Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-24 / 119. szám, péntek

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfí Sándor) „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) !002. május 24., péntek 2. évfolyam, 10. szám Ha Peter Dvorskynak azt mondanák, többé nem ehet kacsát, eredeti argentin steaket, csak kibírná valahogy - azt viszont ne kívánja tőle senki, hogy a kolbászról lemondjon A világjáró tenor s neje az ízek világában Peter Dvorsky feleségével a thaiföldi ízvilágban (Peter Dvorsky archívumából) MALIK ÉVA *W* eghíresebb hazai teno­■ rank, Peter Dvorsky nem 1 veti meg a jó falatokat, sokfelé járt már a világ- 1 ban, de a legjobban talán felesége ízeit szereti. Járta asszony magyar származású, onyháján is erősen érződik az ott- lonról hozott magyar hatás. Bár a egítség egyébként elkel, az edé- iyek közelébe sosem enged mást, gyedül készíti a mindennapi étek­et és a vendégváró finom falatokat, iatalabb lányuk még velük él, az dősebbik már férjhez ment, de ő is yakran visz a mama főztjéből haza, ij otthonába. Mivel Márta asszony naga is szeret enni, kedvvel és fino- aakat főz. /lilyen rendszerességgel? la otthon vagyunk, akkor mindig őzök. Meg kell mondanom, inkább, nint sütök, bár a héten legalább gyszer készítek valami könnyű, yümölcsös édességet. Minden hét- e jut legalább egy meghívás, persze léha, ha összejön, még gyakrabban :ell házon kívül étkeznünk, így ná- unk rendszerességről nem lehet zó. Az esti fellépések, fogadások, átogatások mindent megbontanak, 'alán ezért, ha otthon vagyunk, na- yon közkedveltek a házias ételek, yakoriak a levesek, főzelékek, gre- ladírmars, juhtúrós galuska. Ezeket z édesanyámtól tanultam. Nagyon így főzök, mint ó, bár amíg otthon oltam, nem tanítgatott, mégis min­ien ízét magammal hoztam. Ám ha [ülföldön járok, mindig nyitva tar­om a szemem, illetve megfigyelőál- ásba helyezem ízlelőszerveimet, s iá valami finomat szervíroznak, neg tudom állapítani az összetevő- t, otthon gyakran lemásolom, vagy sgalábbis megpróbálom. /Ii különlegeset hozott már haza külföldről? lágyon szeretjük az olaszokat, ők a észtaféleségek mesterei. Olasz ba- átaink sokat segítettek, hatásukra yártom a sugákat, ezek finom ilasz szószok, melyeket megszám- álhatatlan mennyiségben ismer­lek. Családunkban senki nem enné neg a reszelt sajttal megszórt, ke- chuppel leöntött spagettit - ez zentségtörés! A szósz friss paradi- somból, gombából, az ablakból vá- ;ott bazsalikomból, olvasztott sajt­ói készül, attól függ, mihez van ;usztusunk. Ez a korona az ételen, lkészítése nem kevés időt vesz génybe, gyakran már előző nap negfőzöm. Ma például tortellini esz ebédre, melyhez tegnap felol- asztottam a sajtokat, belevágtam a lazsalikomot. A tésztát frissen kell ifőzni, mert a féljem kényes arra, logy az étel ne legyen másnapos, i japán kosztot is nagyon szeretjük, ■egalább tizenkétszer voltam Ja- lánban, s volt alkalmam megkóstol­Márta asszony vadasa Amikor sikerül őzet ejtenünk, akkor így készítem el a tüdejét és a szívét: A tüdőben levő csö­vecskéket, hártyákat alaposan ki­vagdosom, a tüdőt teljesen meg­tisztítom, majd apró kockákra vá­gom. Sok borssal és babérlevéllel, egy pici fehérborral együtt felte­szem főni. Közben leszedem róla a habot, néha a vizet is lecseré­lem. Ha megfőtt, húsdarálón le­darálom, és klasszikus tejszínes mártást készítek belőle, liszthaba­rással besűrítve, ecettel, cukorral ízesítve. A szívet külön edényben ni az ételeiket eredetiben is. Termé­szetesen teljesen más, ha az ember ott eszi őket! Sok alapanyagot nem lehet tárolni, szállítani, ezért csak helyben készíthetik. Például a hely­telen elkészítés esetén erősen mér­gező (évente több halálos áldozatot szedő) hal, a fugu, melyet csakis olyan szakács készíthet el, aki éve­kig tanulta, hogyan kell megtisztíta­ni a mérgező részeitől. Én megkós­toltam nyersen és sülten is, mert fantasztikus étek, igazi ínyenceknek való, s gyönyörű fehér, szivárvány árnyalatokban játszó a színe. Ked­vencem a szusi, nyers hal rizsen tá­lalva. Előfordult már, hogy otthon is próbálkoztam a japán konyha egyes fogásaival, például Bécsben vásárol­tam hozzá tekercseket, speciális rizst és ecetet, mely nélkül mindez elképzelhetetlen. Mivel útjainkra nagyon pici koruktól elvittük a gye­rekeket is, megszokták a különleges tengeri élőlények látványát, s min­denféle specialitást megesznek, minden természetes a számukra. Máig annyira szeretjük a halakat, hogy ha valamilyen alkalomra étte­rembe hív bennünket a férjem, az egész család a halételek mellett vok­sol, s azt választjuk az étlapról, na meg természetesen a finom olasz tésztaféleségeket-előételként. Spe­ciális boltokban szerencsére már nálunk is kapható a finom lazacsze­let és más halfajta. Milyen szokásokat, fűszereket hozott a szülői házból? Hogy fo­gadta a család az erőteljes magya­ros ízeket? Imádom a tejszínt, szinte mindenbe rakok. A férjem viccesen azt szokta mondani: „Ha te nem fogsz tejfele­sen főzni, én is leszokom a kolbász­ról!” Én ezt így szoktam meg ott­hon, ahol egy néni a szomszéd falu­ból hetente hordott nekünk tejszínt, túrót, ezért belekerült a legtöbb ételbe. Sokat gondolok például a jó túrós csuszáinkra. Ha valamibe ha­barás kell, biztosan nem tejjel készí­tem, az édességek krémjébe tejszín­habot teszek, s ezt használom díszí­tésül is. Az ismerőseimtől azt hal­lom, újabban divat, hogy nem rak­nak a paprikás csirkébe tejfelt, hát ezt én el sem tudom képzelni. A szlovákok fel vannak háborodva, mert még a káposztába is teszek! Apósom ilyenkor megdicséri, de nem felejti el hozzátenni, hogy egy kissé túl „gazdag”. A pirospaprika szintén elengedhetetlen kellék. Gu­lyás alá valót is készítek, nem tu­dom elképzelni, hogy csak úgy olaj­ban felteszem párolni a húst. Néha előfordul, hogy csak két paradi­csom, egy fonnyadt paprika és répa árválkodik a hűtő aljában, ilyenkor ezeket hagymán megpárolom, le- passzírozom, s erre az „agresszív” alapra dobom a húst. A csibét a bő­rével főzöm, de anélkül fogyasztjuk. Természetesen ezt az ételt gyakran nagyobb adagból készítem, ilyenkor főzöm, mert mindkettőnek más­más idő kell. Ha ez is kész, akkor nagyon vékony szeletekre vagdo­som, és finom zsemlyegombóccal tálalom (a knédlit saját kezűleg készítem) a savanyítás tüdőmár­tásban. Nagyon finom. Tiramisu Akinek nincs módja vadhúshoz jutni, annak ajánlom, próbálja ki ezt a finom olasz desszertet: sabb, mert eredeti mascarponeval (olasz sajt) és amarrettóval (olasz cseresznyelikőr) készítem. Vágni kisebb edényekbe porciózva rakom a hűtőbe, hiszen ennek nem árt, ha másnapos. A nagyon apró galuskát is én csinálom hozzá, azt mindig frissen, mint ahogy a tejfelt löttyin- tem a húsra. Úgy tudom, Ön is szívesen űzi a nem kimondottan női sportot, a vadászatot... Valóban, vadász vagyok, s a vadat együtt tisztítjuk, porciózzuk a fér­jemmel. Látni kellene, mi van a ga­rázsunkban, amikor fácánokat pu­colunk! Nekem, mivel kiskoromtól segítettem apukámnak, aki szintén vadász volt, nem okoz gondot az ilyen munka. Sok kényelmes vadász csak a mellehúsát kanyarítja ki, a többit a kutyának dobja. Engem ott­hon arra tanítottak, hogy minden ételt tisztelni kell, nem szabad ki­dobni, ezért az elejtett állatok min­den részét felhasználjuk. A csontok­ból levest készítünk. Specialitásom a tüdőből készült szósz, anyukámtól tanultam. Sokan azt tartják, hogy a belsőség olcsó és másodrendű. Én sem készíteném el vásárokból, vi­szont az elejtett (nem össze-vissza lövöldözött) állatok gyönyörű, egészségesen táplálkozó növény­evők, nem hizlaltak, nagyüzemileg tenyésztettek. A húsokat csak bőrrel együtt készítem (a bőrt nem fo­gyasztjuk el, nélküle viszont száraz lenne a hús). Édesapám hideg idő­ben egy hétig is állni hagyta a húst, mert a régiek azt tartották, sokkal finomabb, ha egy kissé átfagy. Ha savanyúan, vadasan készítem, ak­kor néhány napra pácba teszem, hogy elveszítse véres ízét. Családjukban valószínűleg na­gyon gyakran jön össze nagyobb társaság. Ilyenkor mit készít a vendégeknek? A leggyakrabban hidegtálat készí­tek, ezekhez néhány alapanyagot (némely salátát, krémet) olykor rendelek, viszont legtöbbször a dí­szítéstől az elkészítésig minden az én dolgom. Ha meleg ételt készítek - s ezt szeretem inkább -, azt is min­dig egyedül csinálom, eddig még sosem hívtam a konyhába segítsé­get! Ilyenkor előétel is van, általá­ban valamilyen tengeri herkentyű­ből készült saláta, a leves természe­tesen elmaradhatadan. Legutoljára például brokkoliból készült krémle­ves volt, aztán hal citromos mártás­sal, rizzsel, desszertként gesztenye­püré tejszínhabbal. Gyakran készí­tem a kedvelt tiramisut is. Máskor kacsát sütök, vagy valamilyen vad­húst készítek. A fiatalok nagyon sze­retik a fácánlevest. Ha több napra megyünk vadászni, akkor természe­tesen kint a szabadban készül a gu­lyás, melybe nem ritkán tűlevelek is kerülnek. Az italok közül inkább a borokat részesítjük előnyben. Én a száraz fehérborfajtákat, a férjem a vöröset. Egyébként a tömény alko­hol nem annyira jellemző. Legfel­ugyan nem lehet, csak kanalazni, de az íze finomabb. 5 tojássárgá­ját jól kikeverek 6 evőkanál por­cukorral, vanüiarúdból is kaparok rá egy kis aromát, majd belete­szek 250 g sajtot flehet vajkrém is), de a fehétjéknek csak a fele mennyiségét verem fel habbá, s keverem bele. 2 dl feketekávé és 5 evőkanál likőr keverékébe márto- gatom a babapiskótákat. Tálban szervírozom, vagy magas poha­rakban úgy, hogy a piskóta és a gyerekek nem szeretik a konyakot és a kávét, ezért nekik narancslé­be mártogatom a piskótát.) jebb télen, valahol fent a hegyek­ben, vagy vadászgatás közben, eset­leg evés előtt, édesség mellett el­megy a körte, a calvados, de nem a házilag égetett, mert az túl erős. A művész úrnak mi a kedvenc éte­le, s vajon feltételezhető, hogy va­dászként van, amit egyedül is el tud készítem? (Peter Dvorsky:) Legkedvesebb ételem, ami jó! Nem válogatok, édesanyám öt fiút nevelt fel, fan­tasztikusan főzött, s főz a mai napig. Egyszerű és finom ételei vannak. Imádom a grenadírmarsát. Gyer­mekként nem tudtam megenni a babot, mert a fogaim elzsibbadtak tőle. Ma, ha a mama azt főz, bármi­lyen fantasztikus világkonyha kü­lönlegessége elé rangsorolom, ínyenc vagyok, s a hazai konyhát szeretem. A tésztákért élek-halok, de nem édesen. Akkor már inkább csak fokhagymás-olívalolajos le­gyen, de sós - ahogyan az olaszok mondják: spagettin alio-olio peperonchi. Azt állítják rólam, hogy rajongok a kacsahúsért. Ez is igaz, de kacsát nem sokan tudnak az ízlé­sem szerint sütni. Azt nem lehet el­sietni, mert sem félig, sem túl om­lósra sütve nem az igazi. A hazai ételek közül ezeket kedvelem. No meg a halak s az olasz ételek! Minél idősebb vagyok, annál kevesebb húst eszem, halat viszont bármily mennyiségben. Az egyeden, amiről nem tudnék leszokni, a kolbász. Jó minőségű szarvashúst is teszünk bele. Talán hihetedenül hangzik, de egy hentes barátommal saját kezű­leg gyártjuk, sót tavalyelőtt száz­húsz kilót (!) töltöttünk meg. Di­rekt ezért kellett vennem egy mély­hűtőt, mert ha a kolbászok megér­nek egy bizonyos fokra, nem szá­radhatnak tovább. Elegánsan be­csomagoltam valamennyit, s mint féltve őrzött kincseimet, belerak­tam a mélyhűtőbe. Azt mondják, hogy az egyszer megfagyasztott hús jobb minőségű, ez valóban igaz lehet. Szeretem a bárányt, nemrég is szereztem egyet, szépen megtisztítottam a hártyáktól, és beraktam a fagyasztóba, már előre örülök annak, amikor majd elké­szítem, mert ez az én területem. Provence-i, orientális fűszerekkel és rozmaringgal, fokhagymával ízesítem, de nem túlságosan, hogy a hús íze megmaradjon. Ha az édesanyja ennyire elké­nyeztette, vajon a feleségét mi­lyen szakácsnőnek tartja? Meg kell, hogy mondjam, némely ételével megelőzte az édesanyámat, ez pedig nagy kitüntetés. A zama­tos, szaftos ételek, a tejfeles, magyar paprikás csirke, a főzelékek meste­re. A múltkor például egyszerű tök­főzeléket készített paprikás hússal. Azelőtt nem nagyon ettem a főzelé­keket, ő teljesen rászoktatott. Amit nem főz, az a savanyú zöldbableves, meg a lóbableves, ja, és ki ne felejt­sem, hogy a fűszerek közül nem haj­landó használni az egész kömény­magot, csak őröltét! Szeretem a sa­vanyú salátalevesét. Az édességek közül pedig az almás rétesét. Aki sokat utazik, sok helyen étke­zik, sok mindent tapasztal. Volt valami vicces is? (Peter Dvorsky:) Argentínában el­mentünk a legjobbnak kikiáltott ét­terembe, ahol híres steakeket készí­tenek a leghíresebb operacsillagok számára. Egy kocsin ki volt téve vagy tizenötféle hússzelet. Én rá­néztem egy háromkilós, nyolc centi széles húsra (olyan A4-es papírfor­ma) . Kérdem a pincértől, hogy e sig­nore, por quantas personas? (hány személynek elég?). Mondja a bajsza alatt nevetve, segnore, por una. Vagyis hogy nekem, mármint az én méretemet tekintve, egynek. Mond­ja a feleségem, Peter, ezt nem eszed meg! A pincér pedig, mintha értette volna, felelte, si, signora, si, egy fér­fi, ilyen férfi, búja. Erre megrendel­tem a húst, természetesen sütés közben kissé átalakult, mindenki engem nézett, amikor kihozták. Először életemben nem ettem hoz­zá burgonyát, rizst vagy más köre­tet, csupán vörösbort rendeltem. Bevallom, három óráig ettem, iszo­gattam közben, a pincér időnként, amikor kissé lefaragtam a húst, el­vitte, újra átsütögették. Fantaszti­kus volt, semmi bajom nem lett tőle. Nem hiszem, hogy ekkora teljesít­ményre még ma is képes lennék. (Márta asszony:) Nekem is eszem­be jutott valami, első Japán utamon történt. A milánói Scalával ment vendégszereplésre a féljem, s a ren­dező ügynökség fogadásra hívott minden művészt a hitvesével együtt, melyre Tokióban, egy kínai étteremben került sor. Bár szá­munkra úgy tűnhetne, hogy ez a két konyha igen közeli, nagy kü­lönbségek vannak, s a japánok kö­rében különösen közkedvelt a kí­nai. Én mindent megeszek, de amit itt adtak az asztalra, az kegyetlenül rosszul nézett ki. Mindjárt az elején elnézést kértek, hogy nem sikerült előitalként friss kígyóvért szerezni­ük. Ezt természetesen többen nem vettük rossz néven, sót eléggé fellé­legeztünk e hír hallatán! Hanem aztán apró tányérokon rengeteg furcsábbnál furcsább színű, állagú és kinézetű húsokat kezdtek körbe- hordozni, s máig nem vagyok tisz­tában azzal, hogy nem volt-e köz­tük néhány kétes hírű kínai állatka is! Eszembe jutottak specialitásaik, patkányok, macskák, kutyák, kí­gyók, a meg nem született kismalac és az igazi delikatesz, a csirkefej... Csupán hiedelemből - hogy a japá­nok ne azt lássák, mindent elutasí­tok - ráfanyalodtam az egyik fur­csaságra, valamüyen ragadó-tapa- dó étel volt, máig sem tudom, mi. Erre odasúgtam a féijemnek, hogy ha nem ihatok azonnal valami töményét, akkor nem leszek képes végigülni a vacsorát (ugyanis csak teát szolgáltak fel). Hívta a pincért, és rendelt egy konyakot. Csakhogy semmi ilyesmi nem volt az egész ét­teremben. Végül úgy oldották meg, hogy a pincér valahol vásárolt egy üveg francia konyakot, s elém tette. Egy kortynyit önthettem csak poha­ramba, mert a társaság többi tagja - az ételek állaga valószínűleg őket is a hányinger határára üldözte - azonnal töltögetni kezdte, s mire visszatért hozzánk az üveg, semmi sem maradt benne, nekem pedig végig kellett szenvednem fertőtle­nítés nélkül az estét! Az itteni kínai konyha az európai ízléshez van iga­zítva, mi, akik nem jártunk az or­szágban, el sem tudjuk képzelni, milyen az eredeti. Hogy áll a művész úr a racionális étkezéssel? Egyszer azt nyilatkoz­ta, hogy kissé vigyáznia kellene a vonalaira... Nem mondhatom, hogy kerülnék bármi étket, de ha rossz eredményt mond az orvos (na meg a sok, étke­zésről szóló, olykor ellentétes infor­máció is megteszi a hatását), igyek­szem vigyázni az étrendemre. Vi­szont az én életstílusom mellett ez szinte lehetetlen. Néha megmaka­csolom magam, s kibírom, köny- nyebb ételeket eszem, néhány kilót lefogyok, de aztán eljön az az idő­szak, amikor nincs lehetőségem el­lenőrizni, hogy mit s mikor eszem. Sokat utazom, turnézom, a napom a feje tetejére áll, ilyenkor nincs meg a rendszerességem, s este stresszes állapotban nagy adagot habzsolok. Mindenki azt ajánlja, nagyon jó lenne, ha áttérnék a meg­osztott étrendre, de nem tudom magamat rászánni! Látja, Argentínában sikerült... Igen, valóban. Egyszer talán majd sikerül i tthon is! Bár nehezen, mert a kenyér a gyengém... MWMI Már nálunk is kapható, de az enyém szaftosabb, inkább olaszo­krémrétegek váltják egymást. Legalább két órára behűtom. (A

Next

/
Thumbnails
Contents