Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-02 / 76. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 2 KOMMENTÁR Hallgatagabb többség TÓTH MIHÁLY Most tíz éve is választásokra készült az ország. A jelenlegi és az akkori hangulat között talán az a legmarkánsabb különbség, hogy 1992-ben a demokrácia minden híve azzal érvelt: „majd ha megszólal a hallgatag többség!”. Még felkészült társadalomtudósok is abban reménykedtek, hogy az addig hallgatag demokraták majd helyreutasítják a hőzöngő nacionalistákat, a javíthatatlan bolsevikokat és a rendszer- váltás fanyar gyümölcsét - a HZDS-t. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy itt vagy nem létezik józan többség, vagy megszeppent, és hallgatagabb, mint tíz éve volt. Hat hónap múlva megtudjuk, hogy a viszonyokkal elégedetlenek legalább akkor hallatják-e hangjukat, amikor szabad. Mert vajon szabad-e a kisvállalkozónak tiltakoznia a bank hitelfolyósítási packázásai ellen? Vajon a földművesnek szabad-e felemelnie a hangját, ha szélhámosnak adta el termékét, és a vételárat még egy év elteltével se kapta meg? Vajon tiltakozhat-e a munkás, ha munkáltatója a kirúgás lehetőségével zsarolja? Egyénenként mindenki tiltakozhat az igazságtalanságok ellen, csak éppen nincs értelme. A bank dönti el, kinek folyósít hitelt, a bíróság 2-3 évi pereskedés után dönti el, hogy a terményfelvásárló köteles a földműves követelését kiegyenlíteni. Arról pedig jobb nem beszélni, hogy a munkaerejét áruló emberek milyen rafináltan vannak kiszolgáltatva a munkaadóknak. Négyévenként van módja a „hallgatag többségnek’ véleményt nyilvánítani; a szavazófülke csendjében nagyot kiálthat. Szónoki kérdés, úgy működik-e a választási rendszer, hogy a hallgatagok nagyot kiáltásának hatására változzanak is a viszonyok. Van erre a politikai elitben hajlandóság? Hadd ne próbáljak úgy válaszolni, hogy sorra veszem a rendszerváltás óta működő pártokat, mindegyiküket aszerint jellemezve, melyik mit ért el az ország lakhatóvá tételében. Abban a hallgatag többség minden tagja megegyezik, hogy rosszul mennek a dolgok. Egyetlen pártról se mondható el, hogy önzedenül törekedett a hallgatagság megtörésére. Az az erős párt is törpévé zsugorodott, amelynek javára 4 éve már-már megtört a csend. Tehát ne a pártok felől próbáljuk megközelíteni a kérdést, hanem a személyiségeket szemügyre véve. Tanulságos lenne közzétenni a politika főszereplőinek 12 év alatti névsorát. Kudarcunkban talán az is közrejátszott, hogy alig változott ez a lista. Csak nem ettől lett még hallgatagabb a többség? Fel! Támadunk! JUHÁSZ LÁSZLÓ Húsvétkor sem hallgattak a fegyverek a Szentföldön. Kétezer éve Krisztus kereszthalála visszaszerezte az embereknek az életet, a Közel-Keleten nagypéntektől mindinkább úgy tűnik - bármilyen fájdalmas is kimondani -, hiábavaló volt Isten fiának áldozata. A Szentföldön azóta semmi sem változott, csak a fegyverek lettek korszerűbbek. A reménytelenség egyre gádástalanabb merényletekre ösztönzi a palesztinokat. Nem véleüenül hasonlította a Le Soir kommentátora Dante poklához a jeruzsálemi rémálmot: a megtorlás, s bosszúvágy, két közel-keleti nép fejvesztett torzsalkodása megállíthatatlanul sodorja háborúba a palesztin és az izraeli népet. Az Egyesült Államok brutális terrorista támadásnak minősítette a haifai merényletet. És akkor mi van? - kérdezted velem a keserűség. Mit ér a nemzetközi közösség felháborodása, az ENSZ Biztonsági Tanácsának felszólítása, hogy az izraeli csapatok vonuljanak ki a palesztin városokból? Az iszlám országok tegnap értekezleten kezdték boncolgatni a terrorizmus fogalmát. Az Iszlám Konferencián még abban sem tudtak egyetérteni, hogy az agressziót terrorizmusként bélyegezzék-e meg. Európát is elérte a merényletek szele. Franciaországban több támadás is ért zsidó intézményeket. A nagybeteg II. János Pál pápa közben összeszorított fogakkal pontifikálta a Húsvét vigíliájának szertartását. Amíg a vüág a feltámadásra emlékezik, egy megszállott palesztin talán újabb támadásra készül. Ezen a hétvégén is Rómába ment minden harang. Csak a harag maradt a Közel-Keleten. JEGYZET BMI Ez-az az anyanyelvről JUHÁSZ KATALIN „Predstav sí, ze jön, kiabál, hogy toto, hento, hogy otthon kell lennem húsvétkor, ako si to predstavujem, ze chcem ist k nagymame, tudod, jönnek a locsolók, aztán nem találnak otthon, de én mondom, hogy igenis elbiciklizek hozzá, és ott leszek egész hétvégén.” Két tini ül mögöttem a buszon, Rozsnyón szálltak fel, és mondják szakadatlan, méghozzá egyszerre két nyelven. A másik azt válaszolja, hogy „vies, aj u nás byva rusno na vel’kú noc, Gabo vlani prisiel, de olyan részeg volt, hogy a kerítésen át akart bejönni, majdnem összetörte magát, a starenky meg tudod, klebetia po celej dedine.” A két tizennégy év körüli lányka mindkét nyelvet akcentus nélkül beszéli, körülbelül ugyanazon a szinten, azaz még csak nem is egyik a másik kedvéért vált szlovákra, egyszerűen így jön a szájukra a szó. Döbbenten fülelek, igyekszem megállapítani, melyik lehet az anyanyelvűk, de a feladat túl nehéz. Amúgy szokványos tinidiskurzust hallok, sorozatokról, zenekarokról, sztárok magánéletéről, srácokról, meg persze a közelgő húsvéti ünnepekről. Randa újságírószokás buszon hallgatózni, fut át az agyamon, de a következő pülanatban már arra gondolok, hogy megálljának csak, prísahám bohu, megírlak benneteket, kiscsajok, hadd üvöltsenek a nyelvművelők, hadd tépjék a hajukat. Ki tudja, vajon „megmenthetőek-e” még ezek ketten, és vajon tudatosítják-e, hogy valami megengedhetetlen történik velük. Tornaijához közeledve öltözködni, mozgolódni kezdenek, én meg jegyzetelek buzgón, mert ilyen nyelvi vegyes felvágottat még nem hallottam. Keresgélek, mivel nyugtathatnám meg lelkiismeretemet. Van nálam egy Élet és Irodalom, nagy kincs, negyven-valahány koronáért járatom. Ezt esetleg a kezükbe nyomhatnám leszálláskor. Ki tudja, hogyan fogadnák a kissé tolakodó gesztust. Valószínűleg nem lendítenék a helyzetükön, én meg csak rosszul járnék, mert éppen nekik köszönhetően egész úton alig olvastam bele. Hagyom őket leszállni úgy, hogy meg sem kísérlek semmit. „Pozor na batozinu, nehogy itt hagyjunk valamit, a múltkor is a buszon maradt a papierové vreckovky, a taká som bola nachladnutá, hogy csak úgy szipogtam egész úton.” Nem túlzók, pontosan jegyeztem fel az elhangzottakat, és napokig nem tértem magamhoz. Nagy a baj. Tenni kellene valamit. Szóljon, akinek van ötlete... Szenvedelmes írásban bizonygatja egy valóban jeles magyar író, a budapesti irodalmi hetilapban, csupán nevének kezdőbetűit írom ide, S. Gy.