Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-05 / 79. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 5. Kitekintő A lakosság 79 százaléka gondolja, hogy Tony Blair gyakran vagy időnként különleges segítséget nyújt a Labour számára pénzt felajánló üzletembereknek A brit Munkáspárt és a hulladékbotrány Öt év hosszú idő a politikában. A Labour, a brit Munkáspárt 1997 májusában mint a „fehérnél is fehérebb” párt került hatalomra, földcsuszamlásszerű választási győzelmet aratva a különböző korrupciógyanús ügyekbe és házasságtörési botrányok sorozatába keveredett Konzervatív Párt felett. R. HAHN VERONIKA 1997 áprilisában egy közvélemény-kutatás arra az eredményre jutott, hogy az emberek 19 százaléka tartja tisztátalannak a Munkáspártot és 63 százaléka a tory- kat. Egy évvel ezelőtt, amikor Peter Mandelson, a New Labour-ide- ológia egyik kovácsa, a párt meghatározó egyénisége és Tony Blair közeli barátja lemondásra kényszerült, mert - máig be nem bizonyított módon - besározódott az indiai Hinduja fivérek brit állampolgársági ügyének támogatása miatt, az emberek megítélése szerint a két nagy párt még fej fej mellett állt megvesztegethetőség Lakhsmi Mittal, a brit médiát az elmúlt napokban fogva tartó történet főszereplője szempontjából. 2002. február közepére megfordult a kocka, s a The Sunday Times-YouGov felmérése alapján a britek hatvan százalékának az a benyomása, hogy a Labour tisztességtelen és negyven százalékuk véli ugyanezt a konzervatívokról. Még kedvezőtlenebb képet fest a kormánypártról a közvélemény-kutatásnak az az adata, mely szerint az emberek hetvenkilenc százaléka gondolja, hogy Tony Blair „gyakran” vagy „időnként” különleges segítséget nyújt a Munkáspárt számára pénzt felajánló üzletembereknek. A Munkáspárt imázsára az elmúlt napokban a Mittal-ügy mért jelentős csapást. A kormányfő által „garbage-gate”, „hulladékgate”- ként emlegetett és a Downing Street által „túlpörgetett hisztériának” nevezett eset Adam Price, a walesi nacionalista párt, a Plaid Cymru képviselőjének westmins- teri parlamenti felszólalása után robbant be a köztudatba. A walesi honatya hívta fel arra a figyelmet, hogy Tony Blair támogatást nyújtott egy hindu vállalkozónak, Lakshmi Niwas Mittalnak egy romániai acélmű megszerzéséhez, és ezzel a brit érdekek ellen lépett fel. A brit médiát az elmúlt napokban fogva tartó történet főszereplője az 52 éves Lakshmi Mittal, a Nagy-Britanniában élő egyik legtehetősebb (vagyonát 1,8 milli- árdra becsülik) ázsiai származású üzletember, aki gazdagságát az 1970-es években meghonosított új acélgyártási technológiának köszönheti. Világszerte minihutákat, kis, rugalmas acélgyárakat valósított meg, melyek nyersanyagként hulladékacélt használtak. Veszteséges acélüzemeket vett meg és alakított át, leépítve a munkaerő egy részét, a verseny kizárására felvásárolta a hulladékacélt, majd szinte ölbe tett kézzel várta, hogy a pénz befolyjon. Mint a legutóbbi The Observer hetilapból kiderül, befolyásos bankok, például a Credit Suisse First Boston és a Goldman Sachs „a földkerekség vitathatatlanul legjobb acélművének” nevezték. Lakshmi Mittal múlt év májusában, röviddel a brit parlamenti választások előtt 125 ezer fontot adományozott a munkáspárti kampány céljára, majd a választások után a százötven legjelentősebb donor tiszteletére rendezett fogadáson megismerkedett Tony Blairrel. Júliusban Nagy-Britannia bukaresti nagykövete, Richard Ralph felkérte a kormányfőt, írjon néhány sort a Az ellenzék és a sajtó össztüze a Downing Street 10-re irányul. román kormányfőnek Mittal érdekében. Tony Blair alá is írta a külügyi tisztviselők által megfogalmazott levelet Adrian Nasta- sénak, melyben „boldogságának” ad hangot, hogy az acélipar privatizációja során egy brit vállalat nyerheti el a Sidex megvételére kiírt pályázatot. „Az üzlet határozottan az Európai Unióhoz való csatlakozás útjára tereli Romániát” - hangzott a levél, és valóban, mindössze két nappal később meg is született a 300 millió fontos megállapodás. A parlamenti ellenzék és a sajtó össztüze a Munkáspártra és a Downing Street 10-re irányul, miután az elmúlt napokban úgy tűnt, a kormányfő féligazságok és megválaszolatlan kérdések szinte áttekinthetetlen hálójába került. Tony Blair, aki már belefáradt a Mittal-ügybe, a leghatározottabban visszautasítja, hogy az ajánlólevél hálából a pártnak juttatott ellenszolgáltatásért született. A balhéba belekeverték az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot is, amely olyan kelet-európai vállalkozásokhoz is ad hitelt, amelyeket a kereskedelmi bankok túl kockázatosnak tartanak. Az EBRD, mint első elnökhelyettese, Noreen Doyle közölte, azért hagyott jóvá 70 millió fontos hitelt Lakshmi Mittal számára, mert a projektet pénzügyileg megvalósíthatónak, a bank szempontjából pedig „egészséges” üzletnek és a romániai privatizáció fontos lépésének tartja. Az LNM-Sidex-projekt ellentmondásosságához azért nem fér kétség. Miközben Tony Blair a brit érdekeket hangoztatja és az LNM-et brit vállalatnak tekinti, a valóságban egy Karib-tengeri adóparadicsomban, a Holland- Antillákon van bejegyezve, Londonban számos képviseleti irodájának csak egyikét tartja fenn, legvitathatóbb azonban, hogy 125 ezer fős állományából mindössze 91 személyt alkalmaz a szigetországban. Ráadásul a sziget- ország érdekei kifejezetten csorbulnak, ha sikerül a Lakshmi Mittal amerikai vállalata, az Ispat Inland által hatszázezer dollárral támogatott „Stand up for Steel”, (Állj ki az acélért) elnevezésű kampány, amelynek célja, hogy az Egyesült Államok 20-40 százalékos vámot vessen ki az importált acélra. Az Európai Unió által is szenvedélyesen ellenzett szankció eredményeként a Corus (a korábbi British Steel) mintegy A korrupciós bajnokságban a britek a döntő közelébe sem kerülnek. évi 250 millió fontos üzlettől esne el, és több ezer munkahely beszüntetésére kényszerülhet a szigetországban. Az éles hangú vita nem felejtetheti el azt a tényt, hogy a brit politikai élet alapvetően tiszta. Ahogy Andrew Rawnsley fogalmaz a The Observerben: „Áz Európai Korrupciós Bajnokságban a britek a döntő közelébe sem kerülnek. A közelmúltban Tony Blair Silvio Berlusconival találkozott Rómában. Olaszország tudja, mi a komoly, óriási méretű korrupció, Signor Berlusconi pedig lenézően mosolyoghat a szánalmas szint láttán, amelyen e sportot Nagy- Britanniában űzik”. A szigetország és személy szerint Tony Blair Németország, Franciaország és az Egyesült Államok, illetve azok vezető politikusai mellett nem rúg labdába a megvásárolhatóság területén. Miután az elmúlt két évtizedben majdnem minden jelentős politikai botrány ilyen vagy olyan módon a pártkasszákkal, a pártoknak nyújtott támogatással függött össze, azon feltehetőleg ismét el kell gondolkodni, hogyan lehet a jövőben egészségesebbé tenni a politikai rendszert, megszabadítva nemcsak a ritka korrupciótól, hanem annak gyanújától is, hogy pénzért befolyást lehet szerezni a hatalom köreiben. London, 2002. március Egyre több a külföldi származású professzionális birkózó; jelenleg a mongolok a legkeresettebbek, de a legjobbak között van amerikai, brazil és cseh is Szumósolc között Oszakában PALANOVICS NORBERT Japán tradicionális sportja, a szu- mó minden évben hat nagydíjat (basót) tart. Ebből három Tokióban, a Kokugikan csarnokban, a modern szumó őshazájában van, három pedig az ország egyéb nagyvárosaiban (Nagoja, Oszaka és Fukuoka). Márciusban az oszakai közönség élvezhette két hétig a hústornyok csatáit. A borsos jegyárak ellenére a torna valamelyik napjára még annak is érdemes kilátogatnia, aki még életében nem látott szumót, vagy nem szereti e sportot, mert a körítés, a rituálék és a szertartások nagyon sok mindent elárulnak a japán szokásokról, tradíciókról. Kezdve mindjárt a döntőbíróknál (gjódzsik), akiknél, akárcsak a szumóversenyzők esetében, nagyon szigorú hierarchia van. A kimonó és a harci legyező mintázaA gjódzsiknak hibás döntés esetén öngyilkosságot kellett elkövetniük. ta tükrözi a ranglétrán elfoglalt helyüket. Korábban a gjódzsiknak hibás döntés esetén a rövid kardjukkal öngyilkosságot kellett elkövetniük. Ma ilyen esetben csak le kell mondaniuk. A versenyzők élete sem könnyű persze. Igen sok mérkőzést kell megnyerni a dohjón (ez a neve a homokkal felszórt speciális agyagból készült, felszentelt küzdőtérnek, a ringnék) ahhoz, hogy valaki a hierarchia legmagasabb fokát, a joko- zuna címet elérje. A győzelmek száma nem minden, a szövetség előléptetés esetén a viselkedést, a gondolkodásmódot is vizsgálja, sőt azt is megnézik, hogy a mérkőzést megelőző riu- tális lábemelés és dobbantás milyen technikával történik. Nem mindegy ugyanis, hogy a küzdőtér alatt rejtőző szellemeket hogyan (szigorúan nyújtott lábbal és teli talppal) űzik el. Nem a lábemelgetés az egyetlen látványosság azonban az összecsapások előtt. A szakértők azt mondják, hogy a meccsek kimenetele már a tacsi-ai alatt, a rituális előkészületek (vagy inkább pszichikai hadviselés) alatt eldől. A legnagyobbaknak négy perc áll rendelkezésükre, hogy sóhintéssel és várakozással felborzolják az ellenfelük idegeit. A versenyzők kivárják a megfelelő pillanatot, amikor a mérkőzés elkezdődhet, és a két majdnem meztelen test - melyet csak a majd 10 méter hosszú, többször összehajtogatott selyemöv, a mavasi takar - egymásnak ronthat. Az alacsonyabb rangú birkózóknak egyáltalán nincs vagy csak kevesebb idejük van az ilyen előkészületekre. Talán emiatt is, a reggel 9 órai kezdéskor néző alig van, kivéve talán azt a néhány turistát, aki kihasználva az alkalmat közvetlenül a ring mellől készít fényképeket. A legtöbben délután három és négy óra között érkeznek, a professzionális versenyzők ekkor kezdik meg a küzdelmeket. A hanguNem a lábemelgetés az egyetlen látványosság az összecsapások előtt. lat a legjobbak, a jokozunák bevonulásakor tovább fokozódik, és a legutolsó mérkőzéskor, a ringbe lépésükkor tetőzik. A nézők a mindeddig meg nem evett rizsszendvicset vagy a félbehagyott szakét ekkor már nem fejezik be. Főleg, ha a kedvenc (a sportág rangsorában a 67., de a második, aki nem japán) jokozuna, a hawaii származású, több mint 220 kilós Musas- himaru mérkőzik. Egyre több egyébként a külföldi származású professzionális szu- móbirkózó. Jelenleg a mongolok a legkeresettebbek, de a legjobbak között van amerikai, brazil és cseh is. Talán ez és a külföldi rajongói klubok nagy száma is mutatja, hogy Japánon kívül is van érdeklődés e speciális sport iránt. Oszaka, 2002. április Takanohana japán szumóbajnok rituális lábemelése (Reuters-felvétel) A brit ambíciók nehéz helyzetbe hozták Tony Blairt
