Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-31 / 125. szám, péntek

Gondolat ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 31. A szlovák törvényhozás mindeddig vonakodott elismerni a dekrétumok hatását, elutasította a valódi és teljes kárpótlást, és nem próbált erkölcsi jóvátételt nyújtani polgárainak Háttéranyag a Benes-dekrétumokról Bevezető A háttéranyag kizárólag jogi szem­pontból vizsgálja a kérdést: az euró­pai jog és a szlovák törvényhozás szempontjából. A CLA-Kalligram (Center for Legal Analyses-Kallig- ram Foundation - a Kalligram Ala­pítvány Jogi Elemzőközpontja) nem a dekrétumok történelmi felelőssé­gét vizsgája, hanem - az adatok hi­ánya miatt a teljesség igénye nélkül - a dekrétumok máig tartó hatását vizsgálja a szlovák jogrendszerre, ill. a szlovákiai magyarságra. Benes-dekrétumok A ü.világháború alatt Nagy-Britan- niába menekült csehszlovák politi­kusok által londoni székhellyel megalapított Csehszlovák Nemzeti Bizottságot, melyet a nagyhatalmak és velük együtt 27 állam Csehszlo­vákia legitim állami képviseletének ismert el „ideiglenes állami beren­dezkedés” megnevezéssel. Az ideig­lenes állami berendezkedés a köz- társasági elnökből, a kormányból és az állami tanácsból állt. A köztársa­sági elnök 1940. október 15-én kia­dott rendelete alapján, az 1920-as alkotmány II. fejezete szerinti tör­vényhozói hatalmat a kormány be­leegyezésével újból köztársasági el­nök gyakorolja. Ennek értelmében a köztársasági elnök törvény erejű jogszabályokat, ún. dekrétumokat adott ki, melyet a kormány vagy an­nak egy bizonyos tagja jegyzett el­len, mindaddig, míg össze nem ül az alkotmány szerint szabadon megválasztott parlament. Az 1920-as 121/1920 szám alatt ki­adott alkotmány értelmében a tör­vényhozói hatalmat csak a Nem­zetgyűlés két kamarája gyakorol­hatta. Amikor a Nemzetgyűlés nem ülésezett, a törvényhozói hatalmat a 24 tagú végrehajtó bizottság gya­korolta, melynek 16 tagját a képvi­selői testület, 8 tagját pedig a szená­tus adta. A felsoroltakon kívül sem­milyen más állami szerv nem ren­delkezett törvényhozói hatalom­mal, így a kormány és a köztársa­sági elnök sem. Az 1946-ban össze­hívott Ideiglenes Nemzetgyűlés a köztársasági elnök által kiadott dek­rétumokat 57/1946 szám alatrkia- dott alkotmányos törvénnyel utólag jóváhagyta (konvalidálta). A nem­zetközi közösség kormányai s főleg a szövetséges hatalmak rendre elis­merték az ideiglenes állami beren­dezkedést és képviselőit a csehszlo­vák állami hatalom legitim gyakor­lóiként. A később kötött államközi szerződések, így a Német Szövetsé­gi Köztársasággal kötött 1974-es és 1992-es is deklarálták, hogy Cseh­szlovákia 1918-tól kezdve nem szűnt meg létezni. A szlovákiai ma­gyar kisebbség II. világháború alatti és közvetlen utáni jogstátusát nem­csak a köztársasági elnök rendele­téi, de az 1943-ban Szlovákia terüle­tén megalakult Szlovák Nemzeti Ta­nács rendeletéi is szabályozták. A Cseh Köztársaság alkotmánybíró­sága több tucat, a dekrétumokkal kapcsolatos beadványt tárgyalt. Az alkotmánybíróság döntéseiben a dekrétumokat abban az időben jo­gos és legitim kiadott aktusnak ítéli. Nézete szerint abból kifolyólag, hogy e Jogszabályok teljesítették küldetésüket, több mint 40 éve nem alapoznak meg új jogviszonyt, tehát nincs konstitutív jellegük, így ma nem lehet ezek alkotmányellenessé­gét, illetve a nemzetközi joggal való ütközésüket vizsgáim. Hozzátéve, hogy ellenkező esetben kétessé ten­né a jogbiztonság elvét, melyek a demokratikus jogrendszerek egyik alappillére. A beadványok döntő többségét ezzel a jogelméleti indok­lással utasították el. Az európai jog kérdésköre