Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-17 / 139. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 17. Koncsol László, Cselényi László és Tóth Elemér Deregnyőn, Királyhelmecen és Nagykaposon találkozott az olvasókkal A megújult írószervezet keleti nyitánya D. VARGA LÁSZLÓ Minden szépirodalmi mű valódi lecsapódása az olvasóval való találkozás, ahol kicsúcsosodik és rezonál a beérett munka gyümölcse, s egyben lökést ad a további alkotói munkához. A műit ősszel megújult hazai magyar írótársadalom élére (a „kötélnek állást” nem tudta elkerülni) az a Koncsol László került, akit tekintélyénél és szakmai felkészültségénél fogva írótársai méltónak találtak a szerteágazó nézetkülönbségek mederben és kordában tartására, egyensúlyozására. A felfrissített írószövetségi tevékenység tartalommal való megtöltése május végén a keleti végeken kezdődött, reméljük, a hajdani író-olvasó találkozók hagyományait feleleveníteni igyekvő szándékkal. A három helyszín, az Ung-vidéki Deregnyő, a bodrogközi Királyhel- mec, valamint Nagykapos kínált lehetőséget arra, hogy Koncsol László, Cselényi László és Tóth Elemér találkozzon a térség olvasóival, irodalomkedvelőivel. A deregnyői Református Tanulmányközpontban indult a rendezvénysorozat - abban a szellemi műhelyben, amely számos (nem csak egyházi) találkozóKoncsol László (Somogyi Tibor felvételei) nak adott már otthont az elmúlt évek során az utolsó találkozó pedig Nagykaposon volt. Ahhoz, hogy a megújult Szlovákiai Magyar írók Társasága célkitűzéseit valóra válthassa, némi „külső segítségre” is szükségre van: a me- cénási szerepet a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete vállalta. Az intézet nélkül a szerény anyagiakkal rendelkező írószervezet önerőből nem tudná megvalósítani terveit. Koncsol László három formáját jeTóth Elemér lölte meg a jelenleg 130 tagú szervezet tevékenységének: a havonként megrendezendő kiadói kora esteket, az írói és kiadói tevékenység szintén havi rendszerességgel megvalósuló bemutatását, valamint a negyedévenként, zajló „Élő szó” író-olvasó találkozók szervezését. A kelet-szlovákiai körút közönség- találkozóin Koncsol László, Cselényi László és Tóth Elemér összefoglalták élet- és írói pályájuk egyes szakaszait, azt a zökkenőmentesnek egyáltalán nem nevezhető utat, Cselényi László amelyet meg kellett élniük és vívniuk a korábbi rendszer kijelölt magyar (és nem magyar) „megbízot- taival“, az írott szó szellemének politikai „felelőseivel”. Hogy mennyiben törte meg az alkotó lelket, ki hova menekült (Cselényi Párizsba, Koncsol Dióspatonyba, Tóth Elemér hazai „búvóhelyekre”), szavakban nehéz összefoglalni: ám e szorítások arra mindenképpen Jók” voltak, hogy még inkább eltökélten és immár sorsedzetten megtartsák gerinc(esség)üket. „Mert végül is az a fontos: hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk?" Sütő András hitvallásai (Somogyi Tibor felvétele) Az ünnepelt, aki ma tölti be 75. életévét, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című kiváló könyvében a következőket úja: „A szavainak számát nézem: Arany János Nagyszalontán állítólag 23 ezret kapott; szegényebb házból József Attila majdnem ugyanennyit. El is számolt vele mindkettő becsületesen. Az utolsó névelőig...” E. FEHÉR PÁL Nem tudom, pusztakamarási szülőhelyén hány szóval ajándékozta meg a természet és a közösség Sütő Andrást, de az bizonyos, hogy a kapott szógazdagsággal ő is becsülettel számolt el. Nem véletlen, hogy hatalmas olvasói táborában és az irodalom köztársaságában egybehangzó vélekedés szerint: ő az aki a legszebben tud magyarul. Holott anyanyelvvesztésre is ítélhette volna a