Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-23 / 46. szám, szombat

8 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 23. Kátai Zoltán koncertje Magyarbél. A históriás énekek neves magyarországi előadója, Kátai Zoltán ad holnap délután 16 órától koncertet Magyarbélen, a helyi magyar kisiskola javára tartandó jótékonysági rendezvény kereté­ben. A koboz és lant kíséretében megszólaló dalokkal átfogó képet nyújt történelmünkről a török hódoltság korától a 19. századig. A jó­tékonysági koncerten fellép még Bárdos Ágnes előadóművész, a ma­gyarbéli Simmons együttes, és műsorral mutatkoznak be a helyi kis­iskolások is. (-dk-) LGT-fesztivál a Hajógyári szigeten Budapest. Június elsején újraindul a zenevonat, az LGT elfoglalja a Hajógyári szigetet, és egész napos fesztivált rendez azoknak, akik nem felejtették el a régi slágereket, meg azoknak is, akik mostanában kezdenek ráérezni a „loksi-dalok” ízére. Az egész napos programban lesz zsákbanfutás, kötélhúzás, cirkusz, Somló Tamás bohóckodik, és a koncert sem marad el. A régi, újabb és a most készülő LGT-lemez va­donatúj dalain kívül a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról mu­sical dalait és a Mindenki című LGT-balettlemez anyagát is hallhatja a közönség. Az egész napos belépő ára kb. 2500 forint lesz, a tervek szerint Pozsonyban is árusítanak majd jegyeket, (vm) Játszóház a Rákóczi Magyar Házban Rozsnyó. Holnap 14 órától ismét játszóház váija a gyerekeket a Rákóczi Magyar Házban. A kézműves foglalkozás keretében Ju­hász Éva és Nagy Andrea vezetésével a szövéssel ismerkedhetnek meg a résztvevők, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola szombat 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve sz. 19 Alice Csodaországban va­sárnap 14,16.30 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban sz. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Galócza sz. 19 v. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (am.) sz., v. 13.30,15.15,17,19.45 Sólyom végveszélyben (am.) sz., v. 20.30 TATRA: Viliódzó fények (dán) sz., v. 16 Csúcsformában 2 (am.) sz., v. 18,20.30 ISTROPOLIS: Só­lyom végveszélyben (am.) sz., v. 17, 20 Vanília égbolt (am.) sz., v. 15.30, 18 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) sz., v. 20.30 Moulin Rouge (am.) sz., v. 17.30,20 FEBIOFEST CHARLIE CENTRUM: Üresjárat (szí.) sz., v. 17 Buena Vista Social Club (ném.) sz., v. 17 Szombatról vasárnapra (cseh) sz. 17 Baráti va­csora (am.) sz. 19 Nehéz szerelem (ol.) sz. 19 Darazsak (cseh) sz., v. 20 A nő illata (ol.) v. 17, 20 MLADOSÍ: Úgy szerettük egymást (olasz) sz. 15.30 Kandahár (ir.-fr.) sz. 18 Andél Exit (cseh) sz. 20 A terasz (ol.) v. 15.30 Az utolsó ítélet (ol.) v. 18 Cabriolet (cseh) v. 20 KASSA DRUZBA: Vanília égbolt (am.) sz., v. 17,20 TATRA: Egy csodálatos el­me (am.) sz., v. 17 Ghost World (am.) sz., v. 20 CAPITOL: Viliódzó fé­nyek (dán) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: Szörny Rt. (am.) sz., v. 14, 16, 18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 19.30 NFG-l-FILM: Little Voice (ang.) sz. 17.30 KOMÁROM-TAT­RA: Vanília égbolt (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Szerelem a végzeten (am.) sz.. v. 17,19 LÉVA - JUNIOR: Dr. T és a nők (am.) sz., v. 16, 19 GALÁNTA - VMK: Szerelem a végzeten (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 Már a hazai mozik is vetítik a nyolc kategóriában Oscar-díjra jelölt Egy csodálatos elme című amerikai filmet, amely egy Nobel-díjas matematikai zseniről szól. A főszerepet Russel Crowe alakítja. (Képarchívum) A legfőbb akadály vélhetőleg elhárult a szlovákiai felsőoktatás tervezett reformjának megkezdése elől Mégsem lesz tandíj köteles ség Tandíj ugyan nem lesz, de ezután is fizetnek a távutas hallgatók (Somogyi Tibor felvétele) Három évig tartó előkészü­letek és kétnapos parlamenti vita után a képviselők csü­törtökön módosított tarta­lommal ugyan, de elfogad­ták a kormány felsőoktatás­ról szóló törvénytervezetét. Az új felsőoktatási törvény 2002. április 1-jén lép ha­tályba. RÁCZ VINCE A hónapokig tartó politikai csatá­rozások után a honatyák végre döntöttek egyebek mellett arról, hogy a jövőben nem kell a hallga­tóknak tandíjat fizetniük, a karok elveszítik a jogalanyiságukat, teljes értékű képzési formává válik a há­roméves képzés, emelkedik az egyetemek pedagógusi alkalma­zottainak bére. A felsőoktatásról szóló új törvény tandíjmentességet ír elő az egyete­mi hallgatók számára, kivéve azo­kat a diákokat, akik túllépnek a megszabott tanulmányi időn, és évet ismételnek. Érdekes módon éppen az egyetemistákat tömörítő diáktanács képviselői örültek a leg­kevésbé a térítésmentes képzésről szóló módosító javaslat elfogadá­sának. A tárgyalások idején, sőt már a törvényelőkészítési szakasz­ban is, azonosulva a kormány szán­dékával, a tandíj bevezetése mel­lett foglaltak állást. Korábban több­ször is hangoztatták, a távoktatás tandíjmentessége akár a távutas képzési forma megszűnéséhez is vezethet. A tárgyalásokat figyelve az embernek az lehetett a benyo­mása, hogy a tandíjmentességet szorgalmazó parlamenti képvise­lők többsége csak politikai és sze­mélyes népszerűségét próbálta nö­Vitát váltott ki a karok jogalanyiságának terve­zett megszüntetése is. vélni a hallgatók érdekeinek lát­szólagos védelmével. Megfeled­keztek a mindennapok gyakorlatá­ról, melynek során számos felsőok­tatási intézményben jelenleg is kérnek anyagi hozzájárulást a hall­gatóktól. Ezeket a hallgatókat eb­ből a szempontból továbbra sem védi a törvény, hiszen hivatalosan eddig sem és a jövőben sem fizet­nek tandíjat, csupán hozzájárulnak a saját képzésük költségeihez. Az általuk befizetett pénz pedig csak közvetve jut el az egyetem számlá­jára az intézményhez szorosan kapcsolódó kft.-ken és egyéb cége­ken keresztül. A tandíjkötelességre vonatkozó törvényi szabályozás sokkal átláthatóbbá tette volna az egyetemek gazdálkodását. Rengeteg vitát váltott ki a karok jogalanyiságának tervezett meg­szüntetése is. A honatyák többsége végül is egyetértett a kormány ja­vaslatával, így a jövőben jelentősen csökken a karok önállósága. Egy korábban tett, mind a karok, mind az egyetemek egészének képviselői által támogatott kompromisszu­mos javaslat értelmében a karok nem kényszerülnek teljes egészé­ben lemondani az autonómiájuk­ról, csupán korlátozott döntési jog­körrel rendelkeznek. Míg a déká­nok hatásköre szűkül, a rektoroké bővül. Korábban a karok jogalanyi­sága megakadályozta, hogy a nyil­vánosság előtt az egyetem egysé­ges intézményként lépjen fel. Az el­fogadottjavaslatnak köszönhetően a hallgatók intézményen belüli mobilitása a közeljövőben erőtelje­sen megnövekedhet. Könnyebb lesz az átjárhatóság a különféle ka­rok és azon belül a szakok között is. A felsőoktatásról szóló új törvény vonatkozó rendelkezése a felsőfo­kú tanulmányoknak három - bakalaureátusi, magiszteri és dok­tori - fokozatát különbözteti meg. Ezentúl a bakalaureátusi (három­éves) tanulmányok, a magiszteri (ötéves) tanulmányokhoz hasonló­an szintén a teljes értékű képzési formák közé tartoznak. A törvény pontosítja az egyetemi és főiskolai szintű felsőoktatási intézmények közötti különbségeket is. Míg a fő­iskolákon javarészt hároméves, az egyetemeken többségében magisz­teri és doktori tanulmányokat foly­tatnak a hallgatók. A parlamenti képviselők igennel szavaztak a védnöki bizottság által elfogadásra ajánlott, az egyetemek pedagógusi alkalmazottainak béré­ről szóló módosító javaslatra is. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ezentúl az egyetemi tanárokat ma­gasabb bérkategóriába sorolják be. 2003. január elsejétől a bérezésük megegyezik az egészségügyben dol­gozók bérezésével. A jelenlegi bér­tábla szerinti fizetésük az előzetes becsléseknek megfelelően átlago­san 7000 koronával növekszik. Fize­tésük maximális összege ezáltal 18 300-ról 26 000 koronára emelke­dik. Éppen ezért a jövő évi állami költségvetésben a jelenleginél csak­nem 1 milliárd koronával kell töb­bet elkülöníteni az oktatásügy ré­szére. A döntéshozók ezzel az intéz­kedésükkel valamelyest hozzájárul­tak az egyetemen oktatók társadal­mi presztízsének és anyagi megbe­csülésének növeléséhez, valamint közvetett módon a felsőfokú képzés minőségi javulásához is. Az új felsőoktatási törvény elfoga­dásával remélhetőleg jelentős mér­tékben elhárultak az akadályok a szlovákiai felsőoktatás egésze terve­zett reformjának megkezdése elől. Karol Wlachovsky magyar és szlovák irodalomról írott tanulmányai Egy fordító műhelynaplój ából BENYOVSZKY KRISZTIÁN Az ismert szlovák műfordító, ki­adó, kultúrdiplomata és tanár, Ka­rol Wlachovsky magyar és szlovák irodalomról írott tanulmányait, ve­le készült interjúkat, és munkássá­gát értékelő két további írást foglal magába a Kiss Gy. Csaba és Tóth László által összeállított kötet. Bi­zonyos fokig rendhagyónak mond­ható, hisz azáltal, hogy az olvasó a beszélgetések és visszaemlékezé­sek gyűrűjében olvashatja a szerző irodalmi reflexióit, nemcsak kom- paratisztíkai ismereteit bővítheti, hanem megismeri e sokágú tevé­kenység jellemezte, de mégis egy célt szolgáló életpálya mögöttes mozgatóit is. Wlachovsky útját a magyar nyelvhez és irodalomhoz, a kiadóként szerzett gyakorlati ta­pasztalatait, a budapesti Szlovák Intézet igazgatójaként megélt él­ményeit. Ezen keresztül pedig na­gyon sok adalékot megtudhat a szlovák-magyar irodalmi és kultu­rális kapcsolatok múltjáról és jövő­jéről, a kultúrközi párbeszéd neu­ralgikus pontjairól, eleddig kihasz­nálatlan lehetőségeiről. Wlachovsky könyvét olvasva feltá­rul a fordítás egész pragmatikája, nemcsak az általános elvek szint­jén, hanem „élesben”, egy fordító irodalmak, kultúrák közti termé­keny ingázását megörökítő olvasó- és műhelynapló formáját öltve. Wlachovsky „ars translatologicá”- jában sajátos módon fonódik össze két, nem feltétlenül összeegyeztet­hető szempont: az egyéni ízlés és a befogadó irodalom támasztotta igények. Szerinte minden lefordí­tott műnek a befogadó irodalmat kell gazdagítania, pótolnia a hiá­nyokat, esetleg inspirálnia is annak későbbi alakulását. Nincs értelme „olyan szerzők műveit lefordítani és kiadni, akikkel, illetve amelyek­kel csak a lefordított művek bibli­ográfiáját bővítenénk”. Ezért a for­dítónak jó érzékkel kell rendelkez­nie ahhoz, hogy felismerje és ne hagyja elillanni a „kedvező pillana­Egyéni ízlése „igazolta” az irodalmi kánon későbbi módosulásait. tot”, hisz az idegen mű pozitív fo­gadtatásában ez is legalább annyi­ra meghatározó, mint magának a műnek az „immanens" minőségi mutatói. Bár a szerzőnek az ún. „(cseh)szlovákiai magyar iroda­lom” státusát érintő („Ä csehszlo­vákiai magyar irodalom kétségkí­vül része a cseh és szlovák irodalmi kontextusnak. Az is nyilvánvaló, hogy nyelvében az egyetemes ma­gyar irodalomhoz kötődik. Ez a kettős kötődés teszi sajátossá, egyedivé”), illetve Örkény iroda­lomtörténeti elhelyezésére vonat­kozó kijelentéseivel („Örkény sze­repe a magyar irodalomban pótol­hatatlan, mert ő emelte ki az iro­dalmat az anekdotázásból, és ho­nosította meg benne a groteszket”) nem tudok egyetérteni, a magyar írókról készült rövid portrékat átol­vasva el kell, hogy ismerjem: Wla­chovsky biztos kézzel válogat. Egy­általán nem magától értetődő, hogy valaki a ’70-es évek derekán Ottlik Géza, a ’80-as évek első felé­ben pedig éppen Csáth Géza, Kosz­tolányi Dezső, Mándy Iván és Mé­szöly Miklós műveit ültesse át szlo­vákra. A magyar irodalom mai, uralkodónak mondható kánoná­ban az említett szerzők mindegyi­ke „élpozícióban” van, ami azon­ban nem volt róluk elmondható a fordítás idején, sőt. Wlachovsky egyéni ízlése tehát mintegy „iga­zolta” az irodalmi kánon későbbi módosulásait. Ismertetésemet egy, a szerző fordí- tói-irodalomközvetítői • krédója­ként is olvasható gondolattal zár­nám: „Életem egy részét a magyar irodalomnak szenteltem. Ám hi­szem, igaz a gömöri mondás: Aki többet ad, annak több marad. Nos, nekem bőven maradt, sőmég több marad abból, ami még vár reám”. Karol Wlachovsky: Köztes sze­repben. Párbeszéd a magyar és a szlovák irodalommal - közös dolgainkról. Ister 2001 Roberto Ruspanti a fordító Petőfi Felhőkje olaszul Róma. A Rubettino olasz könyvki­adó megjelentette Petőfi Sándor Felhők című versciklusát olasz nyelven. Az összeállítást Roberto Ruspanti, az Udinei Egyetem ma­gyartanára, a legnagyobb magyar költők neves olaszországi fordítója szerkesztette, a ciklust alkotó hat­vanhat Petőfi-verset ő ültette át olasz nyelvre. A professzor ezzel a mostani kiadással akarta „megko­ronázni” azt a „Petőfi-trilógiát”, amelyet az 1998-as kettős évfordu­ló (a magyar költő születésének 175. és halálának 150. évforduló­ja) tiszteletére kezdett el. Ruspanti először a János Vitézt fordította le („Giovanni il Prode” olasz cím­mel), s a művet fiatal olasz színé­szek segítségével eddig számos olasz középiskolában mutatta be nagy sikerrel színi előadás kereté­ben. Második „állomásként,, az ó gondozásában látott napvilágot a Petőfi úti leveleiből készített ösz- szeállítás „Viaggio nelle magna Ungheria” (Utazás Nagy-Magya- rországon) címmel, utalva azokra a Trianon előtti magyar területek­re, amelyeket a költő annak idején felkeresett. A mostani kötet Petőfi Felhők (Nuvole) című műve, amelynek gondolatait az olasz műfordító ma is rendkívül idősze­rűnek tartja. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents