Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-29 / 99. szám, hétfő

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 29. KÍNRÍMEK Jó hír a mezőgazdászoknak Sok mindenből lemérhető, hogy jó termés remélhető. Jónevű ökölvívóval kerültem egy szorítóba Barátom az ellenfélre fogadott, de bíztatott, hogy: - Ne hagyd a fogad ott! A Magyarország - Svájc labdarúgó mérkőzésen a magyar kapus nem hozza formáját, s ezt ő nem is tagadja Tüzelnek a helvétek, s minden labdát elvétek... A vendégmunkás takarítók ellenőrzése- Ki az, aki nem takarít?- Eme lett trehány! A földszintről minden koszt az emeletre hány! A bolond és a halott Itatom és etetem, mégsem éled tetemem! Energia-áremelés Azt hallottam, mára már a mennyig ér az áram ára. Este, munka után Szükségem van pihenőre, s ágyamba egy pihe nőre. A napozás következménye Jól lesült a kar, a mell, barna, mint a karamell. A színesbőrű drogkereskedő lopott áruval üzletel Ismerek egy szerecsent, a kábító­szere csent. Kerti munka Jót pihenne Amália, ha nem kéne kapálnia. A csomagolóüzem lelkiismeretes alkalmazottja még a szabadidejét is a munkának szenteli Sétálgat a Duna-parton, s kezében pár puha karton. Sólet- Készen van a finom sólet!- Nem finom, mert nagyon sós lett! Furcsa dopping Mikor egyet szólt a kakas, akkor rúgott gólt a Vasas. Kelta horda Hangos lett a kelta porta, mert oly korán kelt a horda. Nem tiszták a feleségek Az én nejem csaló adós, a tied meg acjócsalós... Táncdalfesztivál Gyönyörű volt Ria dala, nem véleden diadala. Hát akad egy vászoncseléd, aki hozzákötné az életét ehhez a mészároshoz? Igen, ez egy mészáros Szeret, nem szeret, szívből, igazán O tt ülök a pályaudvar várótermében, és vá­rom, hogy jöjjön a vonat. Közben, mint ■■■■■■■ vérbeli íróember, fé­lig lehunyt szempil­láim alól élesen figyelem a nyüzs­gő tömeget. Különösen azt az urat figyelem, aki ott ül velem szemben a pádon, és az újságot böngészi. Voltaképpen csak rá koncentrálok. Az ünnepi számot olvassa, amely­ben az a felejthetetlen cikkem je­lent meg. Direkt kíváncsi vagyok. Kívülről tudom a lapot, pontosan követem a lapozgató ismeretlent, mint holló a fánkot. Abból, hogy mit olvas el először, halálos biz­tonsággal meg tudom állapítani műveltségi fokát, politikai hori­zontját és bizonyos mértékig sze­xuális érdeklődését. Van, aki a sportrovatnál kezdi, van, aki a hí­reknél, van, aki az öngyilkosságok­ra inklinál. Az olvasó nyitott könyv előttem. íme, az emberem elérke­zett az én cikkemhez. Tovább­lapoz... Ez például egy idióta. Nem kívá­nom én tőle, hogy elolvassa az én dolgozatomat. Istenuccse, nem kényszer ez. Van, akit megáldott az ég humorérzékkel, van, aki sü- ketfajd, mint ez. Nekem ó ne te­gyen szívességet. Nem kell elolvas­ni. De azért mégis belepislanthat- na abba az írásba, legalább a címet átfuthatná. Úgy látszik, rendkívül felületes, prosztó emberrel van dolgunk, aldnek szellemi szükség­lete igen gyér. Kis fűszeres lehet, vagy állami alkalmazott. Szána­lomra méltó figura. Most visszafe­lé lapoz. Egyenesen, egyenesen az én cikkemhez. Na és? Azért most meg fogom változtatni a vélemé­nyemet, amiért kegyeskedik elol­vasni ezt a kis remekművet? No­csak. Maradt a pofa ugyanaz az antipatikus jelenség, ami volt. En­gem nem befolyásol az intelligen­ciája. Engem nem befolyásol a jó megjelenése, az értelmes szeme, a választékos öltözéke... Nem mintha tényleg haragudnék rá. Hisz voltaképpen mit vétett? Végigment az egész újságon, aztán visszatért a legértékesebb anyag­hoz. Nem szégyen ez. Sőt. Bizo­nyos mértékig lelkiismeretes, meg­fontolt gondolkodásmódra vall. Nem, semmiképpen sem hűbele­balázs módra viselkedik. Kétségkí­vül szuggesztív megjelenés. Jólle­het már kellett volna nevetnie. A második bekezdés elején van az a szenzációs szójáték, itt illett volna elmosolyognia magát. De ez úgy ül ott a kopasz fejével, mintha teme­tésen volna. Tipikus börziáner. Csak a pénz érdekli, a pénz, a pénz, a pénz. Undorító. Nem bíz­nám rá a kasszakulcsot. Na tessék, most meg ásít. Az ilyen típusok mi­att lesz infláció az országban. A hatóságok ölbe tett kézzel ülnek. Ez is egy ország, mondhatom... Mosolygott! Határozottan félre­húzta a száját. Ezek az arisztokra­ták tudják fegyelmezni magukat. Hallatlan önuralma van. De a vé­gén kitört. Van valami fáradt, ne­mes vonás az arcán. Ez az ember sokat tud. Illetve, most látom — nem is mosolygott, csak sárga fo­gait piszkálja koszos körmeivel. Micsoda állati színvonal. Biztosan veri a gyerekeit. Bár lehet, hogy az sincs neki. Hát akad egy vászon­cseléd, aki hozzákötné az életét ehhez a mészároshoz? Igen, ez egy mészáros. Ott, véres csülkök kö­zött a helyed, te utolsó! Az írásai­mat, kérlek, ne szennyezd be pusz­ta tekinteteddel. Igen? Ha egyáltalában tud olvasni. Anal­fabéta. Valószínűleg csak mímeli az olvasást. Lehet, hogy az egész csak ürügy valamely szörnytett végrehajtására. Az ilyentől min­den kitelik. Hiszen csak rá kell nézni. A fülek brutálisak. Kövér, renyhe teste belül szemlátomást rohad. Mire vár ez a pasas? Mit forral elborult agyában? Vajha kém? Könnyen lehetséges. Aki ilyen gyászos arckifejezéssel olvas­sa az én — az Én cikkemet, az nem lehet zsidó. Ügyesen álcáztad ma­gad, apuskám, de az én démoni ösztöneimet nem lehet becsapni. Értesíteni kéne a rendőrséget; gya­nús fickó summorog a váróterem­ben, és nem nevet a cikkemen, kér­ném azonnal kiküldeni a járőrau­tót. Lassan, feltűnés nélkül megin­dulok a telefon felé... Hopp! Röhög!... Úgy röhög, hogy csak. Na végre, felfogta. Nem tudott már ellenáll­ni. Vagy talán eddig nem koncent­rált eléggé, hiszen emberek va­gyunk. Lehet, hogy egy szórako­zott professzor. Tele van a teje atommal. Bár, hogy őszinte le­gyek, nem néz ki professzornak. Inkább a Legfelsőbb Bíróság elnö­kének. Gondolnám, nagykövetnek, vagy ilyesmi. Akárhogy is legyen, aki üyen jóízűen tud nevetni ilyen jó cikkeken, az egy egészséges, de­rék ember. Most látom csak, hogy az első benyomás mennyire csaló­ka. Hol látni, kezicsókolom, üyen klasszikus arcéit? Ilyen mélyen ülő bölcs szemeket? Rendezett sárga fogai kedvesen villognak a tavaszi napfényben, amikor kacag. Valószí­nűleg költőfejedelem. Érző, meleg­szívű ember, aki már túl van a földi hiúságokon. Kedvem volna meg­csókolni szép magas homlokát. Szeretem ezt az embert. Mert egyé­niség. boldog az az ország, amely­nek üyen fia van; mint ő meg én. Az üyen olvasóknak érdemes írni. Ma­roknyi intellektuális kör, de megad­ják az embernek. Érettük viselek el megannyi megaláztatást. Ez az em­ber tudja értékelni, mi a humor. Ez tudja, mi a múló tiszavirág és mi az örökbecsű alkotás. Kedves Olvasó, engedje meg, hogy papának szó­lítsam... (Kishont Ferenc) Ezen a héten az újvári gimi Mi one című diáklapjából olvashatjátok a legjobb írásokat MURPHY ÚJABB TÖRVÉNYEI Életem legnagyobb kudarcélménye Mindenkit érnek az életben kudar­cok; van, aki jobban viseli, van, ki kevésbé; de egy biztos, senki sem szeret kudarcot vallani. Nekem már számos kudarcom volt, de nem tekintem emiatt éle­tem romhalmaznak. Szeretném hinni, hogy ezek is jók valamire, elvégre mi mást tehetnék? Megszülettem. Már eleve egy ha­talmas kudarc. Innen ered az ösz- szes problémám. De most képzel­jék el ezt a szemétséget, hogy a bátyám ebben is megelőzött. Rá­adásul ő okos is, aztán ennek tete­jébe mindig hozzá hasonlítanak. Háromévesen az anyum lepasz- szolt az oviba, mert már nem bírta cérnával. Ott egy ideig minden jól ment... legalább is azt hittem. De olyan hülye voltam, hogy még on­nan is kidobtak, mert nem tudtam firkálni. Hatéves koromig elten­gődtem valahogy bébikoszton, majd egy kis protekció segítségé­vel, amit Maris anyja képviselt, bekerültem az alapsuliba. Anyu­kám fő foglalkozásban írni és ol­vasni tanított, hogy legalább az el­sőt elvégezzem... harmadszorra sikerült is. Ez mondjuk egy siker­élmény, de erről majd egy másik fogalmazásban... A tanárok nagyon hamar rájöt­tek, hogy rám a koszon kívül csak a krétapor ragad, de annak is úgy kell helyet szorítani. Végül is va­lahogy végig bugdácsoltam az alapsulit. A gimibe kerülésem is rendesen meg volt bundázva, apukám ugyanis ismeri a tanár urat. De ezt inkább hagyjuk. Az­óta sokat fejlődtem. Még egy - két egyest is sikerült összekaparni. Az se semmi! ( idézet egy igazi klasszikusból) Az első ötösért ak­kora pofont kaptam, hogy lefejel­tem a falat, mint vakondot a rotá­ciós kapa. De az később megszo­kottá vált. Ha jó voltam, kaptam fagyit. Később, az egyes miatt anyu fejelte le a plafont örömé­ben, mint a hableány a korallzá­tonyt. Valószínű, fősulira is elju­tok; hisz az elnök bácsi olyan ara­nyos volt velem a múltkor is. Majd szépen kitanulok, hogy a hozzám hasonlóakkal foglalkoz­assam. így.összevetve az egész életem egy baromi nagy kudarc. Tulajdonkép­pen semmi gondom nem lenne, ha nem lennék olyan sötét, hogy még a pitbull is mellém harapna. Pedig anyu gyakran mondta, hogy ha ’Gjfnmázium, Jfoti .Jihnky, 1920-as felvétel már nem vagyok szép, legalább hülye ne legyek. Mindezek ellenére elégedett va­gyok az életemmel. Aki hasonló gondokkal küzd, nyugodtan újon nekem, majd együtt sírunk, együtt nevetünk. (Lakatos Klára) Ember vagy robot Már rég beindultak a különféle szakkörök, mint például a kosár­labda, angol, színjátszó... hogy csak azokat említsem, amelyeken én is szívesen részt vennék. Igen, azt hiszem, helyes a feltételes mód használata. Csak szeretnék részt venni ezeken a foglalkozásokon. Bizony a napi 7-8 óra után se időm, se energiám nincs ahhoz, hogy esetleg valami plusszot is vál­lalhassak a házi feladat elvégzése mellé. Mert ugye, az mind helyén­való, hogy szinte minden fizika és kémia óra elején röpdolgozatot írunk (néha szlovákon is ér minket „meglepetés“), meg hogy a többi órára is készülni kell „becsületesen“... és akkor dolgo­zatkor nem lesz semmi gond. Nem is!... Elméletileg. Viszont vegyük a dolgok gyakorlati oldalát. A taná­rok már szeptember óta azt rebes­getik, idén aztán tényleg sok a tan­anyag, s ez minden órán elhang­zik, napi hétféleképpen. Hiszen egy átlagos napon hét óránk van, plussz néha 0. is. Ez azt jelenti, hogy legjobb esetben is háromra érek haza (a beutazókat már in­kább nem is említem). Négy óra lesz, mire elkezdek tanulni, s ha minden órára csak fél, vagy eset­leg háromnegyed órát tanulok, ak­kor is oda lyukadok ki, hogy este kilenckor félholtan zuhanok az ágyba. Arra meg már gondolni sem merek, hogy megnézzek egy jó filmet, vagy elolvassak egy könyvet lefekvés előtt. Ha pedig hétközben lemaradok, a hétvégé­met a pótolásnak szentelhetem. De akkor meg mikor pihenjek?... Én tudom, hogy mindez nem a ta­nárok hibája, de tényleg nem lehet­ne itt valamit tenni? Például a tan­anyagot miért úgy kell beosztani, hogy harmadikban megszakad­junk a tanulástól? Miért nem lehet minden évben hasonló mennyi­ségű a tananyag? Végül is, nem mindegy, mikor tanulom meg az oszcillátor sajátrezgéseit, s mikor nyerek betekintést a DNS molekula fehérjeszintézisének érdekességei­be? (De még az sem biztos, hogy mindezt valaha is alkalmazzuk majd az életben, hiszen a kuglófsütéshez nem feltétlenül szükséges a relativitáselmélet és a fizetésemet sem fogom logaritmu­sokban kapni...szerintem). S hogy hogyan lehetne legalább részben megoldani ezeket a problémákat? Például itt az az okos ödet, mely szerint negyedikben az alternatív oktatási mód alapján tanulhatunk. Ennek köszönhetően majd azzal foglalkozhatom, ami igazán érde­kel. Nem kell majd azokkal a tan­tárgyakkal vesződnöm, amelyek­kel talán a főiskolán sem fogok ta­lálkozni. Most viszont felmerül bennem az a költői kérdés, hogy „miért csak a negyedik évfolyam­ban lehet ezt a módszert alkalmazni“. Persze tudom, hogy a gimnázium egy ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉGET NYÚJTÓ INTÉZ­MÉNY, de azt hiszem, ha csak az el­ső és a második évfolyamban len­nének kötelező tantárgyak, úgy is számottevő tudásra tennénk szert. Vegyük példának a nyugati államo­kat, ahol nemcsak a harmadik és a negyedik évfolyam „önállósult“, de még az első két évben sem kötele­zik a diákokat semmi „fölösle­gesre“. S annak ellenére, hogy ke­vesebbet tanulnak, mint mi, mégis a nyugat embere a „sztár“, mégis ott magasabb az életszínvonal, mégis ott rendelkezik a családok minden Jelnőtt korú“ tagja saját gépkocsival... (pedig bizonyított tény, hogy mi vagyunk tanultab- bak). S hogy miért lehetséges mindez? Szerintem ezekre a kérdé­sekre a választ nem a felszínen, ha­nem a dolgok legmélyén kell keres­ni. „A hiba az egész rendszerben van.“ De amíg rá nem jövünk, mi az, nem marad más dolgunk, mint megállás nélkül „robotolni“, s még így sem biztos, hogy csak tizedét is elérjük annak, mint amit a nyugat „emberének“ sikerült... LACZA GERGELY MURPHY TÖRVÉNYE Ami el tud romlani, az el is romlik. (Arthur Bloch: Murphy törvény- könyve) A MURPHY - TÖRVÉNY KIEGÉ­SZÍTÉSEI 1. A használati cikk a jótállás letel­tét követő napon romlik el. 2. Ha nincs jótállás, akkor azonnal. MURPHY TÖRVÉNYÉNEK BY- RON-FÉLE OPTIMISTA FELFO­GÁSA Ami teljesen elromlott, tovább már nem romolhat. HENSLEY MEGJEGYZÉSE Byron tényleg optimista volt... A KÖZLEKEDÉS TÖRVÉNYEI A GREGORY - FÉLE SOROMPÓ­EFFEKTUS Ha vasúti sín keresztezi az utat, holtbiztos, hogy a te kocsid előtt eresztik le a sorompót. VAUGHAN KIEGÉSZÍTÉSE Ha mégsem, úgy légy résen, mert lehet, hogy elromlott a sorompó... REZNOR ÉSZREVÉTELE Miután végigszenvedted, hogy egy irgalmatlanul hosszú szerelvény átcammogott előtted, és már azt hiszed, hogy végre felnyitják a so­rompót, akkor veszed észre, hogy a másik sínpáron, az ellenkező irányba is egy legalább olyan hosz- szú szerelvény közeledik, és így minimum öt percig tovább vára­kozhatsz. MANSON KIEGÉSZÍTÉSE Még véletlenül sem fordulhat elő, hogy két vagy több sínpár esetében a vonatok egyszerre haladjanak át a sorompó előtt. Csakis egymás után. Kivétel csupán az az eset, amikor ugyan egymással ellenté­tes irányban, de ugyanazon a vá­gányon haladnak a szerelvények... SMITH MEGFIGYELÉSEI 1. Ha a buszon veszed észre, hogy lejárt a bérleted, akkor megjelenik az ellenőr. 2. A jegyautomata általában nem működik. Hétvégén, amikor csak ott vehetnél jegyet, sohasem mű­ködik. 3. A túltömött buszon a jegyet ér­vényesítő szerkezetek sohasem a megszokott helyükön találhatók. Ha nagy nehézségek árán odave- rekszed magad az egyikhez, az nem működik. 4. A bliccelőt előbb - utóbb elkap­ják. Aki becsületes, de egyszer vé­letlenül jegy nélkül, vagy lejárt bérlettel utazik, azt azonnal ki­szúrják. SNIDER TÖRVÉNYE A busz szabad ülőhelyeinek száma fordítottan arányos a felszállni ké­szülő nyugdíjasok számával. McLAUGHLIN ELVE A te buszod mindig tömött. A GYORS ÉS ZÖKKENŐMENTES KÖZLEKEDÉS HÁTULÜTŐI Ha sietsz valahová, akkor vagy: 1. kiakad a troli áramszedője 2. elromlik a busz 3. áramkimaradás miatt áll a villa­mos 4. sztrájkolnak a sofőrök 5. rossz buszra szálltál fel 6. tudtod nélkül átszervezték a tö­megközlekedést, és kiiktatták a já­ratodat 7. az útburkolat javítása miatt kerülőúton közlekedik a buszod NAGV/SZÜN£T Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents