Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-07 / 131. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) :002. június 7., péntek 2. évfolyam, 11. szám Jéha a járdán igyekvők menetét nehezítik meg a teraszon ülők, ám a párizsiakat nem zavarja, hogy sokszor majdnem a tányérjukba vagy kávéjukba esnek a gyalogosok Párizs, ahol a burgonya a föld almája Az éttermek érdekessége, hogy az asztalok nagyon közel helyezkednek el egymáshoz (A szerző archívumából) MOLNÁR MIRIAM A hűvös és szeles májusi párizsi utcákat járva, | sok magyar, szlovák és cseh szót kaphatunk wmmmm el, ahogy a szélben szállnak. Ezért talán em érdektelen megvizsgálni, mi vár a honi turistára az ételek te- :n, ha nem több ezer euróval légy kirándulni Franciaország főárosába térségünkből. (Legelő- tőr egy figyelmeztetés: saját szelemmel láttam zsebes bandát lűködés közben Párizs belvárosá- an, és már agresszív kéregetők is Sven előfordulnak. Legyünk elő- igyázatosak!) ha már a pénztárcával kezdtük, :gyen itt az elején egy gyors átte- intés az árakról. Egy üdítőt 2 .íróért kaphatunk gyorsétterem- sn, restaurant-ban könnyen fizet- etünk 4-et is. Hasonló a helyzet a ávéval és a teával. Előételt, salá- it és leveseket 6 euróért kóstolha- ink meg, ám az adagok a nálunk legszokottnál kisebbek. Az utcán ült baguette, szendvics, falafel i hasonlók 4-5 euróba kerülnek, és kiadós adagok. Az éttermek főételei 10 körüliek, a gyorséttermekben a hamburger 2, a sült krumpli 1,50. Éttermekben 15% borravalót illik adni. Minden vendéglátó-ipari egységben lehet dohányozni, és az előírások ellenére az éttermek nagy többségének nincs külön nemdohányzó része. Többféle helyen étkezhetünk Párizsban. Először is ott vannak a gyorséttermek, melyek minden nagyobb turistaatrakció közelében megtalálhatók. A McDonald's körül mindig ott van a Quick nevű, hamburgereket és sült krumplit kínáló étterem is, amely például a csirkeszendvicset teljes őrlésű lisztből készült hosszúkás zsemlén kínálja. Ezen kívül - a McDo- nald'sszel ellentétben - fogyaszthatunk még rántott sajtszeleteket és cappuccinót is a Quickben. A sok kisebb és nagyobb parkban jobb időben már dél felé láthatunk diák- és turistacsoportokat, ahogy letelepednek valahová, sok friss óriás baguette-el a hónuk alatt, amelyeket kettévágnak, sajttal s más finomságokkal töltenek meg, és úgy falatoznak. Mások papírzacskókban hozzák a közeli gyors- éttermek kínálatát. Párizs külső területein sok érdekes, főleg afrikai ételeket kínáló étteremre bukkanhatunk, amelyekben mindig megtalálható a kuszkusz (couscouss) különféle variációkban. A belvárosban sokkal népszerűbbek a brasserrie-k, melyek a kávézó és az étterem keresztezéséből jöttek létre. Már az elviselhetőbb kora tavaszi időben kirakják székeiket a teraszra, és az utca szó szerinti fűtésével (felülről jön a meleg a kint ülők hátára a megannyi hősugárzóból) sikeresen csalogatják a bel- és külföldieket. Néha ugyan a járdán igyekvők menetét nehezítik meg, ám a párizsiakat nem zavarja, hogy sokszor majdnem a tányérjukba vagy kávéjukba esnek a gyalogosok. A brasserie-ben ehetünk könnyű reggelinek szánt tojásételeket, általában van francia hagymaleves is, valamint néhány salátaféléből és főételből válogathatunk. Kávé és süteményféle is kapható természetesen, s nagyon sokan fogyasztanak bort és sört. Kimondottan kávézó nem nagyon van, illetve a Jardin de Luxembourg közelében található egy amerikai stílusú, kávét és péksüteményeket árusító kis presszó. Cukrászdával sem találkoztunk, viszont annál több fagylal- tozót láttunk a belvárosban, főleg Haagen-Dazs márkájú amerikai fagylaltot kínálók. A belváros éttermei nagyon sokfélék. A környező nagyvárosokhoz képest talán feltűnően sok a vietnami és arab étterem, de kellemes meglepetést szerzett a tibeti ételeket kínáló Lhasa is. A vendéglők nagy része délben és este is kínál menüket, ami főleg a húsevő vendégek számára lehet vonzó (húsnélküli menü nincs). 15 euró körül kezdődnek az árak, és ha igényesebbek vagyunk (és nagyobb a keretünk), összehasonlíthatjuk a 30 eurós menüvel, amely már ínyencségeket is kínál, nem csak az éhséget csillapítja. Az éttermek érdekessége, hogy az asztalok nagyon közel helyezkednek el egymáshoz, sok esetben ahhoz, hogy valaki a belső széken foglalhasson helyet, az asztalt kell kihúzni, mert nincs annyi hely, hogy a kettő közt a vendég elférjen. Valószínűleg érdekességnek számítanak azok az apró, ellenben nagy választékkal rendelkező sajtüzletek, amelyekre a belváros szűk sétálóutcáiban lehet rábukkanni. Érdemes egy olyanban megállni, amelyben van egy-két asztal is, összeállítani egy sajttálat magunknak, és megkóstolni az érdekes, főleg erjedt és camembert-féle sajtokat, természetesen minőségi francia vörösbor kíséretében. Finom francia sajtkülönlegességeket meg tudunk kóstolni olcsóbban is a város piacain, ahol friss kenyeret, zöldséget és gyümölcsöt is beszerezhetünk melléjük. Legkedvesebb saját éttermi élményem a Notre-Dame-tól kétperc- nyire található La Fourmi Ailée (8 rue du Fouarre) nevű hely volt, amelyet egymás közt csak kék étteremnek neveztünk a homlokzat jellegzetes színe miatt. A napközben teaházként-is üzemelő étterem eredetileg feminista könyvesbolt volt. A könyvespolcok és könyvek még ma is részei a belső térnek, apró olvasólámpákkal. A mennyezet kék színét nagy fehér felhők szakítják meg. A viszonylag nagy és magas térben 18 asztal található, további ülőhelyekkel a galérián, amely a konyha felett, a terem végében helyezkedik el, és az üvegtetőnek köszönhetőén sok-sok növénnyel van díszítve. A lenti részt egy nagy kandalló teszi még otthonosabbá, amely fölött az óriási tükörben öt nagy gyertya fénye tükröződik. Piros gyertya egyébként minden asztalon is található. Az ablak melletti helyek gyorsan elkelnek a nap valamennyi szakában. Jó szokás szerint egy kancsó víz mindig van az asztalon, persze, lehet ásványvizet is rendelni, de a franciák leginkább bort isznak étkezéskor. További érdekesség, hogy a só-bors mellett mustár is van az asztalon, és majdnem mindenhez jár friss kenyér, gyakran felszeletelt baguette. Ebben az étteremben a mustár helyett házi készítésű salátaöntet várta a vendégeket. A La Fourmi Aüée étlapján hús- és hús nélküli ételek egyaránt szerepelnek, hagyományosak és különlegességek is. Az étterem specialitása a bundában sült és érdekesen fűszerezett hússzelet (lehet hal vagy marha) salátával. A saláták főételként nagy adagban érkeznek húskockákkal kiegészítve. A kétszemélyes sajttál előételnek és desszertnek egyaránt megfelel. Tartalma: kétféle camembert sajt, rokfort és egy kemény sajt, mindez salátalevélen elhelyezve, almaszeletekkel, mazsolával és dióval megszórva. Tapasztalatom szerint itt, más éttermekkel szemben, nem vették zaklatásnak a vendég különleges kéréseit, nem hozták ki a számlát rögtön a desz- szert elfogyasztása után, hanem csak kérésre, és szó nélkül után- töltötték a vizeskancsót. A közép-európai turistát itt szeretném figyelmeztetni, hogy Párizsban a vendéglátásban dolgozók túlnyomó többsége nem tesz semmiféle erőfeszítést arra nézve, hogy kedvességgel viseltessék a külföldi látogatók iránt. Még azt sem nézik jó szemmel, ha valaki megpróbál franciául beszélni. De ez ne bátor- talanítson el senkit, hiszen Párizs csodálatos város, légkörét, ízeit igazán érdemes megismerni. Pompidou Centre tetejéről pompás a kilátás, s egy kiváló étterem is található itt Mit eszik a múzeumlátogató? A Musée D’Orsay háromféle étkezési lehetőséget biztosít azoknak, akik kivárták a hosszú sort a bejáratnál A kivételesen nagy mennyiségű művészeti alkotásokat felhalmozott múzeumokban akár egész álló nap vizsgálódhatunk, s közben bizony megéhezünk, megszomjazunk. Ma már a messziről és a korlátozott lehetőségek országából jött turisták sem esznek szalá- mis kenyeret, vagy bontanak kon- zervet egy-egy nyugati nagyváros nevezetessége tövében. Az étkezés is hozzátartozik az ilyen helyeken a kultúrához. Párizsban a Musée D'Orsay demokratikus módon háromféle étkezési lehetőséget biztosít azok számára, akik kivárták a hosszú sort a bejáratnál. Bizony, jócskán el lehet fáradni ezen a volt pályaudvaron, ahol négyemeletnyi kiállítást láthatunk. Az igényesek és tehetősek hosszú fehér vászonabroszokkal megterített asztaloknál foglalhatnak helyet az étteremben, amely viszont csak korlátozott időben - ebédkor - tart nyitva. Ha ezt lekéstük, megkereshetjük a kávézót, ahol falatozás közben a nagy ablaktáblákon keresztül a folyót és a Louvre palotáit csodálhatjuk. Feltétlenül kóstoljuk meg a zöldséglevest, melyet mi, sűrűsége miatt, inkább főzeléknek mondanánk. Egyébként rendelhetünk salátákat, tengeri halas tálat, vagy akár spenótos rakott lepényt is, de süteményekből is bő a választék. Akinek ez is túl drága vagy lassú, a közelben található önkiszolgálóban a gyorséttermek klasszikus kínálatából válogathat. A Pompidou Centre annyira érdekes épület, hogy biztos megtaláljuk. Itt is elég sok időt eltölthetünk a hat emeleten. A múzeum oldalán található, műanyag kukacokhoz hasonlatos átlátszó csövekben elhelyezett mozgólépcsőn juthatunk fel a tetőre, ahol a pompás kilátás mellett egy kiváló étteremre is rátalálunk. Piros rózsa díszeleg minden asztalon, de persze megfelelően honorálni kell ezt a kényelmet. Ha tehát nem vagyunk nagyon éhesek, elvileg választhatjuk az épület első emeletén található kávézót is. Ettől én ugyan óva intenék mindenkit - hacsak május közepe óta nem változott a helyzet. Ebben a kávézóban ugyanis, amelyet’két, angolul brit akcentussal beszélő fiatal hölgy vezet, az üveg mögé kirakott süteményeket számtalan légy és muslinca kóstolgatja a vendégek előtt. Az étlapon szereplő ételek nagy része már nem áll rendelkezésünkre, és a viszonylag biztonságosnak tűnő átlátszó műanyag dobozos szendvicsek sem garantáltan frissek. Az általam kiválasztott kecskesajtos éppen romlott volt, ám ez a pincérnőket cseppet sem zavarta, reklamálásomat azzal az érvvel utasították vissza, hogy maguk is ezt fogyasztották ebédre, és semmi bajuk nem lett tőle. Persze, az enyémet meg sem nézték, hozzá sem szagoltak. Az esetleges ételmérgezés kellemetlenségei nem érnek meg annyit, amennyibe egy friss, nem romlott szendvics kerül, persze, szigorúan a múzeumon kívül. New Yorkban a legnagyobb múzeum a Metropolitan Museum of Art, amely a Central Park mellett helyezkedik el, Manhattan északi részén. Ha nagyon éhesek vagyunk, és még a tárlatok megtekintése előtt enni akarunk, a legegyszerűbb, ha a bejárattól balra található óriási méretű étkező részbe sietünk, ahol megannyi kis gyorséttermi önkiszolgáló vár bennünket. Később ihatunk egy kávét vagy üdítőt, fogyaszthatunk süteményt vagy könnyebb ételeket a múzeum hátsó részében, ahol a Central Parkban sétáló embereket nézhetjük a nagy üvegfalakon keresztül. A múzeum e részét sok növény díszíti, a tetőrész is üvegből van, kis padok szolgálják a kényelmet - ideális relaxáló- hely. Végül a benyomásainkat a bejáratnál, a karzaton található kávézóban beszélhetjük meg, ahol sajttálat is rendelhetünk gyümölccsel és vörösborral, és ahol például karácsony előtt kamaramuzsika szól élőben. Sok turista teszi meg New Yorkban a Szabadság-szoborhoz, az Ellis Is- landra vezető hajóutat. Az ott található rendkívül korszerű interaktív múzeum több szinten és több eszközzel próbálja bemutatni az amerikai bevándorlás történetét. Térségükből is rengetegen érkeztek pont ide hajókkal, ez volt az első állomás. A múzeum földszintjén található önkiszolgáló étterem alaposan felkészült a mostani kirándulóhajókkal érkezőkre. Az amerikai gyorséttermek hagyományos kínálatával találkozunk - hamburger, sült krumpli, saláta, sütemények, kávé és üdítők. Jó időben nagy előnye az étkező kinti része, ahol ugyancsak kényelmes asztalok mellett az óceán partján pihenhetünk, és a Szabadság-szobor, illetve Manhattan déli részének látványában gyönyörködhetünk. Az USA másik nagy vonzereje a bennszülött, indián kultúra. Több államban személyesen is meglátogathatjuk az úgynevezett puebló- kat, a még ma is működő és élő indián falukat. Természetesen itt is gondolnak a megéhezett messziről jött vándorra, és hagyományaik szerint rántott kenyérrel kínálják (fried bread). Ez tulajdonképpen kukoricalisztből készült lepény, melyet mi lángosnak hívnánk, s többféleképpen is fogyasztható: ha bátrak vagyunk, megkóstolhatjuk a csípős csüis verziót, vagy az enyhébb zöld csi- liset, mely esetben húsos szószt kapunk salátával a lángos közepébe. Választhatunk vegetáriánus tölteléket is, és a legnépszerűbbet, a mézes és porcukros rántott kenyeret. Nyáron érdemes meglátogatni az egyes faluk közelében rendezett vásárokat, ahol sok indián művész kínálja portékáját, és az ételkínálat is bő. Az idegent mindig óva intik a helyi pirospaprikától - nagyon erős.
