Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-21 / 116. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 2 KOMMENTÁR Gyermekbarát döntés PÁKOZDI GERTRUD Kevesen vonják kétségbe, úgy helyes, ha a szülők keresetétől függetlenül minden gyermekre folyósítanak családi póüékot. Úgy általánosságban a gyermekgondozási járadék-köznyelven „anyasági” - emelését sem kifogásolja senki, akiben működik a családot vállalók iránti természetes szolidaritás. Tény, hogy a folyósítás eddigi rendszere főképp azokat a családokat sújtotta, amelyekben a szülők keresete mindössze néhány koronával volt nagyobb annál az összegnél, amely fölött a törvény szerint már nem igényelhető ilyen támogatás. A parlament úgy döntött, júliustól az összes gyermekes család részesül a megemelt összegű családi pótlékban. Igazságos ez a megoldás; a demokratikus országokban világszerte ilyenre törekednek. A parlamenti döntésnek ezzel a részével tehát nem is lenne baj, hiszen a megemelt összegű anyaságival és az alanyi jogon járó, nagyobb összegű családi pótlékkal meg az ugyancsak nagyobb összegű gyermekgondozási járadékkal jó néhány család kerülhet jobb anyagi helyzetbe. Márpedig ahol naponta küszködnek filléres gondokkal, ott minden plusz százasnak ezernyi helye van. Gondot az jelent, hogy egyelőre nincs az a pénzügy-minisztériumi hivatalnok, aki bizonyossággal meg tudná mondani, az állam milyen forrásból lesz képes fedezni a többletkiadásokat. A költségvetés mozgástere, sajnos, nagyon szűk, és az átcsoportosításoknál bármilyen irányban lépnek is, félő, hogy a végeredmény a büdzsé hiányának további növekedése lesz. A nagyvonalúság dicséretes, ha az állam nem fuldoklik adósságokban. Az állam eddig már számos lépésével bizonyította, működési költségeit képtelen csökkenteni, adósságait viszont annál nagyvonalúbban növeli. Félő, azoknak a gazdasági elemzőknek van igazuk, akik a családtámogatás más, az állam szempontjából ésszerűbb formáját választanák. Úgy módosítanák az adózási rendszert, hogy az adó összege a jövedelem nagyságának és a gyermekek számának függvénye lenne. Az állam adósságainak törlesztését végül is az adófizető állja. Kétségtelen, hogy elegánsabb és demokratikusabb az alanyi jogon járó családi pótlék juttatása, de a legelegánsabb az lenne, ha egy üyen döntés után még a legborúlátóbb gazdasági elemzőben sem merülhetne fel a kérdés: telik majd rá? Nem nehéz megválaszolni, mi ihlette a már- már csak elméletben létező koalíciós többséget a családtámogatás kétségkívül nagyvonalú növelésére, miközben tudjuk, hogy tucatnyi tényező veszélyezteti az egyensúlyhiány keretek között tartását. Közelednek a választások... JEGYZET Vér és arany SZÁSZI ZOLTÁN Igaz, ami igaz, gyerekkorom grundjain, a halálosan komoly focicsaták mellékzöngéjeként nálunk is elcsattant néhány sze- lídebb pofon és volt némi trikó- húzogatás az ellenfélen, de akkor már nagyon vitatott gól vagy tizenegyes volt a tét. Időről időre akadtak bíróverések a falusi meccseken is. Igaz, nem túl gyakran. Mostanában viszont naponta látunk sport helyett pankrációt, hiszen a tömegpszichózis legveszélyesebb doboza egyenes adásban, tucatnyi csatornán közvetíti az összecsapásokat. Lásd a hétvégi „véres vízilabda” bajnoki döntőt, Budapesten. Hajtanak a fiúk, ami belefér, néha egy-egy lenyomás, ennyi még belefér. De az már mégsem, hogy vízilabda helyett vízibokszot nézzen a kedves sportrajongó. Akinek esetleg némi pénze is kockán forog, mert fogadott kedvenceire. Issza hát a sportrajongó egyre keserűbb italát és bosszankodik. Mert nem is olyan rég igen ritkán fordult elő ilyesmi. Inkább a szurkolótábor kalapálta egymást hevületében meg a „sport” kedvéért. Az viszont, amit ma a pályán, a stadionban, a medencében látunk, bizony elriasztja a nézőt. Én még tizenéves koromban nyugodtan elmehettem meccsre. Ma már meggondolom. Mert hokit, focit és vízilabdát szeretnék nézni, nem „vízibokszot”, fogorvosok adó- sávját emelő hokimeccseket. Foci helyett pedig semmi kedvem a nézők anyázását hallgatni, verekedését nézni. Valamikor volt a nemes eszme, amit olykor még ma is hangsúlyoznak, hogy „gyorsabban, erősebben, magasabbra”! Mostanában minderről megfeledkezünk és a sport- szerűség kap balhorgokat. Övön alul és jó mélyen. TALLÓZÓ H PRAVDA „Csak olyan politikai csoportosult nyerheti meg a választásokat és al; kíthat működőképes kormány amelynek van természetes vezért egyeduralkodója” - írja a Pravd; „Am éppen ez a szlovákiai jobbold: legnagyobb gyengéje - egy ilye alak sem tűnik fel, távlatilag sen Mind a három meghatározó szlová jobboldali pártnak, vagyis a KDL nak, az SDKÚ-nak és az ANO-na egyként kb. 7,5%-a van. S ezen politikai szempontból fontos poi ton sokkal jobban áll az egyébkéi szétvert baloldal” - úja a lap Robe: Ficóra, a Smer elnökére utalv: Hozzáteszi, hogy a Dzurinda ált: megálmodott KDH-SDKÚ-ANC MKP koalíción belül a magyar párt legerősebb. Amíg ez így marad, jobboldal „nemzeti” blokkjának k- Mit dühöng, uram? A béreket ugyan nem emeltük a duplájára, viszont a csúszópénzek ötszáz százalékkal alakítására irányuló tervek a lej emelkedtek, /^zért ez sem sikerül sok országban! (Peter Gossányi karikatúrája) jobb esetben is nevetségese] mmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmemmmmmmmrBmmmmmmmmmmmmmmtsmrmmtmmrm Rosszabb esetben szomorúak. Az utóbbi két évben mintegy 50 ezer hektár földet legalizáltak a Benes-dekrétumok utódtörvényeivel, rendeletéivel Orosz rulett - hat golyóval Az Új Szóban közzétett internetes fórumban sajnos nem vehetek részt, mivel a ZETA MODEL 2226 írógépem erre nem nyújt lehetőséget. SOÓKY LÁSZLÓ Ugyanakkor szívesen megbeszélnék egy dolgot az egyik úrral (vagy úrhölggyel), amit ő vetett fel második hozzászólásának Ad 2. blokkjában. Esedeg úgy, hogy szakértőként a mezőgazdasági államtitkár kügazí- taná és tisztába tenné kusza gondolatainkat. Bevezetőm végén még annyit: nem vagyok közel a tűzhöz, ennélfogva nem is nagyon tudhatom, „hogy megy ez”. Elemezzük az Ad 2. részt, melyben a szerző ezt írja: „Az MKP áldozatvállalása volt nem megnyitni a Benes-dekrétumok kérdését.” Ezt a témát mondjuk öt kérdéskör felvetésével beszélhetnénk meg, úgymint: 1. Az MKP áldozatot vagy felelősséget vállalt-e a felvidéki magyarsággal kapcsolatban? Továbbmenve. Ki lett az áldozat? Ha ezt a rejtélyt sikerül megfejtenünk, és mondjuk találunk egy áldozatot, akkor számon kérhető-e az „áldozathozó” felelőssége? Bontsuk két részre a Benes-dekrétumokat: 1/1 Politikai vetület; 1/2 Gazdasági vetület. Ha a dekrétumok politikai vetületeit elemezzük, akkor a felvidéki magyarság azon részének, amely 1948 után született, általában nem jelentenek különösebb lelki fájdalmat, ha csak a szüleitől nem hallott a tragikus eseményekről. Azok viszont, akik megélték, mindenüket elveszítve, s most főleg Magyarországról néznek haza, ma sem váltak közömbössé. Egyezzünk meg abban, hogy irányukba egy nagyvonalú bocsánatkérés helyénvaló lett volna, s az lenne ma is. A dekrétumok gazdasági vetülete merőben más megközelítést igényel, mert a rendeletek Szlovákia érvényes törvényeiben tovább élnek és tovább diszkriminálják hazai magyarságunkat. Maguk a vagyonfosztó dekrétumok mintegy 200 ezer magyar családot érintettek közvetlenül, ami a nagybirtokokat leszámítva is több mint 400 ezer hektár termőföldtől, erdőtől és egyéb területektől fosztotta meg a magyarságot. Ha ezt lefordítjuk a matematika nyelvére, akkor a mai szlovákiai árakon 12 milliárd korona egyszeri eladási értéket kapunk. Ennél viszont tovább kell lépnünk, hiszen az EU-s földárakat alapul véve az akkor elkobzott föld mai értéke mintegy 8 milliárd euró, azaz nagyjából 320 milliárd korona piaci érték. Ezért ne tekintsük véletlennek azt, hogy a földtörvény nem tér vissza a Benes- dekrétumok megszületése elé, miként azt se, hogy ma senki sem szorgalmazza a termőföld rendezéséről szóló törvény (330/1991) végrehajtását. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mezőgazdasági minisztérium már a jelenlegi kormány működése idején hozott olyan intézkedéseket, amelyek a szlovák klientúrát hozzák előnyös helyzetbe. Hirtelenjében előrajzottak a Tátra alól azok az „örökösök”, akik még néhány évvel ezelőtt azt sem tudták, merre van a térképen Marcel- háza, Karva vagy Vut, most viszont a huszonöt éves, jól tájékozott szlovák fiatalemberek arra is emlékeznek, merre kapáltak ötven évvel ezelőtt. A szerző most joggal tehetné fel a kérdést: mi köze mindehhez az MKP-nak? Sajnos azt kell mondanom, sok. A koalíciós szerződés aláírásakor ugyanis a szlovák fel pontosan tudta, hogy ha az MKP ellenzékben marad, a fenti kérdéskör nem kerül le a napirendről sem Szlovákiában, sem az Európa Parlamentben. S tudta azt is, hogy az MKP az ellenzék soraiból külföldi segítséggel megakadályozhatta volna a termőföld napjainkban dúló ,jogi rendezését”. Attól a naptól kezdve, hogy az MKP elkötelezte magát arra, hogy négy esztendeig nem nyitja meg a Benes-dekrétumok ügyét, beindult a gépezet. Az utóbbi két évben mintegy 50 ezer hektár termőföldet legalizáltak a Benes-dekrétumok utódtörvényeivel és rendeletéivel maguk számára Talán mégis meg kellett volna nyitni azokat a fránya dekrétumokat. a volt szlovák telepesek, amely földterületek jelentős része már ma norvég, német és egyéb európai uniós tagállam polgárának birtokába került. Lassan tehát eljutunk oda, kit is tekinthetünk áldozatnak. Az MKP ugye egy párt, mely mindennel rendelkezik, amivel egy üyen tömörülésnek rendelkeznie kell: alapszabállyal, tagsággal, belső törvényességgel, programmal, ami egy nemzeti közösséget képviselő párt számára hatalmas felelősség. A Felvidék magyarságának pedig van egy pártja, az MKP, melynek egy-egy választási időszakra szavazataival legitimitást ad, mert ez a felvidéki magyar virtus, ezt diktálja a tiszte; sége, ezt tekinti örökségének. Mé akkor is, ha az MKP akkora áldoz; tot vállalt Szlovákia csatlakozási s kereinek érdekében, hogy feláldo: ta érte önmaga programját és v; lasztói földvagyonának tetemes n szét. Egy korábbi változatot múlt ketten ismerünk, miszerint Iste annyira szerette az ő népét, hog feláldozta érte egyszülött fiát, an persze egészen más dimenzió. Összegezve tehát egyet kell érti nem az említett szerzővel: a Bene dekrétumok megnyitása lassan v; lóban indokolatlanná válik, o nagy mértékben fogy a földterüle Igaz, most néhány találékony er bér felfedezte, hogy majd mindé községben létezett gazdaközössé melynek földvagyonán anno meg; lapították a mezőgazdasági szőve kezeteket. Ezt a földet dobják mo piacra a vagyonkezelők. Na; előnye az, hogy egy tulajdonlapé van az egész vagyon, nem kell k resgélni. Felvidéki magyar viszon latban ez nagyjából százezer hekt: lehet, illetve volt. Hogy az intem tes fórum szakzsargonjainak eg) kével éljek: ez Valamivel nagyol buli, mint a hajógyár lenyúlása vo belefér vagy száz kisebb ipari üze ára. Nem hinné el kedves, virtuo: tásukkal milyen briliáns jogi ford latokat képesek teremteni a felvid ki magyar hivatalnokok, a tulajdo lapok keverésében néhai Rodol más sem lehetne mellettük. Tál: mégis meg kellett volna nyitni az kát a fránya dekrétumokat, mert, 1 mérsékletre intjük is önmagunk: annyira ostobának talán mégse ki lene lennünk, hogy hat golyóv játsszunk orosz rulettet. Kelta tigrissé avanzsált az ország, amely nem is olyan régen még Nagy-Britannia hátsó udvara és legjobban kizsákmányolt szegényháza volt Írország, az európai sziget, ahol merő unalom a kampány GÖRFÖL ZSUZSA Valakik mintha mulasztást követtek volna el - nem szóltak az íreknek, hogy Európában komoly válságba kerültek a hagyományos centrista pártok. Némi iróniával így lehetne egy mondattal kommentálni a pénteki írországi parlamenti választások eredményeit. Mi csak irigyelheijük az úeket - szakértők szerint merő unalom volt a mindössze 21 napos kampány. Minden párt ugyanazt ígérte: kisebb adókat, nagyobb fejlesztési alapokat, több és jobb iskolát, óvodát, magasabb színvonalú egészségügyi ellátást. Árnyalatnyi különbségek csak a merész, de reális tervek fi- nanszúozásának módjában mutatkoztak - azok is csak módjával. Az úek ugyanis hagyományosan nem annyira politikai programokat, mint inkább személyiségeket választanak. Ezért aztán a választási kampányuk is egészen más, mint a kontinensen szokásos: nem járnak nagygyűlésekre, beülnek kedvenc kocsmájukba vagy klubjukba, és megváljék, amíg betér oda egy voksra vágyó politikus, fizet egy rundó sört, és elmondja, mit is szeretne. Mindenkit meghallgatnak - majd döntenek. Egyedülállóan bonyolultan, de szerintük nagyon igazságosan. Írországban ugyanis nemcsak a kiválasztott pártra adja le voksát a polgár, hanem rangsorolja a többi indulót is, s ezekből az országos szinten leadott preferenciaszavazatokból a pártok akár meghatározó számú mandátumhoz juthatnak. Írország még nem is olyan régen Európa egyik szegényháza volt, a gazdag Nagy-Britannia legközelebbi és legjobban kizsákmányolt gyarmata. Sziget - földrajzi, gazdasági, társadalmi és vallási értelemben egyaránt. Az elmúlt öt évben viszont a prosperitás, a gyors gazdasági növekedés szigetévé vált, s a szaporodó gazdasági problémákkal küzdő EU-ban kiérdemelte a „kelta tigris” elnevezést. Már 1997-ben sem volt olyan rossz a gazdasági helyzet Írországban, Szlovákia például csak álmodhat azokról a viszonyokról, amelyek a Fine Gael-mun- káspárti koalíció leváltására késztették az íreket. A GDP növekedése rendre 4% körül mozgott, a munkanélküliségi ráta pedig 10%-os volt. Az új jobbközép koalíció (Fianna Fá- il-Progresszív Demokrata Párt) viszont egy év után elérte, hogy az utóbbi négy évben már 10%-os volt a gazdasági növekedés és a munka- nélküliség visszaesett 4%-ra. A gazdasági csoda két pillérre épült: a fokozatos adócsökkentésre és a merész, de átgondolt gazdaságfejlesztési programokra, amelyek számtalan új munkahelyet teremtettek. Annyit, hogy egyre több vendég- munkást fogad Írország: egyrészt magasan képzett szakembereket, másrészt kétkezi, munkásokat - azok helyére, akik magasabb szak- képzettséghez jutottak a nagyvonalú képesítésfejlesztó programok és a bőkezűen támogatott oktatási rendszer eredményes működése folytán, ír sajátosság az is, hogy a bevándorlók nagy száma ellenére - igaz, sok köztük az Amerikából visszaván- dorló ír - a nacionalista, rasszista szélsőjobb nem tudott teret nyerni. Ennek magyarázata nyüván az ú történelemben keresendő, amelyben a nemzeti és gazdasági elnyomás kiváltotta kivándorlás évszázadokon át főszereplő volt. Természetesen a nacionalizmus sem idegen az írektől, de annak inkább vallási, semmint nemzetiségi vagy faji célpontja van. Az is gyengülőfélben, mégpedig éppen az eddig kormányzó jobbközépnek köszönhetően: a négy éve aláírt nagypénteki megállapodás az északír helyzet rendezéséről feloldotta a katolikus-protestáns feszültségek jelentős részét, még ha a megállapodás nem valósult is meg teljesen. Ilyen öt év után az úek úgy döntöttek, nem követik az Európa legtöbb országában szinte kötelező kormányváltások hagyományát és ismét Bertie Ahemt akarják kormányfőnek - mégpedig erősebbnek, mint eddig. Ez-még Írországban is ritka eset: 60 éve nem volt kormány, amely kitöltötte volna az öt évet, 1969 óta nem választottak újjá egyetlen miniszterelnököt sem, s 1973 óta egyetlen párt sem tudott koalíciós partner nélkül kormányozni. Most van rá esély, bár a Fianna Fáil hajszálnyira elmarad az abszolút többségtől - viszont elegendő lesz számára néhány független képviselő támogatása, amire bizton számíthat. Akivel viszont Ahem semmiképpen sem alakítana koalíciót, az a Sinn Fern, az IRA politikai szárnya, amely ugyancsak jelentősen megerősödött, s az eddigi egy helyett valószínűleg öt képviselője lesz a Dail 166 tagú alsóházában. Ahem ugyanis határozottan ragaszkodik a nagypénteki megállapodás következetes teljesítéséhez, s amíg az IRA fel nem oszlik, nem kacérkodik az egyre népszerűbb Sinn Feinnel. Még akkor sem, ha vezetője, Gerry Adams az ország második legnépszerűbb politikusa. Megteheti ezt, mégpedig minden negatív következmény nélkül, hiszen ő a népszerűségi lista vezetője, ami egy kormányfő esetéb ugyancsak európai unikum. Megerősödött helyzetében Ben Ahem, a képzett könyvelő hozzál; hat az elszabadult költségvetési ] adások lefaragásához, ami végső s ron az adóterhek további csökker sét és a gazdasági növeked megőrzését eredményezheti. Vág; bebizonyíthatja, hogy mindaz, an Írország elért, több, mint gazdas: csoda. A csoda három napig tart gazdasági csoda jó, ha három év Itt egészen másról van szó: egy . gondolt, lépésről lépésre megváló tott gazdasági átalakulásról, ami a szociális vonatkozásokat is szí előtt tartja, minek köszönhető nemcsak támogatói, hanem haszc élvezői köre is nagyon szél Végsósoron nemcsak biztonság zetet, hanem egy fokkal többet, n gabiztosságot is adott a polgárt nak. Ismerve Írország múltját, e; némi túlzással - történelmi te Meg példa és kihívás Észak-írorsz számára, hiszen Tony Blair brit k mánya Bertie Ahem szövetségese