Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-13 / 86. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 13. VENDÉGKOMMENTÁR Politikai akna MICHAL MOCEK A Benes-dekrétumok ismét felszínre került ügye vádaskodásoknak és gyűlölködésnek ad újabb táptalajt. Ezért volt fontos, hogy Günter Verheugen, az Európai Unió bővítési főbiztosa éppen Prágában jelentette ki tegnapelőtt: az elhíresült rendelkezések egynémelyike valóban nem felel meg a mai emberjogi kritériumoknak. Ám a csatlakozás során Csehország jelenlegi politikai és gazdasági teljesítményét értékelik, nem pedig az 1945-ös állapotokat. Ezért a dekrétumok kérdése nem válhat a csadakozási tárgyalások részévé. Csak bízni tudunk abban is, hogy a cseh politikusok is kellő önmérsékletet tanúsítanak, nem fognak kampányolni a Benes-dekrétumokkal, nem riogatják tovább a polgárokat. Verheugen szerint nyilvánvalóan semmilyen rendelkezéssel sem tilthatják meg, hogy az érintettek, főleg a kárvallottak beszéljenek sérelmeikről és traumáikról. Minden közéleti személyiség felelőssége, hogy milyen társadalmi légkört teremt a múlt felidézéséhez. És bevallásához. Nekünk is ki kell mondanunk, hogy nem egészen igaz a mondás, miszerint minden szép, ami cseh. Mert a Benes-dekrétumok néhány rendelkezése bizony lehetőséget adott az etnikai tisztogatásra, gyilkosságokra, rablásokra, felmentette a törvényes felelősségre vonás alól azok elkövetőit. Velünk együtt minden nemzetnek önvizsgálatot kell tartania: mekkora a felelőssége, bűnrésze a huszadik század véres eseményeiben. Mindez nem önmarcan- golás, hanem kikerülhetetlen morális feladat. Mert a dekrétumok ügye és más történelmi tragédia ma is politikai aknaként rejtőzködik emberi, államközi kapcsolatainkban. S főleg a szűklátókörű, empátiahiányban szenvedő politikusok hőbörgéseinek következtében bármikor robbanhat, lerombolva eddig felépített jószomszédi kapcsolatainkat. Amikor nemzetünk múltját elemezzük és valljuk be, akkor ezt az utat egyengetjük. Igyekszünk megtisztítani a múlt hordalékától, a nacionalizmustól. Ami azért is sürgető, mert térségünkben minden országban akadnak olyanok, akik ezeket a rossz szellemeket újra kieresztették a palackból. Nemcsak a politikusok, hanem mindannyiunk felelőssége, hogy sikerüljön megkötni a kezüket. A múltat nem lehet eltörölni, de kölcsönös megbékéléssel mégis csak le kellene zárni. A szerző a Mladá fronta Dnes cseh napilap kommentátora Ketchupkampány LOVÁSZ ATTILA Hölgyeim és uraim, itt van a kezemben három ketchup. Ezt az elsőt mi csak a kutyának adjuk, vagy annak sem. A másikat rögtön kiöntöttük a lefolyóba. De ez a harmadik, ez az igazi! Ezt eszi egy rendes jenki! Nos, valahogy így reklámoznak a tengeren túl, a kifejezetten lefitymáló, ócsárló összehasonlító reklám az amerikaiak mindennapjainak része. Nem úgy Európában. Az összehasonlító reklámot komoly szabályok korlátozzák, Szlovákiában még tavaly tilos volt, bár a korlátozás feloldása után még műidig nem alkalmazzák. Európában nem illik ócsárolni az ellenfelet, az efféle kampány nem hatásos, és főleg nem tájainkon. Ott, ahol a megtámadott élvezi a nyüvánosság csendes támogatását, összehasonlító reklámkampánnyal nem lehet célba érni. A politikában sem. Orbán Viktor magyar miniszterelnök második fordulós kampánynyitóját értékelték már az ellenfelek, általában negatívan. Sokszor nem tudatosítjuk, hogy a sokkal fejlettebb és gazdagabb országok kampányainak hangneme és szótára mellett Orbán budai beszéde elbeszélő költeménynek számít, a Lajtától nyugatabbra vígan boncolgatják a kormányfőjelölt viselt dolgait legalább dédnagymamái szintre visszamenőleg. Ha tehát Orbán bekeményített, semmi új a nap alatt. Persze 40-50, esetleg 400 éves demokráciák polgárainak szemével nézve. Nem úgy Magyarországon, nem úgy Európa nemrég még nagyon is keletinek számító részén. Európa ezen részén az Orbán beszéd világos üzenet - politikai stílust jelez, mégpedig éppen olyat, amilyenre az eddigi ellenzék figyelmeztet. A kirekesztő, társadalmat megosztó politizálás jele. Kovács László felrója Orbánnak, hogy beszéde a hatalmát féltő politikus kiáltása volt. Nos, ez még nem volna baj. A választások a hatalom megszerzéséről szólnak. Csakhogy nem mindegy, hogy a hatalom megszerzése után annak koncentrációja következik-e, vagy pedig egy korszerűbb hatalomgyakorlási módszer - a kormányzás. A valódi kérdés - tehát az, hogy lesz- e az országban demokratikus rendszer és jelzők nélküli piacgazdaság - Budapesten 1990 óta nem létezik. Sorsszerűségről tehát szó sincs... Az olvasás alkonya BROGYÁNYI JUDIT Nemcsak az éppen aktuális olvasás évének statisztikáiból tudom, hanem személyes tapasztalásom is, hogy a fiatalok nagyon keveset olvasnak. Ha olvasnak egyáltalán. A kötelező olvasmányok gyakorlatilag nem léteznek számukra. És mintha az iskola is feladta volna a reménytelen szélmalomharcot. Sok helyen már régen tudomásul vették, hogy a tanulók nem vastag, teljes regényeket olvasnak, hanem ügyes tartalmi kivonatokat. És azt sem teszik nagyon szóvá, ha A kőszívű ember fiainak ugyebár Jókai Mórtól származó, latin mondatokkal bőven teletűzdelt szövege helyett az egyszerűbb és színesebb Várkonyi Zoltán-féle filmsztorit mondja fel a vizsgán, akit szerencsétlensége arra ítélt, hogy üyen kényelmetlen kérdésre kelljen válaszolnia. Akkor is nem olvasási tendenciáról kell beszélnünk, ha sikerül csemetéinket egy-egy klasszikus regény olvasására rászorítani. Nem akarnám eltagadni a szülők felelősségét, de azért mégis az iskolák gondjait szaporítanám. Valami baj lehet a régen megszokott módszerekkel. Az olvasás a legtöbbször információszerzési folyamat része volt és maradt a mai napig. Nagyon kevés az a fiatal, aki egy-egy művet esztétikai értékeiért olvas, aki Jókai körmondatait, vagy Kosztolányi latinos vüágosságát értékelné. Jókaitól a reformkort akarná megismerni, Kosztolányi Pacsirtájából a századfordulót, egy kissé történelmi tanulmányaik illusztrálásaként. És közben makacsul nem veszünk tudomást arról, hogy az információforrások megváltoztak. Hiszen lassan-lassan már újságot sem a hírekért olvasunk, mert ezeket már az Internet is közvetíti, mégpedig azonnal. A fiatalok közül, aki teheti, pontosan annyi időt tölt a számítógépe előtt, mint amennyit a számítógép előtti korszakban mi, könyvvel a kezünkben ültünk a karosszékben. A komputer legyőzte a könyvet? Egyelőre így áll a mérkőzés. A komputer ellen hadakozni botorság lenne. Viszont a könyvek megszerettetésének új módjait is meg kellene találnunk.- Olyan ez a látvány, mint a te vállalkozásaid, Benő! (Gossányi Péter karikatúrája) Tallózó NÁRODNÁ obroda A lap szerint az új felsőoktatási törvény sem csökkenti majd a felvételi vizsgák során előforduló korrupciót, mivel a tandíj bevezetésének elutasítása csökkenti a felvehető diákok számát, növekedni fog tehát a túljelentkezés aránya az egyes szakokra. A cikk írói a leg- korruptabb intézménynek az eperjesi egyetemet tartják, információik szerint már most mintegy 50 szülő fizetett 200 ezer és 1 millió korona közötti összeget azért, hogy csemetéje biztosan bekerüljön az egyetem bölcsészkarára. Jolana Nizníková, az említett kar dékánja azonban alaptalan vádaskodásnak nevezte ezt a hírt, szerinte ugyanis nem lehet százszázalékosan bizto sítani senki felvételét sem, mivel a felvételi teszteken nem szerepel a felvételiző neve. A lap értesülése; szerint a kassai Safárik Egyetem jogi karán 250 ezer korona fölött összeget ér a biztos felvétel; akik a Comenius Egyetemen akarnak jog hallgatók lenni, azoknak legalább gépkocsit kell ajándékozni a biztos bekerülésért. Az orvosi kar leendő diákjainak legkevesebb 150 ezrei kell áldozniuk ugyanezért. A lap saját információi szerint 100 ezei koronánál kisebb összeggel nem is érdemes a felkapott karókor korrupcióval próbálkozni. HÉTVÉG(R)E Végveszélyben forog a józan ész „Veszélyben a haza. A családunk, a gyermekeink, az emberi méltóságunk, a szabadságunk és a hitünk: mindaz, amit most meg kell védenünk.” HOLOP ZSOLT Orbán Viktor miniszterelnök erre, sajnos, csak a két választási forduló között döbbent rá, eddig eltitkolta a választók elől. Nem akarta őket izgatni. Most már akarja, csak nehogy későn legyen. Nagyon nagy Orbán Viktor történelmi felelőssége, az utókor előtt kell majd elszámolnia azzal, miért hagyta, hogy szabad és demokratikus választásokig fajuljanak a dolgok. Ha valóban a szabadságunk, hitünk, gyermekeink vannak veszélyben, nem lehetünk finnyásak, nem riadhatunk vissza azon dolgok véghezvitelétől, melyeket a történelem parancsol számunkra. Hiszen tudtuk, kivel állunk szemben. Az ellenség már 1994 és 1998 közt is kormányzott, és láthattuk, mit művelt. Vér és könnyek, akasztások, utcai harcok, mészárlás, éhínség, talaj menti fagyok és eső. A demokratikus választás után pedig csak nagyon kelletlenül adta át a hatalmat nekünk, foggal kapaszkodott a körmébe, és végig arra készült, hogy megnyerje a következő választást. Ezt a vak is látta. Most már Orbán Viktornak kell Ha valóban a szabadságunk van veszélyben, nem lehetünk finnyásak. megmondania, mi a teendő, mi követjük őt, azonban azt nem szabad hagyni, hogy hasonló helyzet, a kormányváltás réme, még egyszer megjelenjen valamikor a jövőben. Hogy még egyszer veszélybe kerüljenek gyermekeink. („Mindenkori emberi életünk nem egyik, hanem egyetemlegesen középponti fogalma a kenőcs. Az emberiség egész történelme folyamán tulajdonképpen az ég világon semmi nem változott, csak a kenőcs. Sok-sok ezer év óta nem változott, fölkelünk, eszünk, lefekszünk, iszunk, veszekszünk, nőkkel alszunk, részegek vagyunk, káromkodunk, imádkozunk, gyilkolunk, a meggyilkoltakat siratjuk, egymást sanyargatjuk, komédiázunk, hazudunk, ez már sok ezer év óta tart, és semmit sem változik. De valami mégis változik, a kenőcs, amivel az egészet üzemben tartják. Mialatt az üzem állandóan ugyanaz marad, a kenőcs folyton változik, egyre újabbakat és újabbakat találnak fel. Mai életünkben a kenőcsök páratlan sokszerűségében gyönyörködhetünk. Ahán; nép, ahány osztály, ahány vallás ahány ország, ahány szekta annyi kenőcs.”) Idehaza azonkívül, hogy mi is ag Idehaza a héten csak a szokásos apró-cseprő baromságok történtek. gódtunk a hazáért, a héten csak; szokásos apró-cseprő baromsá gok történtek. Persze, a kenőcs mint egyetemleges dolog műkő dött, kenték jobbról, balról. Tűn tettünk, mi BMG-sek, fát ültet tünk az elnök kertjébe, kiléptünl és átléptünk, bemutattuk új pár tunk lógóját, visszaadtuk a man dátumunkat, vagy éppen nem feljelentettünk és feljelentettel minket, elvetettük az ellenstátus törvényt, és elmondtunk egy ver set a költészet napján. HETI GAZDA(G)SÁG Végre áttekinthetjük a közpénzek mozgását TUBA LAJOS Külföldi szabadságra készülők, most vegyetek eurót vagy dollárt - válthatjuk esetleg aprópénzre a pénzügyminiszter, illetve a jegybanki szóvivő bejelentését, aki szerint a jegybank nem készül arra, hogy intervencióval törje le az erős koronát. Mivel nincs garancia arra, hogy a korona nyáron, a sok bizonytalansággal terhes választások előtt is marad a jelenlegi szinten, valóban érdemes megfontolni a valutavásárlást. Amerikai adóparadicsom, piszkos pénzek mosásáért lecsukott bűnözők és orosz tettestársak - egyelőre ennyit tudott kideríteni a hazai sajtó a Horizont Slovakiát állítólag megvásárló amerikai befektetővel kapcsolatban. De ez is csak közvetett információ, mert az említett cégnek egyszerűen sehol sincs nyoma. A Horizonttal kapcsolatban közzétették a tekintélyes vállalati gépkocsiflotta összetételét, illetve azt a hírt, hogy a vagyonkezelő megakadályozta a járművek kimentését a cégből. A Drukos első embere, Mojzis ellen viszont az ügyész a rendőrségi javaslat ellenére sem emelt vádat. Szerinte ugyanis nem bizonyítható, hogy a pénzt előre megfontolt csalási szándékkal gyűjtötte be a kliensektől. A károsultaknak így pénz helyett csak az ügyész vigasztalása maradt, aki szerint a rendőrség tovább vizsgálhatja az ügyet, és a későbbiekben talán számára is meggyőző módon tudja bizonyítani a csalás tényét. így Mojzis zavartalanul folytathatja visszavonulási manővereit. Ennek során marad a négyes kombinációnál: míg korábban négyszeres garanciával csábította ki az emberekből a pénzt, most a kárvallottak négy pótmegoldás közül választhatnak. A károsultak tábora a héten újabb 9100 taggal szaporodott, mivel bezárta kapuit a pénzügyi szolgáltatók hazai veteránja, az SaS zálogház is. Ennek tulajdonosai az öncsődöt választották, mondván, maradt annyi vagyona a cégnek, hogy a felszámolás során vissza tudják fizetni ügyfeleik pénzét. Saját állításuk Külföldi szabadságra készülők, most vegyetek eurót vagy dollárt. szerint 665 millió koronával tartoznak, ám 1,369 milliárd koronájuk van. Ez egyelőre közgazda- sági szempontból a probléma tiszta lezárását jelentené, kérdés, mennyire fog működni a szlovák káoszban. Lassan, de biztosan duzzad a Szlovák Gázművek privatizációjából befolyó bevétel ügye. Már a jegybank is beszállt a vitába, mondván, a nyugdíjreformon kívül a pénzből csak az államadósságot szabadna törleszteni, különben nagy baj lesz. Erre azért érdemes odafigyelni, mert a jegybank talán az egyetlen intézmény, amelyet az elmúlt tíz évben valóban komolyan vehettünk (leszámítva, ugye, a bankfelügyelet lanyhaságát). Csak illusztrációként: az állam- adósság 366 milliárd korona, ebből 95 milliárd külföldi. Szép summa, különösen akkor, ha számításba vesszük, hogy ennek bizony kamatai is vannak. Érdemes odafigyelni a jegybank alelnöké- nek megjegyzésére, aki szerint a kormány ugyan idén hangulatjavító célból lemondott a központi áremelésekről, de a 2004-es EU- kötelezettségek miatt 2003-ban annál nagyobb áremelés vár ránk. Ez pedig véget vet az egyetlen igazi makrogazdasági élményünknek, az alacsony inflációnak. Mindezek után említsük meg a hét legnagyobb horderejű döntését: a parlament jóváhagyta az állam- kincstárról szóló törvényt. Bár ez nem vert fel nagy port hazai körökben, mégis komoly dologról van szó. Ez ugyanis egy olyan rendszer, amely egyszerre képes áttekinteni a közpénzek mozgását ami a jelenlegi helyzethez képes hatalmas megtakarítást jelen majd. Az államkincstár létrehozá sa terén a sor végén kullogunk, di nálunk már annak is örülni kell, h; valamilyen okos dolgot sokéve késéssel bevezetnek. A héten a Magyar Koalíció Pártj. feljelentette a Penta Groupot a ko Jó érzés lenne, ha legalább az MKP lépne a Penta tyúkszemére. máromi hajógyár privatizálásává kapcsolatos állításaiért. Az ügy ét dekessége, hogy míg a Penta ke rábban évekig csak cégek csúcsve zetését leckéztette az ellenük ind; tott pereivel, két éve ezt rendszere sen már az állammal is csinálja, j kikötőket kezelő SPaP privatizác: ójával kapcsolatban két héttel e2 előtt a hazai illetékesek szinte nyíl tan bevallották, hogy inkább ner is mernek a pénzügyi csoportt; ujjat húzni, miközben a Penta kép viselője egy igazi nagykapitalist magabiztosságával nevetett bel az egyik televízió kamerájába. H már a minisztériumok és a vagyor alap is meghátrált, jó érzés lenne ha legalább az MKP lépne egy k csit a tyúkszemükre.
