Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-03 / 127. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 3. Kultúra A boldogság bennünk van, csak meg kell találni - hirdeti szent meggyőződéssel a Mázik István rendezte előadás Minden a tündérvilágért van Vörösmarty tündérjátékot írt, a füleki Zsákszínház tündérmesét játszik (Antal Milan felvétele) Huszonhárom éve alakult Mázik István vezetésével a füleki Zsákszínház. Azóta ki- sebb-nagyobb kritikai vissz­hangokkal, de töretlen lelke­sedéssel tartja bemutatóit, s jut el a környék színházsze­rető lakosságához a társulat, amely az idén igen nagy fába vágta a fejszéjét. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A füleki Zsákszínházat, illetve an­nak vezetőjét az utóbbi években többször érte már az a vád, s nem is jogtalanul, hogy a munka köny- nyebbik végét fogja meg, s rende­zés helyett elég egy videokazetta, s már le is koppintható az újabb pro­dukció. A közönség, amelynek nem volt módja az összehasonlí­tásra, többnyire el is fogadta ezt a megoldást, de a szakma, amely fő­leg a harmadik profi magyar szín­ház csíráját látta a Zsákszínház társulatában, messzemenően el­utasította ezt a koncepciót. Mindenesetre tény, hogy a társulat többnyire nem könnyed bohóza­tokkal és zenés csacskaságokkal kísérletezett, hanem vagy veretes magyar klasszikusokat (Örkény István Macskajáték, Tóték, Bor­nemissza Péter Magyar Elektra) vagy a kortárs magyar drámairo­dalom legjavát (Schwajda György A szent család, Spiró György Csir­kefej) kínálta fel továbbgondolko- zásra, ha pedig már vígjátékot kí­nált, akkor olyan nemes bohóza­tot, mint a Hyppolit a lakáj vagy az Alfonso Paso Kaposvárott is nagy sikerrel játszott Hiszi nem hiszije. A társulat így szép lassan összeko- vácsolódott, s bizony mára olyan tagjai is akadnak szép számmal az együttesnek, akik ún. profi társu­latban is bizonnyal megállnák a helyüket. Mede Gabriellára, Gu­lyás Lászlóra, Tóth Mónikára gon­dolok vagy természetesen Sz. Danyi Irénre, aki annak idején fő­szerepek sorát játszotta el a kassai Thália Színházban. Vörösmarty Mihály manapság mintha ismét a reneszánszát élné. A különböző világvége-jóslatok, az elaljasodás újabb bizonyítékai lát­tán az örök pesszimista Vörösmar­ty, aki nemes egyszerűséggel csak sárkányfog-veteménynek nevezi embertársait, nemcsak évfordulók táján hódít. A Csongor és Tünde látnoki remekmű, amely arra a legegyszerűbb kérdésre keresi a választ, hogy van-e értelme az em­beri létnek, s ha mégis igen, akkor képes-e az ember meghazudtolni önmagát, s túllépni e mai kocs­mán. Valljuk be, így ezredfordulók táján ez a kérdés valahol a lelkünk mélyén, két rohanás között is mindnyájunkat foglalkoztat. Minden országot bejártam, min­den messze tartományt - kezdi el meséjét a huszonhét éves ifjú, de ugye a boldogság, az mérhetetle­nül messze van, hiszen a szívhez eljutni a leggöröngyösebb az út. Vörösmarty tündéijátékot írt, a füleki Zsákszínház tündérmesét játszik, s minő meglepő, hogy Vö­rösmarty szövege így is működik vagy mindezek ellenére működik. A Zsákszínház színpada mesebeli tér, rajta rengeteg rongy, zsalugá- ter mint díszletanyag, s hamisítat­lan mesevilágban járunk mézeska­lács házikóval, aranyalmafával, rongykocsival, s mégis pillanatok alatt otthonra lelünk benne. Rit­kán látható színvilág (nem vélet­len, hogy a díszletet az apropós díszleteiről híressé vált Frantdsek Mráz, valamint Jacsmenyík József festőművész tervezte), gyönyörű­séges ruhák, igen kellemes, a régi magyar világot is idéző zene (Már­kus Géza), s kellemes koreográfi­ák, amelyek mind-mind a tündér­világot varázsolják elénk. S nem mindig a szöveg előnyére. A filozo­fikus gondolatok háttérbe szorul­nak, a Kalmár (Gulyás László), a Fejedelem (Mizser Ferenc), a Tu­dós (Mázik István), valamint az Éj (Bial Judit) szinte csak lézengnek a színpadon, előbbiek már első be­jövetelükkor vesztettek. Ami vi­szont a mesét illeti, szinte tökélete­sen működik, teljes az illúzió. Mede Gabriella Mirigy szerepében tenyeres-talpas cigánykofát ját­szik, alakítása rántja magával az előadást. Ugyanez mondható el az előadás két igazi felfedezettjéről, az Ilmát játszó Tóth Mónikáról, aki néha Eszenyire hajaz, s Agócs Atti­láról, aki palóc Balgaként nevét egy pillanatra sem akarja megha­zudtolni. Hozzájuk társul még a három ördög, akik itt nők, s mint kiderül, több kópéság rejlik ben­nük, mint eddigi férfielödeikben. (Kerekes Blanka, Bozó Ildikó, Ziliz Erzsébet). Kellemes szőke paróká­val a Tündét játszó Sz. Danyi Irén, és nem igazán találja a boldogság mellett a helyét sem ebben az elő­adásban a Csongort alakító Tóth Gáspár Félix. A boldogság bennünk van, csak meg kell találni - hirdeti szent meggyőződéssel és örömmel a Mázik István rendezte előadás, amely mérföldkő lehet a Zsákszín­ház életében, ha elhiszik, hogy így is lehet. A szombat esti folkfesztiválon igazi zenei csemegének ígérkezik a Sebő együttes és a Kaláka közös fellépése Holnap kezdődik a Borostyán Fesztivál ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Komárom. Június 4-e és 8-a kö­tött zajlanak a városban a 8. Bo- -ostyán Fesztivál rendezvényei, ímelyek során nap, mint nap nás-más zenei műfaj kedvelői ta- álhatnak ízlésüknek megfelelő trogramot. mmár negyedik éve kamarakon- terttel indul a fesztivál, június 4- ín 18 órakor a Tiszti Pavilon dísz­emében fellép a világhírű ísapka házaspár: a komáromi izületésű Zsapka József gitármű­vész és felesége Dagmar Zsapka üvolaművész. Az est során több tatai zenész és énekes is bemutat- cozik, hiszen a fesztivál egyik cél- a a tehetséges pályakezdő művé- ;zek felkarolása. Június 5-én, 10 jrai kezdettel a Kaláka együttes :gyik tagja, Radványi Balázs ad verskoncertet a Selye János Gim- táziumban, június 7-én délelőtt 10 órától pedig a csornai Gara- tonciás együttes gyermekműsorát ekinthetik meg az érdeklődők a városi művelődési központban. A )lues és a dzsessz kedvelői péntek ;ste 7 órakor az ekecsi és íagymegyeri fiatalok alkotta Last ílues Band, valamint a Bobos & The Frozen Dozen koncertjét hall­gathatják meg. A Last Blues Band igyüttes érdekessége, hogy - saját >evallásuk szerint - nem tiszta >luest játszanak, zenéjükben a fu­vola és a szájharmonika dominál, íatásos gitárimprovizációkkal ve­gyítve. A szombat esti folkfesztivál gazi zenei csemegét ígér: fellép a nagyarországi Kaláka, valamint Sebő Ferenc és együttese. Az 1969-ben alakult Kalákáról így ír Kányádi Sándor: „A Kaláka együt­tes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tál­cán nyújtja a verset a hallgatók­nak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsi­kálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött „szív-némaságra” szü­letett s ítélt versekből a maguk ol­vasata szerinti »eredeti dallamot«. A Kaláka nélkül sokkal kevesebb versbarát volna-lenne a magyar glóbuszon.” Sebő Ferenc ugyan­csak a műfaj klasszikusának szá­mít, nevéhez fűződik a magyaror­szági néptáncmozgalom elindítá­sa. Jelenlegi együttesét a görög- balkáni-szerbhorvát zenét játszó Zsarátnok együttes egykori tagjai alkotják. Koncertjük egyik érde­kessége, hogy rengeteg, számunk­ra egzotikus hangszert vonultat­nak fel: tekerőlant, koboz, pánsíp, bolgár kaval, buzuki, derbuka, hogy csak néhányat említsünk. Az est meglepetése lesz a Sebő együt­tes és a Kaláka közös fellépése. Az énekelt verseket játszó hazai együttesek közül koncertet ad a Borostyán, a Kor-Zár, a Vándor, az Accord, valamint a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny énekelt vers kategóriájá­nak idei győztese, a rozsnyói ZNB (Zenebarátok Köre). Az ugyan­csak közreműködő kilenctagú Bástya citerazenekar különleges­sége, hogy a vonószenekari felál­lásnak megfelelően prím-, tenor- és bőgőciterát használ, amelyek a hegedűnek, a brácsának és a nagybőgőnek felelnek meg. Écsi Gyöngyi ezúttal két unokahúgával lép fel, és bemutatkozik a 13 éves taksonyi Mészáros Márta is, aki az idei Kodály Zoltán Napokon Aranykoszorús minősítést kapott. A blues koncert és a folkfesztivál színhelye a Tiszti Pavilon szabad­téri színpada. Jegyek a helyszínen kaphatók, vagy elővételben a Vá­rosi Művelődési Központ jegyiro­dájában. (vkm) Sebő Ferenc a műfaj klasszikusának számít (Dömötör Ede felvétele) TOLLVONÁS Eltűnt az iskolám TALLÓSI BÉLA Hú, de irigyeltem annak idején azokat a kortársaimat, akik neves szellemi elődeinkről elnevezett valamelyik patinás budapesti gimnázium padjait koptatták. Azok az alma materek már ön­magában azért is vonzottak, mert nevük volt, például Madách vagy Kölcsey Gimnázium, nem puritán egyszerűséggel csupán a településnévvel megjelölve, hogy gyallai gimnázium. Mennyire jobb lehetett azt mondani, hogy a Madáchba vagy a Kölcseybe já­rok, mint hogy a gyallai gimibe. Aztán azért is vonzottak a ma­gyar szellemiség történetének nagyjairól elkeresztelt budapesti iskolák, mert az odajárónak - a névadó révén - tiszteletbeli köze lehetett valakihez és valamihez a magyar szellemi múltból. Ám mindenekelőtt azért vágytam jobban valamely budapesti iskola padjai közé, mert azok - igaz, csak a tévé képernyőjéről ismer­tem belső terüket - számomra olyan igazi alma maternek tűn­tek, olyan igazi szellemi műhely­nek, amelyre mindkét fél, peda­gógus és diák is méltán lehet büszke, mert hadd mondjam úgy, ahogy távolról is éreztem, azok közt a művelődéshagyomá­nyokat őrző súlyos falak közt még a lépcsőkorlátnak is szelle­misége van. Ehelyett kaptam egy szocialista építkezéskultúra sze­rint emelt tetőtlenített panelépü­letet. (Már csak képzelgek, ami­kor arra a feltételezésre jutok, hogy talán a kötelezően követen­dő ateizmus szellemében met­szették le az épületek tetejét azért, nehogy a csúcsosra húzott cseréptető az égbetörő templom­tornyokat juttassa valakinek is az eszébe.) A belül pévécés egyen- aszagot árasztó rücskösre vakolt iskolaépületet körbefuttatták egyharminc széles betonjárdával, kimérve az utat (a fizikait és a szellemit is), hogy ettől-eddig. S ezt a kimért pályát járatták ve­lem négy éven keresztül. Volt, amilyen volt, de ha az életemhez ezek a gimis évek hozzátettek négy esztendőt, most valahogy mégis ragaszkodnék hozzájuk. Azért a feltételes mód használa­ta, mert elvették tőlem. Elloptak a múltamból négy évet. Vagy ho­gyan nevezzem annak a, ténynek a hátterét, hogy négy évtizedes múltam négy évébe nem tudok visszamenni. Mivelhogy egykori ' iskolám, a gyallai gimnázium ma már nem létezik. Pedig így utó­lag, ahogy az idő emlékké szépí­tette éretté válásom négy évének sokszor borzalomként megélt dolgait, ragaszkodnék hozzá, hi­szen valahol ott kellene, hogy lógjon a falán fájón búcsúzó osz­tályunk érettségi tablója. Igaz, áll még az épület, amelyben több­ször, több irányba szakosították az oktatást: volt benne óvónő­képző, otthont adott vegyészeti szaknak, most éppen építőipari szakközépiskola működik benne. Szerkesztőségi asztalomon őr­zöm is, és gyakran lapozgatom az Ógyallai Építőipari Szakközép- iskola 1998/99-es évkönyvét, ke­resgélem egykori tanáraim nevét, csak nem tudom, hogy ez az isko­la az enyém-e még, vagy ennek az iskolának volt diákja vagyok- e? Nem igazán hiszem! Az egyko­ri gimnázium épületében otthont kapott új iskolának ugyanis más a szellemisége. Ezért hiába is jár­nám végig az épületet, nem talál­nék vissza múltam négy évébe. Azt annak idején, amikor meg­szüntették a gimnáziumot, végér­vényesen elvették tőlem. Fájó, hogy talán nem csak az én négy évem tűnt el! író-olvasó találkozó körút A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének és a Szlovákiai Ma­gyar írók Társaságának közös szervezésében, Kiss-Szemán Zsófia irányításával és Koncsol László vezetésével sor került az írószövet­ség első író-olvasó találkozó kőrútjára. Május 29-e és 31-e között Cselényi László, Koncsol László és Tóth Elemér a bodrogközi és az Ung vidéki olvasókkal találkozott Deregnyőn, a Református Tanul­mányi Központban, Királyhelmecen, a gimnáziumban és a városi művelődési központban, Nagykaposon pedig a gimnáziumban és a Csemadok helyiségében. A minden helyszínen szép számban egy­begyűlt olvasóközönség nagy érdeklődéssel hallgatta a meghívott írókat, akik könyveiket dedikálták, (cs) Fotókiállítás a Casinóban Pozsony. Prikler László és Prikler Mátyás fotográfiáiból nyitnak ki­állítást holnap 18 órakor a Pozsonyi Casinóban. A fotókiállítás cí­me: Csend.(ú) SZÍNHÁZ ____________________KASSA____________________ THÁ LIA SZÍNHÁZ: Párizsi vendég (vendégjáték Rimaszombatban) 19 MOZI POZSONY HVTF.ZDA: Macskajaj (ném.-fr.-jugoszláv) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Egy csodálatos elme (am.) 21.15 MLADOST: Isten nagy, én kicsi vagyok (fr.)15.30,17.30 Pueto Escondito (ol.) 20 TATRA: Pá­nikszoba (am.) 18 Végszükség (am.) 20.30 CHARLIE CENTRUM: Korcs szerelmek (mex.) 17.15,20 Kis katasztrófák (dán) 18 Mulholland Drive - A sötétség útja (amerikai.-fr.) 20 KASSA DRUZBA: Kate és Leopold (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: Isten nagy, én kicsi vagyok (fr.) 15.30,20 Kis katasztrófák (dán) 17.45 CAPITOL: Wasabi - Mar, mint a mustár (fr.-jap.) 16,18, 20 ÚSMEV: A nagyon nagy ő (am.) 16,18,20 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 A Híd- ember (magy.) 13.30 Kate és Leopold (am.) 15, 17.30 Pánikszoba (am.) 15.45,18, 20.15 Showtime-Végtelen és képtelen (am.) 16,20 A Skorpiókirály (am.) 16, 18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 13,14.45,15.45,17.30,18.30, 20.15 Traffic (ném.-am.) 14.30, 17.30,20.30 Valami Amerika (magy.) 18,20.15 Vidocq (ff.) 14,18 E. T. - a földönkívüli, felújított változat (am.) 13.30 Kutybajok (am.) Végszükséglet (am.) 15.45,18,20.15 A nagyon nagy ő (am.) 20

Next

/
Thumbnails
Contents