Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-07 / 32. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 7 KOMMENTÁR Kampánytúszstátus SZILVÁSSY JÓZSEF Elvben ujjonghatnánk, hiszen látszólag egyszerre két kormány is a szlovákiai magyraság fölé tartja óvó, gondoskodó kezét. Az Orbán-ka- binet kimunkálta és tavaly kora nyáron elsöprő parlamenti többséggel elfogadtatta a kedvezménytörvényt, amelynek létjogosultságát a neves európai jogászok alkotta Velencei Bizottság - több hasonló jogszabályhoz, például a külföldi szlovákok jogállásáról rendelkező dokumentumhoz hasonlóan - nem vonta kétségbe. Ugyanakkor az eddigi európai kisebbségvédelmi kereteket és gyakorlatot meghaladó rendelkezések ügyében egyezséget ajánlott a szomszédos országokkal. Ekkortájt már üröm keserítette örömünket. Ugyanis a magyar kormány hónapokig valósággal lesajnálta a szomszédos államok érzékenységét, elfogultságát és előítéleteit, s csak az említett testület verdiktjét követően, az országházi döntés után több hónappal ült tárgyalóasztalhoz. És érdemi eszmecserét leginkább Bukaresttel folytatott. Pozsony ellenvetéseit érezhetően lebecsülte. Ami nyüván tovább hergelte a szlovák félt, amely hónapokig egyszerre hangoztatta - változó nyomatékkai - megegyezési szándékát és elvi kifogásait. Az Or- bán-Nastase alku után Szlovákia szavakban ugyancsak hajlott az egyezségre. Jaroslav Chlebo január végén több kérdésben szót értett magyar partnerével, Németh Zsolttal. Aztán Pozsonyban járt Rolf Ekéus, az EBESZ főbiztosa, aki kiváló diplomata, de a jelek szerint még nincs olyan empátiája a magyarság sajátos gondjai iránt, mint elődjének, Max van der Stoelnak volt. S erre a pozsonyi külügymisz- tériumban ráéreztek. Talán emiatt, talán a kormánykoalícióban is erősödő magyarellenes hangulat következményeként Pozsony néhány napja a korábbi egyezséget valósággal felrúgó nyilatkozattervezetei küldött Budapestre. Ezzel a Dzurinda-kabinet legalábbis elodázta a közös politikai nyilatkozat aláírását, egyszersmind teret nyitott Magyarország megleckéztetésének a pozsonyi parlamentben, amivel valósággal gerjesztette az újabb magyarellenes élvezkedéseket és fenyegetéseket. Megfeledkezve arról, hogy alapítványok működtetése, jogi szubjektumok társulása, külföldi támogatások kérvényezése és elfogadása minden demokratikus ország valamennyi polgárának alapvető emberi joga. Kedvezményezettek helyett így vált napjainkban a szlovákiai magyarság ismét céltáblává, sőt tússzá. Ezúttal kampánytússzá, hiszen mindkét országban választások lesznek, s üyenkor különösképpen keménynek, határozottnak, rettenhetetlenül nemzetinek kell mutatkoznia a kormányoknak. Akkor is, amikor súlyos mulasztásokat követnek el. Most éppen főleg a mi kárunkra. JEGYZET A palota téli kertje SZENTGÁLI ANIKÓ Síppal, dobbal, kék lufikkal tiltakozott tegnap a szakszervezet. Semmi különös, volt ez már durvább is. Az sem meglepő, hogy „az előadás” előtt a tüntető munkások betértek egy kis hidegűző, bátorító szüvóriumra, a kormányhivatalhoz közeli kocsma tájékán nagy volt a konföderációs hangzavar. Ejnye no, hát ők is csak emberek, és ugyan kinek akaródzik ilyen ködös reggelen le-föl masírozni, az ujjal mutogatást elviselni, a rendőröknek ellenállni?! Reggel fél nyolckor alig voltak harmincán. Aztán ezerre duzzadt a tömeg, meg is hallotta hívó hangját Peter Magvasi, aki valaha a munkáltatók szövetségének tagjaként „zsákmányolta ki” a munkásokat. Igaz, most sem tesz egyebet, csak ezt manapság nem így hívják. És a tömeg, láss csodát, még meg is tapsolja érte! Éljenzik az új munkatörvénykönyvért, mellyel egyszerűen lehetetlenné tette, hogy a dolgozni vágyó ember több munkát vállaljon, hogy eltarthassa családját. A szakszervezet hálás neki, megtapsolja, szereti. Aztánjött Koncos elvtárs, aki szerint meg kell újítani a párbeszédet az egyszerű néppel, akarom mondani a szakszervezettel, merthogy az nem mindig ugyanaz. Földművelési miniszterként talán megpróbál elvetni néhány magot, melyből a választásokra erős szavazatok nőnek. Rudolf Schuster mindenesetre megértőbb volt a kormánynál, leereszkedett a néphez - vagy az „ereszkedett fel” hozzá? Egyenlő partnerként, mint férfi a férfivel, úgy beszélt a néphez a palota téli kertjében, és a szakszervezettel együtt szidta a kormányt a munkanélküliség miatt és azért, hogy a miniszterek még a kifogásokat összegző irományt sem hajlandók átvenni. Ő bezzeg kinyitotta kertje kapuját, de a kabinet a füle botját se mozdítja. Kert, téli kert, palota, kommunisták... Az Auróra helyett pedig ott volt Schuster aurája. Lépcsőházi költészet POLGÁR ANIKÓ Plinius egyik levelében élénken ecseteli az ókori irodalmi felolvasások menetét. A költők felolvasásaikat nem valamiféle művelődési házban tartották, hanem az akkori társasági élet (a fórum mellett) legfontosabb központjaiban, a nyilvános fürdőkben. A hallgatóság általában lustán gyülekezett, az emberek sokáig csak álldogáltak, cseverésztek az előcsarnokban, sőt sokan mindvégig onnan hallgatták fél füllel a felolvasott verseket, így ha azok nem nyerték el tetszésüket, észrevétlenül távozhattak. Valószínűleg csak maguk a költők ülték végig udvariasságból költőtársaik felolvasásait, hogy így szerezzenek saját maguknak is hálás hallgatókat, de biztosan akadt egy-két olyan felolvasó is, aki témáival vagy verseinek feltűnő újszerűségével becsalogatta még az előcsarnokban álldogálókat is. Plinius, aki maga is verseket írt, panaszkodik, hogy nehezen tud elszakadni Rómától s vidéki vülá- ja nyugalmába visszavonulva alkotni, mert nagyon sok költőismerőse van, s egyiket sem akaija megbántani... A költészet valójában ma is magukat a költőket érdekli leginkább, de - szerencsére - nemcsak költőből van egyre több, hanem - különösen Pozsonyban - egyre több kísérletet tesznek arra is, hogy a verseket a hétköznapi élet részévé tegyék. A mai pozsonyi polgárok viszont idejük nagy részét kénytelenek a városi közlekedési eszközökön tölteni, ahol a reklámok és felhívások mellett újabban verseket is olvashatnak. Az ókori felolvasásokhoz hasonlóan ez sem kötelező: ha nem túl zsúfolt a jármű, arrébb lehet lépni, lehet olvasás helyett cseverészni vagy kibámulni az ablakon. A költészet Pozsonyban nemcsak a villamosokon és trolikon, hanem más „közfórumokon” is megjelent: pl. az egyetem lépcsőházában, ahol versolvasás ürügyén feltűnés nélkül kifújhatja magát az ember, s ki tudja, nem talál-e közben a versek között valami kedvére valót... TALLÓZÓ PRAVDA Budapest provokál című publicisz fikájában a lap azt boncolgatja egyelőre miért nem születhet mej a szlovák-magyar nyilatkozat ; kedvezménytörvényről, ha a buda pesti és a pozsonyi diplomácia ern egyaránt esélyt lát. „Ha tehetsége a megegyezés, miért keletkezil nemkívánatos törésvonal a szlo vák-magyar viszonyban? Ennél van néhány oka. Az egyik az, hog társadalmunk egy része még min dig mint idegen és hiteltelen elem re tekint az itteni magyarokra Esetünkben azonban talán ennél i komolyabb ok, hogy a magyar hi vatalos helyek kitartóan a Magyar ország széthullása mint öröksé; feletti történelmi győzelemről be szélnek, Orbán Viktor miniszterei nők pedig a magyar gazdaság „élettér” kialakítása felé tett lépés nek minősíti a törvényt. Ezek in gerlő hatalmi igények, amelye nincsenek összhangban az európa- Nem törvényesíthejük a kapcsolatunkat, mert a pozsonyi parlament elutasította az egyneműek házasságát... egységesülés folyamatával. S leg (Peter Gossányi karikatúrája) alábbis érzéketlen viszonyulás ez szomszédokhoz” - véli a Pravda. Exterritoriális hatása olyan, mintha egy Székesfehérvárott szlovákra fordított könyvet Losoncon árusítanának Semmit sem sért a státustörvény Napjainkban ritkán kerül terítékre olyan politikai vagy társadalmi kérdés, amelyben a kormánypártok egyet- értenének az ellenzékkel. Szlovákia euroatlanti csatlakozásának jelentősége mellett ebben a megtiszteltetésben van része a külföldi magyarokról szóló törvénynek. MATÚS PETRiK Hozzá kell azonban tennünk: sajnos. A szlovák politikusok minősítéseinek rengetegéből kikristályosodó érv, úgy tűnik, elvi kérdéssé akar válni. A törvény állítólag területen kívüli, azaz hatáskörével Szlovákiát is érinti, megsértve az ország szuverenitását; az állam kizárólagos jogát arra, hogy határain belül hatalmat gyakoroljon állampolgárai fölött. Az exterritorialitás nemzetközi jogi fogalom, a védettséghez való kizárólagosjogot fedi; azt jelenti, a helyi törvények hatásköre alól felment néhány, az adott országban élő személyt. Ez többnyire az éppen külföldön tartózkodó államfőkre, a diplomatákra és családtagjaikra, az ENSZ képviselőire vagy az állami hajók legénységére vonatkozik. Az exterritorialitás érvényes az amerikai monopolellenes törvényalkotásban, valamint azokra a törvényekre vonatkozik, amelyekkel a Líbiában és Iránban befektető (nem kizárólag amerikai) cégeket sújthatják. Exterritoriális hatályú törvény akkor sérti a nemzetközi jogot és a másik állam szuverenitását, ha az egyik ország vagy közvedenül az idegen állam területén, vagy a saját területén ugyan, de az idegen országban lejátszódó események hatására gyakorolja hatalmát (ter- mésztetesen, ha az egyik állam tette szemben áll a másik jogrendjével, egyéb körülmények közt idegen állam bírósági ítéleteinek elismerése és végrehajtása bevett szokás). A törvény azért törvény, hogy az állami hatalom szankcionálni tudja azokat, akik kötelesek megtartani, de megszegik. Tiszteletben tartását ki lehet kényszeríteni. Az államok mint szuverén szubjektumok természetéből adódik, hogy az egyik ország hatalma nem kényszerítheti törvényeinek betartását a másik országban, mert nincs erre módja. Ha ezt szeremé elérni, el kellene foglalnia a másik országot. Egyetlen lehetőség van: az idegen szubjektumokat, amelyekre nem vonatkozik törvénykezésük, saját területükön - országhatárukon belül - szankcionálják, ahol megtehetik. A magyar szerveknek azonban nem ez a célja a külföldi magyarokról szóló törvénnyel. Ha ez lenne, a következő szellemben alkották volna: „ha a külföldi magyarok nem igénylik a magyarigazolványt, vagy nem akarnak élni azokkal az előnyökkel, amelyeket a törvény szavatol, cselekedeteiket (illetve mulasztásukat) a Magyar Köztársaság területén büntetéssel sújtják”. Meglehetősen abszurd dolog, de pontosan kifejezi az idegen állam törvényének exterritoriális hatályát. A külföldi magyarokról szóló törvény ezzel szemben felhatalmazza az idegen ország lakóit, hogy saját szabad elhatározásukból elfogadják az ebből eredő előnyöket és jogosultságokat. Ezzel senki nem büntet meg senkit, és Szlovákiára gyakorolt exterritoriális hatásai körülbelül olyanok, mintha egy, Székesfehérvárott szlovákra fordított és ott kiadott könyvet Losonc főterén árusítanának. A szlovákiai magyarok Szlovákiában szabad állampolgárként cselekednek, alapítványokat, polgári társulásokat hozhatnak létre, ajándékokat és anyagi támogatást szerezhetnek a magyar kormánytól vagy akár az ugandai vállalkozóktól. Az, hogy az ajánló szervezetek hitelesítik a magyarigazolványt kérelmező aláírását (ami a szlovák külügyminisztérium egyelőre egyetlen konkrét, nyüvá- nosságra hozott kifogása), nem sérti a területen kívüliség elvét. A Szlovák Köztársaságban ugyanis az ilyenfajta hitelesítésnek nincs jogi megfelelője, és a magyar kormány dolga, hogy elfogadja ezt a nem törvényszerű hitelesítést. Elvégre ezt az elvet tartalmazza a nemzetözi magán- és perviteli jogról szóló szlovák törvény 4. paragrafusa, teA határon túli magyarokról szóló törvény olyan, amely senkinek sem árt. hát a hitelesítés következményei Magyarországon érvényesülnek. A szlovák Alkotmánybíróság volt az, amely kimondta, hogy „a szuverenitás (önállóság) jogi fogalom az állami hatalom más hatalmaktól való függetlenségének megjelölésére. Az Alkotmány 1. és 2. cikkelye egyértelműen kifejezi és leszögezi, mi a Szlovák Köztársaság szuvere- nitásána lényege”. Hogy a szlovákiai magyarok tettei nincsenek nagyobb ellentétben a Szlovák Köztársaság jogrendjével, mint bármi más, alátámasztja a szlovák alkotmánybírók képviselőinek kijelentése, mely szerint a Szlovák Köztársaság olyan intézkedéseket hoz, hogy területén ne érvényesüljön a határon túli magyarokról szóló törvény. Ha e törvény leple alatt a szlovák állampolgárok olyan tettekre ragadtatnák magukat, amelyekkel megsértenék a szlovák törvényekei nem kellene sem törvényes, ser más rendelkezéseket hozni, elé lenne a meglevőket alkalmazn Mind a szlovák kormánynak, min a parlamentnek ügyelnie kellen arra, nehogy az ellenrendelkezése elfogadásával megsértsék az alkoi mány 12. cikkelyének 2. bekezd« sét, azaz diszkriminálják a magya nemzetjgégű állampolgároka mert kisebbséghez tartoznak. A hé táron túli magyarokról szóló tői vény is diszkriminatív, mint mir den törvény, amely nem vonatkozi mindenkire, csupán a lakosság eg csoportjára. Annyi a különbség hogy a más országban élő kisebbsé pozitív diszkriminációját ez esetbe objektiven magyarázzák azza hogy jogszerűen érdeklődnek nen zeti identitásuk fejlődése és támc gatása iránt, a nemzetközi jog szén pontjából pedig megengedett megfelelő mértékű kedvezményt zés. A Szlovák Köztársaság ellenir tézkedései egyoldalúan hátrányé helyzetbe hoznák a magyar nemze tiségűeket, akik vállaják a külfölc magyar státusát, anélkül, hogy vak nülyen törvényes célok lebegnéne a szemük előtt. A határon túli magyarokról szól törvény olyan, amely senkinek ser árt, akik Magyarország határain k vül élnek, és sok embernek segí Előnyeit minden ország elfogadt; melynek lakosait érinti, sőt a re mány kormány elérte, hogy mindé román állampolgárra vonatkozzoi A szlovák kormány azonban olya egyedi, hogy saját állampolgáraid vette fel a harcot. Noha mindé időben érvényes volt az „amilyené a polgárok, olyan a kormány” moi dás, most azt gondolom, ilyen rost kormányt nem érdemeltünk. A szerző jogász DOKUMENTUM A szlovák parlament nyilatkozattervezete A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a jószomszédi kapcsolatokat, a két- és többoldalú együttműködést a közép-európai térségben a régió stabüitásához való jelentős hozzájárulásként értékeli. Ennek kifejezője az 1995. március 19-én elfogadott, a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között meglévő jószomszédi kapcsolatokról és baráti együttműködésről szóló szerződés. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az ilyen helyzet fontos alkotóelemének tekinti az európai normák által kifejezett megfelelő gondoskodást is a nemzetiségi kisebbségekről. A Nemzeti Tanács a nemzetiségi kisebbségek létét mint a társadalom kulturális gazdagodásának forrását és a jószomszédi kapcsolatokat elősegítő eszközt értelmezi. Az ilyen politikát egyértelműen támogatja és továbbra is fejleszteni fogja. Ezzel összefüggésben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa aggodalommal állapítja meg, hogy a szomszédos ■ államokban élő magyarokról szóló, a Magyar Köztársaság Országgyűlése által 2001. június 19-én jóváhagyott törvény a maga területenkívüli szándékával és a szomszédos államokban élő magyar nemzetiségű állampolgárok egyoldalú támogatása elvének érvényesítésével beavatkozik a Szlovák Köztársaság kizárólagos területi és személyi jóghatóságába, valamint igyekszik precedenst teremteni egy szuverén állam kizárólagos hatósága terén. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa ezt a nemzetközi jog megsértésének és a Szlovák Köztársaság belső jogrendjének integritásába való beavatkozásnak tekinti. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, figyelembe véve a meghatározó európai intézmények, különösen a Velencei Bizottság állásfoglalását, hangsúlyozza, hogy nem fejezte ki egyetértését a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásával a Szlovák Köztársaság területén, s kinyilvánítja, hogy nem ért egyet az említett törvény érvényesítésével a Szlovák Köztársaság területén. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa megállapítja, hogy a magyar fél mind ez ideig nem tett olyan li péseket, amelyek eloszlatták volt a Szlovák Köztársaság aggodalma és kifogásait. A Nemzeti Tanát ezért felszólítja a Magyar Köztá saságot, hogy az említett törvén; hozza összhangba a nemzetközije alapvető elveivel és a nemzetisé; kisebbségek védelmének elfog: dott európai szabályaival, s hogy i kizárólag a Magyar Köztársaság ti rületén érvényesüljön. A Szlovák Köztársaság Nemzeti T; nácsa bízik abban, hogy a Magy; Köztársaság ebben az értelemben < a jószomszédi viszony további fe lesztése, valamint a Szlovák Köztá saság és a Magyar Köztársaság köz baráti együttműködés érdekébe kellő intézkedéseket foganatosít.
