Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-02 / 52. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 2. Közélet 5 A pozsonyligetfalui rendőrség nem súlyos testi sértésként, hanem kihágásként kezeli a bőrfejűek támadását A bőrszín már nem számít Filip 19 éves, pozsonyliget­falui, átlagos fiatalember. Nem roma, nem külföldi, egy­szerű átlagpolgár, akire né­hány bőrfejű, neonáci ok nél­kül rontott. Története figyel­meztetés a társadalomnak: a neonácik egyre nagyobb ve­szélyt jelentenek. Filip édes­anyjával, Alica asszonnyal be­szélgettünk, aki nem akarta elárulni teljes nevét. SZENTGÁLI ANIKÓ Hol és hogyan történt a dolog? A házunktól nem messze, a játszóté­ren. Idén január 1-jén a fiam és a ba­rátja ki akarták lőni a maradék szil­veszteri petárdákat. A kiborotvált fejű fiúk a szomszédos házban han­goskodtak, valamit ünnepeltek, va­lószínűleg alkoholt is fogyasztottak. Néhányukat ismertük is, a környé­ken laknak. Hirtelen kirohantak és ok nélkül összeverték a fiúkat. Miből gondolja, hogy csak ezért mentek a játszótérre? Hát mert semmi mást nem csinál­tak, csak odarohantak a fiúkhoz és se szó, se beszéd, azonnal petárdá­kat hajigáltak hozzájuk, és közben hejhitlereztek. Amikor a srácok fél­rehúzódtak - el akarták kerülni a verekedést -, a bőrfejűek követték őket, lánccal támadtak rájuk, egyi­küket azzal fojtogatták a homoko­» A jegyzőkönyvet r felvevő rendőr nem akarta kihallgatni . . a sértett tanúit. >N zóban. Valahogy sikerült elfutniuk, de a fiam megcsúszott a jeges úton, elesett. Hat skinhead vetette rá ma­gát, és összerugdosták, főként a fe­jét. Amikor a fiam látta, hogy a ba­rátjának sikerült elmenekülnie, erőt vett magán, maga sem tudja hogyan, de sikerült feltápászkod- nia és futásnak eredt. A támadók üldözőbe vették, és Filip - szeren­csétlenségére - megint elesett. Új­ból körülvették, és csakis a fejét rugdosták. Csak akkor hagyták ab­ba, amikor már vérben feküdt a föl­dön. A féijemmel láttuk az ablak­ból, hogy valami nincs rendben, azonnal lementünk a ház elé. Mire odaértünk, Filip már nem volt se­hol, csak a bőrfejűek álldogáltak ott. Megálltam körülbelül 3 méter­re tőlük és vártam, mit fognak csi­nálni. Biztosan tudták, ki vagyok, legalább az a hat, akik ott laknak a lakótelepen. Sarkon fordultak és elmentek. Hol volt a fia? Félt és elfutott, jobban mondva el- vánszorgott. Nem akart a főbejára­ton keresztül hazamenni, a házat megkerülve osont be. A lányom az ablakból kiabált, hogy otthon van. Véresen feküdt a földön. Milyen sérüléseket szenvedett Filip? Véraláfutásai, zúzódásai, fejsérülé­sei voltak, varrni kellett. Az volt a szerencséje, hogy sapka volt a fején. Tizenöt napig volt betegszabadsá­gon, de a támadás okozta sokk sok­kal súlyosabb. Filip barátkozott a támadóival? Ismerte őket? Semmi köze hozzájuk, Filip nem is kábítószerezik, normális fehérbor? fiú. Csak látásból ismeri őket, talán soha egyetlen szót sem váltott ve­lük. Egyszer?en kitombolták magu­kat rajta. Nem értem, miért... És a rendőrség? Mi történt, miu­tán kiérktek a helyszínre? A férjemmel mindent részletesen elmondtunk, azt is megmutattuk, melyik házban, hányadik emeleten van a támadók csurbesze, és hogy az incidens után visszamentek oda. Nem igazán akartak odamenni. Er­re azt mondtam, én szívesen elkí­sérem őket, megmutatom, hol rej­tőznek a támadók, azonosítom őket. A rendőrök nem voltak vala­mi készségesek, de azért odamen­tünk. Több csengőt is megnyom­tam, mire az egyik rendőr rám szólt, hogy asszonyom, hagyja ab­ba, ez csendháborítás. Ezután már semmit nem tehettünk. Közben a fiamat kórházba szállították, siet­tünk utána. Feljelentést nem tettek? A kórházba utánunk jöttek a rend­őrök is, és miután kihallgatták Filipet, azt mondták, addig nem le­het feljelentést tenni, amíg az orvos nem mond véleményt, mennyi ide­ig tart majd a gyógyulás. Másnap kellett a rendőrségre mennem az orvosi igazolással. Január másodi- kán az illetékes orvos a kórházban azt mondta, a rendőrök már min­den papírt elvittek, érdeklődjek a Holícska utcai őrsön. Odamentünk a fiammal és két barátjával, ők vol­tak a tanúk, és ott felismertem az egyik rendőrt, aki ott volt a helyszí­nelésnél. Azonban ő valamit súgott a kollégája fülébe, majd eltűnt a szomszédos irodában, többet nem mutatkozott. Közben még egy or­vosi igazolást kellett beszereznem, mikor ez is megvolt, elkezdték fel­venni a jegyzőkönyvet. A fiam hiá­ba mondta, hogy nem ő volt az egyedüli áldozat, hogy a barátait is megtámadták, a rendőr azt vála­szolta: ez őt nem érdekli, csak arról beszéljen, ami kizárólag rá vonat­kozik. Úgyhogy a feljelentés úgy is néz ki... A tanúkat ki se hallgatták? Amikor Filip kijött az irodából, fi­gyelmeztettem a rendőrt, hogy itt vannak velünk a tanúk is. Azzal uta­sított vissza, hogy tanúk nem kelle­nek, mert az agresszorok tanúk is lesznek egyben. Komolyan? Igen, és hogyha majd szükségük lesz tanúkra, majd felhívják őket. És felírta a neveiket és címüket, kér­deztem. Nem, válaszolta. Akkor kit és hogyan akar majd értesíteni, fe­leltem. Furcsán rám nézett, és azt mondta, majd engem felhív. Erre azt válaszoltam: engem nem kell hívnia, magamtól is eljövök. Meg­kértem, úja fel a jegyzőkönyv szá­mát és egy telefonszámot, ahol majd érdeklődhetek. Megtette, és odafirkantotta a 49. paragrafust is. Vagyis a támadást a kihágásokról szóló törvény értelmében a pol­gári együttéléssel szembeni kihá­gásnak minősítette. Igen, és amikor telefonon érdeklőd­tem, hol tart a nyomozás, soha sem­mit nem mondtak. Tizenöt nap múlva elvittem az igazolást, hogy véget ért a fiam betegszabadsága, és ha már ott voltam, személyesen érdeklődtem a nyomozásról. A kodik a 49. paragra­fushoz, vagyis a kihágáshoz. rendőr azt mondta, két személyt előállított, akik állítják: nem ismerik a fiamat, és mivel nem voltak tanúk, nem tudták elkezdeni a nyomozást. Amikor azt válaszoltam, hogy már­pedig voltak tanúk, csodálkozott. Lediktáltam a neveiket, azóta foko­zatosan kihallgatták őket. Az Emberek a Rasszizmus Ellen embeijogi szervezet szerint a fia ellen nem kihágást, hanem súlyos testi sértést követtek el, éspedig előre megfontolt szándékkal, a hejhitlerezés pedig a fajgyűlölet népszerűsítésének, nyilvános ro- konszenv-nyilvánításnak minő­sül, ami bűncselekmény. Lehet, de a rendőrség továbbra is ragaszkodik a 49. paragrafushoz, de remélhetőleg hamarosan sike­rül elérni, hogy másként minősít­sék az ügyet. Szlovákiában tartóztatták le a lengyel alvilág jelentős személyiségét, aki mellesleg parlamenti képviselő is volt Megvárták a mise végét ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Letartózatták Marek Ko- lasinski lengyel állampolgárt, a var­sói törvényhozás volt képviselőjét, akit hazájában számos gazdasági bűncselekmény elkövetésével vá­dolnak. „A lengyel kollégák gratu­láltak, természetesen büszkék va­gyunk” - jelentette ki az országos rendőrfőkapitány első helyettese. Jaroslav Spisiak közölte: Kolasinski tavaly október 17-én távozott Len­gyelországból - három nap múlva járt volna le mentelmi joga. „Teátrá- lis mozdulattal búcsút intett hazájá­nak a határátkelőn” - jegyezte meg Spisiak. Hangsúlyozta: a szlovák hatóságok már az első perctől fi­gyelték, így tudták megakadályoz-. ni, hogy hasonló gazdasági bűncse­lekményeket kövessen el, hazájában összesen 85 millió dolláros kárt okozott. Az ottani alvilág jelentős személyiségének számított, az ügy­ben több magas rangú hivatalnok és rendőrtiszt neve is szerepel, eddig 46 személyt vettek őrizetbe a len­gyel hatóságok. Maga Kolasinski ki­zárólagos jogot kapott a Vatikántól misebor forgalmazására hazájában. Egyébként előszeretettel mutatko­zott be papként. Letartóztatásának módja is ehhez kapcsolódik: a ruttkai templom előtt csaptak le rá a szlovák rendőrök. „Nem akartunk botrányt, megvártuk a mise végét. Amikor kijött, egy pillanatnyi meg­hökkent, de nem tanúsított ellenál­lást” - közölte Spisiak. (szge) Kolasinski előszeretettel mutatkozott be papként, holott a lengyel alvi­lág jelentős személyiségének számított. (képarchívum) Azok is kérhetnek anyagi jóvátételt, akiket a mai Szlovákia területéről, magyar állampolgárként hurcoltak el Kárpótolják a náci lágerbe hurcoltakat ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Pozsony. Már igényelhetik a kár­pótlást a II. vüágháború alatt a fa­siszta törvények, rendelkezések alapján náci koncentrációs táborok­ba és fogságba hurcolt személyek, illetve - ha már nem élnek - hozzá­tartozói. Bár a deportáltakat ért né­hány sérelem enyhítéséről szóló tör­vénymódosítás még nem jelent meg a törvénytárban - már csak napok kérdése -, az igazságügyi zárca ille­tékes szakosztályán tudnak a dolog­ról, ezért már most be lehet nyújtani a kérelmeket. Akik egyszer már kér­vényezték a kárpótlást, viszont an­nak idején elutasították őket, nem kell új kérvényt benyújtaniuk. Az el­utasító döntést semmissé nyilvánít­ják és a kérvényeket újból elbírálják. Lehet, de nem kötelező formanyom­tatványt kérni a minisztériumban, a kérelmező saját szavaival is - de csak szlovákul - megfogalmazhatja igényét. Fontos feltüntetni: mikor­tól meddig (pontos dátum) és hol volt koncentrációs, illetve munkatá­borban; honnan hurcolták el; mikor tért haza. Ezenkívül tömören vázol­ni kell az elhurcolás körülmélnyeit, módját, valamint mellékelni kell az összes ezzel kapcsolatos iratot. Ha ez nem lenne elég, a minisztérium értesíti a kérelmezőt, müyen doku­mentumot kell még beszereznie. „Ha megvannak, küldjék el a kon­centrációs táborban kapott iratokat is, például regisztrációs vagy szemé­lyi kártyákat és az ún. visszahonosí­tási (repatriációs) igazolványt, me­lyet akkor kaptak, amikor hazajöt­tek a lágerből. Valakinek lehet a bel­ügyminisztérium által kiadott iga­zolása is, mely szerint politikai fo­golyként részt vett a nemzeti felsza­badító harcban, egyszóval mindent küldjenek, ami összefügghet azzal az időszakkal. Inkább legyen több, mint kevesebb” - részletezte az igazságügyi tárca rehabilitációs osz­tályának a munkatársa. Ha nem akaiják az eredetit elküldeni, hitele­sített fénymásolatot postázzanak. A kárpótlás azokra a személyekre vonatkozik, akiket a mai Szlovákia területéről hurcoltak el, viszont de­portálásuk idején magyar állampol­gárok voltak. Ugyanígy kárpótolják az akkori Csehország és az első Csehszlovákia Köztársaság területé­ről, illetve a Kárpátaljáról elhurcol- takat is, mely egyszeri nagyobb ösz- szeg és egyfajta nyugdíjkiegészítés formájában történik. A hadifoglyok nem jogosultak a kárpótlásra. Aki már nem él, hozzátartozója veheti fel, illetve az ő nyugdíjához teszik az összeget. Az egyszeri kárpótlás min­den lágerben töltött hónapért 3000 koronát jelent. A nyugdíjkiegészí­tést a kárpódás jóváhagyásáról szó­ló irat alapján a Szociális Biztosító­ban lehet majd kérvényezni. Ha valakit már kárpótoltak valami­lyen törvény - például a magyaror­szági - alapján, ettől függedenül most is megfogalmazhatja igényét. Ha teljesíti a feltételeket, a szlovák törvény szerint még egyszer kárpó­tolhatják. A kérvényeket az igazság­ügy-minisztériumba lehet postázni (Ministerstvo spravodlivosti, Odbor rehabilitácie a odskodnenia, Zupné námestie 13, Bratislava 813 11). Az érdeklődők a 02/6428 4901-es tele­fonszámon kérhetnek bővebb felvi­lágosítást. (sza) RÖVIDEN Dzurinda szópárbajra hívja Meciart Pozsony. Az SDKÚ televíziós szópárbajra hívta ki Vladimír Meciar exkormányfőt a jelenlegi miniszterelnök Mikulás Dzurindával. Dzurinda pártja szerint Meciar az egyetlen ellenzéki vezető a vilá­gon, aki tartósan kerüli a nyílt vitát a kormány vezetőjével, pedig az a politikai versengés természetes része. (TASR) Slota a magyar rendőröket vádolja Pozsony. Ján Slota, a Valódi Szlovák Nemezeti Párt (PSNS) elnöke levélben kéri Eduard Kukán külügyminisztert, vizsgáltassa ki a ma­gyar rendőrség két szlovák nővel szembeni állítólagos erőszakos fellépését Balassagyarmaton. A két nő a magyarországi határváros­ban állítólag nem az arra kijelölt helyen kelt át az úttesten, ezért Slota értesüléséi szerint nyolc órán keresztül magánzárkában tar­tották őket. Slotának meggyőződése, a magyar hatóságok naciona­lista indulataikat élték ki a nőkkel szembeni fellépésükkel. (SITA) Weisséket követik a baloldali értelmiségiek Pozsony. A Peter Weiss nevével fémjelzett Szociáldemokrata Alternatívába (SDA) lépett át tegnap az SDL főként értelmiségieket tömörítő pozsonyi Budúcnost’ (Jövő) klubja. Az SDL-ből távozó klubtagok szerint a Pavel Koncos-féle vezetés nem tűri a párton be­lüli vitát és a nosztalgiát érez a múlt rendszer iránt. (SITA) Ma Dzurinda-Simko párharc Pozsony. Ma mérkőzik meg az SDKÚ választási listavezetői poszt­jáért Mikulás Dzurinda kormányfő és Ivan Simko belügyminiszter. A párt előválasztásain a két jelöltre a tagság az ország 150 pontján szavazhat reggel nyolctól este tízig. (SITA) Három édeklődő a hajózási vállalatért Pozsony. A Dunajservis Slovensko, a Port Service Bratislava a bé­csi Express Interfracht cégek érdeklődnek a Szlovák Hajózási és Ki­kötővállalat (SPaP) vagyonalapi kezelésben lévő 86,99 százalékos részvénycsomagjának megvétele iránt. (TASR) Koncos búsul Schmögnerová után Trencsén. Pavel Koncos, az SDE elnöke tegnap meglepő nyilatko­zatot tett, bevallása szerint sajnálja Brigita Schmögnerová távozá­sát. „Szomorú vagyok. Ha az SDL vissza is hívta őt a pénzügymi­niszteri posztról, ebből még nem kellett következnie, hogy össze­csomagol és búcsút int a pártnak” - mondta. Koncos azután nyilat­kozott így, hogy a héten kiderült, Schmögnerová az ENSZ európai gazdasági bizottságának ügyvezető titkára lesz Genfben. Koncos szerint bárki kerül is Szlovákiából ilyen posztra, az elismerés az or­szágnak és szorítani kell neki. (TASR) A DS sem változtatna a dekrétumokon Pozsony. Az Európai Unió tagállamai és tagjelöltjei még a bővítés előtti előcsatlakozási tárgyalásokon fogadjanak el jegyzőkönyvet a két vüágháború utáni európai rendezés dokumentumainak, köztük a benesi dekrétumoknak és a trianoni békeszerződésnek a megvál- toztathatatlanságáról - követeli a Václav Klaus vezette cseh ellenzé­ki ODS-hez hasonlóan a szlovákiai Demokrata Párt (DS). (TASR) Meciar Nicholas Burns HZDS-t bíráló kijelentéseiről: „Amerikai mankó” a Dzurinda-kormánynak SITA-HÍR Trencsénteplic. Vladimír Meciar szerint nem volt helyénvaló Nicho­las Burns amerikai NATO-nagykö- vet HZDS-t bíráló pozsonyi kijelen­tése. Burns azt mondta, Washing­tont aggodalommal töltené el, ha a legutóbbi választások óta is a válto­zatlan vezetésű HZDS újból hata­lomra jutna. A választások és a csatlakozási meghívókról határozó őszi prágai NATO-csúcs közt Meciar szerint nincs összefüggés, Burns csak az összeomló Dzurinda-kabinetnek nyújtott „mankót”. Az amerikai NATO-nagykövetet az exkormány- fő tájékozatlannak tartja, hiszen a HZDS-szel korábban közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban álló személyek elleni vádakból nem igazolódott semmi. Meciar közölte, Olga Keltosová képviselő nem a párt megbízásából találkozott Burns küldöttségével. Keltosová a találkozó után azt nyi­latkozta, ha a HZDS Szlovákia EU- és NATO-csatlakozásának akadá­lya lenne, inkább ellenzékben kel­lene maradnia. A pártelnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, csak nyáron dől el, a HZDS milyen takti­kát követ a választások után. A RIS feleslegesnek tartja a roma kormánybiztost Visszasírják a HZDS-t ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A HZDS kormány idején jobban élt a roma lakosság, mond­ta Alexander Patkoló, a Szlovákia Roma Kezdeményezésének (RIS) elnöke. Szerinte ezt igazolja az is, hogy a roma telepek száma az utóbbi négy évben négyszázról hatszáz fölé emelkedett. Patkoló mindezt azt követően mondta el, hogy a roma közösségek kormány- biztosának tanácsadó testületé megismerkedett a hivatal jövő évi programterveivel. Patkoló szerint felesleges a kormánybiztosi hiva­tal, a programok nagy része pedig csak erő-, és pénzpocsékolás. Klára Orgovánová kormánybiztos szerint szokatlan, hogy a még készülő anyagokhoz nem az ülésen szólnak hozzá. „Tervezzük a szükséglakás­ok építésének folytatását, amihez szükséges, hogy a polgármesterek kérjék a támogatást a lakásfejlesz­tési alaptól, ezért ennek a prog­ramnak nem biztos a pénzügyi hát­tere. A roma telepek száma attól is függ, hogy mit neveznek annak most, és mit régebben”, mondta Orgovánová az Uj Szónak, de elis­merte, hogy egyes közösségek helyzete az elmúlt évek során nem javult. A kormánybiztosi hivatal idei tervei között szerepel egy szlo­vák-angol gimnázium létrehozása, melyben romisztikát és roma nyel­vet is tanítanának. Opj)

Next

/
Thumbnails
Contents