Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-30 / 124. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ -2002. MÁJUS 3( KOMMENTÁR NATO-puding MALINÁK ISTVÁN Ha lehámozzuk róla a világ vezető politikusainak ilyenkor szokásos hozsannáit, akkor a kedden megszületett NATO-orosz Tanácsra is a puding próbája érvényes. Kétségkívül nagyon fontos lépésről van szó, az új Tanács sokkal több elődjénél, hiszen néhány - lényegében kilenc- kérdéskör megvitatásánál az eddigi 19+1 formula helyett a húszas érvényesül: vagyis egyenrangú partnerek fognak dönteni. De mint egy orosz szkeptikus megjegyezte, attól függ majd, mennyire tekintik a tizenkilencet partnernek Moszkvát, hogy mikor milyen kérdéseket tűznek napirendre. Tény: szeptember 11-e és Putyin ezzel kapcsolatos helyzetfelismerése nélkül ma nem lenne Tanács, a Jelcin-érára az volt a jellemző, hogy Moszkvának volt szüksége a Nyugati segítségre, most viszont fordult a kocka. Ugyanakkor figyelmeztető: a biztonságos tőkeberuházás feltételeit vizsgáló gazdasági elemzők nagy kockázati tényezőnek tartják, hogy Putyin maga ellen fordította az orosz politikusok és a hadsereg jelentős részét. Az most jó hír, hogy aligha kezdhetnek ellene valamit, mert Putyin népszerűsége változatlanul nagy, hiszen az orosz embert ma már a külpolitikai-leszerelési kérdések nem izgatják. Ellenfelei azt vetik Putyin szemére, hogy meghátrált az amerikai teijeszkedés előtt. És itt jön a képbe az, ami bennünket elsősorban érdekel: Moszkva nem fogja tudni megakadályozni a NATO bővítését, annak ellenére sem, hogy a prágai csúcson valószínűleg a három balti állam is meghívót kap. A másik érvük: Moszkva akkor társul a NATO-hoz, amikor a szövetség történetének legmélyebb válságát éli, ha nem korszerűsödik és nem reformálják meg, el- satnyul. A szókimondó, konzervatív The Wall Street Journal Europe szerint Bush Berlinben és Párizsban lényegében azt üzente Európának, hogy vagy alkalmazkodjon és költsön többet a katonai fejlesztésre, vagy pedig tartsa a száját, ne Amerikát szapulja. Orosz elemzők is úgy látják, a brit és a francia haderőt leszámítva pillanatnyilag a NATO csak kölönc Amerika nyakán, nélküle Washingtonnak sokkal nagyobb a mozgástere, és ehhez az önálló hadipotenciálja is megvan. Amerikai gazdasági elemzők szerint Moszkva - Putyin szavaival élve- akkor tagolódhatna be sikeresen a civilizált világba, ha ez először gazdasági téren történne meg. Ugyanis a segélyek és hitelek formájában Jelcin idején Oroszországba pumpált dollármilliárdok kézen-kö- zön elfolytak anélkül, hogy a gazdasági reformok megvalósultak volna. Márpedig Moszkvában Bush csak annyit tudott ígérni, hogy támogatni fogja Moszkva WTO-tagságát. Az amerikai szenátus épp a Bush- körút előtt mondott nemet arra, hogy megadják Oroszországnak a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények elvét, ami elég kínos volt, s Bush csak ígérni tudta, hogy újfent a szenátus elé teijeszti javaslatát. E nélkül aligha lehet az oroszoknak keresnivalójuk az amerikai piacon. A még konkrétabb gazdasági ügyekben jottányit sem közeledett Bush és Putyin álláspontja, sőt az orosz-iráni atomerőmű-üzlettel kapcsolatos amerikai kifogások kifejezetten sértették az oroszok önérzetét - gazdasági érdekeikről már nem is beszélve. JEGYZET Tegnap új, hatalmas hipermarket nyüt Kassán. A megnyitón szerencsére nem uralkodtak budaörsi viszonyok, testi épség nem forgott kockán, ám kíváncsiskodókban nem volt hiány. Sokan voltak, sőt elegen ahhoz, hogy kivívják a konkurens láncok menedzsereinek aggodalmát. Az új Hypemova közelében működő másik óriás pénznyelde ezért óriás kalácsot sütött híveinek, méghozzá pénzes utalványokkal „töltve”. Az ötlet elég gusztustalannak tűnik, bizonyára a termék is az volt. A pénzes kalács mellé egyszeri, hihetetlen, galaktikus méretű árengedményekkel készültek. A Tesco már hetekkel ezelőtt meghirdette a sajtóban fantasztikus pontyakcióját, ezer koronás vásárlásért ingyen ponty járt, persze csak a tegnapi napon, ma már késő rohanni. Jól megvendégelték a sajtót is, bár ezt az új market szintén megtette; sült malac, koktélbár, hadd ne részletezzem. Ha harc, hát legyen harc, fuvarozzák ingyen kisbuszok a kedves vevőt, osztogassunk neki kólát és csipszet! Csak szolgon ide! Csak fogyasszon! És élvezze, hogy Európa már házhoz jön! Ember, fogyassz! JUHÁSZ KATALIN A kapitalisták már a spájzban vannak. Étkezési szokásainkat, viseletűnket és életmódunkat is szilárdan kézben tartják, azt akarják, vásároljunk minél többet, ne mérlegeljük, vajon valóban szükségünk van-e a reklámozott termékre, lényeg, hogy a reklámozott termék magától ugorjon be kosarunkba, és csak a pénztárnál kapjunk észbe. Fontos, hogy a kedves vevő jól érezze magát nálunk, mondják a pláza- és hipermarket-tulajdonosok. Nos, az áruhegyek látványa inkább nyomasztó, mint felemelő, ám ezekben is rengeteg knowhow van, épp tegnap volt szerencsém végighallgatni egy szakmai előadást a termékek polcokon való hatékony és esztétikus elrendezéséről. A regionális adottságok, a vásárlói szokások folyamatosan nagyítóval vizsgáltatnak, a konkurenciaharc pedig kíméletlen. Mondok egy példát. LEVÉLBONTÁS Miért éppen itt, miért éppen így? Valahogy így kezdte gyászbeszédét a móri alpolgármester május 17-én. A móri bankrablással és tömeggyilkossággal kapcsolatban sokan mutattak rá az erkölcsi és egyházi törvények durva megsértésére. A televízió hozzájárul a társadalom, főleg a fiatalok negatív befolyásolásához. A tévéműsorok jelentős részét brutális filmek teszik ki, és ezeket az „alkotásokat” már nem csupán a késő éjszakai órákban sugározzák. A mai fiatalok egy része természetesnek tartja az erőszakot és az élet hidegvérű kioltását. A móri tragédiához hasonló esetek meggátolásához nem elég a nyomozók munkája és a „kommandósok” akciója. Le kell győzni a félelmet, aktívan kell támogatni a bűnözőket üldöző rendőrök munkáját, és azt is vállalnunk kell, hogy esetleg bíróság előtt tegyünk tanúvallomást. Egyébként könnyen megtörténhet, hogy a következő bűncselekményt városunkban, községünkben követik el mindenre elszánt emberek. Lehet, hogy mi leszünk a következő áldozatok. Ha továbbra is hallgatunk, olyan sorsra juthatunk, mint a „móri nyolcak”. Adja Isten, ne úgy legyen! Paulina György Péder- Drágám, ma lesz az utolsó éjszaka, amikor még összebújhatsz a férjeddel, mert holnap reggeltől június végéig el nem húzod őt a képernyő elől... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ Ü NÁRODNÁ OBRODA „Annak ellenére, hogy miiilanny an szabadon választunk, integrác ós törekvéseink szempontjából legkisebb kockázatú kormányalak tási lehetőség a nem meäari párto széles vagy szűk koalíciója lehe Noha ezt az elképzelést e pártok hí tározottabb választói, s nyilván töb párt vezetői is csak fogcsikorgatv fogadják majd el, négy hónap mú va aligha lesz más lehetőségül mint ami most, a nyár elején rajzc lódik” - úja a Národná obroda. , lap szerint a pártok - mivel számo nak a széles koalíció lehetőségével „aláaknázzák” a leendő koalíric tárgyalásokat: a Smemek elfogat hatatlan Mikulás Dzurinda és Iva Miklós személye, s például az MKI nak sincs a szája íze szerint Smerrel és a KDH-val lépni köze kormányba. „Ezekről az aláakn; zott területekről azonban a pártol nak valószínűleg vissza kell máj vonulniuk” - véli a napilap. Nemcsak a saját házában járt lovon, hanem lovon ment fel a második emeleti szállodai szobába is „Hiába van palotád Budán” Képződött a fővárosban egy nagyméretű, reprezentatív, de a jelen történelmi helyzetben fölöslegesnek tűnő ingatlan. Most senki se tudja, mi legyen vele. VÁNCSA ISTVÁN Hogy pontosak legyünk, a leköszönő kormány építtetett egy kétszáz éves házat mintegy hárommil- liárdért, amiből persze a kőművesek egy vasat se láttak, de ez már az ő egyéni szociális problémájuk legyen. Hivatalosan ezt az egészet inkább felújításnak nevezik, de hát ismeretes, hogy a Sándor-palotából semmi se maradt meg a puszta falakon kívül, a semmit pedig tatarozni nemigen lehet.. Részletkérdés, haladjunk tovább. Megírták az újságok, hogy az újonnan épített kétszáz éves házban a kormányfő dolgozik majd, meg esetleg a kormánynak az a része, ami ott elfér, a többi a Kossuth téren, a Szilágyi Erzsébet fasorban és máshol. Mellesleg a kiegyezés és a második világháború közötti időszak magyar kormányai elfértek a palotában, mint ahogy nagy valószínűséggel elférne benne az Egyesült Királyság jelenlegi kormánya is. Nem így a polgári kormány, amely történelmi léptékű feladatokat vállalt magára, és ennek megfelelően jókora apparátust működtet. Annak pedig hely kell, sok-sok palota. Azt is megírták az újságok, hogy a polgári kormány elnökének dolgozószobájában ezüstszínű lesz a selyemtapéta, a pihenőszobájában meg arany. Most viszont úgy tűnik, hogy a polgári erők kormányzati szerepvállalását átmenetileg nélkülöznünk kell, noha a polgári értékeket híven kifejező belsőépítészeti álmok immár megvalósultak, ha kifizetve nincsenek is. Nehéz elgondolni, hogy megfelelő - súlyosan polgári - tartalmak híján mi lehet méltó arra, hogy e nemes célokra szánt helyszínt átmenetileg birtokba vegye. Eredetileg itt lakóház volt, a Sándor grófoké, utolsó gazdája, gróf Sándor Móric (1805. május 23. - 1878. február 23.) az épületen belül is lóháton közlekedett, lóháton állt ki a palota emeleti erkélyére, ott pipáz- gatott, szemlélte az alant nyüzsgő sokadalmat. Része volt a városképnek, benne volt az útikönyvekben, a japán turisták imádták, dőlt a pénz. Sándor Móric arisztokrata volt ugyan, de a viselkedése teljesen polgári, mármint a szó legkorszerűbb és egyedül hiteles értelmében az. Nemcsak a saját házában - a Sándor-palotában - járt lovon, hanem lovon ment fel a második emeleti szállodai szobába is (noch dazu Bécsben), továbbá lóháton jelent meg a pesti főúri paloták termeiben. Hogy miért ment mindig mindenhova lovon, az nem kérdés. Megtehette. Ha csak egy esetben is a taknyán csúszik ki valahonnan, akkor nyilván újragondolja ezt a kérdést, de hát őt nem dobták ki, népszerű volt. Rajongói imádták, ha Sándor Móric gróf lova a levesükbe szart, mert ez is azt mutatta, hogy a lovas egy istenáldotta tehetség, amellett pedig szép és roppant karizmatikus. Szociális érzékenységét példázza, hogy amikor vén kertésze leesett a lábáról, Sándor Móric gróf megjelent a betegágy mellett. Lóháton, persze, ami a vén kertész számára nyilván eksztatikus gyönyörérzetet okozott. Sándor Móric gróf egyébként is előszeretettel járt a nép közé, például imádta a várba vezető lépcsősort, naponta számos alkalommal végighaladt rajta lefelé, aztán fölfelé, közben a járókelők igyekeztek a fed síkjába olvadni, akinek sikerült, sikerült, akinek nem, nem. Persze Sándor Móric gróf nem kívánta céltudatosan agyontapostat- ni az arra sétálókat, ő egyszerűen csak lovagolt, sőt nyilván föl se merült benne a gondolat, hogy valami helyteleníthetőt cselekszik. Mért volna ez helyteleníthető? Megtehetem, vagy nem? Jó ember volt ő, olyan ember, aki megvalósítja az álmait. Szabad volt, megnyerő, tehetséges, fiatal. Egyébként madárcsontú, nyápic gyereknek született, ám - vagy épp ezért - szenvedélyes sportember vált belőle. De neki nem volt elég a rókavadászat Angliában, a távolsági kocsihajtás, az akadályugratás és a hasonlók, hanem további, lehetőleg minél valószínűtlenebb feladatokat keresett, egyebek között a Sándor Móric gróf egyébként is előszeretetteljárt a nép közé. Duna jégtábláin lovagolt át egyik partról a másikra, de olyan is többször volt, hogy szándékosan nekihajtott a falnak. Nyilván nem hitte el az első alkalommal, hogy a fal vonakodik kitérni előle, és másodjára se hitte el, ezért ment neki harmadjára, negyedjére is. Egy idő után mindamellett az akadályugratást kezdte preferálni, Pest-Budán a mindennapi élet részét jelentette, hogy elószáguld a semmiből az őrült gróf, és átugorja a lacikonyhát, az esküvői menetet, a halottaskocsit vagy amit épp lehet. Van egy kép, amely akkor ábrázolja, amikor orvosa fejéről lelő egy almát. Az orvos a nézőnek félig háttal áll, de nem látszik boldognak. Sándor Móric gróf győzni akart mindenáron, mindegy, hogy miben. Nos, ennek a nagyon polgári arisztokratának az életrajza ötletet kínál arra vonatkozólag, hogy a Sándo palotával mi legyen addig, amíg k jelölt főbérlóje a beköltözésben aki dályoztatva van. Negyvenöt éves korában Sándc Móric gróf teljesen becsavarodot és hosszú éveket töltött el egy pr: gai elmegyógyintézetben, de pe sze igazán normális korábban s volt. Más kérdés, hogy ez az ő esi tében azért nyilvánvaló, mert lov; golt, és így az a tudat, hogy „bárm megtehetek”, nála a lovakkal ka] csolódott össze. Mármost a ló ej nagyméretű jószág, nyerít, előfo dulása bizonyos helyeken - színhi zi páholy, kolostori refektóriun boncterem - némiképp szokatlai ezért szemet szúr. Sándor Mór grófon kívül sokan mások is hitté azt, hogy bármit megtehetnek, c a zömük nem lovagolt. Egy részt majd’ olyan népszerű volt, mii Sándor Móric gróf, és még a prág zárt osztályt is elkerülték. Legyen tehát a Sándor-palotát» pszichiátriai múzeum. Ilyen amúj se sok akad a világon, egy van Béri ben, egy másik London közelébe: egy Rio de Janeiróban, egy Kanad ban, egy a Missouri állambeli St. Ji sephben, egy a törökországi Edim ben, emellett van két Freud-múz um Bécsben, illetve Londonban. L hetne immár egy Budapesten is, Sándor-palotában, legalábbis átm netileg, amíg vissza nem jön a pc gári kormány, és a palotát át ne veszi az, aki magának fölépíttett és kiválogatta a beleülő bútoroto Aztán így váltogathatnák egymás Négy évig miniszterelnöki hivati négy évig Pszichiátriai Múzeum. I is jól mutatna az útikönyvben, aj pán turisták főképp a négyévenké: ti hurcolkodást díjaznák. VUlogn nak a vakuk, surrognának a videó A szerző az Élet és Irodalo: főmunkatársa Csak néhány év elteltével tudhatta meg a nyilvánosság, hogy a furcsa ajándék mögött Milan Srejber teniszező állt Csehország: jó beruházás a választási siker KOKES JÁNOS Múlt szerte a világon, Csehországban is sok pénzbe kerül a választási kampány - az idei tegnap kezdődött -, de siker esetén bőven megéri. A pártok ugyanis nemcsak politikai hatalomhoz jutnak, ami önmagában sem kevés, hanem az államtól kapott juttatásokból a kassza is jócskán megtelik. Az önálló Csehország megalakulása után megtartott első képviselőházi választások 1996-ban a hozzáférhető információk szerint mintegy 350 millió koronájába kerültek a pártoknak. A hivatalos kimutatásból kiderül, hogy a legtöbbet a győztes Polgári Demokratikus Párt költötte el, mégpedig 127 milliót. A most kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt akkor 80 milliót költött a kampányra. Az összegeket akkoriban még a gazdag támogatók adták össze, s bár ezt nem mondták ki nyűtan, de többségük bizonyíthatóan nem önzetlenségből. Nyüván nem véletlen, hogy később éppen ők voltak sikeresek egy-egy jó cég magánosítása során. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a pártok nem egy esetben megpróbálták eltitkolni a valódi támogatót. így kapott például Václav Klaus pártja milliókat a budapesti Bács Lajostól, holott - mint kiderült - az illető már régen halott volt. Néhány év múlva tudhattuk csak meg, hogy a furcsa ajándék mögött Müan Srejber cseh teniszező állt, aki egy észak-morvaor- szági acélgyárat magánosított sikeresen. Az 1998-as voksolás előtt a pártok megegyeztek, hogy kampánycélokra nem adtak ki többet 30 millió koronánál. Sokat spóroltak azon, hogy közös megállapodással senki sem használta fel a kampányban a közterületeken elhelyezett nagy reklámtáblákat. A most folyó kampány szintén a szerényebbek közé sorolható. A kisebbségben kormányzó szociáldemokraták 70-75 milliót, legnagyobb ellenfelük, a polgári demokraták pedig legfeljebb 50 milliót szánnak erre a célra. A jobbközép Koalíció 70, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja 17 millióról beszél. Érdekes, hogy néhány parlamenten kívüli pártnak is sok a pénze, holott szinte semmilyen esélye sincs bekerülni a Tisztelt Házba. A Cseh Nemzeti Szociális Párt például 50 mülió koronát különített el a kampányra. A legkisebb pártok célja, hogy választásokon elérjék a másfél százalékos támogatottságot, mert az stabü állami tamogatt biztosít nekik. Minden egyes sz vazatért ebben az esetben száz k róna jár. A választás komoly ga dasági sikere viszont három száz lékos támogatottságnál kezdődi Egy ilyen párt már az egész kövi kező időszakban évente hatmill koronát kap az államtól, s mind 0,1 százaléknyi pluszszavazat újabb 200 ezret. Az ötszázalék pártok pedig már bejutnak a pari mentbe. Állami támogatásuk h sonló a háromszázalékos . kon; rukcióhoz, de ugyanakkor mind képviselőre még további 900 ez korona jár évente a pártkasszám Egy sikeres választás a pártkass szempontjából tehát egyenlő a beruházással is. . ■ A szerző prágai munkatársunk
