Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-29 / 99. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 29. Riport Az egészségesek nem tesznek különbséget a szellemi és a tolókocsiba kényszerült testi fogyatékosok között - azt hiszik, ha valaki kis növésű, nincs rendben az agya sem Gyöngyfűző Gyöngyike Egyiptomba vágyik Gyöngyi mindent kipróbál: pamutból karkötőket csomóz, gyöngyből nyakékeket fűz, gobelineket hímez Születéskor a súlya nem kü­lönbözött a többi újszülöt­tétől, de sokkal kisebb volt: csupán 38 centiméteres. Az orvosok a törpenövést az édesanya terhesség alatti dohányzásával és gyógy­szerszedésével akarták ma­gyarázni. Amikor viszont kiderült, hogy a harmadik gyermekét világra hozó kis­mama soha nem cigarettá­zott és orvosságot sem sze­dett, azzal bíztatták a csalá­dot: még megnőhet. PÉTERFI SZONYA A ma 24 éves Gál Gyöngyi kis nö­vésű maradt, kénytelen volt ezt a tényt elfogadni, s belenyugodni a 80 centiméteres magasságába.- Gyerekként nem vettem észre, hogy más vagyok, hiszen a többi­ek is kicsik voltak. Szüleim be­írattak a helyi oviba is, de talán csak fél évig lehettem a gyerekkö­zösségben. Az óvónők a sok apró­ság mellett nem tudtak úgy ellát­ni, ahogy kellett volna. Ráadásul a kinti sétákon nem bírtam a töb­biek iramát - meséli kedvesen édesanyja és tolókocsiba kény­szerült nővére társaságában.- Gyöngyikét azért adtuk óvodá­ba, hogy megkönnyítsük az elsza­kadását - veszi át a szót az anyu- kp - bármennyire nehéz is volt a döntés, tudtuk, intézetbe kell ad­nunk. Olyan helyre, ahol megfe­lelő gondoskodásban lesz része, ahol barátok, sorstársak veszik körül, ahol megfelelő képzést kap. A pozsonyi Mokrohájska ut­cai intézet 12 éven keresztül má­sodik otthonává vált. Bár Gyön­gyi helyeslőén bólogat, azt azért megjegyzi: a kezdet cseppet sem volt egyszerű. Egyrészt nem tu­dott szlovákul, másrészt megré­mítette a testi fogyatékos gyere­kek látványa.- Arra emlékszem, hogy eleinte sírtam, s kértem, vigyenek haza, de szerencsére nem hallgattak rám. Mert végül nagyon szeret­tem az iskolát, az intézeti életet. Mivel nem volt autónk, és a vona­tozás egyre körülményesebb volt, idővel a szombat-vasárnapokat is az intézetben töltöttem. Alapis­kolásként eleinte nehezebben vi­seltem, de kamaszként a baráta­immal kimondottan élveztük a hétvégéket. Nem ültünk az inté­zetben, szabadon csavaroghat­tunk a városban. Ma is szinte csak azokkal barátkozom, akiket az intézetben ismertem meg. Ami érthető is, hiszen idehaza nem is volt időm arra, hogy megismer­jem a koromtársaimat. És hát az sem biztos, hogy az egészségesek befogadtak volna maguk közé. A diákévek 1997-ben befe­jeződtek, s Gyöngyi visszatért fa­lujába, Vezekényre. A szülei pe­dig, állami támogatással, megte­remtették annak a lehetőségét, hogy a házban helye legyen a má­sodik kerekesszéknek is.- Elsőszülött Panni lányunk 1986-ban betegeskedni kezdett. Megcsípte valami, meg aztán kul­lancs is volt benne, orvos távolí­totta el testéből. Három évvel Gyöngyi és Panni később egyensúlyzavarok léptek fel nála, végtagjai egyre gyengéb­bek lettek. Egyik orvostól a mási­kig vittük, volt aki sclerosis mul­tiplexre, volt aki Lyme-kórra gya­nakodott. Kilencvenöt óta vég­képp tolókocsiba kényszerült. Főleg miatta volt szükség a lakás átalakítására, a tolókocsi miatt meg kellett szüntetni a küszöbö­ket, szélesebb ajtókat, tágasabb fürdőszobát csináltattunk. Gyön­gyike, bár olykor fájnak a lábai, a házon belül, az udvaron, a kert­ben egyedül közlekedik, a tolóko­csit csak az utcán használjuk. Persze nem tudjuk, mit hoz a jövő, mit mér még ránk a sors - magyarázza a lányok édesanyja. - Anyukának, de főleg nekem na­gyon sokat segít 29 éves Gabi nővérem. Ugyanis amint vége a télnek, mehetnékem van- Amióta (Somogyi Tibor felvételei) a Szociális Biztosító anyagi segít­ségével autót vettünk, egy­szerűbb a közlekedés. így aztán szabad idejének javát nekünk szenteli, magánélete tulajdon­képpen nincs is. Remélem, hogy ez idővel megváltozik, s legalább neki lesz családja. Mert több mint valószínű, hogy mi anyuka nya­kán maradunk - néz nővérére és sóhajt alig hallhatóan. Amikor fe­szegetni kezdjük a társas kapcso­lat kérdését, egyáltalán nincs za­varban.- Természetesen nekem is van­nak álmaim, soha nem tagadtam, hogy társra vágyom. Persze, bár­mennyire furcsa, kis növésű fiút nem tudnék elfogadni. Ugyanis gondolnom kell arra, hogy nor­málisan élni csak segítséggel tu­dok. Bár sámlira állva elérem a kilincseket, ha elém rakják, bizo­nyos házi munkák elvégzésére is képes vagyok, de mégsem vagyok teljesen önálló. A hozzám hason­ló emberekről nem tudok, nincs módunk a találkozásra. Az is bánt, hogy vannak emberek, akik nem képesek különbséget tenni a testi és a szellemi fogyatékosság között. Azt hiszik, ha valaki kis növésű, nincs rendben az agya sem. Kiborít, amikor gyereknek néznek, holott 24 éves, épelméjű lány vagyok - mondja komolyan Gyöngyi, de pillanatokon belül már derűsen, csillogó szemmel folytatja.- Vannak persze kedves élménye­im is, a múltkor jót nevettem, mert egy aprócska kisfiú rám né­zett, és kibökte: néni, maga ösz- szement? Gyöngyi a nővérével együtt rok- kantnyudíjas, de míg Panni már nem képes arra, hogy idejét kézi- munkázással múlassa, pedig mint meséli, valaha ő varrta kis- húga öltözékét, Gyöngyi mindent kipróbál: pamutból karkötőket csomóz, gyöngyből nyakékeket fűz, gobelineket hímez, s nincs olyan puzzle, amelyet ne rakna ki. De mindez csak pótcselekvés. Ha tehetné, mindig úton lenne.- Nagyon boldog vagyok, hogy si­került világot látnom. Az intézet még 1999-ben egy európai köru­tat szervezett, autóbusszal beba­rangoltuk Hollandiát, ellátogat­tunk Brüsszelbe, a franciaországi Nizzába, St. Tropez-be, Párizsba és Velencébe. Egy évre rá Izrael következett, tavaly pedig a veze- kényi plébános egy lourdes-i za­rándokutat szervezett. Oda Gabi nővérem kísért el. Szívesen utaz­nék Horvátországba, s bár úszni nem tudok, szeretnék legalább megmártózni az Adriai-tenger­ben. Az egyik legnagyobb álmom egy egyiptomi út, de hát ez te­mérdek pénzbe kerül. Ugyan a gyöngyfűzéssel némi bevételhez jutok, ám ez túl kevés. Tulajdon­képpen csak ismerősök vásárol­ják, de én - ha volna rá igény - képes lennék többre is, akár be­dolgozást is vállalnék... Idén biz­tosan nem jutok el külföldre, mert anyuék be szeretnék építeni a tetőteret. Ebből én is hasznot húzok: külön szobám lesz. Az emeleten, elvégre nekem nem okoz gondot a lépcsőzés. Gyöngyi a sok nehézség dacára nem zúgolódik sorsa miatt, hi­szen szerető, segítő család veszi körül. Csak hát barátokra is szük­sége lenne, hogy gyakrabban ki­mozdulhasson zárt világából. Haját vörös melír teszi érdekessé, a diszkrét festék pedig szemének szépségét emeli ki. Gál Gyöngyi nem más, mint a többi huszonéves. Csak valamivel alacsonyabb. Lackó László peredi vállalkozó, aki a saját telkén a saját pénzéből szeretne építkezni, nem érti, hogy a község önkormányzata miért akadályozza tervei megvalósítását Csak diszkó ne legyen soha az új épületben! GAÁL LÁSZLÓ A Vágsellyei járásban lévő Pereden áthaladó autós figyelmét nem ke­rülheti el a falu közepén a főúthoz közeli impozáns épületegyüttes. A LackoCentrumban élelmiszerüzlet, háztartási bolt, elektroszaküzlet, virágüzlet, drogéria, vaskereske­dés, valamint vendéglő is találha­tó. Ám ha valaki a vendéglőben szeretne felfrissülni, le kellene tér­nie a fóútról, hogy az épület falu felőli bejáratánál parkoljon le. A tu­lajdonos ezért most a telek másik oldalán, közvetlenül a főút mellett szeretné kibővíteni a központot egy olyan épülettel, amelyben gyorsbüfé is lenne. Az épület tervei készen vannak, az építéshez már csak a községi önkormányzat bele­egyezése hiányzik..- A saját telkemen a saját pén­zemből akarok egy épületet emel­ni, amelynek egyötöd részében gyorsbüfé működne, a nagyobbik részét egyelőre raktárnak használ­nám - mondja Lackó László, az üz­letközpont tulajdonosa. - A tervek 90 ezer koronámba kerültek, még­sem kezdhetek építkezni, mert a községi hivatal nem akaija megad­ni az engedélyt. Február 15-én olyan választ kaptam, hogy nem megfelelők a tervek, mert a gyors­büfé mellett nem lennének parko­lóhelyek. Ez nem igaz, elegendő parkolóhely alakítható ki. Öt nap­pal később egy másik válasz érke­zett, amelyben már azzal érveltek, hogy az én épületem nem ülik a fa­lu fejlesztési tervébe, mivel a szom­szédos telken a község szociális la­kásokat tervez építem. Kértem, hallgasson meg a községi képvi­selő-testület. Szerinte csak akkor kapom meg az építési engedélyt, ha írásban kötelezem magam, hogy az új épületben soha nem rendezek be diszkót. Mert ók tud­ják, azon spekulálok, hogy az épü­let fennmaradó részében majd egy­szer diszkóbárt nyitok”. A tulajdonos felháborítónak tartja, hogy nem az általa benyújtott kér­vényre válaszolnak, hanem azt ta­lálgatják, hogy ő miben sántikál. A LackoCentrum nagy, emeleti he­Amikor észretvettem a tévedést, azonnal vissza­kértem a tervrajzokat. lyiségében folytatjuk a beszélge­tést. Ez a helyiség jelenleg diszkó­bárként működik, tehát Lackó László saját magának konkurálna, ha újabb diszkóbárt építene. - Ha­marosan sztárvendégeket foga­dunk, már meg is egyeztünk a Dá- ridóban is szereplő Fiesta együt­tessel - mondja. Elképzeléseiről a gyorsbüfé tervrajzait készítő épí­tésszel is beszélgettek, ez lehetett az oka, hogy az építész asszisz­tensnője tévedésből írta rá a terv­rajzokra, hogy Diszkóbár, és így adta azt be a községi hivatalba. - Amikor észretvettem a tévedést, a községházáról azonnal visszakér­tem a tervrajzokat, amelyeket ak­kor hivatalosan még át sem vettek, majd többcélú épületre építésére adtam be a kérvényemet. Ámikor a képviselő-testületi ülésen megkér­deztem, miből gondolják, hogy diszkóbárt akarok építeni, ha a tervrajzokban erről egy szó sincs, az egyik építész, Kovács Sándor azzal érvelt, a rajzokból látni, hogy ez tiszta nyugati stüusú disz­kó, merthogy csak az üres helyiség van berajzolva, mindenféle beren­dezés nélkül. Persze, hogy nincs berajzolva semmi, ha ott egyelőre csak raktárát akarunk. Talán raj­zoltassam be, hol állnak majd a bi­ciklik és hol a festékesdobozok?! Az önkormányzatnak a diszkóbár tiltására vonatkozó feltétele sem érthető, hiszen minden egyes alka­lommal úgyis az önkormányzattól kellene engedélyt kapnia - véli a vállalkozó. A nagy emeleti bárhe­lyiséget eredetileg étteremnek ter­vezték, arra számítva, hogy majd azok a falubeliek járnak ide, akik­nek nem felel meg a kocsma, de ez a számítás nem jött be, így a bár most csak a hétvégeken tart nyitva. A jól felszerelt, nagy kapacitású konyha pedig nincs kihasználva. A gyorsbüfé megnyitása ezt a gondot is megoldaná. A tulajdonos azt is elpanaszolta, hogy míg a LackoCentrumban lévő diszkóbárban a községi hivatal csak éjjel kettőig engedélyezi a mu­latságot, a faluban lévő másüt disz­kóban hajnali négyig. Szerinte ez azért lehetséges, mert a polgár- mester jóban van a másik diszkó tulajdonosával. Borsányi Gyula polgármester el­mondta: épp a hivatalban volt, amikor az építész behozta Lackó László kérvényét. Mindjárt át is nézte a tervrajzokat, amelyeken a diszkóbár volt feltüntetve. Igaz pár perc múlva jelentkezett a vállalko­zó, közölte, hogy hiba történt és elvitte a rajzokat, majd többcélú épületre adta be a kérvényét. - Ezek ugyanazok a rajzok voltak, csak a fejlécet és a megnevezést változtatták meg. Én nem vállal­tam magamra a döntést, felkértem az építésügyi bizottság elnökét, Ko­vács Sándort, nézzék át a terveket a bizottságban, s a képviselő-testü­leti ülésen mondják el véleményü­ket. A község távlati tervei szerint egy 10-12 lakásos bérházat aka­runk építeni rászorulók és fiatal családok számára, és ez az ház Lackó László épülete közvetlen szomszédságában állna. Ha ő ott diszkóbárt üzemeltetne, a zaj miatt az Uletékes szervek nem enged­élyeznék a lakóház építését. Ezért kértük Lackó urat arra, tegyen nyi­latkozatot, hogy nem fog itt olyan vállalkozást folytatni, amely a la­kosok éjjeli nyugalmát zavarná. Ezt az egy mondatot nem hajlandó hozzácsatolni a kérvényéhez. Mi nem a vállalkozók eüen vagyunk, csakis a lakosok érdekeit tartjuk szem előtt - mondja a polgármes­ter. A község tehát fejlesztési tervével indokolja a követelését, holott Lac­kó László szerint ilyen terv nem is létezik. A polgármester ezt nem is cáfolja. - Igaz, hogy egyelőre nincs Uyen terv, de lesz. Törvénybe van foglalva, hogy 2005-ig minden, ké­tezernél nagyobb lélekszámú köz­ségnek ki keü dolgoznia ilyen ter­vet. És ha a községnek lesz rá anya­A község fejlesztési ter­vével indokolja a köve­telését. gi lehetősége, az lesz az első, hogy a LackoCemtrum tőszomszédságá­ban lévő községi telken felépítjük az említett tömbházat. A polgármestertől azt is megkér­deztük, miért követelnek olyan nyüatkozatot a vállalkozótól, hogy soha nem fog diszkót rendezni, ha azt úgyis az önkormányzatnak kell engedélyeznie. Hiszen ha a szom­szédok részéről panasz érkezne, egyszerűen nem engedélyeznék a diszkót. - Lehet, hogy én jövőre nem leszek polgármester, és lehet, hogy a képviselő-testület teljesen megváltozik. Ha én most meg­adom az engedélyt, mindig engem fognak szidni, ha valami gond lesz- magyarázza döntését Borsányi Gyula. Cáfolta hogy az üzlet- központ tulajdonosa öt napon be­lül két különböző indoklással ka­pott elutasító választ a községi hi­vataltól. Szerinte az első indoklás, az hogy nincs elegendő parkoló­hely, csak az üggyel foglalkozó re­ferens véleménye volt, de üyen vá­laszt Lackó László hivatalosan nem kaphatott. A hajnali négyig tartó nyitva tartással kapcsolatban el­mondta: a másik diszkóbárnak, a Helldoradonak is ugyanúgy éjjeli kettőig adnak engedélyt, mint a Lackoéknak, és ha tovább tartanak nyitva, azt saját szakállukra teszik.- Egyetlen alkalommal valóban plakáton hirdették, hogy hajnali négyig tartanak nyitva, de figyel­meztettem őket, és azóta nem ké­szítenek üyen plakátokat. A szomszédos falvakban azonban máig ki vannak ragasztva a plaká­tok, miszerint a Helldorado klub pénteken és szombaton 14.00-től 04.00 óráig tart nyitva, s hogy a legközelebbi koncert után reggelig tartó buli lesz. Lackó László nem nyugszik bele a képviselők elutasításába. - Peres­kedni fogunk. Közben meg majd jönnek a választások... De addig is építkezni fogok. Nádszegen vagy Farkasdon vagy máshol, ahol szíve­sen fogadják az ilyen beruházáso­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents