Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-31 / 125. szám, péntek

jj SZÓ 2002. MÁJUS 31. Gondolat 11 \ csatlakozás, amely valószínűleg nem kis összeget emészt majd fel, nem jelent olyan terhet, amelyet - a környező országok tapasztalataiból kiindulva - ne lehetne elviselni A NATO-tagság gazdasági aspektusai SZÉP ATTILA Sz un-ci mondotta, hogy a háborút (ping), amely az ország (kuo) leg- _______ nagyobb vállal­kozása, az élet /agy halál napja, a megmaradás /agy pusztulás útja (tao), minden­képpen tanulmányozni kell. (Szun-ci: A hadviselés törvényei) l. Politikai kihívások \z utolsó évtized gazdasági és po­litikai változásai gyökeres válto- tást hoztak a biztonságpolitikában is. A technológiai és gazdasági fej­lődés, valamint a térségünkben bekövetkezett biztonságpolitikai /áltozások (Magyarország, Len­gyelország és Csehország NATO- tagsága) döntő mértékben befo­lyásolták Szlovákia biztonságpoli- ákai helyzetét is. Közép- és Kelet- Európa országainak a hagyomá­nyos kulturális, politikai és gazda­sági különbségekből fakadó meg- gosztottsága a NATO legutolsó bővítésével, valamint az egyes or­szágoknak a transzformáció során nyújtott teljesítménye között mu­tatkozó különbségekkel új bizton­ságpolitikai .dimenziót is kapott. A választóvonal a politikai, gazdasá­gi és társadalmi átalakulással megbirkózni képes, demokratikus rendszereket építő piacgazdaságra épülő országok és az ezzel a fel­adattal megbirkózni képtelen or­szágok csoportja között húzódik. Az elmúlt időszak eseményeinek elemzése, az új biztonságpolitikai helyzetről való gondolkodás egyik sarkpontja és alapvető eleme min­denképpen az, hogy ugyan kon­vencionális, hagyományos eszkö­zökkel megvívott háború kirobba­nása közvetlen szomszédságunk­ban nem fenyeget (Közép-Európá- ban), s hidegháború után nem lé­tezik egy globális méretű konflik­tus kirobbanásából fakadó straté­giai fenyegetettség sem, azonban jelentős mértékben megnőtt és agyben megváltozott az egyéb biz­tonságot fenyegető veszélyek je­lentősége és jellege. A bipoláris vi­lág a maga kölcsönös elrettentésre épülő rendjével és az azt garantáló nagyhatalmak atomarzenáljával egyfajta kiszámíthatóságot és sta­bilitást garantált. Napjainkban azonban biztonságpolitikában azok a kérdések és területek kerül­nek előtérbe, amelyek a terroriz­musra, a nemzetközi bűnözésre, a regionális és etnikai konfliktusok kezelésére és megelőzésére irá­nyulnak. A terrorizmus elleni küz­delemben elért, jórészt amerikai sikerek ellenére azonban az is vilá­gos, hogy még nem mindig állnak rendelkezésre azok az ismeretek, rapasztalatok és eszközök, ame­lyek lehetővé tennék a problémák natékonyabb kezelését. A jelenlegi aiztonságpolitikai gondolkodás másik alappillérét az a felismerés elemi, hogy az elkövetkező kb. 2 ívtizedben nagyon valószínűen nem kell, nem lehet olyan globális tatalom megjelenésével számolni, amely megkérdőjelezhetné az Amerikai Egyesült Államok globá- is nagyhatalmi pozícióját katonai is politikai, de akár gazdasági szempontból. Ugyanakkor, és ez a harmadik kiindulópont, a megnö­vekedett és nehezebben lokalizál­ható veszélyforrásokkal egy idő­ben megnőtt a problémák és biz­tonságpolitikai kérdések komple­xitása is. Ez rákényszeríti az orszá­gokat, még a világ jelenlegi egyet­len szuperhatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat is, az együtt­működésben rejlő előnyök hatéko­nyabb kihasználására. A sokszor nehezen azonosítható és nevesít- hető problémák összetettségük mi­att egy integráltabb, regionális összefogást, megközelítést, és az országok koordinált fellépését igénylik. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy megnőtt a különböző regionális együttműködések je­lentősége. Ez a felismerés fontos szemponttá vált az Amerikai Egye­sült Államok külpolitikájának az alakításában is. Meghatározó mér­tékben függ egy ország nemzetkö­zi megítélése attól, hogy milyen mértékben képes az adott ország hozzájárulni közveden környezete biztonságának az erősítéséhez, te­hát akármilyen szerepet tölthet be egy konfliktus vagy válságkezelés­ben és az amerikai érdekek érvé­nyesítése szempontjából. 2. A NATO tagság egy-két gazdasági aspektusa Közhelynek számít, hogy a soron következő szlovákiai parlamenti választások tétje az ország NATO- és EU-tagsága, amely egyben Szlovákia politikai érettségének a vizsgáját is jelenti. A NATO-tag- ságra való felkészülés során, a po­litikai érvek hangsúlyozása és a haderő modernizálásának a kér­dése mellett talán kicsit'kevesebb hely jut a vitákban a legalább annyira jelentős s a csatlakozással összefüggő gazdasági kérdések­nek. Mielőtt azonban a gazdasági előnyökről vagy hátrányokról es­ne szó, azt előre le kell szögezni, hogy a tagsággal kapcsolatos gaz­dasági számítások, kiadások és a lehetséges haszon mérlegelése ugyan nagyon fontos, a meghatá­rozó szempont azonban mindig az ország biztonságának a kérdése kell hogy legyen. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a tagság kér­dését nem lehet gazdasági kalku­lációra leszűkíteni. Ez egyrészt biztonságpolitikailag elfogadha­tatlan, mert így a kérdést gazdasá­gi kalkulációvá degradálja, más­részt pedig egyszerűen technikai­lag kivitelezhetetlen. A NATO-tag- ság költségeit ugyanis, mivel téte­les kiadásokról van szó, pontosan ki lehet mutatni és tervezni, a tag­ságból származó hasznot azonban szinte lehetetlen tételesen kvanti- fikálni. Ezért tehát a tagsággal kapcsolatos gazdasági kérdések elemzése ugyan fontos, de a dön­tések meghozatalánál a legfonto­sabb kritérium mindig az ország biztonságának a garantálása kell hogy legyen. Ennek lehető legma­gasabb szintű garantálására egy­részt saját eszközökkel, illetve nemzetközi szövetség keretén be­lül a kollektív biztonság nyújtotta előnyöket és garanciákat kihasz­nálva kell törekedni. Ami a közvetlen költségeket jelen­ti, az utolsó bővítés előtti időszak­Gály Kata: Tusrajz ban rendkívül eltérő számok láttak napvilágot. A számítások 20-125 milliárd USD közötti összegeket tüntettek fel. A reális felmérések alapján a bővítés teljes költségét végül 27-35 'milliárd USD-ra be­csülték, melyek alapvetően 1997-2009 között jelentkeznek, és három finanszírozói kör, az USA, régi tagok és új tagok (Magyaror­szág, Lengyelország és Csehor­szág) között oszlanak meg. Ami a Szövetségbe való belépéssel kap­csolatos közvetlen kiadásokat ille­ti, ezek a következő három részre oszthatók: ■*-a haderő-átalakítás költségei- a NATO regionális képességei­nek az erősítéséhez való hozzájá­rulás- a bővítés közvetlen költségei. Az 1997-es bővítés tapasztalatai­ból kiindulva az új tagokra igazán az első és a harmadik tétel, tehát a haderő-átalakítás költségeinek és a bővítés közvetlen költségeinek a fedezése vár (a parancsnokságok­ra, a vezetésre, kommunikációs és informatikai rendszerek kiépítésé­re és megerősítésére, a légi irányí­tás és vezetés, valamint általában a logisztikai feltételek megterem­tésére fordított költségeket jelen­ti), míg a második tétel esetében jelentős szerepet vállal az USA és a régi NATO-tagok. Az első tétel, a hadsereg modernizációjának a kérdése alapvetően a szárazföldi erők és a légierő korszerűsítését, légvédelmi rakétarendszerek be­szerzését, valamint egyéni és csa- patszintű képzést jelent. A magyarországi tapasztalatokból kiindulva elmondható, hogy a pol­gári irányítással összefüggő kiadá­sok nem jelentősek, viszont ko­moly költségvetési terhet jelentett a NÁTO regionális kapacitásainak a megerősítéséhez való hozzájáru­lások biztosítása. Ami a haderőre­formot illeti, itt nagyon fontos volt a prioritások megállapítása. Mind­három országnak komoly erőfeszí- tésket kellett és kell még tennie a megfelelő szintű katonai képesség eléréséhez. A gazdasági és társa­dalmi transzformáció során ugyanis szintúgy, mint Szlovákiá­ban, a honvédelmi kiadások nem­csak abszolút számokban, hanem a nemzeti össztermékhez viszonyí­tott arányuk alapján is csökkentek. Ennek a csökkenésnek a következ­ményei nem csupán a modernizá­ció és a haderőreform leállásában jelentkeztek, hanem a hadiparban is. Itt elsősorban a fejlesztésbe és gyártásba való befektetések radi­kális csökkenésének vannak mély­reható kihatásai. Ami a szlovákiai haderó-moderni- zációt illeti, a folyamat tulajdon­képpen 2000 januárjában kezdő­dött, a legfelsőbb irányítás szintjén és a hadsereg létszámának a csök­kentésével. A második szakasz to­vábbi létszámcsökkentést jelen­tett, míg a harmadikban a létszám további csökkenése mellett a lo­gisztikai kapacitások növelését és a hivatásos állomány további nö­vekedését. Ezzel együtt növeke­dett a kiképzésre fordított összeg. További célként a honvédelmi tár­ca költségeinek az átcsoportosítá­sa volt megjelölve, ami elsősorban a tárca költségvetésének az átren­dezését, az egyes tételek közötti arányoknak a megváltozását jelen­ti. A cél a tételek átcsoportosításá­val a modernizációra szánt összeg arányának a növekedése. Míg 2000-ben ez csupán a védelmi mi­nisztérium költségvetésének az 1, 5 %-át tette ki, addig a tervek sze­rint 2010-re kb. a 25 %-át kell elér­nie. A hadsereg modernizációjá­nak egyik külön fejezetét alkotja a légierő modernizációja. Ez olyan jelentős költségvetési tétel, hogy célszerű külön kezelni. Ezzel kap­csolatban különösen az úgyneve­zett off-set programoknak van je­lentőségük (a megrendelést meg­szerző cég kötelezi magát a beszer­zés összegének bizonyos részét a vásárló országba befelttetni, illetve gyártási kapacitásait kihasználni a megrendelés teljesítésénél), ame­lyek nagyon fontos szerepet játsz­hatnak a hazai hadiipari termelés fellendítésében. Ami a számokat illeti, a védelmi kiadások 2001- ben elérték a 18,905 milliárd koro­nát, ami a nemzeti össztermék 1,9 % át tette ki. 3. A NATO-tagság és az ebből származó gazdasági együttműködés előnyei Ami a szlovákiai hadiipart illeti, ez egy régóta húzódó és megle­hetősen komoly problémát jelent. A probléma társadalmi kihatásai és Szlovákia gazdaságában betöl­tött sajátos helyzete miatt 1989 óta nemegyszer előfordult annak politikai célokra való kihasználá­sa. A Varsói Szerződés megszűné­se utáni helyzethez való alkalmaz­kodás, az egyébként 1993 óta - igaz, inkább kampányszerűen - je­lentős politikai és kormánytámo­gatást is élvező ágazat valódi gondjaira azonban nem sikerült választ adni. A probléma lényege, hogy a régi piacok megszűnése után nem sikerült újraér­telmezni az ágazat szerepét, ami a hazai (hadsereg) megren­deléseinek a vissza­esésével és a kor­mányzati ágazati poli­tikai stratégia hiánya miatt a hadiipar visszaeséséhez veze­tett. Ez nem csupán a termelés és az export visszaesését jelentet­te, amely egyébként már 1988-ban el­kezdődött (a vissza­esés tehát nem 1989 után a nem hadiipari jellegű termelésre va­ló átállás miatt követ­kezett be), hanem a fejlesztési és kutatói kapacitások csökke­nését és a kapacitások leépülését is. A szlo­vák hadiipar, csakúgy, mint a Varsói Szerző­dés többi tagállamá­nak hadiipara, piacai­nak jelentős részét el­vesztette. Volumené­ben a termelés és ex­port, a foglalkozta­tottság gyakorlatilag az egytizedére esett vissza. Természetesen az 1998 után bekövetke­zett külpolitikai irány­váltás következtében a NATO-tag­ság realitásának a növekedésével a szlovákiai hadiipar számára is új lehetőségek nyílhatnak meg. Min­damellett azonban azt is világosan lehet látni a magyarországi, cseh­országi és lengyelországi tapaszta­latokból kiindulva, hogy csupán ezeknek a lehetőségeknek a feltá­rása sem egyszerű feladat. Ez nem csak egy új szakértői, intézményi kutatói bázis kiépítését jelenti, ha­nem új szemléletű és folyamatos munkát is, valamint átgondolt ág­azati politikát. Azzal is számolni kell természete­sen, hogy ezen az új és nagyon igé­nyes piacon nem csupán lehetősé­gek, hanem kihívások is vannak. Ami a lehetőségeket illeti, a szlo­vákiai vállalatok nem csupán eset­leg beszállítók lehetnek, hanem részt vehetnek szélesebb kutatási együttműködésékben is, amelyek a későbbiekben más fontos terüle­tekre való bejutáshoz jelenthetnek jó ajánlólevelet. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy akár a szlovák hadsereg felszerelésében is ko­moly versenytársakkal kell szem­benézniük, hiszen jelen lesznek a náluknál sokkal nagyobb és gazda­ságilag erősebb partnerek/ver- senytársak. A NATO-tagság a hadi­ipar szempontjából egy bővülő és nyitott piacot jelent majd, amely egyrészt az együttműködési kere­tek bővülését, ugyanakkor a ver­seny növekedését is jelenti. A környező NATO-országok ta­pasztalatai és a globalizációból fakadó kihívások azt is mutatják, hogy a NATO, de akár az OECD keretén belül működő kutatási kooperációkba való bekapcsoló­dás szinte elkerülhetetlen. Az új­fajta együttműködések következ­tében háttérbe szorulnak az olyan hagyományosan fontos tényezők, melyek nagyban befolyásolták egy ország versenyképességét is, mint a természeti és ásványkin­csek megléte és fellelhetősége, földrajzi elhelyezkedés, és olya­nok .kerülnek előtérbe, mint az új tudás átvételének és hazai körül­mények között történő kihaszná­lásának a képessége. Ez nem csu­pán kutatói intézményrendszer meglétét, hanem rugalmas embe­ri erőforrások kihasználását is je­lenti. A versenyképesség tehát napjainkban leginkább a tudás megszerzésének a függvénye, és mint ilyen, leginkább a társada­lom rugalmasságától és megúju­lási hajlamától, alkalmazkodóké-" pességétől függ. 4. A NATO-tagság kihatása Térségünk politikai és biztonsági helyzetének a NATO-bővítés nyo­mán bekövetkezett stabilizációja talán az utolsó tíz év legfontosabb változása és fejleménye. Közép- Európa - és benne Szlovákia - még sosem volt ennyire biztonságos, mint napjainkban. Ennek egyik legbiztosabb jele a gazdasági be­fektetések növekedése, amelynek más összetevői mellett egyik leg­fontosabb feltétele az a biztonsági garancia, amelyet a NATO-tagság nyújt. A biztonsági garancia és a szélesebb nemzetközi együttmű­ködésbe való bekapcsolódás le­hetősége esélyt kínál a modern gyártási technológiákhoz és tudás­hoz való hozzájutáshoz, ami kulcs- fontosságú a világpiac kihívásaira történő sikeres alkalmazkodás­ban. Minden országnak létérdeke, hogy a nemzetközi munkamegosz­tásra épülő minőségláncban előbbre lépjen, és szofisztikáltabb, magasabb hozzáadott értéket kép­viselő termékekkel legyen jelen a világpiacon. Végül is elmondható, hogy a csat­lakozás, amely valószínűleg nem kis összeget emészt majd fel, nem jelent olyan terhet, amelyet - a környező országok tapasztalatai­ból kiindulva - ne lehetne elvisel­ni. Azt is figyelembe kell ugyanak­kor venni, hogy a hadsereg mo­dernizációja nem elsősorban a NATO-tagság függvénye, hanem az ország elemi érdeke, hogy olyan haderővel rendelkezzen, amely az adott lehetőségeket, az ország védelmi és gazdasági kapa­citását figyelembe véve megfelel a modern kihívásoknak. Ezt tá­masztják alá a környező országok tapasztalatai is. A tagsággal kap­csolatos költségeknek csupán a ki­sebbik részét képezik kifejezetten NATO-specifikus tételek. A je­lentősebb hadsereg-átalakítással összefüggő tételek a NATO-csatla- kozás nélkül is jelentkeznének. A csatlakozás költségeinek a mér­legelésénél feltétlenül figyelembe kell venni a kívülmaradás költsé­geit. Ebben az esetben sem lehet azonban a döntő érv a gazdasági. A biztonságpolitikai megfonto­lást, azaz az ország területi épsé­gének, a lakosság biztonságának lehető legmagasabb szinten tör­ténő garantálását kell szem előtt tartani (s mint ahogyan azt a 2001-ben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által elfogadott védelmi doktrína is lefekteti) kol­lektív védelemre épülő szervezet keretében. A NATO-csatiakozás gazdasági aspektusainak a mérle­gelésénél fel kell tenni azt a kér­dést is, hogy a gazdaság mostani teljesítése mellett az ország mi­lyen mértékben lenne képes egy önálló védelemre alkalmas erő megteremtésére. Feltehetően a kint maradás gazdasági, társadal­mi és politikai költségei egyaránt jóval magasabbak lennének, mint a tagságé. Felhasznált irodalom: Tolnay László: Az amerikai globa- lizmus és az európai biztonság. Euroatianti Politikai Füzetek VIII., Magyar Atlanti Tanács, Budapest, 1998 Simicskó István: A NATO-tag Ma­gyarország. In NATO-együttműkö- dés: védelmi ipar, kutatás, techno­lógia és a visegrádi négyek, (A Bu­dapesten 2001. február 27-én tar­tott szeminárium előadásai és vitá­ja) Politikai tanulmányok Intézete Alapítvány, Budapest, 2001,19-23. Somogyi Ferenc: Az együttműkö­dés perspektívái. In NATO- együttműködés: védelmi ipar, ku­tatás, technológia és a visegrádi négyek, (A Budapesten 2001. feb­ruár 27-én tartott szeminárium előadásai és vitája) Politikai tanul­mányok Intézete Alapítvány, Bu­dapest, 2001,25-29. Szép Attila, Brzica Danes: Analyza hospodársko-politickych aspektov clenstva SR v NATO. Zbomík SIMS 3/2001, Slovensky institút medzi- národnych stúdií, Bratislava Sály Kata: Tusrajz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents