Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-22 / 93. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 22. 'ST? SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 A.HA SZÍNHÁZ: A puhatestű 19 KASSA THÁLLA SZÍNHÁZ: Papa és mama bonyodalmai 15 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: A Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Holland Kórus hangversenye 19.30 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Romeo és Júlia 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Pánik szoba (amerikai) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Jayés Néma Bob visszavág (amerikai) 16, 18, 20.30 MLADOST: Mul- holland Drive - A sötétség útja (francia-amerikai) 14.50, 20.05 Anionok háborúja (olasz) 17.30 TATRA: Asterix és Obelix: A Cleopatra misszió (francia-német) 15.15,17.15 Jeepers Creepers (amerikai) 19.15, 21 ISTROPOLIS: Asterix és Obelix: A Cleopatra misz- szió (francia-német) 15.30, 18, 20.30 Banditák (amerikai) 15.30, 18, 20.30 Jeepers Creepers (amerikai) 18.30, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mulholland Drive - A sötétség útja (francia-amerikai) 20 A sárgászöld skorpió átka (amerikai-német) 18.45 Egy csodálatos elme (amerikai) 17.15 Hűtlenség (svéd-olasz-német) 17.30 Intimitás (francia-angol) 20.30 Amerikai pite 2 (amerikai) 17 Macskajaj (francia-spanyol-jugoszláv) 18 Canterbury mesék (olasz-francia) 20 KASSA DRUZBA: Monte Cristo grófja (amerikai) 16.30, 19.30 TATRA: Intimitás (angol-francia) 17.30, 20 CAPITOL: Banditák (amerikai) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Pánik szoba (amerikai) 14, 16, 18, 20 IMPULZ: Mansfeld Park (amerikai) 16.15,19.15 OÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Oceans Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 18 GYŐR PLAZA: Banditák (amerikai) 20.15 Egy csodálatos elme (amerikai) 20 E.T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) 13.45,16 Fújd szárazra, édes! (amerikai-angol-német) 18.15,20.15 Hart háborúja (amerikai) 15,17.30, 20 A Hídember (magyar) 14.15,17,19.45 Az igazság nevében (amerikai) 13.15, 15.30 Az ígéret megszállottja (amerikai) 15, 17.30, 20 Kutyabajnok (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15 Már megint egy dilis amcsi fűm (amerikai) 13 A nagyon nagy ő (amerikai) 15.30,17.45, 20 Pán Péter - Visszatérés Sohaországba (amerikai) 14,16 A pokolból (cseh-amerikai) 17.30 Rollerball - Könyörtelen játék (amerikai) 13.15 Showtime - Végtelen és képtelen (amerikai) 14.30,.16.30,18.30, 20.30 Szörny Rt. (amerikai) 14,16 Valami Amerika (magyar) 18, 20 A vér kötelez (amerikai) 18,20 Elhunyt Vlastimil Brodsky cseh színművész A csoda vége TASR-INFORMÁCIÓ Prága. Életének 82. évében szombaton elhunyt a neves cseh színész, VlastimU Brodsky. A művész 1920. december 15-én született, Ostrava közelében, Hrusov nad Odrou-ban. Eredetileg sztepptáncos szeretett volna lenni, a második világháború alatt E. F. Burian színiiskolájában tanult, majd több prágai színházban játszott. A felszabadulás után egyik alapító tagja volt a Szatíra Színházának, 1948-ban a Divadlo na Vinohradoch tagja lett, ahonnan 1984-ben vonult nyugdíjba, noha 1990-ig egy-egy szerepre még visszatért a deszkákra. 1988-ban megkapta a nemzeti művész címet. Brodsky színészi repertoáijában, legyen szó színházról, televíziós vagy mozifilmről, elsősorban jó adag bölcs megértéssel és humorral megáldott antihősök és tragikomikus figurák szerepeltek. Nemzedékének legerőteljesebb komikusaként tartották számon. Több mint 150 fűmben szerepelt, melyek között olyan legendás alkotások vannak, mint a Ha megjön a macska, A pap vége, a Szeszélyes nyár, a Három obsitos, a Zajos magány, a Szigorúan eűenőrzött vonatok, a Pacsirták cémaszálon. Magyar filmben is játszott, a Vészi János rendezte A csoda végében Tolnai Klári partnere volt. Idén márciusban a művész a cseh filmakadémiától megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Cseh Oroszlán díjat a Vénasszonyok nyara című fűmben nyújtott alakításáért. Vlastimil Brodsky (TASR-felvétel) Lucia Kasiarová, Staiia Vlceková és Renáta Bubniaková táncszínházi produkciója a pozsonyi Aréna Színházban Az időről és az emlékezésről mesélnek Két pillanat az előadásból, mely a kortárs tánc technikáit ötvözi, beépítve egyebek között a kontakttáncot, a dzsessztáncot is (Képarchívum) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Az Aréna Színházban holnap este lesz a MY TRI - MY TRY dmű egész estés táncszínházi produkció premierje, a bemutató a teátrum Tánc az Arénában című sorozatának legújabb része. Lucia Kasiarová, Stana Vlceková és Renáta Bubniaková - a produkció koreográfusai és egyúttal előadói - először lépnek közönség elé saját, közös produkcióval, noha mindhárman gazdag szakmai múlttal rendelkeznek: a besztercebányai Táncstúdióban több évadon át magas művészi színvonalú tánc- és mozgásszínházi produkciókban (Sattó - a szél tánca, Tütott helyek, Oly régen nem írtam neked) működtek közre. Közös bennük az is, hogy mindhárom művésznő a besztercebányai konzervatóriumban végzett, jelenleg pedig a pozsonyi Művészeti Főiskola tánctanszékének haűgatója. A MY TRI - MY TRY a kortárs tánc technikáit ötvözi, beépíti egyebek között a kontakttáncot, a dzsessztáncot, de fel-feltűnnek benne a néptánc és a klasszikus tánc egyes elemei is. A produkció az időről és az emlékezésről mesél, a három táncosnő saját életének történéseit, nosztalgiáit, kínos szituációit, az elérhetetlen vágyakat és álmokat szólaltatja meg a testbeszéd nyelvén. „Játszunk az idővel, azzal az élménnyel, amikor a valóság és a csoda határai egybemosódnak“ - vallja előadásáról Lucia Kasiarová, Stana Vlceková és Renáta Bubniaková. Az előadás kiindulópontja a költészet, a három táncos saját poézisének apró darabjai, melyek kialakítják a közönségben a várakozásteljes hangulatot - a várakozást a mozdulatra, mely a romantikus képzelet és az olykor keserű valóság határvidékén bontakozik ki. A produkciót a premier után legközelebb egy hét múlva, április 30-án 19 órától láthatja a közönség. A kassai Kazinczy Napok idén is hidegen hagyták a magyartanárokat, a magyar tanárokat, nem beszélve az ifjúságról Szakemberek egymás között II. Kongó is zsúfoltabb lehet, mint a kassai Magyar Közösségi Ház nagyterme volt a Kazinczy Napok nyelvművelő előadásai alatt. Pedig reméltem, idén a tavalyinál derűsebb címet kaphat a nyelvművelő napok élmény- beszámolója. Nos, a siker most sem a meghívott előadókon múlott. JUHÁSZ KATALIN Csütörtöktől szombatig zajlott Kassán a 33. Kazinczy Napok rendezvénysorozata, ám e tény hidegen hagyta a helyi és környékbeli magyartanárokat, magyar tanárokat, magyar kultúrembereket és társasági lényeket, nem beszélve a magyar ifjúságról. A kivételeket sajnos gyorsan össze lehetne számolni. Kolár Péter helyi Csema- dok-elnök, valamint a vonatkozó népdal találó szavaival „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van” ahhoz, hogy közönség is legyen az ország vezető nyelvészeinek előadásain. Pedig részben e célból forszírozhatták a szervezők, hogy a Szép Magyar Beszéd országos döntője ismét kerüljön egy fedél alá a nyelvművelő napok szakmai részével, azaz az oktatási minisztérium kisebbségi főosztálya újra vállaljon tevékeny részt a rendezvény előkészületeiben. A versenyző diákok és kísérő pedagógusaik részére a szervezők a meghosz- szabbított kassai tartózkodás költségeit is fedezték, ám szinte senki sem élt e lehetőséggel, a díjkiosztás után hazamenekültek a résztvevők. Mindezt nem tudhatta még Miklósi Péter országos Csemadok- alelnök, amikor megnyitó beszédében legrégebbi kisebbségi rendezvényünk egyikének üzenetét fogalmazta meg. „Identitásunkat, anyanyelvűnket megőrizve kell okos lokálpatriótákká, egyúttal européerekké válnunk. A szlovákiai magyarságban megvan az erő anyanyelvének megőrzésére, ápolására, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Kazinczy Napok 33. évfolyama.” Nos, a nevezett célcsoport Kassán marasztalásának mikéntjét a szervezőknek kell kifundálniuk, az újságíró feladata (szerencsére csak) az elhangzottak ismertetése. A bevezetőben, azaz még az eredményekre kíváncsi Versenyzők színe előtt az Anyanyelvi Konferencia elnöke, Pomogáts Béla szólt a magyar nyelv és irodalom Európai Unión belüli várható helyzetéről. Vörös Ferenc magyarországi nyelvész szintén szerencsés volt, mivel még népes közönség füle hallatára beszélhetett a manapság használatos magyar családnevek kialakulásáról. Ki-ki rádöbbenhetett saját vezetéknevének eredetére, és ez mindenképp pozitív hoza- dék. Kiss Gábor, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa remek előadó, érdekfeszítő témával érkezett Kassára, a szókészlet változásait, a magyar nyelv régi és új szavait vizsgálta. Lelkendező szócséplés helyett soroljuk fel a XX. század tíz legmeghatározóbb szavát, egy nemrégiben elvégzett felmérés alapján: világháború, űrkutatás, számítógép, televízió, AIDS, telefon, atombomba, kommunizmus, repülőgép. A magyarországi valóság ennél is cifrább: rendszerváltás, világháború, 1956, Trianon, televízió, internet, számítógép, rádió, privatizáció, beszolgáltatás. A megkérdezettek Kosztolányi után szabadon a tíz legszebb magyar szót is felsorolták, ám ezeket meghagyom magamnak, mint ahogy Rendszerváltás, világháború, 1956, Trianon, televízió, internet... azt is, hány magyar szó létezik összesen. Magára vessen, aki nem hallotta. Vörös Ottó, a Comenius Egyetem magyarországi vendégtanára Széchenyi gondolatát bontotta ki, aki már annak idején kimondta, hogy a magyar nyelvet alkalmassá kell tenni a tudomány közvetítésére és művelésére. Vörös Ottó szerint az iskolai nyelvtanoktatás ma sem igazán különbözik a XIX. századitól, miközben a legnagyobb magyarhoz hasonlóan mi is harcolunk a nyelvünkbe bebocsátást követelő idegen szavak ellen. Érdekes megállapítás az is, hogy modern szemléletű fonetikaoktatással csökkenthető az akcentus foka a későbbiekben elsajátított idegen nyelvekben. Ha az iskolákban nem csupán a magyar, hanem az „emberi nyelv” hangtanát is tanítanák, a diák minden hangot hibátlanul ki tudna ejteni. A pozsonyi magyar tanszék tanára, Simon Szabolcs inkább szakmabeliek részére állított össze „tananyagot”. A szövegtan és a stilisztika viszonyát elemző előadásában azt vizsgálta, a kettő közül melyik kebelezi be a másikat. Kitért a nyelvtudomány legújabb vívmányaira, az új nyelvészeti diszciplínák térhódítására, a szöveg egyértelmű definiálásának problémáira, illetve a stílus létrejöttének „műhelytitkaira”. Menyhárt József tán a legfiatalabb hazai magyar nyelvész, ennek megfelelően lelkes és optimista, még a kétnyelvűséget, illetve a nyelvváltás problémáját illetően is. Félreértés ne essék, a kétnyelvűség nem két nyelv felsőfokú ismerete, hanem két nyelv használatának egyidejű képessége. A szlovákiai magyar kisdiákban fokozatosan alakítják ki a szégyenérzetetet saját, esetenként szlovakizmu- sokkal teli nyelvváltozata miatt, ezzel indul el a nyelvcsere folyamata. A kétnyelvűség fogalmával nem foglalkoznak a tankönyvek, egy kivételével. A tanár szerepe itt rendkívül fontos, neki kell elkezdenie az anyanyelvbeli hitépítést, méghozzá a helyi nyelvváltozatra, nyelvjárásra fókuszálva, mivelhogy „magyar nyelv” mint olyan nem létezik. Fájdalmas aktualitást nyert a kárpátaljai Beregszászi Anikó elektronikus úton elküldött előadása. A szlovák-ukrán határ, eme új vasfüggöny ugyanis fizikailag átléphetet- lennek bizonyult („Bumáska jeszty?”), így a nyelvész távollétében kellett felolvasni a vüágháló magyar nyelvoktatásban, űletve magyar-magyar kapcsolattartásban játszott szerepéről szóló előadását. Szombat délelőtt Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársa kezdte a napot, szív- szorítóan foghíjas nézőtér előtt - megint csak azt tudom mondani, dögöljek meg, ha értem a dolgot. Szarka a magyar témával foglalakozó kutatók támogatásáról, a nyelvi irodák létesítésének fontosságáról beszélt, arról, hogy e szempontból a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda számít a Kárpát-medence első fecskéjének, hogy rendkívül fontos a határon túli magyarok nyelvhasználatának, nyelvi rétegeinek pontos fel- térképezése, beleértve az anyanyelvhasználat jogi kereteinek vizsgálatát a Magyarországgal határos államokban, a kétnyelvűség Kérdés, mi az oka a magyar nyelv presztízs- vesztésének tájainkon. körülményei között. Kérdés, mi az oka a magyar nyelv presztízsvesztésének tájainkon, megállítható-e a kétnyelvűség terén tapasztalható kedvezőtlen, egyirányú mozgás, megakadályozható-e, hogy a magyar megtűrt, kiszoruló félben levő, korlátozott nyelv legyen Szlovákiában. Lanstyák István nyelvész a finnországi paradicsomi állapotokat ismertette, amitől bizony mi még fényévekre vagyunk. Szerinte nem lehet csupán kulturális megközelítésből menteni a menthetőt, mivel nálunk a nyelvcsere együtt jár az identitáscserével. Számos régióban ugyanis a mindennapi kultúrában nincsenek különbségek „ember és ember közt”, az anyanyelv az egyetlen megkülönböztető jelző, melynek elvesztésével a magyarság menthetetlenül beolvad a többségi nemzetbe. Sokmindenről szólhatnék még, Szabómihály Gizella számomra létfontosságú, nyelvtervezéssel kapcsolatos, szakszókincs-egyez- tető előadásáról, Gál Sándor Ka- zinczyt méltató koszorúzási beszédéről, Écsi Gyöngyi és Kováts Marcell péntek esti koncertjéről, a valóban termékeny szombati vitáról, ám a közönség érdeklődését látva nem tudom, lenne-e értelme. Azt sem tudom megsaccolni hányán olvasták végig ezt a cikket. Drámai vészharangkongatás nélkül jegyzem meg: tartok tőle, nagyon kevesen...
