Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-23 / 46. szám, szombat
8 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 23. Kátai Zoltán koncertje Magyarbél. A históriás énekek neves magyarországi előadója, Kátai Zoltán ad holnap délután 16 órától koncertet Magyarbélen, a helyi magyar kisiskola javára tartandó jótékonysági rendezvény keretében. A koboz és lant kíséretében megszólaló dalokkal átfogó képet nyújt történelmünkről a török hódoltság korától a 19. századig. A jótékonysági koncerten fellép még Bárdos Ágnes előadóművész, a magyarbéli Simmons együttes, és műsorral mutatkoznak be a helyi kisiskolások is. (-dk-) LGT-fesztivál a Hajógyári szigeten Budapest. Június elsején újraindul a zenevonat, az LGT elfoglalja a Hajógyári szigetet, és egész napos fesztivált rendez azoknak, akik nem felejtették el a régi slágereket, meg azoknak is, akik mostanában kezdenek ráérezni a „loksi-dalok” ízére. Az egész napos programban lesz zsákbanfutás, kötélhúzás, cirkusz, Somló Tamás bohóckodik, és a koncert sem marad el. A régi, újabb és a most készülő LGT-lemez vadonatúj dalain kívül a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musical dalait és a Mindenki című LGT-balettlemez anyagát is hallhatja a közönség. Az egész napos belépő ára kb. 2500 forint lesz, a tervek szerint Pozsonyban is árusítanak majd jegyeket, (vm) Játszóház a Rákóczi Magyar Házban Rozsnyó. Holnap 14 órától ismét játszóház váija a gyerekeket a Rákóczi Magyar Házban. A kézműves foglalkozás keretében Juhász Éva és Nagy Andrea vezetésével a szövéssel ismerkedhetnek meg a résztvevők, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola szombat 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve sz. 19 Alice Csodaországban vasárnap 14,16.30 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban sz. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Galócza sz. 19 v. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (am.) sz., v. 13.30,15.15,17,19.45 Sólyom végveszélyben (am.) sz., v. 20.30 TATRA: Viliódzó fények (dán) sz., v. 16 Csúcsformában 2 (am.) sz., v. 18,20.30 ISTROPOLIS: Sólyom végveszélyben (am.) sz., v. 17, 20 Vanília égbolt (am.) sz., v. 15.30, 18 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) sz., v. 20.30 Moulin Rouge (am.) sz., v. 17.30,20 FEBIOFEST CHARLIE CENTRUM: Üresjárat (szí.) sz., v. 17 Buena Vista Social Club (ném.) sz., v. 17 Szombatról vasárnapra (cseh) sz. 17 Baráti vacsora (am.) sz. 19 Nehéz szerelem (ol.) sz. 19 Darazsak (cseh) sz., v. 20 A nő illata (ol.) v. 17, 20 MLADOSÍ: Úgy szerettük egymást (olasz) sz. 15.30 Kandahár (ir.-fr.) sz. 18 Andél Exit (cseh) sz. 20 A terasz (ol.) v. 15.30 Az utolsó ítélet (ol.) v. 18 Cabriolet (cseh) v. 20 KASSA DRUZBA: Vanília égbolt (am.) sz., v. 17,20 TATRA: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 17 Ghost World (am.) sz., v. 20 CAPITOL: Viliódzó fények (dán) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: Szörny Rt. (am.) sz., v. 14, 16, 18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 19.30 NFG-l-FILM: Little Voice (ang.) sz. 17.30 KOMÁROM-TATRA: Vanília égbolt (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Szerelem a végzeten (am.) sz.. v. 17,19 LÉVA - JUNIOR: Dr. T és a nők (am.) sz., v. 16, 19 GALÁNTA - VMK: Szerelem a végzeten (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 Már a hazai mozik is vetítik a nyolc kategóriában Oscar-díjra jelölt Egy csodálatos elme című amerikai filmet, amely egy Nobel-díjas matematikai zseniről szól. A főszerepet Russel Crowe alakítja. (Képarchívum) A legfőbb akadály vélhetőleg elhárult a szlovákiai felsőoktatás tervezett reformjának megkezdése elől Mégsem lesz tandíj köteles ség Tandíj ugyan nem lesz, de ezután is fizetnek a távutas hallgatók (Somogyi Tibor felvétele) Három évig tartó előkészületek és kétnapos parlamenti vita után a képviselők csütörtökön módosított tartalommal ugyan, de elfogadták a kormány felsőoktatásról szóló törvénytervezetét. Az új felsőoktatási törvény 2002. április 1-jén lép hatályba. RÁCZ VINCE A hónapokig tartó politikai csatározások után a honatyák végre döntöttek egyebek mellett arról, hogy a jövőben nem kell a hallgatóknak tandíjat fizetniük, a karok elveszítik a jogalanyiságukat, teljes értékű képzési formává válik a hároméves képzés, emelkedik az egyetemek pedagógusi alkalmazottainak bére. A felsőoktatásról szóló új törvény tandíjmentességet