-ről van szó, hogy magyarnak lenni nem emberi minőséget, hanem természet adta állapotot jelent. E. FEHÉR PÁL Teljesen igaza van, amikor azt írja: „magyar minden zseni és minden közhülye, aki magyarnak született. Magyar minden gálád, aljas ember, aki magyar, és magyar műiden derék, becsületes ember, aki magyar. Magyar a rasszista református pap, és magyar a kommunista nyugdíjas, aki egykor munkásőrként tündökölt.” Es természetesen ki állíthatna mást, mint azt, hogy „magyar volt József Attila”. E mondat folytatását azonban szívesen elfelejteném: „a félcigány abszolút zseni (legnagyobb szégyene a magyar irodalomtörténetnek, hogy ezt nem merik megírni róla, holott a szakma régóta tudja)...” írta pedig ezt olyasvalaki, aki írótársai némely százalékával ellentétben, eddig soha nem esett az őskutatás eredendő bűnébe, sőt szenvedő alanya volt nem egyszer az ilyen nemtelen indulatok kitörésének, mint ezt eme cikkében is felemlegeti. Joggal. A vád, amelyet az egész magyar irodalomtörténet-írás ellen emel, nem csekély. Tudatosan elhallgatják, hogy József Attila félcigány származású volt. Nem tudom, hogy mennyi a két közlés valóság- tartalma. Tény, hogy erről a származási adatról - tudomásom és az író tudomása szerint - soha senki nem írt, József Attila félcigányságát sűrű köd takarja. Engem - megvallom - a kérdés nem érdekel, s azt sem hiszem, amint ezt feltételezhetően az író vallja: a félcigányság a roma kérdés egy mai vetüle- te, a cigányságot, a romákat sértő diszkrimináció egyik eleme. Sajnos, ilyen diszkrimináció létezik és nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Kelet-Európában, és ellene fellépni dolga minden tisztességes embernek. Ám hogyan keveredik ebbe a problémagörcsbe József Attila? Hiszen mindenki tudja, hogy elsőrendűen önmaga hallgatott állítólagos félcigányságáról. Ha egyáltalán tudott róla. Holott, egyébként, megírta magáról, hogy „Anyám kún volt, az apám félig székely, / félig román, vagy tán egészen az...”, meg azt, hogy szívében „török, tatár, tót, román kavarog”. És hatalmasat téved az, aki úgy véli, hogy 1936 júniusában, amikor A Dunánál megszületett, a Horthy-Magyarországon jobb volt románnak, szlováknak, vagy akár csupán prolinak lenni, mint - mondjuk - félcigánynak. A társadalmi diszkrimináció egyként másodrendű emberként kezelte őket, de hát József Attilát, mint volt kommunistát, mint következetes baloldali embert a másik Magyar- ország mindig is kiközösítette, s egészen biztos, hogy nem vágyott egy fajvédő Gömbös Gyula kezéből adományozható babérkoszorúra. Mi több: roppant keményen megtámadta azokat az írótársait, akik elmentek Zilahy Lajos budai villájába Gömbössel, az úgynevezett reform kormányfővelf?) találkozni és beszélgetni. Gömbös, ugye, viszonylag fiatalon és rövid országiás után meghalt, el is felejtették, csak mostanában élesztgetik buzgón az emléket egyesek, mit sem törődve József Attila kortársi véleményével, de hát ugyan kit érdekel, hogy miként minősítette Ady Endre gróf Tisza Istvánt, hogy egy másik volt miniszterelnököt emlegessek, akit szintén valami piedesztálra szeremének emelni. Gömbös fajvédő és a nácikkal rokon vetése azonban szárba szökkent és már az igazán vad időkben érintette József Attila emlékét is. Radnóti Miklós naplójából idézem az 1943. február hetedikén tett bejegyzést: „Hallom, Erdélyi cikket írt József Attiláról a Virradatban s költői érdemeit azzal akarja kisebbíteni, hogy félzsidó volt. Nagy botrány, ez már mégiscsak sok! Rágalmazás! Jolán anyakönyvi kivonatokat emleget, rágalmazásért bepör- lik... De sehol sem olvastam, senkitől sem hallottam a lényegről beszélni. Attila nem volt félzsidó. De ha az lett volna?! Kisebbítené ez? A Mű menten veszítene értékéből, sőt nemzeti értékéből?” A mai újságolvasónak, persze, ide kell írnom, hogy a Virradat nyüas uszító orgánum volt, Erdélyi József pedig az a költőtárs, aki már megírta hírhedt antiszemita versét, a Solymosi Eszter vérét, felelevenítve a középkori vérvádas aljasságokat, és aki miközben József Attila félzsidóságáról cikkezett, teljesen elfeledkezett arról, hogy ugyanúgy román származású volt, mint A Dunánál költője. Hagyjuk azonban e tegnapi históriákat, maradjunk a mai legendáknál. József Attila tehát egyesek szerint félzsidó volt, mások szerint pedig elhallgatják, hogy félcigány lett volna. A két állítás homlokegyenest ellenkező céllal íródott le, Jiyomtatódott ki. Erdélyi József döntő szerepet tulajdonított a származásnak, s eszelős rohamában így akart bosszút állni a sikeres pályatárs emlékén. A félcigányság felemlegetése bonyolultabb eset: az író éppen, hogy nem tulajdonít jelentőséget a származás nak, s éppen, hogy hangsúlyozz: József Attila magyarságát, viszon szívesen látná, ha a költő mégiscsal félcigányként került volna : Pantheonba. Merthogy ekként lehe leleplezni a cigánysággal, félcigány sággal kapcsolatos előítéleteket Amelyek - újólag hangsúlyozom léteznek, és - fájdalom - visszauta sításuk nem eléggé határozott. Di mi köze ennek József Attilához? H; így folytatjuk, még József Attilábó is rasszistát faraghatunk, mondván hogy szégyellte származását. Illyés Gyulának van egy szonettje,: címe: A faj védői. Ebben felsorolja: költők, politikusok esetleges nen magyar származására utaló külsi jegyeket: „Ady dúlt örmény arca Babits és Zrínyi horvát/ koponyája Petőfi szlovákos fekete/ s Péteríy é Tömörkény németes szeme...” - kezdődik a vers, s nem hagyhatj: említetlenül „a fél-kún, fél-román József Attilát, illetve Erdélyi Józse fet, illetve utal saját ,Télbesenyő eredetére. A bizarr névsorolvasá azt a célt szolgálja Illyésnél, hogy; faji kérdést semlegesítse, kimutas sa, hogy a magyarság nem valam biológiai produktum, a nemzete! természetes keveredésének ered ménye: „Belül épp ettől oly más pompás a gyuromány, / mit kel örök kovászod, páratlan Tekenő! Ha tetszik, ez a Tekenő - a Kárpát medence. Ugyan mit változtatna a költésze állásán, József Attila zsenijének ön értékén, ha történetesen valamelyil fel-, vagy lemenője cigány lett vol na? Hiszen - ne tévedjünk - romái apjával is azért foglalkozott, foglal koztak, foglalkoznak, mivel ő mag; tartotta lényegesnek, mint költő metaforát - a dunai népek összefo gását sürgetendő, a saját származá sát hangsúlyozni. A kolozsvári polgármester közölte, hogy vizsgálatokat indítanak a magukat magyarnak valló helyi lakosoknál Funar maga számolta a magyarokat MTI-JELENTÉS Bár a romániai népszámlálás első hivatalos adatait csak júniusban teszik közzé, Gheorghe Funar kolozsvári polgármester máris bejelentette: a városban kevés magyar találtatott ahhoz, hogy a helyi közigazgatásban joguk legyen anyanyelvűk használatára. A kolozsvári polgármester, aki egyben a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára is, közleményben hozta nyüvánosság- ra saját népszámlálási adatait: ezek szerint a legjobb esetben is csak 59974 magyar nemzetiségű él Kolozsváron, ami azt jelenti, hogy a város lakosságának 18,45 százaléka magyar. Funar szerint még így is elfogadhatatlanul sok a magyarok száma: közleményében hangsúlyozta, eredményesnek bizonyult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség törvénytelen propagandája, embereket vásároltak meg, hogy vallják magukat magyarnak, sokakat a magyarigazolvány lehetősége csábított erre, és emellett autóbuszokkal szállították az embereket Kolozsvárra, hogy ott írják össze őket. A népszámlálást megelőzően Funar - saját, biztos adataira hivatkozva - váltig állította, hogy Kolozsváron a magyarok aránya nem haladja meg a 11 százalékot. A legutóbbi, 1992- ben tartott népszámlálás hivatalos adatai szerint a város lakosságának 22,7 százaléka volt magyar nemzetiségű. A kolozsvári polgármester közölte, hogy vizsgálatokat indítanak a magukat magyarnak valló lakosoknál, és érzése szerint számos esetben büntetéseket kell majd kiszabni hamis adatok közlése miatt. Kolozsváron a polgármester folyamatos magyarellenes botrányai jellemezték a népszámlálást. Már az összeírás első napján igyekeztek megfélemlíteni az embereket azzal, hogy a Funar vezette városi népszámlálási bizottság bejelentette: kilenc embert azonnal súlyos pénzbüntetéssel kellett sújtani hamis adatok közlése miatt. Néhány nap alatt kiderült, hogy a büntetéseket csak a bizottság Funar által kinevezett titkára találta ki. Amikor felszólították, hogy az ügyben indítson vizsgálatot, a polgár- mester közölte, politikai nyomást próbálnak gyakorolni rá. De feltehe tőén történt súlyos törvénysérté Kolozsváron: a népszámlálás félide jében több összeíró jelezte, hogy ; hivatalos adatfelvételi íveken kívü külön nyomtatványokat is kaptak amelyek a lakosok nemzetiségéi anyanyelvét és felekezeti hovatarto zásukat kellett feltüntetniük. A pol gármester, aki a népszámlálás megelőzően többször is bejelentet te, hogy hivatala számára saját sta tisztikákat fog összeálh'ttatni, a kü lön nyomtatványok megjelenésé „az RMDSZ és kiszolgálói szabó tázsakciójának” minősítette. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kü lön kiemelte, hogy elfogadhatatlan amit a népszámlálással kapcsolat ban Funar művelt és törvényes fele lősségre vonást követel.- Uram, nem szegődne el a pártunkhoz a választási kampány idejére? (Cossányi Péter rajza] Tudatosan elhallgatja a magyar irodalomtörténet a költő származását? József Attila, a „félcigány” TALLÓZÓ PROFIL A bécsi politikai hetilap Martony János magyar külügyminiszterre közölt interjút. „Magyarorszáj többször leszögezte, hogy a Be nes-dekrétumok kérdését nem ve ti fel a Szlovákiához, illetve Cseh országhoz fűződő kétoldalú kap csőlátókban: ha ezek a dekrétu mok nem egyeztethetők össze a: EU elveivel, a csehek és a szlová kok dolga ennek megoldása - sző gezte le Martonyi. A dekrétumok : XX. század ügye, és jobb lenni nem átvinni a XXI. századba - mondta. Egy kérdésre, amely sze rint az EU-ban is bírálat érte ; kedvezménytörvényt, mert a nem zetközi jog szerint arra az ország ra tartozik a kisebbségvédelem amelynek területén a kisebbség él Martonyi így válaszolt: Ez teljesei más kérdés. A külföldön élő ma gyarok kedvezményezéséről vai szó, s a törvényben szerepel az ; paragrafus is, amelynek érteimé ben - ha a jogszabályból konflik tus adódik -, az EU-jog alkalma zandó.
