Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-21 / 68. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 21. 9 Riport Az egészségkárosodott gyermeküket ellátó édesanyák napi huszonnégy órás ügyeletet tartanak — szünnapot, szabadságot természetesen nem igényelhetnek Gondozom, ápolom, szeretem Testhelyzetét azért változtatják, hogy ne legyenek felfekvései Amikor 1992 októberében Claudia világra hozta kisfiát, boldog és büszke volt. Gyer­mekágyas kismamaként sem hagyta el magát, mintha érezte volna: minél előbb erőre kell kapnia. Dáriusz öthetes volt, amikor agyvér­zést kapott. PÉTERFI SZONYA „Aneurizma” - mondták az orvo­sok - „csak idő kérdése volt, mikor pattan el a gyenge érfalon keletke­zett tágulat”. Csiba Claudia tudta, hogy a diagnózis mit jelent. - Re­habilitációs nővér voltam a csölösztói intézetben, gyógytorná­val számtalan testi- és szellemi fo­gyatékos gyerek egészségi állapo­tán próbáltam segíteni, sejtettem, hogy mi vár ránk. Aztán egy sor műtétet végeztek a fiamon, az egyik után 40 perces újraélesztésre volt szüksége. Kómában feküdt, le­állt a veseműködése, gépek léle­geztek helyette. Tüdőgyulladást kapott. Állapotát az összes lehetsé­ges szövődmény súlyosbította, az orvosok nem is tagadták, csekély az életben maradási esélye. Mivel az intenzív osztályon ápolták, há­rom hétig nem is láthattam. De te harcoltál, és megmaradtál nekünk, ugye, kisfiam? - simítja meg az ágyban fekvő gyerek arcát szeretet­teljesen az édesanya. Dárius nem adja jelét annak, hogy érezné édesanyja közelségét, érte­né a szavakat. Az agyvérzésnél az öthetes csecsemő koponyájában mintegy nyolc deciliter vért gyűlt össze, ezért az agy jelentős része elhalt.- A diagnózis szerint Dáriusz nem lát és nem is hall, de szerintem ez nincs így - állílja Claudia asszony.- Látni valóban nem lát, de mitől rezzen össze, ha a szobában tüsz- szent valaki? Ha tényleg nem hal­lana, hogy venné észre, hogy egye­dül van a szobában? Persze, a han­gulatváltozásait idegen nem na­gyon veszi észre, ám mi, akik a nap 24 óráját vele töltjük, kiismerjük mimikáját. A gyógytornász édesanya minden lehető eszközt latba vetett annak érdekében, hogy serkentse gyer­meke agyműködését, s ne mere­vedjenek meg a végtagjai. A tejfa­lui házból évekig napjában több­ször is gyereksírás hallatszott, ám sem a Vojta-módszer, sem más technikák nem hatottak, az ered­mény elmaradt.- Jó négy éve annak, hogy elhatá­roztam: nem kínzóm tovább, hi­szen állapota semmit sem javult. Ráadásul akkoriban még gyakran szorult kórházi kezelésre; lázas ál­lapotok, tüdőgyulladás miatt oxi­génnel. Pár évvel ezelőtt majdnem elveszítettük: Dáriusz hányni kez­dett, az ételt visszaszívta, és leállt a légzése. Nem is tudom hogyan, de nekiláttam mesterségesen léle­geztetni, szívmasszázst hajtottam végre, s amikor beértünk a kórház­ba, az orvosok közölték: az életét mentettem meg. Persze, akadtak egészségügyisek, akik összesúgtak a hátam mögött: jobban tettem volna, ha hagyom meghalni. Ezt persze csak olyan mondhatja, aki­nek nincs gyermeke. Az ember nem attól szereti, hogy ép-e az agya, vagy sem. Az emberek zöme nem sejti, mit je­lent egy súlyosan beteg, magatehe- teden gyerek gondozása. Dáriusz esetében még az etetés is bonyolult művelet. Ugyanis néhány évvel ez­előtt, állítólag a lázas állapot, a nyelőizmok működésének leállását eredményezte. A kórházban orr­szondán keresztül kezdték táplál­ni, s amikor végre hazaadták, azzal bíztatták az édesanyát, próbálja Összesúgtak a hátam mö­gött: jobban tettem vol­na, ha hagyom meghalni. szájon át etetni, hátha a nyelési ref­lex kiújul.- Meg kellett tanulnom az orrszon­da' bevezetését, tisztítását, vagy akár olyan ételek elkészítését is, amelyek péppé őrlés után is ízlete­sek maradnak. Dáriusz egy évig csak azért nem ehetett húst, mert képtelen voltam úgy ledarálni, hogy ne tömje el a fecskendőt. Sze­rencsére a féljem nagyon ügyes, si­került egy olyan kést készíteni, melynek segítségével a puhára főtt csirkehúst megfelelően ledarálha­tom. Az elektromos váladékleszí­vót is ő gyártotta. Ennek köszönhe­tően légzőszervei nem fertőződ­nek, jó két éve nem szorul kórházi kezelésre. A biztosítótól kapott vá­ladékleszívót is használjuk, de na­gyon gyorsan lemerül az akkuja. Rendszerint akkor használjuk, ha kimozdulunk hazulról. Claudia asszony gyermeke 7 éves koráig anyasági járadékot kapott, ám ezt követően másfél évig mun­kanélküli volt, az 1400 koronás se­gélyt csupán három hónapig kapta. - Nem akarok bántani senkit, de amikor a szociális osztályon szóba hoztam, hogy egy fizetésből nem élünk meg, a beteg gyerek ellátása is rengetegbe kerül, azt ajánlották, adjam intézetbe, s akkor visszame­hetek Csölösztőre. Magyaráztam volna, nekünk a legnehezebb pilla­natokban sem jutott eszünkbe, hogy idegenekre bízzuk a gyere­künket! Gyógytornász vagyok, én tudom a legjobban, mire van, mire lehet szüksége. Mert bár a féljem is sokat segített és segít ma is, egy emberre merem rábízni a fiamat, a párom édesanyjára. Az más lapra tartozik, hogy ügyintézés közben hányszor telefonálok neki. Tény, nélküle nem is tudom, hogy bír­nám ezt a strapát. A munkameg­osztás a következő: én vállalom a nappali műszakot, de amikor fő­zök, a nagymama van mellette. Ő az éjszakás nővér is, ugyanis a gye­rek nagyon keveset, 3-4 órát alszik csupán. Ezéyt éjszakánként is sok körülötte a teendő, a rendszeres nyálleszíváson kívül a testhelyzetét is változtatni kell. Egyedül nehe­zen bírnám. A szociális ellátásról szóló törvény módosítása lehetővé tette, hogy az anyák járulékot kapjanak beteg gyermekük gondozásáért. Claudia asszony 2001 januárjától a családi pótlékon kívül 6254 koronát kap. Aki netán sokallja az összeget, an­nak azt ajánljuk, számolja ki óra­bérét. De ne feledje, hogy az anya munkanapja nem 8,5, hanem 16- 18 órából áll, nincs szombatja, va­sárnapja, szabadságot sem vehet ki. Tudni kell, hogy a járulék folyó­sításával egy időben a családtól megvonták a benzinpénzt, vagy az autóbiztosítás díját is. A egészség- ügyi segédeszközök vásárlására havi 1422 koronás támogatást kapnak.- A gondozási járulékot a beteg gyerekre fordítjuk. Dáriusz sok gyógyszert szed: a légzés könnyíté­sére, véralvadási zavarra, az ala­csony káliumszint emelésére, az iz­mok lazítására. A biztosítótól ka­pott pelenkamennyiség nem fedezi a szükséglet, minden további da­rab 24 koronás pluszköltséget je­lent. A patikalátogatás esetünkben nagybevásárlásnak felel meg, leg­alább ezer koronát fizetek a két tás- kányi segédeszközért, gyógyszer­ért, vitaminért. A család azt szeret­te volna, hogy az éjszakai ügyeletet vállaló nagymama napi négy órán át unokája személyi asszisztense Nem érti, miért követel­nek igazolást a beteg egészségi állapotáról. lehessen. A törvényt véleményező szervezetek szintén szorgalmazták ennek lehetőségét, ám erre nincs mód: személyi asszisztens csak ide­gen lehet.- Értem én, hogy a közpénzek fel- használását ellenőrizni kell - foly­tatja Csiba Claudia -, de megalázó­nak tartom, hogy valaki megnézi, használom-e a támogatásból vásá­rolt turmixgépet, amikor a fiamat szondázással etetem. Furcsa az is, hogy félévenként igazolnom kell 100 százalékos egészségkárosodá­sát, pedig állapota, sajnos, végle­ges. Egyre nehezebb a fürdetése, s bár igényelhető az emelőszerkezet, csak nagyon kevesen kapják meg. Vigyázunk arra, nehogy felfekvései legyenek, mert a speciális matrac beszerzése is körülményes. De mi lesz, ha valóban szüksége lesz rá? A beteg gyerekekről gondoskodó szülők tájékoztatása hiányos, az il­letékesek nem segítenek a rendele­tek, törvények eligazodásában. Nem tudjuk, mit és hol igényelhe­tünk, általában „szájhagyomány” útján terjednek az információk - mondja az anya gondterhelten. Csibáék beletörődtek helyzetükbe. A mának élnek, a napi gondok megoldására összpontosítanak. Úgy beszélnek Dáriuszhoz, mintha egészséges lenne, reggel puszival köszöntik, este ölbe veszik, s úgy nézik a tévét. Az a legszörnyűbb, hogy nem sike­rül megtalálni azt a gyógyszert, amely csökkentené epilepsziás ro­hamainak számát. Az orvosok sze­rint a havi egy-két roham is sok, ám neki naponta négy-öt van. Az édes­anya az orvosokon kívül a termé­szetgyógyászok segítségét is kérte, ám az eredmény elmaradt.- Megcsináltattam a horoszkópját is, előző életében a fiam csavargó volt. Állítólag erre a világra pihen­ni jött, mozgásképtelensége is erre utal. A gond az, hogy sokat szen­ved. A minimális agyműködés csak a létfontosságú szerveket tartja életben, egyre merevebbek az iz­mai, a lábfeje befordul. Nem foglal­kozunk azzal, mi lesz később, most segítjük. Akkor is, ha érzéseit nem tudja kifejezni. Harmincévesek va­gyunk, az anyósomék házában be­lefogtunk egy önálló lakrész építé­sébe, de erőnkből nem nagyon fut­ja. De nem adjuk fel. A szociális minisztériumban az iránt érdeklődtünk, miért hiányos az amúgy is nehéz helyzetben lé­vők tájékoztatása a juttatásokról, a segédeszközök igényléséről stb, de választ kerestünk arra a kérdésre, miért packáznak velük a járási ille­tékesek? Lydia Brichtová osztály- vezető szerint a járási szociális osz­tályokon létszámhiány miatt nem győzik sem a papírmunkát, sem a valós szociális segítségnyújtást.- A törvényben foglalt személyi asszisztencia óriási segítséget je­lent, tény viszont, hogy a család­tag nem lehet a ráutalt assziszten­se. Ennek a juttatásnak elsősor­ban az a célja, hogy a beteg ki­mozdulhasson otthonából, integ­rálódhasson, s ezáltal javuljon életminősége. A benzinre való hozzájárulás is csak akkor jár, ha a család a beteggel kimozdul, ha nem csupán orvoshoz szállítja. A betegszállítás a mentőszolgálat feladata, az anyagi juttatás a kü­lönféle aktivitások megvalósítását segíti - magyarázza az osztályve­zető. Hangsúlyozza, hogy Dáriusz jogosult az emelőszerkezetre, vagy akár a fürdőszoba átalakítá­sára, s orvosi ajánlásra a felfekvés elleni ágybetétre is, ám mindezt az illetékes járási hivatal szociális osztályán kell kérvényezni. Nem érti viszont, miért követelnek ismételten igazolást a beteg egészségi állapotáról, súlyos, visz- szafordíthatatlan károsodás eseté­ben nem kell zaklatni sem a bete­get, sem a gondozóját. Úgy beszélnek hozzá, mintha egészséges lenne Csiba Claudia: a fiam csak pépes ételt ehet, a daráló kése a férjem munkája (Somogyi Tibor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents