Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-11 / 134. szám, kedd

15 JJ SZÓ 2002. JÚNIUS 11. TÉMA: A GALÁNTAI MAGÁNGIMNÁZIUM Dnálló gondolkodásra, függetlenségre és felelősségteljes viselkedésre nevelik a Galántai Magángimnázium tanulóit fövőbe vetett hit és bizalom V politikai rendszerváltás itán átalakult a honi okta­tásügy is, melynek köszön- íetően a felvidéki magyar tannyelvű iskolák rendsze- •e szintén megváltozott. Kz állami oktatási intézmé- íyek mellett sorra alakul­lak a magániskolák. Tóth l,ajos az elsők között gon- iolta úgy, hogy magángim­náziumot alapít. RÁCZ VINCE \ galántai magán középiskola fen­nállásának tizedik évfordulójára a núlt héten számos hazai magyar cözéleti személyiség jelenlétében ;mlékeztek. \ korábban pedagógusként és mű- /elődésszervezőként tevékenykedő alapító-tulajdonosnak, Tóth Lajos­nak, aki aktívan részt vett a szlová- ciai politikai rendszerváltásban, 1989-ben döntenie kellett: politikai szerepet vállal-e vagy továbbra is az nktatásügyben tevékenykedik. „Azt hiszem, jól döntöttem - mondta Tóth Lajos -, amikor iskolát alapítot­tam, amelyben elsősorban a tanu­lók és szüleik érdeke, valamint a képzés színvonala a döntő tényező.” A galántai magángimnáziumban az oktatás célja, hogy önálló gondolko­dású, függeden, felelősségteljes fia­talok kerüljenek ki az iskolából. „Pe­dagógusaink nem csupán oktatják növendékeinket, hanem nevelik is őket, az iskolánkban alkalmazott pedagógiai-módszertani program erre kiváló lehetőséget biztosít” - fűzte hozzá az igazgató, aki azt is el­mondta, hogy az amerikanizálódás fenyegetettségében élő társadal­mak, köztük a szlovákiai magyar közösség, sajnos nincsenek kellő­képpen felkészülve értékeik védel­mére. Éppen ezért a hazai magyar oktatásügyben dolgozóknak hatha­tós válasszal kell szolgálniuk a je­lenlegi időszak kihívásaira. Tóth La­jos az iskola legfontosabb törekvésé­nek azt tartja, hogy segítsen a maj­dani nemzedék tagjainak abban, hogy megőrizhessék személyiségü­ket, és ne váljanak a vüágban ta­pasztalható globális agymosás áldo­zataivá. Mivel a mai gyerekek döntő többsége eléggé szétszórt, céljaiban határozadan, értékrendszere pedig nem megfelelő, számos feladat há­rul a pedagógusokra. Tóth Lajos meglátása szerint a magyar kultúra, történelem és irodalom személyi­ségformáló erejét kell felhasználni a :élok eléréséhez. Emellett tudatosí­tani kell, hogy a búslakodás, a pa- tiaszkodás nem vezet eredményre, a világ újrahierarchizálódó társadal­mában a szlovákiai magyar közös­ségnek is el kell foglalnia az őt meg- llető helyet. A jövő felvidéki ma­gyarságát alkotó generáció tagjai- tak nagyobb szerepet kell tudnia /állaim a szlovákiai közéletben, gazdaságban, hivatalokban, de akár a minisztériumokban is. Ennek az íhított célnak az eléréséhez azon­ban szemléletváltás szükségeltetik és nem utolsósorban nagy adag civil kurázsi - állítja az iskola alapítója. Az eredeti elképzeléseknek megfe­lelően egy igazgatótanács által ve­zetett alapítványi gimnáziumként működött volna a galántai magán oktatási intézmény, ahol elitkép­zés folyt volna elit tanárokkal. A tervek azonban módosultak, és a jelenlegi formáját öltötte az iskola. Az első évben még nem rendelkez­tek különálló saját épülettel, a he­lyi állami gimnázium épületében kapott helyet a magániskola. Kez­detben mindössze 35 diák alkotta az iskola tanulói létszámát. A kö­vetkező tanévben már három osz­tályt nyitottak, de miután nézetkü­lönbségek adódtak az állami gim­názium vezetésével, új helyre kel­lett költözniük. Ettől kezdve a kas­tély melletti régi gimnázium közművesítésre váró épületében folyt az oktatás. Az utóbbi években pedig már az eddigi végső helyére költözött az intézmény. A koráb­ban irodaházként működő, belvá­rosi épületet jelentősen átalakítot­ták, hogy az oktatás alkalmas helyszínéül szolgálhasson. Kezdetben nyolcosztályos gimnázi­umként működött a Tóth Lajos ál­tal alapított magániskola. Az utób­bi két évben azonban ötéves, két tannyelvű, angol és magyar nyelvű képzést indítottak. Igazából három nyelven folyik az oktatás, mivel ter­mészetesen szlovákul is tanulnak a diákok. Az országban csupán öt helyszínen működik két tannyelvű oktatási intézmény, ebből az egyet­len félig magyar tannyelvű iskola Tóth Lajos Galántán. A magángimnáziumba az alapiskolák nyolcadik évfolya­mából érkeznek a diákok. Mivel a négyéves tananyagot öt év során sajátítják el a magángimnázium ta­nulói - többet foglalkozhatnak a tanulmányaikkal. Az első évfolyam tulajdonképpen a tanulók angolnyelv-tudásának megalapozásával telik. Heti 32 ta­nítási órából 16 angol nyelven fo­lyik. Ez annyit jelent, hogy a diá­Az iskola épülete (Képarchívum) kok napi 3-4 tanítási órában ango­lul tanulnak. Fél év múltán szinte valamennyi gyerek elsajátít egy bi­zonyos szintű idegennyelv-tudást, ami elég ahhoz, hogy a későbbiek­ben problémák nélkül használni tudja az angol nyelvet. „Ezt a haté­kony nyelvtanítási módszerünket az is segíti, hogy az iskolánkban egy Egyesült Államokból érkezett tanár is oktatja a diákokat. Nyelv­tanáraink egyébként rendszeresen együttműködnek a The British Co­uncil és az angol nagykövetség munkatársaival, valamint a Come- nius Egyetem anglisztika-amerika- nisztika tanszékének dolgozóival, akik felügyelik az oktatás színvon­alát” - fűzte hozzá az igazgató-tu­lajdonos. A diákok felvételénél egyébként nem merül fel szem­pontként, hogy korábban, az alap­iskolában tanultak-e idegen nyel­vet. Sosem késő elkezdeni a nyelv- tanulást, vallja Tóth Lajos, a nyelv- tanulás terepe az iskola. A felvételi beszélgetéseken rendha­gyó módon a szülők is részt vehet­nek. A felvételét kérelmezőnek nem kell matematikai feladványt megol­dania, sem tollbamondást írnia, e nélkül is számos dolog megtudható a reménybeli leendő gimnazistáról - állítja az igazgató. A legfontosabb­nak azt tartja, hogy a tanulás szán­dékával érkezzen a galántai magán- gimnáziumba a végzős alapiskolás. A felvételi beszélgetések alkalmá­val mind a diákot, mind a szüleit tájékoztatják mindazon lehetősé­gekről, amelyekkel a növendékek számolhatnak a későbbiekben, mi­után elvégezték a középiskolát. A galántai magángimnáziumban fo­lyó képzés szerkezete olyan, hogy annak a tanulónak sem kell elkese­rednie, aki az ötödik év végén nem kíván vagy nincs lehetősége egye­temi tanulmányokat folytatni. Megszerzett végzettsége nagy va­lószínűséggel biztosítja számára az elhelyezkedés lehetőségét, akár a kereskedelemben, akár az állam- igazgatásban vagy éppen az ide­genforgalom területén. A tanulók több mint fele egyébként egyete­men folytalja tanulmányait, és nemeseik hazai felsőoktatási intéz­ményekben, hanem külföldi főis­kolákon és egyetemeken is, egye­bek mellett Ausztriában, Francia- országban és Magyarországon. A szülők folyamatos tájékoztatását rendkívül fontosnak tartják a ma­gángimnáziumban. A szülők úgy­szólván részesei az oktatás folya­matának. Az iskolát bármikor, akár bejelentés nélkül is megláto­gathatják. Ha igényt tartanak rá, akár a tanítási órákba is belehall­gathatnak. A pedagógusok rend­szeresen tartanak fogadónapokat, melyek során minden felmerülő problémát megvitatnak a gyerme­kek szüleivel. Tülajdonképpen tan­évkezdéstől tanévzárásig rendezik meg a nyüt napokat. A szülői érte­kezleteken egyedülálló módon a diákok is részt vehetnek. Az iskolában oktató tanárgárda túlnyomórészt fiatal pedagógu­sokból áll - átlagéletkoruk nem haladja meg a harmincat sem. Va­lamennyien képesített munkaerő. Az igazgató azért ragaszkodik a fi­atal tanerőhöz, mert állítása sze­rint ez a generáció mentes számos olyan előítélettől és dilemmától, amely az idősebb nemzedék tagja­it sújtja. Az intézményben már he­tedik éve tanító Pásztor Laura an­gol nyelv és etika szakos tanár sze­rint nagyon jó munka- és baráti kö­zösséget alkotnak a magániskola pedagógusai. „Mivel a magánisko­lák általában a kis létszámú isko­lák közé tartoznak, kevesebb ta­nárt foglalkoztatnak, kisebb kö­zösséget alkotnak mind a diákok, mind a tanárok. Éppen ezért haté­konyabb együttműködés lehetsé­ges a pedagóguskollégák közt, ke­vesebb a nézeteltérés a tanáriban, ez pedig kihat a gyerekekre is. Iga­zából egy nagy családhoz hasonlít­hatnám a mi közösségünket” - mondta a tanárnő. A galántai magángimnázium veze­tése és pedagógusai igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a padsorokból kikerülő növendékek később megtalálják helyüket az életben és eleget tegyenek válasz­tott hivatásuk követelményeinek. Jnnepi gondolatok a Tóth Lajos által alapított Galántai Magángimnázium tízéves jubileuma alkalmából Iskolaalapítók misztériuma SIMON SZABOLCS így gondolom, az iskolalapítás va- amiképpen misztikus dolog. Va- on mi járhat a fejében annak, aki skolát alapít, akár zord körülmé- ryek között is; és nem azonnal negtérülő, tetemes haszonnal ke- :segtetó tevékenységbe kezd: ma­gánvállalkozásba, mint mondjuk nenedzseriroda vagy étterem nyi- ásába, ingatlanközvetítésbe, eset- eg egyebekbe? A napokban ke- :embe került egy újság. Az egyik tépen afgán gyerekeket tanít vala­mi az utca porában egy derék, mrnuszba burkolózott ember a tá- ib állások amerikai bombázásá- íak másnapján. Egy árva tábla, fagy inkább csak deszkalap, a bur- íuszos alak meg a gyerekek -, négis iskola. Az újrakezdés, a jövő, az élet látható. Egy iskola „születése” - hatványozott je­lentőségű születés, amiképpen ha­lála is sokszorosan az. Áz iskola maga az élet, az iskolaalapítás misztériuma az élet misztériuma. Aki iskolát alapít, az életigenlő, annak nem az számít, hogy már galambősz és jóval kevesebb haj tapad a fejéhez, mint ifjúkorában, s nem is az a fontos, hogy már hol­nap „kaszáljon”, meggazdagodjon. Akinek iskolája van, szíve van. Hi­szem, iskolát csak olyan ember hoz létre, akinek az számít, hogy a padokban a jövő reménysége, a csillogó szemű, izgő-mozgó kíván­csi gyerekek, a tudásmeghódítói ülnek. Az maga a csoda, ahogy belőlük tervezőmérnök, üzletem­ber, közgazdász, diplomata és... tanár lesz. Aki iskolát alapít, ezt a reménységet hordozza magában. Galántán tízéves a magángimnázi­um. Ahol iskola van, jövő is van. Galántán egy évtizedig magyar tannyelvű magángimnázium volt, és vele magyar jövő is: két éve an­gol és magyar tannyelvű az iskola, de hiszem, e dél-szlovákiai kisvá­rosban európai és magyar is a jövő. Az iskolaalapító nem adja fel, da­colva a nehézségekkel, makacs el­szántsággal tanít, épít, szervez, lo­hol, tárgyal - mikor mit kíván az élet, a gyerekek érdeke. Irigylésre méltó bátorságáért, kitartásáért, ügyszeretetéért, életszeretetéért, az iskolaalapításért. Tudja, miért teszi. Évről évre kinyílott értelmű gyerekek hagyják el az alma ma­tert, akikről elmondhatja: a mi di­ákunk volt, „innen vitte tovább a tüzet”. Aki iskolát alapít, nem ma­gáért csinálja, hanem mindannyi- unkért, népéért, fajtájáért. S azt is tudja, olyan dologba kezdett, ami­nek legfeljebb csak sejteni lehet az eredményét: kiművelt emberfők tevékenységének kisugárzását, to- vábbhullámzását. Vajon mennyi szeretetben, élet­mentésben, házban, gyárban, gép­ben, versben, tettben képeződik le mindez? Ki a megmondhatója? Kormányok, tervek, nyelvtörvé­nyek, diktátorok jöttek, majd men­tek, ahogyan iskolaalapítók is. Ma­ga a csoda - a szellem műhelyé­nek, kikovácsolódásának misztéri­uma, amelynek helyet, otthont mindenmás előtt az iskola ad - marad. Az iskolaalapítók ennek a titoknak tudói. A szerző egyetemi adjunktus AZ ELHANGZOTT BESZÉDEKBŐL Hitben és szeretetben „Tóth Lajos tanár úr, aki a szlovákiai magyar kulturális élet hosz- szú évek során át közmegbecsülésnek örvendő fáradhatatlan és eredményes szervezője volt, tíz évvel ezelőtt- a rendszerváltás kezdetén - társaival ismét újat és nagyot tett: Magángimnáziu­mot alapított Galántán. Sokakkal együtt tanúja lehettem ennek a nemes és bátor elhatá­rozásnak. Nem volt könnyű ez a döntés. A magániskolát járat- lanúton kellett elindítani, és folyamatos működését bizonytalan viszonyok közt kellett biztosítani. Hiszen ha egy iskola megnyitja a kapuit, befogadja az első diákokat, akkor azok kezébe bizo­nyítványt, de nem csupán bizonyítványt kell adnia. Jól emlékszem akkori beszélgetéseinkből Tóth Lajos tanár úrnak az induláskor meglévő töretlen hitére, bizakodására, hogy amit elkezdett, nem csupán megvalósíthatja, hanem meg is tarthatja., Emlékszem arra, hogy igazi iskolaalapítóként olyan társakat keresett, akik nem csupán tudást, hanem annál sokkal többet: az erkölcsi magatartás értékeire való nevelést is céljaik közé emelték. Amikor meghívott a Magángimnázium tízéves fennállásának ün­nepére és felkért, hogy szólaljak fel az ünnepi találkozón, ame­lyen számosán szólni fognak, megkérdeztem: mi legye az, amit felszólalásom vezérfonalává tegyek. Spontánul azt válaszolta: Hitben és szeretetben. Oly közvetlenül és annyira a lelke mélyéből fakadt ez az óhaj, hogy utóbb fontolgatva annak mély igazságtartalmát, a cím akár a Galántai Magángimnázium jelmondatává is le­hetne...” „Hiszünk abban, hogy a szülők tapasztalják és tudják, hogy ebben az iskolában munkálkodó tanárok szeretettel foglalkoznak a tanít­ványaikkal, szeretettel oktalják őket. Ez a szeretet pedig nem csu­pán tudást követel és nyújt, szorgalmat igényel, hanem a tudás- szerzés útján járóknak az utat is megvilágítja, segíti őket, hogy azon a célba el is jussanak. Hiszünk abban, hogy ez az iskola, igazi Alma Materként, nem csupán néhány szükséges évre nyújt átmeneti otthont a tanulók­nak, hanem a nagy múltú, régi iskolákhoz hasonlóan, az új ha­gyományok őrzőjévé, az egykori, a tanulópadok sorát már elha­gyó diákok mindenkori otthonává lett és az is marad...” „Hiszünk abban és kívánjuk, hogy az a szeretet, amely ennek az iskolának falai közt otthonra lelt, termékeny és munkálkodó szeretetet teremt. Olyan közösséget hoz létre, amely nem az érettségi napján szűnik meg, hanem akkor válik állandóvá és szilárddá. Hiszünk abban, hogy ebben az iskolában olyan közösség születik, amely idővel, amikor a tanulókból sikeres emberek lesznek, az iskola támogatásában is megmutatkozik majd. Sőt ezen túl még abban is, hogy igazi közösségként az egykori diákok az élet rögös útjain egymást is és szülőföldjük kultúráját is mindenkor segíteni, támogatni fogják. Hiszünk és bízunk abban, hogy azok a tanulók, akik innen indul­nak el az életútjára évek múltával gyermekeiket kézen fogva hozzák ugyanebbe az iskolába, mert megtapasztalták, hogy ez az iskola jó, nem csak tudást, hanem az Istenbe vettet hitet, a mindent átható szeretetet, az emberi magatartást és népünk ne­mes hagyományainak őrzését egyaránt szolgálja.” Püspöki Nagy Péter történész Budapest, 2002.június 7. Szellemi rendszerváltás „...Ma már nehezen hihető, de mint mindenütt Kelet-Európábán, így Csehszlovákiában is az oktatás állami monopólium volt. A bársonyos forradalomnak volt köszönhető, hogy a galántai magángimnázium lett az első kivétel ez alól és egyben ez lett az első magyar nyelvű magánintézet is az országban. Mint ilyen, az új iskola mindenben alternatívája volt az állami iskolának...” „Itt Galántán mások voltak a tanárok, a tankönyvek és a tanter­vek, de az oktatási és nevelési módszerek valamint a pedagógiai célok is. így persze a gondok is. A függetlenségért és a máskép­pen gondolkodásért hétről hétre, évről évre a mai napig is, meg kellett küzdeni. Mindennek köszönhetően, ami a legfontosabb, fokozatosan má­sokká nevelődtek a diákok is. A szellemi igényesség, a nemzeti hűség és európaiság számukra elválaszthatatlan egység lett. Megtanulták, hogy a tolerancia a mássággal szemben önmaguk védelmét is szolgálja...” „Tíz egynéhány év eltelt ezután azt látom, hogy a politikai rend­szerváltáshoz elegendő néhány hónap. A gazdasági rendszerváltás nehezebb, ehhez hosszú évek keserves munkájára van szükség. A szellemi rendszerváltás a legnehezebb, a haladást csak emberöltő­ben lehet mérni. Ezt a munkát kezdte még tíz ével ezelőtt Tóth Lajos a galántai magángimnáziumban. A. Nagy László, az MKP parlamenti képviselője Tanári küldetés? „...Tudjuk, hogy kisebbségi helyzetben gyakran csak a küldetés­tudat a mentőöv. De öntsünk tiszta vizet a pohárba: a szlovákiai magyarság elitjén belül már csupán a tanároktól követeltetik meg ez a küldetéstudat. A birtoklás és a hatalom szintjén nálunk is a könyörtelen gazdasági és politikai racionalitás győzedelmes­kedik. Es amikor az oktatásba is bevezetnék a racionalitás ele­meit, akkor azok önpusztító módon éppen azt a célt törlik el, amelyet pedig közelebb szeretnénk látni: a minőséget.” „.. mit ajánlhatnék? Elsősorban az elhivatottság és küldetés szavak profanizálását és ideológiai tartalmaktól való megszaba­dítását. A profanizálás még nem jelent alsóbbrendűséget és ér­téktelenséget. Az ideológiákról pedig tudjuk, hogy a leggyakrab­ban a megaláztatás eszközei, tehát nincs mit sajnálnunk elvesz­tésük esetén. Vagyis: a teológiai és ideológiai fogalmak helyett használjuk a társadalomtudományokban bevett és alkalmazott társadalmi funkció fogalmat. Ha így teszünk, akkor kiderül, patetizmus helyett tényszerűen beszélhetünk a tanár „küldetéséről”... „Optimista álmaimban a társadalmi funkcióit betöltő tanárt és az ugyancsak társadalmi funkcióit teljesítő társadalmat látom. És köz­ben szó nem esik kúldetéstudatról, „csak” működő iskolákról.” Mészáros András tanszékvezető tanár

Next

/
Thumbnails
Contents