Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-25 / 120. szám, szombat

J SZÓ 2002. MÁJUS 25. Családi Kör Három évig voltam e szenvedély rabja, most huszonhét éves vagyok, remélem, egyszer s mindenkorra kigyógyulok" Pusztító játékautomata A sport is a terápiához tartozik. Ez a játék nem fenyeget azzal, hogy be- csavarodik tőle az ember. (A szerző felvételei) GAÁL LÁSZLÓ J óképű, okos tekintetű, intelligens fiatal férfi. Az ember nem is gondolná, J hogy szenvedélybeteg- mn_ gél van dolga, ha éppen nem a nyitraújlaki pszi- hiátriai intézetben találkoztunk olna. Milánnak még két hete van látra a tízhetes gyógykezelésből, mellyel a jétékautomata-szenve- lélyéből igyekszik kigyógyulni. Az gykori kastélyépület gyönyörű larkjában a betegtársaival folyta- ott asztalitenisz-mérkőzést hagyja élbe a kedvemért, hogy elmesélje, logyan juttatta őt a játékautomata íz elmegyógyintézetbe: - Mint min­ien fiatal, én is szerettem a társa- ági életet. Az iskola elvégzése után okát jártam diszkóba, ittunk is, de íz nem volt veszélyes. Munkám is folt, úgyhogy jól ment az élet. Az- án megismerkedtem egy lánnyal, is akkor kezdődtek a problémák. O eljesen más típus volt, mint én. íem szeretett társaságba járni, és a laveijaimat sem nagyon szívlelte. Lzóta én is kevesebbet voltam ve­tik, többet foglalkoztam ővele, és niután hazajöttem a katonaságtól, jsszeházasodtunk. Csakhogy neki elki problémái voltak, jelenleg is jszichiátriai kezelésen van, ez való­színűleg abból ered, hogy az apja al­koholista. Eleinte külön lakásban laktunk, amit az anyósom engedett át nekünk, de amikor az após haza­jött Iránból, tovább ivott, gáncsos- kodott, és elüldözött bennünket a lakásból. Amikor megszületett az el­ső fiam, azt mondtam, hogy ilyen alkoholistával tovább nem lehet él­ni, és falura költöztünk. A felesé­gemnek ez nem nagyon tetszett, mert eléggé kötődött az anyjához. Akkor kezdődött minden. Nem ér­tettem meg a feleségem betegségét, nem fogtam fel úgy, mint most, a sa­ját gyógyulásom közben, hogy neki is segítségre lett volna szüksége. Ehelyett inkább menekültem ott­honról, vissza a bárokba, új baráti társaságba. Találtam egy barátot, aki bártulajdonos volt, és a báljában játékautomaták voltak. De ekkor még mindig nem játszottam, csak iszogattunk, horgászni jártunk együtt, itt-ott segítettem neki, mert­hogy villanyszerelő vagyok, és ezt- azt meg tudtam javítani. Egész na­pokat töltöttem a bárban. A have­rom megrögzött játékos volt, két- három milliót is veszített az auto­matákon, de mivel a bár az övé volt, a pénze is ott maradt. Nekem a bár lett az új otthonom, otthon meg közben csak sokasodtak a problé­mák, a feleségem végül a gyerekek­kel együtt albérletbe köl­tözött. Közben mindenfé­le üzleteket bonyolítot­tam, amivel pénzt tudtam szerezni, úgyhogy hét­nyolcezer korona mindig volt nálam, amikor a bár­ba mentem. Oda sikeres vállalkozók jártak, akik tele voltak pénzzel, én meg valahogy nem akar­tam náluk kisebbnek lát­szani. Ma is emlékszem, hogy először hogyan kezdtem játszani. Azaz­hogy nem is én játszot­tam, hanem a haverom, de felesbe mentünk, összedobtunk ötszáz-öt­száz koronát, és ő játszott. Aztán rábeszélt, hogy nö­veljük a tétet, végül mind a ketten ezerötszáz koro­nát adtunk össze, de lát­tam hogy neki már telje­sen az agyára megy a já­ték. Ezután még vagy egy hónapig egyáltalán nem játszottam. Aztán hoztak egy újfajta automatát. Addig csak pókerautomata volt a bárban, most meg olyat hoztak, amelyben gyümölcsök képei forognak. Hát én ezzel a gyümölcsössel kezdtem a já­tékot. Bedobáltam száz koronát, és nyertem ötszázat vagy ezret. Meg­örültem, hogy nekem is lesz egy cso­mó pénzem, aztán egyre nagyobb összegekkel játszottam, ezer, két­ezer koronákat dobáltam a gépbe. Aztán odajutottam, hogy egy hétvé­gén tizenötezer koronát is veszítet­tem. Ez már sok volt, ennyi pénzt nem tudtam megkeresni, kezdtem kiszedni a bankkönyvön levő pénze­met, és mindet bedobáltam a gépbe. Ekkorra már a családom is megtud­ta, hogy nagyban játszom. Az apám adott pénzt, hogy a tartozásaimat rendezzem, de csak az adósságok egy részét fizettem vissza, a többit megint a gépbe dobáltam. Jött a ha­verom azzal, hogy ne a gyümölcsös automatába dobáljam a pénzemet, ha nyerni akarok, játsszam a póke­ressel. Elkezdtem a pókert, de ez még rosszabb volt. Igaz, ezen többet szoktam nyerni, mint a gyümölcsö­sön, de nem ért semmit, mert más­nap ezt a pénzt is mind visszadobál­tam a gépbe. Egyszer előfordult, hogy egy hétig egyfolytában ugyan­azon az egy automatán játszottam. A munkahelyemen szabadságot vet­tem ki, és amint reggel felkeltem, már mentem is a bárba a géphez, aztán éjjel elmentem aludni, és reg­gel ott folytattam, ahol éjjel abba­hagytam. Álmosan, éhesen egyre csak játszottam. Néha már álmom­ban is üldözött a játék. Emlékszem, egyszer azt álmodtam, hogy a have­rommal Las Vegasban voltunk, és ott nyertem hárommillió dollárt. Reggel teljesen átizzadva ébredtem, kivert a hideg veríték. A valóságban pedig egyre többet és többet veszí­tettem, már nem volt miből játsza­nom, és lopni kezdtem. Először a nagyanyám pénzét loptam el, aztán a szüleim ékszereit vittem el otthon­ról, aztán jöttek az elektronikai be­rendezések, azokat adtam el. Már sehogy sem tudtam kikerülni ebből a körforgásból. Szerencsére még jártam munkába, úgyhogy tudtam a gyerekekre fizetni, meg a tartozá­sokból is törlesztettem valamennyit, de egyre jobban belesüllyedtem a lopásokba, hazugságokba. Aztán amikor elloptam a szüleim videóját, és az árát egy óra alatt elveszítet­tem, elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. írtam egy búcsúlevelet, és felvágtam az ereimet. Szerencsére a bátyám korábban jött haza, és ész­revette, hogy a kádban ülök, a csuk­lóimból dől a vér. Elállítottuk a vér­zést, aztán hazajöttek a szüleim is, és megbeszéltük, hogy pszichiáter­hez fordulok. Az ő ajánlására kerül­tem ide gyógykezelésre. Három évig voltam a játékautomaták rabja, most huszonhét éves vagyok, azt hi­szem még előttem az élet, remélem, egyszer s mindenkorra kigyógyulok ebből a szenvedélybetegségből. Milan: „Ha egyszer belesodródsz, egyedül tem tudsz kimászni ebből a körforgásból" SZŐ Ml SZÓ Délelőttök súlya VAJKAI MIKLÓS Minden porcikája sajgott. Csupán ízért serkent fel, hogy kávét főzzön íz asszonynak. Külföldre utazik. A férfi, nevezzük őt Kissjének, rég le­mondott az efféle utakról. Megszi­lárdult a meggyőződése, mely sze­rint átellenben sincs másképpen, mint idehaza! Ott és itt. Itt és ott. Egy sárgolyón élünk, ugyanaz a nap süt le ránk. A pompa lépten- nyomon gyanús. Miután az asszony távozott, Kissjé ledőlt a kerevetre. De még sokáig nem tudott elaludni. A mindenkori egy szál emberre gondolt, aki önhi­bájából kiűzetett az Édenből, vagy talán csak úgy, műit az ő felesége - kíváncsiságból - odább „utazott”! Önvétkeinkkel az emberiség alko- nyatidejébe, e léthomorúságba sod­ródtunk. Nincs visszatérés! Erre gondolt Kissjé... Aztán a fáradtság gyengéden megemelte őt, majd édesdeden egy kényelmesebb kö­zegbe helyezvén, lezárta szemeit... Ekkor szólalt meg a telefonkészü­lék. Az öcskös hívta ót. Hangja a szokottnál harsányabb volt. Kissjé pedig rekedt, mély hangján szor­galmasan válaszolt a feltett kérdé­sekre. Itt minden rendben. Az asz- szony ugyan nincs itthon. A gyere­kek majd iskolába mennek. Az öccse ekkor sírta el magát: „A ma­ma éjszaka meghalt - mondta. - Es­te tízkor még gyógyszert adtam ne­ki.” Kissjé most azt mondta, azon­nal megyek! Kettejük közt ötesz- tendőnyi korkülönbség volt. Ez a távolság a férfinak óceán nagysá­gúnak tetszett. És valóban az is vök. Áthidalhatatlan. Az öccse okos, ér­telmes, tehetséges kölyök volt egy­kor, és Kissjé oktatta őt. A fiú kö­zép-, majd felsőfokú oktatásban ré­szesült, ő pedig a hátát tartotta ne­ki. Aztán elmúlt néhány esztendő, és Kissjé megfáradt, elhasználó­dott, kiábrándult középkorúvá vált. Most az öccse - légvonalban - hét kilométerre lakik tőle. A mama... A férfi tudatában még egyszer fel- hangzanak a korábbi telefonbeszél­getés mondatai. Aztán a csönd. Az ő élete sem jobb, használhatóbb, különb másokétól. Kisvártatva ötvenesztendós lesz! Zárkózottan él. Valaha barátai voltak. Aztán ki erre, ki arra. Az asszonyok, akiket szeretett, megtették a sajátos nagy- takarításokat. Kissjé pedig rendre behódolt nekik. Elszigetelték őt a cimboráktól. „Mert, kérem, miről is van szó - így Kissjé. - Minden nő csakis egyet óhajt. Egyet! Mindig és minden körülmény között. Ural­kodni” - mondta egy alkalommal a sógornőjének. Aztán egyedül ma­radt a gondjaival s bajaival. És a magányérzet kikezdte őt. Mint min­denki mást. Az anyja halála nem rendítette meg. Közel fél évszázadnyi múltja ellenállóvá tette, olyanná, aki ez idáig száz- és százezer kínból és bajból kikászálódott. Elteltek az évek, gondolta. És néhány eszten­deje önmagát figyelve, szinte már szórakoztatta a felismerés, hogy ugyanazokat a hibákat követi el, mint egykor az édesapja. A csontja­iba költözött az apja. A tükör előtt állva - borotválkozás közben - el­mosolyodott. A férfi negyven volt már, mikor a papa meghalt. Az a halál még megrendítette őt. Egy személygépkocsiban ült, a so­főrnek csak annyit mondott: „Az anyám rosszul van, sietnem kell.” A sofőr bólintott. Az anyja az erő napján született az első világháború első esztendejé­ben. Szélsőséges, kegyeden, én­központú nő volt. Csakis a külsősé­Néhány esztendeje önmagát figyelve, szinte már szórakoztatta a felismerés, hogy ugyanazokat a hibákat követi el, mint egykor az édesapja. gek kötötték le a figyelmét. Ponto­sabban, az a roppant harc, amelyet nyolcvanöt esztendőn át vívott, ar­ra kellett neki, hogy háborgó lelkét és lelkiismeretét gyógyítsa. Ez a zu­bogó, mindig háborúságot szító, másokba mártózó, gyermekded személyiség az egész család, a ro­konság s a közel állók napjait kese­rítette. A család elszigetelődött. Nyomában ziláltság és romok... Mindig nagy gondot fordított arra, hogy kölykei ne maradjanak élve. Ám, a karmos sors utána nyúlt. És három gyereke oly szívósnak bizo­nyult, hogy túlélte a korai megpró­báltatásokat. Hatot viszont elteme­tett! Egyikük sírhelyét sem jegyezte meg. Nem voltak halottaik. Mond­ván: fiatal a család. Nagyon fiatal. „Nincsenek halottaink.” A szom­széd településen élt a lánytestvére. Amikor meghalt, az asszony kony­hakéssel levágta a haját, hadd lás­sák mélységes gyászát. Aztán elte­mették, s ő többé nem ment ki a sír­jához. „Nincsenek halottaink” - mondogatta. Csakhogy élők sem vették körül. Ami körülfogta őket: a tudatot bénító szellemi sötétség, a higiéniai hátrányok, az állandó­sult egzisztenciális állapot. Vajon megérhető-e a tizenötödök esz­tendő, vagy a soros tüdőgyulladás elsepd őket? Most pedig... Ott fekszik, ott, abban a faluban, amelyiket tizenötödik évében elhagyott. Ott fekszik egy öreg ház szellózetlen szobájában. Kissjé majd megérkezik. És látja őt. Azt az asszonyt, akiről majd azt mondják, hosszú és ellentmondá­sos élet adatott meg neki. Csakhogy nincs örök halál! Sem lelki, sem ge­netikai fokon. Egészen fiatalon - apja oldalán - sírokat ásott. Apja, gyakran meg­járván a poklot, félt a halottaktól, így aztán, óhajára, a koporsók nagyságát ő mérte le elfüggönyö­zött szobák, a letakart nagytükör birodalmában. Az ágyra vagy szé­kekre helyezett koporsó... Az em­ber, még ha gyerek is az illető, fo­kozatosan megszokja teendőit, szíve ellenállóvá válik. Ugyanak­kor, mintha eladná a lelkét, vala­mi belőle is elmorzsolódik... S közben az élmények síkján új felis­merések ütnek sebet. CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL Hatásosabb gyógyszer kell Zöld hályog jeligére: „Már két éve kezelnek zöld hályoggal, eddig a ■ szemnyomásom jó volt, de az utóbbi időben magasabb. Jelenleg Timololt csepegtetek. Mit lehet tenni, ha nem javul a szemnyomásom? Léteznek más gyógyszerek is, vagy meg kell műteni a szememet?" ( A szemnyomás ingadozá­sa a glaukóma jellemző tünete, ezért a betegek • állapotát az egészségügyi rendtartás előírása szerint két­havonta ellenőrizni kell. A szemnyomás emelkedését okozhatják más szembetegsé­gek, keringési zavarok, esetleg a páciens által használt gyógy­szereknek is lehet ilyen mel­lékhatásuk. Az Európai Glau­kóma Társaság ajánlása szerint a zöld hályog kezelésekor meg kell határozni a célszemnyo- mást, amely nem sorvasztja to­vább a látóideg idegszálait. Ez individuális érték, melynek meghatározásakor figyelembe kell venni a szem vérellátását, a páciens által használt gyógy­szereket, és más megbetegedé­seket. A magas szemnyomás kezelése­kor elsődleges a gyógyszeres kezelés. Kivételt képez a roha­mokkal járó zárt csarnokzugú glaukóma. A rosszul kompen­zált nyílt zugú glaukóma eseté­ben más szemcseppeket kell al­kalmazni, esetleg további gyógyszerekkel kell a kezelést kiegészíteni. Megfelelő kombi­náció a dorzolamid, amely csökkenti a csarnokvíz termelé­sét, vagy a Xalatan ill. Rescula, amelyek a csarnokvíz elfolyását fokozzák. Több szemcsepp használata azonban kényelmet­len a beteg számára. Gyakran egyik vagy másik szemcseppből elfelejt csepegtetni. A Cosopt két hatóanyagot, ti­mololt és dorzolamidot tartal­mazó szemcsepp. Naponta két­szeri csepegtetése olyan hatá­sos, mint a timolol kétszeri, valamint a dorzolamid három­szori használata. Ez a szem­csepp a nyílt csarnokzugú gla­ukóma, a pszeudoexfoliatív glaukóma, valamint más be­tegségek következtében emel­kedett szemnyomás kezelésére alkalmas. A Cosopt két ha- tónyaga különböző módon csökkenti a csarnokvízterme­lést és így a szemnyomást is. Használatával megakadályoz­hatjuk a szemnyomás napi inga­dozását. ATimololnál hatáso­sabban csökkenti a szemnyo­mást az Arteoptic szemcsepp, amely karteololt tartalmaz. Lassítják a folyamatot Remény jeligére: „76 éves édesanyámnak az utóbbi két évben fokoza- ■ tosan romlik a látása. Van szürke hályogja is, de a szemorvosa szerint a szem sár­gafoltjának sejtjei halnak el az érelmeszesedés miatt, és ez okozza a látásromlást. Sajnos az érelmeszesedés megtámadta az agyereket is, mert nagyon felejt, gyakran szédül és súg a füle. Vérnyomása szerencsére nem magas. Szeretném meg­tudni, hogy van-e valamilyen gyógymód erre a betegségre, vagy esetleg az érelmeszesedés tünetei valamilyen módon ke­zelhetők-e?" I A fejlett országokban az életkor kitolódásával egy­re szaporodó kórkép az • ideghártya sárgafoltjának időskori elváltozása. Az ideg­hártya mélyebb rétegeiben le­rakodott káros anyagok (főleg a koleszterin) szemölcsöket képeznek, és így akadályozzák a sárgafolt oxigénellátását. Az oxigénhiány következtében új, törékeny erek képződnek, vér­zések keletkeznek, és a sárga­folt hegesedése következtében a látás ugyan lassan, de megál­líthatatlanul romlik. A beteg­ség kialakulásában fontos sze­repet tulajdonítanak az ózon­lyuk következtében megnöve­kedett ultraibolya sugárzásnak és az érelmeszesedésnek. A Ginkgo biloba növény kivona­tából készült Tanakan nevű gyógyszer megakadályozza a vérrögök kialakulását, javítja a vér folyékonyságát, vagyis ked­vezően befolyásolja a szervezet, főleg az agy, a fül és a szem vér­ellátását. A szabad gyökök lekö­tésével védi az érfalakat a káro­sodástól, és megakadályozza a káros anyagok, mint például a koleszterin lerakódását. Az életkorfüggő sárgafolt-de- generáció esetében javítja az ideghártya vérellátását. A meg­felelő oxigén- és tápanyagellá­tás az ideghártya sejtjeit védi az ultraibolya sugárzás roncso­ló hatásától. Az érfalak nem engedik át a káros anyagokat a retinába. A kezelés következté­ben a sárgafolt ödémája csök­ken, és a látás javulhat. A Tanakan hatásosnak bizo­nyult még a diabetikus retino- pátia, valamint a magas vér­nyomás és az érelmeszesedés következtében kialakult szem- betegségek kezelésekor. A szem keringési zavarain kívül az agy vérellátását is javítja. Ezáltal jobb lesz az emlékezőte­hetség és a koncentrációképes­ség. Használatával csökkenteni lehet a migrénes rohamok és az érgörcsök következtében kiala­Dr. Farkas Beáta szemorvos kult látászavarok gyakoriságát. A belsőfül vérellátásának javítá­sával a Tanakan segítségével ke­zelni lehet a fülsúgást és a szé­dülést is. Az antioxidánsok, mint például a C- és E-vitamin a káros szabad gyökök megkötésével védik az ideghártya sejtjeit, de sajnos a betegséget már nem gyógyítják, esetleg lelassítják a folyamatot. Napjainkban a kutatás figyel­me az igazán új, bár még min­dig fejlesztés alatt álló fotodi- namikus terápia felé irányul, amely a látás károsítása nélkül pusztítja el az újonnan képző­dött ereket. Az eljárás lényege, hogy verteporfint fecskendez­nek a beteg vénájába, majd amikor a hatóanyag a vérke­ringés segítségével az érhártya ereibe kerül, a káros, újonnan képződött kapillárisok falára kötődik. Speciális, vörös fényű lézerrel megvilágítva aktiváló­dik a hatóanyag, amely ron­csolja az újonnan képződött ereket. Sajnos ez a gyógymód nálunk még nem hozzáfér­hető, de remélhetőleg a közel­jövőben elérhetővé válik. Kedves Olvasóink! Neves szakorvosaink készséggel válaszolnak minden egészséggel kapcsolatos kérdésre. Jeligés leveleiket továbbra is a Családi Kör címére küldjék.

Next

/
Thumbnails
Contents