Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-12 / 36. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 12. KOMMENTÁR Farsang után böjt? PÁKOZDI GERTRÚD Szögezzük le: a BMG Invest nem banki jellegű pénzintézet. Botránya kapcsán a miniszterelnök egyértelművé tette, ha kiderülne, hogy új tulajdonosa képtelen kifizetni a betéteknek megfelelő összeget, az állam nem vállalja a több mint százezer ügyfél kártalanítását. Az elbizonytalanítottak zöme ezúttal is olyan kisember, aki többnyire nehezen összekuporgatott pénzecskéjét abban a reményben helyezte el a vállalkozás kiterjedt fiókhálózatának valamelyikénél, hogy a társaság ígéretének megfelelően havonta felveheti a betétének megfelelő hozamot, mondván, néhány százas, esetleg ezres jól jön a kis nyugdíjhoz. A kisnyugdíjas általában nem olvas gazdasági elemzéseket, és mindaddig nem hallja meg a magas hozamokat ígérő társasággal szemben óvatosságra intő figyelmeztetéseket, amíg saját bőrén nem tapasztalja meg az óvatosságra intők igazát. A B.M.G. Invest háza tájáról kiszivárgó információk alapján félő, azoknak lesz igazuk, akik azt jósolják: a betéteseinek fényűzően drága (és meggyőző) reklámokkal megvásárolt bizalmával együtt pénzük is odalesz. A bűnbakkeresők most dúskálhatnak az érvekben. Nem úgy a kormány. Neki azon kívül, hogy felsorolja, az utóbbi években milyen pénzpiacot szabályozó törvénymódosításokat hajtott végre, hogy miképpen szigorította a bankokról, a kollektív befektetésekről és az értékpapírokról szóló törvényeket stb., nem marad sok érv a tarsolyában. A pénzét elveszítő kisembernek hiába magyarázza, hogy másképp viszonyul az állam által felügyelt bankhoz, mint egy banki engedéllyel nem rendelkező társasághoz. Az egy takarékpénztár szolgáltatásain „nevelkedett” idősebb korosztály tagjai (a B.M.G. Invest ügyfeleinek jó részét ők teszik ki) számára az ígért magas kamat érthetően csábítóbb a bankok alacsony (de biztos) kamatainál. Az ellenzék most vádolhatja Dzurindáékat: képtelenek megvédeni az állam polgárait. Ez annyiban igaz, hogy nem voltak képesek megakadályozni a betéteket nyilvánvalóan banki engedély nélkül beszedő cégek tevékenységét. Csakhogy míg az átlagember helyzeténél fogva ritkán van tisztában a megtakarításaiért küzdő pénzintézetek, társaságok közti különbséggel, az ellenzéki politikusok nagyon is tisztában vannak vele. Az ő érvelésükből kilóg a lóláb; a választási szavazatokért küzdenek. A pénzét netán elveszítő B.M.G. Invest ügyfelét ez kevéssé érdekli. Egy biztos: ha a kormány csak egyszer magára vállalná üyen társaságok veszteségeit, olyan lavinát indíthatna el, amelynek az egész ország károsultja lenne. Mert csődgyanús társaságból, sajnos, nincs hiány. JEGYZET Lenn, délen JUHÁSZ KATALIN „Tunézia” Ez virít piros betűkkel a villamoskocsi elején, pont a járatjelölés helyén. Az irány stimmel, a kassai 9-es villamos dél felé tart. Az oldala is szépen ki van pmgálva tevékkel, pálmafákkal, ki tudja, tán érdemes lenne felülni, hátha Bárcot elhagyva hirtelen begyorsul, és meg sem áll az ígért afrikai célállomásig. Persze tudom, hogy egy ottfelejtett vagy fedófesték híján békén hagyott tavaly nyári reklámhordozóról van szó, ám aki tengerpartra vágyik, szívesen álmodozik egy kicsit. Én személy szerint már azért is hálás vagyok, ha lapozgathatom az utazási irodák színes prospektusait, összevethetem a fotókat és az árakat a tavalyiakkal, és kiszámolhatom, mennyit takaríthatnék meg, ha lenne egy nyolc éven aluli gyerekem. Tunéziába például ingyen vihetném magammal. Minden utazási iroda előrukkolt valami eredetivel a nyárra, roskadozom a reklámanyagok súlya alatt, melyek tele vannak szuper árakkal, akciókkal, engedményekkel, „csak itt, csak nálunk, csak velünk” - csalogatással. Az irodák újabban saját maguk értékelik pontozás útján az egyes szállodákat, üdülőhelyeket, természetesen hatból hatot csak a legpuccosabb helyek kapnak. A nyári kínálatban kevés a városnéző, országjáró út, többnyire tengerparti „dolce far niente”, háborítatlan bar- nulás a homokban, esetleg fakultatív piaclátogatás szerepel az ajánlatokban. A legfelkapottabb helyek továbbra is Görögország, Mallorca, Törökország, Horvátország, újabban Bulgária, és persze Túnézia. Nekem mindegy volna, hová visz a 9-es villamos, csak 25 foknál melegebb legyen, és süssön a nap. Ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, mert pár napja észrevettem, hogy kedvenc villamoskocsimat rendre a szerelvény hátulján, második vagy harmadik kocsiként futtatják. Hiába, a közlekedési vállalat nem akar több csalódott utast, akik Bárc után kénytelenek szomorúan visszafordulni... LEVÉLBONTÁS Diszkrimináció és szuverenitás A kedvezménytörvény miatt keltett mesterséges hangzavarból két kifejezés hallatszik ki erőteljesen: diszkrimináció és szuverenitás. „A szlovák kormány nem tűri el állampolgárainak diszkriminálását etnikai alapon, a kedvezménytörvény által.” Csak az a baj, hogy a szlovák politika nem tudja ezt védeni, ugyanis állampolgárai jelentős részét ő maga diszkriminálja, kizárólag nemzeti hovatartozása alapján. A szlovákiai magyarokra éppúgy érvényesek a szlovák törvények, éppen úgy fizetnek adót, mint a többiek. Ha egy szlovák fiatal szeretne főiskolai tanulmányokat folytami anyanyelvén, válogathat az intézmények közül. Ha ugyanezt szeremé magyar nem- ' zetiségű honfitársa, foghatja útlevelét, és hagyhatja el az országot. A több mint 400 ezer felvidéki magyar katolikusnak nincs magyar püspöke. Ebből vüágo- san kitűnik, ki kit diszkriminál. A másik jelszó, hogy a státustörvény sérti Szlovákia szuverenitását. A szlovák törvényhozás úgy gondolja, egy önálló állam jogrendjéhe^ senkinek semmi köze, hasonló, mint a középkori városok pallosjoga. Ám léteznek nemzetközi egyezmények is. Ritka az ilyen nagy nemzeti összeborulás is, amilyet a kedvezménytörvényt elítélő határozat esetében láthattunk a szlovák parlamentben. Utoljára talán 1942-ben történt hasonló, akkor a zsidók likvidálását szavazták meg egyhangúlag a honatyák, gróf Estehrázy János kivételével. A Duray Miidós elleni eljárással a legfelsőbb szintre emelték a félelemkeltést, hogy ne merjünk magyarigazolványért folyamodni. Ezzel azonban csak a gyávákat ijeszthetik meg. Sárközi János Szentpéter- Megint ihatunk záróráig, mert a pocsékul szereplő szlovák hokisok miatt igazán nem fogunk józanul a tévé előtt gubbasztani... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A választások előtt hét hónappal az elmúlt négy év belpolitikai folyamatait elemzi a lap. „Veszít erejéből az antimeciarizmus mint integráló elem. Ezt a húrt gyakorlatilag már csak a Mikulás Dzurinda vezette SDKÚ pengeti, mivel az önfenntartás ösztöne a KDH-t és az SDE-t olyan álláspontok felvállalására vezeti, amelyek tudatosan eltérnek a névtelen kormányzati vonal állásfogalásaitól” - jegyzi meg a napilap. Utal a Vladimír Meciar vezette ellenzéki párt változó társadalmi megítélésére is: „Okát veszti a HZDS azonosítása a volt titkosszolgálati vezetésen belüli és a korábbi vagyonalapi vezetés privatizációs döntései körüli banditizmussal, mert a feltételezett bűnösök ismerete mellett a címzett mindmáig ismeretlen maradt”. A lap szerint „növekszik az etnikai, szexuális és kulturális kisebbségek igényeivel szembeni politikai gyűlölet, amely az öröklött előítéletekből és a konzervatívabb lakossági rétegek tartós állásfoglalásaiból táplálkozik”. Szlobodan Milosevics jugoszláv exelnök legalább egynapos beszédre készül a hágai nemzetközi bíróság előtt Népirtás és háborús bűnök a vád Letagadható-e a vukovári vagy a srebrenicai vérengzés, Szarajevó több mint ezer napon át tartó ostroma, Dubrovnik bombázása, a koszovói embertelenségek, a délszláv háborúk több százezer áldozata, több millió menekültje? A világ közvéleménye a Hágában kezdődő bizonyítói eljárástól váija a szilárd választ. SINKOVITS PÉTER Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök a minap úgy nyilatkozott, hogy a kilencvenes évek végétől már érezte, „összeomlik a világ felette”, a korábbi barátok cserben hagyják - őt a „történelem és az oroszok árulták el”. Arról viszont persze ma sem kíván beszélni, hogy országlására két dolog volt a jellemző: a véres erőszak és a pénz hatalma. Nem meglepő, hogy ma már csak kevesen állnak ki mellette, s az sem vitás, a balkáni tragédiát - ha kissé teátrálisan is - le kell zárni. A szerb vezetés számára pedig ezen túlmenően egy komoly tanulság vált egyértelművé, amit a belgrádi NIN című hetilap fogalmazott meg: „Világos, hogy a Hágával való együttműködés több, mint Milosevics személyének és tetteinek kérdése”. A Nyugat ugyanis elvárja más személyek kiadatását, a levéltári anyagok megnyitását, s az ügyben a szoros kommunikációt. Vagyis a szerb politikában a teljes fordulatot. Mert eddig csak félfordulat történt, ímmel-ámmal, rendszerint kényszerre. Az elégedetlenséget Kostunica államfő maga is tapasztalhatta, aki Washingtonban a múlt héten igen hűvös fogadtatásra talált, s csak alacsonyabb rangú tisztviselők álltak vele szóba. Egy amerikai diplomata viszont ugyanazon a napon Podgoricában bejelentette, az USA a további pénzügyi támogatást (most éppen 115 millió dollárról van szó) attól teszi függővé, méghozzá március 31-i határidővel, hogy Belgrad és Hága együttműködésében törté- nik-e előrelépés. A szerb politikusok egy része érzi a veszélyt, hogy lankadóban a nemzetközi közösség korábbi lelkesedése a jugoszláviai változások kapcsán, s belátja, a ködösítés a jövőben már nem alkalmazható módszer. Ehhez persze az itteni nyilvánosságban is egyfajta szemléletváltás szükségeltetne, igazi katarzis, ez azonban nem megy máról holnapra. A szerbség jelentős hányada a horvátországi és boszniai szerb területek elvesztését, továbbá Koszovó függetlenülését nem vereségként fogja fel (szinte megütköznek a szerb Trianon párhuzam hallatán), hanem egy homályosan lezáratlan történetnek, amelynek még lehet folytatása. (Jellemző például, hogy Újvidéken három hete mutatták be a Karadzsics összes verseit tartalmazó kötetet.) Ilyen körülmények közepette egészen logikus Milosevics kijelentése, mármint hogy nem pusztán magát fogja védeni, hanem „a szerb népet és az elmúlt tíz év politikáját is”. Jugoszláv szempontból tovább bonyolítja a dolgot, hogy amennyiben a hágai nemzetközi törvényszéken beigazolódnak a genocídiumra vonatkozó vádak, akkor Szarajevó és Zágráb számára nyitott az út több tízmilliárd dolláros kártérítés követelésére, úgyszintén megkérdőjeleződik a boszniai Szerb Köztársaság létjogosultsága, hiszen akkor az nem más, mint a népirtás közvetlen „terméke”. A volt jugoszláv elnököt 2001. április elsején tartóztatták le, és június 28-án szállították Hágába. Idén január 9-én jelent meg harmadszor a bíróság előtt, s az exelnök ekkor először szakított azzal a taktikájával, hogy nem ismeri el a bíróságot. Ugyanakkor megfogalmazott olyan állításokat, amelyek védekezésnek is minősülhetnek. Kijelentette például, hogy ő Boszniában nem háborút, hanem békét teremtett, másfelől nehezményezte, hogy az ellene készített vádiratot a brit titkosszolgálat jelentései alapA vád 90 tanút vonultat fel és 123 írásos vallomást terjeszt a bíróság elé. ján állították össze. Zdenko Toma- novics, a volt jugoszláv elnök ügyvéde bejelentette, Milosevics február 12-én esedékes beszéde „legalább egy napig tart majd”, valamint követelni fogják, hogy a bíróság előtt jelenjenek meg azok is, akik annak idején tárgyalásokat folytattak vele, vagyis Clinton, Holbrooke, Blair, Chirac és mások. Nem tudni viszont, kik lesznek a vád tanúi, a belgrádi sajtó az utóbbi napokban Vlasztimir Djordje- vics nevét is emlegeti, aki korábban Szerbia közbiztonsági hivatalának főnöke volt. Szóba került továbbá Milutinovics is, Szerbia jelenlegi elnöke, Sainovics egykori miniszterelnök-helyettes, majd a volt belügyminiszter Sztojilkovics, s néhányan a vezérkarból (Pavko- vics, Ojdanics); nemkülönben Hágába várnák az egykori boszniai szerb vezést, Karadzsicsot és Mladics tábornokot. A vád képviselői mintegy 90 tanút vonultatnak fel és 123 tanú írásos vallomását terjesztik a bíróság elé. Az eddig kiszivárgott hírek szerint a 90 tanú között van 48 olyan személy, aki a bűncselekmények közvetlen áldozata volt, 25-en pedig a koszovói válság politikai hátteréről szolgálnak információkkal. A 90 tanú közül 29 kért és kapott olyan védelmet a bíróságtól, hogy ne kelljen felfednie kilétét. A bizonyítási eljárás lényegében összevonja a három vádirat tárgyalását. Az. első a Koszovóban elkövetett népirtással és háborús bűnökkel terhelő anyagot tartalmazza, ezt követi a Horvátországban, majd a Bosznia-Hercegovinában elkövetett bűnök lajstroma. Tíz éven át Milosevics korlátlan úr volt, számos városban közfelkiáltással díszpolgárrá választották, „széles körű kezdeményezés nyomán” már majdnem megadatott neki a néphős titulus is. Váltig hangoztatta, hogy Kis-Jugoszlávia senkivel sem állt háborúban. Éppen ezért keserű számadás lesz a mostani (népirtás, etnikai tisztogatás stb.), a vajdasági magyarság részéről pedig egyetlen kérdés formálódik: okulnak-e mindebből Szerbiában... Eddig 26 ítéletet hozott az ICTY, öt vádlottat merített fel, a legsúlyosabb büntetés 46 év szabadságvesztés volt A hágai Nemzetközi Törvényszék MTI-HATTER A hágai Nemzetközi Törvényszéket az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1993 májusában elfogadott 827. számú határozatával hozták létre a volt Jugoszláviában elkövetett háborús és emberiségi elleni bűncselekmények kivizsgálására és elkövetőik felelősségre vonására. A törvényszék (ICTY) életre hívását közvetlenül az tette szükségessé, hogy az 1991 -ben a volt Jugoszlávia területén kirobbant konfliktusok során súlyosan és sorozatosan megsértették az emberi jogok nemzetközi normáit. A második világháború után tartott nürnbergi és tokiói perek óta a hágai törvényszék az első olyan nemzetközi intézmény, amelyet háborús bűncselekmények kivizsgálására hoztak létre. Az alapító határozat négy fő feladatot ruházott a testületre: vonja felelősségre az emberi jogok nemzetközi normáinak megsértőit; szolgáltasson igazságot az áldozatoknak; tevékenységével gyakoroljon elrettentő hatást; járuljon hozzá a béke helyreállításához a volt Jugoszláviában. A törvényszék joghatósága azokra a személyekre terjed ki, akik 1991. január 1. után a volt Jugoszláviában a nemzetközi emberi jogok súlyos megsértésének minősülő cselekedeteket követtek el. Ezek négy fő kategóriába sorolhatók: az 1949. évi genfi konvenciók súlyos megsértése, a hadviselés törvényeinek és szokásainak a megsértése, népirtás és emberiség elleni bűncselekmények. Mindez csak személyekre vonatkozik. Szervétetek, politikai pártok vagy más jogi személyek felett a törvényszéknek nincs joghatósága. Az ICTY-nek nincs saját rendőri ereje. Az általa vád alá helyezett személyek letartóztatásáról elsősorban a jugoszláv utódállamoknak vagy más államoknak kell gondoskodniuk, amelyek számára a BT-ha- tározat kötelezővé tette az együttműködést. Az eddigi letartóztatások többségét a volt Jugoszláviába vezényelt békefenntartó erők (SFOR és KFOR) hajtották végre. A törvényszék csak fizikailag jelen lévő személyek ügyét tárgyalhatja, távollétében senkit nem ítélhet el. Halálos ítéletet nem hozhat, a legsúlyosabb büntetés az életfogytiglan. A törvényszék bírói kara 16 állandó, valamint változó számú, de egyidejűleg legfeljebb kilenc esetileg megbízott bíróból áll. A bírókat az ENSZ Közgyűlése választja négy évre. A törvényszék apparátusához több mint 1100 tisztviselő tartozik, akik 77 nemzetet képviselnek. Elnöke a francia Claude Jorda, főügyésze a svájci Carla Del Ponte. Működése és eljárásrendje, amelyet a BT-ha- tározattal létrehozott alapszabályzata határoz meg, jórészt az angolszász jogelveket követi. Az ICTY eddig 82 személy ellen emelt vádat. Közülük jelenleg 44- en vannak a Hága egyik elővárosában lévő scheveningeni fogdában. A bírók eddig 26 esetben mondtak ki elmarasztaló ítéletet, ezen ügyek többsége jelenleg fellebbviteli szakaszban van. Két vádlottat felmentettek, három esetben a fellebbviteli tanács semmisítette meg az elmarasztaló ítéletet. Az eddig legsúlyosabb büntetést Radiszlav Krsztics volt szerb tábornokra szabták ki, akit az 1993-as srebrenicai mészárlásokért 46 évi börtönre ítéltek.
