Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-03 / 127. szám, hétfő

IJ SZÓ 2002. JÚNIUS 3. Kitekintő jjra az érdeklődés középpontjába kerültek a Szövetségi Nyomozóiroda, az FBI Albert Einsteinről, a világ leghíresebb tudósáról vezetett titkos aktái Hosszú és érdekes az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda listája Az FBI az információ szabadsá­gát garantáló amerikai törvény miatt köteles nyilvánosságra hozni mindazokat az adatokat, amelyeknek titkosságát a jogsza­bályok értelmében fel kell olda­ni. így aztán az interneten a http://foia.fbi.gov címen érde­kes történelmi kirándulást tehet, akit vonzanak a titkos akták. A valamiért megfigyelt híres em­berek listáján az egyik első név a Franciaországban valóságos nemzeti hőssé vált Josephine Ba­keré. A banánszoknyában tánco­ló énekesnő állítólagos kommu­nista kapcsolatairól táplált gya­nú sosem igazolódott be. Wem- her von Braun német rakétatu­dóst a háború után azért kellett átvilágítani, hogy kiderüljön, be­vonható-e az amerikai űrkutatá­si programba. A jelentés kedvező volt. Bertold Brechtet is megfi­gyelték: szovjet és kommunista kapcsolatokkal gyanúsították. Cesar Chavez azért került a listá­ra, mert megalapította a Mezőgazdasági Munkások Nem­zeti Szövetségét. Az amerikai filmiparba való kommunista be­épülés bizonyítékait kutató nyo­mozók 13 533 oldal dokumentu­mot halmoztak föl - benne töb­bek között Charlie Chaplin kap­csolataira vonatkozó jelentések­kel. Henry Fordot az FBI főleg a zsarolóktól védte, de gazdasági visszaélések miatt olykor nyo­moztak is ellene. Armand Ham­mer, az Occidental Petroleum milliárdos elnöke esetében ép­pen ellenkezőleg: hazai gazda­sági ügyei senkit sem érdekeltek, az már annál inkább, hogy szem­élyesen ismerte Lenint, és a kez­detektől aktívan kereskedett a Szovjetunióved. A Szövetségi Nyomozóiroda Adolf Hitlerről is vezetett aktát, de korántsem azért, amiért az ember ma gon­dolná. A hatóságok figyelmét 1933-ban egy, a Führer meggyil­kolására szerveződő New York-i csoport tevékenysége keltette fel. A háború után pedig sokáig archiváltak minden, Hitler felté­telezett búvóhelyéről szóló felje­lentő levelet. Edgar J. Hoover szerint Martin Luther King is megért egy misét - az FBI a fe­keték jogaiért harcoló tisztele- tesről is vezetett aktát. Akárcsak John Lennonról, aki 75 ezer dol­lárral támogatott egy, az 1972- es republikánus konvent megza­varására készülődő csoportot. Az Atlanti-óceánon egyedül elsőként átrepülő Charles Lind­bergh hűségét állampolgári le­velek özöne kérdőjelezte meg. Az ábécésorrend közel hozta egymáshoz Malcólm X-et, Tho­mas Mannt és Marilyn Monroe- t. Az egyikről a feketék jogainak harcos képviselete, a másikról „kommunistaügyek” felkarolá­sa, a harmadikról viharos sze­relmi élete (és a Kennedy fivé­rekhez fűződő nagyon közeli vi­szonya) miatt kellett adatokat gyűjteni. Kémkedéssel gyanúsí­tották a Bolsoj külföldi turnéján disszidáló balettzsenit, Rudolf Nurejevet. Arisztotelész Onasszisz viszont az amerikai lobogóval való feltételezett visszaélések miatt került fel a listára. Az atomtudós Robert Oppenheimerről a Rosenberg házaspár ügye kapcsán 7336 ol­dalt gyűjtöttek össze. (Az atom­titkoknak a Szovjetunióba jutta­tása miatt kivégzett Julius és Et­hel Rosenbergről persze ennél is többet.) Pablo Picasso neve fel­forgatónak minősített csoportok kapcsán merült föl - meg azért is, mert nyilvánosan bírálta az Egyesült Államokat. Paul Robe­son, a világhírű fekete énekes gyakran utazott a Szovjetunió­ba, és különben sem csinált tit­kot kommunista meggyőződé­séből. Eleanor Rooseveltet ilyesmivel aligha lehetett vádol­ni, ám a hidegháború kitörése után egyes polgárok az ő liberá­lis nézeteit is aggasztónak talál­ták, és ennek hangot is adtak az FBI-hoz írt leveleikben. Frank Sinatrát a maffiához fűződő kapcsolatai miatt figyelték. Ri­chard Wright írót meg azért, mert a második világháború előtt tagja volt az USA kommu­nista pártjának. Sinatrát a maffiához fűződő kap­csolatai miatt figyelték Monroe-ról szerelmi élete miatt kellett adatokat gyűjteni John Lennonról szintén aktát vezetett az FBI (Fotók: internet) Einstein szobra a Washington Memorial és a vietnami háborúban elesett amerikai katonák washingtoni emlékműve közelében (Képarchívum) kált önéletrajzában azt állította, hogy Konyenkova szovjet kém volt. Bizonyítékkal, részletekkel nem szolgált. (Szudoplatov érde­meit mellesleg a halálos ágyán a demokratikus Oroszország leg­magasabb katonai kitüntetésével honorálták. Amikor a „hőstetteit” méltató első újságcikkek megje­lentek, az agg mesterkém már visszafordíthatatlan kómába zu­hant. Nem fenyegetett az a ve­szély, hogy eljár a szája.) A Sot­heby’s egyik árverésén 1998-ban felbukkant néhány levél, amelyet az asszony családja őrzött meg. A levelekből világos, hogy Einsteint a barátságnál sokkal több fűzte Konyenkovához. Atomtitkokról azonban nem esett szó. A gyanú persze relatív fogalom. Egy közkeletű anekdota szerint a Nagyvárosi fények Los Angeles-i bemutatójára összegyűlt tömeg láttán Charlie Chaplin e szavakkal fordult Einsteinhez: - Engem azért éljeneznek, mert mindenki meg­ért. Önt azért, mert senki sem érti meg. Az FBI-t mindkét változat iz­gatta. Biztos, ami biztos, Chaplint is figyelték. Washington, 2002. május Mindenki relatíve gyanús Übert Einsteinnek remekbe :zabott szobra van Washing- onban. A legszentebb törté- íelmi negyedben, a Maiion, cözvetlenül a Washington démonai és a vietnami há- >orúban elesett amerikai ka- onák emlékműve közeié­in. A hatalmas bronzszobor :gy öregen is szinte gyerme- d figurát ábrázol, ölében íyitott könyv, benne jól ol­vasható a híres képlet: i=mc2. Lábai előtt a Tejút :sillagainak térképe. HORVÁTH GÁBOR )e az emlékművet nem könnyű negtalálni: a Tudományos Akadé- nia épülete előtti kis park bokrai ejtik. iinstein persze zseni volt, meg ninden, de az amerikaiak szemé­jen valami nem stimmelt vele. 1983 óta közismert, hogy a Szövet- ;égi Nyomozóiroda, az FBI évtize- ieken át nyomozott utána: bele- lallgattak telefonbeszélgetéseibe, tiolvasták leveleit, módszeresen ítkutatták a háztartási hulladékát. , \z 1427 oldalas aktáról először Ri­Államokban is tiltották a kormány megdöntésére való felhívást. Ä szerző maga is emberjogi aktivis­ta, egy az újságírók és tudósok kö­zötti kapcsolatot előmozdító ala­pítvány elnöke. Einstein persze hálás téma. Már 15 éves korában meggyűlt a baja a politikával: a militarizmus miatt elhagyta Németországot, és az ál­lampolgárságról is lemondott. Svájcban élt, de a katonai szolgá­latra mindenesetre alkalmatlan­nak nyilváníttatta magát. A szaba­dalmi hivatalban dolgozott, és sza­badidejében, mintegy mellesleg, megírta a speciális relativitáselmé­letről szóló rövidke dolgozatát, benne a már idézett képlettel, mely szerint az energia mennyisé­ge egyenlő a tömeg és a fénysebes­ség négyzetének szorzatával. Né­hány hónappal az első vüágháború kirobbanása előtt Berlinbe költö­zött. Pacifistaként azonnal nyilvá­nosan elítélte a háborút. A vezető értelmiségiek körében összesen három társa akadt. 1915-ben publikálta az általános relativitáselméletet, amelyet az­óta sem sokan értenek, s amely­nek egyes megállapításait még csak mostanában sikerült kísérle­Albert Einstein és Margarita Konyenkova az Egyesült Államokban. A kép készítési ideje ismeretlen. (Reuters-felvétel) chard Schwartz írt cikket a The Nation című folyóiratban. A Flori­dai Nemzetközi Egyetem angol­professzora azonban csak egy erősen cenzúrázott változatot tu­dott kicsikarni az FBI-tól. Az inter­neten most is olvasható dosszié (foia.fbi.gov/einstein.htm) még mindig nem teljes. A ma is élő in­formátorok neve például nem sze­repel benne. Fred Jerome újságíró beperelte az államot, hogy betekinthessen a le­hetőségek szerint teljes anyagba. Új könyvéről a The New York Ti­mes közölt előzetes ismertetőt. Az Einstein Akták: J. Edgar Hoover titkos háborúja a világ leghíresebb tudósa ellen. Ez a könyv sokat el­áruló címe. Jerome véleménye persze nem meglepetés: apja a kommunista párt egyik vezetője­ként három évet ült börtönben, mert a törvények a hidegháború legrosszabb éveiben az Egyesült tileg igazolni. Végig ellenezte a háborút, s nem csak szavakban. 1918-ban például lakásában búj­tatta a hadiszökevény pacifista bi­ológust, Georg Nicolait. 1919-ben brit tudósok méréseikkel bebizo­nyították, hogy a nagy tömegű égitestek mellett elhaladó fény su­gara tényleg meggörbül, vagyis Einsteinnek igaza van. Az immár világhírű tudós erké­lyéről nevetve nézte, amint egy jobboldali demonstráció rész­vevői 1920-ban elítélték a relati­vitáselméletet. 1921-ben a cionis­ta Chaim Weizmannal az Egyesült Államokba utazik, ahol a jeruzsá- lemi Héber Egyetem számára szervez gyűjtést. 1922-ben vette át a Nobel-díjat - az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt ugyanebben az évben határozat­ban nyilvánította reakciósnak a relativitáselméletet. A két háború között Einstein a bé­ke és a leszerelés szükségességét hirdette. Számtalan pacifista szer­vezetben volt tag, de nevét azok is felhasználták, ahová véletlenül nem lépett be. 1925-ben Gandhi társaságában tiltakozik a kötelező katonai szolgálat ellen. Az FBI ak­táiban az első dokumentum a Nők Hazafias Egyesülete nevű szerve­zet feljelentő levele 1932-ből. A tiszteletre méltó asszonyságok azt szerették volna elérni, hogy a ve­szedelmes felforgatót ne engedjék beutazni az Egyesült Államokba. A levél szerzői szerint még Sztálin sem hozható kapcsolatba annyi 'anarchista-kommunista szervezet­tel, mint Einstein. A feljelentés túlzott. Einstein so­sem volt sem kommunista, sem anarchista. Liberális volt és paci­fista. Ez pont elég érvet szolgálta­tott Edgar Hoover FBI-igazgató- nak a megfigyelés elrendelésére. A több mint két évtizedes vizsgálat azonban semmit sem talált, ami törvénysértésre utalt volna. A tudós a Németországban hata­lomra kerülő fasizmus elől a patri­óta hölgyek ügybuzgalma ellenére a Princeton Egyetemen talál me­nedéket. 1933 szeptemberében a londoni The Timesnak adott inter­jújában leszögezi, hogy sosem volt kommunista. 1937-ben viszont élesen kikelt a spanyol polgárhá­borúban tanúsított amerikai sem­legesség miatt. 1939-ben Franklin D. Roosevelt elnöknek írt levélben hívta fel a figyelmet az atombom­ba elvi és gyakorlati lehetőségére. A kutatások felgyorsítását javasol­ja, nehogy a németek megelőzzék Amerikát. 1940 júniusában be­szédben tett hitet új hazája mel­lett, amiért itt már nemzedékek óta nem kell meghunyászkodva, kérdezés nélkül éngedelmeskedni a hatalomnak. Az állampolgársá­got megkapta, de kommunista is­merősei miatt megtagadták tőle a Manhattan projektben való rész­vételjogát. Az atombombán minden pacifiz­musa ellenére szívesen dolgozott volna, bántotta az elutasítás. Ho­over egy olyan jelentés miatt dön­tött a ltihagyása mellett, amelyet alighanem manipulált a német titkosszolgálat. A vád szerint Einstein berlini irodája annak ide­jén szovjet kémközpontként szol­gált, ahol a titkárnők és fordítók titkos serege szorgoskodott. A je­lentéstevő szerint „valószínűtlen, hogy egy ilyen hátterű ember üyen rövid idő alatt lojális ameri­kai állampolgárrá válhatott vol­na”. Hoover csak 1955-ben en­gedélyezte, hogy megkérdezzék a fizikus titkárnőjét, mi is folyt a berlini házban. Helen Dukas an­nak rendje és módja szerint iga­zolta, hogy Einsteinnek 1928 óta rajta kívül más titkárnője nem volt, a berlini lakásban soha nem jártak fordítók vagy gépírónők. (Az FBI mellesleg Dukast is meg­figyelte. 1943-ban, tehát még a háború alatt, betörtek az unoka­öccse lakásába is, mert a férfi an­tifasiszta csoportot szervezett.) 1943-tól a haditengerészet robba­nóanyag-laboratóriuma vette igénybe Einstein szakértelmét. 1945 márciusában a tudós újra le­velet írt Rooseveltnek: beajánlotta Szilárd Leót, aki a bomba beveté­sének veszélyeire akarta felhívni az elnök figyelmét. Mint tudjuk, hiába. Roosevelt meghalt, a bom­bát ledobták. 1946 januárjában az FBI nyomo­zói engedélyt kértek, hogy lehall­gatókészülékeket telepítsenek Dukas és Einstein lakásába. A le­lepleződéstől és a várható világ­botránytól való aggodalom miatt a kérelmet elutasították, a telefo­nokat mégis lehallgatták - a szük­séges készülékeket a lakásokon kívül telepítették. Májusban Eins­tein az Atomtudósok Vészbizott­ságának élén követeli a nukleáris fegyverkezés leállítását. Szeptem­berben Paul Robeson fekete éne­kes mellé áll a lincselés elleni mozgalomban. 1947-ben levelet ír George Marshall külügyminisz­ternek, amelyben világkormány felállítását szorgalmazza. Szerin­te ez az atomfegyverkezés egyet­len lehetséges alternatívája. 1948- ban a Progresszív Párt paci­fista elnökjelöltjét támogatta, 1949- ben a Monthly Review-ban közölt cikkében a szocializmus mellett tört lándzsát. „Az egyén megnyomorítását tartom a kap­italizmus legnagyobb gonosztet­tének” - írta. 1950 februárjában a volt First Lady, Eleanor Roosevelt tévéműsorában arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a hidrogénbomba az egész világot elpusztíthatja. Hoover másnap kiadja az utasí­tást a totális megfigyelésre. Az ötvenes évek Amerikájában Einstein hálátlan szerepre vállal­kozott. Előbb a fekete polgárjogi aktivista, William DuBois pártját fogta, aztán a kémkedés miatt ha­lálra ítélt Rosenberg házaspár éle­téért emelt szót, majd a kommu­nistaellenes McCarthy-bizottság előtti tanúvallomás megtagadásá­ra buzdított. 1955. április 11-én Bertrand Russellei közösen felhív­ták a vüág népeit, ítéljék el a nuk­leáris fegyverkezést. Egy hét múl­va azonban végre megnyugodhat­tak az FBI-ban. Einstein meghalt, abba lehetett hagyni a kukájában való turkálást. A csaknem negyedszázados kitar­tó munka eredményeként annyit sikerült kideríteni, hogy Einstein egyszer találkozott a New York-i szovjet alkonzullal. A randevút Margarita Konyenkova, az Ameri­kában élő szobrászművész, Szer- gej Konyenkov felesége szervezte. Pavel Szudoplatov, Sztálin egyik legfontosabb titkosszolgálati ve­zetője, aki kulcsszerepet játszott például Trockij meggyilkolásában is, 1995-ben Moszkvában publi­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents