Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-10 / 83. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 1C KOMMENTÁR Adnak az adónkra SIDÓ H. ZOLTÁN Szinte visszatérő jelenség, hogy ahogy közelednek a parlamenti választások, úgy szaporodnak meg a szavazók kegyeiért versengő pártok adócsökkentési javaslatai. így folyik ez világszerte, elég csupán az idősebb George Bush amerikai elnökre gondolni, aki annak idején a választási tévéreklámjában hangsúlyozottan artikulálva közölte: „Olvassák le a számról, nem lesz adóemelés.” Igen, eltalálták, a Fehér Házba bekerülve a körülmények hatására mégis az adóemelés mellett döntött. Csehországban és Szlovákiában rövidesen az urnák elé járulnak a polgárok, így nem meglepő, hogy a Václav Klaus fémjelezte ODS nyugati szomszédunknál, a Kereszténydemokrata Mozgalom pedig nálunk rukkolt elő radikális adólefaragást sürgető elképzeléssel. Klausék a jogi és természetes személyek számára egyaránt 15 százalékos adókulcsot javasolnak, Hrusovskyék pedig még ennél is tovább merészkedve, csupán 14 százalékos adósávval lepték meg a közvéleményt. Az egységes és alacsony szintű adózásnak vitathatatlan előnye van: élénkíti a gazdaságot, kedvező lökést ad a külföldi működötöké beáramlásának, több pénz marad a polgárok zsebében, leszoríthatja a kamatokat, s talán még az adóhivatalok apparátusát is karcsúsíthatja. Az érem másik oldala viszont, hogy a kisebb adó kisebb állami bevételeket jelent, különösen akkor, ha radikális lefaragásról van szó. Amint azonban a most pompás intézkedésekkel előhozakodó pártok hatalomra jutnak, rögvest észreveszik: ígéreteik jelentős része pénzhiány miatt nem teljesíthető. Elég csupán a Dzurin- da-kormány gerincét adó SDK egyik legemlékezetesebb, eleve halva született ödetére gondolnunk, amikor négy év alatt az átlagbérek megkettőzését ígérték... Visszakanyarodva témánkhoz, az adócsökkentésekhez, a legvalószínűbb forgatókönyv a következő: az adóterhek mérséklését egyre több hazai párt veszi fel programpontjai közé, ezért nem kizárt, a 2002 őszén hatalomra kerülők a következő választási ciklusban ha kisebb mértékben is, de lejjebb viszik az adókulcsokat. Ha pedig nem, akkor számos magyarázattal, érvvel értetik meg velünk, miért nem csökkenhetnek adóterheink. JEGYZET mizmus leküzdésére jó eszköznek látszik az iskolák önkormányzati tulajdonba adása ez év július 1-én. Ahhoz azonban, hogy egy település jó gazdája legyen egy iskolának, megfelelő, munkájukat felelősségteljesen végző településvezetókre is szükség van, lesz. Biztató jel, hogy a szakmai tanácskozáson néhány polgármester és önkormányzati képviselő is részt vett, s nagy részük nem a „gömöri álom” ringatását akarta kitapasztalni, hanem ettől gyakorlatiasabb dolgokra volt kíváncsi. Hogy az iskolavezetők közül ki mit vitt haza a Czabán Napokon tapasztaltakból, s mit sikerül majd hasznosítania belőle, az majd az elkövetkező években válik el. Meg kell nézni, melyik oktatási intézmény küzd férőhelyhiánnyal, s melyik igazgatónak fő a feje attól, hogy fiatal pedagó- gus-beosztottai otthagyják őt, s inkább külföldre mennek gyermeket dajkálni, vagy attól, hogy a helybeliek inkább egy másik utcában, - településen, esetleg -járásban működő intézményt részesítenek előnyben, s nem hozzájuk íratják be csemetéiket. Ez utóbbi iskolák számára júliustól szintén új idő veheti kezdetét, mivel az igazgatók attól fogva a helyi közösségnek tartoznak majd elszámolással. A közösségben pedig az a borúlátó pedagógus is vezető szerepet vállalhat, aki eddig nem látta értelmét a közügyek képviseletének - az állami hivatalnokok packázásától tartva. Ahol lesz akarat, a jövő elkezdődhet. A múlt véget érhet KMOTRIK PÉTER „A jövő elkezdődött - ezzel a melengető gondolattal indulunk haza minden évben a rozsnyói Czabán Samu Napokról” - jelentette ki az egyik résztvevő a szlovákiai magyar pedagógusok országos találkozóján, majd hozzátette: „aztán hazamegyek, s rá kell ébrednem, hogy a múlt még nem ért véget”. Vajon mi rejtőzhet e szavak mögött? Mi szegheti kedvét egy tanítónak, aki új ödetekkel, indítványokkal feltarisznyázva, s azzal a szándékkal megy haza, hogy megpróbálja versenyképessé termi iskoláját a gyermekek és szülők kegyeiért folyó harcban? Megeshet, azért látja borúsan a helyzetét, mert míg ő szabadidejét feláldozva az iskolai oktatás minőségének értékelését, s az iskolafejlesztési programok készítésének módját igyekszik megismerni, addig főnöke inkább a „gömöri álom”-nak nevezett sompálinka zamatát próbálja mélyrehatóan kitapasztalni, s népszerűbbé tenni a találkozóra távolabbról érkezett, előkelő vendégek körében. Egy másik pedagógust, meglehet, az tör le, hogy hazaérkezve nemcsak főnöke, hanem kollégái körében sem talál vevőkre jobbító szándéka. A felsoroltakon kívül számos egyéb kiváltó oka is lehet a fent idézett szavaknak. E pessziWWW.UJSZO.COM ♦ A Fidesz még nem vesztett, és nem is fog, mert a 2. fordulóban ledolgozza 1 %-os hátrányát! Az MSZP-nek sikerült elhitetni fél Magyarországgal, hogy Orbán Csurkával fog kormányt alakítani. Ezért sok választó ez ellen szavazott! A MIÉP viszont meglepetésre nem jutott be a parlamentbe, és paradox módon éppen ez fogja előidézni a 2. fordulóban a Fidesz győzelmét, a MIÉP támogatottsága éppen az MSZP kormányzása idején nőtt meg. Bízom abba, hogy április 22-én azt írhatom majd ide: Jó reggelt Magyarország! maximus ♦ A magyar választók szívük joga szerint választottak. Senki nem vonhatja kétségbe akaratukat. Az viszont felháborító, ahogy Duray nyal a Fidesznek. Rájöhetnének már, hogy nem kifizetődő ennyire egyoldalúan elkötelezni magukat. alcsútdoboz Václav Havel és Václav Klaus szócsatái - a cseh köztársasági elnök februárban távozik, mégis támadják Szeret vagy nem szeret? Csehországban nyílt titok, hogy az ország a rendszer- váltás utáni eddigi 12 évét leginkább meghatározó két politikus - Václav Havel és Václav Klaus - nemigen szereti egymást. Eltérőek politikai elképzeléseik, s emberileg is más és más értékeket, szemléletet, életstílust képviselnek. KOKES JÁNOS Míg az inkább pragmatikus és gazdasági szemléletű Klaus a klasszikus parlamenti demokrácia híve, amelynek meggyőződése szerint alfája és ómegája a jól szervezett párt, s ezen kívül tulajdonképpen „nincs is politikai élet”, addig a filozofikus hajlamú, bohémebb Havel a tágabb, szabadabb, mozgalmibb politikai rendszer híve, amelyben nagy tere van a különféle civil kezdeményezéseknek, elképzeléseknek, a másság iránti toleranciának. Már ebből, a világhoz való eltérő hozzáállásból is nyilvánvaló, hogy a két politikusnak sok esetben szembe kellett kerülnie egymással, s mert mindkettő híveinek tábora aránylag nagynak mondható, az is vüágos, hogy a politikusok nézeteinek ütközése egyben a politikai táborok csatája is. Mindez természetes, sót egy ország szempontjából kívánatos is, hiszen a különböző elképzelések ütköztetése politikai szinten a nézetek kikristályosodásához, s egyfajta egyezséghez, eróösszpontosí- táshoz vezethet. De ma nem is ez az igazi probléma Csehországban, hanem az, hogy a politikusok ellentétei nem maradnak meg politikai szinten, hanem személyeskedésekbe, övön aluli ütésekbe mennek át a hatalomért vívott harcban. Ez viszont már negatív dolog, s nemcsak Csehországban, ahol még ez is aránylag nyugalomban és kulturáltan zajlik. Ilyen jelenségeknek vagyunk szemtanúi a Ha- vel-Klaus párharcban is. A felek éveken keresztül üzengettek egymásnak. El kell mondani, hogy Havel ugyan több-kevesebb rendszerességgel bírálja Klaust és pártját, illetve azok elképzeléseit és tevékenységét, kritikái gyakorta élesek, s olykor talán nem is igazságosak vagy megalapozottak, de azért nehezen találunk nála olyan személyeskedő nyilatkozatokat, mint amilyeneket a napokban Klaus és társai engedtek meg maguknak az államfővel szemben. A volt kormányfő és a legerősebb ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke a múltban több esetben is a parlamenti demokrácia megvetésével, az értelmiségi elit támogatásával, sajátos politikai szekértábor kiépítésével vádolta Ha- velt, aki pedig Klaus túlzottan gazdasági jellegű szemléletét szokta bírálni. Ugyanakkor Klaus néhány napja eléggé elragadtatta magát és becsmérlő kijelentést tett a first lady karitatív tevékenységére, amire Havel a Právo hasábjain reagált, s erélyesen felszólította politikai ellenfelét, hogy feleségét és lányát hagyja békén. Emlékezzünk: másfél éve Milos Zeman kormányfő is Dagmar asszonnyal került összetűzésbe, amikor állítólag durva szavakkal támadta Havelt. Amikor ezt Dása asszony kifogásolta, Zeman nyilvánosan több esetben is megszólta. Nyüván ezért mondta most Havel: ha velem van bajotok, akkor engem bíráljatok, s ne családtagjaimat. Havel a napokban már a rádióban is panaszkodott a bírálatok miatt, s úgy látja, hogy ez a közelgő parlamenti választásokkal van összefüggésben. „Nemigen értem, hogy miért éppen én vagyok a bírálatok célpontja, hiszen egyetlen pártnak sem vagyok tagja, nem indulok a választásokon, sót, ellenkezőleg, rövidesen lejár az elnöki mandátumom is“ - jelentette ki az államfő. Ugyanakkor visszautasította Klaus ÖDS-ének a bírálatát, miszerint kerüli a vele való találkozást, mert fél tőle. „Szívesen találkozom bárkivel, ha van valami mondanivalóm” - mondta Havel, s megjegyezte, hogy nemigen látja értelmét a Klausszal való találkozóknak. „Én már oly sokszor hallottam, hogy a legrosszabbakat mondja rólam, egyebek között azt, hogy én vagyok az ország legnagyobb gondja már 12 éve” -jegyezA két politikus személyes konfliktusa nem vet jó fényt Csehországra. te meg az államfő, akinek a jövő év elején jár le megbízatási időszaka. Prágában egyébként bejelentették, miután az államfő visszatér olasz- országi és máltai látogatásáról nemsokára létrejön az új Ha- vel-Klaus találkozó. A prágai sajtó szerint várható, hogy a Klaus-Havel konfliktus az egész idei évre jellemző lesz. A választások után ugyanis Havelnek, mint államfőnek a joga megbízást adni az új kormány felállítására. Bár Klausék pillanatnyilag a választások nagy esélyesei, várható, hogy sem nekik, sem a nagy riválisnak, a Cseh Szociáldemokrata Pártnak, nem sikerül olyan eredményt elérni, hogy egyedül alakít hasson kormányt. így koalíció tárgyalások lesznek szükségesei amelyek aztán lehetőséget nyújts nak Havelnek a folyamatba val aktív beavatkozásra. A politológusok szerint a Havel el leni fokozott támadások valóban közelgő választásokkal hozható összefüggésbe. Az államfő ugyani ebben az esetben könnyű célponi mert nehezen tud visszavágni, így a politikusok, pártok előszere tettel bírálgatják. Arról már meg oszlanak a vélemények, hogy He veinek válaszolnia kellene-e a té madásokra vagy sem. Általános vélemény, hogy ezek a személye konfliktusok nem vernek jó fén> Csehországra, s főleg külföldé rontják az országról kialakult j képet. Azt sem szabad elfeledn hogy fokozatosan, főleg a válás: tások után, a politikai harc az ős: helyhatósági, részleges szenátu: majd pedig az elnökválasztásr fog irányulni. A helyzet logikájú ból következik, hogy Havel elnöl munkássága mérlegre tétetik, s pártok politikusok pedig az elnö ellenében fogják próbálni bizony tani saját igazukat. Más politikusok és pártok eddi leginkább Havel kegyelmi rendele teit bírálták. Havel legélesebb kr tikusai azonban a kommunistái akik a szudétanémetek II. világfa ború utáni brutális kitelepítését b ráló magatartása miatt egyenese hazaárulónak tartják az államfő A Klausszal szembeni leggyakc ribb kritika az, hogy pöffeszkedc arrogáns és nem igen toleráns mi sok elképzeléseivel szemben. Mint ezek ellenére nem kizárt, hogy a államfői bársonyszékben tán éppé Klaus fogja felváltani Havelt. Prága, 2002. április TALLÓZÓ LA LIBRE .BELGIQUE A belga lap A jobboldal nem tekinti legyőzöttnek magát címmel közölte munkatársának a magyarországi választások első fordulójáról szóló jelentését. A mérsékelten konzervatív lap szerint Orbán Viktor kormányfő számára kemény csapás volt az eredmény. Megfigyelők többsége nem sok esélyt lát arra, hogy a Fidesznek szövetségesek nélkül sikerülne kormányt alakítania, a rendkívül bonyolult magyar választási rendszer még tartogathat meglepetéseket a második fordulóban - állapítja meg a szerző. Orbán az eddiginél is elszántabb kampányra szólította fel híveit, márpedig a kampány eddigi részére is „gyilkos oldalvágások, vitriolos eszmefuttatások, sőt sértések” nyomták rá a bélyegüket. A szocialisták szerint a Fidesz a társadalom megosztására törekedett, egyebek között azzal, hogy a hazafias értékek egyetlen védelmezőjeként állította be magát. Orbán Viktor pártjában viszont sokan ócsárolják az egykori nomenklatúra üzletemberré vált képviselőit. .F.^N.KF.U3RUNDSCHAU A korábbi választásokkal ellentétben ezúttal két tömb között választhattak a magyarok: Orbán miniszterelnök nemzeti-konzervatív pártja és a szociálliberális szövetség (MSZP+SZDSZ) között - mutatott rá a német lap. Politikai barátainak szűk körével összefogva Orbán háttérbe szorította a parlamentet, a jobboldal megnyerése érdekében és a határon túli magyaroknak nyújtott kiváltságokkal kockára tette a szomszédos országokhoz fűződő jó viszonyt, és állami megrendelésekhez juttatta klientúráját: ezt a többség elutasította... Az, hogy az idegenellenes MIÉP nem jutott be a parlamentbe, talán a demokratikus érettség jele. Ám ha a Nyugat egy kalap alá veszi a középeurópai reformállamokat, gazdasági gyarmat érzését keltve az ott élő emberekben, és figyelmen kívül hagyja a nemzeti sajátosságokat, akkor ez a magatartás gyorsan megváltozhat - intett a szociáldemokráciához köze álló újság. DIE WELT A választás drámai éjszakája címmel közölt beszámolójában a konzervatív német Die Welt meglepőnek minősítette az MSZP első fordulós győzelmét, hozzátéve: a polgári tábor a második fordulóban még felzárkózhat. A tudósító a választás nagy veszteseinek minősíti a közvélemény-kutató intézeteket, amelyek röviddel a szavazás előtt a Fidesz 2-9 százalékos előnyét mutatták az MSZP előtt. „Végül azonban a nép meglepetésszerű győzelmet aratott az intézetek fölött, amelyeknek a következő választásig el kell gondolkodniuk arról, vajon mindent helyesen csináltak-e” - fogalmazott a lap. A mostani szavazás megerősítette a magyar demokrácia egy állandó vonását: a kormányok - pártállástól és mérlegüktől függetlenül - rendre elbukják a következő választásokat. FÁZ Ingamozgás Magyarországon címmel a fajsúlyos kommentároknak fenntartott címoldalon közölte elemzést a magyarországi választások első fordulójáról a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A lap a magyar lakosság demokratikus érettségének bizonyítékát látja az eredményben, amelyet szerinte egy másik aspektus is alátámaszt: a magyarok nem honorálják, ha egy kormánynak a fejébe száll a kormányzás, és a történelmi sikerek ádátszó jelszavai mögött nagyon is könnyen felismerhető a hatalom pökhendisége. A nemzeti-konzervatív kormány leváltásának összetett okai közül a német újság kiemelte: Orbán sikerének titka egyben stratégiai hiba is volt. A bizonytalan szavazók körében a szocialisták taroltak, miközben a jobboldal nem tudott további tartalékokat mozgósítani. Nem csak a kormányra, de az egész országra nézve katasztrofális hatással járt az a kísérlet, hogy gyűlöletkampánnyal a szocialista és a balliberális ellenzéket híveikkel együtt úgyszólván kirekesszék a nemzetből. THE TIMES A The Times szerint a Magyar Szc cialista Párt győzelme az első fői dulójában megerősítette a baloldí előretörésének irányzatát égés Közép-Európában, miközben a tél ség az európai uniós csatlakozási készül. A cikkíró emlékeztet arr; hogy a tavalyi lengyel választást kon is hasonló megfontolások ju tatták hatalomra a volt kommuni: ta pártot Leszek Miller volt polit kai bizottsági tag vezetésével, e Csehországban is Milos Zema szociáldemokratái vannak hata mon. „A térségben a baloldali pá: tokra úgy tekintenek, mint az un ós csatlakozás politikai véde mezőire. A magyar szavazók ezéi söpörték félre a szélsőjobbolda MIÉP-et, amely Orbán Viktort fa talomra segíthette volna” - vélekt dett a brit konzervatív lap. — A pozsonyi parlamentbe megy, képviselő úr? (Peter Gossányi rajza)
