Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-11 / 108. szám, szombat
„Nyitva áll ax ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) ,Jt gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondiizó pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2002. május 11., szombat 6. évfolyam, 19. szám A földkerekség bármely részén, bármely nép szokásai szerint a virágajándékozás, a virágba öltözés a jóindulat, a barátságosság, a tiszteletadás ünnepélyes gesztusa Aki a virágot szereti... Ebben a szakmában érezni kell a virágot A virágkötő azzal, hogy szép kompozíciókat alkot, fejleszti a közízlést MIRIÁK FERENC A virágok születésétől haláláig elkísérik az embert, ősidők óta gyűjti őket, hogy ma- aaaaMM gát, vagy környezetét díszítse velük. A virágajándék a barátság, az elfogadás és a szeretet jele. A virágkötészet olyan tevékenység, melynek Során a dísznövénytermesztés által megtermelt virágokból, gyűjtött növényi részekből és ipari segédanyagokból kedvező esztétikai hatású kötészeti munkákat, pl. csokrokat, virágtálakat, koszorúkat hoznak létre. A virágkötő azzal, hogy szép kompozíciókat alkot, fejleszti a közízlést, részt vesz környezete esztétikai nevelésében. Az ízlésesen becsomagolt és díszített ajándéktárgyakkal, csokrokkal örömet szerezhetünk szeretteinknek. A virágkötészet feladatai közé tartozik, hogy az emberi sorsfordulókat, ünnepeket (pl. esküvő, karácsony, anyák napja, névnap, születésnap, temetés) szebbé, hangulatosabbá, ünnepélyesebbé, meghatóbbá, méltóbbá tegye. Az 1950-es években Németországban megalakultak a virágkötő iskolák, melyek nagy hatást gyakoroltak a virágkötészet fejlődésére. E művészi tevékenység történetéhez hozzátartozik, hogy a XIX. század végén az eklektika korszakában a neobarokk makart csokor volt a jellemző, Hans Makart bécsi festő után, akinek képein a legkülönbözőbb virágokból összeválogatott, de már lazábban megkötött csokrokat lehetett látni. Ezeket vette át a virágkötészet. Az 1990-es években az íves formák voltak terjedőben, a ragasztásos technika kiszorította a hagyományos drótozásos technikát. A virágkötészetben napjainkban is megjelennek újabb és újabb stílus- irányzatok, amelyek elemei megmaradnak, és beépülnek az újabb törekvésekbe. A változatos növényekkel és a mind magasabb szintű kellékekkel határtalan lehetőségei vannak a virágkötészet továbbfejlődésének. A dísznövény- termesztő és a kellékforgalmazó cégek évente új árut dobnak a piacra, ami sugallja a felhasználók körében az új irányzatokat, trendeket. A virágkötők egyéni stílusokhoz igazítva használják fel őket - mondta bevezetőjében a Karvai Mezőgazdasági Szaktanintézet és a Kertészeti Szakközépiskola igazgatónője, Varga Judit mérnök. A nyitrai Agroinstitút által Karván szervezett tavaszi nemzetközi virágkötészeti versenyen az Éber- hardi Mezőgazdasági Szaktanintézet, a Kassa-Barcai Mezőgazdasági Szaktanintézet, a Pöstyéni Kertészeti Szaktanintézet, a Pruskéi Mezőgazdasági Szaktanintézet, a Budapesti Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és a hazai (Karvai Mezőgazdasági és Kertészeti Szaktanintézet) 21 versenyzője állt asztalhoz, hogy a megadott 4 óra alatt két kategóriában versenyezzenek: tavaszi csokor vázában és fantáziakötészet. A vázacsokrokról annyit érdemes tudni, hogy az egyiptomiak házaikban a virágokat már tartóedénybe - vázába - helyezték. A rómaiak vázáikat rózsákkal, liliommal díszítették. Népszerűsége később sem csökkent, mint lakásdísz ma is megtalálható. Ezeket az egyszerű vázacsokrokat kézben állítjuk össze, majd a megfelelő vázába helyezzük. Készülhetnek egy-, kétnyári virágokból, évelőkből. A növényházi növények drágábbak ugyan, de egyedi szépségük lehetővé teszi, hogy már kevés számú virágból is mutatós csokrot köthessünk. Fontos, hogy a csokor méretéhez, színösszeállításához, formájához, stílusához megfelelő vázát válasszunk! A fantáziakötészet nem foglal magába egységes stílust. A fantáziának bő teret enged a virág, a vágott zöld és a forma megválasztásánál. Egy elrontott, valamilyen stílusban megkötött csokor nem fantáziacsokor! Ennél a kötészeti stílusnál is meg kell teremteni a forma, a virág, a felhasznált vágott zöld formai és színbeli összhangját. Nemcsak a különleges virágokból, hanem a közismertekből is köthetünk fantáziacsokrokat. Mivel a virágkötők fantáziája, alkotóvágya végtelen, a kísérletezők, az új utat kezdeményezők alkotásaiban éppúgy érvényesülhetnek a virágkötészet törvény- szerűségei, mint a többi stílusban. Arányosnak, mutatósnak kell lenniük, nem hiányozhat belőlük sem a súlypont, sem a meghatározott vonalak! A csokroknak, kompozícióknak különlegesnek, meghökkentőnek és érdekesnek kell lenniük, a kísérletezések során fantáziadús és kreativitást tükröző, exkluzív tulajdonságokkal rendelkező készítmények születhetnek. S születtek is, hiszen a zsűrinek nagyon nehéz dolga volt. Végül az első helyen a pöstyéni, a másodikon és a harmadikon az éberhardi versenyző győzött. Csapatban is az Éberhardi Mezőgazdasági Szaktanintézet szerezte meg a győzelmet, a Pöstyéni Kertészeti Szaktanintézet és a Kassa-Barca Mezőgazdasági Szaktanintézet előtt. A nemzetközi tavaszi kötészeti versenyt a szervező intézet szakdolgozója, Süttő mérnöknő értékelte, aki beszédében rámutatott arra, hogy az emberiség virágélménye oly mélyről jövő és egyetemes kapcsolat, hogy a földkerekség bármely részén, bármely nép, a legkisebb törzs szokásai szerint is a virágajándékozás, a virágba öltözés a jóindulat, a barátságosság, a tiszteletadás ünnepélyes gesztusa. Ebben a szakmában a gyakorlat a legfontosabb: érezni kell a virágot! Nemes Nagy Ágnes Virág Pompás virág vagy, hosszú, karcsú száron. Kecses kezedben, mint levél alatt bújik meg emlék, fény-folt, pillanat, bimbóban, várva, hogy valóra váljon. Csírájukat lágyan eresztve csontig bőröd alatt alusznak a csodák. Kutatni, járni kell-e még tovább? Mindenhez illesz, s minden rád hasonlít. Ajánlom ez írást nagy-nagy köszönettel az édesanyámnak, az anyósomnak, tisztelettel a munkaadó édesanyáknak s a munkavállalóknak, enyhe vigaszul a munkanélküli anyáknak Már egy hete csak az anyákra gondolok mindig, meg-megállva CS. LISZKA GYÖRGYI Kislánykoromban pedagógus anyám nap mint nap főtt ételt tett elém az asztalra, mikor az iskolából hazajöttünk. Ebéd után elmosogatott, majd hozzálátott a következő napi betevő elkészítéséhez. Este dolgozatokat javított, előkészületet írt. Közben mosott, vasalt, gondozta a konyhakertet. Olyan volt otthonunk, mint a patyolat, ugyanakkor volt ideje-ereje lelkesedni a munkájáért, tudtuk, mit mondott Imike, hogy sikerült rávennie Katikát, hogy elolvassa a Kincskereső kisköd- mönt, megértetnie Józsikával a halmazelméletet. Gyúrta a tésztát, sodorta a tésztát, metélte a tésztát, meg-megdögönyözött, kacagtam si- kongva, volt anyám. Hittem hát, mit az iskolában tanultunk, jobb világ van, mint volt régen. Szegény József Attilának az anyukája csak vitte a sok mosott ruhát a padlásra, ráadásul a kegyelmesék mosott ruháját, meg csak teregetett, ráadásul némán, nem mesélt a kisfiának, nem dögönyözte, de még csak a padlásra sem vitte. Meg is sirattam rendesen szegény József Attilát meg az anyukáját, s esténként hálát adtam Istennek - de csak nagy-nagy titokban, senki meg ne tudja, kinek adok hálát -, hogy nem vagyok József Attila. Tartottam a két tűt a kezemben, bal mutatóujjamra szorosan rátekerve a fonal, hogy a kilátszó ujjbegy sötétlilára zsibbadt, s böködtem az egyikkel a másikat, a francba, én ezt sosem fogom tudni, s anyám türelmesen, kilencszáz- nyolcvannegyedszer is megmutatta, dehogynem, hisz én is megtanultam, mondta, te is fogod tudni, majd ha kitartóan csinálod. És az ezerkilencszázhatvanharmadikra sikerült, lazán vezetem a szálat, lehettem vagy másodikos, azóta tudok kötni. Mert volt anyám. Én is ilyen leszek, mint te, mondtam neki százszor, igen?, mosolygott, talán elhitte. Esténként, míg el nem aludtam, a kislámpa fényénél a csíkos dunyha alatt imádkoztam Istenhez - csak magamban szótlanul, hogy senki, de senki meg ne hallja, mert akkor elbocsátják anyukát -, azért imádkoztam, hogy el ne vegye tőlem, s ha mégis muszáj, én haljak meg előbb, ne engedje, hogy úgy jáijak, mint Móricz Zsigmond szegény Árvácskája. Meghallgatott, felnőttem, hogy volt anyám. Anyaként próbáltam beváltani akkori ígéretem, munkából megjővén, főtt ételt asztalra, mosogatás után készítése a másnapi betevőnek, közben mások rossz mondatainak újra meg újraírása, mert kell a pénz, a fizetés épphogy a számlákra elég, s a honoráriumból megveszem a tésztát, mert mások rossz mondatai miatt gyúrni nincs időm, sodorni meg végképp, metélni, ha volna időm sem tudnám oly vékonyra, legfeljebb, ha az ujjammal együtt. A lányom, szegény, tartja a két tűt, a francba, mondom, hát sose fogod megtanulni, pedig megtanultam még én is, csináld, s bár lassan hatodikos, kötni nem tud még mindig. S tudom, jobb világ van, mint volt régen, hálát adhatok Istennek nyűt téren, sőt hálát adnak azok, kiktől régen félni kellett, hogy meghallják. S bár véd a törvény, megszabja, mennyi időmet igényelhetik munkára munkaadóim, én vagyok a mulya, ha nem elég rá nyolc óra, örüljek, hogy meg nem büntetnek, mert kétannyi ideig koptatom munkaasztalom. S még akkor hordom haza a korrigál- nivalót, mert a komputer ugyan okos, csak éppen nem magyar szakos, s a munkámért sem ő felel, olvasom hát ki tudja, hányadszor, s gyerekeim önállóságra nevelten elvonulnak csendben, jó éjszakát, anyuka, hogy észre sem veszem. S a lányom, ha olykor napvilágnál látom, csicsereg, mily jó nekünk, hogy szeret, én volnék a legjobb anyuka, s ha felnő, üyen lesz ő is, ilyen... Egek ura! Mosolygok, talán elhiszem, mire felnő, a világ még jobb lesz, mint mi most van. Hajnalban, mikor a Idslámpát eloltom, csíkos dunyhám alatt azon gondolkodom, hogy hisz én vagyok József Attila mamája maga. Megrettenek, mert a mosónők korán halnak, s aztán pirkadatig azért fohászkodom, Istenem, tarts meg nekik, bárhogy is, hisz még oly kicsik, engedd mellettük lennem, ha nyikorgó kosárral is, ha padlásra járkálva is, de legyen anyjuk. Istenem, ne engedd, hogy úgy játjanak, mint Móricz Zsigmond szegény Árvácskája. Teben- ned bíztam elejitül fogva. Május első vasárnapja magyar anyák napja, május második vasárnapja szlovák anyák napja. Kettő közt épp félúton írom szomorkás soraim, pedig vidám vagyok, hisz anyaként is köszönthetem anyámat, mert van anyám. Mióta férjhez mentem, kettő is. Nagyon jó hozzám az Isten, elejitül fogva. így hát vidám vagyok, s hálás. Mert anyának lenni, ó, Ádám, csodálatos dolog, még ha nyikorgó is, még ha padlásra is... Nem láttam anyát, kit ne szerettek volna. Ajánlom ez írást nagy-nagy köszönettel az édesanyámnak, az anyósomnak, nagy tisztelettel a munkaadó édesanyáknak s a munkavállalóknak, enyhe vigaszul a munkanélküli anyálóiak s a munka után só- várgóknak, magyar anyáknak, szlovák anyáknak határon innen és túl, földszinten és emeleten, falun és városon, hegyek avagy völgyek között, bárhol legyenek is, ha tisztességgel tisztességre nevelik gyermekeiket. S ajánlom a lányomnak, lányainknak okulásul anyák napján, félúton.