ír elő az egyetemi hallgatók számára, kivéve azokat a diákokat, akik túllépnek a megszabott tanulmányi időn, és évet ismételnek. Érdekes módon éppen az egyetemistákat tömörítő diáktanács képviselői örültek a legkevésbé a térítésmentes képzésről szóló módosító javaslat elfogadásának. A tárgyalások idején, sőt már a törvényelőkészítési szakaszban is, azonosulva a kormány szándékával, a tandíj bevezetése mellett foglaltak állást. Korábban többször is hangoztatták, a távoktatás tandíjmentessége akár a távutas képzési forma megszűnéséhez is vezethet. A tárgyalásokat figyelve az embernek az lehetett a benyomása, hogy a tandíjmentességet szorgalmazó parlamenti képviselők többsége csak politikai és személyes népszerűségét próbálta nöVitát váltott ki a karok jogalanyiságának tervezett megszüntetése is. vélni a hallgatók érdekeinek látszólagos védelmével. Megfeledkeztek a mindennapok gyakorlatáról, melynek során számos felsőoktatási intézményben jelenleg is kérnek anyagi hozzájárulást a hallgatóktól. Ezeket a hallgatókat ebből a szempontból továbbra sem védi a törvény, hiszen hivatalosan eddig sem és a jövőben sem fizetnek tandíjat, csupán hozzájárulnak a saját képzésük költségeihez. Az általuk befizetett pénz pedig csak közvetve jut el az egyetem számlájára az intézményhez szorosan kapcsolódó kft.-ken és egyéb cégeken keresztül. A tandíjkötelességre vonatkozó törvényi szabályozás sokkal átláthatóbbá tette volna az egyetemek gazdálkodását. Rengeteg vitát váltott ki a karok jogalanyiságának tervezett megszüntetése is. A honatyák többsége végül is egyetértett a kormány javaslatával, így a jövőben jelentősen csökken a karok önállósága. Egy korábban tett, mind a karok, mind az egyetemek egészének képviselői által támogatott kompromisszumos javaslat értelmében a karok nem kényszerülnek teljes egészében lemondani az autonómiájukról, csupán korlátozott döntési jogkörrel rendelkeznek. Míg a dékánok hatásköre szűkül, a rektoroké bővül. Korábban a karok jogalanyisága megakadályozta, hogy a nyilvánosság előtt az egyetem egységes intézményként lépjen fel. Az elfogadottjavaslatnak köszönhetően a hallgatók intézményen belüli mobilitása a közeljövőben erőteljesen megnövekedhet. Könnyebb lesz az átjárhatóság a különféle karok és azon belül a szakok között is. A felsőoktatásról szóló új törvény vonatkozó rendelkezése a felsőfokú tanulmányoknak három - bakalaureátusi, magiszteri és doktori - fokozatát különbözteti meg. Ezentúl a bakalaureátusi (hároméves) tanulmányok, a magiszteri (ötéves) tanulmányokhoz hasonlóan szintén a teljes értékű képzési formák közé tartoznak. A törvény pontosítja az egyetemi és főiskolai szintű felsőoktatási intézmények közötti különbségeket is. Míg a főiskolákon javarészt hároméves, az egyetemeken többségében magiszteri és doktori tanulmányokat folytatnak a hallgatók. A parlamenti képviselők igennel szavaztak a védnöki bizottság által elfogadásra ajánlott, az egyetemek pedagógusi alkalmazottainak béréről szóló módosító javaslatra is. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ezentúl az egyetemi tanárokat magasabb bérkategóriába sorolják be. 2003. január elsejétől a bérezésük megegyezik az egészségügyben dolgozók bérezésével. A jelenlegi bértábla szerinti fizetésük az előzetes becsléseknek megfelelően átlagosan 7000 koronával növekszik. Fizetésük maximális összege ezáltal 18 300-ról 26 000 koronára emelkedik. Éppen ezért a jövő évi állami költségvetésben a jelenleginél csaknem 1 milliárd koronával kell többet elkülöníteni az oktatásügy részére. A döntéshozók ezzel az intézkedésükkel valamelyest hozzájárultak az egyetemen oktatók társadalmi presztízsének és anyagi megbecsülésének növeléséhez, valamint közvetett módon a felsőfokú képzés minőségi javulásához is. Az új felsőoktatási törvény elfogadásával remélhetőleg jelentős mértékben elhárultak az akadályok a szlovákiai felsőoktatás egésze tervezett reformjának megkezdése elől. Karol Wlachovsky magyar és szlovák irodalomról írott tanulmányai Egy fordító műhelynaplój ából BENYOVSZKY KRISZTIÁN Az ismert szlovák műfordító, kiadó, kultúrdiplomata és tanár, Karol Wlachovsky magyar és szlovák irodalomról írott tanulmányait, vele készült interjúkat, és munkásságát értékelő két további írást foglal magába a Kiss Gy. Csaba és Tóth László által összeállított kötet. Bizonyos fokig rendhagyónak mondható, hisz azáltal, hogy az olvasó a beszélgetések és visszaemlékezések gyűrűjében olvashatja a szerző irodalmi reflexióit, nemcsak kom- paratisztíkai ismereteit bővítheti, hanem megismeri e sokágú tevékenység jellemezte, de mégis egy célt szolgáló életpálya mögöttes mozgatóit is. Wlachovsky útját a magyar nyelvhez és irodalomhoz, a kiadóként szerzett gyakorlati tapasztalatait, a budapesti Szlovák Intézet igazgatójaként megélt élményeit. Ezen keresztül pedig nagyon sok adalékot megtudhat a szlovák-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok múltjáról és jövőjéről, a kultúrközi párbeszéd neuralgikus pontjairól, eleddig kihasználatlan lehetőségeiről. Wlachovsky könyvét olvasva feltárul a fordítás egész pragmatikája, nemcsak az általános elvek szintjén, hanem „élesben”, egy fordító irodalmak, kultúrák közti termékeny ingázását megörökítő olvasó- és műhelynapló formáját öltve. Wlachovsky „ars translatologicá”- jában sajátos módon fonódik össze két, nem feltétlenül összeegyeztethető szempont: az egyéni ízlés és a befogadó irodalom támasztotta igények. Szerinte minden lefordított műnek a befogadó irodalmat kell gazdagítania, pótolnia a hiányokat, esetleg inspirálnia is annak későbbi alakulását. Nincs értelme „olyan szerzők műveit lefordítani és kiadni, akikkel, illetve amelyekkel csak a lefordított művek bibliográfiáját bővítenénk”. Ezért a fordítónak jó érzékkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy felismerje és ne hagyja elillanni a „kedvező pillanaEgyéni ízlése „igazolta” az irodalmi kánon későbbi módosulásait. tot”, hisz az idegen mű pozitív fogadtatásában ez is legalább annyira meghatározó, mint magának a műnek az „immanens" minőségi mutatói. Bár a szerzőnek az ún. „(cseh)szlovákiai magyar irodalom” státusát érintő („Ä csehszlovákiai magyar irodalom kétségkívül része a cseh és szlovák irodalmi kontextusnak. Az is nyilvánvaló, hogy nyelvében az egyetemes magyar irodalomhoz kötődik. Ez a kettős kötődés teszi sajátossá, egyedivé”), illetve Örkény irodalomtörténeti elhelyezésére vonatkozó kijelentéseivel („Örkény szerepe a magyar irodalomban pótolhatatlan, mert ő emelte ki az irodalmat az anekdotázásból, és honosította meg benne a groteszket”) nem tudok egyetérteni, a magyar írókról készült rövid portrékat átolvasva el kell, hogy ismerjem: Wlachovsky biztos kézzel válogat. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki a ’70-es évek derekán Ottlik Géza, a ’80-as évek első felében pedig éppen Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Mándy Iván és Mészöly Miklós műveit ültesse át szlovákra. A magyar irodalom mai, uralkodónak mondható kánonában az említett szerzők mindegyike „élpozícióban” van, ami azonban nem volt róluk elmondható a fordítás idején, sőt. Wlachovsky egyéni ízlése tehát mintegy „igazolta” az irodalmi kánon későbbi módosulásait. Ismertetésemet egy, a szerző fordí- tói-irodalomközvetítői • krédójaként is olvasható gondolattal zárnám: „Életem egy részét a magyar irodalomnak szenteltem. Ám hiszem, igaz a gömöri mondás: Aki többet ad, annak több marad. Nos, nekem bőven maradt, sőmég több marad abból, ami még vár reám”. Karol Wlachovsky: Köztes szerepben. Párbeszéd a magyar és a szlovák irodalommal - közös dolgainkról. Ister 2001 Roberto Ruspanti a fordító Petőfi Felhőkje olaszul Róma. A Rubettino olasz könyvkiadó megjelentette Petőfi Sándor Felhők című versciklusát olasz nyelven. Az összeállítást Roberto Ruspanti, az Udinei Egyetem magyartanára, a legnagyobb magyar költők neves olaszországi fordítója szerkesztette, a ciklust alkotó hatvanhat Petőfi-verset ő ültette át olasz nyelvre. A professzor ezzel a mostani kiadással akarta „megkoronázni” azt a „Petőfi-trilógiát”, amelyet az 1998-as kettős évforduló (a magyar költő születésének 175. és halálának 150. évfordulója) tiszteletére kezdett el. Ruspanti először a János Vitézt fordította le („Giovanni il Prode” olasz címmel), s a művet fiatal olasz színészek segítségével eddig számos olasz középiskolában mutatta be nagy sikerrel színi előadás keretében. Második „állomásként,, az ó gondozásában látott napvilágot a Petőfi úti leveleiből készített ösz- szeállítás „Viaggio nelle magna Ungheria” (Utazás Nagy-Magya- rországon) címmel, utalva azokra a Trianon előtti magyar területekre, amelyeket a költő annak idején felkeresett. A mostani kötet Petőfi Felhők (Nuvole) című műve, amelynek gondolatait az olasz műfordító ma is rendkívül időszerűnek tartja. (MTI)
