Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 13. VENDÉGKOMMENTÁR Politikai akna MICHAL MOCEK A Benes-dekrétumok ismét felszínre került ügye vádaskodásoknak és gyűlölködésnek ad újabb táptalajt. Ezért volt fontos, hogy Günter Ver­heugen, az Európai Unió bővítési főbiztosa éppen Prágában jelentette ki tegnapelőtt: az elhíresült rendelkezések egynémelyike valóban nem felel meg a mai emberjogi kritériumoknak. Ám a csatlakozás so­rán Csehország jelenlegi politikai és gazdasági teljesítményét értéke­lik, nem pedig az 1945-ös állapotokat. Ezért a dekrétumok kérdése nem válhat a csadakozási tárgyalások részévé. Csak bízni tudunk ab­ban is, hogy a cseh politikusok is kellő önmérsékletet tanúsítanak, nem fognak kampányolni a Benes-dekrétumokkal, nem riogatják to­vább a polgárokat. Verheugen szerint nyilvánvalóan semmilyen ren­delkezéssel sem tilthatják meg, hogy az érintettek, főleg a kárvallot­tak beszéljenek sérelmeikről és traumáikról. Minden közéleti szemé­lyiség felelőssége, hogy milyen társadalmi légkört teremt a múlt feli­dézéséhez. És bevallásához. Nekünk is ki kell mondanunk, hogy nem egészen igaz a mondás, miszerint minden szép, ami cseh. Mert a Be­nes-dekrétumok néhány rendelkezése bizony lehetőséget adott az et­nikai tisztogatásra, gyilkosságokra, rablásokra, felmentette a törvé­nyes felelősségre vonás alól azok elkövetőit. Velünk együtt minden nemzetnek önvizsgálatot kell tartania: mekkora a felelőssége, bűnré­sze a huszadik század véres eseményeiben. Mindez nem önmarcan- golás, hanem kikerülhetetlen morális feladat. Mert a dekrétumok ügye és más történelmi tragédia ma is politikai aknaként rejtőzködik emberi, államközi kapcsolatainkban. S főleg a szűklátókörű, empátia­hiányban szenvedő politikusok hőbörgéseinek következtében bármi­kor robbanhat, lerombolva eddig felépített jószomszédi kapcsolatain­kat. Amikor nemzetünk múltját elemezzük és valljuk be, akkor ezt az utat egyengetjük. Igyekszünk megtisztítani a múlt hordalékától, a na­cionalizmustól. Ami azért is sürgető, mert térségünkben minden or­szágban akadnak olyanok, akik ezeket a rossz szellemeket újra kie­resztették a palackból. Nemcsak a politikusok, hanem mindannyiunk felelőssége, hogy sikerüljön megkötni a kezüket. A múltat nem lehet eltörölni, de kölcsönös megbékéléssel mégis csak le kellene zárni. A szerző a Mladá fronta Dnes cseh napilap kommentátora Ketchupkampány LOVÁSZ ATTILA Hölgyeim és uraim, itt van a kezemben három ketchup. Ezt az elsőt mi csak a kutyának adjuk, vagy annak sem. A másikat rögtön kiöntöt­tük a lefolyóba. De ez a harmadik, ez az igazi! Ezt eszi egy rendes jen­ki! Nos, valahogy így reklámoznak a tengeren túl, a kifejezetten lefity­máló, ócsárló összehasonlító reklám az amerikaiak mindennapjainak része. Nem úgy Európában. Az összehasonlító reklámot komoly sza­bályok korlátozzák, Szlovákiában még tavaly tilos volt, bár a korláto­zás feloldása után még műidig nem alkalmazzák. Európában nem il­lik ócsárolni az ellenfelet, az efféle kampány nem hatásos, és főleg nem tájainkon. Ott, ahol a megtámadott élvezi a nyüvánosság csen­des támogatását, összehasonlító reklámkampánnyal nem lehet célba érni. A politikában sem. Orbán Viktor magyar miniszterelnök máso­dik fordulós kampánynyitóját értékelték már az ellenfelek, általában negatívan. Sokszor nem tudatosítjuk, hogy a sokkal fejlettebb és gaz­dagabb országok kampányainak hangneme és szótára mellett Orbán budai beszéde elbeszélő költeménynek számít, a Lajtától nyugatabbra vígan boncolgatják a kormányfőjelölt viselt dolgait legalább dédnagy­mamái szintre visszamenőleg. Ha tehát Orbán bekeményített, semmi új a nap alatt. Persze 40-50, esetleg 400 éves demokráciák polgárai­nak szemével nézve. Nem úgy Magyarországon, nem úgy Európa nemrég még nagyon is keletinek számító részén. Európa ezen részén az Orbán beszéd világos üzenet - politikai stílust jelez, mégpedig ép­pen olyat, amilyenre az eddigi ellenzék figyelmeztet. A kirekesztő, társadalmat megosztó politizálás jele. Kovács László felrója Orbán­nak, hogy beszéde a hatalmát féltő politikus kiáltása volt. Nos, ez még nem volna baj. A választások a hatalom megszerzéséről szólnak. Csakhogy nem mindegy, hogy a hatalom megszerzése után annak koncentrációja következik-e, vagy pedig egy korszerűbb hatalomgya­korlási módszer - a kormányzás. A valódi kérdés - tehát az, hogy lesz- e az országban demokratikus rendszer és jelzők nélküli piacgazdaság - Budapesten 1990 óta nem létezik. Sorsszerűségről tehát szó sincs... Az olvasás alkonya BROGYÁNYI JUDIT Nemcsak az éppen aktuális olvasás évének statisztikáiból tudom, ha­nem személyes tapasztalásom is, hogy a fiatalok nagyon keveset ol­vasnak. Ha olvasnak egyáltalán. A kötelező olvasmányok gyakorlati­lag nem léteznek számukra. És mintha az iskola is feladta volna a re­ménytelen szélmalomharcot. Sok helyen már régen tudomásul vet­ték, hogy a tanulók nem vastag, teljes regényeket olvasnak, hanem ügyes tartalmi kivonatokat. És azt sem teszik nagyon szóvá, ha A kőszívű ember fiainak ugyebár Jókai Mórtól származó, latin monda­tokkal bőven teletűzdelt szövege helyett az egyszerűbb és színesebb Várkonyi Zoltán-féle filmsztorit mondja fel a vizsgán, akit szerencsét­lensége arra ítélt, hogy üyen kényelmetlen kérdésre kelljen válaszol­nia. Akkor is nem olvasási tendenciáról kell beszélnünk, ha sikerül csemetéinket egy-egy klasszikus regény olvasására rászorítani. Nem akarnám eltagadni a szülők felelősségét, de azért mégis az iskolák gondjait szaporítanám. Valami baj lehet a régen megszokott módsze­rekkel. Az olvasás a legtöbbször információszerzési folyamat része volt és maradt a mai napig. Nagyon kevés az a fiatal, aki egy-egy művet esztétikai értékeiért olvas, aki Jókai körmondatait, vagy Kosz­tolányi latinos vüágosságát értékelné. Jókaitól a reformkort akarná megismerni, Kosztolányi Pacsirtájából a századfordulót, egy kissé tör­ténelmi tanulmányaik illusztrálásaként. És közben makacsul nem ve­szünk tudomást arról, hogy az információforrások megváltoztak. Hi­szen lassan-lassan már újságot sem a hírekért olvasunk, mert ezeket már az Internet is közvetíti, mégpedig azonnal. A fiatalok közül, aki teheti, pontosan annyi időt tölt a számítógépe előtt, mint amennyit a számítógép előtti korszakban mi, könyvvel a kezünkben ültünk a ka­rosszékben. A komputer legyőzte a könyvet? Egyelőre így áll a mérkőzés. A komputer ellen hadakozni botorság lenne. Viszont a könyvek megszerettetésének új módjait is meg kellene találnunk.- Olyan ez a látvány, mint a te vállalkozásaid, Benő! (Gossányi Péter karikatúrája) Tallózó NÁRODNÁ obroda A lap szerint az új felsőoktatási tör­vény sem csökkenti majd a felvételi vizsgák során előforduló korrupci­ót, mivel a tandíj bevezetésének elutasítása csökkenti a felvehető diákok számát, növekedni fog te­hát a túljelentkezés aránya az egyes szakokra. A cikk írói a leg- korruptabb intézménynek az eper­jesi egyetemet tartják, információ­ik szerint már most mintegy 50 szülő fizetett 200 ezer és 1 millió korona közötti összeget azért, hogy csemetéje biztosan bekerüljön az egyetem bölcsészkarára. Jolana Nizníková, az említett kar dékánja azonban alaptalan vádaskodásnak nevezte ezt a hírt, szerinte ugyanis nem lehet százszázalékosan bizto sítani senki felvételét sem, mivel a felvételi teszteken nem szerepel a felvételiző neve. A lap értesülése; szerint a kassai Safárik Egyetem jo­gi karán 250 ezer korona fölött összeget ér a biztos felvétel; akik a Comenius Egyetemen akarnak jog hallgatók lenni, azoknak legalább gépkocsit kell ajándékozni a biztos bekerülésért. Az orvosi kar leendő diákjainak legkevesebb 150 ezrei kell áldozniuk ugyanezért. A lap saját információi szerint 100 ezei koronánál kisebb összeggel nem is érdemes a felkapott karókor korrupcióval próbálkozni. HÉTVÉG(R)E Végveszélyben forog a józan ész „Veszélyben a haza. A csalá­dunk, a gyermekeink, az emberi méltóságunk, a sza­badságunk és a hitünk: mindaz, amit most meg kell védenünk.” HOLOP ZSOLT Orbán Viktor miniszterelnök er­re, sajnos, csak a két választási forduló között döbbent rá, eddig eltitkolta a választók elől. Nem akarta őket izgatni. Most már akarja, csak nehogy későn le­gyen. Nagyon nagy Orbán Viktor történelmi felelőssége, az utókor előtt kell majd elszámolnia azzal, miért hagyta, hogy szabad és de­mokratikus választásokig fajulja­nak a dolgok. Ha valóban a sza­badságunk, hitünk, gyermekeink vannak veszélyben, nem lehe­tünk finnyásak, nem riadhatunk vissza azon dolgok véghezvite­létől, melyeket a történelem pa­rancsol számunkra. Hiszen tud­tuk, kivel állunk szemben. Az el­lenség már 1994 és 1998 közt is kormányzott, és láthattuk, mit művelt. Vér és könnyek, akasztá­sok, utcai harcok, mészárlás, éhínség, talaj menti fagyok és eső. A demokratikus választás után pedig csak nagyon kelletle­nül adta át a hatalmat nekünk, foggal kapaszkodott a körmébe, és végig arra készült, hogy meg­nyerje a következő választást. Ezt a vak is látta. Most már Orbán Viktornak kell Ha valóban a szabadsá­gunk van veszélyben, nem lehetünk finnyásak. megmondania, mi a teendő, mi követjük őt, azonban azt nem sza­bad hagyni, hogy hasonló helyzet, a kormányváltás réme, még egy­szer megjelenjen valamikor a jövőben. Hogy még egyszer ve­szélybe kerüljenek gyermekeink. („Mindenkori emberi életünk nem egyik, hanem egyetemlege­sen középponti fogalma a kenőcs. Az emberiség egész történelme folyamán tulajdonképpen az ég világon semmi nem változott, csak a kenőcs. Sok-sok ezer év óta nem változott, fölkelünk, eszünk, lefekszünk, iszunk, veszekszünk, nőkkel alszunk, részegek va­gyunk, káromkodunk, imádko­zunk, gyilkolunk, a meggyilkolta­kat siratjuk, egymást sanyargat­juk, komédiázunk, hazudunk, ez már sok ezer év óta tart, és sem­mit sem változik. De valami még­is változik, a kenőcs, amivel az egészet üzemben tartják. Mialatt az üzem állandóan ugyanaz ma­rad, a kenőcs folyton változik, egyre újabbakat és újabbakat ta­lálnak fel. Mai életünkben a kenőcsök páratlan sokszerűségé­ben gyönyörködhetünk. Ahán; nép, ahány osztály, ahány vallás ahány ország, ahány szekta annyi kenőcs.”) Idehaza azonkívül, hogy mi is ag Idehaza a héten csak a szokásos apró-cseprő baromságok történtek. gódtunk a hazáért, a héten csak; szokásos apró-cseprő baromsá gok történtek. Persze, a kenőcs mint egyetemleges dolog műkő dött, kenték jobbról, balról. Tűn tettünk, mi BMG-sek, fát ültet tünk az elnök kertjébe, kiléptünl és átléptünk, bemutattuk új pár tunk lógóját, visszaadtuk a man dátumunkat, vagy éppen nem feljelentettünk és feljelentettel minket, elvetettük az ellenstátus törvényt, és elmondtunk egy ver set a költészet napján. HETI GAZDA(G)SÁG Végre áttekinthetjük a közpénzek mozgását TUBA LAJOS Külföldi szabadságra készülők, most vegyetek eurót vagy dollárt - válthatjuk esetleg aprópénzre a pénzügyminiszter, illetve a jegy­banki szóvivő bejelentését, aki sze­rint a jegybank nem készül arra, hogy intervencióval törje le az erős koronát. Mivel nincs garancia ar­ra, hogy a korona nyáron, a sok bi­zonytalansággal terhes választá­sok előtt is marad a jelenlegi szin­ten, valóban érdemes megfontolni a valutavásárlást. Amerikai adóparadicsom, piszkos pénzek mosásáért lecsukott bűnö­zők és orosz tettestársak - egyelő­re ennyit tudott kideríteni a hazai sajtó a Horizont Slovakiát állító­lag megvásárló amerikai befek­tetővel kapcsolatban. De ez is csak közvetett információ, mert az em­lített cégnek egyszerűen sehol sincs nyoma. A Horizonttal kap­csolatban közzétették a tekinté­lyes vállalati gépkocsiflotta össze­tételét, illetve azt a hírt, hogy a va­gyonkezelő megakadályozta a jár­művek kimentését a cégből. A Drukos első embere, Mojzis ellen viszont az ügyész a rendőrségi ja­vaslat ellenére sem emelt vádat. Szerinte ugyanis nem bizonyítha­tó, hogy a pénzt előre megfontolt csalási szándékkal gyűjtötte be a kliensektől. A károsultaknak így pénz helyett csak az ügyész vi­gasztalása maradt, aki szerint a rendőrség tovább vizsgálhatja az ügyet, és a későbbiekben talán számára is meggyőző módon tud­ja bizonyítani a csalás tényét. így Mojzis zavartalanul folytathatja visszavonulási manővereit. Ennek során marad a négyes kombináci­ónál: míg korábban négyszeres garanciával csábította ki az embe­rekből a pénzt, most a kárvallot­tak négy pótmegoldás közül vá­laszthatnak. A károsultak tábora a héten újabb 9100 taggal szapo­rodott, mivel bezárta kapuit a pénzügyi szolgáltatók hazai vete­ránja, az SaS zálogház is. Ennek tulajdonosai az öncsődöt válasz­tották, mondván, maradt annyi vagyona a cégnek, hogy a felszá­molás során vissza tudják fizetni ügyfeleik pénzét. Saját állításuk Külföldi szabadságra ké­szülők, most vegyetek eurót vagy dollárt. szerint 665 millió koronával tar­toznak, ám 1,369 milliárd koro­nájuk van. Ez egyelőre közgazda- sági szempontból a probléma tisz­ta lezárását jelentené, kérdés, mennyire fog működni a szlovák káoszban. Lassan, de biztosan duzzad a Szlo­vák Gázművek privatizációjából befolyó bevétel ügye. Már a jegy­bank is beszállt a vitába, mond­ván, a nyugdíjreformon kívül a pénzből csak az államadósságot szabadna törleszteni, különben nagy baj lesz. Erre azért érdemes odafigyelni, mert a jegybank talán az egyetlen intézmény, amelyet az elmúlt tíz évben valóban komo­lyan vehettünk (leszámítva, ugye, a bankfelügyelet lanyhaságát). Csak illusztrációként: az állam- adósság 366 milliárd korona, eb­ből 95 milliárd külföldi. Szép summa, különösen akkor, ha szá­mításba vesszük, hogy ennek bi­zony kamatai is vannak. Érdemes odafigyelni a jegybank alelnöké- nek megjegyzésére, aki szerint a kormány ugyan idén hangulatja­vító célból lemondott a központi áremelésekről, de a 2004-es EU- kötelezettségek miatt 2003-ban annál nagyobb áremelés vár ránk. Ez pedig véget vet az egyetlen iga­zi makrogazdasági élményünk­nek, az alacsony inflációnak. Mindezek után említsük meg a hét legnagyobb horderejű döntését: a parlament jóváhagyta az állam- kincstárról szóló törvényt. Bár ez nem vert fel nagy port hazai kö­rökben, mégis komoly dologról van szó. Ez ugyanis egy olyan rendszer, amely egyszerre képes áttekinteni a közpénzek mozgását ami a jelenlegi helyzethez képes hatalmas megtakarítást jelen majd. Az államkincstár létrehozá sa terén a sor végén kullogunk, di nálunk már annak is örülni kell, h; valamilyen okos dolgot sokéve késéssel bevezetnek. A héten a Magyar Koalíció Pártj. feljelentette a Penta Groupot a ko Jó érzés lenne, ha leg­alább az MKP lépne a Penta tyúkszemére. máromi hajógyár privatizálásává kapcsolatos állításaiért. Az ügy ét dekessége, hogy míg a Penta ke rábban évekig csak cégek csúcsve zetését leckéztette az ellenük ind; tott pereivel, két éve ezt rendszere sen már az állammal is csinálja, j kikötőket kezelő SPaP privatizác: ójával kapcsolatban két héttel e2 előtt a hazai illetékesek szinte nyíl tan bevallották, hogy inkább ner is mernek a pénzügyi csoportt; ujjat húzni, miközben a Penta kép viselője egy igazi nagykapitalist magabiztosságával nevetett bel az egyik televízió kamerájába. H már a minisztériumok és a vagyor alap is meghátrált, jó érzés lenne ha legalább az MKP lépne egy k csit a tyúkszemükre.

Next

/
Thumbnails
Contents