Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-27 / 73. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 27. KOMMENTÁR Klub vagy párt? SZILVÁSSY JÓZSEF Amire Milan Ftácnik tegnap elszánta magát, arra hetek óta lehetett számítani, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Peter Weisshez és más értelmesebb baloldali politikushoz hasonlóan ő sem hajlandó tovább egy gyékényen árulni Pavel Koncossal. Aki minden jel szerint bevégzi azt, amit Jozef Migas elkezdett, és szeptemberre megássa az SDL síiját. Hosszas elemzést igényelne, hogy a több szlovák újságíró által szocialista földesúrként emlegetett agrárminiszteren kívül kiket lehet még a szociáldemokrata ambíciókkal induló politikai tömörülés sírásójának tartani. Mekkora felelősség terheli Peter Weisst, aki úgy akarta erősíteni párton belüli pozícióit, hogy a baloldali szlovák nacionalistákkal paktált, s mennyiben ludas az SDE mélyrepülésében a jelenlegi házelnök, aki nyilvánvalóan Meciar támogatásával került a pártelnöki székbe, mert a HZDS vezérének 1998 után olyan szándéka lehetett vele és a párttal, mint előzőleg Luptákkal. Migas vezetésével az SDE kétkula- csos politikát folytatott. Emiatt elveszítette szavahihetőségét, hitelét. Mindezek után a boldog múltról darvadozók és a központi államhatalomhoz foggal-körömel ragaszkodók Koncosban látták a megmentőt. Ő nem volt rest és „téesz-demokráciát” honosított meg a pártban. Sokan azt tartják, hogy Weissék későn katapultáltak. Emiatt szeptemberben semmi esélyük, hogy bejussanak a parlamentbe. Ők viszont bíznak abban, hogy képesek lesznek a maguk oldalára állítani a nagypolitikából, a Dzurinda-kabinetből, Fico politikai vargabetűiből kiábrándultakat. Ftácnik átállásával esélyeik kétségtelenül nőttek, hiszen az oktatási miniszter karizmatikus politikus, akiről a hazai magyar oktatási szakemberek is jó véleménnyel lehetnek. Volt és van ugyanis kellő empátiája a nemzetiségi oktatásügy sajátos gondjai iránt. A Szociáldemokrata Alternatíva (SDA) életképessége és főleg választási szereplése jórészt attól függ, vajon az alapítók képesek lesznek-e felismerni, hogy nem zártkörű értelmiségi klubot kell működtetniük, hanem olyan pártot, amely világos programmal, hiteles politikával, közérthetően szólítja meg potenciális támogatóit. Ftácnikék nagy kihívás előtt állnak: követniük kellene Milos Zeman példáját, aki viszonylag rövid idő alatt erős szociáldemokrata pártot épített fel. A szlovákiai demokrácia lenne erősebb, ha az SDA is úgy izmosodna meg, mint cseh partnere. Csukamájolaj MALINÁK ISTVÁN Alapkérdése a szlovák demokráciának: jogsértő-e az az orvos, aki leerőszakolja a gyerek torkán az ocsmány csukamájolajat? Józan paraszti ésszel a verdikt: jogsértő, de nem bűnös. Ezért fölösleges a „szent cél”, Meciar kiiktatása érdekében látszatvitát folytami arról, beavatkozik-e a Nyugat a szlovák választási kampányba, vagy sem. Igen, szemérmedenül beavatkozik. Nem a NATO-nak vagy az EU-nak van szüksége arra, hogy a „demokratikus” szlovák sajtó Brüsszel foga- dadan prókátoraként unalomig bizonygassa: a meghívónak joga van megszabni a feltételeket, meghatározni, melyik szlovák párttal, vezérrel igen és melyikkel nem. Ugyanis nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a demokráciára felesküdött szlovák erők képtelenek voltak teljesíteni alapvető feladatukat, visszafordíthatatíanná tenni a demokratikus fejlődést, a társadalom ugyanolyan beteg, mint négy éve. Ezt doktor Brüsszel felismerte, és elővette a csukamájolajat. Bízzunk benne, hogy nem késett el. Mert a társadalom betegségének fokát jelzi, hogy „demokratáinknak” nemcsak Brüsszel mentőöveire van szükségük, hanem a sajtóéra is. Megint a média akarja megoldani azt, amit a jól fizetett pancserek elpuskáztak, Lexa-ügyet, privatizációt, korrupciót, buta törvényeket. Megint azt hiszi magáról a sajtó, hogy a társadalom lelkiismerete, pedig csak a politikai elit ruházza rá saját felelősségét. Ezt nevezik szereptévesztésnek. Az angol parlament alsóházában még a kormánypárti honatyák is átharapják egymás torkát, amiért a Blair-kabinet támogatja Amerika esetleges Irak elleni akcióját. A politikai réteglapokat leszámítva a nagyérdeműt az foglalkoztatja, hogy a felsőház ellenzi azt a törvényjavaslatot, amely betiltaná a rókavadászatokat. Kékvérű uraimékat nem érdeklik az állatvédők, a lordok ragaszkodnak a hagyományokhoz, mondván: e sport betiltása sértené alapvető emberi jogaikat. Margaret Thatcher azt mondta, jó lenne, ha Nagy-Britannia fokozatosan kihátrálna az Európai Unióból. De ott nem ez a hír, hanem az, hogy a Vaslady beteg, ezért visszavonul a közéletből. Mert sajnálják, mert tisztelik, mert mindörökre ő az egyedüli, az utánozhatatlanul brit Vaslady. Meg az a hír, hogy a 101 éves anyakirályné lassan teljesen megvakul. Mert őt szeretik, mert ő a jelkép. Visszatérve a csukamájolajhoz: tudják, mikor lesz itt demokrácia? Nem novembertől, amikor talán meghívnak bennünket a NATO-ba, és nem is 2004-től, amikor talán beoldalgunk az Unióba. Hanem akkor, amikor a szlovák sajtó a csuka véleményére is kíváncsi lesz. GLOSSZA A feltámadás szomorúsága SZÁSZI ZOLTÁN A nyúlánk férfi megfordul és körülnéz. Sziklákon heverő szövet, beleégve a test, a múlandóság lenyomata. Vémyomok, verejték, könnyek, nyál, ecet és kenőcsök. Mirha és tömjén átható illata. Végignézni a testen. Töredék. Sebhelyek mindenhol. Korbácsütés, égető szögek, töviskorona sebei. Miért? A romlottból a ro- molhatatlanba való átváltozás szentségéért. Egyedül lenni ilyenkor. Csak egyedül. Senki e világi meg nem értheti azt, ami most történik. Pedig a jelet várták. Az átváltozást, a showt. Kaptak helyette esendóséget, fájdalmat, szomorúságot. Embert. Istenné változni, feltámadni, s mindennek megélni szomorú szépségét. Ki vállalhatta volna még? Körülnéz a férfi és tudja, hogy a templom, amit leromboltak mások, s amit ő három nap alatt újraépített, sokáig üres lesz. Fel sem ismerik. Pedig hogy szerették. Az a nő is, a hajával törölte meg a lábát, a másik meg legszebb kendőjével itatta fel a kín verejtékcsöppjeit. Legyen neki örök emlék. Csak a hit. De hitetlen az ember. Csak szeretne hinni, de mindig csak magában, mindig az anyagban, a romlott, lehúzó anyagban. Hajnal van. A rendőri kordonoknál állig felfegyverzett fiatal férfiak igazoltatnak. A siratófalnál hajlong az öreg fűszeres. Vízhordó fiú indul terhével a piac felé. A kenyeres oldalán gépfegyverrel rakosgatja a cipókat. A kőtemplomok cicomája közt félénken sétálgat a férfi. Az az asszony hasonlít anyjára. Gépfegyversorozat hangjából fonódó töviskoszorú hull a szent városra. Húsvét 2002. TALLÓZÓ HOSPOpÁRSKÉN.OyiNY A csehszlovákiai és a magyarországi németek kitelepítése közötti különbségekre mutat rá a Mecsek alján fekvő Boly faluban készített riportjában a prágai napilap. Lubos Palata azt írja, hogy a Bolyból kitelepített németek házaiban a II. világháború után a szlovákiai Negyedről kitelepített magyarokat helyezték el. A kitelepítések között azonban alapvető különbség volt - idézi Heinék Ottó, a magyarországi német önkormányzat elnökének szavait. „Magyarországon nem voltak áldozatok. A németek kitelepítése ellen ráadásul a magyar politikusok egy része, a katolikus egyház és számos magyar művész tiltakozott”. A szerző szerint a szocializmusban a bólyi németek és az odatelepített magyarok megbékéltek egymással, a kommunizmus bukása után pedig Budapest rendezte a német kisebbséget ért sérelmeket. A magyar parlament már 1990-ben kijelentette, hogy a németek kollektív bűnössé nyilvánítása elfogadhatatlan, s kitelepítésük az emberi jogok megsértése volt, a vagyoni károkat pedig kárpótlási törvény által rendezte. Bár 1990 után a kitelepített németek visszatérhettek volna, ezt csak néhány idős pár tette meg, s a kárpótlásként kapott pénzt többnyire helyi rokonaiknak adták. A szlovákiai magyarok viszont Pozsonytól sem bocsánatkérést, sem kárpótlást nem kap- Az lenne az igazi, ha pártunk támogatottsága olyan mértékben növekedne, mint a Duna vízszintje a múlt tak-jegyzi meg a szerző, s idézi egy héten! (Peter Gossányi rajza) helyi lakos véleményét, aki a dekrétumokat fasisztának minősítette. Az amerikaiak elsősorban öt ország belépését támogatják, Szlovákiáét, Szlovéniáét és a három balti államét Esélyesek vagyunk a felvételre Mivel ebben az évben Szlovákia számára is létfontosságú döntés születik a NATO további bővítéséről, érdemes szemügyre venni, hogyan gondolkodnak az egyes tagállamok erről a kérdésről, illetve milyenek az erre vonatkozó érdekeik. ONDREJCSÁK RÓBERT Az észak-atlanti szervezet legbefolyásosabb tagja, amelynek álláspontja meghatározó lesz a bővítéssel kapcsolatban, az Amerikai Egyesült Államok. Sokáig bizonytalan volt az amerikai vezetés álláspontja, hiszen az elnök- választás után időbe tellett, míg a Bush-kormány kialakította saját külpolitikai koncepcióját és bővítéssel kapcsolatos nézeteit. A tavalyi év közepére, második felére azonban a washingtoni kormány egyértelművé tette: támogatja a NÄTO bővítését és a prágai csúcson legalább egy országgal bővül a szervezet, tehát biztosra vehető az újabb bővítési kör. Az amerikaiak elsősorban öt ország belépését támogatják, Szlovákiáét, Szlovéniáét és a három balti államét. Az utóbbi időben érezhetően megnőtt a baltiak tagságának támogatottsága, amely mindig is vörös posztó volt Oroszország számára. Washington számára az egyik legfontosabb szempont a belépni vágyó országok politikai helyzete. Eléggé világosan tudtunkra adta ezt az USA új szlovákiai nagykövete is, amikor az idei szlovákiai választások és a NATO-tagság közötti összefüggésekről beszélt. Mivel á bővítésről a döntő szót csak a prágai csúcson mondják ki végleg, amely a hazai választások után lesz megrendezve, ennek az amerikaiak álláspontja miatt (is) óriási jelentősége lesz. Egyértelmű az is, hogy Prágában nem lesz olyan nézetkülönbség és vita a NÁTO-tagállamok között arról, hogy melyik ország kapjon meghívót, mint a madridi csúcson 1997-ben. Akkor az USA csak Magyarország, Lengyelország és Csehország felvételét támogatta, ellentétben Franciaországgal, amely saját geopolitikai érdekeitől vezérelve szerette volna elérni Szlovénia és Románia meghívását is. Bár a francia álláspontot több ország támogatta, végül az amerikai elképzelés győzött. Az amerikai diplomácia akkori ténykedését sokan bírálták, mondván, túlságosan „unipolaritásban” gondolkodik és nem veszi figyelembe szövetségesei érdekeit. Mindenesetre a madridi csúcs megmutatta, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül nincs esély a tagságra. Prágában azért nem lesz jelentősebb vita, mert nagyjából minden befolyásos tagország egyetért, vagy legalábbis nem fogalmaz meg a többiekétől túlságosan eltérő véleményt. Francia- ország számára jelenleg a NATO bővítése másodrangú és éppen ezért bár Párizs mindig a Washingtonnal szembeni alternatívát képviseli, nem fog olyan erőteljesen támogatni egyetlen országot sem, mint azt 1997-ben tette Szlovénia és főleg Románia esetében. A franciák jelenleg ugyanis sokkal inkább ez Európai Unióval és annak megerősítésével vannak elfoglalva. Párizs a közös Az USA támogatása nélkül senkinek nincs esélye a tagságra. európai védelmi és külpolitika megteremtésén fáradozik, amely számára nagyobb jelentőséggel bír, mint az Észak-atlanti Szövetség bővítése. Ennek megfelelően a tagjelölteket is az összeurópai védelmi és külpolitikai együttműködéshez való viszonyuk alapján fogja megítélni. Ha valamelyik tagjelölt nem helyezkedik kifejezetten elutasító álláspontra ezzel a folyamattal szemben, a franciák nem fognak akadályokat gördíteni a tagság elé. A következő befolyásos ország, amelynek komoly szava lesz a döntésnél, Nagy-Britannia. Ha a brit álláspontot vizsgáljuk, abból kell kiindulnunk, hogy London a NATO-t saját biztonságának alapköveként kezeli. Támogatni fogja a bővítést és általában véve az amerikai álláspontot - lévén Washington legszorosabb európai szövetségese -, de azért sajátos brit feltételek mellett. Ezek közül a legfontosabb, hogy a NATO-nak elsősorban katonai és nem politikai szervezetként kell működnie, amin nem változtathat a bővítés sem. Továbbá a bővítés nem veszélyeztetheti a szervezet akcióképességét, tehát az új tagoknak erősíteniük és nem gyengíteniük kell a NATO-t. London a NATO belső meggyengülésének elkerülése érdekében ügyelni fog arra is, hogy csak szilárd demokratikus országok legyenek a csatlakozók között. Németország alapjában véve támogatja a bővítést, azonban számára jelenleg fontosabb az Európai Unió keleti irányú bővítése. Ez azzal is magyarázható, hogy Németország keleti szomszédai - Lengyelország és Csehország - már 1999 óta tagjai a szervezetnek, ami megoldotta a németek biztonsági problémáit keleten. Németország álláspontjának kialakításánál fontos szerepet játszanak a német-orosz kapcsolatok is, amelyekbe Berlin eléggé sok energiát fektet. Ezért, bár elvi szinten támogatják a balti országok felvételét, illetve nem ellenzik azt, a németek figyelmeztetnek az orosz álláspont figyelem- bevételének szükségességére is. Leginkább Szlovéniát és Szlovákiát támogatják, amelyek felvétele ellen Moszkvának sincs különösebb kifogása. Spanyolország az utóbbi időben az USA stratégiai partnerének tekinti magát és ennek megfelelően az amerikai álláspontot fogja támogatni, figyelembe véve természetesen a sajátos spanyol geopolitikai érdekeket. Ennek megfelelően elsősorban a déli országok számíthatnak a spanyol támogatásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy Madrid ellenezné a többi ország tagságát, hanem hogy például a balti államok már kívül esnek a spanyol diplomácia látókörén, kissé leegyszerűsítve: nem igazán érdekli őket Észtország, Lettország és Litvánia. Olaszország leginkább Szlovénia felvételéért száll majd síkra, ami a térképre pillantva teljesen érthető: ha Szlovénia csatlakozik, létrejön a szárazföldi összeköttetés Olaszország és Magyarország között. A skandináv NATO-tagok - Dánia és Norvégia - földrajzi helyzetükből adódóan elsősorban Észtország, Lettország és Litvánia felvételét támogatják. Esetükben azonban a geopolitikai érvekkel legalábbis megegyező súllyal esnek latba a demokrácia betartása és az emberi jogok helyzete is - a hagyományos skandináv felfogásnak megfelelően, amely igen nagy hangsúlyt helyez ezekre a kérdésekre. Összességében azonban elmondható, hogy - figyelembe véve a tradicionális angolszász kapcsolataikat - Norvégia és Dánia az amerikai és a brit álláspontot fogja támogatni. A három visegrádi NATO-tag (Magyarország, Lengyelország, Csehország) álláspontjának van egy számunkra rendkívül figyelemre méltó közös pontja: Szlovákia tagságának intenzív támogatása. Ezzel ugyanis megteremtődne közöttük a szárazföldi összeköttetés, ami Magyarországnak fokozottan fontos, hiszen jelenleg nem határos egyetlen más NATO- taggal sem. Van azonban számukCsatlakozásunkkal kiiktatódna egy bizonytalan- sági tényező a térségben. ra még egy ettől is fontosabb érv, nevezetesen, hogy a szlovák NATO-tagság esetén kiiktatódna egy jelentős bizonytalansági tényező Közép-Európa szívében, határaik mentén, hiszen Szlovákia bizonytalan geopolitikai irányultsága állandó veszélyt jelentett a térség stabilitására. Magyarország esetében mindehhez még hozzájön a határon túli magyar kisebbség iránti felelősség - ezért Budapest Románia tagságát is támogatja -, hiszen egy stabil NATO-tagor- szágban a kisebbségi jogok sokkal kevésbé vannak veszélyben, mint egy esetlegesen ide-oda sodródó államban. A specifikus érdekekhez feltétlenül hozzá kell még tenni Lengyelország lobbizását a baltiak érdekében. Különösen érvényes ez Litvánia esetében, amelynek tagsága jelentősen megkönnyítené a jelenleg eléggé bonyolult lengyel biztonsági helyzetet az ország északkeleti határa, az Oroszországhoz tartozó kalinyingrádi körzet mentén. Tehát ahány tagország, annyi érdek. Ami viszont számunkra a legfontosabb, hogy ezek az érdekek jelen esetben nem igazán ütköznek, így valószínű, hogy a bővítés konszenzus alapján megy végbe. Ez pedig az esélyesebb tagállamoknak kedvez, amelyek közé Szlovákia is tartozik.
