Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-04 / 53. szám, hétfő
8 Tudomány ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 4. RÖVIDEN Újabb HIV-vírus fajtát fedeztek fel A HIV-vírus újabb fajtáját fedezték fel majmok szervezetében francia kutatók. A SlVgsn névre keresztelt új immunhiányos vírust 19 foltos orrú majom szervezetében regisztrálták Kamerunban. Sokban hasonlít az emberi szervezetben AIDS-et okozó, HIV-1 névre keresztelt vírushoz, valamint a csimpánzokban található kórokozó egyik változatához. A kutatók feltételezése szerint a mindenevő csimpánzok szervezetébe a SIV-vírus az elfogyasztott foltos orrú majmok révén került. Az emberek között is akadnak olyanok, akik szeretik a főemlősök húsát: a tudósok szerint az első szeropozití- vak azok közül kerültek ki, akik - tudtukon kívül - SIVgsn-nel fertőzött majomhúst fogyasztottak. A francia kutatócsoport szerint a SlVgsn-vírus olyan különleges gént tartalmaz, amely képes ellenőrizni a vírus szaporodását és lehetővé teszi a kórokozó átjutá- sát állatról emberre. A montpellier-i tudósok most olyan teszt kidolgozásán fáradoznak, amelynek segítségével a majmokban előforduló összes olyan vírust feltérképezhetik, amelyek könnyen szaporodnak és terjednek, különösen nagy veszélyt jelentve az emberiség számára. Jelenleg hatféle SIV-vírustörzset tartanak nyilván (az S betű a rövidítésben a majomra utal). A szalmonella gyors kimutatása Kaliforniai tudósok olyan új módszert fejlesztettek ki a szalmonella azonosítására, amely az eddigi 12 hétig tartó vizsgálat helyett csak néhány órát vesz igénybe. Közismert, hogy a nyers tojást tartalmazó ételektől szalmonella-fertőzést kaphatunk, amely esetenként súlyos megbetegedéshez is vezethet. Az új módszer alapja a betegséget okozó szalmonella, a Salmonella enteritidis DNS-molekulájá- nak egyes, csak e szerotípusra jellemző darabjainak azonosítása. E jellegzetes DNS-darabokat más, ártalmatlan és betegséget nem okozó szalmonellatörzsek DNS-darabjaival összehasonlítva a betegséget okozó törzs jelenléte egyértelműen észlelhető. Az új módszert már sikerrel használják klinikai körülmények között, ahol négy órán belül sikerült azonosítani egy természetes módon fellépő szalmonellajárvány jelenlétét. A hagyományos módszerrel a járványt csak 7-10 nap alatt ismerték volna fel. A poklot is tűrő baktérium A Pyrolobus fumarii baktérium egyedülálló tulajdonsága, hogy képes életben maradni még pokoli körülmények között is. Öt évvel ezelőtt az Alvin kutató-tengeralattjáró fedezte fel a baktériumot 3,5 kilométer mélységben a Közép-Atlanti-hátságon. A baktérium olyan mélytengeri füstölgők oldalán tanyázik, amelyek forró gázokat és vizet lövellnek az óceánba. A minták elemzésénél német kutatók fedezték fel a baktériumot, és keresztelték el jelenleg használatos nevére, amelynek jelentése „a kémény lángnyelve”. A baktérium számára a 90-130 Celsius-fokos hőmérséklet a legkedvezőbb, és akár 250 atmoszféra nyomást is könnyedén elvisel. A levegőtlen környezetben hidrogénnel és szén-dioxiddal táplálkoznak, amely az óceán fenekén lévő vulkánokból áramlik ki. San Di- egó-i kutatók bejelentették, hogy sikerült a baktérium genomjá- nak teljes szekvenciáját meghatározni. Úgy tűnik, hogy a baktérium 2000 génjének csak mindössze 10 százaléka található meg más baktériumokban, (mti, origo) Lábnyomkövületekre alapozott megállapítás A Tyrannosaurus nem volt sprintkirály KORRIDOR Ellentétben azzal, ahogyan némely hollywoodi filmben ábrázolják őket, a kétlábú dinoszauruszok, mint amilyen a Tyrannosaurus is volt, a valóságban gyatra futók voltak. Legalábbis ezt állapítja meg két amerikai kutató a Nature című brit tudományos folyóiratban közzétett írásában. Ahhoz, hogy óriási tömegű testükkel futni tudjanak, a dinoszauruszoknak elképzelhetetlenül nagy mennyiségű izomzatra lett volna szükségük. A két amerikai kutató matematikai példák segítségével számította ki ezt. John Hutchinson és Mariano Garcia, a Berkeley Egyetem (Kalifornia) kutatói egész sor paramétert állítottak fel, amelyek szerint a Tyrannosaurusnak, amely körülbelül hatezer kilós testével még nem is tartozott a legsúlyosabb dinoszauruszok közé, testtömegének 80 százalékát kellett volna lábizomzatában felhalmoznia ahhoz, hogy gyorsan tudjon szaladni. A két kutató elméletének igazolására kísérleteket végzett ma élő állatokkal is. A tudományos életben hosszabb ideje ütköznek a vélemények arról, hogy a két lábon járó dinoszauruszok tudtak-e egyáltalán futni és ha igen, milyen gyorsan. Ugyanebben a tudományos folyóiratban két brit kutató ugyanis nemrégen azt állította, hogy a kétlábú dinoszauruszok akár óránként 30 kilométeres sebességgel is képesek voltak futni. A két angol tudós ezt a megállapítást dinoszaurusz lábnyomkövületekre Ellapozta, amelyek véleményük szerint átmenetet mutatnak a menés és a futólépés között. (Képarchívum) Az utas megadja a kívánt célállomást, a minitaxi pedig maga választja ki a megfelelő útvonalat Próbaúton a sofőr nélküli taxi Cardiff. Sofőr nélküli minitaxi indult próbaútra Angliában. Az ULTra névre keresztelt személyszállító kapszula forradalmasíthatja a tömeg- közlekedést. A négyszemélyes járművet a Bristoli Egyetem kutatója, Martin Lowson fejlesztette ki, aki az amerikai Apollo-program- ban is részt vett. INDEX A másfél méteres nyomtávú mini- jármű csúcssebessége negyven kilométer óránként, így esélye van leelőzni a dugóban cammogó buszokat. A tervek szerint 2004- re már harminc ULTra kapszula A gumikerekeken gördülő taxik jobbára a földön haladnak majd, a zsúfoltabb környékeken azonban várhatóan magasba emelik a pályát Űrbe telepített rakétákkal lehetne szétlőni a Földet fenyegető aszteroidákat Forradalmian új műanyag látja el a Cardiffi-öböl környékét, a következő fázisban pedig Cardiff belvárosában is kiépítik a hálózatot. A gumikerekeken gördülő járművek jobbára a földön haladnak majd, a zsúfoltabb környékeken azonban várhatóan magasba emelik a pályát. Az ULTra járművek automatizált taxiként funkcionálnak majd, az utasok az állomásokra rendelhetik őket. A smartkártyával működő rendszerben az utasnak elég megadnia a kívánt célállomást, a minitaxi maga választja ki a megfelelő útvonalat. Amennyiben az utasok hajlandóak osztozni a taxikon, az útiköltség is csökken. A szinte zajtalanul haladó elektromos minitaxik minden állomáson rákapcsolódnak a töltőre, miA kerékpárnak is lesz helye a kapszulákban (Fotók: internet) előtt továbbindulnának. A figyelmetlen gyalogosoknak megnőnek túlélési esélyeik, mivel az ULTra azonnal megáll, ha akadályt észlel útjában. A kapszulákba nemcsak a babakocsik férnek be, hanem a mozgássérültek is kényelmesen be tudnak szállni, sőt a tervezők a kerékpárokat sem démonizálták: van hely a bringáknak is. A magasban íevő állomásokra liftek viszik fel az utasokat, és kamerák vigyáznak biztonságukra. Tervezői szerint az ULTra felhasználóinak nem kell többé taxira várniuk, mivel az idő 80 százalékában már ott várja őket a minijármű az állomáson. A hatékonyság növeléséhez hozzájárul a Kamerák vigyáznak majd az utasok biztonságára. kapszulák nagy száma és a tömegközlekedésnél jóval gyorsabb utazás. Az Advanced Transport Systems szerint a rendszer kiépítésének költsége mintegy harma- da-fele egy hagyományos villamosvonalnak vagy kisvasútnak. Armageddon-elhárítás INDEX Bármikor újra bekövetkezhet egy olyan katasztrófa, mint hatvanöt millió évvel ezelőtt, amikor egy Földnek ütköző aszteroida elpusztította az élővilág zömét. A NASA űrvédelmi felügyelete folyamatosan figyeli a veszélyes pályákon mozgó objektumokat, és terveket dolgoz ki arra az esetre, ha egy aszteroida becélozná a Földet. Hatvanöt millió évvel ezelőtt egy kb. 15 kilométer átmérőjű aszteroida ütközött a Földnek, valahol a mai Mexikói-öböl térségében. A becsapódás kb. 100 millió megatonna TNT-nek megfelelő robbanóerőt szabadított fel, ami gyakorlatilag a világvégét jelentette a Föld akkori élővilága számára. Azok az élőlények, amelyeket a földrengések, szökőárak és vulkánkitörések nem pusztítottak el, annak az erős lehűlésnek estek áldozatul, amelyet a légkörbe került óriási mennyiségű por és hamu okozott: a sötétségbe borult Földön egy újabb jégkorszak kezdődött. Az élővilág zöme elpusztult, ekkor haltak ki a dinoszauruszok is. A levegőben robbant szét Egy ehhez hasonló katasztrófa bármikor újra bekövetkezhet. Kisebb méretű aszteroidák és üstökösök azóta is nem egyszer eltalálták a Földet, csak az utolsó néhány száz évből is több ilyen becsapódásról tudunk. Az egyik legismertebb eset a múlt század elején Szibériában, a Köves-Tunguzka folyó tájára érkező meteorit vagy üstökös volt. A levegőben robbant szét, 40 km sugarú körben letarolva az erdőt, a robbanás energiája kb. 15 megatonnás lehetett. Egyre több az ismerős aszteroida Hogy védekezni tudjunk az űrből érkező nemkívánatos látogatók ellen, először meg kellene ismernünk őket. A NASA erre a célra létrehozott részlege, a Spaceguard Survey (Űrvédelmi Felügyelet) évről évre növekvő számú veszélyes aszteroida felderítéséről számol be. Az elmúlt évben kereken száznak a pályáját sikerült azonosítani, ezzel együtt már 587 egy kilométernél nagyobb átmérőjű földközeli objektumot ismerünk. Ezek egyike sem fog a Földnek ütközni a belátható jövőben. A maradék, becslések szerint még kb. 1200 potenciálisan veszélyes aszteroida zömének (90%) felkutatása a felügyelet szerint még ebben az évtizedben megtörténik. A fennmaradó 10 százalékot az üstökösök jelentik, amelyek azért maradnak utoljára, mert pályájuk olyan távolságokba vezet, hogy csak nagyon ritkán, több tíz, vagy több száz évenként egyszer kerülnek a közelünkbe. A munkát több űrkutató csoport végzi a Spaceguard Survey összehangolásában, a leghatékonyabb az Új-Mexikói MIT Lincoln Laboratórium LINEAR programja, amely a NASA-én kívül az Egyesült Államok Légierejének költségvetéséből is kap támogatást, s amely több felderített NEO-val (Near Earth Object — földközeli objektum) büszkélkedhet, mint az összes többi csoport együttvéve. Ha felénk tart a szomszéd S hogy mit teszünk akkor, ha kiderül, hogy valamelyik szomszéd felénk tart? Erre sajnos még nincs pontosan kidolgozott stratégia. Nyüván meg kellene próbáim szétrobbantani, vagy eltéríteni nagy robbanótöltettel felszerelt rakétákkal. Claudio Maccone, a Torinói Asztrodinamikai Központ munkatársa nemrég ismertette erre vonatkozó javaslatát az Acta Astronautica című szakfolyóiratban, amely szerint az elhárítást legjobban az űrbe telepített rakétákkal lehetne megoldani. Az űrbéli rakétabázis számára a Föld és Hold közötti Lagrange-pon- tot javasolja, ahol a két égitest vonzása kiegyenlíti egymást, ezért a bázis pozíciója minimális energiával stabilizálható. Az innen indított rakéták sokkal könnyebben és gyorsabban érhetik el célpontjukat: nem kell megküzdeniük a gravitáció és a légkör fékező hatásával. Ha pedig egy felénk tartó aszteroidát — a méretei miatt — csak eltérítem lehet, az űrből indított rakétáknak erre is jobb esélyük van, mint a Földről startolóknak: az ebben az esetben ideális, 90 fokos találkozási szöget a földi rakéták csak többszöri pályamódosítással tudnák elérni, ez is növelné a küldetés sikerének kockázatát. Maccone jó esélyt lát arra, hogy javaslatát az űrnagyhatalmak kormányai komolyan fontolóra vegyék, és a közeljövőben tárgyalások kezdődjenek a kivitelezés módjáról. Egymillió kisebb NEO Ha az egy kilométeresnél nagyobb NEO-k (földközeli objektumok) problémája egyszer megoldódik, rátérhetünk a kisebbekre. Körülbelül egymülióra becsülik az 50 méter és egy kilométer közötti átmérőjű NEÓ-k számát, amelyek még mindig nem lebecsülendő veszélyforrást jelentenek. Az 50 méter alattiak elégnek a Föld légkörében. Bár a statisztikák szerint viszonylag ritkán, mintegy 200 évente jut belőlük a Földre olyan, amely komoly kárt okoz vagy okozhat, mint a „tun- guz meteorit“ — s ennél lényegesen gyakrabban van részünk a hasonló pusztításra képes földrengésekből és nagy viharokból —, a következő évtizedek űrvédelmi programjaiban a tovább tökéletesedő észlelési eszközök és rendszerek segítségével ezek felderítésére és leküzdésére is minden bizonnyal sor kerül majd. Öngyógyító ablakok Egy forradalmian új műanyag egymás után többször is ki tudja javítani a rajta keletkezett töréseket. A kemény és átlátszó anyag akkor tudja meggyógyítani önmagát, ha óvatosan felmelegítik, majd lehűtik. Ezt a különleges képességet majd több területen is lehetne alkalmazni, a szilícium chi- pek védelmétől egészen az öngyógyító ablakokig. Bár nem ez az első önmagát kijavító műanyag, ez tud először a komponens molekuláiban található atomok között újra erős kapcsolatot létrehozni. A termoplasz- tikus anyagokat például hővel meglágyítva lehet javítani, de ekkor a hosszú polimer láncok összekuszálódnak a repedés mentén. Más anyagok törésekor a benne található apró csövekből vagy kapszulákból ragasztó távozik, mely megújítja a kémiai kötéseket, de ez többszöri törés után már nem működik. Fred Wudl, a Kalifornia Egyetem munkatársa kollégáival olyan műanyagot fejlesztett ki, amelynek szobahőmérsékleten olyan a struktúrája, mintha sok tépőzár keveredett volna össze. Százhúsz Celsius fokon a tépőzárak szétválasztódnak, ám lehűtve újra egyesülnek. A tépőzárhoz hasonlító kapcsolatok a molekulák között erős kémiai kötést jelentenek. Minden egyes molekula több ilyen kötést létesít, melynek eredménye egy sűrűn összekapcsolt hálózat. 120 fokon a kötések közel egyharmada felszakad, így tehát a hő hatására sok ragadós vég keletkezik, amely készen áll arra, hogy újra egyesüljön egymással, és így megszüntessék a repedést. Egy vékony műanyag lemezt többször is el lehet törni és újra megjavítani, bár egy látható forradás árulkodik majd a törés helyéről, és az anyag fele olyan erős lesz csupán, mint eredetileg, (stop!)
