Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-06 / 104. szám, hétfő

2002. május 6., hétfő 4. évfolyam, 8. szám INFOPROG 2002 - Kárpát-medencei magyar tanítási nyelvű középiskolák VII. informatikai versenye - százharminc résztvevő, óriási buli, hatalmas siker Magas színvonal és fantasztikus hangulat KÓSIK ANDREA Infoprog nép­szerűsége tö­retlenül ível fölfelé. Április 12. és 14. kö­zött hetedszer találkoztak az informatika középis­kolás szerelmesei a szlovák-magyar határon átnyúló rendezvényen, Fü­leken és Salgótarjánban. A szlovákiai magyar középiskolások versenye immár a Kárpát-medencei magyar középiskolák informatikai versenyévé nőtte ki magát, melynek keretében megrendezték a szlováki­ai országos bajnokságot is. A hetes szám szerencsésnek bizonyult, mert amellett, hogy a három nap az idén is a megfelelő hangulatban telt, a verseny szakmailag is túlszárnyalta az eddigi színvonalat. Ez már magá­ban nem kis teljesítmény, hisz a zsű­ri minden évben azzal kezdi a kiér­tékelést, hogy a feladatok évről évre nehezebbek. Ugyanakkor nem is meglepő, hisz az informatika maga is folyamatosan és rohamosan fejlő­dik. Ä középiskolás diákok és taná­raik azonban bírják az iramot, mert Csongrády Tibor, a zsűri elnöke az idén azzal kezdhette a verseny kiér­tékelését, hogy szép és értékes meg­oldások születtek, a programozói kategória versenyzőinek teljesítmé­nye pedig az idén különösen magas színvonalú volt. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, mi is történt a három nap alatt. Péntek délután rögtön egy tudomá­nyos konferenciába csöppentek be­le a résztvevők, melyen aktuális té­mákkal kapcsolatos előadásokat hallgathattak meg. Csongrády Ti­bor, a Zólyomi Műszaki Egyetem ta­nára az elektronikus távoktatásról, Oster Jaroslav az elektronikus alá­írásról beszélt a hallgatóságnak. Gubán Miklós és Gubán Ákos elő­adására szintén érdemes volt odafi­gyelni, mert témájában a másnapi versenyhez kapcsolódott. Estére a szervezők könnyedebb programot kínáltak, hogy mindenkinek legyen ideje energiát gyűjteni a másnapi megmérettetéshez. A diákokat filmvetítés várta, melynek nagy si­kere lett. A tanárok ezalatt arra használták fel az időt, hogy megbe­széljék a különböző iskolákból, vá­rosokból, oszágokból érkező kollé­gáikkal a további együttműködést, illetve hogy megismerkedjenek és felvegyék a kapcsolatot azokkal, akik első ízben vesznek részt a ver­senyen. A szombat délelőtt a versenyzők­nek, a délután és az este a zsűrinek jelentett kemény munkát. A prog­ramozói kategória versenyzői Füle­ken, a felhasználói kategóriában indulók pedig Salgótarjánban bir­kóztak a feladatokkal. Utána ki- kapcsolódásként jólesett ellátogat­ni a Salgótaijáni Bányászmúzeum­ba. Mivel azonban a jóból sosem elég, mi mással is tölthették volna az estét egy informatikai verseny résztvevői, mint a számítógéppel: interneteztek, s kihasználták az al­kalmat a hálózat adta lehetőségek­kel élve - játékra. A tanárok sem tudtak elszakadni az informatiká­tól, nekik ezalatt az jelentett fel­üdülést, hogy szakmai megbeszé­lést folytathattak az informatika tanításáról. Összehasonlították, hogy a versenyen résztvevő orszá­gokban az iskolák milyen géppark­kal rendelkeznek, milyen az infor­matika-oktatás módszertana, ki milyen tapasztalatokkal rendelke­zik. Tomolya Róbert informatika szakos tanár szerint a pedagógu­sok számára minden évben ez a szakmai vita jelenti a verseny leg­nagyobb hozadékát. Az idén azon­ban még két említésre méltó dolog is történt.- Nagy öröm számomra, hogy az Infoprognak hosszútávú eredmé­nyei is vannak. Bizonyíték erre az, hogy az idei versenyen már a volt infoprogosok is zsűrizték az Infoprog 2002 versenyzőit. Zagyi Norbert, Tóth Emília és Zólyomi Ta­más füleki diákok voltak, jelenleg pedig a legjobb egyetemeken tanul­nak: a Comenius Egyetemen, az ELTÉ-n, illetve a Kassai Műszaki Egyetemen. Régi infoprogosok, akik versenyzőkként kezdték, később a verseny szervezésében, lebonyolítá­sában részt vettek, most pedig segí­tették a zsűri nehéz munkáját, az éj­szakába nyúló javítást és értékelést- mondta Tomolya Róbert, aki hét évvel ezelőtt Molnár Lászlóval együtt elindította - és azóta is szer­vezi - az Infoprogot.- A másik örömteli dolog - tette hozzá - szintén egy volt infoprogos diákhoz kötődik. Ferenc Márton­hoz, aki harmadéves matematika­informatika szakos nyitrai egyete­mi hallgatóként egy középiskolán is tanít informatikát, s az idén már csapatot is hozott. Az Infoprog las­san „kitermeli“ azokat a tanárokat, akik diákjaikkal visszatérnek arra a versenyre, ahol valamikor ők is kezdték. Vasárnap a kiértékelés előtt még egy megmérettetésen át kellett esni­ük a résztvevőknek. Egy általános számítástechnikai ismeretekből összeállított, sok humorral tűzdelt „kimerítő” vetélkedőn kellett helyt állniuk. A verseny ugyanis komplex kiértékeléssel zárul, azaz együtte­sen értékelik a több hónapon át tar­tó levelező fordulóban, a szombati döntőben és a vasárnapi vetélkedőn elért eredményeket. A vasárnap dél­utáni ünnepélyes eredményhirdeté­sen a füleki Vigadóban jelen volt Szigeti László oktatásügyi államtit­kár, dr.Rozgonyi József, a BGF PSZF Salgótaijáni Intézetének igazgató­ja, Varga Attila, a Magyar Köztársa­ság Oktatásügyi Minisztériuma Ha­táron Túli Magyarok Főosztályának főtanácsosa, Gubán Miklós főiskolai docens (Salgótaiján), Csongrády Tibor egyetemi tanár (Zólyom), Ádám Zita, az SZMPSZ elnöke és Fejes Lajos, Fülek város polgármes­tere. Több kategóriában hirdettek győzteseket, akik értékes díjakkal térhettek haza. Az Infoprog 2002 körülbelül száz­harminc résztvevője közül először kapcsolódott be a versenybe a ju­goszláviai csapat, amely Zentárói érkezett, valamint a soproniak a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumból. A 2002-es Info­progot immár hagyományosan a füleki Pro Future Baráti Társaság, valamint a BGF Pénzügyi és Szám­viteli Főiskola Salgótarjáni Intéze­te szervezte. Támogatói a követke­zők voltak: Genius polgári társulás (Fülek), az MK Oktatásügyi Mi- nisztériuma-HTMF, az SZMPSZ, a Phare-NPOA, a Rákóczi Szövetség, az SZK Oktatásügyi Minisztériu­ma, a Nógrád Megyei Közigazga­tási Hivatal, az AnecTel Kft. (Fü­lek) és más magánvállalkozók. A verseny értékelői szerint az Infoprog professzionális szintet ért el, a diákok tudásmennyisége óriá­sit fejlődött. Ráadásul: mindenki jól érezte magát. Másnap ugyanis már meg is érkeztek a füleki szervezők­höz az első e-mailek: „Fantasztikus volt a hangulat...”, „Jövőre is jö­vünk...”, „Már csak 353 nap és újra összeverődik a banda.” Szigeti László oktatásügyi államtitkár gratulál a résztvevőnek (A szerző felvétele) A díjátadás pillanatai (A szerző felvétele) Az INFOPROG 2002 győztes csapatai: Programozói kategória 1. Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola (Érsekújvár) 2. Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Sopron) 3. Dayka Gábor Gimnázium (Ungvár) Felhasználói verseny - szlovákiai bajnokság 1. Ipolysági Gimnázium 2. Komáromi Ipari Középiskola 3. Nagymegyeri Gimnázium és Ipari Középiskola Felhasználói verseny - abszolút kategória 1. Madách Imre Gimnázium (Salgótaiján) 2. Dayka Gábor Gimnázium (Ungvár) 3. Madách Imre Gimnázium (Salgótaiján) Az INFOPROG 2002 iskoláinak sorrendje a komplex értékelés után: 1. Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola (Érsekújvár) 2. Dayka Gábor Gimnázium (Ungvár) 3. Ipari Középiskola (Komárom) 4. Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Sopron) 5. Gimnázium (Érsekújvár) 6. Gimnázium - (Fülek) 7. Madách Imre Gimnázium (Salgótarján) 8. Gimnázium (Ipolyság) 9. Márai Sándor Gimnázium (Kassa) 10. Vámbéry Ármin Gimnázium (Dunaszerdahely) 11. Szenei Molnár Albert Gimnázium 12. Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium (Gúta) 13. Gimnázium (Nagymegyer) 14. Magyar Tannyelvű Gimnázium (Somorja) 15. Gimnázium (Párkány) 16. Magán szakközépiskola (Alsóbodok) 17. Gimnázium SJG - Komárom 18. Közgazdasági középiskola (Zenta) 19. Gimnázium (Szepsi) 20. Táncsics Mihály Középiskola (Salgótarján) 21. Kereskedelmi Ákadémia (Nagymegyer) Egyszer tényleg mindenkinek el kell búcsúznia a világot jelentő ringtől. Köszönjük, Kokó! Búcsú Kovács Istvántól (egy rajongó szemével) BŐD TITANILLA A profi boksz világában nem szokás a búcsúmeccs. Az öklözök rajongói általában utólag tudják meg, hogy kedvencük legutóbbi meccse egyút­tal a legutolsó is volt. Kovács „Kokó” István, az Univer­sum sztáija, minden magyar ked­vence elbúcsúzhatott lelkes közön­ségétől. Utolsó alkalommal éppen Gdanskban lépett a kötelek közé, ahol pályafutása annak idején 18 évvel ezelőtt elkezdődött. Kokó visszavonulásának híre, mint gondolom minden rajongóból, be­lőlem is vegyes érzéseket váltott ki. Első felháborodottságom után ter­mészetesen beláttam, bizonyos szempontból Kokónak nagyon is igaza van. Többet lehet a családjá­val, több időt fordíthat a tanulásra, több ideje jut üzleti vállalkozásai­nak irányítására. Csak hát... A szur­kolónak más kell, a szurkoló önző, a szurkoló szurkolni szeretne, s kedvencét győzni látni. A szombati ökölvívógála előtt öröm és szomo­rúság is kavargóit bennem. És el­kezdődött a küzdelem. Illetve, előtte még nyomon követhettük a huzavonát Kokó bevonulása körül, melynek következtében a magyar üldözőnek végül a Hazám, hazám néhány taktusa alatt kellett futólé­pésben a ringbe érnie. Szemláto­mást feldühítette az eset, s ennek a szegény ellenfél itta meg a levét. Kokó elkezdi csépelni a kis ameri­kait, a közönség pedig... Hát a kö­zönség hallgat. Tévéképernyőn keresztül is kísérte­ties a csarnokban honoló csend, a máskor mindig oly lelkesen buzdító magyarok közül most csak néha or­dít egy érces hang: Ria-ria, Hungá­ria! Hiába, ez egy tét nélküli meccs. Egy utolsó csata, mely után már nem lesz újabb, nem kell tervezget­ni, nem lehet álmodozni. Kokó osz­tályokkal jobb ellenfelénél, a mér­kőzés így közönség nélkül elég unalmas, gondolataim el-elkalan- doznak közben... Kovács István olimpiai bajnok! S At­lantában egy magyar fiú a nemzeti zászlóba burkolózva zokog a dobo­gón... Kovács István világbajnok! S a tomboló Budapest Sportcsarnok­ban egy összevert, de boldog ma­gyar fiú mosolyog a dobogó legfel­ső fokán... Kovács István profinak állt! S egy, a németet alig beszélő magyar fiú tökéletes németséggel jelenti ki: „Egyszer vüágbanok le­szek!” Kovács István megszerezte a kisvilágbajnoki övét! S egy táncos mozgású magyar fiút ünnepel az ország... Kovács István profi Euró- pa-bajnok! S egy magyar fiú ked­venc focicsapatának pályáján leis­kolázza ellenfelét... Kovács István profi világbajnok! S egy magyar fiú egy rendkívül drámai mérkőzé­sen a 12. menetben egy parádés ki­ütéssel ér fel a csúcsra... Kovács István nem védte meg címét az argentin Julio Pablo Chacon el­len... Folytatja? Befejezi? S egy or­szág szurkol a magyar fiúnak, hogy jól döntsön. A közönség moraja hoz vissza a je­lenbe. Kokó remek ütéseket mér el­lenfelére, aki végül kiterül a ring sarkában. Megjön a közönség hangja, zúg a taps a gdanski csar­nokban. Hát vége. Csodálatos pályafutás. De nem tudok szabadulni a gondo­lattól, hogy mégis befejezetlen. Hogy lehetett volna még szebb, még csodálatosabb. Kicsit harag­szom is tán Kokóra, amiért meg­foszt minket az élménytől, amelyet öklözése jelent. S egyszerre megszólal a Time to Say Goodbye. A lágy és megható dalla­mot hallgatva még a mindig morcos Fritz Sdunek edző is ellágyul. Én is feledem rajongói sértődöttségemet. Egyszer tényleg mindenkinek el kell búcsúznia. S már csak egyetlenegy mondat visszhangzik bennem... Kö­szönjük, Kokó! KOVÁCS KOKÓ ISTVÁN - NÉVJEGY Született: 1970. augusztus 17-én, Budapesten Csillagjegye: Oroszlán Családi állapota: Nős, két gyermeke van (Bence és Gergő) Kedvenc étele: A bundáskenyér Kedvenc filmje: Ponyvaregény Szenvedélye: Szereti a jó szivart Kocsija: Alfa Romeo; imád és tud vezetni, az autópályán 200 km/h az utazó­sebessége Sportok: Az ökölvívás előtt mindenbe belekóstolt. Vagány kőbányai gye­rek létére aztán a box bizonyult a legjobb választásnak. Azóta is szeret kipróbálni új dolgokat: ejtőernyőzik, síel, szörfözik, vízisízik, jetskizik Babonák: A meccseken kialakított szokásaihoz ragaszkodik. Még a profi meccsem is ő húzza le a kötelet az ellenfélnek, hogy kisegítse a ringből. (Kivéve persze eddigi egyetlen vesztett mérkőzését...) (i-t) Az (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents