Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-25 / 47. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 25. Német filmnapok a Mladost' moziban Pozsony. Német filmnapok kezdődnek ma a Mladost moziban. A szerdáig tartó rendezvényen hét alkotást - dokumentum- és játékfilmeket - láthatnak a nézők jeles német rendezők műhelyéből. A programban egyebek között Vivian Naefe A lányom hozzám tartozik című munkája és Wolf Gremm Éjfél után című, a hitleri diktatú ra idején játszódó filmje is szerepel, (s) SZÍNHÁZ _____________________POZSONY_____________________ A. HA SZÍHÁZ: Ketten 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (amerikai) 13.30, 15.15, 17, 19.45 Sólyom végveszélyben (amerikai) 20.30 OBZOR: Amélie csodálatos élete (francia) 18, 20 TATRA: Viliódzó fények (dán) 16 Csúcsformában (amerikai) 18, 20.30 MLADOST: Sólyom végveszélyben (amerika) 15.30 Német filmnapok: A politbüró referátumába téve, Aláírás: Andrzej Wajda 1830 A lányom hozzám tartozik 20 ISTROPOL1S: Vanília égbolt (amerikai) 15.30, 18 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 20.30 Moulin Rouge (amerikai) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 17, 19.15 Viliódzó fények (dán) 17.15, 20.15 Apacsok (német) 16 Belphégor - A Louvre fantomja (francia) 17.30 A király táncol (francia-belga-német) 17, 20 Száll a kakukk fészkére (amerikai) 19.30 KASSA DRUZBA: Egy csodálatos elme (amerikai) 16, 19 TATRA: Sötétkék világ (cseh) 15.30, 17.45 Darazsak (cseh) 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 17 Viliódzó fények (dán) 20 ÚSMEV: Szörny Rt. (amerikai) 14,16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Vanília égbolt (amerikai) 18 GYŐR PLAZA: Amélie csodálatos élete (francia) 15,17.30,20 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 13 Csajok a csúcson (német) 14,16, 20.30 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 13.30, 15.30 Csúcsformában 2 (amerikai) 18.15, 20.15 Az egyetlen (amerikai) 20 Ellenséges terület (amerikai) 20.15 Ének a csodaszarvasról (magyar) 13.14.45.16.30 Fiúk az életemből (amerikai) 15.15,017.45 A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 13.30, 16.45, 2Q Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 13.30, 16.30 Kémjátszma (angol-amerikai) 17.30,20 Moulin Rouge (amerikai) 18 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14,16,18 AZ MKKI PROGRAMJA Pozsony. Február 28-án, csütörtökön 16.30-kor Egységes stabilitás. A magyarországi kormányzatok kisebbségpolitikája 1918-tól 2000-ig címmel tart előadást Bárdi Nándor történész a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében, Bárdi Nándor 1962-ben született Laskodon. 1987-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem - Kelet-Európa szakán. Jelenleg a Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézetének munkatársa. Kutatási területe mindenekelőtt a romániai kisebbség 1918-2000 közötti periódusa, de foglalkozik a Magyarország határain túli magyar közösségek helyzetével, történetével is. Több írása jelent meg a kisebbségi vagy nemzetiségi fogalmi meghatározásokról is, s más jelenségekről, mint például a törésvonalakról a határon túli magyar politikában, a kisebbségi közéletben felmerült vitatémákról, a kisebbségpolitikai és önszerveződési stratégiákról, és ezeken belül többek között a nemzedéki, felekezeti különbségekről, az értelmiségi szerepek tagoltságáról stb. A rendezvényt Gyurgyík László, a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport munkatársa vezeti. FELHÍVÁS A Komáromi Zsidó Hitközség által az elmúlt években szervezett nyilvános programokon felmerült annak az igénye, hogy városunk és a környék lakói megismerjék a zsidóságot. 2002-ben útnak indul A- nachnu („Mi”) programunk, melynek célja segítséget nyújtani ebben, bemutatni a Mi hagyományainkat. Négy részből álló előadás- sorozat segítségével próbáljuk meg közelebb hozni történelmünket, vallási szokásainkat és hétköznapjainkat. Az előadások címe és tematikája: 1. Kik is vagyunk? történelmi áttekintés (a zsidóság kialakulása, történelmünk meghatározó pillanatai, jeles személyiségek) 2. A zsidó élet körforgása (átfogó kép a születéstől a halálig, szokások, szertartások, rituális szabályok) 3. Közösség és család (a család szerepe vallásunkban, a zsidó otthon, ezt a vallást csak közösségben lehet megélni) 4. Ünnepeink (a zsidó időszámítás, kiemelkedő ünnepeink, az ezekhez kapcsolódó szokások) Az előadók a Komáromi Zsidó Hitközség programkoordinátorai, a budapesti országos Rabbiképző Zsidó Egyetem liturgiatörténet előadó szakjának hallgatói, esetenként meghívott vendég előadók. Az előadások audiovizuális jellegűek, a résztvevők megkapják minden előadás vázlatát fénymásolt formában. Minden érdeklődőt szeretettel várunk, különösen ajánlott pedagógusoknak, újságíróknak, kulturális területen tevékenykedőknek, a gyökereiket keresőtólek. Az igények megfelelő felmérése érdekében a résztvevőknek Regisztrációs lapot kell kitölteni, amely minden fontos információt tartalmaz (2002. március 1-ig szükséges visszaküldeni.) Regisztrációs lap kérhető:- Komáromban a Meriház épületében (Eötvös u. 15)- az anachnu2002@hotmail.com címen- Komárom egyes kulturális és oktatási intézményeiben. Az előadásokra hétvégi időpontokban kerül sor március és június között a Komáromi Zsidó Hitközség Eötvös utca 15. szám alatti épületének Wallenstein Zoltán termében. AD: VITA AZ ARTFALATOK KAPCSÁN Kritikáról és empátiáról Az ArtFALatokat illusztráló Cselényi Árpádnak a kötetben megjelent rajza Kiadónak, szerzőnek állítólag nem illik kritikára válaszolnia, ezért eddig nem is tettem. Mára viszont hazai berkekben rég nem tapasztalt vita kezd kialakulni az általam kiadott ArtFALatok című antológia kapcsán. ARDAMICA ZORÁN Igen, kapcsán, mert már az első cikk, illetve kritika (Kocur László: Egy új nemzedék kér bebocsátást, 2002. 2. 4.) is csupán apropóként kezelte azt. Mivel úgy látom, már nem egy konkrét kötetről van szó, hanem sokkal inkább az antológiák kiadásának, általában a könyvkiadás és a. „fiatalok” befogadásának körülményeiről, a Plectrum kiadó vezető tulajdonosaként bátorkodom magam is hozzászólni néhány kijelentéshez, esetleg megválaszolni egy-két kérdést. Mindenekelőtt azonban megköszönöm az általam nagyra becsült és tisztelt (valóban!) szerzők érdeklődését a téma iránt. Teszem ezt abban a hitben, hogy a kötet szerzői nevében is szólok, mivel az agyonhallgatás helyett igazán jó reklámot szolgáltatnak az ArtFALatoknak, s érdemben igyekeznek szakmai megoldást találni olyan problémákra, amelyek évtizedek óta megoldatlanok. Az érdeklődés bizonyítja, hogy egy antológia kiadása, esetemben tíz szerző „elindítása” nemcsak az átkosban számított nemzetiségi viszonylatban „politikai tettnek” vagy közügynek, hanem ma is az. En erre büszke vagyok. Leszögezem: nemzedékről szó sincs. Inkább arról, hogy tájainkon valamiféle íratlan törvény vagy álhagyomány miatt a kritikusok az új antológiákról mindig egy új nemzedék színre lépését várják, s e tény sziklaként nehezedik a hasonló gyűjteményekre. Ennek ellenére az elmúlt években egyetlen olyan antológia sem jelent meg nálunk, amelynek szerzőit generációs kötődések jellemeznék. Sót! A fiatalok többsége igazán meglévő és összeforrasztó esztétikai, formai, műfaji és egyéb kapocs híján mereven elutasítja a generációkba skatulyázást. Az egyazon lap hasábjain való közös kezdetek mindazonáltal szolgáltathatnak egy platformot, s ez apropója lehet az antológiában való közös megjelenésnek. Nem generáció születik, hanem személyiségek mutatkoznak be, akiknek egyéni a mondanivalójuk. Ennélfogva még évtizedekig nem jelenhetne meg olyan antológia, amely szerkesztési alapelvként kezelné a nemzedékesdit. Egyébként a változatosság gyönyörködtet, legalábbis Casanova szerint, aki szintén tollforgató (is!) volt. Egyetértek Kocur- ral abban, hogy antológia és nemzedék közé nem szabad minden esetben egyenlőségjelet tenni. Nem értem viszont, ő maga miért esik bele saját csapdájába. Pedagógiai szempontoknak pedig igenis érvényesülniük kell! Bach, Haydn, Mozart, Bartók nélkül nemcsak zenepedagógia, de zene sem létezne. Mivel szépírói tanulmányokat ma tudtommal sehol sem folytathat az érdeklődő, nem marad más, mint a gyakorlatban tanulni, ami viszont logikusan szerkesztői konzultációkkal, kávéházi vagy egyéb beszélgetésekkel, közléssel, kritikával, jó szándékú bírálattal, újabb és újabb közléssel, sőt olvasói visszhanggal kell hogy együtt járjon. Ez nem agysebészet, ahol a beteg bármilyen pici műhiba miatt meghal. Aki olvas, számítson átla- gos vagy ádagon aluli, kezdő és ígéretes olvasmányokra is, ne csak világirodalmi jelentőségű alkotásokra. A horgász sem fog mindig mázsás harcsát. Olvasni ugyanolyan lutri, mint írni. S talán azért is olyan érdekes, felfedezésekkel teli foglalatosság. Nem szabad rutinná vagy munkává válnia. Juhász Katalin (Ä fiatal irodalom lentről nézve, 2002. 2. 6.) volt, jómagam pedig gyakorló pedagógusként mindezt érezzük. Mindenkinek szíve joga ezzel nem egyetérteni, ám ha ezt pont pedagógus képzettségű emberek teszik, valószínűleg az oktatással is baj van. Talán az első osztályban az ábécé helyett kezdjük mindjárt Dosztojevszkijjel, javaslom A félkegyelműt, a gyerek legalább megússza a bugyuta Kiskertemben uborkákat... Kocumak és Némethnek is (Nem az értéket keressük? 2002.2.18.) joga van a véleményéhez, amit én számon tartok, tisztelek, s részben egyet is értek vele. A minőségi szempontok legyenek elsődlegesek. De ne kizárólagosak... Jómagam azt vallom, amit Szászi Zoltán (Torkunkon akadt ArtFALatok?, 2002. 2.18.) és sokan mások, nevezetesen hogy a művet lehet vizsgálni mindenféle kontextusból kiragadott steril szövegként, de a szöveg születésének körülményei, az alkotói háttér vizsgálata nem csupán determinálni tudja a szövegértést, hanem árnyalni, pontosítani is. Mindez zömmel a befogadó, az olvasó, urambocsá’ a kritikus elvonatkoztató és kombinatorikai képességein múlik. Nem tisztem eldönteni, melyik kritikus milyen szempontokat tart elsődlegesnek munkája során. Tény azonban, hogy Kocur hajlamos a heveskedésre, s gyakran tényként kezeli szubjektív véleményét. Említett írásában megkérdőjelezi az olvasóközönség létét, nem vüágos, mit és miért tart „avítt, pozitivista terminológiából képzett, botanikai- zoológiai szemlélet”-nek, kiadóm egy másik könyvéről írt kritikájában egy írói módszerről csupán annyit képes irodalomelméleti síkon leszögezni, hogy „na, és akkor mi van?” - szóval meglehetősen „egyénien” kezeli az elméleti tudnivalókat, kritikai szempontokat... Én is legyint- hetnék írásai felett na és akkor mi van? alapon, de nem teszem. E két kritikus elméleti felkészültsége valószínűleg jóval nagyobb, mint az enyém. A könyvkiadásról, annak mechanizmusáról, üzleti vonatkozásairól viszont én tudok többet. Nem jelenhet meg manapság sem minden! Több tíz kilónyi visz- szautasított kéziratot mutathatok kiadóm archívumából. Pénz persze mindenhez kell, de nem igaz, hogy csupán a pénz dönti el, mi jelenjen meg. Ha a kiadóm folyamatosan léc alá ugrana, simán tönkremenne. Az olvasó ugyanis nem hülye! Sokkal inkább azt dönti el a pénz, müyen jellegű és nagyságú propagandát kaphat egy kötet. Németh és Kocur is olvashatna figyelmesebben, nem volna szabad kihagyni a támogatók listáját a 2. oldalon. Egyrészt mert megérdemlik, hogy a nevüket megismerjük, másrészt mert e kritikusok megvádoltak, hogy közpénzeket szórok ki az ablakon. Ezt pedig kikérem magamnak! Az ArtFÁlatok antológiát anyagilag sem a szlovák, sem a magyar kulturális minisztérium, sem alapítványok nem támogatták. A kiadóm, vagyis a saját pénzemet költöttem rá. És főleg nem szippantottam el az „értékesebb” könyvektől. Tornaija és Hidaskürt önkormányzata volt az a két szubjektum, amelyek a lakosaik tollából születő műveket szimbolikus támogatásukkal megtisztelték. Bizonyára nem tettek volna így, ha nem tartották volna arra érdemesnek e műveket. Az önkormányzatoknál ugyanis először többtagú szakbizottság, aztán a községi tanács, majd a képviselő-testület, végül a polgármester hagyja jóvá az ilyen jellegű kifizetéseket. Az SZK Kulturális Minisztériumában a dotációkat két lektori vélemény alapján először egy szakmai javaslóbizottság - döntési jog nélkül -, ezután egy másik albizottság hagyja jóvá. Egyiknek sem vagyok tagja. A nemzetiségi főosztály és a gazdasági szekció ellenőrzi - három évre visszamenőleg az elszámolásokat is. Végül maga a miniszter úja vagy nem úja alá a szerződést, amelynek értelmében a kötet eladása után sem hozhat hasznot a kiadónak. Ennyi lépcsőfok vagy rosta kevés? Szóval bomba üzlet a könyvkiadás! Azt hiszem, minden hazai magyar kiadó egyetért velem abban, ha csak dotált köteteket adnánk ki, vagy ha nem foglalkoznánk emellett más kiadói, üzleti s egyéb tevékenységgel, már régen nem léteznénk. Tudom, az olvasónak és a kritikusnak ehhez nincs köze, de nem árt, ha tudják, hogyan is megy ez. Próbálják tó egyszer, milyen érzés egy papíráremelés! Rendben, ne érdekelje őket mindez, csak a minőség. Ha a kötet nem tetszik a recenzensnek - bár attól még lehet jó mártsa vitriolba tollát! Valóban joga van hozzá, sőt kötelessége, nem kifogásolom. De ne írja elő nekem, mit kezdjek a saját pénzemmel, s ne vádoljon azzal, amit nem tud bizonyítani! Igenis, az értéket keressük mindannyian, csak másként. Mindany- nyiunkat a munkánk minősít. Hogy az álláspontjaink olykor eltérőek, az csak hasznos lehet. Vigyáznunk kell azonban, hogy munkánk ne csapdákat állítson, ne pókhálót szőjön az olvasónak, mert jaj akkor az irodalomnak, ha az emberek nem olvasnak. Ne csak az írót segítsük, hanem az olvasót is. Az empátia hiánya ugyanis a kritika hiányossága. A szerző a Plectrum kiadó vezetője Szabó Győző, a Katona József Színház kiváló tagja egyre több filmben szerepel az utóbbi években. Most Herendi Gábor Valami Amerika című alkotásában remekel egy nőcsábász építési válllakozó szerepében. (Vajda Péter felvétele) Új könyvsorozatot indított a Kortárs Kiadó Magyar néző MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Magyar néző címen indított sorozatot a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány és a Kortárs Kiadó. A könyvműhely tájékoztatása szerint a kötetek a nemzeti gondolkodásról adnak számot úgy, ahogyan az egyes elmélkedők, politikusok és szépírók a magyarságot gondjaival, feladataival és sorsával együtt látták, és úgy is, ahogy a közelibb-tá- volibb világot szemlélték. A magyar néző címmel 1777-ben jelent meg Bessenyei György író, filozófus tanulmánya a magyar kultúra korabeli állapotáról, majd 1939-ben Cs. Szabó László úó, esszéúó, kritikus is e címet adta Magyarország helyzetét elemző könyvének. A sorozat - neves irodalomtörténészek, politológusok, történészek válogatásában - a tervek szerint évente hat kötettel gyarapodik. Műfajuk változó: lesz közöttük dokumentum, vitairat, teljes mű, illetve egy-egy életmű teljes keresztmetszete. Olvasható majd tematikus gyűjtemény, földrajzi vagy szellemi táj kérdéseit összefoglaló antológia is. A nemzetiségi törvényjavaslat országgyűlési vitája, 1868 című kötet Schien István történész, politológus válogatásában, előszavával jelenik meg. A Mikszáth Kálmán Fény- és árnyképek, Politikai karcolatok című tó- adványhoz szintén a kötet összeállítója, Alexa Károly irodalomtörténész írt előszót. Márciusban lát napvilágot Illyés Gyula Az író hűsége című esszékötet. A könyv válogatója és az előszó szerzője Domokos Mátyás irodalomtörténész.
