Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-03 / 127. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 3. Este egy jót buliztunk, sokat viccelődtünk, majd a rövid, de pihentető alvás után következhetett a második napi program A szenei gimnazisták kirándulása Harry Potter Ez a könyv olvastatja magát. Ed­dig még nem olvastam el magam­tól egy könyvet sem, de ez megfo­gott. Először nevetségesnek tar­tottam, de miután kezembe vet­tem az első könyvet, a Bölcsek kö­vét, nem tudtam anélkül letenni, hogy ne olvastam volna el belőle legalább két fejezetet. Manapság, amikor hazaérek a su­liból, az első dolgom az, hogy le­ülök a könyvemhez, és csak ez­után kezdek tanulni. J. K. Row- lingnak, az írónak nagyon jó a fantáziája. Már magában a mági­áról alkotott elképzelése szuper, a többiről nem is beszélve. Bizonyos részeknél az ember odaképzeli magát a cselekmény helyszínére, mintha minden ott történne a szeme előtt. Harry könyvbéli barátai mindent megtesznek annak érdekében, hogy ő biztonságban legyen. A kviddics sport még engem is ma­gával ragad. Nagyon izgalmasnak tartom, és a körmömet rágom, amikor a kviddicsmérkőzésról ol­vasok, mert mindig kíváncsi va­gyok arra, hogy ki fog győzni. Az eddig megjelent kötetek közül szerintem a harmadik a legjobb, azaz a Harry Potter és az azkaba- ni fogoly. Ebben a részben a főszereplő Harry Potter nagyon sok mindent megtud a családjá­ról, például itt derül ki, hogy van egy keresztapja, akit lecsuktak ti­zenkét éve gyilkosságért (persze ez nem igaz), és megszökött, és nem sikerült a nyomára akadniuk azóta sem. Ebben a könyvben rengeteg az iz­galmas epizód: sok szomorú, en­nek ellenére sok olyan rész is van benne, ahol nevetni lehet. Azért az egész Harry Potteres „cuccba“ nem kell annyira belemerülni, mint néhány gyerek, akik baglyot szerettek volna látni a karácsonyfa alatt, ami lehetetlen. Elég durva állatkínzásnak tartom, mert a ba­goly elpusztulna a lakásban, s ha mégis életben maradna, akkor is csak szenvedne, amíg meg nem unná a gyerek. (Colin) Kiáltás Péter riadtan felegyenesedett az ágyon. Katja még mindig lúdbő- rös volt az imént átélt rettenet ha­tása alatt. A szoba kísérteties han­gulatú volt a telihold függönyön áttörő sugarainak fényében. Idő­be telt, amíg újra felismerte a szo­ba tárgyait. Minden a helyén volt, csak az ajtó mellett lógó tükör ásí­tott vakon. Hiányzott megszokott csillogása. Nemsokára újra meg­hallotta a kiáltást. Most is a nevén szólították, de a hang korántsem volt olyan fenyegető mint az, ami álmából ébresztette. Az egyre sür­getőbbé váló hangoknak nem tu­dott ellenállni, s mintegy hipnoti­zálva szállt le az ágyáról, és indult el a tükör felé. Amikor már kéz- nyújtásnyira volt tőle, észrevette, hogy az ébredés utáni pillanatok nem csalták meg érzékeit. A tükör kerete üresen ásított a falon, s a mögötte lévő üreg egyre széleseb­bé vált. Valahol a távolban apró fények csillogtak, s egyre erőtelje­sebb lett az újra felhangzó kiáltás - Péter! Segíts! Érezte, csak úgy tud megszaba­dulni a hangtól, ha hallgat a hívó szóra. Odahúzta a tükör alá a szé­ket, majd ádépett a semmibe. Mi­nél tovább haladt, annál halkabbá vált a hívó hang... A szoba mozdulatlanul fürdött a hold fényében. A tükör lassan visszanyerte régi fényét, az óra éj­félt ütött. A búcsúzó fénysugarak végigsimogatták a gyűrött ágyta­karót, s aztán már csak az ablak előtti tölgy lombjának susogása hallatszott, (luna) A Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium (Szene) az elmúlt tanévben test­vérkapcsolatot kezdeményezett a szombathelyi Bolyai János Gya­korló Általános Iskola és Gimnázi­ummal. Ez a baráti kapcsolat a szombathelyiek tavaly őszi há­romnapos kirándulásával vette gyakorlati kezdetét Nyugat-Szlo­vákia több városában. A múlt évi látogatást mi nemrégiben viszo­noztuk: egészen pontosan április 20-22-én jártunk magyar baráta­inknál. A látogatás első napján Sopron nevezetességeivel ismer­kedtünk. Kellemes városnézés volt - a kissé zord időjárás ellen­ére. Megtudtunk apróbb részlete­ket pl. a „pannonjai végek“ min­dennapjairól; a Hűségkapuról, il­letve ezzel kapcsolatosan az 1921. évi népszavazás történetéről és emlékeiről. Ezt követően Nagy- cenkre vezetett az utunk, ahol a múzeum megtekintése után tisz­telgő koszorúzáson vettünk részt A szenei gimisek Szombathelyen a „legnagyobb magyar“, gróf Szé­chenyi István mauzóleumában. Az első nap zárópontjaként Szombathelyre utaztunk vendég­látogatóinkhoz, akik - diákok, (A szerzők felvétele) tanárok és szülők egyaránt - vala­mennyien nagyon kedvesek, ara­nyosak voltak. Mi diákok viszony­lag könnyen és rövid idő alatt megbarátkoztunk a szombathe­lyiekkel, s náluk voltunk elszállá­solva is. Tanáraink másutt száll­tak meg. Este egy jót buliztunk, s a rövid alvás után következhetett a második napi program. Ekkor Kőszeg városának nevezetessége­it csodálhattuk meg. Szívélyes fo­gadtatásban , részesültünk az Irottkó Naturpark Irodában, majd a középkori városmaggal „barát­koztunk“ egy ideig. A finom ebéd után gyalogtúrára került sor a Kálvária-dombra, majd a Trianoni kereszthez. Egész kellemesen el­fáradtunk, de jót tett a túra - és az időjárás is „megemberelte“ ma­gát, a gyönyörű napsütésben ban­dukoltunk... este aztán megint volt egy kis buli... Látogatásunk befejező napján a Bolyai Gimnázium és a város ne­vezetességeivel ismerkedtünk. Voltunk óralátogatásokon, a vá­rosnézés folyamán pedig többek között megnéztük a Szent Már­ton templomot (Szent Márton, a pozsonyi Dóm névadó szentje Sa­variában, azaz Szombathelyen született), a helyi székesegyházat (Hefele Menyhért, a szombathe­lyi székesegyház és a pozsonyi Prímás templom főépítésze), va­lamint további jelentős em­lékműveket, alkotásokat. A dél­utáni program A Hídember című film megtekintése volt, amelyet Bereményi Géza rendezett a „leg­nagyobb magyar“, Széchenyi Ist­ván életének egy töredékéből. Nagyszerű alkotást láttunk, min­denkinek ajánlani tudjuk. S eltelt a három nap, a búcsú pillanatai következtek. Szép három nap volt, érdemes volt ott lenni ma­gyar barátaink között. Ősszel ismét ők vannak soron: re­méljük, ugyanolyan jól fogják magukat érezni nálunk, Szencen (valamint annak környékén), mint mi éreztük magunkat nem­régiben Szombathelyen (és an­nak környékén). Sok szeretettel várjuk találkozást. (Szalay Judit, Baráth Judit, Olgyay Kinga) EZEN A HÉTEN A SOMORJAI FOLTOCSKA CÍMŰ DIÁKLAPBÓL TALLÓZTUNK Gondolatba(n) (l)ejtő Mindenki bakizik időnként, ezért most szeretnénk feleleveníteni pár „aranyköpést“, amelyek nem feltétlenül a tanároktól származ­nak. Neveket nem írunk, hogy ne sértsünk meg senkit. Mindenki­nek kellemes olvasást kívánnak a Foltocska szerkesztői. Az alkotások: • A klasszikus az, amit mindig elővesznek... • A nap megsüti az esőcseppeket... • Az ondó egybeolvad a spermá­val... • London fővárosa Párizs... • Négylovas vonáttal érkeztek... • Az ember rájött, hogy a víz mö­gött megint víz van... • A nap azért kicsi, mert nagy... • Nem igaz, hogy itt ül hány em­ber! • Tudtátok-e, hogy Budapestnek lakosai vannak? • Nem mindenre, de semmilyen­re majdnem mindig igaz... • Letörölné, ami nincs ott! • Az ember szervezetében a víz nem gyülemlik ki, hanem föl és kisűrül... • Beáramlik egy rövidgyulu gén... • Mikor találkoztam a Janival, épp terhes volt a feleségével... • Elnézést kívánok! • Alig kaptam húst, amit kaptam, az meg mind gomba... • Mindig most jut eszembe... • Hogyan helyezkednek el ezek az árnyékok egymáshoz mellett? • Gondoltam, hogy nem csak az izomban csinál semmit... • Ennyi szombat még egy se volt... • Ezek erre futnak fogni? • Terhen kívüli méhesség • Ki találja ki a leghülye izébbe- ket? Padfirkák: f 200 könyvem van, de egy köny­vespolcom sincs, azt senki se ad kölcsön. • Százszor könnyebb azt prédi­kálni, amit iszol, mint azt megin­ni, amit prédikálsz. • A szexfilm olyan, mintha lenne egy üveg mézed, és kívülről pró­bálnád nyalogatni. • Az alkalom is jöhet alkalmadanul. • A véletlen a tudatlanok istene. • Az élet rövid, de mégis unal­mas. • A jegy nem minden, a tudás meg egy nagy semmi. • A lényeg lényege lényegében lényegtelen lényeg, mert a defi­níció szubjektivitása annyira de- kombinált, hogy nem fér össze a normális egyén egzisztenciájá­val. • Kérem ne dobják a csikkeket a piszoárba, mert átázik és nagyon nehéz meggyújtani. (szotyi) KÍNRÍMEK Az ügyetlen kis szöszi Amerre a szöszke mászkál, minden dolgot összekászmál. Részeg székely Nézd, az öreg részeg székely kerti árnyék­széken székel. Póker és kanaszta Téted tartom, nézzük csak meg, hogyha nagyobb a lapod, a pénzből, mit most megnyer­hetsz, vehetsz egy új kalapot. De most inkább kanasztáz- zunk, s ha sok lesz az alapod, már előre örülhetsz, hisz lesz rá elég alapod. Poroszló Poroszkál egy porosz ló, poros nyergén poroszló. Fanyar legény Bátor ez a magyar legény, csak egy kissé fanyar szegény. A kisgyerek kérdez Az elefánt ormánya tán az állat kormánya? ­Fiatal apacs Ez a tüzes apacs fiú indiánnak kapacs s hiú. Az eszelős Óbégat az eszelős, hangja éles, reszelős. Az istállómester szerény örö­me Hat csikó és hat alom számomra nagy hatalom. Még nem ittam meg az előző söröm Számomra a sör korán jött az újabb kör során. A vízilabdázók sokallják a torna megnyeréséért számukra felajánlott dresz- szek mennyiségét- Nekünk kétszáz póló sok!- dünnyögik a pólósok. A nagymenő Ő a város nagymenője*? De kicsi az agyvelője... Kotyvasztunk... Az ételbe kell még bors, só, karalábé, kel meg borsó. Az orosz parlament Mozgolódik most a Duma, kevés a tett, sok a duma... Zeneszerzők egymás közt Wagner kérdi:- Mondd, te Verdi, tetszik neked Monteverdi? Álpiperkőc Furcsa ez az Árpi gyerkőc. Valódi vagy álpiperkőc? (Lacza Gergely) KÖNYVAJÁNLÓ DIÁKPRÓZA NÁCI'/SZÜNET Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava

Next

/
Thumbnails
Contents