Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-02 / 28. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 2 VENDÉGKOMMENTÁR Igényelt ízléstelenség KAREL STEIGERWALD Önmagára valamit adó cseh értelmiségi mindig is szent kötelességének tartotta, hogy harcoljon az ízléstelenség ellen. Hétvégeken lapozgatja a Schöner Wohnen álomszép oldalait és nagyokat sóhajtozik, hogy lám-lám, azok aztán tudják, mi a szép, mi az, hogy jó ízlés. Ugyanez a figura aztán elmegy sörözni, kizárólag fúvószenét hallgat, ízléstelenül öltözködik, s ha néhanapján kivonul családostul az erdőbe, akkor összerondítja pléhdobozokkal, ételmaradékkal. Mindeközben szüntelenül szidja a Nova televíziót, amely szerinte a jó ízlés és a jó erkölcsök legfőbb megrontója. Már az is gyanús, ahogy részletezi az egyes műsorokat. Ilyesmire csak az képes, aki rendszeresen nézi azokat. Ha más csatornára kapcsolna, rádöbbenne, hogy ugyanaz az elszomorító kép tárul elé. Hadar vagy pösze a bemondó, irtózatos a hanghordozása. A riporter nem tud kérdezni, felkészületlen, s ezt agresszivitással és kiabálással igyekszik palástolni. Következik a főműsoridő. Lövöldöznek, robbantanak, gépkocsik gyulladnak ki, kommandósok bűnözőket üldöznek, férfi menekül a háztetőn, nő vetkőzik, szeretkezik a főhőssel, vagy éppenséggel a bandavezérrel. Itt-ott egy-egy vetélkedő, ahova már szintén kezd befurakodni a szellemi alvilág. Értelmiségi emberünk egy idő múltán összevonja a szemöldökét és kapcsolgat összevissza. Majdnem műiden csatornáról zúdul rá a vér és az erőszak nézőt sokkoló eszköze. De az sem biztos, hogy a tévé rombolja az ízlésünket. Az is elképzelhető, hogy csupán kiszolgálja elvárásainkat, vagyis a színvonal a mi ízlésünk tükre. Egyszerűen ki kellene kapcsolni a készüléket, jó könyvet is lehetne olvasni, netán tartalmas fűmet nézni videón. S ha sokan tennének így, akkor a kereskedelmi tévék is észbe kapnának, hiszen reklámbevételeik a nézőszámtól függnek. De a Nova nézettsége szakadatlanul növekszik. Olykor egymilliónál is több nézője van, miközben a kiváló cseh könyvek alig fogynak néhány ezer példányban. Világos a képlet: a cseh értelmiségiek nem kis része mielőtt és miután hangot ad megbotránkozásának, papucsot húz, gatyába, melegítőbe bújik és kigúvadt szemmel jó bunyókra, jó nőkre vágyva esténként, hétvégenként lecövekel a képernyő előtt. Ilyen ma az átlagos cseh Schöne Familie. A szerző a Mladá fronta Dnes publicistája JEGYZET Tisztelt előfizetőnk! SZABÓ GERGELY Üdvözöljük társaságunknál. Ha az erkölcsi érzékünkkel nem is, de a szolgáltatásaink színvonalával bizonyára elégedett lesz. Hiszen mi másért is gondolná Ön, hogy hajlandó kifizetni havonta néhány száz koronát ugyanazért, amit eddig egy antenna segítségével ingyen megkapott. Programcsomagjaink között mindenki megtalálja az ízlésének, pardon, a szemének és a fülének kedvest, a rakodópart alsó kövén való dinnyehéj- nézéstől a hiperszadoszexuális malackodásig. Elég, ha havonta befizeti azt a pár száz koronát, és mi néhány hétig ismét békén hagyjuk, tévét meg aztán nézhet kigúvadásig. Mi minden erőnkkel az Ön ilyen típusú szórakoztatását akarjuk szolgálni. Ráadásul nem is egy, hanem 99 csatornán, sztereó hangminőségben. Természetesen szerény hozzájárulás fejében, amely- az Ön akaratától függetlenül és a mi ízlésünknek megfelelően bármikor változhat. Hivatkozni szoktunk például szolgáltatásaink színvonalának emelésére, amit természetesen feltüntetünk a boríték belső oldalán, Braille-írással. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy tiszteletben tartjuk a törvényeket és a piac szabályait. A végsőkig. Mi készek vagyunk ezért akár 25 millió korona bírságot is kifizetni. Készek vagyunk ezért általunk megalapozottnak vélt bírósági ügyekre jóhiszemű megoldásokat találni. Készek vagyunk a már meghirdetett áremelést pillanatok alatt elfelejteni. Készek vagyunk rávenni saját szóvivőnket, hogy bombasztikus bejelentések helyett udvarias leveleket küldjön. Készek vagyunk Önt kárpótolni, kedves ügyfelünk - ha kéri. Mert csak a megtalált pénztárcát küldik vissza, a lo- pottartiem. VISSZHANG A zsidókra is gondolt a törvény Olvasom a január 30-i Új Szóban (Hová álljanak a zsidók?), hogy egy magyar anyanyelvű kassai hölgy magyarigazolványért folyamodott, de mivel zsidó vallá- sú, kérelmét visszavonta. Ha a lap pontosan idézte, amit mondott: „Zsidónak vallja magát, és soha életében nem cselekedett vallása ellen”. Ami a hölgy esetében történt, az tudatzavaráról tanúskodik. Létezik a zsidó vallás, amelyet Izrael határain kívül függetleníthetünk az egyén nemzeti, nemzetiségi hovatartozásától, állampolgárságától. Lehet az ember szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű és zsidó vallású - a szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű római katolikus, evangélikus stb. vagy ateista lelkekhez hasonlóan. Ha tehát a hölgy magyar nemzetiségűnek vallaná magát, semmit sem vétene vallása ellen. Az amerikai, holland, magyar állampolgárságú és anyanyelvű zsidók talán folyamatosan sértik hitük törvényeit? Más kérdés, ha magát nemcsak zsidó vallásúnak, hanem zsidó nemzetiségűnek is tartja. Akkor ő szlovák állampolgárságú, de magyar anyanyelvű, zsidó nemzetiségű és zsidó vallású, azaz egyetlen személyén négy entitás osztozik. (Az enyémen legalább ennyi.) De akkor miért folyamodik magyarigazolványért, amely a különböző vallású és világnézetű, de magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgárok jogosítványa? A kassai hölgynek először a fogalmakat kellene tisztáznia, hogy aztán föltehesse magának a kérdést: Ki is vagyok én? Milyen entitások osztoznak rajtam? Ha ebben a kérdésben vüágosan lát, akkor léphet üyen vagy olyan hányba, vagy maradhat annak, aki eddig volt. Csak az a fontos, hogy jól érezze magát ott, ahol él. A fentiek fényénél az is világos, hogy a kedvezménytörvény a magyarul beszélő zsidókra is gondolt: ha magyar nemzetiségűek, s ezt vállalják, ugyanúgy birtokosai lehetnek a koronás címeres igazolványnak, mint a többi vallásfelekezet magyar nemzetiségű tagjai. A státustörvény nem diszkri- minál, hanem integrál, nem kirekeszt, hanem befogad. A tudósítás címe félrevezeti az olvasókat. Roncsol László- Nem adok egy fillért sem. Én csak azokat a szövetkezetek támogatom, ahol tulajdonrészem van! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A rendőrség Szlovákia eddigi leg nagyobb, a bűnszervezetek szétve rését célzó országos akcióját való sította meg a héten. A nyomozói hétfőtől szerdáig azokra az alvilág csoportokra összpontosítottak melyek évek óta a Zsolnai, a Besz tercebányai és az Eperjesi kerület ben követtek el bűncselekménye két. A Liptószentmiklósi járásba: 23 embert tartóztattak le, ebbe 21-en munkanélküliek. Tíz ellet vádemelési javaslatot tettek és rendőrség javasolja vizsgálati fog ságba helyezésüket. „Azokról a fi szervezőkről van szó, akik ebben térségben irányították a bűncse leleményeket, és biztosították nemzetközi összeköttetést” - nyi latkozta a szlovák lapnak Jarosla Spisiak bűnügyi főigazgató. A bel ügyminisztérium belső ellenőrzé se megvizsgálja a rendőrséggel va ló esetleges kapcsolatot is. A letai tóztatott személyeket autólopássá vádolják; a kocsikat itthon és kül földön értékesítették, főleg a bal káni országokba és a Szovjetuni utódállamaiba szállították. HÉTVÉG(R)E Mindennek megvan a maga ideje Öt egész, szenvedéssel, szorongással és várakozással teli hetet kellett várnunk, hogy kedden ismét összeüljön az ország háza. És több mint tíz évet, hogy a szakadás árnyéka vetüljön a baloldalra. MOLNÁR NORBERT Reális Brigita (csak a rosszmájúak szerint brutális, mert annak gyenge volt) otthagyta a kormányt, a baloldalt, frakcióját, de a politikát nem. Peter Weiss-szel elmenekült az SDL szövetkezeti demokráciájából. Ezt a nagyszerű kifejezést sajnos nem én találtam ki, hanem ők, tehát értsük úgy, hogy a párt gondolatmenete a trágyából táplálkozik. A Pavel Koncos nevével fémjelzett légkörbe nagyszerűen beleillik a sarló és a kalapács is, a végén még a munkásököl is lecsap, és ha oda, ahova köll, akkor az SDE-ből csak a Góliát (vasalja majd a fóliát), meg egy parlamenten kívüli párt marad. Már nem is tudom, melyik politikus mondta, hogy ezt érdemelné a baloldal. Ezt kommentálni sem kell. Milyen nevetséges, hogy ez a három százalékon életveszélyes akrobatikus mutatványokat bemutató párt felajánlotta egy másik kormánypártnak, a nulla százalékot produkáló szoedemeknek, hogy jelöltjeik induljanak az SDL listáján, s hasonló figurát mutathattak az egy százalékot alulról szagoló SOP-nek. Mintha a patkány kérte volna az egereket, hogy szövetkezzenek az elefánt ellen. Aztán beleszólt a játékba a kis politikai hiéna, Jaroslav Volf is, aki szívesen látná a rettentően komoly Szociáldemokrata Párt soraiban Schmög- nerovát és Weisst; persze kikotyogta, hogy tárgyalnak Orosszal és Stankkal is, Ftácnik meg egyedül úgysem maradna pofozóbábunak a zelvtársak között. Volf taktikája átlátható: az imént felsoroltakra ráragasztotta a reformbaloldali jelzőt, amit az ortodox gyomorsav nem éget el. És jött a szlovák baloldal egyetlen ötágú állócsillaga, Robert Éico, aki kijelentette: az SDE-ből távozók rossz Schmögnerová és Weiss elmenekült az SDL szövetkezeti demokráciájából. irányba mennek, ha a Smer felé tendálnak. Vajon Ficót honnan fújta abba az irányba a keletről megélénkülő szél? Bizonyítványt is osztottak a héten, de nemcsak néhány családban volt csetepaté: a Szlovák Nemzeti Párt is kiosztotta a kormányt féléves bizonyítvány gyanánt. Minden tárgyból megbuktak a miniszterek. Ilyenkor szokták mondani, hogy hülye az egész tanári kar, ha nem tud kihozni a gyerekből legalább egy elégségest. Véget ért a téli szünet a honatyáknak is, visszaültek a padsorokba, legalábbis néhányan (az MKP stréber, mindegyikük ott volt, legalább magaviseletből jeles). Az étlap összeállításánál keddre halasztották a külügyi bizottság nyilatkozatát a kedvezménytörvényről. Ha aláírja Pozsony és Budapest a politikai szándéknyilatkozatot, arról, hogy majd megegyeznek, ha nem. Úgyhogy parlamenti szinten az izgalmak még csak várnak ránk. Latolgassunk esélyeket: Anna Malíková véreres szemmel a Pilis Szlovákiához csatolását követeli, Marta Podhradská orvosa tanácsára éhségsztrájkba kezd, Viliam Oberhäuser feljelenti a parlamentet, mert képviselői igazolványt kapott néhány magyar, Robert Fico kijelenti, nem megyünk a NATO-ba, mert ott vannak a magyarok, Kattanna Tottová lepergeti okfejtését a legiszlatív anomáliák azonális effektjének respektál- hatatlanságáról, a tapasztalt Gus- táv Krajci a magyarigazolványok kiadásának meghiúsítását kezdeményezi, Ján Slota pedig tankkc érkezik az ülésre, de egyből tova hajt Budapest felé. Egy-két nyug tató, kényelmes fotel, ropi, kóla katarzis. A NATO is azt akarja tudni, milye nek vagyunk, ezért küldte Pc Malíková véreres szemmel a Pilis Szlovákiához csatolását követeli. zsonyba főtitkárhelyettesét és dú delegációját. Majdnem egy héti szaglásztak, hogy jó tapasztalától kai térjenek vissza a központba Márciusra elkészítik jelentésük® májusban utoljára összeülnek, ne vemberben Prágában döntene! Mi meg szeptemberben, ha 76 ner közülünk valónak nem szottya kedve korábban szavaztatni. Csak semmi sietség. Ha ezt tudt volna az a három 12-13 éve partizánskéi fiú is, aki megpróbál megerőszakolni egy 16 éves lányi nem éri őket életük első komol kudarcélménye. A tapasztaladat ság és a stressz lohasztó hatás mentette meg a lányt, akine „csak” pár kellemetlen percébe é huszonöt koronájába került az ifj vadkanok próbálkozása. Minder nek megvan a maga ideje. A választásoknak is. HETI GAZDA(G)SÁG Ki tud j óbban aggódni a gázmüvekért? TUBA LAJOS Február 28. a gázmüvekre kiírt pályázat kiértékelésének határideje - közölte a héten az ezért fizetett tanácsadó cég. A politikusok tehát még négy hétig játszhatják kisded játékaikat. Az elmúlt napokban igyekeztek is bevetni apait-anyait. Peter Magvasi felettébb elégedetten sütkérezett a hirtelen jött népszerűségben, a szociális témák hároméves kényszere után végre újra a nagyiparon tarthatja a kezét (száját). Fico precíz médiaterv alapján dolgozott, ettől akkor sem tért el, ha naponta tízszer is meghazudtolták. Csak azt nem látni, hogy ha eléri az áhított kormányfői széket, miként manőverezi ki magát az egyre inkább elfoglalt kismeciari pozícióból. Bedobta a követ a tóba az államfő is. Javaslatáról, miszerint a gaz nyugati karvalytőkének minimálárát kellene szabni, azóta is vidám vita folyik. Közben pedig szépen lezárul egy másik nagy buli, az áramszolgáltatók eladása. A három évvel ezelőtti baloldali vétó miatt itt is csak 49 százalékot lehet eladni, de mint minden ún. stratégiai cég esetében, ezúttal is mellékelik a menedzseri jogokat. Vagyis jobban tették volna, ha a helyzetet őszintén vállalva eladják az egész céget, a bevételt pedig valamilyen jó célra fordítják - mondjuk olyan, a valóságban is elérhető támogatási programra, amely a nagyvállalatok mellé életképes közép és kivállalkozói szektort teremtene. Mert enélkül nincs esélyünk az export szerkezetének megváltoztatására sem. Pedig a jegybank a héten tette közzé, hogy a hazai cégek tavaly is csak a félkész termékek és a nyersanyagok kivitelében jeleskedtek (magyarul ezt hívják banánköztársaságnak). Az „így aggódunk mi a gázművek sorsáérf’című szomorújáték mellett azért más említésre méltó események is történtek. Az EU bejelentette, csatlakozás esetén a mezőgazda- sági támogatásnak csak a negyedét adja majd az új országokban gazdálkodóknak. A felháborodás azonnal magasra csapott. Ehhez nyilván sokan hozzászólnak az elkövetkező napokban, annak ellenére, hogy az ország rohamléptekkel közeledik a szeptemberi választásokhoz, amelyek esedeg újra nagyon messzire vethetik a remélt biztonságos kikötőtől. A felháborodó mezőgazdászoknak pedig valaki elmagyarázhatná, hogy az unióban nem a hazai dotációs szabályok érvényesek. Ott csak az életképesek kapnak támogatást - sok cégnek a mai gazdálkodási mód mellett erre nincs semmiféle esélye. A gazdasági minisztérium közölte, a vasműügylettel kapcsolatban a Transpetrolnál nem találtak hibát. Ezzel tisztázták a cég vezetőségét, de nem válaszolták meg, hogy akkor kinek a számláját terheli az ügy. Az pedig már kezd veszélyes mértéket ölteni: a cégbe bejutott egyik cápa-brókercég már kilátásba helyezte kedvenc kényszerítő eszközének alkamazását. Ezzel már jónéhány nagyforgalmú hazai cég menedzsmentjét, sőt a kormányt is megszorongatták. Most azonban a sor végén a U.S.Steel áll, ennek falhoz állítása hozhat néhány száz millió koronás hasznot, az ország azonban példádan gazdaságpolitikai botránnyal szembesülne. A kormánykoalíció tovább folytatja a megbízási időszak végére időzített okoskodási hullámot: ezen héten az SDKÚ tette közzé, mikér harcolt volna a látszat-munkané küliség ellen, ha a tárca nem a SDE-kezében lenne. Pedig az sol kai érdekesebb volna, ha esede arról beszélnének, miként harco hattak volna a visszásságokkal gondjaikra bízott tárcáknál. D azért a búcsúzásnak szánt intézke déseknek örülnünk kellene: szel dán például sokszori nekifutásra kormány úgy döntött, hogy ósztc minden gyermek után alanyi jc gon jár majd a családi pótlék. E: zel ugyan a következő kormánj nak csináltak cechet, de ezt máj elintézik egymás között. Újra fellángolt a vita a megyei ör kormányzatok finanszírozásáró Képviselők ugyan már vannak, d pozíciójuk egyelőre a korábbi kéri led hivatalokéval azonos: a pénzt a állami költségvetéstől kapják. A j( lenlegi politikai koncepció szerir leghamarabb 2004-ben történn meg, hogy az adók újraelosztása re vén saját költségvetéshez jutnánal de az új struktúrák keményén ha: colnak, hogy ezt legalább egy évve előbbre hozzák.
