Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 13. MINDENNAPI KENYERÜNK Isten jelenléte ÉDES ÁRPÁD Ige: „az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Valahányszor föl­szállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész ván­dorlásuk alatt. Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ók se...” (II. Mózes 40, 35-37) Gyermekkorom ideológiai meg­győzéseinek egyik fő érve volt, hogy annyi űrhajós járt már fönn, és még egyik sem találko­zott az Istennel, a mennyország­nak meg hírét se látták. Később teológusként egy viccet hallot­tam, miely szerint a startra készülő űrhajós látomásban olyan kije­lentést kap, hogy útja során találkozik az Is­tennel. Visszatérve ba­rátai izgatott kíváncsisá­gára, hogy milyen is az Isten, csak annyit vála­szol: „She is black.” (Magyarra értelemsze­rűen fordítva: „Néger és nőnemű.”) Az első az emberi kor­látoltság és rövidlátás tipikus pél­dája, a másüt talán elképzelésünk határait feszegeti. De ki is Ő, és müyen is valójában az Isten? Ha valaki most fényképet kéme tőlünk Istenről, annak sajnos csa­lódást okozunk, mert Uyennel nem szolgálhatunk. Azonban Mózes másodüt könyve, a kivo­nulás könyve, amelynek ezekkel a mai Igéinkkel a végéhez ér­tünk, olyan, mintha egy portrét rajzolna meg számunkra Isten­ről. Végső soron pedig ebben a felhőben elrejtezve látszik, ami emberi szem számára látható be­lőle: az Ó dicsősége. A héber szó latin megfelelője a glória, ám ez nem a fej fölé illesztett csillogó kisebb-nagyobb karika, hanem a szó eredeti értelme szerint „súly”; személyre vonatkoztatva méltóság, tekintély. Ezt láthatta Izráel egész háza vándorlása egész idején. Müyen vonalakból is áll össze ez a kép? Elsőként ott van a Nflus vi­zén ringó mózeskosár békés vo­nala. A következő nagyon mar­káns vonal az „égő csipkebokor­ból” rajzolódik ki, ahol azt mond­ja magáról az Isten: Ö a „Va­gyok”. S hogy erről se Izraelnek se Egyiptomnak ne legyen kétsé­ge, ezt tíz csapással satírozza ki. Jellemének legnagyobb mélysé­gét, amit a legrealisztikusabb áb­rázolás, a legtökéletesebb fény­kép sem tudna visszaadni, piros­sal húzza alá és fölé, mintegy be­keretezve a pászkabárány véré­vel, az Ő szabadító kegyelmét. Ezt a képet pontosítja, mintegy teszi fölismerhetőbbé a Vörös­tengeren való átkeléssel, a kő­sziklából fakadó vízzel, a manná­val. Pontos koordinátákat és mé­retarányt is szab népe számára a törvény két kőtábláján, a Tízpa­rancsolatban. De ekkor majdnem baleset történik. Mint mikor egy vírus megeszi a számítógép félt­ve őrzött adatait. Amíg Mózes az Isten hegyén van és késlekedik, a nép azt mondja odalenn: gyor­san fejezzük be mi magunk en­nek alapján a képet, és ekkor el­készül... az aranyboijú. Ám eb­ben majdnem végképp összetö­rik az isteni mérce (legalábbis Mózes földhöz csapja a törvény kőtábláit), és Isten a leghatáro­zottabban jelenti ki: nem, ez nem én va­gyok! Még akkor sem, ha arany! Ehelyett mutat egy szent sát­rat, egy hajlékot, a „találkozás helyét”, ami itt van közöttetek, itt van fölöttetek. Ha keü árnyék, ha kell oltalom. De Isten nem azonos a sátorral, an­nak oltáraival vagy fölszerelésé­vel! Sót még a legbelső szentély­ben, a szövetség ládájában sem található. Ott az újonnan készí­tett Tízparancsolat kőtáblái van­nak. A láda tetején pedig csupán kérubok (szárnyas angyalok) kö­vetei és őrei Isten dolgainak. Nem, Isten egyikben sem meg­fogható, hanem azt mondja: „Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két kérub kö­zül, amelyek a bizonyság ládáján vannak.” (II. Mózes 25,22) Még Mózesnek is azt mondja, hogy „orcámat azonban nem látha­tod.” (33,20.) Kegyelmében, szabadításában, haragjában, kö- nyörületében, dicsőségében van jelen népe között! Nekünk, érteden embereknek mutatott Isten egy tökéletesebb képet is, ahol mindezt még köze­lebbivé és érthetőbbé akarta ten­ni számunkra. Jézus Krisztus testté léteiében, helyettes áldo­zatában és megdicsőülésében. Húsvét után, mindezek ismereté­ben a mozaik kockái lassan ösz- szeállnak. Vagy még mindig nem? Egy ismert Halleluja ének szerint: „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád. De a hívő előtt az Úr megfejti önma­gát.” Ennek a húsvét utáni hit­nek boldog fölismerését pedig egy ifjúsági énekünk mondja el nagyon kifejezően: „Átölel min­ket jóságod Teremtőnk, átölel minket, mint tér, mint idő.” A szerző református lelkész NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Kapros, sonkás uborkaleves Hozzávalók: 5 dl joghurt, 5 dl maradék vagy leveskockából készült húsleves, 3 közepes uborka, 10 dkg gépsonka, 1 csomó kapor, só, fehér bors, cukor. Elkészítése: A maradék húsleves zsírját szed­jük le még hidegen, forraljuk fel, majd vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a joghurtot, és habverővel keverjük simára. Fűszerezzük só­val, őrölt borssal, és ha túlzottan savanyúnak találjuk, pici cukrot is keverjünk hozzá. A joghurtos levest tegyük be a hűtőbe. Az uborkát hámozzuk meg és kis kockákra vágjuk össze, majd köz- vedenül tálalás előtt keverjük a joghurtos levesbe, és hintsük meg finomra vágott kaporral. Leveses- csészékbe vagy kis tálkákba ada­golva tálaljuk, és a tetejére szór­junk metéltre vágott gépsonkát. Azért akadnak olyanok is, akik győztesként kerülnek ki a kábítószer elleni, leginkább reménytelen küzdelemből Az az átkozott kábítószer FIGYELMEZTETŐ E urópában a vadken­der, illetve az abból készült marihuána a legelterjedtebb kábí- mmmmm tószer. A vadkendert a meleg égövi országok­ban termesztik, és szárított leve­leit („fű”) vagy a virágzatából ki­vont gyantát (hasis) szállítják- csempészik a világ minden részé­re. A vadkendert szívják, mint a dohányt, de egyesek az ételeikbe is belefőzik. A második helyen az amfetami- noknak nevezett mesterséges élénkítószerek állnak. Régebben sokan szedték őket fogyókúrás vagy frissítótabletták gyanánt, de amikor kiderült, hogy függőséget, sőt halált okozhatnak, kivonták őket a forgalomból. A rendőrség­nek az Ecstasy nevű szer megjele­nése óta van sok dolga velük. Valamennyi kábítószer közül a heroin a legveszélyesebb; Euró­pában évente több ezren halnak meg heroin-túladagolás miatt. A nagy kockázat és a magas ár (egy­napi adag kb. 500 koronába ke­rül) ellenére a becslések Szerint Európa-szerte sok százezer ember szenved heroinfüggőségben. A kokain és annak származéka, a „crack” bizonyos szempontból ha­sonlít a heroinhoz. Fokozza az ál­lóképességet és a nemi vágyat, de súlyos szociális, testi és szellemi kockázatokat rejt magában. Ma­gas ára miatt Európában a kokain ma még nem olyan elterjedt, mint az Egyesült Államokban. Az LSD-t (lizergsav-dietilamid), amely hal­lucinogén anyagnak számít, Eu­rópában viszonylag kevesen fo­gyasztják. A szer hatásai nem elő- reláthatóak, s ez óvatossá teszi a kíváncsiskodókat. Okoz-e függőséget a marihuána? A marihuána pszichoaktív anyag: képes befolyásolni az ember gon­dolkodását, magatartását, hangu­latát. Minden ilyen anyag (köztük a koffein is) kiválthat függőséget. A tetrahidro-kannabinol, rövidít­ve THC - a vadkender pszichoak­tív hatóanyaga - erős nyugtató és altató hatású szer, úgynevezett szedatohipnotikum. Már kis adagban is rontja a mozgáskoor­dinációt, megzavarja az érzéke­ket és az időérzékelést. Hatása alatt autót vezetni vagy gépet ke­zelni életveszélyes! A marihuána tartós fogyasztása tompítja az érzelmeket és a szel­lemi képességeket, s kioltja a késztetéseket és törekvéseket. Részben a marihuána rabjainak passzivitása magyarázhatja, mi­ért tartják egyesek ártalmatlan­nak ezt a kábítószert. A marihuánának az elmére és a viselkedésre gyakorolt hosszú tá­vú hatásáról még sok mindent nem tudunk, de amit tudunk, az amellett szól, hogy ezt a drogot is ajánlatos elkerülni. Ami a szerve­zetre gyakorolt hatását illeti, a marihuánás cigaretta talán még jobban megviseli a tüdőt, mint a dohányzás. Miért különösen veszélyes a heroin? A herionról nem véletlenül mond­ják, hogy teljesen felőrli rabjainak életét. A heroinista nemcsak lélek­tani hatásaihoz szokik hozzá, ha­nem - akár már egy hónap leforgá­sa alatt - a testi hatásaihoz is. A heroint általában injekcióban adják be, s így közvetlenül a vér­keringésbe kerül, bár más módon is fogyasztható. Ezután a heroi­nistát egy percig tartó eufórikus érzés fogja el, amelyet egyesek a szexuális kielégüléshez hasonlí­tanak. A következő 4-6 órában az illető látszólag letargikus és visz­szahúzódó, de ő feldobottnak ér­zi magát - álomszerű, eksztati­kus lelkiállapotba kerül. A feldobottság elmúltával a nega­tív érzések kerülnek túlsúlyba, ezért az illető újabb adag kábító­szerre vágyik. A függőségben szenvedő heroinistáknál ilyenkor elvonási tünetek (pl. nyughatat- lanság, verejtékezés) is jelentkez­nek. Amíg nem jutnak heroinhoz, addig ezek a tünetek súlyosbod­nak, s 40 óra múlva izomgörcsök, hányás és remegés formájában tetőznek. Ez az állapot halluciná- ciókkal járhat, sőt szívmegállás­sal is végződhet. Ám a heroin testi-lelki romboló hatása nem merül ki ezekben a közvetlen következményekben. A heroinistának egyre több drogra van szüksége ugyanolyan hatás eléréséhez, s hogy megvehesse, lopásra, prostitúcióra kényszerül. A heroinisták általában nem so­kat törődnek a táplálkozással, ezért általános egészségi állapo­tuk is romlik. Az injekciós tűk kö­zös használata miatt az AIDS-t okozó HIV-fertőzés veszélye le­selkedik rájuk. Ha a függőség egyszer kialakult, a heroinról még orvosi segítséggel is rendkí­vül nehéz leszokni. Azért akadnak olyanok, akik győztesként kerülnek ki a heroin elleni küzdelemből. A drogklini­kákon, drogambulanciákon gya­korlott személyzet nyújt támaszt a függőségben szenvedőknek, és a páciensek bármikor hathatós orvosi segítséget kaphatnak. Miért veszélyes a szipózás? A lakótelepek és a lerobbant bel­városi negyedek sivár világában sok fiatal úgy érzi, bizonyos ra­gasztók vagy oldószerek gőzének belélegzésével egy szebb világba léphet át. Nemegyszer későn jön­nek rá, hogy a kevés örömért sok szenvedéssel kell fizetniük. A ra­gasztók gőze nagyon gyorsan hat az agyra: torzítja a látást, és olyan mérgezést okoz, mint az alkohol. A szipózó nem létező hangokat vél hallani, hallucinációkat él át. A fi­atalok egy része számára a szipó­zás múló epizód. Mások súlyos szív-, máj- vagy agykárosodást szenvednek, sőt halálesetek is elő­fordulnak. Amíg e fiatalok szociá­lis helyzete nem javul, valószínű­leg a szipózás problémája sem ke­rülhet le a napirendről. (R. D.) Dr. Ivan Novotny, Szlovákia egyik legeredményesebb drog­elvonó központjának főorvosa a kábítószerek terjedéséről: Ez a dolog azóta létezik, amióta az ember. Csak nem tudtunk annyit róla, másrészt nem ez volt a fő téma. A műszaki fejlő­dés hozta magával azzal, hogy több lett a szabadidő. Az ember már nem volt kénytelen, mint a tyúk, egész nap kapirgálni, hogy jóllakjon, már félre is tehetett magának valamit, nyugodtan ül­hetett a fenekén, vagy utazha­tott vagy gondolkodhatott, hogy hová szeretne utazni, ha utaz­hatna. Közben ittak, füvet szív­tak, rákaptak a kemény drogok­ra, valamivel ki kellett tölteniük azt az űrt, a hiányt, ami bennük keletkezett. Nálunk valaha csak az orvosok meg a nővérek kábí­tószereztek, a morfiumot fo­gyasztották, ez köztudott. No, de annyit ittak az emberek, hogy az egész világnak elég lett volna... Most meg már a keres­kedelem fellendülése terjeszti a kábítószert. Hiszen az a gomba­fajta, amelyik csak a Földközi­tenger tájékán terem meg, s reg­gel ott letépnek belőle, délután már megvásárolható a Mariahil­fer Strassén. Felgyorsult a közle­kedés, a pénzforgás, a turizmus. A világ változik. Változnak a módszerek. Nő a telítettség irán­ti igény, mert unatkozunk, mert már a szex sem elégíti ki az em­bert, nem lehet reggeltől estig erotikus szalonba járni, legfel­jebb hetente háromszor, de az­tán már megcsömörlik tőle az ember. Míg a kábítószer megál­lás nélkül jöhet. Zöld útja van. Hát, ebben az irányba tartunk, illetve miket beszélek..., mindig is ilyenek voltunk, s ilyenek is maradunk! (gy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents