Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-25 / 120. szám, szombat
Családi Kör MINDENNAPI KENYERÜNK Csodára várva ÉDES ÁRPÁD Ige: „Kérdezd meg ügyünkben az Urat, mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Vajon tesz-e velünk csodát az Úr úgy, mint máskor, és elvonul-e ez tőlünk? (Jeremiás könyve 21, 2) Jeremiás próféciájának olvasása közben megerősödik az emberben az a fölismerés, hogy bár sok minden változott a teremtés kezdetétől a próféta idejéig, aztán Jeremiás korától napjainkig, s a technika hét- mérföldes csizmával haladt, ám az ember maradt ugyanaz, aki volt. Káin még bunkóval ölt, ugyanaz az ember Móron már automata fegyverrel. Mózes törvénye azt mondja: ne kívánd felebarátod ökrét, szamarát, ma pedig az autónkat kötik el, s az igazi nagy tolvajok fehér ingben íróasztal mögül tesznek lóvá úgy, hogy mi magunk adjuk kezükbe a pénzünket. Miért van az, hogy az ember először kipróbál minden lehetőt és lehetetlent, megjár minden zsákutcát, mielőtt engedne Isten szavának? Pedig a Biblia figyelmeztet is: „Ne legyetek olyanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajsá- gát, másképpen nem közelít hozzád.” (Zsoltárok 32, 9) Egy kis bibliai traktátus lapjain a mai ember istenkeresését így rajzolja le: első kép egy csecsemő, aki még túl kicsi, aztán egy gyermek, aki túl játékos, aztán egy motoron száguldó ifjú, aki még túl fiatal, s hagyni kell, hogy kitombolja magát. Majd egy egymást ölelő pár, akik túl szerelmesek ahhoz, hogy ilyesmire idejük legyen, aztán egy keményen dolgozó felnőtt, aki túl elfoglalt. S legvégül egy sírkő, és aláírva, hogy már túl késő ahhoz, hogy az ember Istent keresse és megtalálja. Jeremiás próféta kora (a Krisztus előtti 7. és 6. század fordulóján élt) sokban hasonlított a miénkhez. Jeruzsálem átélte a nagy vallási és nemzeti lelkesedés és fölemelkedés idejét, hogy aztán Egyiptom és Babilon, a két világhatalom, melyek közé Izrael szorult, egymásnak adják a kilincset az izraeli bábkirályság fölött gyakorolt hatalmukkal. Mint ahogy fölöttünk is az elmúlt száz évben néhányszor átgurult a történelem kereke, egyik nagyhatalom csöbréből a másik vödrébe hullatva minket, s határainkat is ide-oda tologatva fölöttünk. Jeremiás próféta ajkán is királyok egész sora hallhatta az Úr szavát, de ahelyett hogy hallgattak volna rá, volt aki kalodába záratta, volt aki ciszternába dobatta, írását látványosan darabonként tűzbe dobatta. Az utolsó király, Cid- kijjá az utolsó pillanatban fordul Jeremiás prófétához, „mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Vajon tesz-e velünk csodát az Úr, mint máskor...?” S ekkor már Jeremiás nem mondhat mást, csak az Úr ítéletét: „Mert én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással.” (Jer 21, 5) Babilon pedig csupán eszköz volt az Úr kezében. Addig-addig halogatták meghallani Isten hívását, hogy aztán csodavárásuk a visszavonhatatlan isteni büntetés várá- sává alakult. Valami félelmetes és elkeserítő perspektíva! Olyan, mint az az ember, aki kap egy szabadjegyet, hogy hazautazhasson. Ki is megy a vasútállomásra, ott egymás után csodálja meg az induló és érkező vonatokat, vagy eljátssza az időt az állomási j átékautomatákban, esetleg beül az állomási kocsmába, hogy feszültségét néhány itallal oldja. S amikor az őrök az éjszakára bezáró épületből tessékelik kifelé, akkor kérdezi, hogy az utolsó vonat is elment-e már? Az Úr Jézus keresztje alatt is voltak ilyenek. Amikor Jézus felszegezve azt mondta: Éli, Éli (vagyis én Istenem, én Istenem), akkor erre úgy reagáltak, hogy várjuk meg a csodát, el- jön-e Illés? Pedig maga a Csoda volt ott előttük. Az Isten Báránya, a helyettes áldozat kegyelme, a szabad jegy a mennyei hazába, s ha ezt elmulasztják, nem marad más, csak az ítélet félelmetes várása. Szentháromság vasárnapja áll előttünk, s ezzel végződik az egyházi ünnepes félév, amikor Isten fölvonultatta előttünk az üdvösség nagy alkalmait, a teremtés, a megváltás és a meg- szentelódés lehetőségeit. Ne hagyjunk elmenni minden Isten által fölkínált vonatot! Egy kedvelt énekünk így figyelmeztet minket: „Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár! Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt! Ha elkésel, mi lesz veled?” A szerző református lelkész ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 25. Az ok: nő a konkurencia nyomása, két azonos képesítésű pályázó közül a jobb modorú kapja meg az állást Újra divat az udvariasság ILLEMTAN E gyre nagyobb a kereslet az illemtankönyvek iránt. Egy felmérés szerint az emberek 53%-a nagy hangsúlyt fektet az udvariasságra. Sőt, a 29 év alattiak 90%-a ragaszkodik az illemszabályokhoz. Az okok kézenfekvők: nő a konkurencia nyomása. Két azonos képesítésű pályázó közül a jobb modorú kapja meg az állást. És az egyre bizonytalanabbá váló időkben és multikulturális társaságoknál nyilvánvalóan nagy igény mutatkozik a megszokott rituálék általi biztonságra. Az alábbiakban a munkával, magánélettel és éttermi viselkedéssel kapcsolatos aktuális illemszabályokról lesz szó. Munka A bemutatkozó beszélgetés két alapvető meghatározója a pontosság és a megfelelő öltözék. Kirívó vagy szélsőségesen egyedi megjelenés csak a kreatív foglalkozásoknál lehetséges, sőt elvárt (pl. divat- és reklámszakma). A jelige egyébként így szól: a cég szokásaihoz mért tartózkodó elegancia. Az üdvözlés eléggé bonyolult. A beosztottnak kell elsőként köszöntenie főnökét, de a hierarchiában magasabban álló joga eldönteni, kézfogással akar-e köszönni vagy nem. Ennél azonban érvényes: „Hölgyek elsőként!” Mindenesetre a főnököt a titkárnő előtt illik üdvözölni. Akár férfi, akár nő, itt a munkahelyi hierarchia számít. A tegeződés felajánlása a hierarchiában magasabban álló kiváltsága. A felajánlás azonban udvariasan visszautasítható. Kerülje a túl hosz- szú és túl gyakori magánbeszélgetéseket. Egyéni problémáit és élményeit hagyja a cég ajtaján kívül, ha jóban akar lenni a kollégákkal. Ha munkahelyi szerelme van, ne mondja el rögtön mindenkinek. Ne hozza zavarba a kollégákat a gyengédség kinyilvánításával. Ha egy kollégával a mellékhelyiségben találkozik, ne nézzen félre zavartan, hanem üdvözölje (de ne kézfogással). Privát mobiltelefonját vagy kapcsolja ki, vagy némítsa el. E-mail írásakor a szavak rövidíthetők, és mindent kis betűvel kell írni. Mi helyett mit tegyünk? Munkába állás - új cégnél már a második nap egy láda sörrel a hóna alatt állít be az irodába, hogy megünnepelje munkába állását. Javaslat: Várjon legalább 6 hetet, vagy a próbaidő lejártát, és érdeklődjön a vállalati szokásokról. Temetés - kevés ideje van, de szeretné részvétét kifejezni, ezért e- mailt küld. Javaslat: Részvétnyilvánítását levélben küldje el, mint mindig. Ez vonatkozik a köszönetnyilvánításra is. Kérem a számlát! - Barátait étterembe hívja és előttük fizet. Javaslat: Kérjen tőlük elnézést, és a számlát a bárpultnál rendezze. , Magánélet Műit ahogy a munkahelyen, a magánéletben sem túl egyszerű az üdvözlés. Nyugodtan üdvözölje az idegeneket is (vonatön, váróteremben, liftben). Egyetlen köszönést se hagyjon viszonzatlanul. Fontos, hogy ön köszönjön először, ha belép valahova, vagy odamegy egy csoporthoz. Helyzettől függően a kézfogás is helyénvaló. Bemutatáskor előbb a férfi nevét mondja, majd a hölgyét; az idősebb előtt a fiatalabbét; a külföldi előtt a belföldiét. Ma már a nő egyedül is bemutatkozhat, régebben ezt a kísérőjének kellett megtennie. Az idősebbnek van joga eldönteni, hogy a fiatalabbal te- geződni akar-e. Egy csoporton vagy egy generáción belül mindegy, hogy a nő vagy a férfi kéri-e a tegeződést. Fogadja el viszont, ha valaki nem akar tegeződni. Beszélgetés közben lehetőleg ne fordítson hátat, vagy ne szorítsa sarokba beszélgetőpartnerét. Kérdezze meg, rágyújthat-e. Ennek a kérdésnek őszintén kell csengenie. Ne tartson monológot. A halál, betegség, vallás társasági beszélgetésben tabutémák. Nézzen beszélgetőpartnere szemébe, hallgassa figyelmesen, ne szakítsa félbe. A híreket soha ne adja úgy elő, mintha az igazság lenne. Maradjon diszkrét, ha arra kérték. Beszélgetés közben halkítsa le mobütelefonját. Ha csöng, utasítsa el a hívót vagy, kérjen elnézést beszélgetőpartnerétől. Néhány kedves mondattal köszönjön el. Szerelem Mindegy, hogy munkahely, baráti társaság vagy nyilvános hely - az intim megnyilvánulásokat kerülje ott, ahol azzal másokat zavarba hozhat. Spontán puszi az utcán - ez elmegy, de a szenvedélyes ölelkezés magánügy. Ez vonatkozik a szerelmes beszélgetésekre is nyilvános telefon- fülkében vagy mobiltelefonon. Telefonálás: 22 óra után csak szükség esetén, vagy különösen jó barátoknak telefonáljon. Beszélgetés alatt ne egyen, ne foglalkozzon mással, hanem fordítsa figyelmét beszélgetőpartnerére. Jelentéktelenségekkel ne zavarjon senkit. Az üzenetrögzítőre mondott szöveg legyen hangos, egyértelmű és rövid. Ez ugyanis a hívó fél számláját terheli. Két dolog, mely már feledésbe merült: A férfi a járdán mindig az úttest felőli oldalon megy, hogy part nernőjét védje az autóforgalomtól A férfi mindig a nő mögött megy £ lépcsőn felfelé és előtte lefelé hogy meg tudja fogni, ha megbot lik. A nő átveszi a férfi szerepét, hí idősebbet vagy mozgáskorlátozot tat kísér a lépcsőn. Étterem Még mindig érvényes az étterem be lépéskor, hogy a férfi nyitja ki £ nőnek az ajtót. Ézután érdeklődi! a foglalt asztal iránt. A főpincéi vezeti a férfi előtt a nőt az asztal hoz. Ha nincs felszolgáló a közel ben, a férfi megy elöl, lesegíti í kabátot, és a helyére kíséri a nőt Ha a hölgy feláll, vagy másil hölgy érkezik az asztalhoz, csak í mindenkori baloldali asztalszom szádjának (férfi) kell felállnia. Mára már elavult az az elv, hogy í férfi választja ki a bort, és kóstolj; meg. A nők ma nagyon is jól tud ják, melyik bor milyen ételhez il lik, és főleg azt, hogy melyik ízlil nekik. Természetesen ők maguk i: rendelnek. De ha mégis azt szeret nék, hogy a kísérőjük rendeljen előbb az ő (nő) kívánságuka mondják el. Ismert, hogy az evőeszköz kívülrő befelé a használat sorrendjébe! van az asztalon. Ha étkezés közbei inni szeretne, a kést és a vülát úgi tegye a tányérra, hogy az ne legyei beleszúrva az ételbe, de ne is essei le az asztalra vagy a padlóra. Má nem igaz az a szabály, hogy fehé húsokhoz fehérbor, vörös húsokho: vörösbor illik. Hiszen néhány ha könnyű vörösborban „úszik” és eg; testes fehérbor pompásan kombi nálható a vörös húsokkal. Régeb ben csak borral, illetve más alko holtartalmú itallal koccintottak, m; már lehet nyugodtan vízzel is. i szalvétát közvetlenül az első fogá előtt vesszük le az asztalról és egy szer félbehajtva helyezzük a: ölünkbe. Étkezés után kétszer fél behajtva a tányér bal oldalára tesz szűk. A mobiltelefont ki kell kap csolni, vagy ha valóban fontos hí vást várunk, a pincérnek megőrzés re átadni. A kenyeres tányér bal ol dalon található, a kenyeret étkezé közben töije, a falatokat vajazz; meg. Nyugodtan reklamáljon, h valami nem volt rendben az ételle (barátságosan, de határozottan) Ha étkezés után meg akarja igazíta ni a sminkjét, kérjen elnézést, és ; mosdóba végezze azt el a tükö előtt. Fogait is a mosdóban tisztíts meg, még akkor is, ha az asztaloi ott van a fogvájó. Néhány étterem ben még ma is van kimondottan hölgyek számára készült étlap, me lyen nem szerepelnek az árak. D ma már a nő is fizethet az étterem ben, hiszen legtöbbjük önálló ke reső. Az étteremből való távozásko a férfi megy a kabátokért a ruhatál ba, felveszi a sajátját, majd seg: partnemőjének. (-de) Jó tanácsok főnököknek A beosztott nevét tudni kell! «*■ Nem szabad beosztottja személyes ügyeibe beavatkozni, hacsak ő meg nem tiszteli bizalmával. «*■ Ha nem pontosan adja ki a munkát, nincs jóga számonkéréskor kifogásolni, ha másképp csinálják meg. «• A dicséret a legfontosabb ösztönző erő. Ne fukarkodjék vele, ha módja van rá, erkölcsüeg és anyagilag is ismeije el a jó munkát. «• A főnök is dolgozzon, ne váija el, hogy mások csinálják meg a munkát helyette. **’ Legyen fegyelmezett! Nem köteles megindokolni beosztottjainak, miéit és hova megy, de annyit köteles megmondani, mikorra jön vissza, a döntésekkel meddig kell várniuk.«’ Ne utasítson, hanem kéijen! «■ Ne zárkózzék el az értelmes újításoktól! ** Mások előtt műidig védje meg saját kollégáit! «• Saját gondjaival ne árassza el beosztottjait! Ne kezdjen viszonyt beosztottjával, sőt ha ilyesminek kollégái között tanúja lesz, avatkozzék közbe, és vessen véget neki. A munkahelyi viszonyokban azt felejtik el mindig, hogy mi lesz utána, hogy tudnak majd együtt dolgozni? NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Röviden a vendéglátás művészetéről CSALÁDI KÖR Köztudott, hogy a családi ünnepek előtti várakozás a legizgalmasabb és egyben a legnehezebb feladat. Ki mondhatja el magáról, hogy sosem kutatott ajándék után, nem torkos- kodott bele az előre elkészített süteménybe? Az ünnep mindig a bőséget jelenti, hiszen ajándékot kapunk és sok jó falatot, de a figyelem, az önmegtartóztatás, a türelem próbaköve is. Ezek egyben a kulturáltság alapismérvei. Figyeljünk meg ilyen szemmel egy ünnepi ebédet. Megérkeznek a vendégek, s máris gyakorolhatjuk a várakozás erényét. Vendéglátóként aggódhatunk, hogy kihűl a leves, odasül, kiszárad a hús, mégsem ültethetjük rögtön asztalhoz vendégeinket. Az ünnepi étkezés mindig lassan, kényelmesen zajlik. De a várakozás legfőbb célja, hogy időnk legyen felmérni, kinek mire lenne szüksége: esetleg kávét, ásványvizet, egy korty aperitifet inna ebéd előtt. De a látogatás a vendég számára is a türelem negyedóráival kezdődik. Nem ülhet le rögtön az első üres székre, legfőképpen nem a tálaló mellé, jelezve, hogy farkaséhes. A vendég váija meg a háziak eligazítását, s próbálja észrevenni, miben segíthetne. Meg kell várni, hogy az idősebbekről és a gyerekekről gondoskodjanak először. Azt talán mondani sem kell, hogy a férfiak csak a nők után ülhetnek le. S most képzeljük el, hogy végre mindenki együtt van, mégis tovább kell várakozni. Meg kell várni, hogy a háziasszony bejelentse, kész az ebéd, üljön asztalhoz a társaság. Mindezt a legkevesebb széktologatással és zajjal illenék megoldani. Az étkezést pedig egyszerre kell elkezdeni, ami szintén nem kis türelmet igényel az éhes vendégtől. Vagyis várjuk meg, amíg ki-ki vesz a körbekínált tálból. Bármilyen ínycsiklandozó illatok szállnak is a tányérunkból, nem nyúlhatunk a kanál után, amíg az asztalfőn ülő nem veszi kézbe az evőeszközét. Ez az a jel, ami után mindenki elkezdheti az evést. Ehhez már hat-hét éves kortól hozzászoktathatjuk a gyerekeket. Némi figyelemmel megoldható, hogy amíg összeverődik a táraság, az idősebb vendég, gyerek kapjon egy pogácsát, egy falat kalácsot, és így már képes lesz türelmesen kivárni a közös étkezést. Az elmúlt negyven évben szinte kötelezővé vált hangos jó étvágyazással elkezdeni az étkezést. Tüdnunk kell, hogy a sokat emlegetett régi polgári házaknál ez nem illett, és a nyugateurópai országokban ma sem kívánnak jó étvágyat. Nálunk mára szinte már kötelezővé vált ez a szokás, igen nehéz lenne elhagyni. így a kulturáltságára és a régi hagyományokra adó háziasszonynak áthidaló mondatokat ajánlunk. Például mondhatnánk azt az étkezés előtti pillanatnyi csendben, „örülök, hogy itt vagytok, örülök, hogy az asztalomnál látlak benneteket”. S ez jöhet szívből, mert jó érzéssel tölti el a háziasszonyt, sőt diadal, ha ünnepi asztala körül láthatja szeretteit. Hiszen minden közös étkezésnek, minden vendégeskedésnek a legfőbb mondanivalója, hogy jó együtt lenni, örülünk a többiek jelenlétének, képesek voltunk félretenni viszályt, haragot, sértődöttséget. Ezt fejezik ki azok az apró, de kétségtelenül önmegtartóztatást igénylő, kulturált étkezési szokások, mint az egy időben történő asztal körüli helyfoglalás, az étkezés közös elkezdése, vagy egymás bevárása a fogások között, (ti)
