Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-12 / 60. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 12. KOMMENTÁR Moj zis papírpiramisa PÁKOZDI GERTRÚD Frantisek Mojzis újabban a pénzügyi szolgáltatók pórul járt ügyfelei megmentójének szerepében tetszeleg. Nem sikertelenül. Szombaton mintegy kétszázan vettek részt azon az érsekújvári összejövetelen, melyen a pénzük esetleges elveszítéséért aggódók aláírásukkal is támogatták a Mojzis által kidolgozott ügyfél-kártalanítási tervezetet, elegánsabban - projektumot. Az állami segítség megszerzésében reménykedő „betétesek” ma a szlovák parlament épülete előtt folytatják tiltakozásukat. Mozgolódnak a voltaképpen piramisjáték-szervezőként működő társaságok magukat becsapottnak tartott ügyfelei másutt is. Besztercebányán a kormánykoalíció egyik parlamenti képviselője hangoztatta, hogy a kormánynak be kellene vallania: hibázott, mert engedte, hogy idáig fajuljon az irreális hasznot ígérő társaságok szélhámoskodása. Marian Mesiarik, az SOP alelnöke a nagy kamatokat ígérő társaságok hazug reklámjait közlő tömegtájékoztatást is felelősségre vonná. Mojzis és társai továbbra is arcátlanul az emberi hiszékenységre építenek. Azt követően, hogy bebizonyosodott: a piramisjátéknak a lehetséges ügyfelek véges száma szigorú határt szab. Ha nincs annyi új „betétes”, amennyinek az ilyen társaságokra bízott pénzéből finanszírozhatók a korábbi ügyfelek szerződésben rögzített hozamai, a társaság lehúzhatja a rolót. Mojzis és piramisépítő kollégái ügyféltoborzáskor „elfelejtették” közölni a megcélzottakkal, hogy mit is vállalnak, ha náluk helyezik el pénzüket. Nem közölték velük, hogy betétjükre nem vonatkozik a betétvédelem... Még nem bizonyosodott be, hogy Mojzis nem ért a pénzforgatáshoz. De az ellenkezője sem, hiszen miközben a Horizont károsult ügyfeleinek kártalanításán ügyködik, saját ügyfeleinek készpénz helyett tulajdonrészesedést kínál. Lesznek, akik utolsó szalmaszálként igénybe veszik ezt a lehetőséget. Újabb csalatkozásukat követően vajon kit okolnak majd? Nem kétséges: ismét az államot. Amely ha most nem áll ez ügyben a sarkára, a későbbiekben már csak jóval nehezebben győzhetné meg a lakosság nagy kamatok ígéretével könnyen elcsábítható részét saját felelősségének tudatosításáról. Ha hagyja, hogy Mojzis szirénhangokkal tovább csábítsa az egyszer már tőrbe csatiakat, elszalajtja a kínálkozó lehetőséget, hogy a lakosságot egyszer s mindekorra rádöbbentse: a kapitalizmusban saját tulajdonáért mindenki maga felel. Az állam e lehetőséget már többször elszalasztottá. Először amikor hagyta, hogy a piramisjátékok ilyen tömegesen megvethessék nálunk a lábukat. JEGYZET szintén vérig sértődnék, ha egy riportalany undorodna kezet nyújtani nekem. A sértett elmondta, hogy körülbelül erre számított, nem lepte meg a vizsgálat eredménye, tudja, hogy a szlovák rendőrség szemében ő másodrendű állampolgár, ám ennek ellenére nem hagyja annyiban a dolgot. Bírósághoz fordul, és ha nálunk nem, hát majd Strasbourgban jogorvoslást nyer. Az ügy kapcsán a roma pártok és a roma parlament is hallatta hangját, ez utóbbi elnöke egyenesen azt javasolja a jer- nyei romáknak, ezentúl csak cigányul kommunikáljanak a helyi rendőrökkel, hiszen ez törvényes joguk. Tegnap a Polgári Konzervatív Párt is arra kérte a belügyminisztert, ne fogadja el a vizsgálat eredményét, mert ezzel újabb folt kerül EU-csatlako- zásunk zászlajára. Úgy látszik, nem elégedtek meg Ivan Simko atyaian dorgáló szavaival. A miniszter ugyanis arra kérte az eperjesi kerületi rendőrfőnököt, hasson oda, hogy emberei a lakossággal való kommunikáció során tartózkodjanak a sértő megjegyzésektől, kerüljék a meredek helyzeteket. Vagyis lelke mélyén talán Simko is egyetért a roma politikusokkal, hogy nem ártana egy kis etikai nevelés a rendőrség berkeiben. Egy elmaradt kézfogásról JUHÁSZ KATALIN Fejlemények vannak „kézfogásügyben”. Kíváncsian vártuk, mit állapítanak meg a belügyminisztérium ellenőrei, vajon joggal zárkózott-e el a jernyei rendőr a roma újságírónővel való kézfogástól, és vajon joggal kért-e tőle egészségügyi igazolványt, vérig sértve a fiatal teremtést. Nos, a vizsgálat ugyanazt derítette ki, amit a kerületi rendőrfőnök is elmondott a sajtónak, hogy tudniillik a tisztaságszerető szolgálatos közeg csupán saját egészségének védelme érdekében nem fogott kezet a hozzá bekopogtató újságíróval. Ezzel nem sértett szabályt, tettének nem volt rasszista motivációja, azaz a hölgy felháborodása jogüag megalapo- zadan. Jogüag valóban így festhet a dolog, sőt lehet, hogy az óvatos rendőr minden újságírótól egészségügyi igazolványt kér, hiszen nem kockáztathatja az esedeges fertőzést. Mivel én is jól nevelt, kézfogós típus vagyok, beleképzeltem magam a koüéganő helyzetébe, és bizony meg kellett állapítanom, hogy WWW.UJSZO.COM A csehek és szlovákok maguk verték szét a V4-et: Minden elismerésem a cseh újságíróé, aki objektiven, a tényekre támaszkodva Uyen jól összefoglalta a'V4-et. A V4 halála számunkra nem lenne szomorú. Különben jó lenne gondolkozni egy szélesebb tömb létrehozásán, melyben Ausztria, Horvátország, Szlovénia, később talán Románia is részt venne, és melyben a csehek és szlovákok nem tudnának „primadonnáskodni”. Miklós Nagymamám a minap azzal a hírrel fogadott, hogy felhívta őt egyik barátnője, aki elhagyta szülőfaluját, és áttelepült a hegyekbe (természetesen azóta teljesen elszlávosodott), és aziránt érdeklődött, igaz-e, hogy a Be- nes-dekrétumok kapcsán felhe- vült vita megoldásaként ő anyagi kárpódást igényelhet. Őt ugyan nem deportálták, és nem is kényszerítették csehországi munkára, azonban anyját igen, s mint ahogy a „hegyi szóbeszéd” játja, ezért ő pénzt kaphat. Na, hát emberék. így kell gerjeszteni a hangulatot ott, ahol Meciar, a nacionalizmus és persze a magyarel- lenesség uralja a közhangulatot. Arról pedig már nem is ejtek szót, amüyen meghatóan nagymamám elmesélte csehországi kényszerktiándulásukat. Gombos Félix A közölt olvasói vélemények nem feltédenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Uram, ön olyan hatásosan dolgozik, hogy igazán megmasszírozhatná sok politikusunk agyát is! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ y.9SP9PÁ^KE_NOy!NY „Ha nem kerülünk most a NATO- ba, megtörténhet, hogy sohasem nyerjük el a tagságot. A prágai NATO-csúcsértekezleten várhatóan meghívót kapó kilenc tagjelölt állam megemésztése az atlanti közösség számára lényegesen bonyolultabb és hosszadalmasabb lesz, mint az 1997-ben meghívott visegrádi partnereké volt. Földrajzi helyzetünk és a feltételek teljesítése ellenére kívül rekedhetünk az integrációs folyamaton, mert bár a NATO- tagságunk nem előfeltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak, abban mégis nagy szerepet játszik” - írja a napilap. A Hospodárske noviny a NATO-tag- ságot más szempontból is elengedhetetlennek tartja: „Orbán Viktor magyar miniszterelnök arrogánsán emlékeztetett, hogy Szlovákia NATO-csatlakozását a magyar parlamentnek is jóvá kell hagynia. A Magyarország EU- csatlakozásával kapcsolatos törekvések eddig féken tartották a magyar képviselőket, de ha Budapest az Unió tagjává válik, semmi sem akadályozza majd őket, hogy zsarolják a szlovák kormányt és meghiúsítsák az esetleges későbbi csatlakozásunkat a védelmi szövetséghez”. George W. Bush elnök napjaink gonoszával, a transznacionális és katasztrofális terrorizmussal szemben vállalta a kihívást A jó és a rossz kérdése Március 11-e a világtörténelem legnagyobb egyedi terroristamerényletének, a New York-i ikertornyok, valamint a Pentagon ellen Washingtonban elkövetett támadás féléves évfordulója. NANCY GOODMAN BRINKER Amint egyre többet megtudunk ezekről a támadásokról, hihetetlen ellentétekkel szembesülünk. A sok-sok összefűzött történet a támadás célpontjában, a Ground Zeró-ban dolgozó mentősökről és mások figyelemre méltó bátorságáról, hősiességéről és önzetlenségéről beszélnek - akik közül sokan még akkor is folytatták szolgálatukat, amikor már tudták, hogy ebben a folyamatban életüket fogják veszíteni. Az al-Kaida pilótái szintén az utolsó pillanatig teljesítették küldetésüket, de az ó szándékuk merőben ellentétes volt - a lehető legtöbb életet akarták kioltani, és a lehető legtöbb szenvedést okozni. Megismertük továbbá azoknak az utasoknak a történetét is, akik szembeszálltak a terroristákkal, és feláldozták saját életüket, hogy megakadályozzák mások szenvedését lenn a földön. Döbbenetes az ellentét, hogy miközben ez a csoport igyekezett módot találni a szenvedés csökkentésére, az al-Kaida újabb és hatékonyabb módszerek után kutatott, hogy további támadásokat hajtson végre. Még 2002- ben sem túlzó leegyszerűsítés, ha azt mondjuk, ez alapvetően a jó és a rossz kérdése. Az elmúlt hat hónap bővelkedett szorongásokkal teli, feszült pillanatokban, amint a szabad világ felsorakoztatta erejét, hogy megtalálja és elszigetelje azokat, akik e borzalmas tetteket elkövették, és gondoskodjon róla, hogy ilyen támadások soha többé ne történjenek meg. Ám vannak olyan pillanatok is, amikor elégedetten tekinthetünk eredményeinkre, melyeket abban értünk el, hogy a világot megszabadítsuk a terrorizmustól. Amikor az al-Kaida ügynökei eltalálták az ikertornyokat, a szervezet teljes menedéket élvezett Afganisztánban, melynek népét szüntelen félelemben tartotta kegyetlen gonosztevők egy maroknyi bandája. Mára az afgán nép felszabadult, és hozzákezdett, hogy olyan országot építsen fel, amely megvédi saját népét és gyümölcsözően együtt tud működni a világ többi részével. Abban az időben az al-Kaida Afganisztánon kívül is viszonylag büntetlenül működött. Az erőteljes rendészeti és hírszerzési munka eredményeként a terrorista hálózat mára jelentősen megrendült, elveszítette sérthetetlenségének auráját és a gravitációs pontját. Szeptember 11. előtt a nemzetközi rendészeti együttműködés és a terrorizmushoz kötődő pénzügyi mechanizmusok ellenőrzése meglehetősen laza volt. Mára temérdek új szervezet és mechanizmus kezdte meg működését, amelyek kinyomozzák és leállítják azokat a pénzmozgásokat, melyek lehetővé teszik a terroristák tevékenységét. A támadásokat megelőzően sok ország volt kénytelen együtt élni terroristákkal és felkelőkkel, akik a társadalom gyengébb tagjain élősködve érték el önző céljaikat. Mára egyre szélesebb konszenzus alakul ki abban, hogy az erőszak nem elfogadható módszer politikai célok elérésére. Mindeddig a demokrácia és a szabadság győzedelmeskedett. Magyarország ezekben az erőfeszítésekben kezdettől fogva aktív partner volt. Humanitárius segítséget nyújtott Afganisztánnak, és tevékenyen hozzájárult annak eldöntéséhez, mik legyenek a nemzetközi közösség további lépései. Magyarország bűnüldöző és hírszerző szervei aktívan együttműködnek a szabad világban egyebütt tevékenykedő kollégáikkal. Magyarország is részt vesz a szigorúbb határellenőrzési és a veszélyes árucikkek forgalmát ellenőrző nemzetközi erőfeszítésekben, és abban is együttműködött, hogy elzárjuk a terroristák pénzcsapjait. Magyar- ország szüárd eleme annak a falnak, amely megvédi a szabad világot a támadástól. Am a terrorizmus elleni háborúnak koránt sincs vége. Bár kezdeti céljainkat elértük, még sok tennivalónk van. Új szakaszba lépünk, melynek teljes kiterjedését még nem látjuk tisztán. Céljaink azonban világosak, figyelmünk és eltökéltségünk szilárd. Nemrégiben alkalmam volt találkozni az Eötvös Loránd lüdo- mányegyetem hallgatóinak egy igen aktív és érdeklődő csoportjával, akikkel megvitattuk a terrorizmus elleni harcot. Nagyon élveztem a lehetőséget, hogy véleményt cserélhettünk és megoszthattam velük azt, ahogyan az Atlanti-óceán felénk eső oldalán gondolkodunk erről. Kérdéseik pontosak és jók voltak: Elkötelezte-e magát az Egyesült Államok az iránt, hogy új kormányzati struktúrát alakítson ki Afganisztánban? Meg fogja-e támadni az USA Irakot? Mi a szándékunk Iránnal és Észak-Koreával? Az új fenyegetések fényében miért akarnánk továbbra is befektetni egy rendkívül költséges rakétavédelmi programba? Felismertem, hogy a legtöbb feltett kérdés egyetlen témára vezethető vissza, amelyet George W. Bush először idén januárban elmondott országértékelő beszédében fejtett ki. Történelmi beszédében Bush elnök azt mondta, az Egyesült Államo,, „állhatatos, kitartó és türelmes lesz két nagyszerű cél elérésében. Az egyik az, hogy felszámolja a ter- roristakiképző-táborokat, megakadályozza a terroristák terveinek megvalósítását, és bíróság elé állítsa a terroristákat. A másik pedig annak megakadályozása, hogy a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek megszerzésére törekvő terroristák és rezsimek fenyegetést jelenthessenek az Egyesült Államokra vagy a világra.“ A különféle terroristacsoportok és a szabad világgal szemben ellenségesen viselkedő rezsimek kapcsolatai, a töSzolzsenyicin hitvallása, hogy világos különbség tehető jó és a gonosz közt. megpusztító fegyverekkel együtt, korunk egyik elsődleges fenyegetését jelentik. Bush elnök világosan kifejezte, hogy az Egyesült Államok ezt a veszélyt jelenleg is fennálló és kényszerítő erejűnek tekinti. Az elnök nem fog mozdulatlanul ülni, és nem fogja megvárni, amíg erőt gyűjtenek a valamennyiünket elpusztítani akaró erők. Ugyanakkor azzal sem éri be, hogy ezeket a fenyegetéseket az elvont realitások világába utalja. Sőt, külön felhívta a figyelmet három, a szomszédos országokra és a világra nyilvánvaló veszélyt jelentő államra, Iránra, Irakra és Észak-Koreára. Ezek azok a rezsimek, amelyek agresszíven törekednek tömegpusztító fegyverprogramjuk megvalósítására, amelyek megfenyegették és megtámadták szomszédaikat, és amelyek nem rendelkeznek demokratikus kormánnyal. Az elnök üzenete vüágos. Az atomot felhasználó pusztító erők korában a nemzeteket felelőssé kell tenni az általuk teremtett és az általuk rejtegetett veszélyforrásokért. Ez Bush elnök politikája, amely magyarázatul szolgál a terrorizmus ellen folytatott kampány következő lépéseit ü- lető legtöbb kérdésre. Bush elnök úr elkötelezett az iránt, hogy változtatni próbáljon azoknak a nemzeteknek magatartásán, amelyek anyagi kárt okozhatnak az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Azon fog dolgozni, hogy különféle, diplomáciai, gazdasági, területi és - szükség esetén - katonai, eszközök segítségével nyomást gyakoroljon ezekre a nemzetekre. Bush elnök elkötelezett azon nemzetek támogatása és erősítése iránt, amelyek megpróbálják saját határaikon belül felszámolni és megszüntetni a veszélyt, azonban egyedül túl gyengék. Az elnök abban is eltökélt, hogy tovább ösztönözze a tudományos és technikai körök tevékenységét olyan új módszerek kidolgozásában, amelyekkel az Egyesült Államok és szövetségesei is meg- védhetők a ballisztikus rakéták fenyegetésével szemben. Végül Bush elnök annak is tudatában van, hogy a terrorizmus fenyegetésétől függetlenül léteznek a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos, változatlanul fennálló kérdések, amelyeket a korábbi ellenfelekkel kell megoldani. Egy a BBC-nek 1976-ban adott történelmi interjúban megkérdezték Alekszandr Szolzsenyicintől, hogy mi rendkívül változatos életének akkori időpontjában életfilozófiájának központi gondolata. Szolzse- nyicin egy pillanatig sem habozott. Azt válaszolta, fő hitvallása az, hogy világos különbség tehető jó és a gonosz között, és nem értelmezhető egy átmeneti szürke tartomány, ahová a cselekedetek nagy része tartozik. Szolzsenyicin gondolatai arra késztették a Nyugatot, hogy élesítse gondolkodását, és merészen kiálljon a jó mellett. Ronald Reagan elnök vállalta ezt a kihívást, és történelmi erők mozgásba hozását segítette elő, amelyek véget vetettek a bolsevizmusnak. George W. Bush elnök pedig napjaink gonoszával, a transznacionális és katasztrofális terrorizmussal szemben vállalta a kihívást. Tudatában van annak, hogy olyan korban élünk, amikor a pusztító, destruktív erőkhöz való hozzáférés a legkülönfélébb terrorista akciók elkövetését sokkal inkább lehetővé teszi mint eddig bármikor. Közös feladatunk, hogy továbbra is együtt küzdjünk a gonosz sikeres feltartóztatásában és végleges felszámolásában. A szerző az Egyesült Államok budapesti nagykövete
