Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-20 / 92. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 20. TOLLVONÁS Karanténba vonulok! TALLÓSI BÉLA A minap szembesültem egy meglepő véleménnyel, amely fiira elhatározásra ösztönzött. Jelesül arra, hogy mától különös vesztegzár alá vétetem magamat. A karantén nem mindennapisága abban rejlik, hogy magam vetem ki magamra. Szeretném ugyanis megtapasztalni, hogy ilyen önként vállalt, leginkább az önsanyargatással előidézett önsorvasztást eredményező karanténban hova fejlődöm, merre jutok, milyen jövő vár rám. Lehetne ez a karantén saját találmány, bár nem lennék rá büszke, ám ezúttal sem én fedeztem fel Amerikát, hiszen már létezik. E karanténprojektum valamiféle műveltségi vesztegzár alá helyezést jelent. Szellemi atyja ugyanis olyan tervezetet készített elő, s a megfelelő fórumhoz már be is nyújtotta, amellyel meg lehetne akadályozni, hogy soha semmilyen újat, olyan létezőt, amelyet az adott, mindig az aktuális időpontig, önhibájából vagy önhibáján kívül valaki nem ismert meg, a későbbiekben a médiák közvetítésével ne is ismerjen meg. Ennek szellemében mától olvasás-, tévénézés- és rá- dióhallgatás-stopot rendelek el magamnak. Szinte látom, hogy sorsom olyan irányt vesz majd, mint a Virágot Algemonnak hőséé a regény közepétől. Nem előre, hanem visszafejlődik a tudatom és az elmém. Ónként vállalom tehát a fehér kisegér, Algernon szerepét, s holnaptól nem olvasom ismeretien elsőkötetes írók első könyvét, nem né- zeriTmeg elsőfümes rendezők első mozgóképét, pályakezdő színházi rendezők első rendezését, színészpalánták első szereplését, mert esetleg még megismerném őket. De még csak azokat a médiákat sem figyelem, amelyek ezekről az általam nem ismert dolgokról, személyekről, alkotóikról adnak hírt. Mi több, ennél is tovább megyek. Szellemi hátra bukfenccel megpróbálom visszamenőleg megelőzni, hogy újat megismerjek. így talán sikerül fehér folttá változtatnom a tudatomban olasz filmrendezőket, latin-amerikai írókat, impresszionista piktorokat. Sőt, talán sikerül tudomást sem vennem a magyar irodalom, film-, és színházművészet, zene, valamint egyéb ha- szontalanságok nagyjairól. Továbblépve, talán azt is el tudom érni, hogy hatéves koromban ne írassanak be iskolába, mert nem ismerem a betűket. Ennek az önként vállalt karanténnak ezért van egy veszélye. Ha már itt, az iskolaküszöbnél járnék, amit nem éppen kívánnék átlépni, azon törném a fejem, hogy akkor minek jönnék a világra. Botorkálni sötétben. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni szombat 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Oidipusz király sz. 19 A.HA SZÍNHÁZ: Szellemes mese vasárnap 14.30 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Csizmás kandúr sz. 14.30 A felvonó v. 19 _____________________________NYITRA________________________ ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Zorba, a görög sz. 18.30 ____________________MISKOLC________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Mezítláb a parkban sz., v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Pánik szoba (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Mulholland Drive - A sötétség útja (fr.-am.) sz., v. 14.50,17.30,20.05 TATRA: Asterix és Obelix: A Cleopatra misszió (fr.-ném.) sz., v. 15.15,17.15 Jeepers Creepers (am.) sz., v. 19.15, 21 CHARLIE CENTRUM: Mulholland Drive - A sötétség útja (ff.-am.) sz., v. 20 A sárgászöld skorpió átka (am.-ném.) sz., v. 18.45 Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 17.15 Hűtlenség (svéd-ol.-ném.) sz., v. 17.30 Intimitás (fr.- ang.) sz., v. 20.30 Amerikai pite 2 (am.) sz., v. 17 Macskajaj (fr.- spany.-jugoszláv) sz., v. 18 Canterbury mesék (ol.-fr.) sz., v. 20 KASSA DRUZBA: Monte Cristo grófja sz., v. 16.30, 19.30 TATRA: Monty Python: Az élet értelme sz. 20 v. 17.30, 20 CAPITOL: Banditák v. 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Pánik szoba sz., v. 14,16,18, 20 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Kiképzés (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) sz., v. 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) v. 14 Corelli kapitány mandolinja (ang.-fr.-am.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) sz., v. 17.30, 20 NAGYMEGYER- SLOVAN: Zongoratanárnő (oszt- rák-fr.) sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Magyar filmnapok: Csocsó, avagy éljen május 1-je! sz., v. 19 GYŐR PLAZA: Banditák (am.) sz. 20.15, 22.30 v. 20.15 Egy csodálatos elme (am.) sz. 20,22.30 v. 20 E.T. - a földönkívüli: felújított változat (am.) sz., v. 11.30,13.45,16 Fújd szárazra, édes! (am.-ang.-ném.) sz. 18.15, 20.15, 22.15 v. 18.15, 20.15 Hart háborúja (am.) sz. 15, 17.30, 20, 22.30 v. 15, 17.30, 20 A Hídember (magy.) sz. 11.30, 14.15, 17, 19.45, 22.30 v. 11.30, 14.15, 17, 19.45 Az igazság nevében (am.) sz., v. 11,13.15,15.30 Az ígéret megszállottja (am.) sz., v. 12.30,15,17.30, 20 Már megint egy dilis amcsi film (am.) sz., v. 11,13 A nagyon nagy ő (am.) sz. 15.30, 17.45, 20, 22.15 v. 15.30, 17.45, 20 Pán Péter - Visszatérés Sohaországba (am.) sz., v. 12,14, 16 A pokolból (cseh-am.) sz. 17.30, 22.30 v. 17.30 Rollerball - Könyörtelen játék (am.) sz., v. 11,13.15 Showtime - Végtelen és képtelen (am.) sz. 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 v. 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Valami Amerika (magy.) sz. 18, 20, 22.30 v. 18, 20 A vér kötelez (am.) sz. 18, 20, 22 v. 18, 20 A Kalligram Kiadónál szlovák szerzők magyarul megjelent műveit mutatták be Budapesten, a Szlovák Intézetben Korok, helyek, lovak, emberek Pályi András, Hizsnyai Zoltán, Závada Pál, Karol Wlachovsky és Márton László a színpadon (fenti kép), Pavel Vilikovsky, Peter Zajac (alul) (Somogyi Titjor felvételei) Annak ellenére, hogy a magyar főváros jelenleg a választás előtti felfokozott hangulatban él, a napokban zajló IX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál sem került ki az érdeklődés homlokteréből. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a rendezvény keretében csütörtökön telt házat vonzott a Kalligram Kiadó Szlovák Intézetben tartott könyvbemutatója. MISLAY EDIT Ez természetesen annak is köszönhető, hogy a Kalligram ezúttal is négy olyan friss kiadványát - négy szlovák szerző magyarul megjelentetett könyvét - vitte el a Szlovák Intézetbe, amely méltán tarthat számot az igényes olvasók figyelmére. Miroslav Kusy professzor A magyarkérdés Szlovákiában címmel napvilágot látott tanulmánykötetét méltatva Schlett István a neves szlovák politológus és Eötvös József munkássága közötti hasonlóságokra, a nemzetiségi kérdés Kusy professzor által preferált megoldására és Eötvösnek az állampolgárok ösz- szességeként elképzelt államképe között húzható párhuzamra hívta fel a figyelmet. „Égy szkeptikusnak, netán frivolnak tetsző kérdést mégis hadd tegyek fel - mondta. - Biztos, hogy a problémák azért vannak, elvtársak, hogy megoldjuk őket? Miként Magyarország egyik bölcs vezére állította volt a 20. század ’50-es éveinek első felében. Nem lehetséges, hogy, persze nem adva fel a reményt a megoldásra, a politika színterein másként is meg lehet fogalmazni a feladatot? Élesen fogalmazva tehát kérdésem így hangzik: a politikának a probléma megoldását vagy megszelídítését kell maga elé feladatként kitűznie? Most meg Kant Örök békéjének egyik gondolata jut eszembe, amely valahogy így szól: »Nem az embereknek angyalokká változtatása a feladat, hanem olyan szabályok megteremtése, amelyek az ördögöt is rákényszerítenék arra, hogy angyalként viselkedjen.« Nos, szerény vagyok, én átmenetileg megelégednék olyan szabályokkal is, amelyek a tulajdonságokkal rendelkező embereket, szlovákokat és magyarokat tehát, hozzásegítenék ahhoz, hogy saját identitással rendelkező emberként élhessenek egymás mellett.” Peter Zajac Másnapos ország című esszé- és tanulmánykötetét az eredeti tervek szerint Komád Györgynek kellett volna bemutatnia, ám mivel az író nem érkezett meg Berlinből, az estre ugyancsak onnan érkező szerző, jelenleg a Humboldt Egyetemen oktató irodalomtudós, politológus kapott szót. Mint mondta, a könyvét nem mutatja be, mert azt egy szerzőnek nem illik, ám mondandója természetesen valamiképpen mégiscsak