Érdemes a kérdés vizsgálatát meg­előzve tisztázni egy alapvető tényt: a kollektív bűnösség elve, emberek vagyonuktól való megfosztása nem­zetiségi hovatartozásuk alapján el­lentétes bárminemű demokratikus, emberi jogokra építő felfogással. A jogelmélet azonban az érvényes, az­az törvényes módon elfogadott és publikált, ergo alkalmazható, illetve érvénytelen, azaz elfogadásukat és alkalmazásukat követően törvényes módon megszüntetett jogszabályo­kon kívül ismeri az ún. obszolét, használaton kívüli normákat is: ezek olyan szabályok, amelyeket ugyan nem semmisítettek meg a törvény által előírt módon, tehát formálisan érvényesek, de a hatósá­gok nem alkalmazzák őket, így a gyakorlatban semmiféle hatásuk sincs. Mivel jelenleg Szlovákia nem tagja az EU-nak, sem az alapító szerződé­sek, sem az azok alapján keletkezett ún. másodlagos (szekundáris) jog­szabályok nem kötelezőek Szlová­kia számára. Szlovákia EU-val szembeni legfőbb kötelezettsége az 1993. október 4-én aláírt, a törvény­tárban pedig 158/1994 Tt. szám alatt publikált ún. társulási szerző­dés betartása. Szlovák szempontból „klasszikus” nemzetközi szerződés­ről van szó, amely a szerződéses jogról szóló bécsi szerződés, vala­mint a nemzetközi szokásjog értel­mében is Szlovákiára nézve köte­lező érvényű, és fölötte áll a szlovák törvényeknek olyan értelemben, hogy a szerződés megszegése vala­mely belföldi törvény miatt nem mentesíti a szerződést megszegő fe­let kötelezettsége alól. Maga a társulási szerződés nem szentel nagy teret az emberi jogok kérdésének. A szerződés 6. cikkelye azonban megállapítja, hogy a szer­ződés alapelvei közé tartozik a de­mokratikus elvek és az emberi jogok tisztelete úgy, ahogy azt a helsinki záróokmány, ill. a párizsi charta az új Európáért lefekteti. További figyelmet érdemlő doku­mentum a koppenhágai EU-csúcsér- tekezlet záróokmánya, amely az EU-tagjelöltek által betartandó ún. koppenhágai feltételeket fektette le. Ezek közül első a demokratikus jog­állam megléte, amely magában fog­lalja az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását is. Jogilag tehát Szlovákiát jelenleg ér­vényes nemzetközi jogi normák kö­telezik arra, hogy megfeleljen egy­részt a helsinki folyamat eredmé­nyeit máig kamatoztató Európai Biztonsági és Együttműködési Szer­vezet (EBESZ), másrészt pedig ma­ga az EU által felállított feltételek­nek. E feltételek be-, ill. be nem tar­tását ezen szervezetek kompetens testületéi állapíthatják meg. Ilyen szempontból egyes nem EU-tagálla- mok politikai képviselőinek nyüat- kozatai arról, hogy a dekrétumok megfelelnek-e az EU jogának vagy sem, csak diplomáciai gesztusként értékelhetők, jogi relevanciájuk azonban nincs. Csehszlovákia a helsinki záróok­mány aláírói között volt, Szlovákia pedig .annak jogutódjaként tovább­ra is az EBESZ tagja. Nincs azonban tudomásunk arról, hogy az EBESZ valaha hivatalosan állást foglalt volna a dekrétumok ügyében, pe­dig erre rengeteg ideje lett volna a szervezet elődjének 1975-ös mega­lakulása óta. Az Európai Uniónak is vannak me­chanizmusai a koppenhágai kritéri­umok, ill. a társulási szerződés ren­delkezései betartásának ellenőrzé­sére. Mindenekelőtt az Európai Bi­zottság által évente, minden tagje­lölt országról közzétett ún. ország­jelentései jelentősek, amelyek rész­letesen elemzik, hogy az egyes jelöl­tek mennyire felelnek meg egyebek között a politikai feltételeknek is. Ugyan a múltban Szlovákiát több­ször érte kritika e téren, az soha nem tért ki a benesi dekrétumokra, pedig az EU esetében is igaz, hogy egy régóta létező és ismert kér­désről van szó. Ennek fényében el­mondható, hogy valószínűleg az EU sem tartja a dekrétumok létezését az EU-tagságot kizáró tényezőnek, azok formális eltörlését ugyanis so­hasemjavasolta. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a bővítés kérdésének más EU- szervek, mindenekelőtt az Európai Parlament is figyelmet szentel. A parlament mint az uniós döntésho­zás szerves része, hatással van a csatlakozás folyamatára, ezért eset­leg az általa kinevezett szakcsoport a dekrétumok formális eltörlését is javasolhatja majd a csatlakozás előtt. A kérdés jogi vetületétől azonban következetesen meg kell különböz­tetni a politikai vetületét. Az ugyan­is, hogy egy EU-tágállam törvény- hozása vágy - népszavazás során - választópolgárai esetleg a benesi dekrétumok kérdése miatt nem rati­fikálják Szlovákia EU-csatlakozási szerződését, még nem bizonyíték arra, hogy a dekrétumok ellentéte­sek az EU jogával, hanem egyér­telműen politikai döntésről van szó. A szlovák jogrendre való hatás * • A másik, sokkal fontosabb kérdés­kör a dekrétumok hatása a szlovák jogrendre, ül. hatása a szlovákiai magyarok életére. Le kell szögezni: a Benes-dekrétumok (legalábbis né­melyikük) mindmáig hatályosak a szlovák jogrendben, de a hatásukat egyrészt a kommunista Csehszlová­kia próbálta orvosolni a dekrétu­mok eltörlésével, ill. módosításuk­kal, ül. az 1989. november 17-i de­mokratikus rendszerváltás után ala­kult kormányok az ún. restitúció (kárpótlás) során. Az ún. „szabadságonkívüliség idő­szakában”, mely 1938. síeptember 30-tól 1945. május 4-ig tartott, Be­nes elnök több mint száz dekré­tumot adott ki. Ezek között vannak az általunk vizsgált dekrétumok (a jogszabályok számmegjelölése több esetben csak a törvénytárt publikálásukra utal, nem a kiadá­suk idejére): • 5/1945 az elnyomás idején végre­hajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, továbbá a né­metek, a magyarok, az árulók és a koüaboránsok, valamint egyes szer­vezetek és intézmények vagyoni értékeinek állami kezeléséről. Kiadva: 1945. 5. 19. A dekrétum a 116/1949 és a 122/1951 jogszabá­lyokkal volt módosítva. • 12/1945 A németek, a magyarok, valamint a cseh és szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és mi­előbbi elosztásáról. A dekrétum 14 §-a azonban kimondja, hogy e jog­szabály csak Cseh- és Morvaország­ban hatályos. Kiadva: 1945. 6. 21. A dekrétum sem módosítva, sem hatálytalanítva nem volt • 27/1945 a belső betelepítés egye­temes igazgatásáról. Kiadva: 1945.7.17., Hatálytalanítva a 18/1950-es sz. jogszabállyal • 28/1945 a németek, a magyarok és az állam ellenségei földjének cseh, szlovák és más szláv föld­művesekkel való betelepítéséről. Ki­adva: 1945.6.19. • 33/1945 a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlo­vák állampolgárságának rendezé­séről. Kiadva: 1945.8.2. • 71/1945 azon személyek munka­kötelezettségéről, akik elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. Kiadva: 1945. 9.19., Hatálytalanít­va a 65/1965-es sz. jogszabállyal • 88/1945 az általános munkakö- telezettségról. Kiadva: 1945. 10. 1. A dekrétum a 175/1948, 52/1953 és a 70/1958- as számú jogszabályokkal volt mó­dosítva, majd a 65/1965 sz. törvény hatálytalanította. • 08/1945 az ellenséges vagyon el­kobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról. Kiadva: 1945. 10. 25. A dekrétum a 84/1949, 116/1949, 18/1950, 19/1950,88/1950 és a 182/1950-es sz. jogszabályokkal volt módosítva, hatálytalanítva a mai napig nem volt. • A Szlovák Nemzeti Tanács által 4/1945 szám alatt 1945.2.27-én ki­adott a németek, a magyarok, vala­mint a szlovák nemzet árulói és el­lenségei mezőgazdasági vagyoná­nak elkobzásáról és mielőbbi elosz­tásáról szóló rendelete. A szlovákiai magyarságra való ha­tásvizsgálata már sokkal komo­lyabb munkát igényel, nem elsősor­ban jogi értelemben, sokkal inkább a hiányos dokumentáció miatt. An­nak ellenére, hogy a legtöbb rende­letet már az 1948-as kommunista hatalomátvétel után eltörölték, szá­mos dekrétumnak máig tartó hatá­sa lehet. Elsősorban a kárpótlás ál­tali hatásra, ül. a nem egyenlő bá­násmódra lehet rámutatni. A kár­pótlás rendre csak azon elkobzott vagy egyéb módon eltulajdonított vagyon visszaszolgáltatására ad jogalapot, amely tulajdonjogi viszo­nyainak megváltoztatására 1948. február 25. és 1990. január 1. között került sor. Ebből kifolyólag a Benes- dekrétumok kárvallottjai a kárpót­lási törvények értelmében nem igé­nyelhetik vissza elkobzott vagyonu­kat automatikusan. Egyedüli kivé­telt a termőföld visszaigénylése te­rén található, mivel a 92/1992-es számú törvény (földtörvény) 6.§- nak 2. bekezdése bizonyos esetek­ben alámegy az 1948-as határnak, amely számos esetben adott jogala­pot a 90-es években az egyes kárval­lottak sikeres bírósági perére. A földjogban kárpótlás alatt énjük a földtulajdon és egyéb mezőgazda- sági vagyon helyreállítását, megújí­tását az eredeti tulajdonosokkal szemben, akik a földtörvény értel­mében erre jogosultak, és akiktől ezen vagyon állami tulajdonba való elkobzására, ezzel sérelmeket okoz­va 1948 és 1989 között került sor. A kárpótlási törvény érvényesítésével ebből az időszakból megújulnak az földhöz való eredeti jogviszonyok. Az 1991-es földtörvény (229/1991 Tt.), mely fő pillére a kárpótlási jog­szabályoknak, kimondja: azon cél­lal jött létre, hogy enyhítse egyes 1948 és 1989 között a mezőgazda­sági, ill. erdóvagyon-tulajdonosok ellen elkövetett vagyoni sérelmeket (a törvény 1992-es módosítása né­mely esetekben aláment a kárpótlá­si törvény 1948-as határának, mely azonban a kitelepített, esetleg ké­sőbb hazatelepült német, ill. ma­gyar lakosságot nem érinti.) A tör­vény a mezőgazdasági és erdőföld iránti kárpótlást szabályozza. A jog­szabály értelmében jogosultnak te­kinthető minden állampolgár, aki az ország területén állandó lakhellyel rendelkezik, valamint akinek a tu­lajdona állami elkobzásra került. A törvény jogosultságot ad az eredeti tulajdonosok örököseinek is. Jogo­sultnak viszont csak természetes (fi­zikai) személy tekinthető. Az egy­ház, vallási közösségek, a Vöröske­reszt, ül. más szervezetek földjeinek kárpótlását különálló rendeletek szabályozzák. Mivel a tulajdon telekkönyvi kivo­natokkal való igazolása gyakran kö­rülményesnek, sőt lehetetlennek bi­zonyult, a törvény megalkotta az ún. vélt tulajdonos intézményét, mely értelmében az állítólagos tu­lajdonosok a jogosultság állítása alapján kerültek telekkönyvi bejegy­zésre vélt tulajdonosként. Az intéz­ményt a 180/1995 Tt.-os törvény ér­vénytelenítette, és a továbbiakban a végleges kárpótlás befejezéséig ne- vesítetlen tulajdonként jegyzi. A földtörvény 1992 év végéig adott határidőt a jogosultaknak kárpótlá­si igényük érvényesítésére, e határ­időn túl jogosultságuk megszűnt. A joggyakorlatban a kárpótlás sikeres befejezését a hiányos, ill. bonyolult dokumentációk, valamint a bírósá­gok terheltsége együttesen gátolták. Külön említést érdemel a Csehor­szágba deportált magyarok kárpót­lásának kérdése. A deportáltak többsége 1948 után visszatért Szlo­vákiába, csehszlovák állampolgá­rokká váltak, de mivel vagyonuk nagy részét elvesztették, a kárpót­lásban kevesen részesültek és a mér­téke is elenyésző volt, megköveté­sük a hatalom részéről sérelmeikért némi erkölcsi kárpótlást jelenthet­ne, valamint esetükben nemzetközi példán alapuló (a 2.vüágháború alatt koncentrációs táborokba hur­colt japánok kárpótlása amerikai részről) családonkénti jelképes ösz- szegű anyagi kárpótlás lenne he­lyénvaló, mely az 1992-ben Havel kezdeményezésére létrejött külön bizottság javaslatában szerepelt. E kezdeményezés eredménytelensége egyben a politikai pártok egységes támogatásának hiányának, vala­mint az 1992-es választási eredmé­nyeknek tudható, melyek következ­tében a kérdés háttérbe szorult s az­óta megoldatlan. Mint a fent említettekből kiderül, Benes elnök felsorolt dekrétumai mindmáig hatályosak a szlovák jog­rendben. Ebben a helyzetben két alapesetet kell megkülönböztet­nünk. Az egyik esetben hatályosak ugyan, de nincs konstitutív jellegük, tehát nem alapoznak meg új jogvi­szonyt. A másik lehetőség szerint, amit nem tudunk végérvényesen ki­zárni, a hatályban lévő dekrétumo­kat a bíróságok döntéshozói a gya­korlatban is alkalmazzák. Míg a dekrétumokat a szlovák jogrend ha­tályos normáiként tartjuk számon, ezt a lehetőséget sem lehet figyel­men kívül hagyni. Ilyen esetekben megalapozott lenne felsőbb instan­ciákhoz fellebbezéssel fordulni, amibe beletartozik az alkotmánybí­róság és akár nemzetközi fórumo­kon történő jogorvoslat is. Benes elnök dekrétumainak eltörlé­se körül nemzetközi vita alakult ki. Egy dolgot azonban konstatálha­tunk, formai hatályon kívül helye­zésük (ami nem egyenlő az eltörlé­sükkel) a politikai akarattól függet­lenül nem lehet akadály ma Szlová­kiában. Joggal merül fel a kárpótlási törvé­nyek ellen benyújtott bírósági kere­setek szlovákiai hiánya. Feltételezé­sünk szerint az esetek hiányát - egyebek között - az alábbi tényezők okozzák: • Az 1946-47-ben reszlovakizált szlovákiai magyarok visszakaphat­ták vagyonukat, ül. az 1948-as kom­munista hatalomátvétel utáni álla­mosítás után a 92-1992-es törvény alapján kárpótolták őket. • A tulajdonjogi duplicitás problé­mája a konfiskációs előírások, föld­reformok, ül. a földosztás következ­ményeként. Olyan földek elosztásá­ra került sor, melyek tulajdonjoga tisztázatlan volt, hibás, ül. hiányos telekkönyvi bejegyzések következ­ményeként, vagy felmerül a telek­könyvi bejegyzés alapján. • A szlovákiai magyarság alacsony jogtudata. A Benes-dekrétumok alapján azon­ban nemcsak földeket, hanem egyéb ingó és ingatlan vagyont is el­koboztak. Amíg földek visszaszerzé­sére a Földtörvény említett rendel­kezése értelmében van némi le­hetőség, addig a más elkobzott va­gyon visszaszolgáltatására alig akad jogi lehetőség, ha a konfiskációra 1948.2.25-e előtt került sor. A bíró- ságonkívüli rehabilitációról szóló 87/1991-es törvény szintén csak az 1948. 2. 25-i dátumig vissza­menőleg ad módot a kárpótlásra. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni olyan eseteket, ame­lyek - közvetve - a dekrétumok diszkriminatív hatását mutatják: • A 229-es földtörvény 1992 év vé­géig adott határidőt a konfiskált va­gyonok kárpótlására jogosultaknak az igényüket bejelenteni. A tulaj­dont telekkönyvi kivonatokkal kel­lett igazolni, ez sok esetben nem állt rendelkezésre. A diszkriminatív ele­mek között említhetjük a Csehszlo­vákia és Magyarország közötti, 1946-os lakosságcsere azon érin­tettjeit, akik miután a visszatérésre adták a fejüket, sem itthon, sem Ma­gyarországon nem szerezhették vissza a földjeiket, ráadásul egyik országban sem voltak jogosultak nyugdíjra. • A földtörvény szerint az elkobzott földtulajdon csupán 50 hektárig, míg minden más titulusból az ál­lamra átszállt földbirtok 250 hektár felső határig volt visszaadható. A vagyonelkobzás csak a német és a magyar kisebbséget érintette, így a földtörvény legalizálta az etnikai alapon történő megkülönböztetést. • Az áüam hatalmi szóval újból be­avatkozott a földtulajdonlás elren­dezésébe. A parlament a 93/1992 Tt. számú földtörvény-módosítással megszüntette a visszaigényelhető 250 hektáros felső határt és tör­vénybe iktatta a vélt földtulajdonosi státust. A gyakorlatban ez a magya­roktól elkobzott és szlovák telepe­seknek juttatott, majd általuk elha­gyott és részükre sohasem telek- könyvezett földekhez való igényi emelte újból törvényerőre. • Az 1948-as fordulat után megin­dult a szövetkezetesítés, így ezeket a földeket is be keüett adni a közösbe. Emiatt azonban ezeket a földekei nem fizették ki és nem került telek- könyvezésre a föld, ami a tulajdon­jog alapja. A járási hivatalok az ún. Vymereket néhány év múlva hivata­losan megszüntették. • A 229-es földtörvény 1992 év vé­géig adott határidőt a konfiskált va­gyonok kárpótlására jogosultaknál bejelenteni efféle igényüket. A kon­fiskációs végzések meüett a tulaj­dont telekkönyvi kivonatokkal kel lett igazolni. • 1996-ban egy szakmai tanácsko záson született jegyzőkönyv (tör vényerő nélkül) szerint az egykor Járási Hivatalok túüépték hatáskö rüket, amikor megvonták a „príde leket”, így azok ma is élő, hivatalo; dokumentumok, amelyek felmuta tásával a kataszteri hivatalok autó matikusan beírják tulajdonosoknál az egykori szlovákok örököseit. • A 229/1991 Tt. ún. Földtörvény tételesen kimondja, mely esetekber jelent jogi akadályt a földtulajdor visszaadása - ha azon temető egészségügyi intézmény, sportpály; stb. létesült, vagy ha fizikai szemé lyek tulajdonába ment át. Ebben a: esetben pótföldre jogosult a hajdan kárvaüott. • 1995-ben hozta meg a Szlovál Parlament a 180/1995 Tt. törvé nyét: a ROEP (Revízia obnovy évi dencie pozemkov - a földnyilván tartás felújításának revíziója) köte lezóvé teszi az egyes falvak katasz terében a „telekrendezést”. A gya korlat azonban azt mutatja, hogy a; évek óta kárpótlásukra várakozói ügyében az eljárást a földhivatalol félbeszakítják, mondván meg kel várni a ROEP területrendezéseket A területrendezés során a „prídele sek” megkapják a nekik kiosztot földek tulajdonjogát. Kérdéses hogy a 229/1991 törvény szellemé ben a fizikai személy tulajdonába! lévő földet visszaadhatnak-e az ere deti helyen. A kárpótlásra várako zók ekkor választhatnak, hog pénzbeli kárpótlást kapnak, vág pótföldet választanak. Összegzés Rendkívül bonyolult a dekrétumol jogi háttere, mivel a hiányzó ada tok megnehezítik a szakmai érve lést. Megállapítható, hogy a benes dekrétumok nem érvényesek, d egyes dekrétumok máig hatályc sak. A fenti adatok hiányában hangsúlyozva a tüzetesebb elem zés fontosságát - a benesi dekrétu mok mai jogi hatása a kárpótlás törvények nem minden esettel fog lalkozó (diszkriminatív) érvényes ségében állapítható meg. Más álla mok háborús kárpótlási ügyei megnézve azonban látható, hogy tökéletes kárpótlás (jogi) intézme nye nem létezik. A szlovák tői vényhozás mind ez ideig vonakc dott elismerni a dekrétumok haté sát, elutasította a valódi és telje kárpótlást, és nem próbált erköla kárpótlás nyújtani állampolgár: számára. Mindmáig nem tudni azonban por tosan, mennyi embert (nem) érir tett a restitúció, vagy a nevesítetle földek müyen arányban tartoznak Benes-dekrétumok problémájába. A Benes-dekrétumok koüekti bűnösségére vonatkozó passzus; nem jogi, hanem politikai kérdé amelynek esetleges parlament álta deklaratív (nem jogérvényes visszavonása nem jogi, hanem e kölcsi gesztus lenne a magyar k sebbség hányába. Az elemzést a Kalligram Alapi vány Jogi Elemzőközpontja kész tette ( www.cla.sk )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents