Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-05 / 79. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 5. Kitekintő A lakosság 79 százaléka gondolja, hogy Tony Blair gyakran vagy időnként különleges segítséget nyújt a Labour számára pénzt felajánló üzletembereknek A brit Munkáspárt és a hulladékbotrány Öt év hosszú idő a politiká­ban. A Labour, a brit Munkás­párt 1997 májusában mint a „fehérnél is fehérebb” párt került hatalomra, földcsu­szamlásszerű választási győzelmet aratva a külön­böző korrupciógyanús ügyek­be és házasságtörési botrá­nyok sorozatába keveredett Konzervatív Párt felett. R. HAHN VERONIKA 1997 áprilisában egy közvéle­mény-kutatás arra az eredményre jutott, hogy az emberek 19 száza­léka tartja tisztátalannak a Mun­káspártot és 63 százaléka a tory- kat. Egy évvel ezelőtt, amikor Pe­ter Mandelson, a New Labour-ide- ológia egyik kovácsa, a párt meg­határozó egyénisége és Tony Blair közeli barátja lemondásra kény­szerült, mert - máig be nem bizo­nyított módon - besározódott az indiai Hinduja fivérek brit állam­polgársági ügyének támogatása miatt, az emberek megítélése sze­rint a két nagy párt még fej fej mellett állt megvesztegethetőség Lakhsmi Mittal, a brit médiát az el­múlt napokban fogva tartó törté­net főszereplője szempontjából. 2002. február kö­zepére megfordult a kocka, s a The Sunday Times-YouGov felmé­rése alapján a britek hatvan szá­zalékának az a benyomása, hogy a Labour tisztességtelen és negy­ven százalékuk véli ugyanezt a konzervatívokról. Még kedvezőt­lenebb képet fest a kormánypárt­ról a közvélemény-kutatásnak az az adata, mely szerint az emberek hetvenkilenc százaléka gondolja, hogy Tony Blair „gyakran” vagy „időnként” különleges segítséget nyújt a Munkáspárt számára pénzt felajánló üzletembereknek. A Munkáspárt imázsára az elmúlt napokban a Mittal-ügy mért je­lentős csapást. A kormányfő által „garbage-gate”, „hulladékgate”- ként emlegetett és a Downing Street által „túlpörgetett hisztéri­ának” nevezett eset Adam Price, a walesi nacionalista párt, a Plaid Cymru képviselőjének westmins- teri parlamenti felszólalása után robbant be a köztudatba. A wale­si honatya hívta fel arra a figyel­met, hogy Tony Blair támogatást nyújtott egy hindu vállalkozó­nak, Lakshmi Niwas Mittalnak egy romániai acélmű megszerzé­séhez, és ezzel a brit érdekek el­len lépett fel. A brit médiát az elmúlt napokban fogva tartó történet főszereplője az 52 éves Lakshmi Mittal, a Nagy-Britanniában élő egyik leg­tehetősebb (vagyonát 1,8 milli- árdra becsülik) ázsiai származá­sú üzletember, aki gazdagságát az 1970-es években meghonosí­tott új acélgyártási technológiá­nak köszönheti. Világszerte mini­hutákat, kis, rugalmas acélgyára­kat valósított meg, melyek nyers­anyagként hulladékacélt hasz­náltak. Veszteséges acélüzeme­ket vett meg és alakított át, le­építve a munkaerő egy részét, a verseny kizárására felvásárolta a hulladékacélt, majd szinte ölbe tett kézzel várta, hogy a pénz be­folyjon. Mint a legutóbbi The Ob­server hetilapból kiderül, befo­lyásos bankok, például a Credit Suisse First Boston és a Goldman Sachs „a földkerekség vitathatat­lanul legjobb acélművének” ne­vezték. Lakshmi Mittal múlt év májusában, röviddel a brit parla­menti választások előtt 125 ezer fontot adományozott a munkás­párti kampány céljára, majd a vá­lasztások után a százötven legje­lentősebb donor tiszteletére ren­dezett fogadáson megismerke­dett Tony Blairrel. Júliusban Nagy-Britannia bukaresti nagy­követe, Richard Ralph felkérte a kormányfőt, írjon néhány sort a Az ellenzék és a sajtó össztüze a Downing Street 10-re irányul. román kormányfőnek Mittal ér­dekében. Tony Blair alá is írta a külügyi tisztviselők által megfo­galmazott levelet Adrian Nasta- sénak, melyben „boldogságának” ad hangot, hogy az acélipar pri­vatizációja során egy brit vállalat nyerheti el a Sidex megvételére kiírt pályázatot. „Az üzlet határo­zottan az Európai Unióhoz való csatlakozás útjára tereli Románi­át” - hangzott a levél, és valóban, mindössze két nappal később meg is született a 300 millió fon­tos megállapodás. A parlamenti ellenzék és a sajtó össztüze a Munkáspártra és a Downing Street 10-re irányul, mi­után az elmúlt napokban úgy tűnt, a kormányfő féligazságok és megválaszolatlan kérdések szinte áttekinthetetlen hálójába került. Tony Blair, aki már belefáradt a Mittal-ügybe, a leghatározottab­ban visszautasítja, hogy az aján­lólevél hálából a pártnak juttatott ellenszolgáltatásért született. A balhéba belekeverték az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot is, amely olyan kelet-európai vál­lalkozásokhoz is ad hitelt, ame­lyeket a kereskedelmi bankok túl kockázatosnak tartanak. Az EBRD, mint első elnökhelyettese, Noreen Doyle közölte, azért ha­gyott jóvá 70 millió fontos hitelt Lakshmi Mittal számára, mert a projektet pénzügyileg megvaló­síthatónak, a bank szempontjá­ból pedig „egészséges” üzletnek és a romániai privatizáció fontos lépésének tartja. Az LNM-Sidex-projekt ellent­mondásosságához azért nem fér kétség. Miközben Tony Blair a brit érdekeket hangoztatja és az LNM-et brit vállalatnak tekinti, a valóságban egy Karib-tengeri adóparadicsomban, a Holland- Antillákon van bejegyezve, Lon­donban számos képviseleti irodá­jának csak egyikét tartja fenn, legvitathatóbb azonban, hogy 125 ezer fős állományából mind­össze 91 személyt alkalmaz a szi­getországban. Ráadásul a sziget- ország érdekei kifejezetten csor­bulnak, ha sikerül a Lakshmi Mit­tal amerikai vállalata, az Ispat In­land által hatszázezer dollárral támogatott „Stand up for Steel”, (Állj ki az acélért) elnevezésű kampány, amelynek célja, hogy az Egyesült Államok 20-40 száza­lékos vámot vessen ki az impor­tált acélra. Az Európai Unió által is szenvedélyesen ellenzett szankció eredményeként a Corus (a korábbi British Steel) mintegy A korrupciós bajnokság­ban a britek a döntő kö­zelébe sem kerülnek. évi 250 millió fontos üzlettől es­ne el, és több ezer munkahely be­szüntetésére kényszerülhet a szi­getországban. Az éles hangú vita nem felejtethe­ti el azt a tényt, hogy a brit politi­kai élet alapvetően tiszta. Ahogy Andrew Rawnsley fogalmaz a The Observerben: „Áz Európai Kor­rupciós Bajnokságban a britek a döntő közelébe sem kerülnek. A közelmúltban Tony Blair Silvio Berlusconival találkozott Rómá­ban. Olaszország tudja, mi a ko­moly, óriási méretű korrupció, Signor Berlusconi pedig lenézően mosolyoghat a szánalmas szint láttán, amelyen e sportot Nagy- Britanniában űzik”. A szigetor­szág és személy szerint Tony Blair Németország, Franciaország és az Egyesült Államok, illetve azok ve­zető politikusai mellett nem rúg labdába a megvásárolhatóság te­rületén. Miután az elmúlt két év­tizedben majdnem minden je­lentős politikai botrány ilyen vagy olyan módon a pártkasszákkal, a pártoknak nyújtott támogatással függött össze, azon feltehetőleg ismét el kell gondolkodni, hogyan lehet a jövőben egészségesebbé tenni a politikai rendszert, meg­szabadítva nemcsak a ritka kor­rupciótól, hanem annak gyanújá­tól is, hogy pénzért befolyást le­het szerezni a hatalom köreiben. London, 2002. március Egyre több a külföldi származású professzionális birkózó; jelenleg a mongolok a legkeresettebbek, de a legjobbak között van amerikai, brazil és cseh is Szumósolc között Oszakában PALANOVICS NORBERT Japán tradicionális sportja, a szu- mó minden évben hat nagydíjat (basót) tart. Ebből három Tokió­ban, a Kokugikan csarnokban, a modern szumó őshazájában van, három pedig az ország egyéb nagyvárosaiban (Nagoja, Oszaka és Fukuoka). Márciusban az oszakai közönség élvezhette két hétig a hústornyok csatáit. A borsos jegyárak ellenére a tor­na valamelyik napjára még annak is érdemes kilátogatnia, aki még életében nem látott szumót, vagy nem szereti e sportot, mert a kö­rítés, a rituálék és a szertartások nagyon sok mindent elárulnak a japán szokásokról, tradíciókról. Kezdve mindjárt a döntőbíróknál (gjódzsik), akiknél, akárcsak a szumóversenyzők esetében, na­gyon szigorú hierarchia van. A ki­monó és a harci legyező mintáza­A gjódzsiknak hibás dön­tés esetén öngyilkossá­got kellett elkövetniük. ta tükrözi a ranglétrán elfoglalt helyüket. Korábban a gjódzsik­nak hibás döntés esetén a rövid kardjukkal öngyilkosságot kellett elkövetniük. Ma ilyen esetben csak le kell mondaniuk. A ver­senyzők élete sem könnyű persze. Igen sok mérkőzést kell megnyer­ni a dohjón (ez a neve a homokkal felszórt speciális agyagból ké­szült, felszentelt küzdőtérnek, a ringnék) ahhoz, hogy valaki a hie­rarchia legmagasabb fokát, a joko- zuna címet elérje. A győzelmek száma nem minden, a szövetség előléptetés esetén a viselkedést, a gondolkodásmódot is vizsgálja, sőt azt is megnézik, hogy a mérkőzést megelőző riu- tális lábemelés és dobbantás mi­lyen technikával történik. Nem mindegy ugyanis, hogy a küzdő­tér alatt rejtőző szellemeket ho­gyan (szigorúan nyújtott lábbal és teli talppal) űzik el. Nem a lábemelgetés az egyetlen látványosság azonban az össze­csapások előtt. A szakértők azt mondják, hogy a meccsek kime­netele már a tacsi-ai alatt, a rituá­lis előkészületek (vagy inkább pszichikai hadviselés) alatt eldől. A legnagyobbaknak négy perc áll rendelkezésükre, hogy sóhintés­sel és várakozással felborzolják az ellenfelük idegeit. A ver­senyzők kivárják a megfelelő pil­lanatot, amikor a mérkőzés el­kezdődhet, és a két majdnem meztelen test - melyet csak a majd 10 méter hosszú, többször összehajtogatott selyemöv, a ma­vasi takar - egymásnak ronthat. Az alacsonyabb rangú birkózók­nak egyáltalán nincs vagy csak kevesebb idejük van az ilyen előkészületekre. Talán emiatt is, a reggel 9 órai kezdéskor néző alig van, kivéve talán azt a né­hány turistát, aki kihasználva az alkalmat közvetlenül a ring mel­lől készít fényképeket. A legtöbben délután három és négy óra között érkeznek, a pro­fesszionális versenyzők ekkor kez­dik meg a küzdelmeket. A hangu­Nem a lábemelgetés az egyetlen látványosság az összecsapások előtt. lat a legjobbak, a jokozunák bevo­nulásakor tovább fokozódik, és a legutolsó mérkőzéskor, a ringbe lépésükkor tetőzik. A nézők a min­deddig meg nem evett rizsszend­vicset vagy a félbehagyott szakét ekkor már nem fejezik be. Főleg, ha a kedvenc (a sportág rangsorá­ban a 67., de a második, aki nem japán) jokozuna, a hawaii szárma­zású, több mint 220 kilós Musas- himaru mérkőzik. Egyre több egyébként a külföldi származású professzionális szu- móbirkózó. Jelenleg a mongolok a legkeresettebbek, de a legjob­bak között van amerikai, brazil és cseh is. Talán ez és a külföldi ra­jongói klubok nagy száma is mu­tatja, hogy Japánon kívül is van érdeklődés e speciális sport iránt. Oszaka, 2002. április Takanohana japán szumóbajnok rituális lábemelése (Reuters-felvétel) A brit ambíciók nehéz helyzetbe hozták Tony Blairt

Next

/
Thumbnails
Contents