ban várhatóan jóval enyhébb takarékossági csomag vár ránk, mint amit a Dzurinda-kormány hivatalba lépésekor kellett elviselnünk. Független elemzők egyébként a földgáz és a villany kb. húsz százalékos drágulását tartják a legvalószínűbbnek, ehhez még csadakoz- hatnak a postai díjak, a szociális támogatások lefaragása és a hozzáa- dottérték-adó egységesítése. A két feltörekvő, parlamenten kívüli párt persze nagyon óvatosan nyilatkozik, ők inkább a hivatalnokok elbocsátásával és intenzív takarékoskodással csökkentenék az állami kiadásokat (kár, hogy a Smer az t megyei hivatalokban éppen olya bután viselkedik, mint bármelyi más politikai párt). A pénzügyi szolgáltatók közül új tűnik, hogy az AGW közel került csődeljárás megkezdéséhez. Kán sultjai, vagyis akiknek már lejárt szerződésük, hegyezzék a fülüké amint az eljárást meghirdeti azonnal adják be a kárigényük (ha ezzel eddig már nem bízt; meg mást). A Sporoinvest viszo további haladékot kérve igyeksz kikerülni a krízisből. Nyolcez ügyfelüktől újabb egy hónap kérnek három olyan üzlet leb nyolításához, ami után szerinti megint minden szép lesz. Végezetül egy szintén e héten k lezódött vitáról: a Szlovák Távke lési Vállalat vehemensen tiltakoí az ellen, hogy a piac liberalizáld: ként kénytelen lesz a helyi há zatba más szolgáltatókat is bee gedni. Ez főként az internet sze pontjából érdekes. Remélhető! ez azzal jár majd, hogy a hazai ’ zetékes kínálatban megjelenik i hány olyan ajánlat, amely más ■ szágokban már régen természe (mondjuk ingyenes vonalhaszi lat a hétvégeken).
