Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-19 / 42. szám, kedd

15 ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 19. Kitekintő A brüsszeli Igazságügyi Palota sokat látott klasszicista kulisszái között tegnap kezdődött Pándy András, a hat családtagját kiirtó „magyar lelkész" pere Mi igaz a rémtörténetből? Pándy és ügyvédje, Hein Diependaele (Reuters-felvétel) Egy kelet-európai zugból Brüszszelbe kerülő lelkész a legidősebb lányával bűnszö­vetségben megöli hat család­tagját, majd nyomtalanul el­tünteti két volt feleségének, illetve két édes- és két nevelt gyermekének holttestét. Min­dezt úgy, hogy az eltűnések csak lassan keltenek gyanút, ahogy korábban nem szúrt szemet az sem, hogy a lelkész szinte minden, még élő nőne­mű családtagjával vérfertőző kapcsolatban állt, rendszere­sen megerőszakolva saját és fogadott lányait. FÜZES OSZKÁR Az utolsó gyilkosság után három évvel a bűntárs leány jelentkezik a rendőrségen, ám apja bolond­nak titulálja, és ezzel négy újabb évre elhessegeti a nyomozókat. Aztán persze teljes erővel nyo­moznak Belgiumban, Magyaror­szágon, Kanadában és Ausztriá­ban. Minden kellék megvan egy horrorfilmhez, ám az élet ismét fordulatosabb, mint a legvadabb forgatókönyv. Nincs ugyanis meg minden kellék a bűnsorozat feltá­rásához. Amit tudni, azt csak ab­ból, hogy a leány a hatodik gyil­kosság után kilenc évvel részletes beismerő vallomást tesz, elismer­ve, hogy édesanyját és ne­velőanyját, valamint egyik édes­testvérét ő ölte meg. Terhelő val­lomást tesz apjára, aki két nevelt lányát és egyik édesfiát végezte ki. Ám tárgyi bizonyíték szinte semmi, a bűnper kimenetele tel­jesen bizonytalan. Sőt fizikai nyomuk az áldozatoknak sincs. A hat (négy nő, két férfi) holttestet - megint csak a lány szerint - ipa­ri sósavban feloldották, a marad­ványok egy részét pedig az egyik brüsszeli vágóhíd mócsingtenge- rébe dobva tüntették el. A jókora székesegyházra emlé­keztető brüsszeli Igazságügyi Pa­lota sokat látott klasszicista ku­lisszái között tegnap kezdődött Pándy András és Pándy Ágnes büntetőpere. Tizenkét egyszerű brüsszeli polgárnak kell eldönte­nie, hogy mennyi igaz a vádirat­ból kikerekedő rémtörténetből. Három-négy hetük van erre, és ha bűnösnek találják a 75 éves apát, valamint 44 esztendős leá­nyát, akkor a vádlottak életfogy­tiglani börtönt kaphatnak. A sza­dista, gyermekeket rabló kéjgyil­kos Marc Dutroux párhuzamosan folyó ügye mellett a „magyar lel­készként” emlegetett Pándy And­rás belga-magyar kettős állam­polgár pere a belga igazságszol­gáltatás legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye. Ha a mindent makacsul tagadó Pándy tényleg bűnös, akkor bekerül a németal­földi királyság bűnügyi múzeu­mába: ő az első belgiumi sorozat- gyilkos családirtó. A történet „krimi”-része Ágnes vallomása szerint 1985. június 23-án kezdődött. A vádirat lénye­ge végig Ágnes közléseire épül. Az első vádpont gyilkossági kísér­lettel vádolja Ágnest, és vér­fertőzéssel Pándy Andrást. Ágnes a szobájába hívja mostohatestvé­rét, Pándy (eredeti nevén Könc- zöl) Tímeát, „gyere csak, pénzt találtam a tapéta alatt”. Tímea odahajol, hogy közelebbről meg­nézze, de szerencséjére észreve­szi, hogy Ágnes már ütésre emeli a vasrudat. Kiszalad, másnap fel­jelentést tesz a rendőrségen, har­madnap visszavonja, és tizenöt éven át hallgat. Otthonról előbb egy másik Brüsszel melletti elővárosba, Vilvoorde-ba költö­zik, 1986-ban már egészen Kana­dáig menekül. Ott névházasságot köt egy nagybátyjával, de végül hazamegy Magyarországra, ma is ott él. Pándy András és Ágnes többször is Kanadába utazik, de nem találják meg Tímeát. Való­színűleg ennek köszönheti, hogy még él. Azért kellett volna meg­halnia, mert élő bizonyíték arra, hogy nevelőapja megerőszakolta, így született 1984 novemberében Márk. A DNS-vizsgálat egyér­telműen kimutatta, hogy Márk apja Pándy András. A gyilkossági kísérlet vádját a sértett Tímea már 1999 tavaszán, magyaror­szági kihallgatásán alátámasztot­ta, így nem csak Ágnes önmaga ellen is tett vallomása az egyetlen bizonyíték Pándy bűnösségére e vádpontban. Amikor Tímea Kanadába mene­kül, már tudja vagy sejti, hogy nincs kegyelem. Talán ezért nem vall sem nevelőapja, sem mosto­hanővére ellen. De az is lehet, hogy konkrétan nem tudja, mi tör­tént 1986. július 31-én. Agnes val­lomása szerint apja ekkor már sza­badulni akar második feleségétől, Fintor Edittől. Azért, mert az asz- szony nehezményezte, hogy férje saját és nevelt lányaival egyaránt folyamatos szexuális kapcsolat­ban áll. Vagy lelki, vagy fizikai erőszakkal veszi rá őket vér­fertőző kapcsolatra. Első „sze­retőjét”, egyben legidősebb lá­nyát, Ágnest több tucatszor me­gerőszakolja, és teljesen az ural­ma alá hajtja. Ráveszi, hogy ölje meg mostohaanyját. Előbb azon­ban arra kényszerítik Fintor Edi­tet: írjon egy levelet, amelyben Ágnes 1997. november 20-án megkezdte feltá­ró, beismerő vallomását. közli a férjével, hogy elhagyja, és az egyik gyerekkel, Andreával (eredeti nevén Ágh Zsuzsanna) Németországba költöznek. Ágnes július utolsó napján kalapáccsal fejbe veri és megöli Fintor Editet, majd apja átveszi a kalapácsot, és Andrea fejét veri szét. A holttesteket feltrancsírozzák, majd Cleanest márkájú sósavas tisztítószerrel feloldják egy bá- dogteknőben. Az igazságügyi sza­kértők szerint ilyen módon lehet­séges a nyomok teljes eltüntetése - főleg, ha a vizsgálat tíz évvel a cselekmény után történik. 1988. március 9-én az apa és leá­nya vásárol egy karabélyt. Tizen­egy nappal később Pándy külön­élő első feleségének lakására mennek. Ott Ágnes fejbe lövi éde­sanyját és egyik édes testvérét, Dánielt. A holttesteket feldara­bolják, sósavazzák, majd a na­gyobb darabokat az egyik vágó­hídra viszik, és ott tüntetik el az állati csont- és mócsingtároló- ban. Újabb két hét múlva Pándy fejbe lövi másik fiát, Zoltánt. Ä holttesttől a már begyakorolt mó­don szabadulnak meg. Az öt, közösen végrehajtott gyil­kosság után Ágnes „boldogan” él élettársává lett édesapjával. El­nézi, hogy apja többször me­gerőszakolja egy másik nevelt lá­nyát, az akkor tizenhét esztendős Tündét is. (Eredeti neve Ágh Ani­kó, Fintor leánya, Zsuzsanna hú­ga.) 1989 nyarán Ágnes a tenger­parton nyaral. Amikor hazajön, sehol nem találja Tündét. Kimegy a garázsba, és látja, hogy je­lentősen megcsappant a sósav­készlet. Ebből arra következtet, hogy apja megölte és eltüntette Tündét. De csak három évvel ké­sőbb, 1992 januárjában megy be az egyik brüsszeli kerületi rendőrkapitányságra, hogy beje­lentse rokonai eltűnését, és felje­lentse apját vérfertőzésért. A rendőrök kimennek Pándy laká­sára, az apa sajnálkozva elmond­ja, hogy lánya egy szekta hatása alá került és megbolondult, ré­málmai vannak és sokat fantázi­ái. Mivel senki más nem keresi az eltűnteket, és se holttest, se nyom, a feljelentést irattárba süllyesztik. 1996 májusában azonban a brüsszeli nyomozók a magyar rendőrségtől olyan értesüléseket kapnak, ami felkelti a gyanúju­kat. A vizsgálat újraindul, de csak másfél év múlva kezdődnek meg Pándy lakásain a házkutatások. Ekkor azonban már gyanúsított­ként kezelik, és 1997. október 17- én letartóztatják. Öt nappal ké­sőbb találják meg az egyik laká­son a sósavas flakonokat. Ágnest többször kihallgatják. A nyomozást egy brüsszeli sztár­rendőr vezeti. Ágnes elé tárja az addig feltárt tárgyi és logikai összefüggéseket, majd megkér­dezi a lányt. - Mit gondol, miért maradt életben? Es meddig él még, ha apja ismét szabadlábra kerül. Menjen, igyon meg egy ká­vét és gondolkozzon. A rendőr minap elmesélte: félt, hogy a ki­hallgatásról elengedett lány so­sem jön vissza a kávéházból. De Ágnes visszajött, és 1997. novem­ber húszadikán megkezdte rész­letes, feltáró, töredelmes beis­merő vallomását, elismerve saját gyilkosságait, és ismertetve az apja által elkövetett emberölése­ket. Ám sem Belgiumban, sem Magyarországon nem találnak döntő tárgyi bizonyítékokat. Pándy mindent következetesen tagad. Szerinte az egész történe­tet amúgy is zavaros fejű lánya találta ki a rendőrök segítségé­vel. A sósavat háztartási takarí­tásra és fertőtlenítésre használ­ták. Arra nem ad magyarázatot, hogy miért vettek puskát. Első fe­lesége még Zoltán születése előtt elköltözött tőle (ez igaz is), a má­sodik pedig szintén szabad aka­ratából hagyta faképnél. (Ez va­lószínűleg nem igaz.) A Pándyt valószínűleg legjobban ismerő belgiumi magyar társaság­ban a Népszabadságnak elmond­ták: az évtizedeken át tartó közeli baráti kapcsolat és a rendszeres családi összejárások során soha semmilyen gyanús jelet nem ta­pasztaltak. Áz 1957-ben Svájcon keresztül Belgiumba emigráló re­formátus segédlelkész - miután megtanult flamandul - normáli­san dolgozott, majd lelkész lett a nem túl nagy belgiumi magyar kálvinista gyülekezetben. Egyéb­ként Csapon született, 1927. júni­us elsején. Debrecenben tanult református teológiát, nem tudni pontosan, hogy megszerezte-e az oklevelet. A két évvel fiatalabb Sores Ilonával 1956-ban házasod­tak össze, együtt érkeztek Belgi­umba, és 1958. január 28-án szü­letett Ágnes lányuk. Majd még két fiuk. 1967. november húszadikán azonban elváltak. Pándy apróhir­detés útján ismerkedett meg az akkor már kétszeresen elvált Fin­tor Edittel, akit 1979. március he­tedikén vezetett oltár elé. A kettős család azonban a kívülállók szá­mára normálisan élt, anyagilag is szépen gyarapodtak. Az ismerősök szerint Pándy min­dig akaratos volt, szerette „napó­leoni” testtartásban fényképez- tetni magát. Makacs vitapartner volt, családtagjait keményen kéz­ben tartotta, de legfeljebb sza­vakban mutatott erőszakos hajla­mot. Legközelebbi ismerőse, aki a peranyagot is nagyon jól ismeri, elmondta: - Nem akartam elhin­ni semmi rosszat róla, hát még ilyesmit. Most már azonban biz­tos vagyok benne, hogy megtette, amivel vádolják. Ágnes szerint apja hidegen ke­gyetlen, csöndesen erőszakos ember. Feljogosítva érzi magát arra, hogy bármit megtegyen, amit akar. Nagyon ért a befolyá­soláshoz, megtévesztéshez. A gyilkosságokat azért tervelte ki, hogy szexuális kicsapongásai ti­tokban maradjanak. Sem az erő­szak áldozatai, a nők, sem azok közvetett tanúi, a fiúk nem ma­radhattak életben. Tímeát leg­alább ötször próbálták meg elten­ni láb alól. Az ügyet ismerő brüsszeli rend­őrök elmondták: biztosak abban, hogy Ágnes vallomása igaz. Nem csoda, hogy Pándynak éveken át sikerült titokban tartania család­tagjai eltűnését. A belgiumi élet­formában, különösen egy emig­ráns lelkész iránt, nemigen ér­deklődnek sem a szomszédok, sem a hatóságok. Pándy mindig elintézte a formaságokat, a papír­jai rendben voltak, az eltűnéseket hosszú éveken át nem jelentette senki. Ágnes vallomása nélkül na­gyon nehezen lehetett volna bár­mit is kinyomozni. A vallomás azonban zárt logikai láncban, köz­vetett bizonyítékokkal alátá­masztva, jogilag is igazolható. A per két nagy kérdése dönti el, merre fordul az ügy. Ha Pándy megtörik, és legalább részben el­ismer valamit Ágnes vallomásá­ból, akkor az ügy gyorsan lezár­ható lesz. Ám ez nem valószínű. Könnyen megtörténhet viszont az ellenkező fordulat: a lelkileg-szel- lemileg kimerült Ágnes, a bíróság előtt ismét találkozva apjával, visszavonja vallomásait. Ebben az esetben a vád egész építménye megroppan, és az esküdteknek közvetett, vitatott bizonyítékok alapján kell dönteniük Belgium egyik legérdekesebb bűnperében. De még Ágnes vallomásával együtt is nehéz dolguk lesz. Pándy András Ágnes (balra) és Tünde lányával, aki 1989 nyarán tűnt el (Fotó: internet) Mihajlo Rjabec, az ukrán választási bizottság elnöke szerint az ukrajnai politikai pártok ma még messze állnak az alkotmány által nekik felkínált lehetőségektől A kárpátaljai Beregszász „magyar sziget” marad INTERJÚ A választási körzetek határainak megváltoztatása nem érinti kelle­metlenül a beregszászi 72. számú választási körzetet, ahol továbbra is a magyar nemzetiségű lakosság marad többségben - mondta a Népszabadságnak Mihajlo Rjabec. Az ukrán választási bizottság elnö­ke szerint a március 31-én esedé­kes parlamenti választásokon a be­regszásziaknak továbbra is esélyük van magyar nemzetiségű képvi­selőt küldeni Kijevbe. Leonyid Kucsma elnök a napok­ban kritikusan szólt az ukrán politikai intézményrendszerről, és sajnálkozott, hogy túlságosan lassan alakul ki a demokratikus többpártrendszer? Ukrajna elnöke a parlamenttel kö­zösen hosszasan megvitatta a vá­lasztási rendszert. Legfontosabb ér­ve a vegyes - egyéni és listás - vá­lasztási rendszer mellett az volt, hogy nem célszerű áttérni az ará­nyos választási rendszerre addig, amíg meg nem erősödött a politikai intézményrendszer. Amíg a pártok nem képviselnek megfelelően né­pes választói tömegeket. Tény, hogy az ukrajnai politikai pártok ma még messze állnak az alkotmány által nekik felkínált lehetőségektől. Ez­zel együtt úgy érzem, hogy a most folyó választási kampány forduló­pont lehet az ukrán politikai erők formálódásának történetében. Arra gondolok, hogy a sok, ideológiai szempontból egymástól nem túlsá­gosan távol álló párt talán már a kö­zeljövőben integrálódik, nagy lé­pést téve az egységes politikai ha­talmi központok, illetve választási blokkok kialakításának irányába. Ha ez a tendencia tartós lesz, kiala­kulhat néhány erős politikai párt, s akkor bevezethető lesz Ukrajnában is az arányos választási rendszer. A civil szervezeteket az ukrán alkot­mány nem tekinti választási joga­lanynak, azok nem vehetnek részt a szavazáson. Hívnak-e nemzetközi megfi­gyelőket, ha igen, hányat és honnan, illetve mi lehet az ő sze­repük ? Politikai gyakorlattá vált már 1991- től kezdve, hogy a külföldi államok és a nemzetközi szervezetek hivata­los megfigyelőket küldenek a vá­lasztásokra, sőt már a kampányt is ellenőrzik. Ez nekünk is érdekünk, hiszen a megfigyelők jó hírünket kelthetik a világban, már amennyi­ben mindent rendben találnak. A mostam választásokra egyebek kö­zött meghívtuk az EBESZ, az Euró­pa Tanács, az ENSZ és az Európai Parlament megfigyelőit. Az EBESZ már jelezte is, hogy 280 hivatalos megfigyelőt akar delegálni Ukrajná­ba, 18-at hosszabb időszakra, ők Ukrajna különböző régióiban tevé­kenykednek február-március folya­mán. Ezenkívül a FÁK (Független Államok Közössége) Elnökeinek Ta­nácsa szintén döntést hozott, hogy a parlamenti választásokra Ukrajná­ba FÁK-megfigyelőket delegálna. Hogyan tudták hasznosítani a vá­lasztási rendszer kiépítéséhez Ma­gyarországtól kapott támogatást? Már az ukrán választási törvény megalkotása, majd módosítása ide­jén támaszkodtunk a magyar ta­pasztalatokra. Emlékeztetnék, hogy 1998-ban aláírtuk a két ország vá­lasztási bizottságainak együttműkö­déséről szóló egyézményt. Emellett sor került a választási tapasztalato­kat öszszegző dokumentumok cse­réjére, s szakembereink a helyszí­nen tanulmányozhatták a magyar szavazásokat. Milyen hatással lehet a választá­si körzetek határainak átrajzolá­sa a kárpátaljai magyarok parla­menti képviseletére? A Központi Választási Bizottság 1997. november 27-i döntésének alapján 5 egyéni választási körzet alakult ki Kárpátalján. Közülük az egyikben, a beregszászi központú 72. választási körzetben a 150 ezer­nyi választópolgár kétharmada tömbben élő magyar nemzetiségű. A választási bizottság azonban 2001. december 30-i döntésével lét­rehozott egy 6. egyéni választási körzetet is, amivel némileg átrajzol­ta a korábbi körzetek határait, s csökkentette az egyes választói kör­zetek szavazóinak számát. S bár kétségtelenül igaz, hogy a munká­csi járás települései más körzetbe kerültek, de így is a 72. számú vá­lasztási körzetben maradt 82 543 magyar nemzetiségű szavazó, a magyar nyelvű lakosság 87 százalé­ka. Meggyőződésem szerint a Kár­pátalján történt választási körzet­határok megváltoztatása semmi­képpen nem befolyásolhatja a ma­gyar nemzeti kisebbség képvi­selőjének Ukrajna parlamentjébe történő beválasztását. H. G., Sz. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents