Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-09 / 58. szám, szombat
Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 9. MINDENNAPI KENYERÜNK A rabbi tükre HALKO JÓZSEF Egyszer egy ember ezzel a kérdéssel kereste fel a rabbit: „Mi az önzés?” A rabbi az ablakhoz állította őt, s megkérdezte tőle, mit lát. „Az életet látom, embereket.” Azután a tükör elé állította ugyanazzal a kérdéssel. „Most magamat látom” - állapította meg az ember. „Figyelj - zárta le a kérdést a rabbi -, vékony ezüstréteg, és már nem látod az embereket, csak MAGADAT!” Az ablak és a tükör közti különbség pontosan megfelel annak a különbségnek, ahogyan a világosan látó szem néz, s ahogyan a fátyolos. Jézus, minden idők legnagyobb rabbija az e vasárnapi evangélium tanításában fordítva áll a dologhoz: először mutatja a tükröt, csak aztán az ablakot. Tükröt igen meglepő módon állít: egy születésétől fogva vak embernek vékony sárréteget ken a szemére. Az Istentől eltávolodott, elvakult, önmagába fordult emberiséget szimbolizálja. „Sárhoz lettem hasonló - panaszkodik Jób -, olyan vagyok, mint a por és hamu.” (Jób 30,19-20) Ugyanerre gondoltunk hamvazószerdán, mikor hallottuk a híres mondatot: „Porból vagy, és porrá leszel.” A vak ember sárral leragasztott szemhéja (s a hamu a mi homlokunkon) Ádá- mot idézi, akinek az eredendő bűn elkövetése után elsötétült látása és gondolkodása. Az Úr ígérete Isten szolgájáról, aki majd világosságra vezeti az emberiséget a sötétségből, Jézusban testesül meg. O gyógyította meg a vakot, mégpedig a születésétől fogva vak embert: látását tulajdonképpen a „semmiből” teremtette, az alapoktól. A vak ember tükör jó néhány ma élő számára, akiknek viszont van egy különlegességük: nem sötétség borul a szemükre, hanem köd. Ami pedig százszor veszélyesebb! Mert a sötétség a világossággal egyértelmű viszonyulásban áll (a fény hiánya, mely fény után kiált), a köd viszont nem világos: minden, ami elmerül benne, elveszíti világosan meghatározható alakját és méreteit. A ködös igazság a féligazságok melegágya. Nemegyszer a sajnálatosan elcsépelt pluralizmus igen hatásos álarcát viseli: „mindenkinek megvan a maga igazsága”, „ahány ember, annyi igazság”, „mindenki döntsön maga”, „a hit magánügy", „mindenki vallja a maga Istenét”, „minden viszonylagos”. Egy másik vak, akit Jézus Betsza- idában gyógyított meg, éppen ilyen ködös látástól szenvedett. Maga vallotta: „Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.” Észlelt bár, de csalókán, torzítva, ezért is nevezi őt az evangélium „vaknak”. Csak miután Jézus megérintette a szemét, „látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindenü’ (Mk 8,22-25). A „tisztánlátás” hiánya, a ködösített igazság sötétséget, káoszt, vallási dzsungelt teremt. Benne pedig kegyetlen birkózás folyik az individuális igazságok létjogosultságáért mindazok körében, akiknek látását az önzés sara korlátozza. Vagy létezik ugyanis egy alapigazság, mindennek az alfája és ómegája... Vagy az agresszív „vakok” önző áligazságai, azoké, akik átláthatatlan, zavaros vizekben halásznak. Akárcsak a farizeusok, akik a születésétől fogva vak meggyógyítása után rögvest ködösíteni kezdtek. Azt állították, hogy bűnös nem gyógyíthat, s érvként a szombatot hozták fel, jó néhányszor előcitálva a tanúkat annak reményében, hogy vallomásukban csak találnak majd valami kétségbe vonható részletet. A farizeusok ködösítettek, mert Jézus igazságának számukra túlságosan világos körvonalai voltak: azt jelentette, hogy ez a Krisztus a Messiás, akinek el kellett jönnie! „Vannak olyanok is - mondta szent Maximilián Kolbe -, akik nem keresik az igazságot, mert félnek, hogy megtalálják...” És mégis egyedül Jézus igazsága szabadít meg bennünket az ezüsttel kent üveglap nárcisztikus nézésétől, s mutatja meg a tiszta ablakot: menj és mosdjál meg! „Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat, mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.” (Péld 8,10-11) Nemrég alkonyattájt egy szórakozott ötvenes férfi bosszankodott a buszmegállónál, mégpedig amiatt, hogy olyan gyengén van megvilágítva a menetrend. Miután a vele együtt várakozók mosolyogva azt tanácsolták neki, vegye le a napszemüvegét, mindent sokkal világosabban látott. Mikor engedjük meg végre Jézusnak, hogy letépje rólunk a napszemüveget, mely megakadályozza, hogy az Igazság napja vüágítsa meg ködös értékeinket? Hisz ki más lenne képes arra, hogy új ablakot nyisson számunkra, mely mögött végre megláthatjuk az O Igazságát? A szerző római katolikus pap NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Fehérrépaleves böjtkúrázóknak Hozzávalók: 1 evőkanál olívaolaj, 2 hagyma, 3 nagyobb megtisztított burgonya, 4 közepes fehérrépa, 1,5 liter víz, petrezselyem, zellerlevél, 1 evőkanál szárított kakukkfű, csipetnyi só, cayenne-i bors, díszítésül apróra vágott snidling. Elkészítése: A felszeletelt hagymát kevés olajon 5 percig pároljuk, hozzáadjuk a megtisztított és feldarabolt zöldségeket, fűszereket, felöntjük a vízzel, s készre pároljuk. Végül megszóljuk cayenne-i borssal és snidlinggel. Hatása: Segíti a salakanyagok kiválasztását, serkenti a vese és a belek működését, aktiválja a nyirokkeringést. Ember és természet újjászületését köszönti legtöbb tavaszi ünnepünk, a régiek ilyenkor már a föld felé fordultak Böjtmástól pünkösdig JELES NAPOK A tavaszi ünnepkör is j bővelkedik hagyo- I mányőrző szokások- | ban, de a figyelem most a házon túl, a tágasság, a kinti tennivalók felé terelődik. A régi ember ekkor már a nászát ülő természet, a magokkal várandós föld felé fordult. Amúgy ember és természet újjászületését köszönti legtöbb tavaszi ünnepünk. Kázmér-nap (március 4.) A tavaszi takarítás első aktusa, patkányűző nap. Kartalon „véres” kézzel próbáltak megszabadulni a télire beszállások patkányoktól: élve megfogtak egyet, a hátát fölmetszették, sóval megszórták, az áldozat a visításával riadózott, és maga után csalta a társait a határba. Gergelyezés (március 12.) Kiszebaba-készítés A középkorból eredeztetett szokásban az öregdiákok énekszóval sorba járták a házakat, Gergely pápáról énekeltek, diákokat toboroztak, s az iskoláknak élelmet gyűjtöttek. „Ko- ledáláskor” (kolduláskor) telirakták a tanítók kosarát süteménnyel, tojással, kukoricacsővel. Zöldágjárás, virágvasárnap (húsvét előtti vasárnap, az idén március 24.) A lányok zöld ágakkal a kezükben, énekelve járták be a falut, a gyerekek a határban barkát szedtek szombaton, és a templomot háromszombati tűzszentelés után új tüzet élesszenek. Nagypénteken Szeged vidékén az asszonyok egy apró ci- pócskát dagasztottak, megszárították, eltették, s ha valaki vízbe fulladt a faluban, elővették, a közepét kifúrták, gyertyát tettek bele, majd a vízre eresztették. Ahol a gyertya beforRégen a legények a lányokat vízzel öntötték a kútról öntötték a kútról. Vízbevető vagy vízhányó hétfőnek ezért nevezik. A lányok piros vagy hímes tojással fizetnek a legénynek, süteménnyel, itallal kínálják a házban. Van, ahol kedden a lányok locsolták vissza a legényeket. Tibor-nap (április 14.) A gyerekek a mezőn a pacsirta első énekét hallgatták, az erdőszélen a kakukkszót számolták: hány évig élek? (Ahányat a kakukk szól.) Ha ilyenkor a rét már zöld, jó széna lesz az évben. György-nap (április 24.) A kikelet ünnepe volt, ekkor hajtották ki a jószágot, ekkor fogadtak pásztort, csordást. A határt járták, felújították a határjeleket, a legények megtisztították a forrásokat, a mezei kutakat. Májusfaállítás (május 1.) E nap hajnalán májusfát, májfát, jakabfát állít szerelmének titokban a legény. A felszalagozott, néhol pereccel, üveg borral díszített fát pünkösdhétfőn táncoltatják ki, akkor ebédre, mulatságra hívják a legényt. Piinkösdölés (az idén május 19.) József-nap (március 19.) Tavaszkezdetnek számít. Göcsej falvaiban ekkor engedték először-a marhát a legelőre. Sok helyütt Jó- zsef-napon nyitják a kaptárt, engedik ki a méhrajokat. Algyőn a méhes gazdák így fohászkodtak: Atya, Fiú, Szendélök Isten nevébe' induljatok, minden mézet behordjatok! Gyümölcsoltó (március 25.) A nyári időszámítás kezdete, napjainkban ekkor állítják át az órákat. Kedvelt ünnep, a katolikusoknál Mária fogantatásának napja. Tisza- ligeten a gyermekre vágyó asszonyok e napon föltéden együtt háltak a főijükkel. A bánátiak vörösbort ittak, hogy a fák vére növekedjék, és kukoricát pattogtattak, hogy a rügyek kipattanását segítsék. Mária segíti haza a madarakat, mondták. Budaörsön ilyenkor a gazdák az istállóajtóba álltak, kitárt karral fogadták a fecskéket. Kiszehajtás (húsvét előtti héten) Sok helyütt, de legtovább a Nyitra és az Ipoly mentén ócska ruhába öltöztetett szalmabábut vittek ki a lányok a faluból. A folyóba vagy a patakba dobták, közben énekeltek: „Haj ki kiszi, kiszőce / A másik határba! Kivisszük a betegséget. / Behozzuk az egészséget! / Haj ki kiszi, haj!” Ahol nem volt folyóvíz, ott elégették a kiszebábut. Ezzel jelezték, hogy kiviszik a telet, a sötétséget, a bajt, behozzák a tavaszt, a fényt, az egészséget. szór megkerülvén, az ágakat odaállították a templom falához. Alföldi falvakban a legények este befogtak egy lovat az ekébe, a lányok kertjében barázdát szántottak, és virágmagot szórtak bele. Húsvét (az idén március 31.) A kereszténység legnagyobb ünnepéhez, amelyen Jézus halálára és feltámadására emlékeznek, igen sok szokás fűződik. Már a húsvétvasár- napot megelőző napokon kezdődött a készülődés. Csütörtökön eloltottak minden tüzet, hogy majd a dúlt, ott keresték a halottat. Zagyva- rékason ezeken a napokon egy piros almát dobtak a kútba. Ember, állat ezt a vizet itta. Csak húsvétkor vették ki, megették. Szombaton bejárták a határt, áldást kértek a vetésre. A böjt után vasárnap a templomban ételt - tojást, sonkát, kalácsot - szenteltek, ebből ettek. Egy-egy tojást a családtagok elfeleztek egymással, ha eztán eltévedtek, egymásra gondolva visszataláltak az útra. Locsolkodás (húsvéthétfő) Régen a legények a lányokat vízzel A tavasz utolsó nagy ünnepe volt. A legelőn lófuttatást tartottak, ekkor táncoltatták ki, szedték le a májusfát. Pünkösdi királyt, mellé királynét is választottak. Lányok kísérték énekelve a szépen felöltöztetett, koszorús, lefátyolozott királynét, akit a házaknál magasra emeltek: „Akkora kenderük legyen, mint a királ- nénk!” A jókívánságokért sütemény járt. Néhol hajnalban lepedővel harmatot szedtek, patakban fürödtek a lányok. Ez is termékenységjósló szokás volt, mint a királynéemelés. (Dömötör Tekla és Molnár V. József nyomán) Pünkösdikirályné-járás (Képek: Balassa-Ortutay: Magyar néprajz)
