Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-11 / 84. szám, csütörtök

Kultúra - oktatás

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 11.

Hofi Géza halálára

E. FEHÉR PÁL

Most, hogy 66. életévében örökre távozott körünkből, kimondhatjuk, sőt: ki kell mondani, hogy ő volt a legnagyobb magyar bohóc. Több mint három évtizedig képviselte a szegényeket, az egyszerű embereket a mindenkori hatalommal szemben. Több mint három évtizeden át fellépett minden tisztességtelenség ellen - a tisztességes élet védelmében. Bohóckodott, ám soha sem volt udvari bohóc. Es a közönségét sem kényeztette: kíméledenül kimondta, hogy a szebb élethez alaposabb munka szükségeltetik, a szabadságot pedig senki ingyen nem kapja, azt ki kell verekedni. Ő maga nagyon merész emberként került a magyar humor művelőinek élére. Sőt: társadalmi jelenséggé lett, utánozhatadanná abban a világban, amelyet a „létező szocializmusnak” neveztek. Egyedüliként parodizálta Magyarország akkori első emberét, Kádár Jánost, s ezért az ún. szocialista országok budapesti nagykövetei egy emberként jelentették fel. A paródia alanya viszont megköszönte a produkciót, levélben közölte a színésszel, hogy, jobb, mint az ereded”. Valóban ezt gondolta volna? Az viszont bizonyos, hogy az ország első számú szórakoztatóját, egyszersmind kemény kritikusát sem a Kádár-rendszer, sem a rendszerváltás, sem a mai politikacsinálók nem tudták megvesztegetni, holott erre számtalan próbálkozás történt: osztották neki a kitüntetéseket, nincsen olyan díj, amit - megérdemelten - meg ne kapott volna. Ó azonban mindenkor maradt, aki volt, ő az utca hangját erősítette fel. Az egyszerű emberek köznapi humorát emelte művészetté, hangjával, gesztusaival, kosztümjeivel, dalaival. Tudta, hogy a hamis hangvételt az emberek megéreznék. Nem akarta kockára tenni becsületét. Élete vége felé, már megfáradva a heti négyszeri-ötszöri fellépéstől, meggyötörve betegségeitől, mert igazán nem folytatott kímélő életmódot, „kiöregedett vadászkutyának” mondta önmagát. Teljesítményén nem látszott az életkor, a vadászkutyát pedig azért emlegette, mert annak az élőlénynek a legjellemzőbb tulajdonsága a hűség. Hofi Géza Hoffmann Gézaként látta meg a napvilágot az egyik nagy budapesti prolikerületben, Kőbányán. Egy-két évvel fiatalabb csak a másik nagy kőbányainál, Moldova Györgynél. Abban bizonyosan hasonlók voltak, hogy hűségesek akartak lenni azoknak az ügyéhez, akik két kezükkel keresték a kenyerüket. Akikre szokás hivatkozni, akik minden politika árát kifizetik, akik sohasem lesznek vagyonosak. Értük bohóckodott Hofi Géza, s noha tudta, hogy helyzetükön nem változtathat, de érezte azt is, hogy sorsukat humorával könnyítheti. Ki tudta mondani, ki merte mondani, amit a többség nem tudott és nem is mert. A többség pedig hálás szeretettel fizetett. Hofi Géza az egyik legnépszerűbb magyar volt évtizedeken keresztül. Megérdemelten. Egy humorellenes korban bízott az emberi mosolyban. Ehhez is bátorság kellett.

SZÍNHÁZ

________________POZSONY

_________‘______

SZ

LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Egy éj Velencében 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Caligula 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A cigánybáró 19

MISKOLC

NEMZETI SZÍNHÁZ: Makrancos hölgy 17 MOZI POZSONY

HVIEZDA: Asterix és Obelix: A Cleopatra misszió (francia-német) 15.45, 18, 20.30 OBZOR: Amélie csodálatos élete (francia-német) 18, Csúcsformában 2 (amerikai) 20.30 MLADOST: Monty Python: Az élet értelme (angol) 17.30 Arizonai álmodozók (francia-amerikai) 15, 20 MÚZEUM: Mezei liliomok (szlovák) 19 TATRA: Jay és Néma Bob visszavág (amerikai) 16,18, 20ISTROPOLIS: Asterix és Obelix: a Cleopatra misszió (francia-német) 15.30, 18, 20.30 Jeepers Creepers (amerikai) 16, 18, 20 A sárgászöld skorpió átka (amerikai-német) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Mulholland Drive (francia-amerikai) 20 Kémjátszma (amerikai) 16.30 Hűtlen- ség (svéd-olasz) 17.30 Intimitás (francia-angol) 20.30 Más világ (fbancia-spanyol-amerikai) 18.45 Vanília égbolt (amerikai) 17.15 Mindent anyámról (spanyol-francia) 18 Ezeregyéjszaka virága (olasz-francia) 20 Intim megvilágításban (cseh) 19.30

KASSA

DRUZBA: Az igazság nevében (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Jay és Néma Bob visszavág (amerikai) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Jeepers Creepers (amerikai) 16,18,20 ÚSMEV: Asterix és Obelix: a Cleopatra misszió (francia-német) 16, 18, 20 IMPULZ: Mansfeld Park (amerikai) 16.15,19.15

DÉL-SZLOVÁKIA

KOMÁROM - TATRA: Kémjátszma (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: The Royal Tenenbaums (amerikai) 17,19.30 LÉVA - JUNIOR: Állítsátok meg Cartert (amerikai) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Hyppolit (magyar) 17.30, 20

GYŐR

PLAZA: Banditák (amerikai) 20.15 Egy csodálatos elme (amerikai) 20 E.T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) 13.30,15.45, 18 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 20 A Hídember (magyar) 15, 17.30, 20 Az igazság nevében (amerikai) 13.15,15.30 Az ígéret megszállottja (amerikai) 17.45, 20.15 Kiképzés (amerikai) 17.45 Kutyabajnok (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Már megint egy dilis amcsi film (amerikai) 14, 16, 18 A nagyon nagy ő (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Pán Péter - Visszatérés Sohaországba (amerikai 14, 16 A pokolból (cseh-amerikai) 17.30, 20 Rollerball - Könyörtelen játék (amerikai) 13.30, 15.30 Szörny Rt. (amerikai) 14,16,18 Valami Amerika (magyar) 20 A vér kötelez (színes amerikai thriller, 89 perc, 2001) 14,16,18, 20

A vers nemcsak nyilvános szükséglet, hanem valamiképpen belső igény, és nem csak a költők számára

A költészet hétköznapjai

Szent Cecília, a zene és a költészet keresztény védőszentje (Képarchívum)

Somlyó György panaszolja egyik esszéjében, hogy a költészetnek sajnos nincs a kereszténységben védőszentje, ezért a költők kénytelenek az antik „pogány” hitvilág felé fordulni, s a művészetével az egész természetet megindító Orpheuszt hívni segítségül.

A nagyrészt a kereszténységre épülő nyugati kultúrában valóban nem lenne semmi becse a költészetnek?

POLGÁR ANIKÓ

A probléma mélyebb gyökerű: az antik világ mitikus költői (Orpheusz, Linosz, Eumolposz, Muszaisz, Thamürisz stb.), ahogy a személyében még mindig mitikus ködbe burkolózó Homérosz is, tulajdonképpen zenészek voltak. Az ókorban a különleges versforma különleges dallamot is jelent, a vers mindig dal is egyben - a görögöknek nincs is rá külön szavuk. Apollón egyik attribútuma, a Hermész által készített lant a zenét éppúgy jelképezi, mint a költészetet. A kereszténységben is egy közös szenthez tartozik mindkét funkció: az általában hárfával a kezében ábrázolt Szent Cecíliához.

A zene és vele együtt a költészet ebből a transzcendens szférából került át a hétköznapokba, s az ebből adódó kettősség ma leginkább az alkalmi költészetben látszik: az alkalmi nemcsak az egy alkalomra való, használat után kiüresedő, közegéből kiragadva semmitmondó verset jelenti, hanem a különleges, ünnepi alkalmakra írott, alkalmi- ságában újabb jelentéstöbbletekkel gazdagodó költeményt is. Így aztán alkalmi versek Pindarosznak az olimpiai győztesek tiszteletére írt (valójában a győzelmet lehetővé tevő isteneket dicsőítő) fennkölt kardalai és Virág Benedeknek a hétköznapi apró-cseprő dolgokat megverselő episztolái is.

Életünk bizonyos „alkalmai” szinte igénylik a verseket: az ünnepségeket általában verssel nyitják meg, a

polgári esküvőkön a Biblia transz- cendentalitását pótolandó Shakes- peare-szonetteket szavalnak, s a temetőkben is gyakran találkozunk sírkövekbe vésett versidézetekkel. A versírás mint szolgáltatás - melyet például egy-egy költőtől megrendelhetnének a ballagásra készülő diákok vagy az esküvői értesítőre igazán eredeti és egyedi, csupán az ő részükre íródott verset kívánó jegyespár - mégsem létezik. A költészet mint szakma a művészi költészettel szembeállítva - akár a szobafestés a festőművészettel - a

hétköznapi életben nem nyert lét- jogosultságot. A világlíra nagy tárházában lévő versek legjava ugyanis nem használódik és nem kopik el, újra és újra felhasználható, sőt, az újabb alkalmak újabbb értelmezéseldcel telítik. A megrendelésre írt alkalmi vers sem maradna sokáig egyéni és egyszeri: terjedni kezdene a maga útján és a maga variánsaiban, ahogy az emlékkönyvversek is. A klasszikusoktól kölcsönzött versidézetek viszont - szemben mondjuk egy képzőművészeti alkotás képeslapon

sokszorosított másolatával - mindig eredetiek, a papirusz, amelyre ráírták, a könyv, amelybe kinyomtatták nem az irodalom anyaga, csupán az emberi emlékezet meghosszabbítását szolgáló eszköz.

A vers azonban nemcsak nyilvános szükséglet, hanem valamiképpen belső igény, és nem csak a költők számára. Egy svédországi finn anyanyelvű ismerősöm egy nagy kapcsos füzetbe úja a verseit, finnül vagy svédül, attól függően, mikor melyik nyelv tesz rá erősebb hatást. Ä romantika kelléktárából építkező versei - melyekben például gyönge virághoz hasonlítja magát, aki attól fél, hogy kitépik a gyökerét - valószínűleg sosem fognak nyomtatásban megjelenni. Nem is olyan céllal íródnak, inkább csak a naplót helyettesítik vagy egy meghitt beszélgetést. Nemrég, mikor kicsit késve megérkeztem a mari kultúrát bemutató estre, éppen egy szőke, nagytestű északi amazon szavalt lelkesen mari nyelvből finnre fordított verseket. A versek elkoptatott szólamaikkal és tematikájukkal (haza, anyanyelv) nem tettek rám különösebb hatást, semmivel sem találtam őket jobbaknak a Maju kapcsos füzetében olvasottaknál - a finnugor társaság nagyérdemű kutatói, a kisebb finnugor népek sorsát aggódva figyelő közönség meg persze maguk a marik, akik nagyszámban voltak jelen, azonban elégedetten és örömtől sugárzó arccal hallgatták a lelkes szavalatot. Az érték ilyenkor valóban teljesen másodlagos, a vers ez esetben csupán egy nyelv lehetőségeinek kiaknázására, egyáltalán a nyelv létezésére figyelmeztet.

Ha a finn ünnepnaptárat végignézem, meglepően sok irodalmi művekhez, irodalmi eseményekhez kötődő ünnepet találok. Mi sajnos főleg a forradalmakat és nemzeti gyásznapokat szoktuk ünnepelni; a költészet napja viszont, a vallási ünnepeinkhez hasonlóan valamiképpen a hétköznapokba beépült transzcendentalitás örömteli ünnepe.

Előrehozott jubileumi rendezvény a Jókai Színházban

Szakmai tanfolyam pedagógusoknak a CED-programról

Színjátszásunk ötven éve Holland modell alapján

ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS

Komárom. A szlovákiai magyar hivatásos színjátszás fél évszázada címmel szakmai találkozót rendez szombaton a komáromi Jókai Színház, az eseményre az intézmény megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából kerül sor. A színház ugyan csak jövőre, pontosabban a 2002/2003-as évadban ül ju- büeumot, azonban a megyei önkormányzatok megalakulásával a teátrum irányításában (is) bekövetkező változások indokolttá teszik az előrehozott összegzést és helyzetfelmérést.

Az ünnepi rendezvény felett Csáky Pál miniszterelnök-helyettes vállalt védnökséget, a programot ő nyitja meg, majd a továbbiakban a tanácskozást Miklósi Péter vezeti. A délelőtti program első részében Tóth László költő, publicista a magyar nyelvű hivatásos színjátszásnak a szlovákiai magyarok önazonosságtudatának megőrzésében betöltött szerepéről tart előadást. Darvay Nagy Adrienne színikritikus azt vázolj a_ fel, müyen helyzetben van a nemzetiségi színjátszás a rendszer- változást követő politikai erőtérben, Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának a vezetője pedig a NKÖM határon túli hivatásos magyar színházakat érintő támogatási rendszeréről beszél. A szlovákiai magyar drámaírás témáját Mészáros László drámaíró igyekszik megközelíteni, Gágyor Péter rendező a színházról mint műhelyről, Hizsnyan Géza színikritikus pedig a szlovákiai magyar színészképzés és színészutánpódás dilemmáiról értekezik. A a színház és a közönség kapcsolatáról, valamint a

játékszín dramaturgiájáról Telihay Péter, a Jókai Színház művészeti ve- zetője-főrendezője és Varga Emese, a színház dramaturgja tart előadást. A délelőtti program utolsó szónokaként Bodnár Gyula publicista a szlovákiai magyar színjátszást elemzi a média tükrében. A délután Nánay István budapesti színikritikusnak a magyarországi és a szlovákiai magyar színjátszás kölcsönhatásait értékelő előadásával kezdődik, majd Jarábik Gabriella, a szlovák kulturális minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője a tárca és a hazai nemzetiségi színtársulatok kapcsolatrendszerét ismerteti. Aktuális témáról ad elő Farkas Tibor, a Nyitra Megyei Önkormányzat Kulturális Bizottságának az elnöke, aki a komáromi Jókai Színház működési feltételeit ismerteti az újonnan alakult megyei önkormányzat fennhatósága alatt. A (csaknem) utolsó szó jogán Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója, és Kiss Péntek József, a házigazda teátrum vezetője ad számot két színházunk jelenéről és jövőképéről. A legutolsó szó pedig a művészeté: 18 órától a komáromi társulat Molnár Ferenc Az ördög című színművét mutatja be. (as)

ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ

Komárom. A holland modell alapján Magyarországon átdolgozott CED oktatási programot három évvel ezelőtt kezdték nálunk is alkalmazni, ami mindenekelőtt Ádám Zitának, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének köszönhető.

A program lényege a differenciálás, vagyis a tanulók egyéni képességeit figyelembe vevő oktatási forma.

Szlovákiában az egyik referenciaiskola a Komáromi Eötvös Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, ahol az alsó tagozatban már harmadik éve alkalmazzák a CED- programot a magyar nyelv és a matematika tanításában. „Április 12-13-án iskolánk kétnapos szakmai tanfolyamnak ad otthon, amelyen elsősorban a Dunaszer- dahelyi és a Komáromi járás mintegy negyven alsó tagozatos pedagógusa vesz részt - tájékoztatott Csintalan Zsuzsanna igazgatóhelyettes. - A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége égisze alatt megrendezett húsz órás előadásfolyam során a résztvevők megismerkedhetnek a módszer alapjaival, a programhoz kapcsolódó segédeszközökkel. Ádám Zita a külső és belső differenciálásról tart előadást, Kovác Sylvia és Győző Andrea pedig a magyarnyelv, illetve a matematika szakcsoportok munkáját vezeti.”

Pikier Attila, az Eötvös utcai alapiskola tanára harmadik éve alkalmazza a CED-programot. Tapasztalatairól így nyilatkozott:

„A módszer nagy előnye, hogy feladatrendszere teljesen célirányos, egy-egy problémára összpontosít,

a gyerekek számára érthető, világosan megfogalmazott feladatokkal. A magyar nyelven belül például az első évfolyamban a hosszú magánhangzók és mássalhangzók, valamint a »j« és »ly« írásmódjára helyezi a hangsúlyt, a második osztályban ez a hasonulásokkal egészül ki. Egy-egy tanulmányi blokk négy hétből áll, három héten keresztül hetente kétszer fél órában precízen kidolgozott feladatlapokkal dolgozunk. Egy blokkon belül összesen hatvan szó helyesírását gyakoroljuk, 3x20-as csoportokban. A negyedik héten egy ismétlő órát követően az addig gyakorolt hatvan szc közül húszból tollbamondást íratunk. Aki ebből több mint tiEz a módszer éppen a helyesírás rögzülését segíti elő...

zenhatot hibátlanul ír le, az mái B-típusú feladatlapokat kap amely ugyanezekre a szavakra épül, de kissé nehezített formában, a többiekkel pedig tovább gyakoroljuk az előző hetekben átvett feladatokat. Mindezt természetesen nem a kötelező tananyag rovására történik, sőt inkább an nak olyan kiegészítése, amely í tanuló javára válik. Sajnos, a ma gyerekek nem olvasnak eleget, pe dig egy szó helyesírása csak akkoi rögzülhet véglegesen, ha olvas mányai során rendszeresen talál kozik vele az illető. Ez a módszei éppen a helyesírás rögzülését se gíti elő, annak köszönhetően hogy intenzíven dolgozik egy-eg) szócsomaggal.” (vkm)