Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-22 / 117. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 2: WKSBXBH kommentár mmmmm Külpolitikai nagyhét MALINÁK ISTVÁN Igazi nagyhét kezdődik ma a világpolitikában. Bush európai körútra indul, a látogatás két leglátványosabb eleme az amerikai-orosz le­szerelési szerződés aláírása, majd a jövő héten annak az új szervnek a szentesítése a NATO-orosz csúcson, amellyel bevonják Moszkvát a szövetség egyes döntéshozatali mechanizmusaiba. Tehát mini­mum egy hétig olyan címszavak fogják uralni a médiát, mint a glo­bális biztonság, terrorizmus elleni nemzetközi harc. Ez a dolog lát­ványoldala, amire szükség van, hiszen megkoronázza a mindkét paktumot megelőző hosszas szakértői-diplomáciai hangyamunkát. A Bush-körút lényege viszont az a kérdés, sikerül-e simábbra csi­szolni a nyugat-európai és amerikai kül- és biztonságpolitikai szem­lélet között mind markánsabban jelentkező súrlódási felületeket. Nem véletlen, hogy a körút előestéjére időzítve tette közzé Albright exkülügyminiszter a Bush-adminisztráció külpolitikáját illető ke­ménybírálatait, mondván: túl leegyszerűsítve, csak fehéren-feketén látja a világot. Persze a demokrata Albright szavai mögött a párt­propaganda is felfedezhető, de abban igaza van, hogy főleg az arab­muzulmán világ viseli nehezen az esetenkénti amerikai vagdalko- zást. A szeptember utáni hónapokban alkalmazott, aki nincs velünk, az ellenünk van szemlélet inkább ártott, mint használt. Mára elég markánsan körvonalazódtak az európai-amerikai ellentétek is. Amelyek természetesek lehetnének, ha Washington nem reagálna rendkívül érzékenyen, sértetten minden európai bírálatra, s nem érezné úgy, hogy - a terrorizmusellenes harcban demonstrált egy­ség ellenére - magára maradt, egyedül kell mindent megoldania. Nyugat-Európa azért sértődött, mert Amerika másodrendű játékos­ként kezeli, az európai hadikiadások alacsony szintje miatt egyes amerikai szakértők a NATO hatékonyságát is megkérdőjelezik, mondván: lassan olyan lesz, mint az EBESZ. Ami nagy sértés, hi­szen ez utóbbit washingtoni stratégák csak amolyan politizálgató gittegyletnek tartják. Bush odahaza is védekezőállásba kényszerült, a demokraták ki akarják vizsgálni, a titkosszolgálatok és a kormány nem tehetett volna-e többet szeptember 11-e kivédéséért. Senki sem hibáztathatja Bushékat, hogy a hagyományos géprablásokra utaló jelekből nem következtettek ilyen őrült támadásokra. Ezért is fur­csállják sokan Európában Cheney alelnök legutóbbi, kifejezetten pá­nikkeltő, ezért az amerikai társadalomban - ma még eléggé fel nem mérhetően - romboló hatású bejelentéseit a bármikor és bárhol vár­ható újabb támadásokról. Az éberség a kormányzat dolga, a félelem ilyetén szinten tartása felelőtlenség, nem szolgálhatnak mentségül sem a belpolitikai, sem az olyan külpolitikai célok - hiszen talán az időzítés ez esetben sem véletlen -, mint a mostani Bush-körút. JEGYZET Vidéki karrier MOLNÁR IVÁN Hajnalban kelsz. Álmos fejjel a hátsó udvarnak veszed az irányt, hogy megetesd az állato­kat. Még van időd előkészíteni a gyerek ruháit, sőt a reggelijüket is kikészíted. Egy puszit nyomsz a paplanjába gubózott csöppség homlokára, és odasúgod a na­gyinak, hogy ma már biztos ne felejtse őt elvinni az óvodába. Biciklin hajtasz a faluba. A ka­nyarban feltűnik a „legnagyobb, legszebb, legfantasztikusabb” intézmény, amelyet csak egy ilyen álmos, istentől elfeledett kis falucska el tud képzelni: a szupermarket. Te itt dolgozol, és nap mint nap hálával gondolsz a munkaadóidra. Megmondta a televízió is: a vállalkozóknak kö­szönhetünk mindent. Ók azok, akik nélkül itt csak éhínség, sze­génység és elmaradottság lenne. Hálából túlórázol, amivel, saj­nos, a munkaadód a „fránya tör­vények” miatt már nem számol­hat el. Hálából azonban ő is rendszeresen figyelmeztet, hogy van elég munkanélküli a falu­ban. Ha nem akarsz, nem kell dolgoznod. Belépsz az üzletbe. A tulajdonos fia már benn van, épp a pénztárosnőkkel cseveg kedélyesen. Havi tizenkéteze­rért. Biztosan megérdemli, hi­szen ő felügyeli az alkalmazotta­kat, nem lopnak-e véletlenül. Ez rendkívül fontos feladat, így az­tán más munkája az elárusí­tónők szórakoztatásán kívül nincs is. Az apuka fizetéséről csupán legendák keringenek, de a legalacsonyabb összeg is több, mint az összes alkalmazott bére együttvéve. Ő csak néha tér be az üzletbe, kedélyesen tréfálko­zik az elárusítókkal, néha-néha a fiatalabbjától megkérdezi, mit csinálnak este. Egyébként jó em­ber, minden alkalmazottja meg­kapja a havi 3500 koronát tisz­tán. Este fáradtan térsz haza. Családi idill: a gyerek nyűgös, a férjed már szunyókál a tévé előtt. Vacsorázás közben híradó. Vállalkozóink az ország gazda­ságának gerincét képezik, to­vább emelkedtek a bérek, a munkanélküli-segély a 3 ezer koronát is meghaladja, a rang­létra legalsó fokán álló pozsonyi utcalányok óránként ezer koro­nát keresnek. Elalszol. Álmod­ban te vagy a főnöknő, díszes házban laktok, és óvodás fiad kedélyesen cseveg a pénztá­rosnőkkel. WWW.UJSZO.COM + Hónapok óta ádáz vita folyik honi magyarságunk képviselői között eseményekről, szemé­lyekről, politikáról. Utalásokat, vádaskodásokat, töredékes vagy téves információk alapján megfo­galmazott vádakat olvashatunk az Új Szó on-line fórumán. Itt az ideje, hogy önmagunk becsülése­képpen létrehozzunk egy auten­tikus adatbankot, amelyre min­denkor hivatkozni lehet. Hogy aki nyüvánosan szót kér vagy megszólíttatik- ellenőrizhető le­gyen. Alkossuk meg a múlt egy­fajta szavahihető forrását. Ezt eddig egyetlen honi sajtótermék sem merte vállalni. Hogy felvo­nultassa besúgóink, árulóink dicstelen névsorát. De azokét sem, akik sorsközösséget vállalva a felvidéki magyarsággal meg­hurcoltatásban részesültek. Az adatbank javasolt témakörei: 1. Kik voltak az StB magyar munkatársai? 2. Kik voltak a kommunista ká­derek a magyarok soraiból? 3. Kik voltak az ötvenes évek normalizátorai? 4. Kik voltak a Magyarok Jog­védő Bizottságának Tagjai, akti­vistái? A témakörök tovább bővít­hetők! !! Gorcsev Iván A közölt vélemény nem eltétlenül tükrözi az Új Szó álláspontját.- Önt kirúgni? Ugyan, hova gondol! Azok az átkozott, diktatórikus idők már elmúltak. Maga szép csendben, közös megegyezéssel távozik... (Marabu rajza) TALLÓZÓ SME „Az MKP választóinak nem égés két százaléka szlovák. Egyes párto megfogadták, hogy ezeket a szava zókat el kell venni tőlünk” - nyüal kozta a napilapnak adott interjúja ban Bugár Béla, az MKP elnöke. Ár ra a kérdésre, mi történne, ha a MKP-n belül valaki nyomást próba na gyakorolni, hogy Duray Mikié ne kerüljön a párt jelöltlistára, Bi gár röviden ennyit válaszolt: „Ilye nyomásgyakorlás nem lesz.” Já Camogursky korábbi kijelentésévf kapcsolatban, mely szerint a KD1 nem alakít kormányt az MKP-va ha az a közigazgatási területi felos: tás megváltoztatására törekszi majd, Bugár Béla a következőket vi laszolta: „A felosztás megváltozó tása szerepelni fog a programún! ban, az országos tanács is erre köt« lezett bennünket. Ezt a kérdést a vi lasztások után azonnal felvetjül Erőnek erejével nem nyomakodun a kormányba. Ha a KDH ilyen félti teleket szabna, én azt mondhaton ha a KDH-ban nagyon erős nációm lista mag lesz, mi nem lépünk vei egy kormányba.” Májusban csak a polgárok 24%-a tartotta jónak a cseh-osztrák kapcsolatokat; márciusban ez az arány még 35% vol Dekrétumok - nem csitul a vita Bármennyire úgy tűnhet is, hogy a hírhedt Benes-dekré- tumok ügyében parttalan, követhetetlen és konkrétu­mokat nélkülöző a már feb­ruár közepétől folyó nem­zetközi vita, a valóság az, hogy megjelentek olyan vé­lemények, állásfoglalások, elképzelések, tények is, amelyekre érdemes figyelni, s amelyek jelzik, hogy van valamiféle elmozdulás. KOKES JÁNOS Nyüvánvaló, hogy ez még csupán az elméleti szint, s bizony minden­féle politikai és gyakorlati megol­dás még messze van, hiszen az érin­tett felek álláspontjai még mindig rendkívül élesen állnak szemben egymással. Ugyanakkor önmagá­ban véve már az is rendkívül fontos dolog, hogy ez, a szlovákiai magya­rokat is nagyon érzékenyen érintő kérdés, az évtizedes hallgatás után egyáltalán kikerült az európai, te­hát a nemzetközi politika színteré­re, s ott tisztázó viták tárgya. Az első pozitívumnak tekinthető dolog az, hogy ma a csehek - és kisebb mértékben a szlovákok is - már ár­nyaltabban ítélik meg ezt a kétség­telenül bonyolult problémát. Nyil­vánvaló az is: bár a cseh képvi­selőház április második felében nyi­latkozatban erősítette meg, hogy Prága szentnek, érinthetetlennek és megváltoztathatatlannak tartja a II. vüágháború után az akkori Csehszlovákia területén kialakult jogi és vagyoni viszonyokat, a nyü- vános véleménycsere folytatása jel­zi, hogy azért a csehek sem egészen biztosak a dolgukban. A nemzetközi nyomás következté­ben a Cseh Szociáldemokrata Párt és a prágai kormányzat például is­mételten felvetette annak lehetősé­gét, mérlegeli azon kitelepített szu- détanémetek kárpótlását, akik bizo­nyíthatóan antifasiszta tevékenysé­get fejtettek ki, vagy koncentrációs táborokban szenvedtek a háború alatt. Az elgondolásnak vannak tá­mogatói és ellenzői is. Ez utóbbiak közé sorolandó a Václav Klaus ve­zette befolyásos Polgári Demokrati­kus Párt. Milos Zeman kormányfő szerint csupán néhány száz sze­mélyről lenne szó, s a kárpótlást a Cseh-Német Jövő Alapítvány kere­tében lehetne megoldani. A szudé- tanémetek körében is kedvező volt a visszhang, bár természetesen az ó követeléseik tovább mennek, hiszen sokkal több embert ért jogsérelem. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a napokban ismét lépett egyet a cseh egyház. Jan Graubner olmü- tzi érsek misét celebrált a kitelepí­tett szudétanémetek hagyományos pünkösdi találkozóján Nürnberg­ijén. Leheteden, hogy ez csak magá­nakció lett volna, s nem értett volna vele valamiképpen egyet a cseh ka­tolikus egyház. A mise jelzés értékű: az egyház megbékélést akar, holott Zeman és más cseh vezető politiku­sok élesen bírálták Graubnert. Em­lékeztetek: 2000. július 5-én a Cirill és Metód szláv hittérítők ünnepe al­kalmával a csehországi keresztény egyházak nyüvánosan bocsánatot kértek a németek és a magyarok II. vüágháború utáni, csehszlovák hi­vatalok általi meghurcolásáért. Nem tudok róla, hogy a magyarokat rajtuk kívül nyüvánosan valaha is valaki megkövette volna, holott mindenki előtt vüágos: a szlovákiai magyar kisebbség szerepe Csehszlo­vákia sorsának alakulásában még távolról sem volt a n. vüágháború előtt - s alatta - összehasonlítható a német kisebbségével. Tény azon­ban, hogy Csehországban az egyhá­zak társadalmi súlya nem azonos az egyházak szerepével Szlovákiában vagy Magyarországon. Talán ezért sem reagált a közvélemény az emlí­tett megkövetésre, amely Uyen tár­sadalmi szinten Csehországban példádan. Pavel Rychetsky miniszterelnök-he­lyettes a Právónak adott interjújá­ban viszont alaptalannak minősítet­te a kitelepített szudétanémetek bárminemű kárpódási követelését. Kifejtette: a csehszlovák áüam a pá­rizsi békeszerződés döntései alap­ján kobozta el a hazai németek va­gyonát, amely része annak a kárté­rítésnek, amelyet Németországnak keüett volna fizetnie a náci rendszer Talán ezért sem reagált a közvélemény az emlí­tett megkövetésre. okozta károkért. Az elkobzott va­gyon Rychetsky szerint csak 1-3 százalékát teszi ki annak, amit a csehszlovák hatóságok követeltek Németországtól háborús kártérítés gyanánt. A kitelepítettek ausztriai szervezete mintegy 300 milliárd ko­ronában határozta meg azt az összeget, amelyet a szudétanéme­tek vagyoni kárpótiás címén vissza­követelhetnek Prágától. A politikus leszögezte, a kitelepítés nem a dek­rétumok, hanem a potsdami nagy­hatalmi konferencia döntése alap­ján folyt. A Benes-dekrétumokról folytatott vita következtében ugyanakkor Csehországban az utóbbi három tu napban romlott Németorszá; Ausztria és Magyarország megítéli se a nyüvánosság körében. A prág; Közvélemény-kutató Központ fe mérésének eredményei szerint m; jus elején csak a cseh lakosság 2 százaléka tartotta jónak cseh-osztrák kapcsolatokat; márc usban ez az arány még 35 százak volt. A cseh-német viszonyt ugya 56 százalék minősítette jónak, c márciussal összevetve ez is 21 sz. zalékos romlást jelent. A cseh-m; gyár viszony kedvezőként való me; ítélése ebben az időszakban 73 sz zalékról 62 százalékra esett vissz A megkérdezettek többségének v leménye szerint a helyzet üyen al kulását a Benes-dekrétumokról f lyó vita, valamint a rendeletek é vénytelenítésére irányuló osztrá német és magyar igyekezet váltót ki. A megkérdezettek több mint kt harmadának az a véleménye, hoj a dekrétumok érvényességéin nem szabad hozzányúlni. Megszü tetésüket csak öt százalék támogt ja, 28 százalék azt mondta, nin egyértelmű véleménye a dologri Az öt százalék ugyan nem sok, t már pozitívumnak kell tekinteni, szudétanémetek kitelepítését megkérdezettek 60 százaléka tart igazságosnak és jogosnak. Hú százaléknak az a véleménye, ho; jogtalanság történt ugyan, de a t mát már nem szabad bolygatni, s 1 zártnak kell tekinteni. A cseh áüa esedeges bocsánatkérését a törté tekért, az érintettek valamiféle ki pódását csak a megkérdezettek e százaléka támogatta. A kitelepít sek problémája a csehek 14 száza; kát egyáltalán nem érdekli. A szerző prágai munkatársunk Heinz Fischer: a Benes-dekrétumoknak és Csehország EU-csatlakozásának kérdését el kell különíteni egymástól Berlinben támadják is meg támogatják is Stoibert ÖSSZEFOGLALÓ A német szövetségi kormány tagjai bírálták és választási fogásnak minősítették a konzervatív uniópár­tok (CDU/CSU) kanceüáijelöltjé- nek a szudétanémetek pünkösdi ta­lálkozóján tett kijelentéseit. Otto Schüy belügyminiszter kijelentette: az Edmund Stoiberéhez fogható uszító, veszedelmes mértékben na­cionalista színezetű beszédek nem egyeztethetők össze a felelősségtel­jes Európa-politikával. „A CSU elnö­ke nem tett jó szolgálatot a németek és csehek közötti megértésnek az­zal, hogy a szudétanémeteknek járó kártérítéstől és vagyonjogi kérdések rendezésétől tette függővé Csehor­szág felvételét az Európai Unióba” - szögezte le a belügyminiszter. A szudétanémetek Nümbergben ren­dezett 53. pünkösdi találkozóján Stoiber az európai érték- és jogrend­del eüentétesnek minősítette a Be- nes-dekrétumokat. A bajor politi­kus, aki a szudétanémetek legfőbb patrónusának számít Németország­ban, leszögezte: ha az uniópártok diadalmaskodnak a szeptemberi vá­lasztásokon, és ő kerül a kanceüári székbe, akkor felkarolja a szudéta­németek ügyét, és nem fogja „annyiban hagyni a múltban gyöke­rező kérdéseket”, köztük a kártérí­tés kérdését. Bírálta Stoiber nürn­bergi feüépését a német külügymi­niszter is. Joschka Fischer megen­gedhetetlennek nevezte, hogy bárki is választási hadjáratot folytasson a történelem kérdéseivel. „X két or­szág számára nincs más alapja a megbékéléséhez vezető útnak, mint az 1997-es közös nyilatkozat” ­mondta Fischer. Első ízben csatla­kozott a CSU elnökéhez a dekrétu­mok ügyében a nagyobbik uniópárt elnöke. Angela Merkel, a CDU elnö­ke kijelentette: a dolog természe­téből fakadóan a dekrétumok ügye szerepet fog játszani Csehország EU-felvételének folyamatában. A té­mában rríás országok már egyér­telműen állást foglaltak, így Német­országtól sem tagadható meg a „vi­lágos beszéd” - hangoztatta a CDU elnöke, hozzátéve: a dekrétumok mindazonáltal nem jelenthetnek problémát a jövő szempontjából. Heinz Fischer, az osztrák parlament alsóházának elnöke úgy véli, hogy az osztrák-cseh viszonyt zavaró dekrétumok és Csehország európai uniós csatlakozásának kérdését el keü különíteni egymástól. „A cseh parlament áprilisi határozata, mely kiáüt a dekrétumok meüett, nem rult hozzá a kérdés tisztázásához állítja Fischer. Úgy látja, hogy osztrák-cseh kapcsolatokban f merült problémákat a cseh vála: tás után keüene a feleknek meg tárniuk. „A rendeletek kérdésén vizsgálatakor nem lehet figyeln kívül hagyni az akkori események Másrészt nyütan és becsületesen keü vaüani, hogy a háború után sok embert jogtalanság ért, elves tették életüket vagy megsebesült! Ezt azonban nem szabad összekö a Cseh Köztársaság azon jogáv hogy az Európai Unió tagjává v hasson” - szögezte le Fischer, osztrák szociáldemokrata politü nem várja, hogy a júniusi cseh ’ lasztások után alapvetően megv tozhatna a dekrétumokat érü prágai álláspont, (m)

Next

/
Thumbnails
Contents