kapcsolódott a kötethez. Peter Zajac, aki jelenleg kultúrtörténettel és politika- történettel is foglalkozik, elmesélte, hogy a közelmúltban egy különös ajánlatot kapott. Püzenben a közeljövőben konferenciát szerveznek, melynek egyik témaköre a Lesz-e Közép-Európa 2100-ban? címet viseli, s amelyről ő is előadást tart majd. Bár mint hozzátette, maga sem tudta, mit is szólhatna a témához, mert egyrészt nem lát a jövőbe, másrészt akkor már nem lesz az élők sorában. .Aztán azt mondtam magamban - mesélte az irodalomtudós -, hogy az egyetlen pillantás, amit a 2100-as évre verni lehet, az a történész pillantása. Közép-Euró- pában történeti szempontból három alapvető kiindulási pontot, illetve irányt látok. Az egyiket szimbolikusan úgy nevezhetném meg, hogy »falucska a völgyben«. Ez egy olyan világnak a metaforája, meg- jeíenitése, mely a környező világtól elkülönítve, elzártan, magának él, békében létezik, lényegében egy skanzen már a 9. század óta. Ebben a kis vüágban Szlovákia lakosságának mintegy 30 százaléka él mindmáig. De lehet, hogy több. A másik ilyenfajta irányultságnak azt a metaforikus elnevezést adhatnánk, hogy »botladozás a sárban«. Ez egy tisztességes amerikai metafora, amely azt akarja kifejezni, hogy úgy haladunk előre, hogy voltaképpen egy lépést teszünk előre, egy lépést hátra, egyet egyik és másik oldalra, de közben mindig araszolgatunk egy kicsit előre. Ez az a haladás, amely Közép-Európára a 9. század óta jellemző. És itt van a harmadik, amelynek a Münchhausen báró varkocsa nevet adtam. Ez nagyon kedves metafora a számomra, mert egy számomra kedves műből származik, és azt mutatja meg, hogyan tudja magát az ember a saját hajánál fogva kirántani a sárból. Ez egy olyan út, amely látszólag nem is létezik, de mégiscsak lehetséges. Ha most végül is válaszolni kell a feltett kérdésre, akkor azt válaszolom, hogy Közép-Európa 2100-ban is létezni fog, és az útját az a bizonyos botladozás a sárban fogja jellemezni.” Az utolsó pompeji ló című regényt és szerzőjét, Pavel Vilikovskyt, aki - a Pozsony és Budapest közötti alig 200 kilométer dacára - még nem annyira ismert a magyar irodalmi köztudatban, mint Európa más tájain, Pályi András mutatta be: „Az utolsó pompeji ló gyönyörű könyv, éspedig a szó mindkét értelmében. Nem csak mint olvasmány- élmény, hanem külcsínében is vonzó, barátságos, jól forgatható kiadvány, szívem szerint nem is vennék másfajta könyvet a kezembe, csak ilyet. Úgy hiszem, minden valamirevaló könyvbarátnak megakad rajta a szeme, s ha megakad, nem bánja, hogy kézbe veszi.” Pályi András értő elemzése azokra a szálakra is rámutatott, amelyek Vilikovskyt Gombrowiczhoz, Joseph Conradhoz, Hrabalhoz, Kun- derához kötik. „Vilikovsky könyve elmesélhetetlen - mondta -, de elolvasható. Mert igen-igen olvastatja magát. Akár egy krimi. Igaz, különös krimi, aminek igazi izgalmát az írói szakmai tét adja meg. A pompeji ló az érzelmekről beszél egy olyan világban, amely devalválta és elkótyavetyélte az érzelmi kultúrát. Lehetséges ez? Vilikovsky úgy tesz, mintha lehetetlen lenne. Aztán nem akarunk hinni a szemünknek. Van itt minden: a nemzettestből való kilépés, a pornóipar karikatúrája, gyereknapló, és ezerféle szentimentális kellék, csupa groteszk képtelenség. Ez a nagy historikus, ironikus színjáték mégis új Érzelmek iskolájává lesz a tolla nyomán.” Hizsnyai Zoltán, a Kalligram folyóirat főszerkesztője, aki Szigeti László távollétében a kiadót is képviselte az esten, a folyóirat áprilisi számát ajánlotta a közönség figyelmébe. Áz áprilisi szám ugyanis Vüikovsky-szám, részletesen foglalkozik az író pályájával, műveivel, sőt, a lapot az ő rajzai illusztrálják. Dusán Simko, a Svájcban élő, kassai származású író Esterházy lakája című regényéről Márton László osztotta meg benyomásait a hallgatósággal. Élvezetes előadásának végén - kizárva a első pillantásra egyértelműnek mutatkozó műfaji besorolásokat - a regény rejtélyeire is fény derült. Persze, csakis úgy és annyira, hogy az, aki kezébe veszi a Márton László által szokatlannak titulált művet, ne érezze azt, hogy már mindent tud róla. „Azt el tudom képzelni Dusán Simkóról - mondta Márton László -, hogy a mai magyar irodalmi közéletben otthonosan érzi magát, mert egy olyan elbeszélő technikával ismerteti meg az olvasót, amely párhuzamba állítható különböző kortárs magyar szerzők próbálkozásaival, ugyanakkor markánsan el is tér tőle. Egy olyan vidéket jelenít meg, egy olyan szellemi tájat, ami a romantikát átugorva életben maradt a 20. század második felében, utolsó harmadában is, és bemutat egy külsőre nagyon szűkös világot, amelynek azonban roppant mélységei vannak, mert egy olyan zseniális művész nyomta rá a bélyegét, mint Haydn. Anélkül, hogy művészregény akarna lenni, anélkül, hogy korrajz akarna lenni, anélkül hogy egyenes szálon mozgó cselekményben intrikákat vonultatna fel. Nem, egy nagyon erős szuggesztív írói világot jelenít meg ebben a regényben Simko.” Az est végén Karol Wlachovsky, a Szlovák Intézet igazgatója, a rendezvény házigazdája azt is elárulta, miért is van jelen az eseményen Závada Pál. Á Jadviga párnája szerzője részletet olvasott fel Milo- ta címmel megjelent új regényéből, amelynek szlovák fordítását - talán hamarosan - a Kalligram fogja megjelentetni. Tegnap tartották a Kazinczy Napok keretében zajlott Szép Magyar Beszéd nyelvművelő verseny eredményhirdetését Az „utolsó” is az ország 17. legjobbja ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kassa. A Kazinczy Napok keretében tegnap tartották Kassán a Szép Magyar Beszéd nyelvművelő verseny országos döntőjének eredményhirdetését. A döntőben 13 alapiskolás és 17 középiskolás diák vett részt, a feladatokat az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályának megbízásából a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszékének tanárai állították össze. Idén is nyelvhelyességi teszt, szövegfelolvasás és szövegalkotás várt a versenyzőkre. A díjazottak névsora a következő: I. kategória: 1. Sidó Zoltán, Nagymagyar 2. Elek Erika, Szepsi 3. Simon Júlia, Csilizradvány, Csepiga Réka, Köbölkút. Különdíjat kapott Junek Krisztina a tornaijai alapiskolából. II. kategória: 1. Misaed Leila, Dunaszerdahely 2. Csanda Máté, Pozsony 3. Istók Tímea, Kassa, Krúzs Judit, Rozsnyó. A zsűri a győri Kazinczy-versenyre Csintalan Pétert javasolta. III. kategória: 1. Janovics Veronika, Komárom 2. Pozor Erika, Rimaszombat. Ezen a versenyen jó helyesírónak, jó fogalmazónak és jó előadónak is kell lenni, azaz komplex nyelvhasználati megmérettetés várt a résztvevőkre. A bírálóbizottság tagja, Simon Szabolcs szerint főleg a hangos szövegreprodukciók színvonala emelkedett tavaly óta, a helyesírási feladatok megoldásában a „sokéves átlag” szerint teljesítettek a diákok. „Igazán érett produkciókat láthattunk, néhányan évről évre eljutnak az országos döntőig, sőt vannak, akik rendszeresen szerepelnek a rádióban, megfordulnak különböző gyerekzsűrikben, azaz magabiztosak és bátrak” - mondta Simon Szabolcs nyelvész, hozzátéve, hogy a versenyzők egymástól is sokat tanulnak, az előző megmérettetésekről már ismerik ellenfeleiket. Visz- szatérő „szindróma” a III. kategória, azaz a szakmunkásképzős diákok csekély érdeklődése. Idén sem sikerült őket az események közelébe csalogatni, az országos döntőig csupán hárman jutottak el. A zsűri elnöke Vörös Ottó szombathelyi főiskolai tanár volt, aki a díjkiosztó során nem árult el műhelytitkokat, a műkorcsolyaverseny pontozásához hasonlította e verseny értékelését, hangsúlyozva azt, hogy itt mindenki nyert, hiszen az „utolsó” helyezett is az ország 17. legjobbja. A győztesek számára az értékes díjakat a pozsonyi Közép-Európai Alapítvány, a Kalligram Kiadó, Ä Lüium Aurum Kiadó, a Madách-Posonium Kiadó, valamint a nagymegyeri Panta Rhei könyvkereskedés biztosította. A Szép Magyar Beszéd Vörös Ottó szerint egyfajta esztétikai képet nyújt a nyelvről, az itteni teljesítmények követendő példaként szolgálnak mindazok előtt, akik helyesen, szépen akarnak beszélni. Az itteni legjobbak Győrben és Sátoraljaújhelyen is megmérettetnek. A 33. Kazinczy Napok tegnap délután módszertani előadásokkal folytatódtak. A háromnapos rendezvényről bővebben lapunk hétfői számában olvashatnak, (juh)