sors szeszélye, hiszen önmaga nyilatkozta egyszer: „a románt úgyszólván a bölcsőből kifelé fülelve, az anyanyelvemmel együtt tanultam meg”. S nemcsak a mezőségi falujában menedéket talált Kemény Zsig- mond volt a példaképe, hanem a román meseíró-klasszikus, Ion Crean- gá is, akit így jellemzett: „Halhatatlanságának titka: megbotránkoztató kedve s bátorsága, ahogyan a halált is tarisznyába kötve fára akasztja, hogy ott kuksoljon, míg ő Iván nevében az Istennel tárgyalást folytat. Mert amiként a földön, az égőén is otthonosan mozog...” A pravoszláv román Creangá és a kálvinista székely Sütő ekként találtak egymásra, hiszen mindkettő az égőén és a földön is az embert szolgálta. És az.anyanyelvét. Mert Sütő vá- aszolt arra is, hogy miért marad hű- ;éges anyanyelvéhez, azaz magyar- ágához: „Akik a hiúságok vásárte- ein kiléptek önmagukból, együl a gyermekkel jutnak vissza az egyet- en lehetséges otthon égtájai alá. dit csináltál a rád bízott talentu- nokkal? Nincs más számonkérés, sak gyermekeink tekintetében, thány anyanyelvi szóra váró gyérnek: jövőnknek megannyi lámpása . meglódult időben.” lütő András állandó gondjai közé artozik a nyelv védelme és ápolása, lütő Aranyt, Kosztolányit és főleg llyést követi felkészültségében és zorgalmában. Például abban a módszerességben, ahogyan László unokája anyanyelvi készségének fejlődését rögzíti, ráismerni Illyés híres elbeszélésének, a Mariska hazát választ címűnek az ihlető sugallatára. Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat azonban egy tisztes könyv, részletes oknyomozás az anyanyelv elsajátításának körülményeiről és állomásairól, míg Illyés novellájában egy ödet csupán. A magyarázatot könnyű fellelnünk: Sütő András nemzetiségi elkötelezettségű író. Az is rang és vállalás, meg elkötelezettség, ha valakit a romániai magyar nemzetiség leginkább ismert képviselőjeként tartanak számon már régóta a világban. Bejárta a földkerekséget, tehát tapasztalhatta is Sütő, hogy ez a tény mennyire igaz. Egyébként van két romániai állami díja, egy Kossuth- díja és egy bécsi Herder-díja is. Átköltözhetett volna Magyarországra, s szemrehányást sem tehetett volna neki senki, hiszen 1977 után egy évtizedig Romániában tiltólistán voltak művei. Logikus lett volna a menekülés, de Sütő maradt szülőföldjén, tüskeként a Ceaucescu-rend- szer monoüt kulturális politikájá- ban. Akkor sem fordult meg a fejében a menekülés, amikor a fél szemét kiverték, s csaknem agyonver- tékaz 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes megmozdulásokon. A- mikor Sütő az anyanyelvet védi, a történelem tanulságára hivatkozik - a nemzetiség jogairól szól, a nemzetiség kötelezettségeiről egyszersmind. Azaz Sütő úgy míves író, hogy közben nyíltan vállalja politikus-íróságát is. Nem a művészet helyett, hanem a művészettel karöltve. Valljuk meg: napjainkban kissé szokatlan irodalomértelmezés ez, sokak által már elavultnak minősített magatartás. Veszélyei és buktatói közismertek az ilyen vállalásoknak, mert a politika minden időkben hajlamos volt maga alá gyűrni, szolgává alázni a művészt, de Sütő értelmezését a poütika és az irodalom kapcsolatáról hibádannak kell tartanunk. Még 1978-ban fogalmazta meg e nyilatkozatát: „Az irodalomnak valamilyen formában mindig ott kell lennie, ahol egy nemzet sorsa forgott kockán. Mert bizonyos értelemben ugyancsak az exigenciá- kat szolgálja, amit persze csak abban az esetben indokolhat, ha látásmódja távlati, ha nem szorul a poütika hóna alá, ha tartós és múlandó jelenségek között különbségtételre képes.” És ne feledjük az egy évvel korábban keletkezett óvást sem: „Humánum! Feltehetőleg az egyetlen és legfőbb indítéka az írásnak. Örök rejtély marad, hogy elképzelt áüamából Platón miért zárta ki épp a humánum fanatikusait: az írókat. Nyilvánvaló csak az, hogy talán épp ezért nem is lett semmi abból az államból.” Nincs terem bemutatni a Sütő-életművet: sem a Félrejáró Salamont, sem a Zászlós Demeter ajándékéletét, sem az Anyám köny- nyű álmot ígért című alkotását (amely az egyeden, szlovákra fordított Sütő-mű), miként esszéit, tucatnyi drámáját sem. Ezekről már több monográfia íródott. Maradjunk a humánum kulcsszónál. A Csülag a máglyán című történelmi drámájában Sütő éppen a humánum kötelező parancsát fogalmazza. Egy kissé önnön súlyos dilemmáit beleérezve Kálvin János és Szervét Mihály tragikus disputájába. Mert Sütő is hívő volt: sokáig bízott a vüág megválthatóságának kommunista mítoszában. Sütő azt hitte, és nagyon sokan voltak így Erdélyben, akik hozzá hasonlóan gondolta, hogy a királyi Románia és a nacionaüsta román poütika. ütötte sebeket majd a kommunisták gyógyítják meg. Ezért is váüalta a szolgálatot nem is alacsony szinten, hiszen főszerkesztő volt, képviselő, írószövetségi alelnök. Aztán az igazságra ébredbe - lázadt. Kizárták mindenhonnan. Gáü Ernő jellemez- te ekként: „Aki elolvasta Sütő András Szemet szóért című, dokumentumokat és naplójegyzeteket tartalmazó könyvét, meggyőződhetett arról, hogy az emelt fő tartását sugalmazó drámák szerzője - áüandó le- haügatások, megfigyelés, vegzatú- rák és fenyegetések közepette - különféle tiltakozások és segélyakciók elindítója is volt. Gyakran túl az ahogy lehet határain...” És azért cselekedett úgy, ahogy tette volt, mert akár saját hitvaüásként is értelmezhetjük a máglyára induló Szervét Mihály üzenetét: „Nem ido- mításra: gondolkodásra születtem. Embernek születtem, aki nemcsak a testével, a gondolataival is rendelkezni akart.... Ki kényszeríthet bárkit is arra, hogy szabadságotok nevében saját meggyőződésének rabságát levesse? Pál apostoüal vágom a szemetek közé: ki-ki legyen rabja a lelküsmeretének.” És hadd fejezzem be Sütő András köszöntését még egy idézettel. Ezek a sorok idestova három évtizeddel ezelőttiek, de aktuáüsak maradtak mint az életmű a maga teljességében: „a múlt, a Megtörtént bennünk lakozik, amiként mi is táplálékai vagyunk az étvágytalansággal soha sem vádolható jövendőnek... így vizsgáljuk magunkban a történelmet, s lehetséges útjainkat történelemben. Mert végül is az a fontos: hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk? A derengő horizonton hol fényesebbek a reménység jelei?” Sütőt egész életében a reménység éltette és ihlette. DRÁMA 50' Kultúra ^ A Komáromi Jókai Színház a 2002/2003-as színházi évadban ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. E kiemelkedő évforduló alkalmából a Komáromi Jókai Színház Dráma 50’ címen jeligés drámapályázatot hirdet szlovákiai magyar szerzők számára. A pályázatra stiláris, tematikai és műfaji megkötés nélkül olyan pályaművel lehet jelentkezni, melynek alap- gondolata a nemzetiségi létben élő egyén és a közösség önazonosságtudatának megőrzése, az ember szerepe, helyzete, értéke, értékvesztése a XXI. század társadalmában. A jeligével ellátott pályaműveket öt példányban kérjük beküldeni. A művek mellé jeligés zárt borítékban csatolják címüket, elérhetőségüket! Beadási idő: 2002. október 15. A beérkezett pályaműveket öttagú szakmai bizottság bírálja el, az eredményhirdetésre 2002. november 30-áig kerül sor a Komáromi Jókai Színházban. A szakmai bizottság döntésétől függően az alábbi pályadíjak kerülnek kiosztásra: I. díj: 50 000 Sk II. díj: 35 000 Sk III. 25 000 Sk A pályamunkákat az alábbi címre kérjük eljuttatni: Komáromi Jókai Színház Petőfi utca 1. 945 02 Komárno, Szlovákia A pályázatról részletes felvilágosítást a 035/7701-891-es telefonszámon, Varga Emesénél lehet kérni. KÉPZŐMŰVÉSZETI GYERMEKTÁBOR A Csemadok Pelsőci Alapszervezete és a Pelsőci Művelődési Ház 2002. július 29. és augusztus 6. között megrendezi Gombaszögön a II. Rudnay Gyula Képzőművészeti Gyermektábort. A tábor célja, hogy a tehetséges ifjú alkotók számára lehetőséget biztosítson a továbbképzésre, a szellemi gyarapodásra, s a képzőművészeti technikák fejlesztésére. Program: képzőművészeti technikák oktatása napi öt órában (akva- rell, kollázs, grafika, kréta). Kísérőprogramok: gyermekjátékA debreceni Segítsd a Gyermeket Alapítvány ebben az évben 11. alkalommal rendezi meg Sólyomszárnyon névvel angol, német és magyar nyelvi sporttáborait, határon túli magyar származású és magyarországi fiatalok részvételével. A 10 napos turnusokat július 28-tól augusztus 24-ig rendezzük meg, a nyelvtanulás mellett lovaglás-, íjászat-, tenisz-, kosárlabda- és úszásoktatásban részesülnek a fiatalok, valamint többok, gyöngyfűzés, népi hímzés, fafaragás, előadások. Ä tábor vendége lesz Losonczi Miklós budapesti művészettörténész. Részvételi díj: 1150 Sk (napi háromszori étkezés, szállás 3-7 személyes faházakban). Jelentkezési határidő: 2002. július 10. A szervezők a rendezvényre 8-15 éves gyermekek és fiatalok jelentkezését várják. Bővebb tájékoztatás: Samu Katalin - 058/7921 559, Pelsőci Művelődési Ház - 058/ 7921 585. féle kulturális program közül választhatnak. A tábor helye Földes, mely Debrecentől 30 km-re fekszik. A helység zöldövezetében található táborhely remek tanulási, sportolási és pihenési lehetőséget kínál, biztosítva ezzel egy hasznos és kellemes nyaralást. Bővebb információ és jelentkezési lap igényelhető az alábbi telefonszámokon: 0036-52-347947, illetve 0036-20- 3116233. SÓLYOMSZÁRNYON - NEMZETKÖZI TÁBOR Zsíros kenyér hagymával és a Másfél együttessel Színházi fesztivál ÚJ SZÓ-HÍR Bazin. Annak idején, amikor, mondhatni, kicsúcsosodott az amatőr színházi mozgalom, 1987- ben Bazinban megrendeztek egy fesztivált, amelyre meghívták a környék amatőr előadóit. A fesztivál, amelyet immár tizenöt éve, így az idén is megrendeznek, idővel az amatőr színházi találkozóból profi színtársulatok találkozójává nőtte ki magát, nagyságát tekintve pedig helyi jeliegűből egészen nemzetközivé. így aztán az idei, Zsíros kenyér hagymával (Cibulák) elnevezésű fesztiválnak Svájcból, Franciaországból és Csehországból is lesz vendége. A szemlére olyan színtársulatokat hívnak, melyek profilja nem a hagyományos kőszínházi színjátszás, hanem a kísérletező játék. A Zsíros kenyér hagymával szervezői a franciaországi színházi fesztiválok példáját tartják szem előtt, s két napra olyan helyszínné kívánják változtatni Bazint, ahol úton-útfélen: tereken, udvarházakban, parkban, udvarokban minden nemzedéket megszólító, gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek szóló színielőadások zajlanak majd. A szemle azonban más, az előadó- és a vizuálisan megjelenítő művészetekkel rokon műfajoknak is fórumot teremt. Idén is lesz filmes szekció, amely a fiatal szlovák animációs filmesek műhelyéből prezentál válogatást. Hagyományosan ezúttal is koncertek zárják a Zsíros kenyér hagymával színházi fesztivál mindkét napját. Az első nap, 28-án a bazini szabadtéri színpadon 23 órakor kezdődő koncertsorozaton fellépő együttesek egyike a magyarországi Másfél csoport. A Zsíros kenyér hagymával fesztiválra távolabbról érkezőknek jelképes áron szállást is biztosítanak, (tébé) A bazini fesztivál vendége Magyarországról a Másfél (Képarchívum)
