Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 30. Családi Kör „Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt" A világ leghíresebb sírhelye HALKO JÓZSEF emberiség törté­netében az egyik legnagyobb el­lentmondás az a tény, hogy a föld­kerekség sok mil­liónyi sírhelye közül a leghíresebb éppen az, amelyik... üres! Ennek ellenére emberek százai és ezrei keresik fel szent áhítattal nap mint nap, hogy átadják magukat hangu­latának. Itt feküdt Isten Fiának holtteste, s ami a legfontosabb, itt történt meg a feltámadás. Szóval ez az a hely, melyből a történelem árad, de amely a jelenkort is érinti: a keresztények ugyanis vallják, hogy Jézus feltámadása a jelenkori kereszténység éltető forrása. Isten sírja - ahogy e helyet nevezik - Je­ruzsálem északi részén, egy azo­nos nevű bazilika nyugati szárnyá­ban található. Zajos üzletsora a ré­gi Jeruzsálemnek, ahonnan belép­het ide az ember. Már a hatodik századtól tömegje­lenségnek számít az ide való zarán­doklat. Szeptembertől márciusig tízezrek indultak a Szentföldre a si­vatagon át, s még többen hajókkal, hogy felkeressék a kereszténység legszentebb helyét: Isten sírját. De vajon honnan tudták ezek a vándorok, hogy éppen ez az a sír a régi jeruzsálemi sáncfalak mö­gött, hogy ez azonos a hellyel, hol Krisztus a halál felett aratott győzelmet? Hisz a rómaiak már 70-ben a földdel tették egyenlővé a Golgotát és környékét, s 135- ben Hadrianus császár tüntető­leg éppen ezen a helyen építtet­te meg Aphrodi­té templomát. Akkor úgy tet­szett, hogy a Sír eredeti helye végérvényesen odaveszett. S csak mikor 313-ban Kons­tantin császár a kereszténységet kezdte támogat­ni, határozta el, hogy impozáns templomot épít­tet Jézus sírja fölé. Mindvégig kérdés volt: pon­tosan hol található Jézus sírja? Sikerül-e rábukkanni? Az ásatá­sok legizgalmasabb pillanatairól a feltételezett Golgotán a törté­netíró Euszébiosz tudat bennün­ket: „És akkor, minden remény el­lenére felbukkant a megváltó fel­támadás legtiszteletreméltóbb, legszentebb tanúbizonysága.” Ta­núbizonyságnak Euszébiosz Krisztus üres sírját nevezi. Ho­gyan tudták mégis, hogy valóban ez az a hely, ahová a halott Messi­ást fektették? A sír, melyet Konstantin császár emberei tártak fel, hajszálponto­san megfelelt az evangélisták ál­tal leírtaknak. János apostol hír­adása szerint „Azon a helyen, ahol felfeszítették ót, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt.” És valóban, a feltárt hely is hasz­nálatlan sírt mutatott, nem volt benne „csontház”, ahová akkori­ban az elhuny­tak kiszáradt csontjait helyezték. Másodsorban a sírhely nem vájt, hanem pados típusú volt. Ez a két temetkezési forma létezett ugyanis az idő tájt. A vájt sír tulajdonképpen egy üreg volt, merőlegesen kimélyít­ve a falban. A pados sír meg amo­lyan kő fekhely a fal mentén. Já­nos evangéliumának 20. fejezeté­ben arról ad hírt, hogy Mária, aki „behajolt a sírboltba, két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyi­ket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.” Fejtől és láb­tól csak akkor ülhettek az angya­lok, ha pados temetkezési helyről volt szó, pontosan olyanról, mint amilyet a feltárás során találtak. Harmadszor pedig a felfedezett kő fekhely fekvése is megfelelt a bibliai leírásnak. Ezzel kapcsolat­ban Márk mondja el, hogy amikor az asszonyok beléptek a sírbolt­ba, „jobb kéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltöz­ve.” És valóban, a feltárt sírbolt­ban tényleg jobb kéz felől volt a holtnak kialakított nyughely! Ha tehát összegezzük, hogy az, amit Konstantin emberei találtak, egy használatlan jobb oldali kőpados sírbolt volt, egyike a keveseknek azon a környéken, s minden való­színűséggel az egyetlen, amelybe valóban nem temettek még sen­kit, nos tehát, ez esetben a sírhely azonosságának valószínűsége az ésszerű kétkedést is felülmúlja. Lehet, hogy éppen ezért akarták a mohamedánok mindenáron megsemmisíteni. 1009-ben Ha- kim Biamrillah egyiptomi kalifa parancsba adta, hogy Isten sírjá­nak templomát teljes mértékben meg kell semmisíteni, ami a leg­szentebb hely teljes megsemmi­sülését jelentette. Ademar Bene- dek-rendi szerzetes jegyezte fel, hogy a sírhely lebontásához 1010. szeptember 10-én fogtak hozzá. A korabeli krónikás, Rodulf szerint a legnagyobb ne­hézséget az a kőlap okozta, me­lyen a keresztről levett Jézus tes­te pihent. Azt írja: „A kőpadot megpróbálták fejszékkel szétver­ni, de nem sikerült nekik.” Úgy tűnik, bár nagy erőfeszítések árán, a Sírt nagy részben mégis­csak sikerült lebontani. Ami sok­kal fontosabb viszont, hogy nem sikerült megkérdőjelezni, meg­semmisíteni a Feltámadás gondo­latát, bárha már a farizeusok minden erejükkel azon munkál­kodtak. Ez a magyarázata annak, hogy miért üres a világ leghíre­sebb sírja: mert az, aki holtan fe­küdt benne, él, itt és most él. Az üres sírbolt azok megtelt szívét idézi, akik hittek Jézusban, mint az új élet forrásában. Mikor 2000. március 26-án II. János Pál Isten sírjának kőpadja elé járult, letérdelt, s áhítattal megcsókolta. S éppen erről a szent helyről szó­lította fel a világ hívő embereit, hogy adják hírül az üres sírbolt üzenetét: „Erről a helyről, ahol az asszonyok és az apostolok első­ként értesültek a feltámadásról, biztatom az egyház valamennyi tagját: újítsátok meg engedel­mességetek az Úr akarata előtt, hogy viszitek az evangéliumot egészen a világ végéig!” EGY GONDOLAT Halál után feltámadás SZAMARÁNSZKY EDIT A *1 mikor az ember komo­lyabb betegséggel küzd, és felmerül an­nak a lehetősége is, ■■■■ hogy ő marad alul a harcban, felteszi ma­gában a kérdést, hogy mi van a ha­lál után. Sohasem szabadulunk meg a kérdéstől. Előjön újra és új­ra. Talán mert félünk a végtől, min­den emberi kapcsolat megszakadá­sától. Magunlö-a hagyatva, semmi nélkül kell eltávoznunk a sötétség­be, amelyből nincs többé visszaút? Kinek tesszük fel, és honnan vár­juk rá a választ? Az egyetlen meg­bízható válasz csak odaátról érkez­het, csak az örökkévalóságból, élet és halál Urától. Aki Istenben hisz, könnyebben megtalálja a választ. Egyetlen személy jött el hozzánk az örökkévalóságból. Általa meg­tudtuk az igazságot mennyről és földről, Istenről és emberről, ha­lálról és életről. Ó a mi feltételeink mellett a mi életünket szenvedte végig ezen a földön. Isten kihozta őt a halottak birodalmából és győztessé tette a halál felett. A ha­lál nemcsak hogy mögötte, de uralma alatt is van. Ettől kezdve a halottak többé nem a halál foglyai, hanem az élet urához tartoznak. Örök jövőnk egyedül Krisztustól függ. Nem a halál a végső valóság és nem is az övé az utolsó szó. Jé­zus az úr élet és halál fölött. Ami­kor meghalt a kereszten és húsvét vasárnapján föltámadt, akkor le­győzte a halált. Ezzel a válasszal tudok a betegsé­gemben élni, a halál világának közepette az örökkévalóság erői­ből táplálkozni, a célra nézve. Ez­zel a válasszal meghalni is tudok, még ha kísértések és félelmek öve­zik is majd az utamat. Jézus itt van, és közel van hozzám. Aki ér­tem meghalt, az velem jön a hal­doklásomban, és nem hagy egye­dül a halál árnyékának völgyében. Napjaim meg vannak számlálva, időm azonban - örökkévalóságom - az ő kezében van. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok könyve, 23:4 CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL Lelkünk vámpírjai „Rendszeres olvasója va­gyok az Új Szónak. Na­gyon megkedveltem a ■ Családi Kör mellékletet, melyben nagy érdeklődéssel ol­vastam a Szépasszony lunáris kalendáriuma tanácsait. Az egyik részben az „elvett energiá­ról" volt szó. Velem is sokszor előfordult, hogy fáradtan tértem haza, mikor sokat voltam embe­rek közt. Otthon idegességet, fe­szültséget éreztem, és néhány­szor megmagyarázhatatlan ked­vetlenséget. Különösen akkor, amikor olyan emberekkel talál­koztam, akiket nem kedvelek, mert sokszor ok nélkül megbán­tottak, esetleg nemcsak nekem, hanem másoknak is ártottak. Ilyenkor az egész napom oda­van. Bevallom, nem nagyon szeretem az embereket. A tisz­telt szerkesztőségtől tanácsot szeretnék kérni: ha lehetséges, miként küzdhetném le ezt az el­lenszenvemet, vagy hogy egyál­talán van-e olyasmi, amit ma­gunkban úgy hívunk, az energia elszívása, lecsapolása?" Manapság sokat hallhatunk- olvashatunk különböző energiákról, a bio- és a koz- • mikus energia szavakon kí­vül olyan kifejezések és fogalmak is mindennapiakká váltak, mint a csakra, az aura vagy a fekete és fehér mágia. E fogalmaknak megvan a tapasztalati és tudomá­nyos alapjuk, gyökerük pedig a keleti kultúrákban keresendő, ahol magas szinten művelik és eredményesen alkalmazzák (pél­dául a gyógyászatban). Az ener­gián alapuló alternatív gyógymó­dok nálunk is elteijedőben van­nak, de a gyógyítók közt nagyon sok a kuruzsló, a szélhámos, aki manipulációval, negatív energi­ák, érzelmek gerjesztésével saját problémáit próbálja enyhíteni, vagy hatalmat szeretne szerezni mások felett. Bizonyos értelemben lehetséges az energia átadása, átvitele pozi­tív és negatív értelemben is. Itt most nincs módunk ebben részle­tesen elmélyedni, de gondoljunk csak arra az ismert érzésre, me­lyet egy számunkra rokonszen­ves, kellemes egyénnel való együttlét kölcsönöz, mely energi­ával tölt fel bennünket. Úgyanígy érvényes ennek ellenkezője is: a számunkra nem rokonszenves egyén nemcsak taszít bennünket, hanem letöri kedvünket, s mint­ha elszívná életerőnket. Agyunk ugyanis úgy működik, akár egy rádió adó-vevő készülék. A rossz- indulat, a gyűlölet, a féltékeny­ség, az irigység nagyon heves in­dulattöltést jelent, erős érzéshul­lámokat sugároz ki. A szenvedé­lyes romboló érzések a nyugal­munk, egyensúlyunk, lelki bé­kénk vámpírjai, kimerítenek ben­nünket, s hordozóik közelségét tartósan senki sem viseli el. A lé­lek egészséges ösztöne előbb- utóbb menekülésre késztet az ilyen egyén elől. A negatív kisu­gárzású emberek többségének lelke mélyén nagy fájdalom, csa­lódottság van, s ezt mások hántá­sa által próbálják mérsékelni. Tisztázza, mennyire fontosak, ér­tékrendjük, érzelmeik szerint mennyit jelentenek Önnek ezek az emberek. Ha minden szem­pontból távol állnak Öntől, véle­ményük, rosszindulatú fecsegé­sük nem lehet mérvadó, és nem határozhatja meg az Ön viszo­nyát más emberekhez. Ám jó szó­val, példával, pozitív gondolat- és érzéskisugárzással „gyógyszert” kínálhat fel nekik. Ha elfogadják, gyógyulni kezdenek, s még jó kapcsolat is kialakulhat Önök közt. Ha nem fogadják el, akkor csak az idő és az eltávolodás se­gíthet. Ilyen esetekben nekik kel­lene elgondolkodniuk Szent Ágoston mondásán, mely szerint Isten mézzel akatja megtölteni a szívedet, de nem tudja, mert tele van ecettel. Bármüyen keserves munka is, előbb alaposan ki kell súrolnod a hordót. Sokaknak problémát okoz tö­megben lenni, fáradtak, ingerül­tek lesznek. Ennek egyik oka, hogy kinek-kinek megvan a maga térszükséglete, egyéni „légbubo- réka”, melyet ha megzavarnak, rosszul érzi magát. Ez a szemé­lyes zónatávolság több mindentől függ: az illető földrajzi terület kultúrájától, népsűrűségétől, az egyén lelkialkatától stb. Ezért van, akit nem zavar a nagy tár­saság, mások fizikai közelsége, sőt, ilyen közegben érzi jól ma­gát. Ezzel szemben akinek na­gyobb a személyes térszükségle­te, azt feszélyezi, ha társadalmi vagy különösen személyi zónáját (ez kb. 46 és 122 cm között inga­dozik) átlépik. Személyes teré­nek megőrzésére fordítja energi­áját, s ettől fárad ki. Nem beszél­ve arról, ha intim zónáját is meg­zavarják, hiszen ebbe csak az ér­zelmileg egészen közel állóknak (szülő, házastárs, gyermek, köze­li barát) szabad belépniük. Önt tehát valószínűleg szintén az fá­rasztja ki, hogy saját zónájának határait őrzi. Súlyosbítja helyze­tét, hogy személyes terét nem­csak idegen vagy semleges sze­mélyek zavarják, hanem olyan el­lenszenves emberek is, akik leg­személyesebb, legbensőbb vilá­gában bántották meg. Leveléből az tűnik ki, hogy érzé­keny természetű, s érzékenységét az átélt ok nélküli bántalmak még inkább fokozzák. „Energia­burka” elgyengült, Ön tehát se­bezhetővé válhat. A megváltozott gazdasági és szociális körülmé­nyek, az egyáltalán nem ritka lét­bizonytalanság, bizony, sok em­berben felerősíti a negatív érzel­meket, s ezek rányomják bélye­güket az emberi kapcsolatokra is. Ha e kapcsolatok nem eléggé mé­lyek, és nem valódi értékeken alapszanak, akkor e teherpróbát nem élik túl, felbomlanak. Még ha nagy csalódás érte is Önt, próbálja békességgel elengedni ezeket az embereket, adja fel ne­heztelését, sérelmeit, esetleges keserűségét is. Ez az útja annak, hogy megtalálja belső békéjét, lelke nyugalmát, a harmóniát és önbizalmát. Való igaz: hozzáállá­sunk, szemléletünk megváltozta­tásával megváltoztatjuk magukat a körülményeket is. Kívánom, le­Dr. Kamenov Margit klinikai pszichológus gyen ereje ahhoz, hogy elviselje a megváltoztathatatlant, megvál­toztassa azt, ami megváltoztatha­tó, és legyen bölcsessége e kettő egymástól való megkülönbözte­téséhez. Keressen olyan területe­ket, tevékenységeket, amelyek az Ön értékrendje szerint fontosak, melyek által napjai értelmet nyer­nek, s örömforrássá válnak az Ön számára. A szép és a jó meglátá­sával fokozatosan felfedezi, meg­találja embertársaiban is a szépet és a jót. Érdeklődjön az iránt, hogy lakhelyén és környékén mi­lyen klubok, egyletek, alapítvá­nyok, jótékonysági egyesületek működnek, s érdeklődési területe alapján válassza ki, melyikben tölthetné hasznosan idejét. Itt olyan értékes embereket ismer­hetne meg, akiket idővel bizonyá­ra meg is szeret. Befejezésül hadd idézzem egy fohász részletét. Re­mélem, ez is hozzásegíti ahhoz, hogy az emberek iránti bizalmát, szeretetét visszanyerje: „Uram, hadd legyek békéd esz­köze, hogy szeressek, hol gyűlölködnek, hogy megbocsássak, hol bántanak, hogybékítsek, hol veszekednek... hogy örömet nyújtsak, hol bánat lakozik... Uram, hadd legyek békéd esz­köze.”­............- :__-a—. -y- . A Sírká polna homlokzata és bejárata. A kis képen a sírkamra és a bemélyített sírpad. Az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents